Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

í. oldal KSt,ET-SíAtífYAÍlcmSZXS tm. feftraár * 5 ten drei József: A Tiszától az Amurig Folytatódnak Bécsben a konzultációk az eurónai haderők és fegyverzet csökkentéséről Hetedik napja folynak Bécsben — szünet beiktatá­sa nélkül — 19 ország kon­zultációi az európai haderők és fegyverzet csökkentésé­ről, egy olyan regionális le­szerelési problémáról, ame­lyet a szocialista országok, a Szovjetunió. Lengyelország és mások majd két évtize­de napirenden tartanak. A mostani megbeszélés­sorozaton két nem európai ország — az Egyesült Álla­mok és Kanada — is részt vesz. Tárgyalópartnereik egyrészt azt vették tekintet­be, hogy mindkét állam ak­tív tagja volt a Hitler-elle- nes koalíciónak, másrészt, hogy mindkettő csapatkon­tingenseket tart Európában. A bécsi konzultációk, amelyek két- és többolda­lú alapon kedden is folyta­tódtak. teljesen önállóak, függetlenek az európai biz­tonság és együttműködés kérdéseiről folyó helsinki konzultációktól is. A bécsi tárgyaló fórumra hárul azoknak a problémáknak a megoldása, amelyek kato­nai-politikai jellegüknél fogva nehezebben és csak hosszabb idő alatt rendez­hetők, mint az európai biz­tonság és együttműködés zömmel politikai problé­mái. Mint szovjet részről hét­főn is hangoztatták, a bécsi konzultációkon — és ez az itt képviselt szocialista or­szágok közös álláspontja — biztosítani kell minden ér­dekelt és érdeklődő európai ország részvételét. A Szov­jetunió bármikor kész a je­lenlegi konzultációk kereté­ben ilyen összetételű plená­ris ülésen részt venni, mert a íontc* kérdések ott is tárgyszerűen megvitathatok. Érdekes találkozó zárult kedden a bécsi Hofburgban Másfél évvel ezelőtt indult kezdeményezés a kelet— nyugati együttműködés elő­mozdítására. A különböző európai országok és az Egyesült Államok nem kor­mányszintű képviselőiből alakult szervező bizottság 1972 februárja és szeptem­bere után most tartotta harmadik tanácskozását a Hofburg kongresszusi köz­pontjában. Döntés született i arról, hogy a bizottság! égisze alatt 1974 februárjá­ban nemzetközi szimpoziont rendeznek az osztrák fő­fővárosban „új kezdemé­nyezések a kelet—nyugati együttműködésbeft” címmel. A magyar küldöttség, amely dr. Ustor Endre nagykövet vezetésével vesz részt az európai haderők és fegyverzet csökkentéséről Bécsben egy hete folyó elő­zetes megbeszéléseken, ked­den folytatta kétoldalú kon­zultációinak sorozatát. Tárgyszerű, polémiától mentes légkörben folynak az első plenáris ülést előké­szítő megbeszélések, de e plenáris ülés időpontjának kitűzése bizonyos szervezé­si, elsősorban részvételi kér­dések megoldatlansága miatt még várat magára. Feltűnést keltett ebben a vonatkozásban a Reuter an­gol hírügynökségnek az a megállapítása, hogy a meg­beszélések kritikus szaka­szukba léptek, mivel a NA- TO-áliamok „nekiszegezték” a kérdést a szocialista de­legációknak: mikor kerülhet sor a teljes ülésre. A Bécs­ben alapos munkát végző delegációk maguk is elhatá­rolják magukat az ilyen pil­lanatnyi propagandaeffek­tust célzó fordulatoktól. Amerikai körökből olyan értesülések szivárogtak ki, hogy Bécsben ismét felve­tődött Franciaország rész­vételének problémája, bár a francia polgári sajtóban e napokban nem egy olyan jel­zés látott napvilágot, ame­lyek szerint a haderőcsök­kentési tárgyalások „nem vezetnek semmi konkrétum­ra”. Bécsben ugyanakkor hang­súlyozzák, hogy a két- és többoldalú konzultációkon már tisztázott, vagy egyálta­lán felvetett kérdések a ple­náris ülések időszakában „kamatozni” fognak. Plenáris ülés Helsinkiben Kedden délelőtt Helsinki­ben folytatta munkáját az európai biztonsági és együtt- működési értekezlet előké­szítésével foglalkozó több­oldalú tanácskozás. A délelőt­ti plenáris ülésen tárgyszerű felszólalások hangzottak el a biztonsági értekezlet má­sodik napirendi pontjaként javasolt témakomplexum­mal, az európai gazdasági együttműködéssel kapcsolat­ban. Heinz Ölzner, az NDK nagykövete hozzászólásában mindenekelőtt rámutatott arra, hogy az európai politi­kai légkörben bekövetkezett pozitív fejlemények kedvező feltételeket teremtenek az egyenjogú gazdasági együtt­működés minőségi kibővíté­séhez. Az NDK képviselője ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az európai együttmű­ködés megteremtésénél fel­tétlenül szem előtt kell tarta­ni a függetlenség, a szuvere­nitás, az egyenjogúság, s a belügyekbe való be nem avat­kozás elveit. Felszólalásában ölzner tá­mogatta azt a szovjet indít­ványt, hogy a biztonsági érte­kezlet napirendjére különálló pontként vegyék fel a keres- . kedelmi, gazdasági és tudo­mányos-műszaki kapcsolatok, valamint a környezetvédelmi együttműködés problémakö­rét. Az NDK-nagykövet he­lyeselte azt a szovjet javasla­tot, hogy különbizottság fog­lalkozzék a gazdasági együtt­működés kérdéseivel, s hozzá­fűzte, hogy ezt a második bi­zottságot meg kellene bízni a gazdasági együttműködés fejlesztését vázoló európai program kidolgozásával. A délelőtti ülésen szót kért még Belgium, Finnország, az NSZK, Lengyelország, Ju­goszlávia és Ausztria képvi- selője. Az utóbbi három or­szág nagykövete teljes mér­tékben egyetértett az NDK- képviselő felszólalásával. A helsinki előkészítő ta­nácskozásán részt vevő 34 or­szág küldötte délután plená­ris ülésen folytatta munká­ját. Sajtótájékoztató a megyei tanácsou (Folytatás az 1. oldalról) program e területen az isko­lázottság kiterjesztése, a megfelelő szakma és az eh­hez szükséges munkalehető­ségek megteremtése. Minden művelődési eszközünket a megye népe szolgálatába kell állítani. A tájékoztatón elhangzott, hogy Szabolcs-Szatmárban a körülmények összetetteb­bek, bonyolultabbak az or­szágosnál, de az ellentmon­dások ellenére is nagy lépé­sekkel lehet előre jutni az­zal a programmal, amely a párt Politikai Bizottsága megyénkkel kapcsolatos ha­tározataiból, a tizedik párt- kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatából következik, s amely az or­szágos szintekhez való gyor­sabb felzárkózást szolgálja. Az itt élő emberben van te­hetség, jó szándék, nem a tétlenség, hanem az alkotás jellemzi ezt a tájat, s lakó­ját. Terveink reálisak, telje­síthetők, szépek, a megye felemelkedését szolgálják. A megyei vezetés kérte a sajtó munkásait, hogy eszközeik­kel járuljanak hozzá: közvé­leményünk ismerje meg Sza- bolcs-Szatmár dolgos népét, szorgalmát, annak gyümöl­cseit, valós gondjait és segít­senek e.táj fejlődésében. Az országos és a megyei sajtó munkatársainak kér­déseire válaszoltak ezt kö­vetően a megye vezetői, majd dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára foglalta össze a baráti be­szélgetésen elhangzottakat. Délután a tájékoztatón részt vevők a megye életével is­merkedtek. 2. A terv szerint tíz vízi és húsz hőerőművet kellett fel­építeni. Ezenkívül a GOELRO tartalmazta az akkor meglévő erőművek legracionálisabb, leggazdaságosabb kihaszná­lásának tervét, az úgyneve­zett „A” programot. És tar­talmazta valamennyi iparág gyors ütemű fejlesztését a villamosenergia-termelés nö­vekvő bázisán. A terv a fel­dolgozó iparnak és a kiter­melő iparnak egyaránt 80— 100 százalékos fejlesztését ír­ta elő, és a VII. összoroszor- szági Szovjet Kongresszus úgy értékelte a GOELRO-t, mint egy nagy gazdasági kez­deményezés első lépését. Mindezek ellenére Lenint és Krzsizsanovszkij főmérnö­köt, Oroszország Állami Vil­lamosítási Bizottságának el­nökét a kapitalista világ szak­emberei és publicistái hazu­goknak, népámítóknak, el­mein tegeknek, mánikus di­lettánsoknak nevezték. Még Wells is, aki a világirodalom legfantasztikusabb regényeit írta, akinek (tudományosan is megalapozott) fantáziáját Lenin nagyra becsüí/r*, még ez a Wells is azt mondt^ hogy Lenin képzelődik, vagy egyszerűen hazudik, mert az. amit Oroszország villamosí­tásáért akar csinálni — józan ésszel elképzelhetetlen. — Nem baj ,— mondta er­re nagyon nyugodtan Lenin. — Az irodalmárok és publi­cisták hadd fecsegjenek. Üres szalmacséplés, amit ír­nak. Mi minden alapvető kérdésben a szakemberek pontos számításaival rendel­kezünk. (És mondott egy pél­dát.) Németországban egy Ballod nevű tudós összeállí­totta Németország egész nép- gazdasága (szocialista átszer­vezésériek.. tudományos ter­vét. A kapitalista Németor­szágban ez a terv a levegő­ben lógott, megmaradt iroda­lomnak, egy magános tudós munkájának. IVE ózonban ál­lami megbízást adtunk, szá­zával mozgósítottuk a szak­embereket. Tíz hónap alatt (persze, nem két hónap alatt, amint kezdetben előirányoz­ták) elkészült egy egységes, tudományos alapokon nyug­vó gazdasági terv... Lenin egyszer azt mondta Krzsizsanovszkijnak, a GO­ELRO „agytrösztjének”, hogy sohasem töprengett annyit a közvetlen gazdálkodásról, az életről, a holnapról, mint a GOELRO kidolgozásának idején. Mert érdekes módon készült a GOELRO. Alig, hogy megragadták a hatal­mat, alig, hogy levágták a cá- rizrtius fejét, alig hogy meg­szervezték a Vörös Hadsere­get és kialakították az ellen­forradalom elleni frontokat. Krzsizéanovszkij és Graftio mérnökök már Lenin asztalá­ra tették Oroszország villa­mosításával kapcsolatos első elképzeléseiket. Oroszország történelme talán akkor Izzott legjobban, és akkor csaptak legmagasabbra a forradalmi háború lángjai. 1918 márciu­sa volt. Lenin, miután átta­nulmányozta az első javasla­tokat, köztük két egészen konkrétat: a volhovi és a Nyizsnye-Szvirszk-i erőmű­vek felépítésének dokumen­tumait. amelyeket Graftio főmérnök személyesen ké­szített, röviden ennyit mon­dott: — Ezek megvalósításához minél előbb hozzá kell kez­deni. És 1918 nyarán Lenin egy nap két különböző jelentést kapott. Az első arrói szólt, hogy Gyenyikin és fehér had­serege elfoglalta Voronyezs körzetét. A másodikban Graftio főmérnök, Oroszor­szág Állami Villamosítási Bi­zottságának tagja jelentett Pétervárról: „Megkezdtük a volhovi vízerőmű építését.” Az erőművet Graftio tervezte és ő vezette az építést is. A Ladoga-tóba ömlő Volhov fo­lyón épült fel, Petrograd alatt, az ipari termelés szem­pontjából gkkor legfontosabb helyen, hiszen a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom bölcsője egyben az orosz ipar és az orosz munkásosztály fellegvára is volt. Lenin bol­dogan válaszolt Graftiónak. Gratulálok — írta. — Foly­tassák erőben-egészségben, a teljes sikerig. Mi meg majd legyőzzük Gyenyikinf, meg az összes fehér banditát... A volhovi vízerőmű a GOELRO-terv elsöszülött gyermeke volt. 1926-ban fe­jezték be az építését. Tíz kis teljesítményű turbinával dol­gozott, mindössze 66 000 kilo­watt teljesítménnyel, és az el­ső évben 356 millió kilowatt­óra energiát adott. Lenin ak­kor már nem élt. Pedig azt ígérte Graftio főmérnöknek, hogy az építőkkel együtt akar mulatni az avatáson, és az el­ső energiával a forradalom szülővárosát — Petrográdot köszöntik. A volhovi vízerőmű már ter­melt, sőt két évvel - később, 1928-ban dolgozni kezdett a zemoavcsálszkiji vízerőmű is Grúziában, a Szvír folyón meg elkezdődött Graftio fő­mérnök másik nagy tervének, a Nyizsnye-Szvirszk-i duz­zasztó gát és vízerőmű kivi­telezése, de a szovjet nép ere­jével szemben tehetetlen pol­gári-kapitalista világ tollno­kái, szónokai és impptens szakemberei még mindig a megvalósítás lehetetlenségei­ről beszéltek. A technikai és tudományos lehetőségeket már nem nagyon vitatták, in­kább arra hivatkoztak, hogy a hosszú háború, majd a for­Szüts Dénes: 82 Az orvos a fürdőszo­bába ment, törülközőt kért. megmosta a kezét, aztán ala­posan megvizsgálta a báró­nőt. Közben Éva a szobában maradt, de Szászt kiküldték a folyosóra. Az orvos a vizs­gálat végén kiment hozzá, röviden közölte vele, hogy vérkeringési zavarok léptek fel. — Mitől? — kérdezte Szász. — Hány esztendős a néni­ké? — kérdezett vissza. — Nullát! Aztán még hozzátet­te: gyenge szívműködés, reny­he tüdőmozgás, talán egy enyhe vértolulás is az agy­ban. Igen, attól merevedik Hogy kórházba szállítani? Különösebbet ott sem tud­nánk tenni. Elnézést kér, de most el kell mennie. Ha óhajtják, déltájban mégvisz- szanéz. Ha esetleg rosszabbul lenne, azonnal telefonálja­nak. — ön férfi — folytatta bizalmasan —; megmondha­tom, még gyógyszere sincs ennek az állapotnak. Szász már majdnem elfelej­tette, mit is akart az orvos­tól, de idejében még észbe kapott. Elkísérte a doktort a folyosó végéig. A tárcájából elővette a fiolát. Arra kérte a doktort, mondja meg, mi le­het ebben az üvegcsében, de az orvos kitért a válasz elől. Azt tanácsolta, vigye be Szász a helyi gyógyszertárba, ott ta­lán. Köszönt, és már sietett is le a lépcsőn. — Mit mondott? — Éva ki­jött eléje a folyosóra, és ag­gódva nézett rá. — Enyhe szélütés — Szász megvonta a vállát. — Sajnos ebben a korban... — Amíg kint voltatok, fel­emelte a fejét és a karját is mozgatta. Ez jó jel, nem? — Éva hangjából reménykedés csendült ki. Szász tétován széttárta a karját. — Legyél vele, nekem egy kis dolgom van. — Szász megszorította Éva kezét. — Nemsokára jövök. Szász a szálloda előtt egy éppen befutott és vendégeitől már megszabadult taxit ka­pott el. — Azonnal vigyen a város legnagyobb gyógyszertárába Sürgős! Siessen!... — Amíg a taxi az ébredő és lassan megelevenedő várgs zegzugos utcácskáin ka­nyargóit, Szász maga elé idéz­te a bárónő arcát, szemét, a szemüreg sötét foltjait, a szo­ba levegőjét, amely egyszeri­ben nyomottá, szinte elvisel­hetetlenné vált. Szász nem áRatta magát, tudta, a báró­nő órái meg vannak szám­lálva. Az autó közben féke­zett a lezárt redőnyű gyógy­szertár előtt. A sofőr kiszállt, és a kocsi belsejéből előtá- pászkodó Szásszal egykedvű­en közölte: még nem nyitott ki. Most mit tegyen? A szom­széd ház ablakából idős férfi hajolt ki, és azt kérdezte, kit keresnek. Szász kerékbetört szerb nyelven magyarázta ne­ki, hogy a gyógyszerészt kere­si. A gvógyszertár vezetője, egy fiatal férfi, kedvetlenül fogadta Szószt, aki türelmet­len mozdulattal mutatta neki a receptet, aztán az ampul­lát. Az idegen gyanús volt ne­ki. A gyógyszert megkapta, de az ampulláról a patikus nem tudott ilyen hirtelen semmit sem mondani. Arra kérte, jöj­jön vissza két óra múlva. Szászné magába roskadtan állt Dédi ágya mellett, s órák óta figyelte nagyanyja min­den mozdulatát. A bárónő nem kért reggelit, teát sem tudott inni. Tíz óra felé heves görcsökben rángatózott, mint­ha az ördög szállta volna meg, s bent a testében, lelkében gyötörné. Aztán a fél arca, fél teste teljesen megbénult. Éva a beteg ágyánál ült, s tehe­tetlensége borzalmas csapdá­jában fuldoklóit: látnia kel­lett, mint követik egymást a betegség fázisai. — Öh, istenem! — mondta nagyanyjának az egyik nyű­göd tabb szünetben —, pont ma reggel akartam neked egy nagyszerű hírt újságolni: Alfred Flessburger úr kivitt volna bennünket Olaszor­szágba. Érted, Dédikém? Olaszországba. Nyugatra, ahová vágytál. — Félek, hogy el kell ha- lasztanunk ezt az utat — mondta bágyadtan az idős hölgy, s minden szótagnál lé­legzetet vett. Nehezére esett a beszéd. Olaszország. Nyugat-Né- metország, az álmai!... Be­hunyta szemét, repült. Váro­sokat látott, magas tornyokat. Mennyországból üdvösségbe szállt. De a kép gyorsan söté­tedni kezdett, a pompás épü­letek alatt nem emberek, ha­nem szörnyek járkáltak, vi­gyorogtak. A bárónő felnyi­totta szemét. — Ha én nem tudnék, le csak menj szívem! Menj! Szabadulj meg ettől az em­bertől. Gyűlölöm... Gyűlölöm őket: ha nem így végződik a háború, már mind, mind... (Folytatjuk) radalom és a polgárháború, a nyolc évig tartó öldöklő küzdelem elpusztította az orosz nép javát, a férfiakat, s elsősorban az ifjúságot. Ma­jakovszkij, akinek forradalmi lendülete és ihlete mindig szuperszonikus lendülettel szárnyalt, a líra tömör nyel­vén, elsöprő érvekkel vála­szolt a kétkedőknek. — „Min­den csecsemőt megöltek He- ródes parancsára, s £ fiatal­ság mégis él... Hogy a termé­szet korcs alkotásai ne ter­heljék tereinket, vasbetonnal verjük fel az ég magasát... Az új hit a szépséget vashanggal itatja át. „Jön az új építész, azaz: mi!” — S szinte ugyan­ezt mondta Graftio főmérnök, az első vízerőművek tervező­je és építője, aki később aka­démikus lett: „Mi a történel­met vassal és betonnal Írjuk.” — Es 1930-ban. alig tíz évvel a GOELRO jóváhagyása után, az építők jelentették a párt­nak, a népnek és a szovjet kormánynak, hogy Lenin r.agy tervét túlteljesítették. Az új hő- és vízerőművek több, mint feéfínillió kilowatt teljesítménnyel dolgoztak. És ezzel a Szovjetunió, amely a forradalom idején még utolsó helyen állt a villamosenergia- termelés világlistóján — tíz év alatt a nyolcadik helyre lépett előre. (Folytatjuk) KOMMENTÁR: Dollárválság Valaha, nem is olyan ré­gen a dollár még a nyugati pénzvilág viszonylag stabil pillérének számított. A leg­újabb jelentések azt tanú­sítják, hogy a világnak im­már hozzá kell szoknia egy alaposan megváltozott fo~ga- lomhoz, a gyengélkedő, sőt krónikusan gyengélkedő dol­lár fogalmához. A nyugati, elsősorban a nyugat-európai pénzpiaco­kon ismét úgy vibrál az iz­galom, mint egy feszültség­gel terhes drámában. A tőzsdéken hatalmas a speku­lációs tevékenység és még a szokásosnál is érvényesebb az az igazság, hogy percek alatt vagyonok sokszorozód- hatnak meg, illetve úszhat­nak el. A frankfurti tőzsdén szin­te tízpercenként változtatták a legújabb árfolyamokat fel­tüntető feliratokat és álta­lában elmondhatjuk: a dol­lár legújabb gyengéik? lése mindenekelőtt a Német Szö­vetségi Köztársaság gazda­sági életében okozott nagy riadalmat és lázas tevékeny­séget. Brandt kancellár kénytelen volt összehívni szűkebb pénzügyi kabinetjét és az ülés után bejelentették, hogy Bonn ezúttal sem a márka árfolyamának meg­változtatására, sem lebegte­tésére nem hajlandó. A nyugati pénzvilág krí­zise 1968-ban kezdődött, az aranypiac kettéválásával és De Gaulle emlékezetes dol­lárellenes 'kirohanásaivaL 1969-ben leértékelték a fran­cia frankot, majd felértékel­ték a nyugatnémet márkát, ez utóbbit 9,3 százalékkal. 1971-ben a dollár beáramlá­sa miatt egy időre be kellett zárni Nyugat-Európa szinte valamennyi valutatőzsdéjét. Ugyancsak az évnek a végén elhatározták az átváltási é *- folyamok reformját, 1972- ben pedig Nixon emlékeze­tes dollármentő intézkedései okoztak nagy felzúdulást Brüsszeltől Tokióig. A dollár legújabb megin­gása jól érzékelteti, hogy a vietnami háborúnak az Egyesült Államok, sőt az egész nyugati világ számára milyen messzemenő követ­kezményei vannak, még gaz­dasági-pénzügyi téren is. Erős a gyanú, hogy a dollár- beáramlási spekuláció nem - csak magáncégek akciója. Van esély arra, hogy Washington ezzel az esz­közzel is megpróbálja szövet­ségeseire hárítani a saját terheinek egy részét. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom