Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-02 / 27. szám
Hfc f«; ?. S. oWa! A megye érdekében ÉSSZERŰBBEN, HATÉKONYABBAN, gyorsabban. F.z a hármas cél fejezi ki talán legjobban annak az intézkedési tervnek a lényegét, amelyet a napokban fogadott el a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A megyében meglévő tartalékok feltárása, a helyi lehetőségek jobb kihasználása, a hatékonyabb gazdasági és tanácsi munka érdekében összegezték a főbb feladatokat. Arról van szó, hogy elsősorban a már ismert, jóváhagyott középtávú terv legfontosabb tennivalóit kell a középpontba állítani, ezeket kell időről időre megvizsgálni: kellő ütemezés szerint haladnak-e az építkezések, megfelelően érvényesül-e a jóváhagyott tervek szelleme, nem vonják-e el a figyelmet a legfontosabb intézkedésekről, a megye érdekében végzett fejlesztésekről esetleg kisebb jelentőségű. napi vagy helyi érdekek miatt az erőt, Azt célozzák, hogy Szabolcs-Szat- ■már tervei határidőre és jó minőségben valósuljanak meg — ne legyen örökösen költségtúllépés, határidő-módosítás. Ennek tükrében érdemes áttekinteni, melyek jelenleg a legfontosabb tennivalók, amelyek megvalósítását az egész megye érdekében szorgalmazni kelL Elsőként a lakásprogramról. Az idén több, mint 53Ó0 lakás felépítését tervezik. Ebből mintegy kilencszáz állami lakás. A többi különböző formában épül: több, mint hatszáz OTP-társas, közel háromszáz egyéni szervezésű társaslakás, hasonló mennyiségű a lakásszövetkezetek keretéiben épülő otthon is. Ezeken kívül több mint háromezer családi ház építésére készülnek fel. EHHEZ KAPCSOLÓDIK A SZOCIÁLIS követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolása és helyettük új lakások építése is. A negyedik ötéves terv időszakára mintegy ezerhatszáz lakás felépítésére van lehetőség a cél megvalósítása érdekében. A lehetőségeket megyénkben nem használták fel időarányosan, ezért fokozni szükséges az erőfeszítéseket. Ahhoz azonban, hogy az előirányzott valamennyi ilyen lakást felépíthessenek, gondoskodni kell a telepi lakosság munkába állításáról. Azokban a községekben, ahol sok család él a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken, ezt a témát a településpolitika alapvető kérdésének kell tekinteni. A megyei tanács ezért erre az esztendőre 280 építési és -76 vásárlási lehetőséget tervez, amelyet mindenképpen igyekeznek megvalósítani, illetve túlteljesíteni. Ezzel a megye egyik nagyon fontos szociális gondjának megoldásában kívánnak ütemesebb haladást elérni. A megyei tervek megvalósítása érdekében fontosnak tartják a kisvárdai kórház építési ütemének gyorsítását, valamint a megyei kórház rekonstrukciója és kivitelezési munkáinak még a negyedik ötéves tervben történő megkezdését. Ugyancsak gyorsítani kívánják a megyei művelődési központ építése előkészítését, hogy az eddigi késés ellenére is teljesíthessék a negyedik ötéves tervre előirányzott munkát. Hasonló célból felülvizsgálják a cél- csoportos szakközépiskolai fejlesztéseket és intézkednek a nyíregyházi és mátészalkai építkezések gyorsítása ügyében. Két jelentős beruházás kivitelezési munkáit kell hamarosan megkezdeni, hogy a korábbi lemaradást még ebben a tervidőszakban pótolni tudják: a kereskedelmi oktatási központ és az új megyei könyvtár építését. Meggyorsítják a nyíregyházi II. vízmű építési programjának megvalósítását is. A folyamatban lévő nagyobb beruházások közül a csengeri gimnázium, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola kollégiumának és a nyírbátori kenyérgyár átadására és üzemeltetésére készülnek fel a közeli jövőben. Ezek megvalósítása érdekében kerülik a tervben nem szereplő új beruházások indítását, s így valószínűnek látszik, hogy a IV. ötéves terv idejére tervezett nagyobb beruházások — az eddigi késések ellenére is — megvalósulhatnak. A FÓKftNT 1973-AS KEZDÉSEK, illetve befejezések mellett van néhány olyan beruházás is, amelyek ügyében most kell tárgyalásokat folytatni, hogy 1975-ig megkezdődhessenek az építkezések. Ezek közé tartozik az ötszáz- vagonos kapacitású kirvárdai baromfifeldolgozó, az évi 25 ezer hízót feldolgozó mátészalkai húsüzem, valamint a fehérgyarmati és a nyírbátori 500—500 vagonos hűtőtárolók. A kivitelezési tervek és építkezéseken kívül több, nagyon jelentős elemző, felmérő munka fejeződik be a nyáron. A megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatának megfelelően ugyanis dolgozni kell a megye hosszú távon jelentkező igényeinek megtervezésén, s a már ismert hosszú távú országos tervek figyelembevételével a következő távlati koncepciókat dolgozzák ki: 1995-ig terjedő időszakra a megye munkaerő- gazdálkodási tervét és munkaerőmérlegét; a me^'-ében a cigánylakosság helyzetének — munkaviszony, lakás, általános iskolai oktatás, stb. felmérése alapján — a tovább javításra, a problémák megoldására vonatkozó távlati tervet. 1985-ig terjedő időszakra pedig a megye szempontjából kiemelkedően fontos mintegy tizenhat gazdasági, közművelődési terveit dolgozzák ki. Ez azt jelenti, hogy az éves tervekben körültekintőbben dönthetnek a hosszú távú célok ismeretében, azok érdekében. Marik Sándor Gyertyánok, bükkök, fenyők kelnek új életre Nyírbátorban, a faipari vállalat szerszámkészítő üzemében. Gyalupadok, fűrészkeretek, gyaluk alkatrészeit készíti itt űajti Miklós irányításával huszonegy ember. Ö is asztalos, tizenkét éve dolgozik a szakmában. Kiváló dolgozó. A keze tele prezurral. Egy nagyobb még éppenhogy megszabadult a kötéstől. Nem a fa. A gépek, szerszámok. A fa türelmes nyersanyag, csak bánni kell tudni vele. Akkor engedelmes anyaggá válik, élni kezd fújra. így magyarázták neki az ipari iskolában is, ahol nem csak a fák rejtélyes furcsaságait, hanem a gépek, szerszámok kezelését is megtanították vele. így volt két „szakmája” a honvédségnél is. Gépkocsit vezetett, de ha kellett asztalos is volt. A seb a kezén. Reggel volt, sietett, hogy mielőbb beállítva átadhassa a gépet. Akkor történt a baj. Ha áll a gép, az is baj. Nem dolgoznak az emberek, nem szállíthatják határidőre a készterméket. Fontos az, hogy elkészült. Most a négyszáz simítógya- lu, azelőtt a háromezer fűrészkeret, meg a gyalupadok. Nem minden fából készülhet szerszám. Ha nyers, azért nem. Ha túlságosan öreg, kiszáradt, akkor meg azért. Erre a fára mondják, hogy meghalt, „bedöglött”. Az ilyen fa előbb elszínező- dik, megszűnik benne a mozPszicho! ógussal az útfélért Baj van az ügyfelekkel. Legalábbis ezt panaszolják az íróasztal másik oldalán ülők. Meg kellene nevelni az ügyfeleket — mondják, — de annyian vannak, hogy képtelenség a nevelésük végére érni. Hátha mégis azokkal kellene valamit kezdeni, akik az ügyfelekkel foglalkoznak!? Van már néhány vállalat és intézmény, ahol eredményesen alkalmaztak pszichológust az ügyfelekkel foglalkozók kiválasztásához. Ezeken a munkahelyeken ugyanis — helyesen — abból indultak ki, hogy nem könnyű bánni az emberekkel és nem mindenki alkalmas erre a feladatra. Es amennyire könnyű, kimondani azt, hogy az ügyfelekkel foglalkozók hagyják otthon egyéni problémáikat, annyira nehéz ezt a szabályt betartani, illetve betartatni. Az azonban reálisan megvalósítható, hogy olyanokat ültessünk az íróasztal másik oldalára, akik az ügyfél és nem utolsósorban saját idegeik tönkretétele nélkül képesek ellátni munkájukat. Az egyik országos pénzintézetnél például megállapították a pénztáros munkakör pszichikai követelményeit. (Ezek természetesen a más vállalatoknál hasonló beosztásban dolgozókra vonatkozóan is érvényesek.) A pénztárosnak — és általában az ügyfélforgalomban dolgozóknak — idegrendszeri leg kiegyensúlyozott, nyugodt személyiségnek kell lennie, aki munkáját egyenletes, koncentrált figyelemmel, kis hibaszázalékkal végzi; figyelmét képes megosztani több, egyidejűleg ható inger között. Ezeknek a követelményeknek megfelelően folytatta le a pszichológus a gyakorlati vizsgát is. Például a rendszerezőképesség vizsgálata a következőképpen történt: 360 különböző színű és alakú kártyát kellett csoportosítani. Nem véletlen, hogy az a pénztáros, aki egy év alatt egyszer sem fizette el magát, 9 perc alatt hibátlanul, egy másik — aki négy ízben is komolyabb összeggel tévedett — ugyanazt a feladatot 12 perc alatt oldotta meg, ráadásul 47 hibával. Még érdekesebb volt, amikor a pénztáros koncentrálóképességét vizsgálta a pszichológus, illetve azt próbálta ki: mennyire tudják figyelmüket megosztani egyszerre több feladat között. É vizsgálat során átadott a pénztárosoknak egy- egy számoszloppal teleírt lapot, hogy azon végezzék el a megjelölt műveletet minél gyorsabban. Ugyanakkor — tehát a feladat megoldása közben — rövid, a művelethez nem tartozó utasításokat is közölt. A próba az volt. hogy menynyire sikerül hibátlanul elvégezni a műveleteket és közben mennyit tudnak megjegyezni az elhangzott szövegből. Akik a legjobbnak bizonyultak, bizonyára nem szoktak ráförmedni a pénztárablak előtt álló ügyfélre: Nem látja kérem, hogy számolok?! Az érdekelt dolgozók általában szívesen fogadják a vizsgálatot, egyrészt mert belátták, hogy abból inkább előnyük származik és a vizsgálat anyagát feltétlen diszkrécióval kezelik. A módszer helyességét bizonyítja, hogy több vállalatnál már a pszichológus jelenléte eredményre vezetett. Egyebek közt azért is, mert a vezetők felfigyeltek az ügyfélforgalmat bonyolítók nehéz munkájára. Természetesen nem arról van szó, hogy az ilyen személyiségvizsgálatoktól csodákat lehet várni. Mindenesetre remélhető, hogy ezekkel a módszerekkel az íróasztalok túlsó oldalára mindinkább alkalmas „személyiségek” kerülnek. És ez biztosabb eredményt ígér, mintha az ügyfeleket próbálják megrendszabályozni. Talán egyszer elérjük, hogy az üzletpultok, utazási irodák, adóhivatalok íróasztalai mögött, az üzleti pénztárak fülkéiben, a taxik volánjánál — miért soroljuk tovább? — olyan emberek végzik majd munkájukat, akik úgy intézik az ügyet, hogy nem fél tőlük az Ügyfél. . Pálos Miklós Csak a könnyebb munkáért? Meggondolatlan kilépésekVisszatérés utáni beszélgetés a VAGEP Vállalatnál Fazekas Pál esztergályos — érthető módon — nem szívesen beszél új kollégáinak arról, hogy 9 évvel ezelőtt miért ment el innen és hová. „Érjétek be azzal, hogy december óta ismét itt dolgozom a Nyíregyházi VAGEP Vállalatnál” — szokta mondogatni az érdeklődőknek. Pedig nem szégyen az, ha valaki a jobb megélhetés reményében, indokoltan munkahelyet változtat és a csalódás után ismét visszatér — így biztatják, hogy megeredjen a nyelve. Azt már vezetői révén tudjuk, hogy jó szakmunkás, kollégái tisztelik, rendezett körülmények között él családjával a 3 éve felépült kényelmes lakásában. Akkor hát miért volt szükség a 9 éves távollétre? összehúzza a szemöldökét és így válaszol a hosszú műhely sarkában: Három műszak miatt — Kilenc évvel ezelőtt még három műszakban dolgoztunk a VAGÉP-nél. Családommal anyósomnál laktam, kedvezőtlen körülmények között. Elképzelhetik, hogy az éjszakai műszak után milyen kínos volt számomra a nappali pihenés a zsúfolt lakásban... Távozásomban persze az is közrejátszott, hogy az Új munkahelyemen többet kerestem egy műszakban, mint itt háromban. A távozás — a kollégák szerint is — így indokolt volt, hiszen Fazekas Pál komoly ember, nem kalandvágyból, nem is dacból kérte ki a munkakönyvét. A 9 év utáni visszatérés is indokoltnak látszik, mert az utóbbi években jelentősen javultak a munkakörülmé- nyek a vállalatnál: korszerűbb műhelyekben 2 műszakos termelésre tértek át, a szakmunkások teljesítményre dolgoznak, tehát, a kereset felső határa szinte kizárólag magukon a munkásokon múlik. A „megtért” szakmunkás felett is eljárt az idő, megunta a mindennapos ingázást, s természetes igénye lett, hogy közelebb kerüljön a most már kedvező körülmények között gás, majd korhadni kezd. Feldolgozás előtt, de közben, a szabásnál és a méretvágásnál is manipulálni kell az anyagot. A jó szakember tapintásra is megérzi, hogy elég száraz-e az anyag. Ha „tegnap még rigó fütyült rajta”, akkor várni kell vele. Vagy következik a mesterséges szárítás. Volt már, hogy a kész szerszám megrepedezett, mert nagyobb volt a fa nedvességtartalma a megengedettnél. Egyszer meg tölgygyei kísérleteztek, de a felületi szárítás után bélsugár- repedést kapott az anyag és használhatatlanná vált. Azóta a gyertyán, a bükk és a fenyő megy. Mihez, mi keli... Néhány percre magamra hagy. Baj van a marógéppel, nem „viszi” az anyagot. Persze, hogy nem, mert életlen a marófej. Előbbi mondása jut eszembe: „Jó szerszámmal könnyű dolgozni, de a jó szakember rosszal is boldogul. Még jobban azonban, ha a szakember a szerszámot is meg tudja javítani.” Nem megy minden máról holnapra. A szerszámkészítőben csak hét asztalos van és egy kerékgyártó. Azok is mind fiatalok, hiányzik a gyakorlat. élő családjához. Visszalépéséhez az is hozzájárult, hogy a régi kollégák még emlékeztek rá és ismét szívesen befogadták maguk közé. Kleba László esztergályos a szakmunkásvizsga után 2 évig dolgozott a vállalatnál és 1967-ben fiatalon, meggondolatlanul kikérte a munkakönyvét, s a Nyíregyházi Közúti Gépellátó Vállalathoz távozott. Tavaly ismét kopogtatott a vállalatnál, hogy „megbánta és visszatér”. A fiatalembert őszinte beszélgetésre hívtuk a művezetői szobába. Itt elmondta, hogy távozásának fő oka a köny- nyebb munka volt és nem a kereset, hiszen 1967-ben 1800 forint volt a fizetése itt és az új munkahelyen is. Ingujjra vetkezve Most „ingujjra vetkőzött”, mégis izzad. látszik rajta, hogy a legjobban akarja kihasználni a munkaidőt. Mélyet lélegzik és kisvártatva ezeket mondja: — Fiatalosan tetszett az új munkahely. Volt olyan délután, hogy csak fociztunk, mindeír lelkiismeretfurdalás nélkül. S alig hogy odamentem, bevezették a 44 órás munkahetet. Ekkor még jobban örültem a munkahelyváltoztatásnak. A meglepetés csak a fizetésnél ért: a kevesebb órára kevesebb bért, 1700 forintot kaptam, s ebből kellett fizetnem az albérletet is. Aztán megnősültem, megszületett a gyermekünk, s ezzel megváltozott a szemléletem. Kleba László szeptember óta gyakran vállal pluszmunkát is és 3 ezren felül keres. Ha nem szakította volna meg munkaviszohyát. most hűségpénzt és több nyereséget kapna a VAGÉP-től. Krizsai Lajos lakatos szintén fiatal. 1968-ban a Hajtómű- és Felvonógyár nyíregyházi gyáregységéhez szegődött innen. — Arra gondoltam: új gyár, Pesten van a központja, itt biztosan többet fizetnek, nagyobb lehetőségek lesznek az előrelépésre. A munkafeltételek ott sem voltak jobbak, fizetésem nem Egyszer, időmérés közben vitája támadt az egyik dolgozóval. Sokallta a munka- műveletre fordított időt. Szót szó követett, végül is bizonyítania kellett. Az eredmény meggyőzte a kételkedőt. Azóta is beáll dolgozni, ha van egy kis szabad ideje, mert szereti a szakmát, így aztán csak papíron függetlenített. Úgy vallja; csak a tehetetlenség fárasztó, a sikeres munka felüdít. S a munka nem csak any- nyiból áll, hogy nyolc óra után vége a műszaknak. Egy csoportvezetőnek előre kell dolgozni. Tudni kell, hogy melyik alkatrészhez van elegendő anyag. Mikor érdemes átállni, szerszámot cserélni. Meg azt is, hogy mihez érdemes szerszámot készíteni. Nemrég például kézzel vágták ki az alkatrészt. Sokan csodálkoztak; miért? Mert csak harminc darab kellett belőle. Ha ötszáz kell, az már megéri, gazdaságos. Nyírbélteken lakik. Reggel korán indul, este későn érkezik haza feleségéhez és kétéves fiához. Korábban másodállást vállalt, lakossági üvegezést, de nem jut rá idő. Csak fizeti az adót, aztán benn az üzemben dolgozik. Sok még a tennivaló, lett több, ott is csak 2300 — 2400 forintot kerestem, tehát visszajöttem. Személyi gondol» A kollektíva örömmel visszafogadta a fiatslembert, akiből visszatérte után brigádvezető lett. Fizetése ksz- detben 2800 forint volt, most havonta több. mint 3 ezer forintot keres. Markovics Gyula, a vállalat igazgatója szinte összefoglalja az „ide-oda járó” munkások helyzetét: — Van indokolt ki- és visszalépés is, a legtöob helyváltoztatás azonban indokolatlanul, körültekintés nélkül történik. Ezek » helytelen lépések pedig a dolgozók családját is sújtják, mert a legtöbb visszatérőt újfelvételesként kezeljük. Volt olyan dolgozónk, aki elment innen 12 forint órabérrel, s amikor 3 év múlva visszajött, csak 11 forint órabért adtunk neki. mert azóta többnyire elfelejtette az itteni munkát, amibe ismét bele kellett illeszkednie, bele kellett szoknia. Jobb tisztázni Az igazgatótól tudjuk azt is, hogy néhány dolgozót könnyelmű ígéretekkel csábítottak más munkahelyié. Volt, akinek lakást, vagy gyors előrelépést ígértek. A becsapott dolgozók kilépése és visszatérése is csak részben érthető. Nemrégiben arra is volt példa, hogy egy dolgozó nyílt sisakkal ment az igazgató elé: „Ebből a fizetésből nem tudom eltartani a családomat,. más vállalathoz megyek, ahol többet fizetnek.” Az igazgató ezt a munkást lebeszélte szándékáról. Pluszmunkákra kért — és kapott — lehetőséget. Azóta ez az ember havonta 4—5 száz forinttal többet keres és nem bánta meg, hogy maradt. Talán jó lenne, ha a kilépni szándékozók előbb mindig régi munkahelyükön kérnék gondjaik megoldását, s körültekintés nélkül nem kopogtatnának más vállalat ajtaján, Nábrádi Lajos hiszen még egy éve sincs, hogy életre kelt a vallalat, a NYÍRFA. Csak egy kézi gyalun tizenkét munkaművelet. Hat az ék- és forgácshely kiképzésénél, aztán ugyanannyi az ék készítésénél. Bonyolult, aprólékos munka. Aki szívvel csinálja, az érzi, hogyan alakul, formálódik az anyag, mert vele él a fával. Annak feltárja titkát, szinte rabjává teszi. Sejtelmesen varázslatos világ. A műhelybe belopakodik az erdő illata, madárfüttyé alakul át a marógép zúgása. A szerte repülő forgácsok, az aláhulló falevelek. S közben a fa átalakul, hogy kecses szerszámokként, testén a NYIRFA-címkével tovább éljen, dolgozzon. Segítse az embert céljai, tervei megvalósításában. Ez a tűz, ez a varázslat hajtja a huszonhat esztendős Lajti Miklóst is, amikor kezébe veszi az anyagot, s formálja, átalakítja. Vagy marófejet élez, hogy ne sírjon a fa, ne erőlködjön a gép. S csapágyat cserél, hogy működjön a gép, minél több szerszám kerüljön ki az üzemből, nagyobb legyen a bevétel. Mert neki is célja, hogy mielőbb felépüljön az új csarnok Nyírbélteken, s oda kerüljön a szerszámgyártás. Itt meg — ahol most dolgoznak — mielőbb elkészüljön a tervezett gyermek bátor prototípusaA fa varázsa
