Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-11 / 266. szám

1972. növemSer ff; K15LET-MAGYARÖRS2AÖ 8. aM*T Politikai vitakörök VITATHATATLAN ARA­DIÓNAK, a televíziónak, az újságoknak stb. a szerepe, jelentősége az emberek tá­jékoztatásában. Nem szület­het azonban olyan technikai csoda, amely pótolhatná az élő szót, a beszédet, az esz­mecserét. Ezért nem csökken, ha­nem növekszik a szóbeli agitáció szerepe, ( jelentősé­ge. Kétségtelen azonban, hogy ezt fejleszteni szüksé­ges. A párt X. kongresszu­sa után meggyorsult a szó­beli agitációs rendszer ilyen követelményeinek is a meg­felelő fejlesztése. Ezt ez év­től egy új, s minden bi­zonnyal ha+ékonyságában jelentős formával igyek­szünk bővíteni. Néhány év alatt a párt létre kívánja hozni a szóbeli agitáció szervezett keretét képező politikai vitaköröket. Elöljáróban szükséges tisztázni: a politikai vita­körök nem pótolhatják a pártoktatás rendszerének egyetlen formáját sem. A politikai vitakör újabb fó­rum lesz, amelyen a politi­kában jártas, felkészült vi­takörvezetők segítségével a résztvevők a napi politika (bel-, gazdaság-, kultúr-, pártpolitika, nemzetközi po­litika) időszerű kérdéseit ér­telmezhetik, elemző választ kaphatnak a politika rész- , kérdéseiről és összefüggé­seiről. SZABOLCS MEGYÉBEN — de főleg Nyíregyházán és a járásban — 21 ilyen poli­tikai vitakör alakult. Ipari üzemekben, oktatási intéz­ményben, állami gazdasá­gokban és tsz-ekben. Ha a „kísérletek” beválnak — s erről tanúskodnak az első tapasztalatok — sor kerül más helyeken is megalakí­tásukra. Néhány szót az előzményekről. Az első ta­pasztalatok azt bizonyítják, * hogy az üzemek gazdasági, párt- és társadalmi vezetői kedvezően fogadták. Felis­merték újszerűségét, fon­tosságát és megértették je­lentőségét. Az első vitakö­rök résztvevőit a pártveze­tőségek válogatták ki, ‘ de gondoskodtak arról, hogy az érdeklődők részt vegye­nek azokon. Több üzemben híradókon és más eszközök­kel adták tudtul a politikai vitakör foglalkozását. A politikai vitakörben a politikai eszmecsere lehető­ségét teremtjük meg és ez­zel segítjük, hogy növeked­jen a párttagok, az ott részt vevők politizáló készsége. Ezzel a fórummal egyik for­máját teremtettük meg an­nak, hogy érvényt szerez­zünk a szervezeti szabály­zatban foglaltaknak. „A párttag kötelessége, hogy terjessze a párt eszméit, képviselje a párt politiká­ját.” Korai — és helytelen len­ne — általános tanulságo­kat levonni az első vitakö­rökről. Kétségtelen azonban, hogy a gondos előkészítő, szervező munka mufatja nép­szerűségüket. S ebben nagy szerepe van a vitakörveze­tőknek. Sikerült olyan kép­zett, egyetemet, főiskolát, pártfőiskolát, marxista—le­ninista esti egyetemet vég­zett, s az életben is járatos tapasztalt vezetőket e párt­feladattal megbízni, amely reményekre, eredményekre jogosítanak. ŰJ, FIGYELEMRE ÉR­DEMES módszer, hogy pél­dául egyes vitakörvezetők egy-egy szakkérdés mélyebb kifejtéséhez. elemzéséhez meghívnak mérnököket, osz­tályvezetőket, agronómuso- kat. E politikai vitakörök létszáma bár változó, de nem nagy. Van olyan hely — például a gávavenesellői Szabadság Tsz — ahol 11 tagú, vagy a Palma Gumi­gyárban Nyíregyházán 35 főnyi. Az a tapasztalat, hogy ezek valóban vitakörök, po­litizáló légkört formálnak, alakítanak, s a nézetek, vé­lemények kifejtése közben alakulnak ki a helyes állás­pontok. Csak néhány példát az aktivitásra. Az ÉPSZER-nél például a vitakör 15 részt­vevője közül 14-en vettek részt a kérdések elemzésé­ben, a MÉK-nél 16-ból 13, a Palma Gumigyárban 35- ből 15-en. Megfigyelhető egy pozitív jelenség. Szép szám­mal vannak a politikai vi­takör résztvevői között nők. És aktív résztvevői a viták­nak. Jó szolgálatot tesznek e viták kibontakozásához és tisztázásához az agitációs segédanyagok, grafikonok, térképek, s az '• ezek megér­téséhez mellékelt írásos anyagok, amelyeket felhasz­nálnak' a vitakörvezetők. Kétségtelen, hogy az olyan témák, mint: Miért emel­kednek az árak Magyaror­szágon, vagy milyen válto­zások lesznek a közoktatás­ban, vagy milyen ténvezők befolyásolják a zöldség­gyümölcs árak alakulását stb. élénk vitát váltanak ki, s nem csak a vitakörön részt vevőket érdeklik. Ahhoz azonban, hogy ezekre az üzem dolgozóinak helyes választ adjanak, tisztázni kell. És ez vitákban alakul ki. A politikai vi+akörök vezetőinek jelentéseiből ki­derül, hogy az érintett kér­dések legtöbbjét sikerült tisztázni. A politikai vitakör létre­hozásával olyan igény ki­elégítésének a. lehetőségét teremtjük meg, amely a szóbeli agitáció fellendítését eredményezheti. S már az első vitafóru­mok résztvevői benyújtották az igényüket, azt, hogy mi­ről szeretnének a követke­ző alkalmakkor hallani, vi­tázni, s ezek megértéséhez, tisztázásához segítséget kér­ni. Csak néhány témát .em­lítünk. Ilyen például a sza­bályozórendszerek hatékony­sága, a jövedelmi különbsé­gek, az üzemi demokrácia helyzete, a zöldség-gyü­mölcs árak alaku­lása, a magyar mezőgaz­daság a világ mezőgazda­ságának tükrében és így to­vább. Mind, mind olyan té­ma, amely embereket, em­bercsoportokat foglalkoztat. PÁRTPOLITIKÁI IGÉNY és szükséglet, hogy az, em­bereket orientáljuk. Ennek egyik fontos eszköze, új formája: a politikai vita­kör. Ha a „kísérlet” bevá­lik, kiterjeszthető, s mind több üzemben sor kerülhet megszervezésére. Ezzel a párt politikája válik még ismertebbé, egyértelműbb cselekvésre ösztönzővé. F. K. Fiatalok a választott testületekben A KISZ megyei bizottsága és a MÉSZÖV elnöksége együttműködési programjáról A KISZ megyei bizottsága és a MÉSZÖV elnöksége hat éve rendszeres együttműkö­dési programot állít össze. Főbb vonalakban meghatá­rozzák a legfontosabb tenni­valókat; rendelkezésre álló lehetőségekkel támogatni kí­vánják a fiatalok beilleszke­dését és érvényesülését a munka minden területén. Év végén azután sorra veszik a teljesítéseket és kiemelik azo­kat a feladatokat, melyekkel a jövőben részletesebben kell foglalkozniuk. Milyen a részvétel? •A november első napjaiba-' végzett értékelést 22 megyei ÁFÉSZ-nél szerzett tapaszta­latok alapján állította össze a KISZ megyei bizottsága, a MÉSZÖV elnöksége és a szö­vetkezetek megyei ifjúsági bizottsága. Azt vizsgálták, mi­lyen a fiatalok részvétele a szövetkezeti munkában, ho­gyan segítik szakmai-politikai továbbképzésüket és a KISZ- szervezetek életét, tevékeny­ségét. A közös program fontossá­gát mi sem bizonyítja job­ban. mint az. hogy a 22 ÁFÉSZ közül 11-nél részletes intézkedési terv alapját ké­pezte. Sok helyen igazgatósági határozatban rögzítették a feladatokat, máshol a KISZ- szervezetek akciónro^rarníé-* hoz ^«tolták. Kisebb ÁFÉSZ- eknél és olvan helyeken ahol kevés a fiatal, nem érté­kelték és nem vitatták m-y a programot. Hasznos kezdemé­nyezések is c«ak ott születtek, ahol bevonták a RTSZ-titká- rokat, az ifjúsági bizottság képviselőit az előkészítés, a megvalósítás , munkájába. Konkrét iavaslatokal tudtak tenni Mátészalkán, Vá^áros- naményban. Nyíregyházán és Tiszavasváriban a fiatalok lakásépítésének támogatásá­ra. a szakmai-politikai képzés fellendítésére, a kulturális lehetőségek bővítésére. Ahol bevonják őkel... Mindez annal? eredménye, hogy a fiatalok részvétele a szövetkezeti munkában, a vá­lasztott testületekben — igaz gatósági, felügyelő, intéző bi zottságban, a körzeti és e megyei küldöttek között' — évente egyre jelentősebb. A választott testületekben az ÁFÉSZ-eknél több, mint 7000 tag közül 620 fiatal, a taka­rékszövetkezeteknél pedig 3 ezer tag közül 355 fiatal ak­tívan dolgozik. így érthető hogy miért tudnak jobbár bekapcsolódni a társadalnr munka, a tag- és részjegy- szervezésbe is. Ezen a terüle­ten kiemelkedő munkát vé­geztek a mándoki, a tiszavas- vári és a kisvárdai szövetke­zetek fiataljai, akik számos új tagot szerveztek és töredék­részjegyeket egészítették ki részjegyekké, a községek j óvodáiban és iskoláiban pe- * dig nem kis összegű társadal­mi munkát végeztek. Ott, azonban, ahol nem hívják meg a fiatalok képviselőit a különböző fórumokra, igazga­tósági ülésekre — nem látják tisztán a szövetkezet tevé­kenységét és javaslataikkal segíteni sem tudnak. «• Ösztönzés a tanuláshoz A szövetkezetekben dolgo­zó fiatalok többsége szakkép­zett. Az alsó- és középfokú képzettség megszerzésével különösebb gond nincs. A gimnázium, a szakmunkás- és a SZÖVOSZ-iskolák elvég­zéséhez számos szövetkezetnél — Ibrányban, Tuzséron — nggy segítséget kapnak a ta­nulók. A szövetkezet fizeti a tandíjat, útiköltség-térítést, munkaidő-kedvezményt, pót- szabadságot adnak, a SZÖ- VOSZ-iskolásoknak pedig ösztöndíjat. A felsőfokú, egye­temi képzésnél azonban lema­radás van az utóbbi évekhez képest. Kevés a jelentkező, pedig az ÁFÉSZ 2526 fiatal dolgozója közül csupán 29-en rendelkeznek felsőfokú szak­mai képesítéssel. Itt talán az általánosabb ösztöndíjrend­szerrel is lehetne segíteni. A politikai képzést a KTSZ-szer­vezeten belül oldják meg, ahol nincs szervezet, ott a párt- és a szakszervezeti okta­tást vezették be. A k'ub vonzása Az ÁFÉSZ-ek KlSZ-szerve- zeteiben még mindig kevés tag tevékenykedik — állapí­totta meg egyöntetűen a fel­mérés. A 829 igazolt KISZ-tag mellett közel I500-an nem kapcsolódtak be a szervezetek munkájába. A lányok, amint férjhez mennek, szinte kivé­tel nélkül kimaradnak a KISZ-ből — elsősorban azért, mert a tervezett akciók össze­állításánál nem veszik figye­lembe sajátos gondjaikat. Taggyűléseken kevesen jelen­nek meg, okként a sok bejáró fiatalt említik meg. A helyi­séghiány ma már sok helyen nem probléma, az újonnan kialakított klubszoba vonzza a fiatalokat. Jellemző példa a vásárosnaményiaké. Július­ban avatták az ifjúsági klu­bot. így van már helye a KISZ-szervezetnek is és a jól összeállított program eredmé­nye, hogy a naményi szerve­zet létszáma ugrásszerűen megnőtt. Mindezek ellenére a követ­kező év kiemelt feladata lesz az alapszervezetek létszámá­nak emelése és nyolc ÁFÉSZ- nél önálló szervezet megindí­tása. Balogh Júlia UNI\ LIS EMBFR. A Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori gyáregységének 4. számú üzemében 54 féle mo­torkerékpár-alkatrészt készítenek. Ebben az üzemben dolgo­zik Horváth Pál, akiről azt mondják kollégái, hogy „uni­verzális ember”, mert minden gépen — ha szükséges — tud dolgozni. Felvételünkkor első féklapok megmunkálását végezte. (Elek Emil felvétele) Földbirtokosok Bonyolult dolog egy bir­tok, mint olyan. Amikor először hallottam napjainkban ezt a kifejezést eleven valóság jelölésére, el- képedtem, elszörnyedtem. Nocsak, újjászületik netán a feudalizmus? - Meglátván azonban a 130 négyszögöl­nyi területet, amit e névvel illettek, megnyugodtak tár­sadalmi viszonyokat féltő aggodalmaim. Ám legyen birtok ez a talpalatnyi föld, s hadd érezze magát tulajdonosa földesúrnak. Megérdemli, hisz arca verí­tékével öntözi a sziklás, ta- rackos ugart, operettbe ülő külákasszonyként reszket minden kis virágért, boko­rért a homokon az úrnő. Aki mellesleg szintén nem félti a kezét az anyafölddel való találkozástól. Engem remekül kondicio­nált a birtoki munka már évek óta. Egy-egy vasárnapi kubikolás, ültetés, öntözés, kavicshordás a Dunáról, egész hétre ellátott nyuga­lommal, jó alvással. Igaza van a tudománynak! És él­jenek a tulajdonosok, akik nem sajnálják a pénzüket, hogy én vígan munkaterápi- ázhassak. Hogy mégis válnom kell a birtoktól, azért van, mert a népek nem érik be a jóval. A még jobbat akarják, kép­zelik — és ezzel elrontanak mindent. A mai■ birtokok ugyanis beépülnek. A picinyke par­cellákon kinőnek a házak, majdhogynem városok, leg­alábbis utcák keletkeznek a szabad mezőkön, a gyanta­illatú fenyőfák között. És a házakban, utcákban ott nyüzsögnek a szomszédok. A Trabantosék, akik a masiná­jukkal elállják az utat éj­szaka, hogy nem lehet moz­dulni tőle. Viaszkosék, akik nyafogva és irigyen szóvá teszik, hogy túl hangosak vagyunk, és nem is akárho­gyan. Ök nem azért fektet­tek be harmincezret, — mondják — hogy lármát és illetlen beszédet tűrjenek el Sré-vizavi száz méternyire. Viaszkosék neve onnan, hogy a kiálló gyökerektől féltik autójuk alvázának viaszbe­vonatát. Idegesék némán birkóznak a földdel, szen­vedve, kapkodva, hogy rossz nézni. Parkolósék elzavarnak 1 az utca előttük húzódó szaka­száról, mondván, parkíroz­zon mindenki, a maga por­tája előtt. A vendég tehát a levegőben helyezze el a ko­csiját. Előkelőék jersey- pantallóban kapirgálják a talajt. Entellektüelék ugyan­ezt fekete glasszékesztyűben teszik. Sértődötték a közvet­len közelben rosszkedvűkkel megakadályozzák, hogy az egész heti gőz lecsapolód­hassék a fejünkből. Mindez bíza nem az, amit a hajdan- való kezdetkor elképzeltünk a természetbe való beleolva- dás mikéntjéről. És a munka is elfogyott. Ami hátra van, az már nem „forradalmi romantika”, ha­nem civilizálás. A pénz megtérülésének folyamata. Ehhez már csak asszisztálni lehet. Sürgősen keresnem kell tehát egy újabb tenyér­nyi ugart, azt hiszem. Mert játszani, még ha arcom verítékével áldozom is érte, boldogan hajlandó va­gyok. De a birtokokon is ugyanazt csinálni, amit egyébként nem. Ez volt a nyár nagy tanulsága. Jog. és humánum EGYIK NYÍRSÉGI NAGY­KÖZSÉGÜNKBEN építkezrr. akar egy házaspár. Megkap­ták ehhez a szükséges köl­csönt is. Telkük van a közséf középpontjában. Amikor a; építési engedélyért folyamod­tak, közölték: telkük beleesik a 20 éves községrendezési ter­vek elképzeléseibe, oda en­gedély nem adható. De vám cseretelek. Igaz, túl a fain szélén, végtelenül messze, a? iskolától, bolttól, mondhatni már-már a község határában. Ez — lévén a családban két gyermek, lévén az asszonyka beteg is ráadásul — nem fe­lelt meg, nem fogadták el. Tettek viszont egy ellenaján­latot: vesznek egy telket a község belterületén magános­tól, olyan helyen, ahol lehet építkezni, de a község vegye meg az amúgy is kisajátításra kerülő telküket* Ez nem megy — volt a felelet —, a telekre 20 év múlva lesz szükség, er­re most pénz nincs. Előállott tehát az a hely­zet, hogy van valaki, akinek van egy személyi tulajdonban lévő telke, amire építeni nem lehet, a leendő tulajdonos­nak csak 20 év múlva lesz szándéka, hogy megvegye, de lévén hatóság, megtilthatja, hogy addig a telekre bárki bármit is építsen, és vevő sem akad más. » A NAGYKÖZSÉGI TA­NÁCS határozata és állás­pontja ellen fellebbezni sen» érdemes, hiszen jogszerűi Mégis, az ember úgy érzij túlontúl is merev, hivatalos^ kicsit rideg. Az' ügy ugyani* ott kezd érdekessé válni; amikor megjelenik benne az ember. A család, a gyerme­kek, a házaspár, mely szelle­mi értékeit a falu javára akar­ja hasznosítani, a beteg asz- szony, aki nem tud gyalogol­ni, a növekvő gyermek, aki nem a falu széléről szeretne majd besattyogni reggelente az Iskolába. Minden ott kno más hangsúlyt, amikor a 2Ű éves községrendezési terY mellé odateszi az ember a község emberi, szellemi ren­dezési 20 éves tervét, a maga elvárásaival, a végrehajtók iránti igénnyel, a jók megtar­tásának követelményével. Az eset ott lép ki az egyéni ér­dek szférájából, amikor vizs­gálatra kerülj hogy intézése miként hat ki egy község köz­véleményére, hogyan ébreszt bizalmát a falu vezetése iránt, milyen módon hat az érintet­tek környezetére. Ilyen opti­kával nézve az ügyet — ezt a lényegében egyéni házépítési problémát — óhatatlanul is a hivatal példás döntése ellen hangolódik az ember. Mi ez tehát? Törvénytelen­ségre buzdítandó egy tanács? Borzoljuk a közvéleményt a törvényes, jogszabály szerinti határozat ellen? Nem. Ez nem megoldás. De talán le­hetne arra sarkallni egy ha­tóságot, hogy a faluszéli aján­laton kívül más alternatívát is keressen. Nyilván, sok gonddal jár ez. Biztos, ko­rántsem egyszerű, talán új felmerülő nehézségek megol­dását is kívánja. De vajon nincsen-e az állampolgárnak joga, hogy ezt elvárja? A me­rev jogalkalmazás helyett nem éppen az ilyen eljárás te­szi a tanácsot azzá, ami, a nép képviseleti szervévé? AZ EMBEREK SAJÁT KIS ÜGYEIK kapcsán találkoznak a tanácsokkal. Az általuk vá­lasztott vezetőkkel, testület tekkel, az általuk fenntartott apparátusokkal. És bármilyen serkentő egy .20 éves koncep­ció, ítéletüket éppen a napi kis találkozásuk tapasztalatai alapján hozzák. És vitatni is kár lenne, az állampolgár e vélemény formálásakor a korrekt jogszerűség mellett a végzett munka, a meghozott döntés emberségét is a mér­legre teszi. B. Sí.

Next

/
Oldalképek
Tartalom