Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

1 S. oldal ff- WK&f « *m. wswif HÉTFŐ: Kissinger a VDK vezetőivel tárgyal Ha­noiban. — Vietnamban megkezdődik a fo­golycsere. — Az uruguayi elnök elfogadja a hadsereg követeléseit. KEDD: Tíz százalékkal leértékelik a dollárt; le­begtetik a japán yent. — A Béke-világta- nács elnökségi ülése Kairóban. SZERDA: Miniszterelnökünk, Fock Jenő megkezdi prágai tárgyalásait. — A királyi kormány és a hazafias erők a laoszi tűzszünetről ta­nácskoznak. , CSÜTÖRTÖK: Kubai—amerikai megállapodás a repülő­gép-eltérítések megakadályozásáról. — A nyugatnémet parlament előtt az NDK— NSZK alapszerződés ügye. PÉNTEK: Hírek új nyugati javaslatról a bécsi EKHT előkonzultáción. — Kissinger pekingi meg­beszélései. SZOMBAT: Éleződik a belpolitikai küzdelem a francia választások közeledtével. Nyugat-Berlin peremvi­dékén, a hét elején, a rend­őrség akkor ütött rajta egy pénzhamisító bandán, ami­kor az árfolyam egyharma- dán kínálták a dollár bank­jegyeket. Jó volt a fogás, kétmillió dollár értékű ha­mis pénzt koboztak el. A si­keres nyomozás egyik részt­vevője, a saj tótudósítók de­rültségére kijelentette: „Tud­tuk, hogy rohamosan romlik a dollár, de ez a kurzus már feltűnően alacsony volt...” Ez a kis bűnügyi hír. a fonákjáról ugyan, de jól tükrözi a tőkésviiág közérze­tét. miután döntötték a dol­lárválság hullámai. Tizen­négy hónappal azután, hogy 1971. decemberében Nixen elnök „a történelem legfon­tosabb pénzügyi lépésének” nevezte az új valutaárfolya­mok megállapítását, az Egyesült Államok ismét kénytelen volt tíz százalék­kal leértékelni a dollárt. En­nek legfőbb oka az volt, hogy a vietnami háború 140 milliárd dolláros kiadásai, az inflációs folyamatok, az amerikai fizetési és keres­kedelmi mérleg hiányai mód­szeresen aláásták a dollár szilárdságát. ^ A leértékelés azonban olyan operáció volt, amely legfeljebb átmeneti idő­szakra javíthatott a beteg állapotán. A szakértők egy­öntetűen úgy vélekednek, hogy az igazi pénzügyi há­ború most kezdődik majd. A létrehozott kompromisszum­mal ugyanis csaknem min­denki elégedetlen. Washing­ton kifogásolja, hogy nem történt meg a nyugatnémet márka és a japán ven fel- értékelése, mivel akkor jó­részt az NSZK-ra és Japán ra háríthatták volna a dol­lár elértéktelenedésének ter­heit. Bonn tart attól, hogy a soron következő kereskede! mi tárgyalásokon engedmé­nyeket kell tennie, különben az Egyesült Államok védő­vámok és importadók be­vezetésével élhet. Tokióban azt fájlalják, hogy rákény­szerültek a yen lebegtetésé­re, a dollár így legalább 15—10 százalékot csúszott máris a japán valutához ké pest. A presztízst tekintve ez nem megvetendő de dru gítja és nehezíti a japán ki­vitelt, olcsóbbá teszi a be­hozatalt, vagyis gyengíti a hazai áruk versenyképessé­gét. A kulisszák mögött te­hát mindenki készülődik a második felvonásra. Vietnamban a tűzszünet, harmadik hetébe léptünk, s a hét legfontosabb esemé­nye a fogolycsere megkezdé­se volt. A jelentések arra is felhívták a figyelmet, hogy hosszú távú politikai küzde­lem folyik: sajnos, a két dél­vietnami fél tanácskozásain a saigoni rendszer hibájából, eddig vajmi kevés haladás történt. Közben provokációk híre is érkezett, feltüzelt huligán elemekkel Thieuék lényegében akadályozzák a VDK és a DIFK képviselői­nek tevékenységét. nehezí­tik a párizsi megállapodá­sok válóra váltását. Hanoi Gia Lám repülőte­rére. amelyet decemberben még a B—52-esek bombáz­tak. megérkezett Kissinger különrepülőgépe. A tárgya­lások főként a két ország kapcsolatainak jövőbeni alakulásáról folytak. Ameri­kai sajtójelentések tudni vélték. hogy az amerikaiak részéről kártalanítási össze­geket folyósítanak majd — az Indokínának szánt 7,6 milliárd dollár egyharma- dáról lenne állítólag szó — de ezek a hírek hivatalos megerősítést még nem nyer­tek. Rendhagyó egyezmény-alá­írás történt a héten, amikor Kuba és az USA megállapo­dott a repülőgép-éltérítések. hajórablások és más bűn­esetek elleni harcról. Mivel a két, egyébként szomszédos ország nincs „beszélő vi­szonyban”, Havannában a kubai külügyminiszterrel egy svájci, Washingtonban Ro- gerssel egy csehszlovák dip­lomata volt az aláíró. Kuba, amely a korábbi blokádot részben áttörve, az elmúlt hónapokban hat latin-ame­rikai országgal vette fel. vagy állította helyre a dip- lomáciai kapcsolatokat és többekkel tárgyal, hajlandó tehát ésszerű lépésekre az Egyesült Államok irányában is. Most. már az amerikai magatartáson múlik, hogy vajon csupán egyszeri ki­vétel történt-e, vagy lehető­ség nyílt bizonyos kapcsolat- felvételre. Latin-Amerikából egy másik érdekes hírcsokor is érkezett: jobban megvilágo­sodott az uruguayi esemé­nyek háttere. Kiderült, hogy a formájában katonai pucc-- előkészületeire emlékeztető történések mögött ezúttal pozitív irányzatok húzód­nak meg, a hadsereg haza­fias tábornokai és tisztjei viszonylag haladó követelé­seket terjesztettek az elnök elé. aki hosszas huzavona után beadta derekát. Több sajtóvélemény máris a öeruj és panamai példát emleget; Uruguayról szólva... Kicsit mostohán bántunk Európával, pedig kontinen­sünk sem volt eseménytelen. A bécsi EKHT előkonzultá­ción kevésbé merev, új nyugati javaslatról tudósíta­nak a nem hivatalos híresz­telések — ilyesmire valóban szükség lenne a továbblé­pés érdekében. Párizst és Bonnt saját ügyei foglalkoz­tatják: a választás közeled­tével éleződik a francia bel­politikai harc, a nyugatné­met parlamentben pedig a két német állam alapszerző­dése kínálja az alkalmat a koalíció és a jobboldali el­lenzék összecsapására. S a diplomáciai pezsgésben ha­zánk is szerepelt: a prágai. miniszterelnöki szintű ma­gyar—csehszlovák eszme- cserén a kétoldalú kapcso­latok mellett az európai biztonság szükségességéről is hangsúlyosan szó esett. Réti Ervin Magyar államférfiak üdvözlő távirata X. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, elnökének Moszkva Kedves Podgornij elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Szovjetunió kiemelkedő vezetőjének 70. születésnapja alkalmából. Mindannyiunk számára ismeretes az ön kimagasló tevé­kenysége, amelyet párt- és állami területen végzett munkája során a Szovjetunió népei, a nemzetközi együttműködés, a béke, s a magyar—szovjet barátság elmélyítése érdekében Ívtizedeken ót kifejtett. Kívánunk önnek sok boldogságot, erőt és egészséget, to­vábbi eredményeket felelősségteljes munkájában. Elvtársi üdvözlettel KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Magyar és szovfet vezetők táviratváltása L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa' elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjet­unió minisztertanácsa elnökének, Moszkva Kedves elvtársak! A magyar—szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és kormánya, az egész magyar nép és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket küldjük önöknek és a testvéri szovjet népnek. Visszatekintve az elmúlt 25 év nagyszerű eredményeire, immár történelmi tényként ál­lapíthatjuk meg, hogy népünk az egyedüli helyes utat választotta, amikor a proletár nemzetköziség alapján nyugvó barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemében, az élet minden terüle­tén fejlesztette és megerősítette kapcsolatait a Szovjetunió testvéri népeivel. A szerződés elő­segítette országainkban a szocializmus és a KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, FOCK JENŐ elvtársnak, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Budapest Kedves elvtársak! A szovjet—magyar barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége, minisztertanácsa és népünk nevé­ben szívélyes üdvözletünket küldjük önök­nek és az önök személyében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak, Minisztertanácsának, és a testvéri Ma­gyarország minden dolgozójának. Ez az egyezmény kiemelkedő szerepet töl­tött be az államaink közötti barátság megte­remtésében és sokoldalú erősítésében. Szilárd alapot teremtett a Szovjetunió és a Magyar- ország közötti új típusú kapcsolatok fejlődé- sáhez és a széles körű. együttműködéshez. A proletár internacionalizmus, a teljes egyen-’ jogúság, az önzetlen, kölcsönös segítség és J. á- mogatás, a megbonthatatlan barátság elveire épülő történelmi okmányban a szovjet és a magyar nép, az eg&z szocialista közösség ér- dekeit juttatták kifejezésre és hatékony hoz­zájárulást jelentett a kommunizmus és a szo­cializmus építéséhez, a Varsói Szerződésben részt vevő államok védelmi képességének megerősítéséhez. F.uróna és a világ biztonsá­gának megszilárdításához. kommunizmus építését, a szocialista közösség országainak erősödését. Népeink testvéri barátságának, széles kö­rű együttműködésének az élet által igazolt elveit továbbfejleszti a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió között 1967. szeptember 7-én megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. A baráti együttműködés elvein alapuló szerződés békénk, biztonságunk záloga, s jól szolgálja a szocialista közösség ügyét, Európa biztonságát, a világbékét. Történelmi jelentőségű barátsági szerző­désünk aláírásának 25. évfordulóján további sikereket kívánunk önöknek, kedves elvtár­sak és az egész szovjet népnek, hazájuk fel­virágoztatására, a kommunizmus építésére irányuló felelősségteljes tevékenységükben. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkár ay LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság , Minisztertanácsának elnök' ★ Az 1948-ban megkötött szerződésnek a szovjet—magyar kapcsolatok fejlődése által igazolt legfontosabb elveit és tételeit fejlesz- ti tovább a Szovjetunió és a Magyar Népköz-' társaság között az 1967 szeptember 7-én meg­kötött új barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés. Az elmúlt negyedszázad alatt pártjaink és országaink kapcsolataiban a marxizmus—le- ninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei iránti megingathatatlan hűség alapján a teljes bizalom és egyetértés, nézetazonosság és cselekvési • egység alakult ki. A megbonthatatlan szovjet—magyar ba­rátság újult erővel nyilvánult meg a Szovjet­unió párt- és kormányküldöttségének közel­múltban tett magyarországi látogatása ide- j_én. A Szovjetunió dolgozói a jövőben is min­dent megtesznek népeink, pártjaink és álla­maink szövetségének további erősítése érde­kében. Kívánunk a testvéri magyar népnek újabb nagy sikereket a szocializmus építésé­nek minden területén az. MSZMP X. kong­resszusa által megjelölt fontos feladatok meg­valósításában, a szocializmus és a kommuniz­mus ügyének győzelméért folytatott harcban. Erősödjék és virágozzék népeink örök és megbonthatatlan barátsága és együttmű­ködése. L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, N. V. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Szendrei józief: A Tiszáié!űz Amurig 6. Negyvenezer ember és 19 ezer különböző gép építette. Alkotói közül több, mint két­ezer ember kapott kitür^- tést, közülük heten a Szoci- alista munka hősei lettek. Ott, ahol most a 4900 méter hosszú duzzasztógát és a vízerőmű 80 méter magas, hárommillió köbméter térfogatú beton­tömbje állja útját az óránként 70 kilométer gyorsasággal hömpölygő Volgának, ponto­san abban a térségben, a fo­lyó jobb partján Gorohov ez­redes egysége küzdött a fa­siszták ellen. A turbinákon másodpercenként 61 ezer köbméter víz zúdul át. Egyet­len turbina annyi energiát termel, hogy az két Volgog- rádnak is elegendő lenne. Pe­dig a város nagy. Lakóiak száma közeledik az egymillió­hoz. Több. mint 160 nagyüze­mében, vállalatában 200 ezer ember dolgozik. A várost azonban az 1930-ban, a GO- ERLO-terv első korszakában épült, gázzal üzemelő hőerő­mű látja el energiával. A XXII. Pártkongresszus Vol­gái Vízerőmű energiáját ket­tős távvezetéken Moszkva és a Donbasz iparvidék kapja meg. A moszkvai ikervezeték ezer kilométer hosszú és fél­millió volt feszültséggel viszi a Volga vizének energiáját. A Donbasz 800 ezer voltos fe­szültségen kapja az energiát. Ez is a „világcsodák” közé tartozik. Ez az első villamos távvezeték a világon, amely nagy távolságra ilyen fantasz­tikus terheléssel szállítja az energiát. Hogy mennyi rubelben, vagy forintban kiszámítható hasznot ad a Volga naponta, vagy évente a szovjet hazá­nak, a szovjet népnek —nem tudom, mert ezt még az ille­tékes minisztériumban se tud­ták megmondani. Próbáltam megtudakolni Nyikoláj Arto- movics Sztyepanyintól, a Vol­ga és Volgograd egykori vé­dőjétől is, hátha ő, az egysze­rű volgai munkásember job­ban tudja. De csak nevetett. — Egyszerű a számadás, akár egy pofon — mondta. Tudom, hogy vannak a vilá­gon nagy folyók, nagyobbak is a Volgánál. Még itt, a mi szovjet hazánkban is vannak. Gondoljon csak Szibériára... Meg van a földön Nilus is, Mississipi és miegymás... De egyet szíveskedjék elhinni ne­kem. Azt, hogy egészen bizo­nyosan ő a föld legszorgalma­sabb és leghasznosabb fo­lyója. — És ekkor kis­sé görbe, vastag, barna ujjai­val a szélesen hömpölygő, szőke vizű Volgára mutatott.. Negyvenezer kilométer annyi, mintha az Egyenlítő vonalán körbejárnánk a föl­det. No, nem gyalog, mert az nagyon sokáig tartana, és a folyók, tavak, tengerek, óceá­nok miatt lehetetlen is. Arány­lag rövid idő alatt nagy uta­zásokat tenni, sok földet, egy­mástól messze lévő tájakat bejárni csak gyors, korszerű közlekedési eszközökkel lehet. Ez a gyors és korszerű közle­kedési eszköz manapság a re­pülőgép. összesen — három alka­lommal — legalább negyven-: ezer kilométert utaztam a Szovjetunióban s ennek azúr­nak nagyobb részét, 30 ezer­nyi kilométert magam is re­pülőgéppel tettem meg. A többit vonaton és gépkocsin. A városokon belüli utazásokat nem számítom. Rendszerint Moszkvából indultam el a szélrózsa minden irányába, így jutottam el Szibériába, Távol-Keletre. Ukrajnába, a Krimbe, Közép-Ázsiába, északra a Fehér-tengerhez és a Ladoga-tóhoz — magas he­gyekre és síkságokra, nagy folyókra és tengerekre. Ha­józtam a Volgán, jártam az ősi orosz városokban, kétszer is Volgográdban, ahol megle­hetősen sokat időztem. A leg­több időt azonban Szibériá­ban töltöttem el. Az élmény, amelyet egész testemmel és teljes értelmem­mel szívtam magamba, a ma­ga valóságában és az átélés feszültségével leírhatatlan. És ez nem mentegetődzés, nem kibúvókeresés a hitelesség kötelezettsége alól, hanem őszinte újságírói vallomás. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom