Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-02 / 284. szám

«. «Mat KBLCT-KÄAeYAWeilSSÄ« Í9T2. Äecember fi. Szülök fóruma FIATALOK m FIATALOK S FIATALOK FIATALOK SS FIATALOK Kollégium és a gyermek Minden családban izgalom és várakozás, ha a gye­rek kollégiumba megy, kivált, ha általános iskolásról van szó. Igaz, az esetek többségében a szomszédos vá­rosban, a közeli nagyközségben van a kollégium — te­hát megoldható a hazamenetel is, a látogatás is —, de a család megszokott életrendjének a megbontása, a szü­lői ház elhagyása mégsem könnyű sem a gyereknek, sem a szülőknek. így van ez akkor is, ha egyértelmű­en tudják, világosan látják, hogy saját érdekükről, a gyerek sorsáról, tanulásáról van szó. Féltésüket termé­szetesnek, a szülői és a gyermeki szeretet megnyilvánu­lásának kell felfogni. Bajok akkor vannak, amikor a család nem képes felismerni a kollégiumi elhelyezés igazi értelmét, hasznát. A szocialista állam rengeteg pénzt költ a kollégiu­mok létesítésére és fenntartására. Jelenleg mintegy 8 ezer általános iskolás és csaknem 40 ezer középiskolás akik minimális térítés ellenében kollégiumban. A kö­zeljövőben azonban további jelentős kollégiumépítési jrogram bontakozik ki, s várhatóan tetemesen növeked­ni fog a kollégisták száma. Fontos dolog ez, mert azok­nak a tanyai gyerekeknek, akik nehezen, vagy egyál­talán nem tudják megközelíteni a jobb tanulási körül­ményeket biztosító körzeti iskolákat, szükségük van a bentlakásos intézményekre. És a középiskolás bejárók számát is csökkenteni kell, hiszen a hosszú utazások a diákok tanulásától, pihenésétől, szórakozásától rabolják el az időt. Az okos szülőknek tehát — bármilyen nehéz is a válás — örömmel kell kollégiumba küldeniük gyermekeiket. Egyébként szó sincs arról, hogy elszakadnának a családtól. Sőt! A kollégiumok kifejezetten igénylik a szülőkkel való szoros kapcsolattartást. A kollégiumi rendtartás például előírja, hogy a lehetőségektől füg­gően a kollégiumi nevelőtanárok végezzenek családlá­togatást. Az ország legtöbb kollégiuma az első évben írásos tájékoztatót küld a szülőknek a kollégiumi munkarend­ről. Ezenkívül levélben rendszeresen ismertetik a csa­láddal a gyerekeket érintő fontos kérdéseket. A jó kap­csolatok kialakítása érdekében viszont azt kérik, hogy a szülők is juttassák el észrevételeiket a nevelőtanárok­hoz, a kollégiumi igazgatóhoz. A gyerekek második ott­hona a kollégium, rendkívül fontos tehát, hogy ott jól érezzék magukat. Ennek érdekében össze kell fogniok a tanároknak és a szülőknek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem mindig konfliktus nélküliek a hazalátogatások. A gyerek a kol­légiumban előbb-utóbb hozzászokik egy egészséges élet­rendhez, amit otthon is tiszteletben kellene tartani. A kollégiumokban nincs reggeli lustálkodás, szokássá vá­lik a rendszeres tisztálkodás — az étkezés előtti kézmo­sás, a fürdés, a fogápolás —. kialakul a tanulás, a pihe­nés és a szórakozás egyfajta időbeli ritmusa, kulturál­tabb lesz az emberekkel való érintkezés, s ezeket bizony mint formálódóban lévő tulajdonságokat magukkal vi­szik a családba. Az esetek egy részében azonban nem értik, nem fogadják el otthon ezeket a változásokat, s a kulturáltabbá válás megnyilvánulásai fölött gúnyolód­nak, tréfálkoznak. Úgy fogják fel a rendszeres kézmo­sást, a gyerek étkezés utáni fogmosását, mint urhat- námságot, mint a családból való kiszakadás jelét. Nagy baj ez! Az okos szülő nem ezt az utat járja, hanem ma­ga is tanul gyerekétől. Az évszázados megszokásokat, a konzervatívabb életvitelt jobbal, korszerűbbel kicserélni nem szégyen, hanem erény. Az is gyakori szülői panasz, hogy a gyerek nagyszá­jú, ha hazamegy. De miről van szó tulajdonképpen? Ar­ról, hogy a gyerek időközben érettebb lett. Tanul, nö­vekszik tudása, szélesedik látóköre, hiszen a kollégi­umban kifejezetten azt kérik tőle, hogy vegyen részt sa­ját ügyeinek intézésében, esetenként az önkormányzat­ban is. Azután hazamegy, s amit a kollégiumban jónak látott, mindazt szeretné meghonosítani otthon. A csa­lád azonban védi a megszokottat, s kész az összeütkö­zés. Türelemmel kell lenni a véleménye mellett erőseb- ban kitartó gyerek iránt, hiszen végső soron nem akar rosszat. Sőt, éppen a család szeretete diktálja, hogy egy­ben, s másban változtatni akar a régin. Kollégistának lenni nagy dolog. Talán azért, mert az otthonból való kiröppenés egy kicsit mindig a felnőt­té válás jele, vagy talán azért — s ez mindig igazság volt — a kollégium többletet ad tudásban, emberségben. Nem véletlen, hogy a régi világban a leggazdagabb em­berek is igyekeztek gyerekeiket kollégiumba adni. Most lehetővé vált. hogy a kétkezi dolgozók gyerekei is él­hetnek a kollégiumok előnyeivel. Jó lenne, ha e közös­ségekbe való beilleszkedést érdeklődéssel és buzdítással jobban segítenék a szülők. Tóth László gyerekszáj Janika és az édesanyja az e6ő elől beálltak a kapu alá. Amint az eső egyre csak esett. Janika így szólt: ■ — Édesanya, mire vá­runk? — Menjünk haza az esernyőért. ★ Két barát beszélget: — Repültél-e már repülő­gépen ? — Igen. — És nem féltél? — Először féltem. — És másodszor? — Másodszor még nem repültem. * Pétiké hazajön a játszó­térről nagy dudorral a hóm. lokán. Mutatja az édesany­jának. és elpanaszolja, hogy ezt Palika okozta. — Menj Pétiké, vidd el Palikának ezt a süteményt és mondd meg. hogy te a rosszért jóval fizetsz. Pétiké elmegy és röviddel ezután még egy nagyobb du. dórral a homlokán tér visz- sza a játszótérről. — Azt mondta Palika, hogy nagyobb süteményt vi. gyek neki. ★ — Édesanya, Katika el­árulta neked, hogy a nadrá­gomat elszakítottam? — Nem. — Jó, akkor én sem áru­lom el neked, hogy ő eltörte a vázát. ★ — Tanító néni, kaphatok büntetést azért, amit nem csináltam? — Nem, kisfiam. — Kérem, tanító néni, én nem csináltam meg a házi feladatot ★ — Anikó, miért nem ta­nultad meg a verset? — Édesanyám megtiltotta könyvet a kezembe venni, amíg nem mosok kezet. Dr. Papp Sándonsé TÖRD A FEFEDf Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Bánat. 7. Becézett női név. 8. Zalai Bernát. 9. Megyénkbeli köz­ség. 11. Frissítő főzet. 12. Becézett Dániel. 14. A Föld egyik bolygótársa. 16. Módi. 18. A Ludolf-féle szám. 20. Római 3. 21. Tiltószó. 22. Majdnem ette!!! 24. Forra­dás. 25. Filmforgató csoport. 27. Púpos igavonó (-{-’). 28. Megfejtendő. 29. Rendelke­zésére bocsát. Függőleges: 1. Fedőféleség. 2. Félig késő!!! 3. Női név. 4. Téli­sport. 5. Eszköz. 6. Megfej­tendő. 10. És, angoluL 11. Hajóorr. 13. Római 3. 14. E napi. 15. Megfejtendő. 17. Római 7. 19. Kortyolta. 21. Szovjet ingmárka; leningrá- di folyó. 23. Csodálkozva nyit (szájat). 24. Időegység. 26. Hely rag. 27. Morse jel. Megfejtendő: Négy me­gyeszékhely: vízszintes 1., 28., függőleges 6., 15. Múlt heti megfejtés: AND- RÁS-NAPI NÉPSZOKÁ­SOK. Könyvjutalmat nyertek: Mátyás Sára Apagy, Kopá­csi József Kisvarsány, Czeg- lédi László Jánkmajtis, Kecskeméti Judit Csenger, Veres Margit. Nyíregyháza. A vándorló mikuláscsizma Indul ae othetes bélyegtotő A MABÉOSZ Kelet-ma­gyarországi Területi Bízott, sága december 17-tel kezdő­dően öthetes bélyeggel kap. csolatos rejtvénypályázatot indít (keresztrejtvény, bé­lyegtotó, stb.). A pályázaton részt vehetnek mindazok, akik az öt egymást követő vasárnap megjelenő rejt­vényt helyesen megfejtik és a következő hét péntek 24 óráig eljuttatják a MABE- OSZ Kelet-magyarországi Területi Iroda Nyíregyháza, Mártírok tere 9. sz. címre. A borítékon kérjük feltű­nően rögzíteni: REJTVÉNY. PÁLYÁZAT. A helyes megfejtők között vágott és fogazott bélyeg­sorokat, blokkokat sorsolunk ki. ÚTTÖRŐÉLET Szimbólumok Vannak szép számmal olyan rendezvények úttörő- csapatoknál, iskoláknál, ami­kor a programban, az egész ünnepségben, de a gyerekek hangulatában is különös je­lentőségük van az úttörőélet jelképeinek. Ilyen szimbólu­mok például a csapatzászló, vagy az egyenruha. Rontotta már el nem egy rendezvény sikerét, hogy a csapat zászló­vivője a szabályos inghez, nyakkendőhöz farmert viselt. Persze az még rosszabb, ha a tanárok a gyerekektől meg­követelik az egyenruhát, s a pedagógusvezetők nem tiszte­lik meg ugyanazzal az öltö­zettel az ünnepséget. Talán első hallásra kicsi­nyességnek tűnik ennyire az „alapokról” beszélni akkor, amikor éppen a napokban úttörőküldöttek tanácskoztak parlamenten országos gon­dokról. Ezek a bizonyos ala­pok azonban bizonytalanok, s a gyerekek sokszor állnak ta­nácstalanul egy-egy ünnepsé­gen. azon töprengve, mi lehet az úttörőéletben a csapat- zászló szerepe, s hogy egyen­ruhát öltenek, hogy jelente­nek és fegyelmet tanulnak, annak mi köze van a haza­szeretethez. Mindezekről a kérdésekről több programból álló soroza­tot készítettek a nyíregyházi úttörőknek és vezetőiknek — mint arról Kóródy László vá­rosi úttörőtitkár beszámolt. Az úttörőcsapatok belső szer­vezeti életének előbbrevitele a célja annak a sorozatnak, amelyben az egyenruha meg­becsülésétől a csapatzászló szerepén és a csapatok írásos anyagainak értékelésén át a közös tervezésig, vagy a gye­rekek és a felnőtt vezetők kapcsolatáig több kérdésről szó lesz. Több ilyen program befejeződött már, a napokban a faliújság-szerkesztők és a zászlóvivők továbbképzése ér véget. A következő progra­mokban vöröskeresztes veze­tőknek és csapatkürtösöknek tartanak foglalkozásokat. De­cember 8-án az egyenruha­kérdés lesz az egyik témája a csapatvezetők értekezleté­nek. Jó lenne, ha a városi úttö­rőtitkár véleménye után a iegílletékesebbek, a gyerekek is beszámolnának az „Úttörő­élet”-ben ezeknek a szimbó­lumoknak az értelmezéséről, s mindazokról a tapasztala­tokról, amelyeket ezeken a továbbképzéseken szereztek. ej Élt egyszer egy nagyvá­rosban egy kedves, okos kis­fiú, akit Petikének hívtak. Szüleinek tulajdonképpen semmi különösebb kifogása nem lehetett a viselkedése ellen, mert reggel nem kel­lett keltegetni, időben kiug­rott az ágyból, mosdásnál nem nyafogott, sőt már a cipőjét is be tudta egyedül fűzni. Egyetlen dolog volt csak, amit hibájának tart­hattak, az azonban minden másnál súlyosabb volt. Pé- terke nem bírta elviselni, hogy az óvodában, a játszó­téren valamelyik gyereknek nagyobb labdája, tarkább léggömbje, vagy hangosab­ban szirénázó autója le­gyen, mint neki. Ilyenkor odaszaladt a másik gyerek­hez és mindenáron cserél­ni akart vele. Nem is hív­ták az óvodában másképpen, mint — Add nekem, vagy Cseréld el velem Petinek. — Nagymamáék azonban Irigy Petinek nevezték, önző Pe­tinek szólították és közölték a legénykével, hogy ha to­vábbra is ő nyúl ebéd után elsőnek a tálba és ő veszi ki a legnagyobb süteményt, vagy ő kéri a legpirosabb almát, akkor félő, hogy a Mikulás elkerüli a házuk tá­ját. Peti csak hagyta, beszél­jenek nagyanyóék, amit akarnak, mert arra gondolt, hogy a Mikulás valahol na­gyon távol él, hosszú útról érkezik és vagy a nagy tá­volság miatt úgysem tudja meg az ő viselt dolgait, vagy ha meg is tudja ott a nagy messzeségben, mire idáig elérkezik már bizto­san elfelejti mindazt, amit 6 véleíí- ^ , . m*r.* « Peti szülei és a nagyszü­lők természetesen várták a Mikulás napját és úgy gon­dolták, hogy nevében egy kedves, élő kutyussal aján­dékozzák meg Petit. mert remélték, hogy az élő, törő­dést és szeretetet igénylő pajtás mellett Peti leszokik csúnya önzéséről, ö persze nem is akart egyebet a Mikulástól csak sok-sok cukorfigurát, csizmát, mi­kulást, krampuszt és szalon, cukrot, amiket be lehet vin­ni az óvodába és el lehet dicsekedni vele: — Na ugye, hogy mindannyiótok közül engemet szeretett legjobban a Mikulás bácsi, hiszen én kaptam a legtöbb ajándékot! Ezért nem a saját kiscipő- jét tisztította ki Mikulás délutánján, hanem Nagyapa szekrényéből kiemelte az egyik ráncos szárú, öreg csizmát, azt tette ki az ab­lakba. Azután levetkőzött^ megmosakodott, szájat mo­sott és egyetlen szó nélkül lefeküdt. Édesanyjáék és a nagyszil, lök látták, mit csinál a kis­fiú, de nem szóltak egy szói sem, amiért a kis cipő he­lyett önzőén a nagy csizma került az ablakba. csak reggelre a nagy csizmában rejtették el a mikulási aján­dékot, a piros masnival gyönyörűen feldíszített hófe­hér, élő kis kölyökkutyát. Peti ébredés után rohant az ablakhoz, de a szája ha­marosan sírásra görbült, mert az ablak üres volt és az óriási csizmában sem lá­tott semmit. — Pedig nem is voltam rossz — pityere- dett el keservesen. Abban a pillanatban, ahogy ezt ki­mondta, megmozdult a nagy csizma az ablakpárkányon. — Nem voltál rossz? — kér­dezte csodálkozva nagyapó. — Hát azt talán önzetlen jóságnak nevezed, hogy a saját cipőd helyett az én óriási csizmámat tisztítottad ki és azt tetted az ablakba? — Jaj, nagyapó, állítsd meg a csizmát, állítsd meg kérlek — kiáltott Peti ijed­ten, mert a csizma vékony, cincogó hangokat hallatva leugrott az ablakpárkányról és lassacskán közeledett ed ajtó felé. — Nagyapó segíts — kérte Peti kétségbeesetten —, mert úgy látszik a Mikulás bácsi el akarja vinni. Meg­tőkből, sem ételből és min­dig, jneg leszek elégedve as­zal,' amit én kapok. —■ Ha ezt valóban mégis tartod, kis unokám, akkor most megfogom a csizmát és megmutatom neked, miért ugrált és mi ugrált benne — mondta nagyapó. Majd meg. állította a csizmát, belenyúlt a szárába és kiemelte belőle az aranyos kis foxikutyát. — Pajtás, Pajtás, édes kis pajtásom — kiabált Peti és boldogan ölelte magához a kis jószágot. — Aztán, nehogy mégis elcseréld a szomszédok nagy boxerjével — feddte nagy­apó szeretettel és tréfásan. — Ennél szebb kutya nincs a világon, nagyapó­kéin és köszönöm nektek,' hogy önzésem ellenére nem maradtam mikulási ajándék nélkül. Angol mese alapján fel­dolgozta: Pfeifer Vera Gyúrkovits Tibor: Mikulás Miki, Miki, Mikulás hová bújsz, hova állsz, mennyi csomagot találsz a puttonyodban? Vár rád a gyerekcsapat, ideadd, odaadd, a cukrot, a kosarat, gyere gyorsan! ' Azt hiszed, nem láttalak a jegenyefák alatt? Lopództál egy nagy halom dióval a váltadon! Itt is ott vagy ott is ott vagy. bajuszos és csillogó vagy, fényes lábad átoson a fekete városon. Tele van a város véled, ezerkilencszázrengeteg darab Mikulás van festve a kirakatüvegekre. Te vagy a cukorsüvegen, a földszinten, emeleten, nem is hiszek neked már én, festék vagy és csokoládéi Szánkódat nem húzza farkas, legtöbbnyire gyalog ballagsz, üvegek csilingelik vékony cukor-lépteid! S ha szánon ülsz, peckesen, és röpülsz a szeleken, leesik a süveged s megeszik a gyerekekí Papírmasé szánod feldől s kiesik a két kezedből a cukorzsák, szétgurul, te hatalmas, piros úr! Azt gondolod, nem jól t&tokt Ezüstpapír a kabátod, a bár botod magasra tartod, marcipánból van az arcod! Fogad helyén mogyoró vem, lábad élolvad a hóban, ugyanaz vagy, mint tavát9, a virgácsod egy fagally! Papírból vagy cukorból vagy, nemcsak egy, de nagyon sok nagy, de azért, ha erre jársz, térj be hozzánk MikuUM

Next

/
Oldalképek
Tartalom