Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-02 / 27. szám
1 »Mat KELET-MAGVÄRÖKSZÄ« fflTS. február 4, KOMMENTÁR’. Haladást Helsinkiben Jui'ij Kornyilov, a TASZSZ különtudósítója írja Helsinkiből. Ha összegezzük a sokoldalú tanácskozás részvevőinek fontosabb megnyilvánulásait az európai biztonsági értekezlet napirendjére vonatkozó szovjet javaslatokkal kapcsolatban, joggal jelenthetjük ki: a szovjet kezdeményezést fontos konstruktív lépésként értékelték, amely hozzájárul a konzultáció szélesebb körű összhangjának megteremtéséhez. Kialakult az egységes szemlélet azzal kapcsolatban j^. hogy a napirend első pontjaként az európai biztonságot érintő kérdéseket kell megvitatni. Nem térnek el a vélemények a tekintetben sem, hogy a napirendet illető megfogalmazások egyeztetése után a tanácskozásokon a megfelelő bizottságok munkájának keretét s e bizottságok feladatait is meg kell állapítani. Mindent egybevetve elmondható, hogy a Szovjetunió konstruktív kezdeményezésének eredményeképpen létrejött a nézetazonosság az európai tanácskozás napirendjének egész sor alapvető irányát illetően. Teljesen nyilvánvaló, hogy a legfőbb figyelmet most azokra a kérdésekre kell összpontosítani, ahol már bizonyos fokú egyetértés jött létre, s megfelelő dokumentumokban kell leszögezni a nézetek azonosságát, nevezetesen a napirend megfogalmazásában és a bizottságok feladatainak tervezeteiben. Ez megkönnyítené olyan kérdések megoldását is, amelyekkel kapcsolatban még nem jött létre egyetértés. A tanácskozás számos részvevője támogatja ezt az irányvonalat, de bizonyos, a tanácskozás sikeres előkészítésében nem érdekelt nyugati körök ellenzik azt. Ezek a körök makacsul azokat a problémáikat állítják előtérbe, amelyekkel kapcsolatban az összhang még nem jött létre és még nem sikerült egyeztetni a különböző országok álláspontjait. A Dipoli-palotában akkreditált újságírók körében arra is felhívják a figyelmet, hogy a tanácskozáson részt vevő egyes országok képviselői a legkülönbözőbb Űrügyekkel tagadják meg az áttérést a gyakorlati munkára, vagyis a tanácskozás első napirendi pontja végleges megfogalmazásainak egyeztetésére és ehelyett újra és újra olyan kérdéseket vetnek föl, amelyeket már sokszor megvitattak és nyilvánvalóan nem szorulnak pótlólagos megvitatásra. önkéntelenül vetődik fel a kérdés: mi ez — egyszerű beszéd — szenvedély vagy előre megfontolt kísérlet a tanácskozás munkájának megzavarására vég nélküli ,,önmagukba visszatérő” viták útján? A sokoldalú tanácskozáson részt vevő országok képviselőinek az a kötelessége, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az értekezlet sikeres előkészítéséért. Ez az értekezlet arra hivatott, hogy az európai történelemben új fejezetet nyisson. 11^™ A jugoszláv kormány úgy határozott, hogy ötmillió dollár értékű segélyt nyújt a VDK-nak és a DIFK-nek. A jelzett összegben árucikkeket és felszerelési tárgyakat szállítanak Vietnamba. ★ A nyugatnémet hadügyminisztérium csütörtöki közlése serint a bajorországi Memmingen katonai repülőtéren lezuhant az NSZK légierejének egy Starfighter F— 104 típusú repülőgépe. A gép pilótája életét vesztette. * A közös piaci kilencek mező- gazdasági termékeinek kereskedelmi, ár- és költségvetési rendszere, az úgynevezett közös mezőgazdasági politika a csütörtöki nappal Angliában, Dániában és Írországban is életbe lépett. ★ Sékou Touré, a Guineái Köztársaság elnöke bejelentette, hogy Amilcar Cabralt, a Guinea (Bissau) és Zöldfoki- szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja meggyilkolt fő- titkárát, halála után a nép iránti hűség becsületrendjének nagykeresztjével tünteti ki. A kiváló forradalmár em- lékére Conakryban rendezett gyűlésen Pedro Soares, a Portugál KP KB tagja hangsúlyozta: a világ szocialista országai és kommunista pártjai a szabadságukért küzdő afrikai népek oldalán még fokozottabban küzdenek maid Afrika teljes felszabadításáért. Nixon megkezdte tárgyalásait az angol miniszterelnökkel niszterélnók' vélémei^'e 'szerin’t‘milyen "álláspontot kell Nikon amerikai elnök csütörtökön fogadta a Fehér Házban Heath brit miniszter- elnököt, s ezzel megkezdődik az amerikai—angol kétnapos csúcstalálkozó. Sajtóértekezletén az amerikai elnök rendkívül fontosnak nevezte a küszöbönálló tárgyalásokat Nixon a látogatás előtt hangoztatta, hogy meg fogják vitatni az európai biztonsági értekezleten és a haderőcsökkentési tárgyalásokon képviselendő közös nyugati álláspontot, valamint áttekintik az Egyesült Államok és a kibővült Közös Piac viszonyát. Heath környezete szerint , a tárgyalások központi témája a tőkés világ három legnagyobb gazdasági egységének, az Egyesült Államoknak, az EG-K-nak és Japánnak kölcsönös gazdasági kapcsolatai lesznek. Nixon és Heath tárgyalásaival párhuzamosan a két külügyminiszter Rogers és Douglas Home is tanácskozik. Vlagyimir Vasedcsenko, a TASZSZ-hírügynökség washingtoni tudósítója kommentálja Nixon amerikai elnök és Heath brit kormányfő csütörtökön kezdődött tárgyalásait, amelynek mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít. Tulajdonképpen arról van szó, hogy míg az Egyesült Államok „leghosszabb háborúját” folytatta Vietnamban, amely súlyos terheket rótt gazdaságára, Nyugat-Európa megerősödött és a Közös Piac formájában súlyos kihívást intézett az Atlanti-óceánon túli i --rtnerével és egyúttal vetély savai szemben. Nixon meg akarja tudni Heath-től, hogy az angol mielfoglalnia az Egyesült Államoknak és európai szövetségeseiknek az európai biztonsági értekezlettel, az európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkentéséről folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban. A TASZSZ-hírügynökség Kommentátora végezetül megállapítja: Washington azt reméli, Angliához fűződő különleges kapcsolatait” fel- asználhatja az egész Közös Piacban valutáris-pénzügvi. alamint kereskedelmi érdeseinek biztosítására, valamint katonai kiadások „új- ; „felosztásának” meggyorsítására — azzal a céllal, hógy pótlólagos terheket rójon a közös piaci tagországok gazdaságára. Szüts Dénes78. Elkergeti magától. Szász életében nem ütött még meg nőt, eszébe sem jutott, hogy így vegyen elégtételt masának. Romantikus jelenetre sem készült fel, s nem akart Flessburgerrel megverekedni. Nem a férfi a bűnös. Az csak azt tette, amit minden más férfi: ajánlatot. Aztán ha valaki ezt az ajánlatot elfogadja? De mit láthatott Év ezen a férfin, a pénzén, az előkelősködésén kivül. ami ilyen messzire elvitte? De elvitte-e? A nagyon reálisan gondolkodó Éva minden ellenszolgáltatás nélkül nem cselekszik ennyire ötletszerűen. Mindennek ez az átkozott kutatás és az írás az oka. Miért is kellett neki felesége apjának régmúlt ügyei* elővenni"? Miért feledkezett annyira Balátai Jenő életébe, keserű sorsába, mit akart vele bizonyítani? Nem lett volna sokkal célszerűbb, ha hallgat felesége nagyanyjának figyelmeztető szavára, és „nem turkál a temetőben”? Éva nem bírja a magányt, és szegény most jött először külföldre. Szórakozni akart. Elkapta, megszédítette a tengeri levegő, a nagystílű szálló, az idegen vendégek, az előkelő nők, a régen vágyott miliő. Miért is érdekelné Évát, hogy apjával mi történt tulajdonképpen és mi történhetett volna? Egyszerűen tudomásul vette, hogy Balátai halott, hagyatéka nincs, végrendelete behajthatatlan követelést tartalmaz azok ellen, akik már leléptek a történelmi színpadról és fizetésképtelenek. Ha nem is bizonyítható a gyilkosság, erkölcsileg egyenértékű tragédia történt: Balátai megölte magát. És harminc év után idejön SpLitbe ez a Flessburger, az egyik túlélő, Ehrenburgi Bayer Olga bárónő, a másik túlélő a sok közül, és elveszik tőle a feleségét, megalázzák, gyöngévé teszik. Később esetleg másképpen is tönkretennék, kihúznák alóla a talajt, akárcsak Malátái alól... Balátai nemet mondott, meghalt, ő is nemet mond, de élnie kell! Egy tapodtat sem enged. Csak legalább a hiányzó részeket még megtalálná, hogy teljes egészében láthassa a drámát. Balátai nem hagyta magát elveszejt«», inkább meghalt. Neki már nem kell meghalnia ahhoz, hogy önmaga és ember maradhasson. Szász agyában szörnyű fel- tételezés vert gyanút, de még saját magának sem mer^e egyenesen megfogalmazni. Még nem mondhatja ki senkire ezt a szót: bűnös! De, ha majd már kimondhatja, akkor utána egy másik szót is ki kell mondania: bosszú! Betörőként osont Olga nagymama ajtaja elé. ViszA fordulópont: Sztálingrád EMLÉKMŰVEK HIRDETIK A MAMAJEV-KURGÁNON SZTÁLINGRÁD VÉDŐINEK „Az égbolt lángol a fejünk felett, a föld szinte felnyög lépéseink alatt. A tegnap még békés házak üszkös falainak és kiégett ablakainak látványa valami kimondhatatlan gyűlölettel szorítja össze torkunkat” — írta 1942 augusztusában Sztálingrádról a ..Nappalok és éjszakák” című riportjában Konsztantyin Szi- monov. aki abban az időben a Krasznaja Zvezda fronttudósítója volt. A Wehrmacht 1941 telén Moszkva alatt szenvedett vereséget. Ez volt az első csapás a villámháborús stratégiára. Az óriási veszteségek ellenére 1942 tavaszára a német parancsnokságnak sikerült kiegészítenie a csapatok létszámát a keleti fronton, sőt még növelte a hadosztályok számát. A német vezetőség úgy döntött, hogy 1942 nyarán Ismét támadásba lendül a keleti fronton. A támadás célpontja a Ka- , ulcázus és a Volga lett. Hitler arra számított, hogy ha csapatai Sztálingrád térségében elérik a Volgát, akkor a szovjet fegyveres erőket megfosztja az ipartól és a bakul olajtól. A 6. német hadsereg egyik páncélos harccsoportjának augusztus 23-án sikerült elérnie a Volgát Sztálingrádtól északra. Ugyanezen a napon a németek súlyos légitámadást intéztek a város ellen. A német harci repülőgépek körülbelül kétezer bevetésben támadták a város lakó- és ipari negyedeit. Minden lángba borult. A város fölötti légi harcokban a szovjet pilóták 90 ellenséges gépet lőttek le. Szeptember 13-án közvetlenül a város alatt kirobbant az elkeseredett küzdelem. A németek elfoglalták az uralkodó magaslatokat, köztük a híres Mamajev Kurgánt. Ezáltal abba a helyzetbe kerültek. hogy a terepet messzire beláthatták, és a várost nem- Gsak -nehézfegyverekkel, ha- ■ nem - kézifegyverekkel is tűz alatt tarthatták. A szovjet csapatok a harcnak ebben a szakaszában több mint 700 ellenséges támadást vertek vissza. Halált megvető hősiességről tettek bizonyságot, s a kéthónapos elkeseredett harcokban felőrölték az ellenség erejét. A szovjet hadvezetőség elgondolása az volt, hogy Sze- rafimovics helységtől délnyugatra. valamint a Sztálingrádtól délre fekvő tavak térségéből hatalmas csapásokat mérjenek azokra z német csapatokra, amelyek a támadó hadseregcsoportok szárnyait fedezték, majd. továbbfejlesztve a támadást Kalacs irányába, körülzárják és megsemmisítsék a kíjzv 'V:-n Sztálingrád alatt összpontosított német fő erőket. November 19-én a délnyugati és a doni front, november 20-án a sztálingrádi front erős tüzérségi előkészítés után támadásba lendült. Á németek elkeseredetten védekeztek. A támadás első napján mégis sikerült áttörni a védelmi vonalukat. November 23-án Szovjet- szkij település térségében találkoztak a délnyugati és a sztálingrádi front csaoatai. Mintegy 300 ezer német katona körül bezárult a sztálingrádi katlan. A német parancsnokság sürgősen tartalékokat dobott át a saovjetr-uaémet-.' front más sza- k aszaifBT Jfaf-ílu rtTpa ból. maid december 12-én Kotyelnvikovo térségében ellentámadást indított. A német páncélosoknak 50 kilométernyire sikerült megközelíteniük bekerített csapataikat, de a szovjet alakulatok szilárdan tartották a külső védelmi vonalat. majd ellentámadásba lendültek, és tovább nyomultak előre dél felé. December 29-én elérték Kotyelnyikovot. szétzúzták a város helyőrségét és elfoglalták a várost. A német csapatok súlyos veresége a Don középső szakaszán és Sztálingrádtól délre eldöntötte Paulus katlanba zárt 6. hadseregének sorsát. A szovjet parancsnokság 1943. január 8-án megadásra szólította fel a bekerített ellenséget, hogy elkerülje a felesleges vérontást. A feltéteÖRÖK DICSŐSÉGÉT. lek elfogadásának határnapjául január 9-ét adták meg. A szovjet ultimátumot a németek Hitler parancsára elutasították. Január 10-én, tehát az ultimátum lejárta után, a szovjet* csapatok megkezdték a bekerített hadseregcsoport felszámolását. Ezzel megindult a sztálingrádi csata utolsó hadművelete, az úgynevezett gyűrű hadművelet. A hadműveletet Nyikolaj Voronov, a legfőbb parancsnokság képviselője irányította. A németek elkeseredetten védekeztek. A gyűrű azonban napról napra szűkült körülöttük, A német katonák helyzete rotnlott. Éheztek, megették ln-vnik-nt. R7. Üzemanyag és a lőszer. Tábori kórházaik zsúfoltak voltak sebesültekkel és betegekkel, de nem volt gyógyszer. Göring- nek azt az ígéretét, hogy légi úton támogatást kapnak, a szovjet légi blokád a minimumra csökkentette. Hitler ekkor a harci szellem fenntartása érdekében hadianyag helyett kitüntetésekei, vaskereszteket küldött. a tábornokokat és a tiszteket előléptették. Paulust tábornaggyá nevezte ki. Ez azonban vajmi keveset változtatott a helyzeten. Január 21-én a Volgához szorított német harccsoportot két részre szakították. A város központjába szorult németek január 31-én letették a fegyvert. Paulus tábornagy, törzsével együtt fogságba került. Két nappal később, február 2-án megadta magát a második ellenséges harccsoport is. A doni front katonai tanácsa a legfőbb parancsnoksághoz intézett jelentésében a következőket írta: a doni front csapatai 1943. február 2-án 16 órakor befejezték a körülzárt ellenséges sztálingrádi harccsoport szétzúzását és megsemmisítését. A fasiszta Németország február 7-én országos gyászt rendelt el az elvesztett sztálingrádi csata miatt. A hadtörténetben egyedu:- álló, hogy ilyen jól felszerelt ellenséges hadcsoportot teljesen bekerítettek és felszámoltak. A Sztálingrádért fp~ lyó csatában a németek halottakban, sebesültekben és foglyokban másfél millió embert vesztettek. A szovjet fronton bevetett erőik egynegyede elpusztult, többek között három és fél ezer tank, háromezer repülőgép, 12 e^r löveg és 75 ezer jármű. A sztálingrádi győzelem,' amely döntő fordulatot jelentett az egész háborúban, magasra emelte a Szovjetunió katonai és nemzetközi tekintélyét és előmozdította a nemzeti felszabadító harc kibontakozását az európai országokban. Jurij Plofnyikov ezredes, had történeti szafojtott lélegzettel nyomta le a kilincset. Az ajtó nesztelenül kinyílott, és Dániel bénultan állt meg az előtérben. Az üvegajtón túlról, a szobából dédanyósa hangját hallotta: „Ugyan Frisch, mi közöm hozzá?” És a válasz? Flessburger válaszolt. Frisch és Flessburger? Dániel homlokát kiver te a víz. A félig nyitott gardróbszekrényt pillantó! ta meg, s a következő pillanatban már a fogasos rekeszbe bujt. Mindent hallott. Eleget ahhoz, hogy eddigi gyanúja bizonyság legyen... A valóság vízesésként zuhogott rá, s az örvényben tehetetlenül vergődött... S amikor már nem bírta tovább, besurranó tolvajként szökött ki börtönéből. Flessburger akkor támogatta ágyba a bárónőt. Dániel reszkető kezét alig tudta arra kényszeríteni, hogy zajtalanul becsukja maga mögött a folyosóajtót. Saját szobájuk előtt viszont olyan lármával nyitotta ki, hogy felesége riadtan ült fel az ágyban. — Dániel? Te vagy? Szász dörmögött valamit, és feldultan a heverő szélére vetette magát. Hangosan sóhajtott. A félhomályban csak Éva fejének körvonalait láthatta. Szeretett volna minden magyarázkodást, vitát elkerülni. — Ugye, mi mindig nyíltak és őszinték voltunk egy- máshoz? — Éva kérdése úgy hangzott, mintha természetes lenne az igenlő válasz. — Nem értem, mire gondolsz? — Dániel, amióta itt vagyunk, sokat gondolkodtam az életünk felől. Otthon nem kapok levegőt. Számomra nem megoldás, hogy húsz év múlva másfélszer annyit keresek, mint most, és erre menjen rá az egész fiatalságom, mindenem. — Nos? — Szász érdeklődve könyökölt a párnájára. — Mire akarsz kilyukadni? (Folytatjuk)
