Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

8. oldal MntSr 1t KffT^-MAÖYARORRZÄG — VASÁRNAPI METT PlTT irf KOPERNIKUSZ (1473-1543) „Mindig ébren akarok lenni...” Huszár István tárlata a Benczúr Gyula-teremben 1973. február 19-én ünnepli a világ az új csillagaszatot tuegaiapuzu Nncolausz Koperni­kusz születésének 500. évfordulóját. Alkoló te­vékenységének, forradalmi felfedezésének tu­dományos méltatását az UNESCO is napirend­re tűzte, mivel személyében az egyetemes em­beri tudomány egyik legnagyobu alakját tisz­teli az utokor. Neve az utóuui evsznzadokuan mindig a tudományos Haladásiul forrt össze, hi­szen «.evés olyan természettudományos fel­fedezést lart számon a tudomány történet, amely olyan mélyreható változást hozott a tudományok es az emueri gondolkodás fejlő­désében, mint Kopernikusz heliocentrikus (Nap-kuzeppontú) világrendszere. Kopernikusz a lengyel nép nagy fia. A Visztulu-parli Torun vuioskában születőit. Mi­vel kora gyerekkorában árvaságra jut, nevel­tetését püspök nagyüulyja irányítja, aKi a te­hetséges ftatalomuert papi pályára szánja. Magasabb tanulmányait a híres krakkói Ja­gelló egyetemen kezdi, majd a XVI. század Európa szellemi életének renaissance közép­pontjában, Italia egyetemein folytatja. Nem csillagásznak készül, de a csillagásza Lot való­színű már a krakkói egyetemen megkedveli, ahol ekkortájt e tudományt „igen magas szin­ten művelik”. Az itáliai egyetemeken viszont megismeri, hogy hogyan vélekedtek az antik világ nagyszerű tudósai a Földről és a világ­ról, a világmindenségről, a Föld alakjáról es helyzetéről. A római, pádovai és bolognai egyetemek könyvtáraiban hozzáfér a nagy görög elődök munkáihoz. Megismeri Anaxogórásznak, a Föld gömbalakuságát hirdető tanítását és az ezzel kapcsolatos arisztotelészi bizonyítékokat. Philolaosznak ama feltevését, hogy „a Föld ferde körpályán a Naphoz, vagy a Holdhoz hasonlóképpen a központi tűz körül mozog” és a számoszi Arisztarkhosz övéhez hasonló ókori heliocentrikus világképét, aki a bolygókat, kö­zöttük a Földet is a Nap körül keringteti. Az antik csillagászok bámulatos eredmé­nyei, számításaik és méréseik tö.iéletessége, megfigyeléseik gazdagsága, az ismeretszerzés­nek az a logikai menete, amivel e tudósok dol­goztak, kétségtelenül nagy hatással lehettek a fiatal Kopernikuszra és segítették új világ- rendszerének kidolgozását. Kopernikusz az antik csillagászat gondolatébresztő hatására utal így, amikor az „Égitestek mozgásáról” c. művének ajánlásában azt írja, hogy „ez adta nekem az indítékot arra, hogy magam is gon­dolkozni kezdjek annak lehetőségén, hogy a Föld mozog”. Az antik szerzők, miként a sors­társak felvetései is Kopernikusz számára va­lójában nem jelentettek többet bizonytalan sejtésnél, vagy merész ötletnél. A Föld helyé­nek és valódi mozgásának felismerése, rend­szerbe foglalása és indoklás egyedül Koperni­kusz érdeme. Az új vpágrendszer kidolgozásához a döntő elhatározást azonban elsősorban nem az antik szerzők által felmerült kételyek ad­ták, hanem az inspiráló az a társadalmi igény volt, amit a nagy földrajzi felfedezések után, a tengeri hajózás gyors felvirágzása hozott, hogy a tengeri tájékozódás egyszerűbb és biztonságosabb csillagászati alapjait meg­teremtsék. Ezért veszik a kor legjelentősebb csillagászai vizsgálat alá az uralkodó geocent­rikus világképet és miközben hibáit próbál­ják javítgatni, azt önkéntelenül is egyre bo­nyolultabbá és használhatatlanabbá teszik. Kételyek merülnek fel a Föld központi helyze­tével és mozdulatlanságával kapcsolatban, és egyesek, pl.: Régiómontánusz már nyíltan ki­fejti a ptolemaioszi geocentrikus világkép helytelenségét és annak megreformálását ho­zó, új csillagászati rendszer kidolgozását sürgeti. A feladat óriási és korántsem veszélytelen. A középkor uralkodó világrendszere „geocent­rikus” (Föld-középpontú). Megalkotója a másfél évezreddel korábban élt, ókori nagy csillagász. Ptolemaiosz. Szerinte a Föld gömb alakú és központi helyet foglal eb A csillagok az ég­gömbbel együtt állandó sebességgel, keletről nyugatra mozognak a Föld körül. Az égitestek­nek ezt a napi mozgását, felkelését és lenyug­vását a rendszer valódi mozgásnak tekintette. E geocentrikus világrendszert az egyház is el­fogadja, erre épül a bibliai világkép és válik egyházi dogmák többségének természettudo­mányos alapjává. Ezért e tanokat az egyház minden eszközzel védelmezi. Az új világ- rendszer kidolgozásához így tehát nem volt elég a tudományos felkészültség, ehhez bátor­ság és elszántság is kellett. Kopernikusz mind a kettővel rendelkezett. Uj „világrendet te­remt" és ennek ragyogó tudományos leírását adja. Tételeit bár bizonyítani nem tudja, de mégis van ereje és bátorsága — a fő művét mintegy 4 évtizeddel megelőzően — arra, hogy b csillagászati irodalom egyik legjelentősebb alkotását, a Commentariotust nyilvánosságra hozza. (E művet igaz, hogy csak kézírással sokszorosították, de így is nagy megbecsülést és elismerést szerzett írójának.) A Commenta- riolusz lapjain Kopernikusz már kifejti a naprendszer szerkezetére és mozgásaira vo­natkozó tanításait, de az új világkép végső megfogalmazását csak az 1543-ban megjelenő „Az égitestek mozgásáról” c. főművében adja Kopernikusz „Az égitestek mozgásáról” c. könyvében foglalja össze heliocentrikus világ­képét, melynek lényege, hogy a Föld nem köz­pontja a világmindenségnek, hanem csak a Hold mozgásának. Minden körmozgás a Nap Kopernikusz. körül történik, mivel a világrr'ndenség köz­pontja a Nap közelében van. A Föld a rajta lévő tárgyakkal és légburkával együtt, napon­ta megfordul változatlan pólusa körül. Mind­az, amit a Nap mozgásában megfigyelhetünk, nem önmagától áll elő, hanem a Föld mozgá­sa révén, amely éppen úgy a Nap körül tör­ténik, mint a többi bolygó mozgása. Kopernikusz tehát a világmindenség köz­pontjába a Napot helyezte. így a valóságosnak hitt mozgásokról kiderült, hogy azok látszóla­gosak. A látszat mellett felismeri a lényeget, a jelenségek mögött a törvényszerű rendet. A megismert törvények birtokában egyszerre természetes dolgokká lettek az eddigi cso­dák. A Föld kiváltságos helyzete megszűnik, és vele együtt a Föld és az Ég szétválasztott­sága, kettőssége is. Az ember rádöbben a vi­lág megismerhetőségének gondolatára. Jelen­tősége tehát túlnő a csillagászaton, hatása for­radalmasítja az emberi gondolkodást, az emberi megismerést. Ezért a kopernikuszi fel­fedezést sokra értékelik a marxizmus klasz- szikusai is. Engels szerint ;,a természetkutatás, ettől kezdve szabadul meg a vallás befolyásá­tól”. Kopernikusz bebizonyítja a vallás egyik alaptételének a Föld mozdulatlanságának ha­mis voltát, így kétséget ébreszt a összes töb­bi vallásos dogmák iránt is. Kopernikusz tanításainak világnézeti vo­natkozásai ma is aktuálisak. Felfedezése a mai ember számára is a világ megismerhetőségé­nek hitét, a tudomány nagyszerűségének, az emberi haladást szolgáló szerepének tanulsá­gát nyújtja. Kuknyó János főiskolai adjunktus „Létezésem értelme az, hogy rajzolok és festek” — mondja kötetlen őszinteséggel Huszár István festőművész. Művészi hitval­lásáról pedig így fogalmaz: „Amit csinálok, azért teszem, hogy tevékenységemmel ki­bontsam az emberoől az EMBERT...” Huszár István önálló tárlatával nyitotta február 15-én idei programját a Képcsar­nok Vállalat nyíregyházi Benczúr Ciyula- terme. S amit a művész szobán mond éiel- fiiozófiájárói, önmagáról, művészi törekvé­seiről, hol is hitelesíthetőbb jobban, mint a kiállítási teremben, ahol müveivel beszél érzéseiről, gondolatairól... Mindenről amit fontosnak tart, aminek nagy jelentőséget tulajdonít. Nem nehéz felfedezni alkotásaiban az általános emberi értékek művészi megjele­nítésére való törekvést. A humanizmus éppúgy tükröződik az ókori mítoszok, bib­likus történetek, természeti jelenségek meg- komponálásában, mint a belső feszültségről, érzés- és gondolatviiagrol árulkodó portréin. A jo és a rossz örök küzdelméről, bu­kásában is a jó győzelméről vall a művész az ismert beat-opera, a „Szuper sztár” inspirációjára készült nyolc képből álló kom pozíciós sorozatában. Emueri arcnak a biblikus képek. A befejező keresztrefeszííést ábrázoló alkotásban az emberiség nagy bűnei elevenednek meg, a keresztién nem Krisztust, hanem Dózsa György fejét lát­juk. Mesteri szerkesztéssel, kom pozíciós készséggel a helyén van minden „nagy bűn”. A koncentrációs táborok szögesdrótja, a há­ború, a nagyon is közeli háború borzalmai­nak jelképes kivetítése... A művész témaválasztására, érdeklődé­sére jellemző, hogy gyakran fordul az ókori mítoszok, babonák világához, hogy azok jelképrendszerével a mai ember érzésvilá­gáról beszéljen. Ezt a törekvését fejezi ki a drámai erővel megalkotott „Babonák cí­mű festménye, amelyről a művész azt mondja, a babona sajnos nemcsak az ó-, vagy a középkor, hanem még a tegnap em­berét 's sokáig béklyóban tartotta. Hasonló hangulatot áraszt, az ókori mítoszok világá­ban járatos nézők számára mond sokat, a kétrészes „Mítoszok” című mű. Különös atmoszféra sugárzik portréiból. A külső karakteres vonások megörökítésén túl elsősorban a bensőben rejlő értékek izgatják. Álmodozó, Aranyszemű, Griz, Kofa című képei a színvonalas darabjai ennek a törekvésnek, de a művészi hitvallássá emelt humanizmus ölt művészi formát a Cigány­lány, Cigányasszony című portréiban. Ezeket nagyon szereti a művész, s sikerült az egész cigányságra jellemző belső alkati vonásokat sűrítenie a kát cigányportréban. A putrik világában élők megpróbáltatásáról, kitaszí­tottságról, emberi melegségre vágyó érzései­ről beszélnek a képek. A természet és az ember kapcsolatát vil­lantja fel Huszár István a „Kő és szobor” című alkotásában. „Az utolsó ház” egy el­tűnő ház lírai hangulatú megjelenítése, míg a „Város” című képében sajátosan ötvözö- nek a művész rakamazi, tokaji és nyíregy­házi élményképei. A rakamazi Tisza-part, a tokaji híd és a nyíregyházi pártház egysé­ges kompozíciójában fejezi ki a művész megfogalmazásában a várost. (Huszár István Rakamazon élt és tanított hosszú ideig, s Varga Nándor: Gyalult forgács — Egyik partról, a másikra segítette hozta vitte az utak vándorait. Most ő maga lett az utas, egy nálánál is nagyobb révész kompján. Olyan kompon, mely öröktől fogva jár és jár­ni fog az idők végezetéig: egyik parttól a má­sikig... Szépen beszélt a pap. Megtelt hangjával az udvar, benne fürödtek a fák koronái. A szálló szónak nyomában pedig ott vergődtek, botladoztak a nehéz léptű emberi gondolatok, hogy hát mivé leszünk, s hová tűnik a papi beszéd zengéséből mindaz, ami nem fér el itt, a koporsó körül. Beúszik tán a folyó sodrába és viteti magát arrafelé, ahol az öreg ré­vész kompja szelte át a vizet? Meglehet, hogy arra megy, s ha arra jár, biztosan lehajtott fő­vel bandukol, de nem áll meg, mert a víznek sodra van. A part menti füzek oltalma alatt már futva szökik a zuhatagos folyó felé, s amikor átbukfencezik a tréfás kedvű habok hátán, elfelejti, hogy temetésről jött. Mint jómagam is, de hát ki a vétkes ben­ne? Mindenképpen Danyi bátyám, aki úgy ment ki a világból, hogy szóhoz jutott a saját temetésén. Mert világéletében olyan volt, hogy csak a huncutságokon törte a fejét. Én már láttam, hogy baj lesz. Mindenki látta. A pap is látta. Csak hát próbáljon akkor szólni valaki, amikor prédikál a pap, hogy vi­gyázzon Eszti néni, kapja el a szitát! Kapko­dott a szegény anélkül is, miután a vállával lebillentette a nyári konyha faláról, de már akkor késő volt. Sőt, egyenesen káros, mert úgy suhintotta oldalba a szitát, hogy gellert kapott. Attól pedig, mint az örvény, forogni kezdett a földön, a műkedvelő kántorok előtt. De azok tették magukat, mintha nem látnák. A tiszteletes bűvölhette el őket, akit egyálta­lán nem hozott ki sodrából a földi dolgok ilyen múlandó eseménye. A fekete sereg pedig, lát­ván az egyházi személyek tétlenségét, maga is veszteg* maradt. A szitát a gyerek állította meg, a gyá­szoló unoka. Ott állt fejtől a koporsónak és az aranyozott betűket feszegette, meg tán a nagy titkot is parányi eszével, hogy miért tették eb­be a csillogó, fényes ládába nagyapát, miért nem jön ki már onnan, mit akar ez a sok bá­csi meg néni, és miért sír az édesanyja, mikor nem bántotta senki? — De hát mit akart azzal a szitával a Danyi? Minek kellett volna az neki, hogy úgy leszólítotla a szegről? — találgatták később az öregasszonyok, mihelyt szóhoz jutottak, és szentül meg voltak győződve, hogy az elkö­szönő révész keze van a dologban. — Mintha csak a papnak felelt volna. — Mit is prédikált a pap? — Hogy az idő perceket szitál az évekre, így mondta. Vagy nem? — De így. — És pont akkor vágódott oda a szita. — Nohát, ez a Danyi! — Ez rávall. — Jól tette, ha ö tette. Nem is ártana,' ha szitán engednék át az emberek napjait. — Szent igaz. — De a Danyi csak ne tolakodjon azzal a szitával. Neki jó napok hulltak anélkül is. — Jók is, meg rosszak is. — Inkább jók, mint rosszak. — Hát nem panaszkodhat. — Nagyobb úr volt, mint Frankli, akinek szolgált. — Eltanulta az úri tempót. Rászoktatta az utasokat, hogy húzzák helyette a kompot. — De ő is fogdosta a kötelet! — Csak fogdosta, de nem húzta! — A ladiknál persze nem tudta átjátszani a munkát. — Az rosszul vette volna ki magát. — Igaz, hogy nem tudott úszni? — Beszélik... Ez már a szocializmusban tu­dódott ki. Vizsgáztatták a komposokat úszás­ból és a Danyit is levetkőztették. Állítólag meg­bukott, de titokban tartották, mert 40 éves szolgálat után ez már nagy csúfság lett volna rá. — Csak a szivarokhoz értett! — Milyen parádét művelt velük! Válogatta. Csak a világossárgát vette. — Különbül szivarozott, mint az urak. 1 — Nem tudta szívni! Mindig kialudt neki. — Mert eloltotta. Csak akkor szívta, ha látták. az utóbbi hónapokban költözött Nyíregyhá­zára.) Huszár István friss alkotásokkal jelent meg a tárlaton. Témaválasztása sokszínű, mint maga az élet. A művészi megformálás modern, de „megfejthető”, nem állítja meg­oldatlan rejtvény elé az alkotások szemlé­lőit. A művekre jellemző még, hogy a min­dennapi élet élményein kívül irodalmi ol­vasmányok és zenei élmények is nagy ha­tással vannak születésükre. Mindezek is­merete mellett, az alkotások tartalmi, mű­vészi értékei jelentik a fedezetet arra, hogy Huszár István a mi világunkban él, azokat az élményeket önti művészi formába, ame­lyekkel a legtöbben talákozunk. — Mindig ébren akarok lenni — mond­ta a művész, egy napra sem lemaradni a világ és a közvetlen környezet eseményei­től. Csak így lehet együtt az ember a má­val és önmagával. Még egy nem titkolt tö­rekvés, amiről így beszél a művész: „Erőt, biztonságot ad, — tudom, hogy értem és érzem a fiatalok törekvéseit.” Művészi munkásságáról nem a csaiha- tatlanság magaslatáról beszél, hanem így: „Tevékenységemmel nem befejezett életmű­vet akarok: kísérletezem, hogy egyszer ab­bahagyhassam...” (P. G.) Honthy Hanna 80 éves 1893. február 21-én, nyomdászcsaládban született Hügel Hajnalka. És 1973. február 21-én lesz nyolcvahéves — Honthy Hanna. Hogy ki ö, azt az ország apraja-nagyja tudja, sőt a határainkon kívül élők százezrei is. Ó a PRIMADONNA. Egy ilyen hosszú, gazdag pálya fordulatai nem férnek egy szűkre szabott cikk keretei­be. Tehát csak néhány röpke adat: Kislány korában került az Operaház tánc­karába és még akkor is kislány volt, amikor 'első szerződését kapta a Népoperába. Hajnal Hajnalka volt az első művészneve. Onnan Debrecenbe, majd Pozsonyba került, s már akkor vetélkedtek érte a színigazgatók. A főváros vonzásának azonban ő se tudott el­lenállni. Az akkor már Honthy Hanna néven szereplő fiatal színésznő végigjátszotta, éne­kelte, táncolta a budapesti színházak javát. Nagy szerepeinek, fényes sikereinek felsoro­lásához könyv kellene. Honthy Hanna ma Budán lakik, a Deret utca 9. alatti villában, amelyet ő építtetett, 1957-ben. Szerényen, csendesen él. mint aho­gyan világéletében. Mindig fontosabb volt számára a munka, mint a magánélet. Kedt- véne szórakozása a romi. Remek háziasszony. Lakása tele a gazdag múltú színész emlé­keivel. Könyvtár, színlapok, festmények. Ki­tüntetések. Érdemes, majd kiváló művész lett, Kossuth-díjat, Munka Érdemrend ara ti# fokozatot kapott, alig lehet már eddigi kitün­tetéseit túlszárnyalni. De legnagyobb kitün­tetését az élettől kapta, hiszen van-e nagyobb diadala egy színésznőnek, mint hogy nyolc­vanéves korában is fellép? Honthyt nem lehet leírni. Látni, hallani kell. — Tette magát. Pedig csak révész volt. A testvérei mind kitanult mesterek lettek; ácsok, kőművesek. Az Andri meg gőzekés. — Neki is volt tanult mestersége. Kovát* volt Fegyverneken. — De csak inas! Hiszen megszökött. Tán még egy ráfot, sem tudott felhúzni a kerékre. — No, ne mondja! Hát felismerte saját lő­cseit a kompjába tévedt szekereken. Dicseke­dett velük, hogy ő csinálta — isten bűnéül föl ne rója —, mert dicsekedni azt tudott; halak­kal, melyeket soha ki nem fogott, vidrákkal és vízi borjúkkal, a zöldárvizekkel, meg a jég- menéssel, boszorkányokkal, kiket macska ké­piben látott éjszakának idején a topolyafákon, vagy lúdkasban lefelé úszni a Garamon... Én szépnek láttam ezt az emlékezést, mely már a temetési menetben ott szállongott, ci­kázott a koporsó körül. Színes szitakötők jár­nak így a ladik után, s a bögölyök sem ártó szándékkal röppennek közéjük. Én mondom ezt, Danyi bácsi nevelt fia, hiszen büszke va­gyok a hagyatékára. A sok örökös között ne­kem is van mibe fogódzkodnom, és ne vegyék tőlem rossz néven, ha nyomban herdálni ' iz- dem a jussomat. Jut is, marad is. Hamarjában nem is tudom, mihez nyúl­jak, mert emlékezetem polcain nagy az ösz- szevisszaság. A huzatos termekben kitépett la­pok kergetőznek: tört arany valamennyi. A juss. Hajlok utánuk, de kicsúsznak a tenye­remből, sötét odúk rácsai mögé húzódnak. Az­tán megelevenednek és hívás nélkül, lapítva jönnek, mint alázatos nyulak. Előmásznak a kicsinyek is. Hunyorogva jönnek a fény felé, aztán megtántorodnak és akkora hancúrozást csapnak, hogy talán nem is illik kibeszélni. Ami engem illet, eskü alatt merem állíta­ni, hogy nagy művész volt Danyi bácsi, finom dolgokhoz értő, ritka talentum. Hogy nem do­bálta a görög hálót, és nem emelgette a lesöt? Minek tette volna?! A halat megfogták he­lyette mások, de a fogásban benne volt az öreg révész magas tudománya, amit kellőkép­pen honoráltak a nagy halak nyomába igazí­tott emberek. — Most erre jár egy borjú nagyságú har­csa. Este fél 8-kor szokott jönni. Alulról in­dul mindig. Szembe az árral, csak úgy höm­pölyög a víz — árulta el bizalmasan valaki­nek, olykor több embernek is egyszerre, d*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom