Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-26 / 279. szám
S. oldal kelet-magyarorszao 1972. november 8§. HÉTFŐ: KEDD: Közzétették a nyugatnémet törvényhozási választások eredményét: győzött a Brandt—• Scheel-koalíció két pártja — Hágában ülést tartott kilenc közös piaci ország külügyminisztere Népszavazást rendeztek Dél-Koreában új alkotmány elfogadtatására —- Kissinger Brüsszelben Szuharto indonéz elnökkel tárgyalt. SZERDA: Megkezdte munkáját az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítő tanácskozása — Lemondott a belga kormány CSÜTÖRTÖK: Az ENSZ felszólította Portugáliát afrikai gyarmatainak feladására — Pompidou francia elnök Felső-Volta után Togóban tárgyalt PÉNTEK: Bonnban befejezte tanácskozásait a „NATO-parlament” — Genfben másodszor is tárgyalt a szovjet és az amerikai delegáció a SALT újabb fordulóján SZOMBAT: Le Dúc Tho és Kissinger újabb titkos megbeszélése Párizsban — Szuharto indonéz elnök befejezte római tárgyalásait Európa kér magának vezető helyet a világsajtóban az újságok címoldalán: az öreg földrész, amelyen két világháború is kirobbant, most az enyhuíéá’ ‘új perspektíváit ígéri. Helsinkiben végre összeültek az európai országok nagykövetei. hogy hozzálássanak az összeurópai konferencia előkészítéséhez. Az NSZK-ban a molt vasárnapi választások eredményeképp a győztes kormánykoalíció vezetői az eddigi külpolitikai vonal további folytatását helyezték kilátásba. Brandt kancellár megújította a választás előtti ígéretét: még karácsony előtt kész elmenni Berlinbe, hogy aláírja az NDK és az NSZK alapszerződését. Ami az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítését illeti, nyilvánvaló, hogy egy-két hónapos munka vár a finn fővárosban akkreditált nagykövetekre: meg kell állapodnak az értekezlet napirendjében, mint ahogyan máris megegyeztek abban, hogy a majdani határozatokat a konferencia csak egyhangúan, tehát valamennyi részvevő egyetértésével hozhatja meg. Egész sor technikai kérdés vár választ: mi legyen majd a konferencia nyelve és hogy a külügyminiszterek kezdjék-e az értekezletet, később talán rábízva újra a nagykövetekre vagy szakértőikre a tárgyalás teendőit? Milyen állandó szervezet kellene az összeurópai értekezlet munkájának folyamatossá tételéhez? Mert sokan úgy vélik, hogy a konferencia, bármennyire is történelmi jelentőségű lesz. elsőre nem tudja majd megoldani a földrész országai közti függő kérdéseket. Egy szellemes megjegyzés szerint „Európa valaha megélt egy harmincéves háborút, most a harmincéves konferencia következik...” Természetesen tréfás túlzás ez, annyi azonban bizonyos, hogy nem egy és nem két konferencia szükséges a vitás ügyek rendezésére. Az első ér'ekezletnek mindenesetre 1973 tavaszán—nyarán létre kell jönnie! Amennyire bizonyos az, hogy már az előkészítő tanácskozások megkezdése is a szocialista diplomácia sikerének minősíthető, annyira világos, hogy a nyugati, az atlanti országok megpróbálják az összeurópai konferenciát a maguk törekvéseinek szolgálatába állítani. Az úgynevezett „NATO-parlament” éppen Bonnban ülésezett ezen a héten. Ugyanezekben a napokban jelentette ki a győztes Willy Brandt, hogy válasz*ási ígéretének megfelelően december 21-én vagy 22-én kész Berlinbe utazni és aláírni a két német állam viszonyát szabályozó alapszerződést, —: ezzel szembe áll a „NATO-parlament” számos hidegháborús hangulatú állásfoglalása. Persze tudnivaló, hogy a „NATO-parlament” nem valami hivafalos szerv, „csak” a 15 NATO-ország törvényhozásainak félhivatalos küldötteiből áll, akik aztán nem is ' hoznak bárkire is érvényes határozatokat, hanem csupán úgynevezett ajánlásokat. Azokat a NATO-országok kormányainak legfeljebb csak megszívlelni illik, aszerint cselekedni már nem kell. Mégis elgondolkoztató, hogy a „NATO-parlament” egyes urai a történelem kerekét vissza szeretnék forgatni... Pedig a történelem például a két német állam viszonyá-s ban is döntött már. Az NDK sorra-rendre dolgozza le hátrányát az NSZK-val szemben: ez a hét két ENSZ-vo- natkozású fordulatot hozott a tekintetben, hiszen kedden az UNESCO-nak, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének lett a tagja az NDK, pénteken pedig Waldheim. ENSZ-főtitkár közölte a berlini kormánnyal, hogy az NDK megfigyelői helyhez jut magában a világszervezetben is. Az NSZK már húsz esztendeje tarthatott megfigyelőt New Yorkban. az üvegpalotában. A világ egyéb térségeiről, egyéb gondjairól: a vietnami —amerikai titkos tárgyalások Párizsban egész héten folytak Le Duc Tho. a VDK küldöttségének különleges tanácsadója és Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója között. Kissinger közben át- rándult a szomszédos Brüsz- szelbe is, hogy az ott vendégeskedő Szuharto indonéz elnökkel megbeszélje a vietnami fegyverszüneti ellenőrző bizottságban az indonéz katonai szakértőkre háruló szerepet. A Le Dúc Tho— Kissinger tárgyalásokról semmi sem szivárgott ki. A már egy hete zajló megbeszélések ténye arra vall: kemény alkudozásra került sor. A közel-keleti válság szinte állandósuló eleme, hogy az izraeli haderő új meg új csapást mér a szíriai és libanoni határon túlra, abban reménykedve, hogy az ott elhelyezkedő palesztin menekült- táborok lakóit éppúgy elriasztja a palesztin felszabadí- tási szervezetekben való részvételtől, mint ahogyan a damaszkuszi és a bejrúti kormányt is elrettenti a palesztin szervezet támogatásától. A politikai megfigyelők most különösen azt fürkészik: hogyan reagál Egyiptom és Líbia a Szíriát ért izraeli támadásokra, hiszen a két ország a hármas arab állam- szövetségben segítséget ígért az államszövetség harmadik tagjának, Szíriának. Afrikában az ENSZ határozata keltett feltűnést és jogos reményeket: a Biztonsági Tanács a Szomália, Guinea és Szudán által kezdeményezett határozatában felszólította a portugál gyarmatitokat, kezdjenek tárgyalásokat Angola, Mocambique, Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek népeinek képviselőivel a területek önrendelkezési jogáról, függetlenségéről. Köztudomású, hogy Portugáliáé az utolsó nagy gyarmatbirodalom az egész földkerekségen... Végül még egy európai ügy: a belga kormány lemondá*sa ismét ráirányította a figyelmet a nyelvi ellentétek miatt időnként kettészakadással fenyegető ország sajátos problémáira. A tízmillió belga többsége flamand, aki a holland nyelvvel majdnem azonos nyelvet beszél, minden harmadik belga viszont francia ajkú vallon, a maradék pedig hétnyelvű, akiket azonban hol a flamandok, hol a vallonok remélnek a maguk oldalára állítani. A nyelvi vitának persze már régen járulékos okai a politikai, társadalmi, gazdasági problémák: a flamandok most indultak rohamos gazdasági fejlődésnek a vallonok visszaesőben vannak. A flamandok soraiban több a reakció híve, a vallon munkásság viszont a baloldal zászlaja alá áll. Szembe állásuk olykor kibékíthetetlen- nek látszik, a mostani kormányválság is ezt bizonyítja — egy darabig, amikor a szenvedélyek heve elül majd. Pálfy József Szovjet együttműködéssel valósulnak meg a IV. ötéves terv legnagyobb beruházásai A magyar—szovjet gazdasági együttműködés valamennyi területen újabb magas szintet ért el, segítve áruforgalmunk bővítését, a műszaki fejlődést, energetikai és ipari bázisunk erősítését. Hosszú lejáratú megr állapodásaink lehetővé teszik, hogy' árucsere-forgalmunkat a mostani ötéves tervidőszakban másfélszeresére növeljük, s 197ö-re mind a Szovjetunióba irányuló export, mind az onnan származó import értéke elérje az 1,1 milliárd rubelt. E nagyr mérvű árucsere egyben azt is jelenti, hogy a Szovjetunió 1975-ben 62 százalékkal több energiát és energiahordozót, 37 százalékkal több nyersanyagot, félkész terméket és alkatrészt szállít, mint 1970- ben. A szovjet szállítmányok magukban foglalják a legnagyobb létesítményeinkhez szükséges berendezéseket, az üzemeltetésükhöz szükséges energia és nyersanyag nagy részét is. Mintegy 200 magyar és 250 szovjet vállalat és intézmény közvetlen kapcsolatokat is kialakított, termelési kooperációk jöttek létre, hogy az 1971— 73-ös időszakban 400 tudományos-műszaki problémát közösen oldjanak meg. A gazdasági életünk fejlődésének minden fázisában fontos szerepet játszó magyar —szovjet együttműködés sokrétűsége jellemzi a IV. ötéves tervünket is. A terv legfontosabb létesítményei közvetlen szovjet együttműködéssel valósulnak meg. Leninváros Jó ütemben halad az új olefinmű építése. Az új gyár termelési próbáira a tervek szerint 1974 végén kerül sor. A vonatkozó együttműködési egyezmény alapján — 300 kilométer hosszú csővezetéken — évente 210 ezer tonna etilént és propilént szállítanak Kárpát- Ukrajnába a Kallusi Vegyipari Kombinátba. Cserébe — értékarányosan — olyan műanyagokat kapunk a Szovjetunióból, amelyeket jelenleg tökésorszggakból importálunk. A komplexum harmadik eleme — a kőolajfinomító — Ugyancsak épül már: a gépek hozzáláttak a terep rendezéséhez. Ez teljes kiépítése után évente mintegy 800-jj- 900 ezer tonna kis oktánszámú benzint ad majd az oíe- flnüzemnek, amely abból 250 ezer tonna etilént és 125 ezer tonna propilént, továbbá — melléktermékként —- növény védőszer-alapanyagot, piróbenzint, propánt, stb. állít elő. Algyő A kölcsönösen előnyös magyar—szovjet együttműködés egyik legnagyobb szabású példája a Leninváros térségében épülő új, nagy ipari komplexum, a Tisza-parti tájon felépülő 2000 megawattos erőmű, olefinmű és kőolajfinomító üzemeltetése szovjet nyersanyaggal történik. Az utóbbi a Barátság II. olajvezetéken érkezik hazánkba. A hatalmas ipari komplexum első ütemének megvalósítására 20 milliárd forintot használnak fel és ebből 11 milliárdot már a negyedik ötéves terv időszakában. A nagyszabású mqnka már az idén megkezdődött. Az új erőmű építésére kijelölt területen készen van a végleges raktár, tető alá került a munkások ellátására szolgáló étterem, megépült a le- ninvárosi vasútállomás, a kivitelezők rendelkezésére áll az új raktárát a vasútállomással összekötő ipari vágány. Hozzáláttak annak a körülbelül 4 kilométer hosz- szú, 112 méter széles és 10 méter mély csatornának a kialakításához is, amely az „áramgyárat” látja majd el vízzel. Az erőmű első gépegysége 1976 augusztusában kezdi meg a villamosenergiaszolgáltatást. A Szovjetunió az iparunk fejlődését döntően befolyásoló nyersanyagszállítások mellett sokoldalú segítséget nyújt hazai készleteink feltárásához, kitermeléséhez is. A szovjet kutatóknak, szakembereknek elsőrendű szerepe van hazánk legnagyobb szénhidrogén-medencéje — a szegedi olaj- és földgázmező — hasznosításában. Szovjet gyártmányú berendezésekkel épül meg Al- győ határában az az üzem, amelyben a földgázból leválasztott különféle származékokat dolgozzák fel. Évente 214 ezer tonna gazolint, 124 ezer tonna propán-bután keveréket, 40 ezer tonna izobu- tánt és 36 ezer tonna izope- tánt készít majd. Valameny- nyi nagyon fontos anyag. Az izobután például a műkau- csukgyártás alapanyaga, az izopetánt pedig a benzin javítására használják. Az üzem 1974-ben kezdi meg a termelést. Inota Inótán ugyancsak szovjet segítséggel épült fel hazánk első nagy kapacitású gázturbinás csúcserőműve. A légi közlekedésben mind általánosabban használt gázturbinákat a szovjet szakemberek tétték alkalmassá e célra. Segítségükkel az erőművek rendkívül gvorsan — hideg állapotból is mindössze 45 perc alatt — felfüthetök, s így a fogyasztási csúcsidő- szakban jelentkező fokozott energiaigény kielégítésére szinte azonnal bevethetők. A magyar energiaipar sürgető igénye miatt a kivitelezést rendkívül rövid idő alatt kell megoldani. Az ütem valóban elismerést érdemlő. A tervezés az elmúlt év elején kezdődött meg, az idén májusban már hozzáláttak az acélszerkezetek szereléséhez, s az elmúlt napokban tető alá is került az új erőmű hatalmas — 82 000 légköbméteres — főépülete. Az ott dolgozók úgy tervezik, hogy fűthető állapotban, s még á’z év végén átadják a csarnokot a szerelőknek. A két, egyenként 100 megawattos olajtüzelésű gázturbina a Szovjetunióból érkezik. A gépegységek próbáját előreláthatóan 1974 vegén kezdik meg. Százhalombatta Százhalombatta két üzemóriása — a Dunqj Kőolajipari VáUglat és a puna menti Hőerőmű — hasonló szép példája a magyar—szovjet együttműködésnek. Az olajvárosban Tiemcsak szovjet nyersanyagot dolgoznak- fel, a baráti nép jelentős segítséget adott a felépítéséhez is. A kőolajipari üzem építésének múlt évben lezárult első szakaszát csaknem kizárólagosan szovjet tervekre, technológiákra, gépekre, műszerekre és szerelvényekre alapozták. Ugyanilyen jelentős segítséget nyújt a szovjet partner az olajváros építésének 1969-ben megkezdődött második üteméhez. A hamarosan induló üzem desztillációs tornyait, szivattyúit, villanymotorjait, műszereinek többségét szovjet gyárakban készítették. Most zajlanak az egyes egységek próbái. Az ellenőrzések befejezése után megtörténik a melegpróba, majd megkezdődhet az egy hónapig tartó üzemszerű próbatermelés. A tervek szerint ez az ellenőrzési folyamat még ebben az évben befejeződik. Az új finomítóüzem belépésével hazánk jelenlegi nyersolaj-feldolgozó kapacitása kereken 50 százalékkal növekszik. Az olajváros életében különösen fontos dátum volt november 24-e. A déli órákban a Barátság II. olajvezetéken megérkezett az üzem területére a szovjet kőolaj. A hatalmas csőkígyó négy megyén keresztül, a Tisza <-s a Duna medre alatt óránként 3,2 kilométeres „sebességgel’* szállítja az olajat Százhalombattára. Az ifjú város másik üzemóriása, a Duna menti Hőerőmű építéséhez szintén jelentős segítséget adott a Szovjetunió. Ott is az építkezés második szakaszánál tartanak. Ennél: keretében hat, egyénként 215 megawatt villamos energiát termelő gépsort szerelnek fel. Az első már a jövő évben megkezdi az áramszolgáltatást, s egymagában 200 ezer lakás villamosenergia-igényének kielégítésére lesz alkalmas Az egész hőerőmű teljes elkészülte után csaknem 2008 megawatt villamos energiát ad majd az országos hálózatba. Szüts Dénes: ■■ ^ U'tc&ßcIII 38 Carl von Clodius, dr. Werner Daitz, Fritz Hugen- berg, Ludger Westrick s ki tudja még, hány kitűnő koponya dolgozhatott a magyar bauxit megszerzésén. Amikor aztán ez a terv megvolt, már csak végrehajtók kellettek, s belépett az üzletbe a Gestapo: Artur Frisch, psak éppen ott hibáztak, ott szakadt meg a láncolat, ahol nem várták .. Szász a falon függő képre nézett, amelyen kéken izzó ég és a tenger közé egy nyomorult lélekvesztő bárka ékelődött. A bárkán egy szakállas alak óriási igyekezettel próbálta evezőjével a csónakot gyorsabb főtana ösztönözni. A festmény egyik sarkában gomba alakú, fekete felhő ereszkedett alá az égből. Az atombombával szemben tehetetlen erőfeszítést szimbolizálta a kép komor beállításban. Az emberek nem tudnak a vész, a végzetes sors elől menekülni, arra csgk kétségbeesett kísérletet tesznek, de amikor a végzet elkerülhetetlenné válik. kétszeres dühvei és erővel állnak ellent. A hatalom — ha rövid időre is —, de megtorpan ezek előtt az ernberek előtt. Balátai Jepp — mondta ki hangosan Szász apósa nevét — ő tett ilyen kétségbesett, utolsó kísérletet a náci gépezettel szemben... Tisztázatlanok Balátai Jenő halálának körülményei? — kérdezte magától Szász Dániel. Igen. De meg kell kísérelnie az események fonalát egy időre elengedve — a rendelkezésre álló adatok, vallomások és ismeretek rr'- hgsználásával — reprodukálni a halál körülményeit. Szász egy tárgyilagos, páratlan, az igazságot szerető vizsgálóbíró helyzetébe képzelte magát. ... 1938. március 6-án, éjjel fél tizenegykor cseng lakásán a telefon. — Vizsgálóbíró Ur! Itt Kovács Lajos rendőrfelügyelő beszél. Budán a Kaszinó utca 6-ban holtan ta- iáltólj galátai Jenő geológust, a magyar bauxittelepek felfedezőjét. A lakásról beszélek. Itt van velem a járőr két tagja is. Kérem, azonnal jöjjön ide. — Indulok. Értesítsék a rendőrorvost. — hlár telefonáltam neki. — Köszönöm. Viszontlátásra. A vizsgálóbfFÓ kocsiba ül, és a helyszínre hajtat. A kapuban a járőr egyik tagja várja. Felsiet a lakásba. — Itt van, epre tessék — mondja a tiszt, s közben a kezét nyújtja: Kovács felügyelő vagyok. Én telefonáltam önnek. (Folytatjuk)
