Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-24 / 46. szám
1. oldal IfStÉf-MACfrAROfcSfc A <9 m3. feSruír H. Szülők fóruma FIATALOK gK FIATALOK g* FIATALOK lü? FIATALOK m FIATALOK Hogyan tanítsuk közlekedni a gyermeket — Elengedhetem-e egyedül az iskolába a kisfiámat, vagy kísérjem el és jöjjek érte minden nap? A kis elsős édesanyja nagyon nehéz kérdést tett fel nekem, mert az, hogy hány éves korban közlekedhet már önállóan a gyermek az sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy megtanítottuk-e helyesen közlekedni, ismeri-e a szabályokat, a jelzéseket. De függ a gyermek természetétől (elég nyugodt és fegyelmezett-e?), értelmi fejlettségétől. Láttam már 5 éves gyermeket, aki a 4 éves kistestvérét kézenfogva, felelősségtudattal vezetgette át a zebrán az óvoda felé, de láttam felelőtlenül, a szabályoknak fittyet hányó, az úttesten átlósan átrohanó nagyobbakat is, szép számmal. Mit tanácsolunk mi, kisiskolásokkal foglalkozó pedagógusok? Hány éves korban kell megtanítani a gyermeket helyesen közlekedni? Hosszú folyamat ez, amelyet már 2—3 éves korban kell elkezdeni, amikor — első szabályként — megtanítjuk a gyermeket arra hogy ha elengedjük a kezét, akkor se szaladjon le a já”dáról. Hároméves kortól kezdve állandóan magyarázgas- suk neki, hogy figyelmesen kell közlekedni. Álljunk meg mindig a gyalogjáró szélén mielőtt lelépünk és mondjuk hangosan: „Először balra nézünk, azután jobbra. Nem jön jármű, most leléphetünk.” Tanítsuk meg arra is, hogy ahol zebra van, ott azon haladunk át, de előbb akkor is körülnézünk. Ahol lámpa van és lámpaváltásra várunk, mondogassuk és tanítsuk meg neki a kis, óvodában is tanult versikét; ami később is jól beléjük idegződik: Állj, ha piros! Várj, ha sárga! Átmehetsz, ha zöld a lámpa! A gyermek tanítgatása sokkal fárasztóbb dolog, mint egyszerűen kézenfognl és húzni magunk mellett. Az a gyermek, aki éveken át csak ..csomagja” az édesanyjának és nem közlekedő társa, az nem is tanulja és szokja meg, hogy tudatosan figyelje a forgalmat, a jelzéseket, nem ismeri a szabályokat, nem tudja, hogyan kerülheti el a veszélyt, az esetleges balesetet, hiszen mindig rábízza magát a mellette haladó felnőttre. ötéves korban már megkísérelhetjük, hogy egy-egy kisebb forgalmú helyen szerepet cserélünk. Bízzuk rá magunkat a gyermekre. Meglátjuk, úgy vezet-e majd minket, ahogyan mi őt évekig tanítgattuk. Hatéves korban már sétáljunk el a gyermekkel a lakásunktól a leendő iskolájáig és vissza vezető úton. hogy jól megismerje az útvonalat és annak veszélyt rejtegető pontjait. Ha így tanítgatjuk. akkor mire iskolába jár. legfeljebb csak az első napokban kell elkísérnünk, hogy a kapu előtt várakozó nagy tömeg zűrzavarában el ne keveredjék a sok új benyomástól amúgy is kábult gyermek. A már önállóan, jól közlekedő kisiskolásunkat is figyelmeztessük azonban arra, hogy a havas, jeges, csúszós utón még óvatosabbnak kell lennie, mert a járművek sem tudnak olyan gyorsan fékezni, mint a száraz úttesten; hogy ködben, esőben, amikor rosszak a látási viszonyok, fokozottabban kell figyelnie. Gyermekünk hálás lesz, ha 6 éves korára megtanítjuk szabályosan, önállóan és biztonsággal közlekedni, mert a kisiskolások szégyellik, ha kísérgetik őket. Valamiféle túlzott féltésnek, fölösleges gyámolításnak érzik, különösen a fiúk. De sebtében, egy-két hét alatt nem lehet jól, biztonsággal megtanulni azt, aminek 2—3 év alatt kellett volna fokozatosan beidegződnie a gyermekbe. — Anyú! Ne kísérj el! Ne gyere értem! — kérik a gyermekek — olykor indokolatlanul is—. mert már nagy fiúknak, nagy lányoknak szeretnének tűnni, olyanoknak, akik egyedül közlekednek. Tanítsuk meg őket erre időben! Dr. Gergely Károlyné Fazekas Lajos: VADETETŐ Erdő vadja ide jár, ég madara ide száll. Cinke, rigó magot kér, varjúnép is keresgél. A föld, a zöld megfagyott, éhesek a szarvasok. őz, nyúl, mókus mind jönnek: népe a nagy erdőnek. TÖRD A FE IED f Vízszintes. 1. Megfejtendő. 6. Csermely. 7. Tejipari melléktermék. 8. Római 51. 9. Karmol. 11. Ilona beceneve. 12. férfinév. 14. Ajándékozta. 16. Megfejtendő. 18. Jugoszlávia nemzetközi gépkocsijelzése. 20. Nemzetközileg használt segélykérő jelzés. 21. Cípészszerezám. 22. E helyen. 24. Orosz három. 25. Kézben fog. 27. Nyitott csatorna. 28. Elődök. 29. Kétéltű. Függőleges: Zenei félhang. 13. Megfejtendő. 17. Számos. 19. Avas- úton minden polgári személy ez. 21. Hiányos károk!!! 23. összevissza tör! 24. Öcska, vacak, zsargonszóval. 26. Néma átok! 27 Állami Biztosító. Megfejtendő: Három nagy földrajzi egység: vízszintes 1, 16. függőleges 15. Múlt heti megfejtés: Svédország — Dánia — Norvégia — Island. 1. Óriás tó Ázsiában. 2. Té- lisport. 3. Kavarodás, kissé tréfás szóval. 4. Állóvíz. 5. Talpon volt. 6. Gyomorforgató. 10. Személyére. 11. Női név. 13. Némán kezes!!! 14. Könyvjutalmat nyertek: Kiss János Baktalórántháza, Oláh Judit Szamosszeg, Várnagy Csaba Nyíre'tyháza. Lukács Mária Gégény, Balogh Brigitta Mátészalka, A kereskedő ^ AVAR NÉPMESE Egy kis faluban élt egy kereskedő. Egyszer távoli vidékre szólította a kötelesség és száz ratal* vasat hagyott a szomszédjára, hogy őrizze meg, amíg ő visszajön. Amikor hazatért, felkereste a szomszédját, akinél a száz ratal vasat hagyta. A szomszédja azonban mintha semmiről sem tudna, azt mondta: — A vasadat bizony meg- ették az egerek! — Hát akkor nincs mit tenni — mondta sajnálkozva a kereskedő. — Nem egyszer hallottam, hogy ezek a fránya egerek a vasat is megrágják. A szomszéd módfelett megörült: most már nem kell megfizetnie a vasat. Ám a kereskedő, amikor elhagyta szomszédja házát, meglátta annak fiát. Nem sokáig gondolkozott, megragadta a kisfiút, elvitte magához és elrejtette. A szerencsétlen szomszéd keresni kezdte a fiát, de sehol sem találta. Keresgetés közben betért a kereskedőhöz. — Mondd szomszéd, nem láttad tegnap este a fiamat? — kérdezte kétségbeesetten a kereskedőtől: A kereskedő így felelt: — Tegnap amikor kijöttem tőled, láttam egy sast. Valami gyermekfélét vitt. Lehet, a te fiad volt. A szomszéd ököllel verni kezdte a fejét: — Ember! Hát hallottál te olyat, hogy egy közönséges sas magasba emel egy gyereket? — Már miért ne hallottam volna? Ha az egerek 100 ratal vasat riieg bírnak rágni, akkor az se különös, ha egy sas — teszem azt — egy elefánttal emelkedik a magasba — mondta a kereskedő. És ekkor mindent megértett a bánatos szomszéd: — Az egerek nem rágták meg a vasadat! Én kótyavetyéltem el! Megfizetem az árát, csak add vissza a fiamat. A kereskedő eltette a pénzt és visszaadta a fiút. Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália ‘Ratal — súlymérték, kb. 2,5 kg. „Avarszkije szkazki” c. kötetből. A gyémánt fejsze (SZLOVÁK ‘NÉPMESE) Élt egyszer egy nagyon szegény favágó. Kora reggeltől késő estig vágta a fát. A fejszecsapásoktól csakúgy visszhangzott az egész erdő. Egyszer a tóparton vágta a fát és amint felemelte a karját, a nagy lendülettől ki- csúszott a fejsze a kezéből és egyenesen beesett a tóba. A szegény favágó a földre vetette magát és fennhangon jajveszékelt: — Oh, én szerencsétlen, mi lesz most velem! Mivel vágom a fát. miből veszek egy új fejszét. Legszívesebben a tóba ölném magam. Amint így jajveszékelt és sopánkodott, egy furcsa kis emberke jelent meg előtte, ruházata tűlevelekből volt, az orra helyén fenyőfatoboz. — Miért sírsz, miért jajve- székelsz — kérdezte a kis ember. A favágó megrémült és félve kérdezte: — Ki vagy, te csodalény ? — Én vagyok az erdők szelleme, hallottalak sírni, ezért eljöttem, hogy megtudakoljam bánatod okát — szólt az öreg emberke. A favágó részletesen elmesélte, hogyan csúszott ki kezéből favágás közben a fejszéje és esett be a tóba. — Ne sírj, jó ember, segí- tek rajtad. Lemegyek a tó fenekére és megkeresem a baltádat és nyomban eltűnt a tó vizének habjai közt. Egy szempillantás alatt a fura kis emberke kiemelkedett á vízből egy arany baltával a kezében. — Ez a te fejszéd — kérdezte az öreg. — Oh, nem. Igaz. hogy ez egy gyönyörű, értékes fejsze, de nem az enyém — szólt a favágó. Az öreg ismét alámerült a tó vizébe és egy ezüst baltával a kezében emelkedett ki a tóból. — Gondolom ez az ezüst balta volt a tied — szólt az erdők szelleme. — Nem. nem, ez sem az enyém — válaszolt a favágó. Még egyszer végigkutatom a tó fenekét és megkeresem a fejszédet — szólt az erdők ura és belemerült ismét a tóba. Amint kijött a vízből, egy vas baltát tartott a kezében. — Ez a vas fejsze volt a tied — kérdezte. — Öh, igen, ez az enyém, megismerem a magamét, a másét nem kívánom. Azonban az erdők ura mind a három baltát átadta a szegény favágónak és így szólt: — Látom, becsületes ember vagy, jutalmul tartsd meg mind a három fejszét. Élj boldogan. Ezeket mondva a különös kis ember nyomtalanul eltűnt a favágó szemei elől. A favágó meglepetten körülnézett és így szólt; — Öh. hová tűntél, én jótevőm, hiszen még meg sem köszönhettem a jóságod. A favágó utolsó szavait meghallotta az éppen arra haladó gazdag ember. — Minek örülsz és kinek mondasz köszönetét, te szegény ember? — kérdezte. — Nagy szerencse ért engem. A baltám beesett a tóba és amikor kétségbeesésemben jajveszékelni kezdtem, egy különös öregember jelent meg előttem és a tóból előhozta a fejszémet, sőt még egy ezüst és egy arany fejszével is megajándékozott — mesélte a szegény ember. A gazdag irigykedve nézegette az értékes fejszéket és arra kérte a szegény favágót, hogy adja el neki azokat. A favágó hallani sem akart a gazdag ember ajánlatáról és hazasietett. Másnap a gazdag ember, rongyos ruhába öltözve elment a tópartra fát vágni. Amikor már egy szekérre valót kivágott, a fejszéjét beledobta a tóba, majd le’ro- rult a földre és jajveszékelni kezdett. Rövidesen ismét megjelent az erdők ura, meghallgatta a gazdag ember sopánkodását, hogyan veszítette el baltáját és ne- ki is felajánlotta a segítségét. Ezzel belemerült a tóba és felhozott egy vas fejszét. — Ez a tied ? — kérdezte a gazdag embertől. . — Öh, dehogy, az enyém ennél sokkal szebb volt — szólt a gazdag ember. A kis ember ismét alámerült a tóba és kiemelt egy ezüst baltát. — Talán ez az ezüst balta a tied? — kérdezte. — Nem, az enyém ennél sokkal szebb volt. Menj ismét a vízbe és keresd meg az én fejszémet — szólt a gazdag ember. Az öregember rövid időn belül kihozott a tó vizéből egy arany fejszét. — Ez a tied? — kérdezte a gazdag embert. — Ez hát, ez az enyém — válaszolt a gazdag ember és mohón kikapta az öregemberke kezéből az arany baltát. Az erdők ura látva a gazdag ember nagy örömét, így szólt: — Biztos vagy benne, hogy ez a te baltád? Ugyanis a tó fenekén láttam egy gyémántokkal kirakott fejszét, véletlenül nem az a tied? — Azt mondod, hogy gyémántokkal ékesített baliát láttál? Hát persze, az az enyém, siess vissza a tóba és hozd fel — mondta. — Rendben van. Lemegyek a tó fenekére és felhozom a gyémánt fejszét, ezt a hármat pedig visszadobom a tóba, hiszen egyik sem volt a tied. Te csak várj rám!... — szólt az öreg emberke. — És meddig várjak — kérdezte a gazdag ember. — Várj ítéletnapig, te gonosz, kapzsi ember — mondotta és ezzel eltűnt. Fordította: Or. Papp Sándorné A TÉL Seymes höpihe hull a földre le, Az aioingifufa HADNAGY GÁBOR ÉS MEKIS JÁNOS SZATIRIKUS KÉPREGÉNYE 13. — Óriási! Szóval ön szakember? Maga a mi emberünk! Ha a feltalálói státusz helyett, sajnos már be van töltve, beéri a főkalku- látori pozícióval... Itt ugyebár a prémium is több ... Nem is szólva a mellékesről... 14. Irinyi nem tudta ugyan, mi fán terem a prémium, s még inkább, hogy mi is az a főkalkuláció voltaképpen, amivel ezután meg kell keresnie a kenyerét, de már asszimilálódott annyira korunkhoz, hogy vállalta. így legalább befejezheti tervrajzait. , 15. Aktarághy fő^f ókalkulátor azonban ezt közönséges időlopásnak minősítette. „Maga csak ne gyufázzon!” — mennydörögte. — „Vegye tudomásul, hogy a kalkulációs tervet dekádlebontásban is pontosan teljesíteni kell!” (Jövő heti szombati számunkban folytatjuk). dús dunyhásan, friss fehéren tündököl az erdőn, réten. Fázik a kicsi őzike, nyuszi, nincs semerre madarnóta, suhog a hó hajnal óta. De a búzamag a lágy hó alatt megmelegszik, mint a gyermek, kit anyai szív melenget. A domb oldalán az élet vidám, szánkó suhan a dombhátról s gyermekhadban öröm lángol. Száll a hópehely, zizeg, énekel, puha a hó, mint a bársony s fényes a tél, mint az álom. ölbey Irén
