Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-11 / 266. szám

f. oMal 1 " ........... KELET-äfAGYARCRSZÄe Választások előtt az NSZK-ban November 19-én nagy fon­tosságú;. parlamenti választá­sokra kerül sor az NSZK-ban. Érthető, ha a látogató már nehezén talál politikust Bonn- '' ban, a fővárosban. Valahol 'az országban, a választók kö­zött annál inkább meg lehet találni őket. Bármerre is jártam az NSZK-ban, mindenütt vitáz­nak a választás esélyeiről, a pártok programjáról, bár e viták nem tükrözik ezt a han­gulatot. amit a jobboldali saj­tó még néhány hete is igye-. kezétt elhitetni: nevezetesen azt, hogy a CDU—CSU győ- ; zelme esetén a- baloldal pol­gárháborút robbant ki. (Ilyen tartalmú cikkek és nyilatko­zatok jelentek meg például a . jobboldali National Zeitung október elejei számában.) AZ utcák színes plakátjain ; mindén párt a maga jelszavá­val igyekszik befolyásolni a választópolgárokat. A jobbol­dali CDU- CSU a „stabilitás” és a „rend” jelszavait hirde­ti. a kormánykoalíció pártjai, az SPD és áz FDP az eddigi eredményekre hivatkozva ké- • rik a támogatást, a kommu­nista párt plakátjain pedig a haladás, a béke és a mono-' poltőke elleni harc jelszavai olvashatók. A nyugatnémet nagy lapok többsége a CDU és CSU-hoz .közel álló Springer-csoport- hoz tartozik, ennek megfele­lően igyekeznek befolyásolni a választókat. Strauss, Barzel, , Schröder és társaik nyilatko­zataikban . hevesen bírálják a kormánykoalíció hároméves >'■ belpolitikáját, különösen an­nak a gazdaságpolitikai te­vékenységét támadják. Stra­uss például kijelentette: a CDU—CSU hatalomrg jutása esetén hároméves verejtékes munkára lesz szükség, hogy helyrehozzák azokat a hibá­kat, amelyeket a jelenlegi kormánykoalíció elkövetett. Olyan alternatívát állítanak fel — ezzel ijeszgetik a kis­polgárokat —. hogv a „mar­xista tervgazdálkodás, vagy a szociális piacgazdaság” kö- • zott kell választaniok. A fő . tüzet a szociáldemokrata »ytórtra irányátJéfc£>j>í,<fi: szabad demokrata választóidat, , pedig •’’"ázzál igyekeznek' befolyásol-- ni, hogy pártjuk „elvesztetté önállóságát és azt kell tenni­ük, amit a szociáldemokraták szárfiukra előírnak”. Érdekes tünet, hogy a jobb­oldali agitáció kevésbé bírál­ja a Brandt-korrriány keleti politikáját, azaz az NSZK külpolitikáját. A Buntíeshaus- ban (szövetségi ház) — ahol a parlamenti képviselők iro­dái találhatók — Karl-Heinz Hansen, a düsseldorfi kerület egyik szociáldemokrata képvi­selőjelöltje annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy az NSZK lakosságának 80—1 90 százaléka egyetért a keleti politikával, mert belátja, hogy ez az egyetlen reális és járható út, ez szüntette meg a szövetségi köztársaság 20 éves elszigeteltségét és lehető­vé tette olyan kérdések ren­dezését, amelyek elől Ade­nauer és utódai elzárkóztak. Joggal mondhatta tehát Brandt az NDK—NSZK alap- szerződést jóváhagyó kor­mányvita után. hogy novem­ber 19-én a választópolgárok a keleti politikára is szavaz­nak majd és a most létrejött megegyezést is szentesítik. A szociáldemokrata párt központjában az ún. „barak- ban”, Hans Eberhard Dingels, a párt nemzetközi osztályának vezetője elmondotta: a párt abban bízik, hogy a három évvel ezelőtt elért 42,7 száza­léknál legalább 3—4 százalék­kal többet kapnak, ami az FDP, a szabad demokrata párt szavazataival együtt je­lentős többséghez juttathatja majd a koalíciót. Véleménye szerint a CDU most sem kap többet a legutóbbi 46—47 szá­zaléknál. Kétségtelen, hogy a monopoltőkések hatalmas ösz- szegekkel támogatják a jobb­oldalt, ezt azonban ellensú­lyozza a baloldali politika aktivitása.'különösen pedig a szervezett munkásság támo­gatása. Társadalmi munká­ban a szakszervezet aktivis­tái is fáradhatatlanul agitál­nak és a szociáldemokrata ve­zetők szerint ez meghozza majd a gyümölcsét. A jobboldal mindenekelőtt az infláció rémével igyek­szik befolyásolni a nyugatné­met választókat. Helmuth Schmid gazdasági és pénzügy­miniszter azonban joggal mutathatott rá ismételten, hogy az áremelkedés az egész nyugati világban általános és ez az NSZK-t, mint a Közös Piac tagállamát is érinti. En­nek okát Schmidt abban je­lölte , meg, hogy az Egyesült Államok hadikiadásai, külö­nösen a vietnami háború, je­lentősen csökkentette a dol­lár értékét. Az amerikaiak el­árasztották a nyugati piacot a felhígult dollárral és így tulajdonképpen saját infláció­jukat ültették át Nyugat-Eu- rópába. Az áremelkedésnek megakadályozására azonban, amelyet pedig oly hevesen tá­mad a jobboldal, a CDU— CSU sem képes semmiféle programot adni. A CDU—CSU nagy remé­nyeket fűz a klétus támoga­tásához. A már ismert for* mában, pásztorlevelekkel, ki- átkozással, a szószékről igyek­szik a híveket a kormánykoa­líció ellen hangolni. A közvé­leménykutatások azonban azt mutatják, hogy ez a módszer ma már távolról sem olyan hatásos, mint egykor. A választások egyik kulcs­kérdése az ifjúság magatartá­sa. A választói korhatárt 18 évre szállították le és ez azt jelenti, hogy a mostani 'vá­lasztásokon nem kevesebb, mint 4 és fél millió, az összes szavazók mintegy 15 százalé­ka új választó. A kormány- koalíció abban reménykedik, hogy ezeknek a fiataloknak jelentékeny része őket támo­gatja, majd. A nagyszabású lakásépítési program, vala­mint az oktatás korszerűsíté­se mind olyan téma, amelyek a fiatalok helyeslésével talál­kozik. A szociáldemokraták körében nagy reményeket fűznek a nők szavazataihoz is. A párt már korábban napi­rendre tűzte az abortusztör­vény meghozatalát, amit azonban a parlamentben, az ellenzék ellenállása miatt nem sikerült keresztülvinni- ök. A választás egyik érdekes­sége és új jelensége, hogy az országutakon. városokban egyre több gépjármű-tulajdo­nos helyezi el autóján az ál­tala választott párt emblémá­ját, vagy vezető politikusok arcképét. A kép azt mutatja, hogy a gépjárműveken túl­nyomó többségben a szociál­demokrata párt jelvényei lát­hatók. Nem szabad azonban meg­feledkezni a helyi sajtóról, az ún. Heimatpresseről sem, amely a múltban szintért in­kább a jobboldal mellett állt, most azonban legtöbbjük tük­rözni igyekszik a lakosság hangulatát és sok reális, a kormánykoalíció eredményeit méltató cikk is jelenik meg hasábjaikon. Ezek az újságok, bár egyenként nem túl nagy p'éldányszámúak. együttesen több olvasó kezébe jutnak el, mint a központi lapok. Sok minden dől el az NSZK-ban a noypniber. 19-| választ'ásofeoh: ■ Egy választás-* nál minden Tehetséges, bijjzfn az erőviszonyok; között hlnct akkora különbség, hogy a meglepetés lehetőségét ki le­hetne zárni. Egy azonban két­ségtelen, egyetlen nyugatné­met kormány sem vonhatja ki masát a viláoban érvényesülő tendenciák alól és csak azon az úton járhat, amely Európa és a világ békéjéhez és biz­tonságához vezet. Gáti István Megyei diákparlament Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) állapításában, jutalmazási és fegyelmi ügyek, ösztöndíjak odaítélésében, jellemzések készítésében és más mun­kákban. Előfordult azonban, hogy a fiatalok képviselői­nek ,részvétele a tantestületi értekezleten formális. He­lyesén hangsúlyozta a fiata­lok képviselője v'tathdftőjá- ban, 'hogy az iskola oktató­nevelő munkája lesz gazda­gabb, ha a KISZ önálló •mozgalmi' eszközökkel, haté­konyan alakítja az egészsé­ges tanulói közvéleményt. Ez a törekvés azonban csak a pedagógusokkal együtt ve­zethet eredményre. A megyei diákparlamen­tén Horváth Miklós, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályvezetője három fon- . tos témával foglalkozott. A tanulóifjúság közéleti tevé­kenységéről elmondotta, a társadalom az iskoláktól el­várja, hogy a társadalmi élet modellje legyen, a tár­sadalmi élet előiskolája. Ilyenné csak úgy lehet, ha ' lehetőségeket biztosít, sót megköveteli a közösségi, tár­sadalmi együttélés szabályai­nak, normáinak gyakorlását, s közéleti aktivitásra és de­mokratizmusra neveli a jö­vő nemzedékét. Nagyon fon­tos, hogy ez ne szűküljön le csak az iskolai életre; a fia­talok minél aktívabban ve­gyék ki a részüket a község, a város közéleti tevékenysé­géből is. Közéletiségre azon­ban csak olyan tanárok ne­velhetik igazában a fiata­lokat, akik maguk is köz­életi emberek, elkötelezettek a társadalom >ránt. Az iskolai élet demokra­tizmusát elemezve hangsú­lyozta: a társádalom de­mokratizmusának az iskolá­ban is érvényesülni kell. A társadalom nem nélkü­lözheti a fiatalok őszinte vé­leményét. Nagyobb teret kaphatnának az iskola! par­lamentek a közéleti tevé­kenység,. a' politikai oktatás, a szabad idő szervezésében, a diákjóléti kérdések eldönté­sében. Mindez — hivatkozott Kádár János megállapításá­ra az előadó — nem jelenti a pedagógusok mellőzését. Az alkotó-nevelő munkában, a taAításban az állam a pe­dagógusokra bízta az ifjúsá­got. Ebben vita nem lehet. Nem nélkülözhető azon­ban iskoláinkban a szoci­alista tanár—diák viszony kialakítása, mert csak ilyen alapokon lehet eredményes a tantestület és a diákok együtt dolgozó közössége. A megyei diákparlamenten felszólalt Ekler György, a megyei pártbizottság titkára is. Elmondotta, hogy a fia­talok nagy felelősséggel és komolysággal vitatták meg a közéleti tevékenységet, az iskolai élet gondjait, örö­meit, tennivalóit. Kiemelten fontos feladat hárul a párt-, állami és más vezetőkre, szervekre a fiatalok sokol­dalúbb tájékoztatásában, a közéleti tevékenységük szé­lesítésében. A KISZ soka tett és tesz, hogy tolmácsol ja a fiatalok véleményét. E hasznos és továbbra is kö vetendő, de több alkalma szükséges teremteni a hét köznppok során, hogy a fia­talok találkozzanak a helyi vezetőkkel, elmondhassák véleményüket, az őket érintő és érdeklő kérdéseket. Fel­szólalásában Ekler György külön hangsúlyozta, hogy az iskolai élet demokratizmusa akkor lesz eredményes, ha ott találkoznak a peda­gógusok és diákság együttes, megalapozott igényei. Barek Mihály, a Művelődésügyi Minisztérium osztályveze­tője többek között a tanulói aktivitás erősítését, az isko­lai élet demokratizmusát szolgáló intézkedések jelen­tőségét méltatta, majd a so­ron következő országos diákparlament munkájáról szólt, ahol érdeklődéssel várják a szabolcsi fiatalok javaslatait, véleményét. Felszólaltak még a vitá­ban: Ha vacs József, az SZMT titkára, Jana Béla, Kiss Barna, Czap Ágnes, En- gi Katalin, Terebélyi Péter, Horváth Júlia, Penyov Katá- lin, Szalai Katalin, Imre Hüben, Kovács Zoltán és Gyimesi Árpád diákok. Dél­után az interpellációkkal, a válaszadással, a megszava­zott javaslatok elfogadásá­val és a tizenhárom szabol­csi küldött megválasztásával ért véget a megyei diák- parlament. Az alapszerződést átnyújtották a két német kormánynak V. N. Belecfyj, a Szovjet­unió berlini nagykövetségé­nek tanácsosa csütörtö­kön este jegyzék formájában átnyújtotta Ewald Moldt NDK külügyminiszter-he­lyettesnek a négy nagyhata­lom Németországra vonatkozó felelősségének és jogainak fenntartásáról szóló nyilatko­zat másolatát. A három nyugati- nagyha­talom — az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Bri- tannia — bonni nagykövetei csütörtökön átnyújtották az NSZK kormányának a Né­metországra vonatkozó négy­hatalmi nyilatkozatot — je­lentették be a nyugatnémet külügyminisztériumban. A két német állam szerző­désének parafálásáról meg­emlékezve a londoni Guardi­an megállapítja: az NDK „végül is a közvetlen közelé­be jutott annak, högv- egész Nyugat-Európa elismerje diplomáciailag. Néhány hónap múltán az első brit nagykö­vet is elfoglalja állomáshelyét Kelet.-Németországban” NOVOjE VREMIA: Kíns külpolitikájáról A ‘pekingi vezetők Lin Piaónak és társainak az el­távolítása után lényegében „egyes számú ellenséggé” nyilvánították a’ Szovjet uniót — állapítja meg a Novoje Vremja a kínai kül­politikáról szóló jegyzetei­ben, Az 1971 szeptemberi események utáni pekingi vo­nalváltozás lényege a heti­lap szerint az, hogy míg ko­rábban Kína sajátos semle­ges álláspontot foglalt el az imperialista és antiimperia- lista erők konfrontációjában, azóta „a kínai vezetők tevé­kenysége nemzetközi" téren mindinkább a Szovjetunió összes külpolitikai akciójá­val való globális szembehe- lyezkedés jellegét ölti.” A Novoje Vremja a három ve­zető kínai lap október 1-i vezércikkét idézi, amely nyíltan kimondja, hogy Kí­na szempontjából a Szov­jetunió „veszélyesebbnek” tekintendő az imperialista államoknál. A „globális szembehelyez- kedés” illusztrálására a szovjet hetilap példákat so­rol fel arról, hogyan igyek­szik Kína meghiúsítani a szovjet leszerelési javaslato­kat, meghamisítani^ a világ­közvélemény előtt a szov­jet—amerikai SALT-megál- lapodást, megakadályozni a szovjet javaslatok elfogadá­sát a ENSZ-ben, kifejezni szimpátiáját a „Közös Piac” iránt, amelyben eszközt lát a Szovjetunió és a szocialis­ta országok elleni harcához. A szovjetellenesség mellett a kínai külpolitika másik két összetevője a vezető im­perialista hatalmakhoz való közeledés és a harmadik vi­lág országainak alárendelé­sére irányuló törekvés. Pe­king igyekszik a „harmadik világ” barátjának szerepé­ben tetszelegni, de mindun­talan lelepleződik.. Igazi cél­jai és szándékai a Novoje Vremja szerint különösen vi­lágosan megmutatkoznak ab­ban, hogy Jahja Khan ve­zette pakisztáni katonai ter­rorrezsim, illetve a szudáni reakciósok oldalára állt, majd pedig megvétózta a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ-felvételét t „ugyan­azokhoz az obstruk’ciós mód­szerekhez folyamodva, ame­lyeket hosszú évekig az im­perialista hatalmak alkal­maztak, hogy a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-felvéte- lét akadályozzák meg.” ,, .... t ■ i.űrv .ß/lniiuq a Bolgár— lengyel fárgyalások !.T v .< rr -" .^'”n 7 :r- -■-•• ’’ Pénteken réggel a lengyel párt- és kormányküldöttség, amely Edward Gierek és Piotr Jároszewicz vezetésé­vel második napja tartózko­dik Szófiában, a lozeneqi kormányrezidencián folytai. ta; hivatalos tárgyéi”sait a bolgár párt. és kormány- küldöttséggel. A megbeszé­léseket bolgár részről — mint már jelentettük — Tó­dor Zsivkov vezeti, s Sztan- ko Todorov miniszterelnök mellett részt vesz rajtuk Bo­risz Velcsev, a BKP Politi* kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és több más magas rangú hivatalos személyiség is. A szófiai bolgár—lengyei csúcstalálkozótól mindenek, előtt a két szocialista or­szág együttműködésének to­vábbi elmélyülését és meg­erősödését várják, s számí­tanak arra ifi, hogy külpoli­tikájuk további összehango­lásával teszik hatékonyabbá a szocialista közösség harcát az európai biztonságért és együttműködésért, a nemzet, közi légkör javításáért. Pénteken az Universiada- teremben nagyszabású pol­gár—lengyel barátsági gyű­lést rendeztek az Edward Gierek és Piotr Jároszewicz vezette lengyel párt- és kor­mányküldöttség látogatása alkalmából. A gyűlésen be­szédet mondott Todor Zsiv­kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke és Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságá­nak első titkára. Arab államok tanácskozása kezdődik Kuwaitban Befejező szakaszába lépett nz arab külügy- és honvédel­mi miniszterek november 15- én kezdődő kuwaiti értekezle­tének előkészítése. Az A1 Akhbar jelentése szerint a tanácskozás napirendjén több fontos politikai és katonai kérdés szerepel. A közel-keleti válság politikai fejleményei­ről Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára, a katonai helyzetről pedig a katonai kérdésekért felelős főtitkárhe­lyettes tesz jelentést. Szíria az előzetes hírek szerint java­solni fogja az értekezlet résztvevőinek hogy létesítse­nek^ közös arab pénzügyi ala­pot’az izraeli agresszió ellen vívott harc finanszírozására. Lapzártakor érkezett ADfftSZ ABEBA Etiópia pénteken elismerte a Bengáli Népi Köztársasá­got, közölte az Adüisz Abeba-i külügyminisztérium. PÁRIZS A Kínai Népköztársaság képviselője 'pénteken közölte az UNESCO (az ENSZ neve­lésügyi, tudományos és kultu­rális szervezete) pénzügyi bi­zottságában, hogy a népi Kí­na nem fogja kiegyenlíteni Tajvannak a szervezette] szemben fennálló adósságát — mintegy 2 millió dollárt. A Kínai NK 1971. október 9-e óta tagja az UNESCO-nak. NICOSIA A nieósiai rendőrség pénte­ken Makariosz ciprusi elnök rezidenciájának közelében le­tartóztatott négy fiatalem­bert, akik a ciprusi görög közösség tagjai. Lakásukon fegyvert és muníciót találtak. A ciprusi lapok a letartózta­tást egy Makariosz ellen szőtt esetleges összeesküvéssel hozzák összefüggésbe, a kor­mány azonban cáfolta ezt. 1972. november ti KOMMENTÁR: Egy bomba is egy nyilatkozat A nagy nyugati polgári la­pok az utóbbi napokban határozottan kevesebbet fog­lalkoznak Chilével, mint' az elmúlt hetek során tették. Ez önmagában is azt mutat­ja, hogy az új útra lépett Ta- tin-amerikai országban ja. vult, megszilárdulóban van a helyzet. Ha ugyanis a . chilei reakció valamilyen látványos akciót produkált — es erre az elmúlt időszakban a szokásosnál is több pél­da akadt, — nem egy nyu­gati főváros nagy újságjában azonnal megjelentek a ha. talmas cimbetűk. A legutóbbi órákban is ér­kezett hír jobboldali akció­ról, ez azonban eltörpül a kereskedők és szállítási -vál­lalkozók emlékezetes szabo­tázsaihoz képest. A- hír így hangzik: ismeretlen tettesek egy száguldó gépkocsiból bombát dobtak a Chilei Szo­cialista Párt főtitkára, Car­los Altamirán szenátor há­zára. Személyi sérülés sze­rencsére nem történt, de ez nem a merénylőkön múlott. A nyomozás megindult. A tettesek személye ismeret­len, de politikai hátterük aligha. A chilei reakció egy­szerűen képtelen belenyu­godni abba, hogy kicsúsz­nak a kezéből a hagyomá­nyos kulcspozíciók. Egyre több dühödt hang hallatszik részükről a katonák ellen. A hadsereg minden nehéz bel­politikai helyzetben lévő or. szág számára kulcskérdés és Latin-Amerikában ez az ál­talános érvényű szabvány sokszorosan igaz. • Ezért fordult a reakció dühe a hadsereg ellen, amelynek tagjai, sőt vezetői hűségesen teljesítik köteles­ségüket az alkotmányos rend védelmében. Nyilvánvalóan, ezt á konstruktív szellemet honorálta dr. Allende elnök néhány napja, amikor a fegyveres erők egyik mar­káns személyiségét, Carlos Prats tábornokot bízta meg a.belügKrniri'ísztéfi . tisztség. ■ geíf'A tábornok Tttost "nyálat, kozott * aK említetr-kereske- T'*dő- és s^fiftá'sbfsztrájk Si­keres leszereléséről és kije­lentette: á hadsereg állás­pontja az, hogy az' alkot­mányos úton hatalomra ke­rült kormánynak joga van megvalósítani a választók, nak tett ígéretét. Ehhez legfeljebb annyit tehetnénk hozzá, hógy nem­csak joga, hanem kötelessége is, amelyet minden akna­munkával szem Den híven teljesít. Főhercegi születésnap ócsászári felsége, Ho-hen- zollern Lajos Ferdinánd, Po­roszország főhercege II. Vil­mos császár unokája, az egykori német uralkodó család feje Nyugat-Berlin legelőkelőbb negyedében, grunewaldi villájában csü­törtökön délután ünnepelte 65. születésnapját. A főher­ceg elvesztette ugyan a volt császári ház vagyonának az NDK területéhez került ré­szét, de még mindig van mit aprítania a tejbe, mert jókora birtokai vannak az NSZK-ban, ezenkívül pe­dig három vár és egy nyu­gat-berlini kastély tulajdo­nosának mondhatja magát. Lajos Ferdinánd legnagyobb bánata, hogy négy fia kö­zül kettő rangján alul nő­sült, egy harmadiknak pe­dig „polgári származású” lánytól vannak gyermekei, így aztán a főherceg min­den reményét nevének örö­kösébe, az ifjabb Lajos Fer- dinándba veti. Ettől a. fiú­tól várja,, hogy hozzáillő hercegnőt vezessen oltárhoz. A születésnapi ünnepség fénypontja egy házi kon­cert volt, amelyen, csaknem száz meghívott előkelőség előtt egy zenekar a főher­ceg saját kompozícióit mu­tatta be. Lajos Ferdinánd ugyanis, mivel egyelőre uralkodói gondjai nincse­nek, zeneszerzéssel üti agyon szabad idejét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom