Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-02 / 284. szám

Nem kampányfeladat! GONDOLATOK AZ ALKOHOLIZMUS ELLENI KÜZDELEMRŐL AZ EMBERISÉG ŐSIDŐK ÓTA fogyaszt különböző él­vezeti cikkeket. Az okot a bóditó hatásban, az italfo­gyasztás körül kialakult té­ves nézetekben és a szenve­dély rabságában keresi. Igen jelentős számú élvezeti cikk terjedt el az emberiség tör­ténelme folyamán. Ezek közül az alkoholfogyasztás és a do­hányzás vetette meg a leg­erősebben a lábát. Az alko­holfogyasztás egyik titka, hogy a páciens hangulatát, közérzetét az alkohol fogyasz­tását követő első időkben kedvezően befolyásolja. Sokan vannak még ma is, akik úgy vélik, hogy az ital varázsos gondolatokat, ötle­teket támaszt, hogv előnyösen ösztönöz, hogy jó benyomá­sokat kelt. Ezért is foglalja el az alkoholfogyasztás az első helyet az élvezeti cikkek használatában. Csatlakozva az alkoholiz­mus elleni országos bizottság programjához megyénk­ben ez évben is októberben rendezték az alkoholizmus el­leni hónapot. E hónap mun­kájába bekapcsolódott vala­mennyi társadalmi és tömeg­szervezet, meg mozgalom is. A szervezés és végrehajtás munkáinak zöme a megyei Vöröskereszt és a megyei ta­nács egészségügyi osztályára hárult. Különös feladatot ka- . pott az alkoholizmus elleni küzdelemben a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya. Feladata az volt, hogy az irá­nyítása és ellenőrzése alá tar­tozó egységeknél különféle szabályozókkal. rendelkezé­sekkel igyekezzék pozitívan befolyásolni az alkoholizmus elleni küzdelmet. AM AZ ALKOHOLIZMUS ELLENI küzdelmet nem lehet itt megyénkben sem leszűkí­teni néhány szervezet, intéz­mény, vállalat tevékenységé­re. Itt társadé’ n összefogás­ra van szükség. Társadalmi összefogásra különösen akkor, ha néhány megyei számada­tot is megnézünk az alkoho­lizmussal és káros hatásával kapcsolatban: 1970-ben 2234 alkoholistát kezeltek gondozóintézeteink­ben. 1971-ben 2844-re nőtt a számuk. 1972 első felében pe­dig 2809 kezelt betegről tu­dunk. Ez évben a megyei al­koholgondozó intézetben 56 szakigazgatási szerv által el­rendelt kényszerelvonó kúrás beteget gyógykezeltek. ön­ként 74-en választották a gyógyulás ilyenfajta módját. Ezenkívül vannak olyan be­tegek, akiket az Országos Büntetésvégrehajtási Intézet­ben részesítettek elvonókeze­lésben. Másoknál a bíróság mellékbüntetésként rendelte el az elvonókezelést. Számos esetben rendel el a tanács közveszélyességi okokból, il­letve családi kérésre gondo­zásba vételt. Az alkoholizmus betegség. Az alkoholizmust is, mint általában a többi beteg­ségeket, könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. És éop a megelőzésben lehet őrié«' sze­repe a társadalmi méretű ösz- szefogásnak. Az alkoholizmus elleni küz­delem egyik legfontosabb színtere az egészséges élet­módra való nevelés. Legtöb­bet az iskola tehet, de csakis társadalmi támogatással. Itt aztán az ismeretterjesztő elő­adásoktól, a személyes példa mutatásig mindennek helye van. • Mivel az alkoholt különféle szeszes italok formájában — az alkoholtermelés és értéke sites monopóliuma mellett — árusítják, a kereskedelemre többszörös súllyal nehezedik az alkoholizmus elleni küzde­lem gondia. Ha itt említjük a szabad idő növekedését, akkor még szélesebb körben jelent­kezik az alkoholizmus elleni küzdelem problémaköre. NEMCSAK AZ ITALBOL­TOKBAN, talponállókban kell kuturáltabb kőiül mény eket teremteni, étkezési lehetősé­geket biztosítani: de gátat kell szabni a munkahelyi poharaz- gatásoknak. nótázásba tor­kolló névnapozásoknak, min­denféle szesszel körített mun­kaértekezleteknek. Megyénk speciális helvzete: a munkaerő-vándorlás, az ala­csonyabb jövedelmek és a kultúrában tapasztalható né­mi elmaradás, na meg a di­rekt termő borok burjánzása a gyermek- és ifjúságvédelmi területen is sok feladatot ró állami és társadalmi szerve­inkre. Az életszínvonalunk emel­kedik. Nő a szabad idő. Egyet azonban nem feledhetünk: az alkoholizmus épp olyan be­tegség, mint a többi. Meg­előzni könnyebb, mint gyó­gyítani. A megelőzés pedig társadalmi ügy. Az alkoholiz­mus elleni hónap elmúlt, de a harc az alkoholizmus ellen folyik. löbbe keriil-e a gyermek? IJ név — drágább áru Népi ellenőrök vizsgálata a gyermekellátás költségeiről 1973. január 1-től újabb kpflvezmpnyek a nyugdíjasoknak Hárommillió lakost érintenek a társadalombiztosítási intézkedések Az utóbbi 2 évben 23 szá­zalékkal nőtt a társadalom­biztosítási juttatások össze­ge — tűnik ki a SZOT leg­újabb adataiból. A juttatá­sok összetételének alakulá­sa arra is utal, hogy a szo­ciálpolitika elvei a X. párt- kongresszus határozatának megfelelően valósulnak meg. A kongresszus állásfoglalá­sa szerint a munka szerinti elosztás elveinek érvényesü­lése mellett szociálpolitikai intézkedésekkel csökkenteni kell a családi jövedelmek közötti különbségeket. A kongresszus óta eltelt két évben egész sor új társada­lombiztosítási jogszabály jelent meg, lépett érvénybe, amely körülbelül az ország hárommillió lakosának helyzetét javítja. 1971. január 1. óta min­den naptári évben két szá­zalékkal emelik a nyugdíja­sok, baleseti járadékosok, hadigondozottak, szociális segélyben részesülők ellá­tását. ami 1,6 millió embert érint, s csupán az idén 320 millió forint többletbevételt jelent számukra. Ugyancsak 1971. január 1-én lépett életbe 50 000 mezőgazdasági szakszövetkezeti tag nyug­díjbiztosítása. Igen népszerűeknek bizo­nyultak az 1972. január el­seje óta érvényes új lehető­ségek, amelyek a nyugdíjas korúak, illetve nyugdíjasok számára az eddiginél több módot nyújtanak a tovább- dol gozásra. A nyugdíjasokat érintő néhány rendelkezés 1973. január 1-én lép életbe. Et­től az időponttól fejlesztik a mezőgazdasági tsz-tagok nyugdíjrendszerét. A tsz-ta­gok öregségi, munkaképte­lenségi járadéka havi 100. az özvegyi járadék és ház­tartási pótlék havi 60 fo­rinttal emelkedik. Az 1973. január 1-én élet­be lépő rendelkezések közé tartozik az az intézkedés is. amely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjba vonulók az Utolsó négy évben elért jövedelmük helyett az utol­só öt éven belül a három legkedvezőbb esztendőben elért jövedelmük alapján kapják nyugdíjukat. Ez a nyugdíjasok számára kb. 27 millió forint többletbevételt jelent egy év alatt. Ugyan­csak 1973. január 1-től bő­vül a korkedvezményesek köre, vagyis az eddigieknél nagyobb területekről, s bi­zonyos esetekben rövidebb szolgálati idő esetén is nyugdíjba vonulhatnak a korhatár elérése előtt. Az elmúlt két évben in­tézkedések láttak napvilá­got a társadalombiztosítás bővítéséről, s nem utolsó­sorban a többgyermekes családok és az egyedülálló anyák fokozott támogatásá­ról. 1972. január 1. óta gyermekenként 100 forinttal nagyobb családi pótlékot kapnak a három és több- gyermekes családok, vala­mint az egyedülállók. Csa­ládi pótlékot kapnak azok a többgyermekesek is, ahol már csak egy kiskorú gyer­mek van. E rendelkezés 280 000 családot, 700 000 gyermeket érint, s évente 860 millió forint többletbe­vételt jelent számukra. 1972. április elsején a kötelező betegségi biztosí­tást — a táppénzes és ter­hességi' gyermekágyi segély kivételével — újabb három- százezer emberre, s ezzel az ország csaknem teljes la­kosságára kiterjesztették. Az . említett intézkedések, ezenkívül a magasabb bé­rekkel járó táppénz- és nyugdíjemelkedések lemér, hetők a társadalombiztosító, si juttatások alakulásán. 1970-ben 24,7, 1971-ben 27,3 milliárdot fizetek ki tár­sadalombiztosítási célok­ra, ez az összeg az idén várhatóan 30,4, jövőre pedig 35,6 milliárd forintra emelkedik. Az 1973-ra ter­vezett összeg magában fog­lalja azokat a havi ötven forintokat is. amelyeket a Központi Bizottság legutób­bi határozata alapján a tej- és tejtermékek fogyasz­tói ára emelkedésének rész­beni ellensúlyozására a nyugdíjasok, járadékosok, a családi pótlékban és gyer­mekgondozási segélyben részesülők kapnak majd. (MTI) — Már megint drágább lett a gyermeknadrág! Az ember már nem is tudja figyelemmel kísérni, ho­gyan változik a gyermekci­pő ára! Az ilyen és ezekhez ha­sonló kijelentések nem csak otthon, a családi költségve­tés készítésénél hangzanak el szinte naponta, hanem a boltokban is. És nem csak ezeknél a cikkeknél, hanem a többinél is: lánykaruha, harisnyanadrág. bébipiskó­ta, sorolhatnánk tucatszám­ra. Ennek is, annak is ma­gasabb az ára, mint volt tavalyelőtt, tavaly, vagy az idén tavasszal. Mi van a kalkuláció mögött ? Egyetlen család, vagy ép­pen a szűk ismerősi kör véleménye azonban általá­nosságban nem lehet mérv­adó, hiszen nincs az a drá­ga gyermekruha, amelynél ne lehetne szebbet, jobb anyagból, díszesebben hím­zettet készíteni. És a szülők legtöbbje saját gyermekének mindig a legszebbet, leg­jobbat akarja venni. Mégis, mi van a kalkulá­ciók mögött? Erre keresett választ a megyei Népi El­lenőrzési Bizottság munka- csoportja, amikor alapos elemzés alá vett néhány terméket. Itt van ■ mindjárt az egyik legszükségesebb gyermek- ruházati cikk, a nadrág. Neve: Gabi. A kettes—hár­mas nagyság ára öt éve még 76—127 forint között volt. Egy évvel később már 86—140, újabb egy év múl­va 88—140. tavaly pedig SWa&í fftíhtébí Vásárol­hattuk. A régi számlákból az is kiderül, hogy az 1969- es magasabb árban jelentős szerepet játszik, hogy a korábbi árkiegészítést, amely akkor már 38 száza­lék volt, 25 százalékra csök­kentették. Ez azt jelenti, hogy minden gyermeknad­rág árának negyedrészét így is az állami ártámoga­tásból fizetik. Külön téma az alapanyag. Négy—öt év­vel ezelőtt elsősorban a Trilógia. Lajka, Trafalgár alapanyagokat használták. A korszerűbb, elsősorban szintetikus szövetek később teljesen kiszorították a kártolt anyagokat. Amíg a két típusú anyag együtt fu­tott, utóbbiból öt—tíz száza­lékra csökkent a kereslet, ilyen kis tételt pedig már az ipar nem vállal. Az igé­nyek növekedésére utal, hogy például a Gabi nad­rágból nem csak a szinte­tikus alapanyagból készül­teket keresték, hanem a ke­reskedelemtől érkezett ké­rések alapján hímzett kivi­telben is gyártani kezdték. Mindez költségnövelő ha­tással is járt. A népi el­lenőrök minden részletre kiterjedő vizsgálat után a következő megállapítást tet­ték: „Figyelembe véve a felhasználásban jelentkező alapanyag-változást. vala­mint a kikészítés igényessé­gét, az áremelkedések ará­nyosak és elfogadhatóak voltak.” Drágább, de korszerűbb Ezzel együtt a probléma mégis bonyolult. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a korszerűbb termékek könv- nyebben kezelhetők, egy­szerűbb a mosásuk, vasa­lást nem, vagy csak alig igényelnek, divatosak, az árak emelkedése elfogadha­tó. Ezt a körülményt a cik­kek iránt megnyilvánuló kereslet is igazolja, ugyanis a vásárlók többsége ragasz­kodik ezekhez, annak elle­nére, hogy árban többet kell értük fizetni. Néhány példa más terü­letről. Bébiételeknél, táp­szereknél a vizsgált idő­szak alatt árváltozás nem volt. A babaszappanok ára több mint harminc száza­lékkal csökkent, a gyermek, fogkrém ára 14,2 százalék­kal lett alacsonyabb, 1971. szeptemberétől — a forgal­mi adókulcsok változása miatt — a gyermekharis­nyák, zoknik fogyasztói ára kb. 26 százalékkal csökkent. Ezek a cikkek is jelentősek a gyermekellátás költségei­ben. Egy másik téma a baba- olaj. A 100 grammos baba­olaj hiányának pótlására 1971-ben kezdték meg áru­sítani a 85 .grammos Gabi babaolajat 11,20 forintom egységáron, egyenként do­bozolva, formaüvegben. Az ipari kalkulációt a kereske­delemben nem ismerik, de megállapítható, hogy a mi­nőségkülönbözet nem ará­nyos a fogyasztói ár eme­lésével, okául kizárólag a csomagolás megváltoztatá­sát nem lehet felhozni. (A 100 grammos babaolaj 5,20 volt.) A MB következtetései Lehetne tovább sorolni a példákat, azonban inkább a következtetésekről néhány mondatot. A népi ellenőrök megállapították hogy az ár­változások nagyon eltérőek: az indokolttól a már szinte megengedhetetlenig. Sok gondot okoznak a hiányzó cikkek, mert ilyen esetben a pótlásként ajánlott import, vagy kis mennyiségben ké­szülő cikk szinte mindig jóval drágább, mégis meg kell venni — mert nincs más. Árváltozásokat okoz a különböző helyről történő beszerzés is. Ez körülbelül három—öt százalék eseté­ben nem okoz gondot, mert előfordul, hogy a különböző gyárak más feltételekkel termelnek. A tapasztalható nagyobb eltérés — főleg ha az ár magasabb — már el­gondolkoztató. Szakmai okok is közre­játszanak. Kevés a kizáró­lag gyermekárut értékesítő bolt, ahol a vezetőnek, dol­gozóknak személyes érdeke is fűződik a nagyobb forga-, lomhoz, jobb választékhoz — amelyet csak gyermek­árukból érhetnek el — nem ellensúlyozhatják más cik­kek forgalmával. Jó példa erre Nyíregyháza gyermek- ruházati kisáruháza, vagy a fehérgyarmati áruház gyermekruházati osztálya. Sok helyen tapasztalták a termelő vállalatokkal való kapcsolatot. a választékbő­vítést, ez azonban még nem fejlődött ki kellően. Határozottan I ellépni! Kevés kon kiéi intézkedés történt az olcsóbb és mégis korszerű cikkek kínálatá­nak megteremtéséré. Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat tavaly intézkedett: körlevélben ismertette ax olcsó cikkek listáját és kö­telező végrehajtást írt elő. Hasonló intézkedés ezen kí­vül csak néhány ÁFÉSZ-nél volt. Összegezve: célszerű volna tisztázni az ipar és keres­kedelem feladatát az ellátá­sért,^. a hiányzó cikkek megszűnté léséért. A keres­kedelem jelenleg változat­lanul nem tud az iparra hatni, mert ezek a cikkek a termelésnek csak kis hánya­dát teszik ki. A kereskedel-1 mi munkát korlátozza a la­kosságra nézve kedvezőtlen készletezési politika Is. Gon­dokat okoz az is, hogy a ke­reskedelem nem ütemesen kapja az árut. Esetenként számos cikkből jóval több van, mint amennyi kellene, . máskor ugyanez a cikk hi­ányzik. Az elemzés arra ! utalt: a gyermekellátási I cikkek költségnövekedése döntően az iparból indul el. a kereskedelem annak csak ' részben okozója. Nem sza­bad azonban figyelmen kí­vül hagyni, hogy az árvál­tozásokon belül jelentős részt képviselnek az árcsök­kentések és az alapanyag minőségi javítása miatt in­dokolt árnövekedések. Az indokolatlan áremelések ellen azonban (még ha ke­vés számban is jelentkez­nek) határozottabban kelle­ne fellépni. M. S. A kalauznő meg a zöld­séges foghegyről adott vá­laszaiban, gyanakvó tekin­tetében ott a kimondatlan gondolat, amikor mondják, mutatják, merre a legköze­lebb a sóstói szociális ott­hon. Végigmérik az érdek­lődőt, ismeretlenül is szán­va azt, akit a „szeretetott­honban” meglátogat. A kicsit kórház, kicsit gyógyfürdő levegőjű meleg folyosón minden lehetséges helyen sötétzöld filodendro- nok, a szobák falai világos­zöldek. Csend, nyugalom. Messziről mutatja a nővér a nénit. Hófehér hajával, át­ható tekintetével ahogy ül a folyosón abban a nagy nyu­galomban; — maga a ki­egyensúlyozottság. — Igen — helyesel a szo­batársa, szintén fehér hajú néni — nyugodtan, kiegyen­súlyozottan élünk. Minde­nünk megvan. Takarítani nem kell, az ennivaló bősé­ges é6 választékos, minden­nap jön az orvos, könyvtá­runk van, előadásokat tar­tanak, tudunk minden bel­A vasdiplomás óvónő földi, külföldi eseményről, tévét nézhetünk a társalgó­ban, a rádiónk a szobában van. A szoba mint egy csalá­dé, apró személyes tárgyak a polcon, hangulatlámpa. Csak a négy fehér ágy jel­zi, hogy sok ember közös otthona ez a ház. Kántor Jánosné ágya felett múlt századi ovális képek. — A szüleim — mutatja. — Meghaltak. Mindenki meghalt, egyedül maradtam. A férjem a fronton esett el. — Alig éltek egy pár hó­napig együtt — egészíti ki ismét a szobatársnő — ne­kem már elmondta. Sokat mesél a régi időkről, s meglepő, hogy mekkora era, lékezőtehetsége van. A je­len dolgokat sokkal hama­rabb elfelejti, de a régieket valahogy megőrizte. Tudja, olyanok vagyunk, mint a barátnők. Megértjük egy­mást. vannak közös ismerő­seink. Én jegyzőné' volta Hetvenöt éves vagyok. Te hány éves is vagy? — for­dul Kántor Jánosnéhoz. — 1887-ben születtem. Megmutatok minden pa­pírt. Itt van a házasságle­vél. Itt meg a meghívó ar­ra az ünnepségre. Olvassa el. Meghívó a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola hajdú- böszörményi óvónőképzőjé­nek évnyitó ünnepségére. 1972. szeptember. * — Kocsival jöttek értem. Milyen szépek is voltak a gyerekek, ahogy jöttek kö­szönteni, meg pogácsával kínáltak. De a legszebbek a kicsik voltak. A kicsik. Akik most is olyanok, mint 67 évvel ez­előtt. mert az óvó néni most is olyannak látja őket. — Most már kevesebbet járok ki, fáj a lábam. De azelőtt, amikor mentem az utcán és rám köszönt valaki, s megkérdeztem, honnan is­mer, azt mondja; hát nem tetszik megismerni, én va­gyok a Eaci. Igen. a Laci — mondom neki. Már azok is nagymamák, nagyapák, akik így köszön­nek rá az óvó nénire. 1905- ben pályázta az óvónői ál­lást Bujon, s ott is maradt azon az egy helyen 1945-ig. Negyven év egy községben, egy óvodában, egy szobában. Nemzedékeket nevelt, s amikor kellett. átrendezte az óvodát szükségkórház­nak. Sebesülteket kötözött, katonákat ápolt. Aztán újrakezdett min­dent. Hetven, nyolcvan, száz gyerek, szegények, nyáron a nagy munkák ide­jén még száznegyven gye­rek is járt egyszerre hozzá. Milyen lehetett akkor, 1905- ben egy óvoda? — Szép volt, nagyon szép. Papírruhákat varrtunk a kislányokkal, menyasszonyt játszottunk. A fiúknak meg a nafyobb gazdák adtak napraforgóbugát, az volt a* autó. Nem is olyan régen még a szocialista otthonba is be­jött két kislány Bujról, el akarták vinni az óvó nénit. Hívták, hogy édesapjuk üzeni, náluk jó helye lesz a családnál. Nem ment. Nem készül elmenni kará­csonyra sem a rokonokhoz, pedig jöttek érte. Jól érzi magát, egészséges, jól al­szik, délután is lepihen, ki­egyensúlyozott, Jókai-regé- nyeket olvas, meg minden délelőtt újságokat, mindene megvan, nem akar senkinek a terhére lenni. Néha meglátogatják az óvónőképzőből, különösen azóta, hogy Hajdúböször­ményben átvette a vasdip­lomáját. Vörös doboz, ben­ne az oklevél. „Kántor Já­nosné, Lyachovits Ilona ok­leveles óvónőnek, aki az országos kisdedóvó egyesü­let intézetében 1905. június 15-én óvónői oklevelet szer­zett, a 65 év után járó vasdiplomát adományozzuk.” (barahMt !Í. cAbD

Next

/
Oldalképek
Tartalom