Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-06 / 263. szám

i. dtáaS

KEECT-MAÜYARORSZAS

Í9T2. novemSee 8.

HOBp gaa^ocojm^ aggraa^jpaa&c MW ®0®®(K!)© s© oeo©«®

KÁRPÁTI IGAZ SZŐ

b lmTi> :“a,‘l ****** ■ »»>■■» X» *« »If WH. 1 BW O «W »e « .«out W» Uoi aouiat tfr . j

Ezt az oldalt a szomszédos Kárpátontúli területen egjelenő test vér lapunk, a Kárpáti Igaz Szó munka- hsai állították össze.

Igazi testvérek között

A.ki sohasem járt Türk- léniában, aligha tudja el_ .épzelni, ■ milyen csodálatos íz az örök napfényben fürdő szovjet köztársaság, milyen hatalmas változások mentek itt végbe a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, hogy felvirágzott néhány -évWzed alatt a vidék, mély egykor a cári Oi-pszország legelmaradot- ,-^Jnb részei közé tartozott. Amint magam előtt látom mágasba törő Kopet-Dag 'gyseget, a sebes, morajló >gyi folyókat, ' úgy érzem, alamiben hasonlítanak a árpátontúii tájakra.

Teljesen véletlenül hozott le a sors. 1965 nyarán szabadságra készülődtem. So_ •_..:áig gondolkodtam, hol is töltsem évi pihenőmet. A tengerpartot ajánlották. S v ekkor valaki Kárpátontúl szépségét ecsetelte előttem Úgy döntöttem, egy turista- csoport tagjaként elindulok a - Kárpátokba. Mély benyomást gyakorolt rám a hegyek festőisége, az emberek vendégszeretete. Gondoltam letelepedek itt és folytatom munkámat.

Villamos hegesztőre min. 'enütt szükség van. A rasznovodszki kőolajfino- íító gyárban végeztem ezt ' munkát, most pedig Ra- ~ftr a kartonpapírgyárban > tatom. Már az első na :tól kezdve éreztem kóláim őszinte segítőkészsé- , , nem hangzatos szava1 i, hanem konkrét tette, í alapuló barátságát! Különösen Töményük Dmitro, Töményük Iván és Tofijcsuk Pavellel alakult ki szoros kapcsolatom. Túlzás nélkül állíthatom, hogy igazi testve, rek között, egy nagy család- ban érzem magam.

A Kárpátontúlon megtaláltam a családi élet harmóniáját is: megnősültem, jól megértjük egymást felesé, gemmel, két szép kislány aDja lettem. Az idősebbik, Natalka már harmadik osztályos, Szvetlána pedig óvodába jár.

Több ezer kilométer, hegyek és völgyek, folyók és síkságok választják el Hahót Türkmenisztántól. De a földijeimtől továbbra sem szakadtam el, szoros kapcsolatot tartok fenn velük. Rendszeresen levelezek többek között unokatestvéremmel, Hadzsimuratov Kulival, aki egyébként nemsokára vendégem lesz.

Országunkban az embert nem a nemzetisége szerint értékelik, becsülik, hanem a közös ügy iránti odaadásért, munkaszeretetéért. Minél többet nyújtasz tehetségedből, erődből a kollektívának,! minél aktívabban veszel í részt a szocialista építőmun- ! kában, annál nagyobb tisztelet jár neked. Ez a szovjethatalom páratlan vívmánya. S ezt én is, a távoli napfényes Türkmenisztán fia, lépten-nyomon tapasztalhatom.

Besimov Kurbán,

a rahói kartonpapírgyár villamos hegesztője

íz együttműködés útján

Az 1972-es esztendőt szerte ' világon nemzetközi könyv- vnek tekintik. Célja nemcsak könyv terjesztése, eljuttatá- a a világ minden sarkába, lanem a Szovjetunió kezde- nényezésére az is, hogy az "ott betű révén elősegítsük a eladást, a fejlődést, szilárdjuk a békét, mutassuk be az mber építőmunkáját. A sző- ii.lizri.us eszméjét hirdessük. A népek barátságát, kultúrává ápoljuk.

A Kárpáti Könyvkiadó szerkesztői eredményes tárgyalásokat folytatnak a magyarországi Kiadói Főigazgatóság vezetőivel. Megállapodtunk abban, hogy a két fél rendszeresen javaslatokat tesz. milyen jelentősebb irodalmi müveket adjanak ki közösén. A jövőben a szovjet szerzők Lenin-díjjal és Állami-díjjal kitüntetett művei kerülnek elsősorban kiadásra. Tárgyalásaink során magyarországi partnereinkkel megbeszéltük, hogy közösen kiadjuk Váradi-Sternberg Jánosnak, az Uzshorodi Állami Egyetem professzorának az orosz—magyar és az ukrán— magyar kulturális kapcsolatokról szóló könyvét. Képzőművész-életrajzok, valamint városi útikalauzok közös megjelentetésére is sor kerül. Már

1973. évi tervünket számos új közös kiadvánnyal bővítjük. (Mikojan: Harcok útján; Vorosilov: Elbeszélések az

életről; Sztelmach: Rád gondolunk; Siskov: Zord folyó: Makarenko: Pedagógiai poéma; Zbanaekij: Hullámok.) 1973-ban 35 közös kiadványt jelentetünk meg, az idei 22- vel és a tavalyi 18-cal szemben.

Bibikov Konstantin,

a Kárpáti Kiadó főszerkesztő-helyettese

t

A nagyszőliősi 8. sz. középiskola pedagógusai és tanulói részére az idei tanévnyitás sokáig feledhetetlen élmény marad. Az SZSZKSZ megalakulása fél évszázados jubileumának küszöbén szép ajándékot kaplak: megnyitotta kapuit az új középiskola. (Kovács Alfréd felvétele az új létesítményről)

A megvalósuló jubileumi vállalás

Az elnököt keresik? —fogadtak bennünket a badalói .íözségi tanács irodájában.— Elkísérjük önöket a park építkezéséhez.- Az elnök ott tölti a nap nagyobb részét A kezdeményezésünk ugyanis az egész falut megmozgatta.

Nos, erről könnyen meggyőződhettünk. De előbb idézzük fel röviden az elmúlt esztendőt, amikor a aadalóiak kezdeményezése jzületett.

A község képviselői tét lekkel válaszoltak a XXIV. pártkongresszuson jóváhagyott határozatokra. Úgy döntöttek, hogy

__a Szovjet Szocialista

Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója ' tiszteletére Badaló központjában létrehozzák a Népek Barátsága Parkot.

De lássuk, hogyan valósítják meg vállalásaikat a badalóiak?

— Mindent gondosan meghánytunk-vetettünk az ülésszakon. — emlékszik vissza Szabó Ferenc tanácselnök. Amikor azonban a lakosság által egyöntetűen támogatott döntés megvalósítására került sor, nehézségek is jelentkeztek.

— A munkaerőn és az anyagiakon kívül bizonyos

shezen beszerezhető építőanyagokra is szükség volt. A község egész központját rekonstruálni kellett. A rozoga épületeket lebontották

Az elnök büszkén mutatja az eddig már elvégzett nagy terjedelmű munkát. Az útépítéssel kezdi.

— A berehovói talajjavítók, siettek segítségünkre — mondja elégedetten az elnök. — Vállalták, hogy rövid idő alatt 1200 méter zárt csatornát építenek és két és fél kilométer hosszúságban, a falu szélétől a Kovács pataknak nevezett mocsaras területig nyílt csatorna lesz.

Nos, ez a munka, lényegénőn már a nyáron («fejeződött.

— A munkálatokból derekasan kivette részét, a falu lakossága — állapítja meg az elnök. — Jelentős társadalmi munkát végeztek. — A gépkocsivezetők és traktorosok szabad idejük számottevő részét fordították arra, hogy a Tiszáról homokot, kavicsot szállítsanak de.

Badalón a > villanyvezeték >etonoszlopokra került. Pedig néhány hónappal ezelőtt még mindenütt faoszlopok

állottak.

Amint a Badalón folyó jubileumi építkezéssel ismerkedünk, Lesko Nyikolaj, a kerületi útépítészeti hivatal vezetője és Galajda József útépítő brigádvezető is csatlakozott hozzánk.

!— A körút, a központi sétány és a járda építését megtisztelő feladatunknak tekintjük — mondotta Lesko Nyikolaj. — Ez a mi hozzá- jáirulásunk a Népek Barátsága Park létrehozásához.

És tegyük hozzá: az építők lelkesen dolgoznak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már csak 400 méter járdát kell lerakni. A beütemezett 1100 méter asz faltút csaknem teljesen e} készült már.

Javában folyik a központ park építése is.

— Elkezdjük az ültetést mondja a tanácselnök. — fák és a növényzet megválo- gatásában segítséget kaptuni az Uzshorodi Állami Egye tem botanikus kertjének dolgpzóitól.

A néprajzi múzeum részé, re gyűjtik a kiállítás, tárgyakat. Az épületet Is tatarozzák.

— Mindenkor számíthatunk a már nyugdíjas Kesztyű Józsefre, Kishegyi Ele-, mér iskol ai gazgatóra, Mer- meistein Béni brigádvezetőre... — És még több nevet sorol fel a tanácselnök.

A jubileumi vállalás teljesítése érdekében nem kíméli erejét a község apraja- lagyja. A park körvonala: gyre inkább kirajzolódnak, em fér hozzá kétség, hogy i község dolgozói betartják .savukat és méltó ajándékai fogadják soknemzetiségű illamunk — a Szovjetunió — közelgő fél évszázados jubileumát.

Braun Henrik

UNGVÁRI KÉPESLAP. (FOTŐ: KOVÁCS)

Töretlenül őrzi

Az emlékezőtehetséget érzékeny fénylemezhez szokták hasonlítani, amely mindent rögzít, amit az ember lát, tapasztal, átél. Az emlékek azonban sokasodnak, egymásra halmozódnak, az újabbak háttérbe szorítják, őket, a régiek kihullnak az idő rostáján. Vannak azonban emlékek, amelyeken az időnek nincs hatalma: olyan emlékek és élmények ezek. amelyek az ember szivébe vésődnek. A szív pedig nem felejt...

Vinohradovó egyik csendes mellékutcájában, takaros kis családi házban egy nyugdíjas házaspár. élvezi megérdemelt pihenését. Nemcsak a környéken. hanem az egész városban aligha van olyan ember, aki ne ismerné őket. Ez érthető is, hiszen életük, küzdelmük szorosan összefügg a terület felszabadításával.

1941 januárjában Lovga Iván búcsút vett fiatal feleségétől. Mint a kommunista mozgalom aktív résztvevője tudta, hogy előbb-utóbb, de talán már rövid hónapok múlva sor kerül a döntő ösz- taecsapásra a fasizmus sötét

erői és a szocializmus országa között. Barátaival, harcostársaival a Szovjetunióba ment át. Csaknem három évig felesége semmit sem tudott róla. Azután 1943 augusztusának egyik napján hír jött tőle a huszti jjerületi Drahavóról.

— Hogyan került oda? —> ámuldozott Júlia.

— Az égből pottyant! — mondta titokzatosan a hírhozó. Lovga Iván Pataki Ferenc partizáncsoportjának tagjaként került haza. hogy szülőföldjén folytassa a harcot a fasisztákkal. Felesége férje által került kapcsolatba a partizánokkal. Amikor árulás folytán a csendőrnyomozók a népi bosszúállók 'nyomára bukkantak £s megkezdődtek a tömeges letartóztatások, rá is sor került. 1944. április 4-én a csendőrkopók berontottak csornotiszovói. lakásába és kirángatták az ágyból az állapok» asszonyt. Hogy mi következett azután, arra lehetetlen borzongás nélkül visszaemlékezni; éjjel-nappal kínozták, faggatták: „Hol a

férjed?”

Júlia hallgatott, egy szó sem hagyta el ajkát. Férjének sikerült idejében elrejtőznie, elkerülnie többi társa szomorú, végzetes sorsát.

Aztán kezdődött Júlia számára az igazi kálvária: meg- 'smerte a máramarosszigeti börtön kinzókamráit, rabokkal túlzsúfolt szerelvény vitte Sárospatakra, ahol a cellában megszülte fiát.

S újabb vagon, újabb út. Ezúttal Komáromba, ahová a Szálasi-birodalom összezsugorodott területéről összoon- tosították az összes politikai foglyokat. Külön regényt lehetne írni arról, hogyan gondozta, pőlyálta, tartotta az életet a zsenge emberpalántában a nyirkos kazamatákban. Rabtársnői — magyarok, szerbek, ukránok — önfeláldozása, segítőkészsége mentette meg a gyermeket az életnek.

Nem tudni, hogyan történt, talán az őrség egyik tisztjének megesett rajta a szíve, vagy nyáron az ítélet kihirdetésekor beadott kegyelmi kérvény érkezett csak most, decemberben a bürokratikus útvesztőkön át Komáromba, de egy napon Lógva Júliát a börtönparancsnokságra hívták és közölték vele, hogy 15 éves börtönbüntetését 6 hónapra felfüggesztik — míg gyermeke megerősödik.

Komárom és Kárpátontúl között frontvonalak húzódtak, véres harcok dúltak. Az egyik fogoly társnője, Mészáros Ilona, megadta neki budapesti rokona címét: Nagy József.

Népszínház utca 39. Biztosította őt, hofey Nagy József sem't rajta.

És ekkor kezdődött az a történet, amely mélyen belevésődött Lovga Júlia szívébe, amelyet nem tudna elfelejteni, még ha 100 évig is élne. Késő este érkezett Budapestre. Az utcák kihaltak voltak, ő pedig félénken ment a kísértetiesen üres városon át, kétségbeesetten szorítva

melléhez a rongyokba bugyo- lált csöppséget. Vajon hogyan fogadják majd az ismeretlen emberek? Hiszen sohasem hallottak róla, azt sem tudják, hogy létezik. A nyilasok pedig minden be nem jelentett lakóért rögtönítélő bi'V ság elé állítják a lakásadót. Csak egy ítéletet ismertek ilyen esetben: a halált.

A házigazda nyitott ajtót.- Gyorsan átfutott a rokona által írott sorokon és aztán kedvesen beinvitálta a késői vendéget. Vacsorával kínálták, a gyermeket megfúr ősz- -tötték, előkerültek a régi időkből megőrzött gyermek holmik. Az asszony félén!: kérdésére, nem lesz-e mindebből a házigazdáknak bajuk Nagy József csak ennyit válaszolt: kommunista vagyok.

Másnap Nagy József kapcsolatba lépett elvtársaival és segítségükkel eljuttatta Lovga Júliát Dorog környékére, egy tanyára. Valovics Ferenc 19- es vöröskatbnához, az illegális kommunista párt tagjához. A tanyán, Leányváripusz- tán, mindössze hat család lakott. Négy közülük sváb volt, ezek a hitleristákkal tartottak. Nehéz volt ilyen körülmények között titokban tartani egy idegen ember jelenlétét. De a Valovics családban még a kisgyermekek is ismerték a konspirációt. Senki sem szólta el magát. A család szűkösen élt, de mindenét megosztotta az ismeretlen kárpátontúli ukrán asszonynyal. Amikor pedig a front tovább vonult, mindennel ellátták, hogy szerencsésen hazakerüljön cseppségével.

Ez hát az az emlék, amelyet töretlenül őriz szívében Lovga Júlia csaknem három évtized óta, mélynek minden részletét százszor, ezerszer elmondta már férjének és két fiának. Mihajlónak és Volo- gyának, számos ismerősének. Az emberi szolidaritás és az internacionalizmus . megható példája ez, amely a legnehezebb körülmények közt győzedelmeskedett az embertelenség felett.

Lusztig KarHf