Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-24 / 277. szám

HR. HövCTftTHSr a maapp-iBAötxireissMfí t ma' Következetes munkáspolitika HOSSZT IDŐRE meg­szabja a feladatokat az MSZMP Központi Bizottsá­gának legutóbbi állásfogla­lása, amely a X. pártkong­resszuson hozott hátároza- tok immár kétéves tapaszta­latait elemezte, értékelte. A végrehajtást dinamikus fejlődés és nagy eredmé­nyek kísérik, de esetenként objektív okok és szubjektív hibák is gátolják. A szerte­ágazó elemzést, az árnyalt értékelést négy oldalon, s összesen — ahogy valaki ki­számolta — 1314 sorban kö­zölték a napilapok. Feldol­gozása a mélyebb össze­függések s az első hallásra kiragadott részletek megér­tése, a végrehajtásban ér­dekelt állami, párt- és tár­sadalmi szerveknél csakúgy mint az olvasók körében hosszabb időt igényel. A mélyen szántó politikai állásfoglalást, az intézkedé­sek és tennivalók szerte­ágazó sorát szerves egésszé ötvözi az egységes szemlé­let, a következetes politika, az elvi alap, amelynek gyö­kerei a több, mint 15 évvel ezelőtti, az ellenforradalom leverését közvetlenül követő időszakra nyúlnak vissza. Szervesen ebből követkéz-« tek a X. pártkongresszus nagy jelentőségű állásfogla­lásai is. Nincs és nem le­het szó tehát a X pártkong­resszuson jóváhagyott poli_ tika korrekciójáról. A ki­igazítások csak az irányvo­naltól való eltérésre, a gyakorlat, a végrehajtás esetleges hibáina vonatkoz­nak. A KÖZPONTI BIZOTT­SÁG mostani állásfoglalásá­ból ismét félreérthetetlenül kicsendül, hogy a párt poli­tikája következetes munkás, politika. Mert a társadalmi fejlődés fő ereje, a töretlen haladás biztosítéka a poli­tikailag tisztán látó. a forra­dalmi gondolkodású s a tet­tekben, a társadalmi akti­vitásban is élenjáró mun­kásosztály. „A munkásosz­tály magatartása, munkája, fegyelme, szemlélete, a szo­cialista munkaverseny és a brigádmozgalom példája ki­hat az egész társadalomra, városban és falun egyaránt” — olvashatjuk a Központi Bizottság állásfoglalásában. Ez a munkásmagatartás, munkásszemlélet, munkás­példa vörös vonalként hú­zódik végig a KB-határozat sok megállapításán, elvi alapot, osztályálláspontot szolgáltatva napjaink új és bonyolult kérdéseinek meg­ítéléséhez. Érthető módon a mun­kásosztály legszervezettebb, a modern technikát kiszol­gáló rétegei, az állami nagyüzemek munkásai élen­járó szerepet töltenek be a termelésben, a politikai és a társadalmi munkában egyaránt. Társadalmunk e legöntudatosabb része el­évülhetetlen érdemeket szer­zett a hatalom megszerzé­séért és megszilárdításáért folyó küzdelmekben és sok áldozatot hozott a szocialis­ta társadalom gazdasági létalapjainak megteremtésé­ben, fejlesztésében. Termé­szetes tehát az is, hogy Központi Bizottság novem­ber 14—15-1 ülésén beható­an foglalkoztak az állami nagyüzemek munkásainak gondjaival, helyzetük javí­tásával. E MUNKÁSRÉTEGEKET közvetlenül érinti a hatá­rozat, amikor felszólítja a gazdasági irányítószerveket, hogy „külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az ország ipari termelésének jelentős részét előállító leg­nagyobb 40—50 állami vál­lalat tevékenységét és ame­lyiknél ez szükséges, kü­lön intézkedéssel biztosítsák a megfelelő munkához szükséges feltételeket. Az általánostól eltérő megol­dást kell kidolgozni és al­kalmazni annak a több ezer dolgozót foglalkoztató 8—10 nagyvállalatnak a korszerű­sítésére, amelyeknél a ter­melési struktúra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosíthatók az anya­gi eszközök”. Az intézkedések, a to­vábbi elemzésre váró fel­adatok egész sorát említi a határozat. Közöttük szere­pel a fejlődést leginkább szolgáló üzemek munkaerő­gondjainak megoldása, a létszámmegtakarításra ösz­tönző bértömeg-gazdálko­dással kapcsolatos kísérle­tek bátorítása, a szakmai bérek országos tábláz-! H-'ak kidolgozása, a nagy és kis­üzemek, valamint az mia­mi, a szövetkezeti, és a magánszektor közötti bér­feszültségek felszámolása. Végül, de nem utolsósor­ban az intézkedések közt szerepel az állami ipar munkásainak és művezetői­nek kiemelt, központi bér­emelése. MINDEZ, BAK FONTOS, mégis a KB legutóbbi nagy jelentőségű állasfoglalásá­nak csupán egyik vetülete, metszési pontja. Tegyük, nyomban hozzá: az is csak vázlatosan. Még hosszú ideig, sokféle oldalról és szemszögből szükséges ta­nulmányozni a KB megálla­pításait. Természetes, hogy első hallásra az áremelések akadtak fenn az emlékezet hálóján. Jóllehet nehéz, sót lehetetlen megérteni néhány tucatnyi nyomtatott sort az 1314-ből kiragadva. A tej­termékekre például az állam tarthatatlanul sokat ráfizet: a 3,G0-as tejre 3,60-at, az 5 forintos vajra pedig 6 fo­rintot. S az is könnyen fe­ledésbe merül, hogy az ár­emelésekre legérzékenyeb­ben reagáló rétegeknél, an­nak hatását szociálpolitikai intézkedésekkel ellensúlyoz­zák. Érdemes továbbá arra a megállapításra is emlé­keztetni, hogy hatósági áremelésre 1976-ig már nem kerül sor, s a piaci árak maximális stabilizálására pedig határozott intézkedé­seket hoznak. A bejelentett áremelések annak a felelősségteljes po­litikának a részét képezik, amely több, mint 15 év óta a nép javát, az életszínvo­nal emelését, a társadalmi; közérzet javítását célozza. Végeredményben bármi­lyen paradox módon is hangzik, a megdolgozott fo­rintok értékállóságát, a ki­egyensúlyozott áruellátást szolgálja a cigaretta és az égetett szesz árának eme­lése, azzal, hogy pénzügyi fedezetet teremt az 1973. évi költségvetés rendkívüli bér- és szociális kiadásaihoz. AZOK A MEGÚJULÓ erőfeszítések, amelyek a KB ülése nyomán a haté­konyság emelésére, a ter­melés korszerűsítésére, szer­kezetének javítására, költsé. geinek csökkentésére irá­nyulnak beérlelik majd gyümölcsüket s hozzájárul­nak a zavartalan áruellá­táshoz, az árszínvonal sta­bilizálásához, sőt esetenként csökkentéséhez. E feladatok megoldásának fő bázisa az ipar. legfőbb társadalmi ereje pedig a munkásosz­tály. A munkásosztály élen­járó kezdeményezései, fe­gyelmezett, öntudatos napi munkája társadalmi kisu­gárzása a népgazdaság fej­lődését, az egész nép, a parasztság, az értelmiség javát is szolgálja. Az alma falujában Jegyzetek a szamossályi Új Elet 1 ermelőszövetkezetről Tavaly az utolsók között is a legvégén sikerült befejezni a szamossályi almaszüretet. Idén az elsők között is az élen. Október 10-én (!) az utolsó darab gyümölcs is kéz­be került és november 2-án elment az utolsó exportszál­lítmány, az almatárolóban pedig ott áll az eltett 18 va­gon. Mi történt itt? Ezzel a kér­déssel érkeztünk a híres, ha­gyományosan „almás” faluba. Kérdésünk annál is jogosabb, mert egy érdekes adatot ma­gunkkal vittünk még: tavaly, az elkésett almaszüret ered­ménye mindössze 59 vagon volt. Idén, amivel az elsők kö­zött végeztek, több, mint a kétszerese: 132 vagon. Hogyan történt ez? Mi az oka? Fák sorfala közt Mindenekelőtt a falu. Al­mafák sorfala között érkezik az ember Szamossályiba. Min­den udvar egy-egy almás­kert. De nemcsak hátul, ha­nem körös-körül, a ház körül, még az utcára néző kertrész­ben is. Itt az almatermesztés sok nemzedéken át olyan ha­gyományos foglalkozás, mint más falvakban az állatte­nyésztés, a búzatermesztés, Az új Auróra Cipőipari Vállalatnál az idén 500 ezer, jövőre 800 ezer pár gyermek-, lányka- és női lábbelit készí­tenek. Simics Irén a kánkán csizmákon utómunkálatokat végez. Morzsák I lm I A fodrász mosolyogva hajol közelebb és súgja: itt van megint a kisöreg, ép­pen most ül le a szélső székbe... És meséli: a nyugdíjas bácsi nemsokára a fiához megy, tengerentúl­ra. Ahogy közeledik az uta­zás napja, egyre többször jön nyiratkozni, borotvál­kozni... — Legutóbb záróra után jött, már összetakarítot­tunk... De megborotváltam. Egy borotválás alig tíz perc, és egy óráig mondta, mond­ta... Nem lehetett leállíta­ni... — így a fodrász. És a kisöreg, mintha csak válaszolni akarna, a szélső székben arról beszél­get a fodrásszal; most ka­pott egy levelet Ameriká­déi, egy régi iskolatársától. Negyven éve ment ki, és hogy emlékszik mindenre... Nem tudja elfelejteni a nyí­ri akácokat — azt írta. Elgondolkodva áll fel a székből, a fodrász lesöpri a' ruhájáról a hajat s „Huszonkét társadalmi funkcióm van. Talán nem is hihető?” A fiatal értelmiségi dol­gozó nem panaszként mond­ta el, az idézett két mon­datot. Olyan ember, aki nem tud meglenni a köz­élet nélkül, és úgy tűnik, a közélet sem ő nélküle. Nem az akarnokság, a túlzott cselekvésvágy hajt­ja. Egyszerűen olyan ember, aki nem tud nemet monda­ni, amikor megkérik, ebben vagy abban a társadalmi bizottságban vegyen részt. És mivel önmagával szem­ben igényes, nem éri be a formális részvétellel, el is végzi a rászabott társadalmi munkát... — Nemrég megkértek egy olvan munkára, amiért egy kis pénzt is kapok. Egy kis mellékes pénzkeresetről van szó. Az egyik vezetőm ami­kor megtudta, behívott és figyelmeztetett: nem gondo­lom, hogy túl sokat marko­lok a jóból, másnak is hagy­ni kellene? Barátunk állítólag szá­molt tízig, majd válaszként türelmesen, nagy szünetek­kel elsorolta a huszonkét társadalmi funkcióját. vágj’ a pásztorkodás. Azzal a különbséggel, hogy míg a már csak néprajzi adatként sze­replő hagyományos foglalko­zások jó része eltűnt Szatmár- ban, Sályinak maradt az al­ma, melyeknek első magvait száz. évekkel ezelőtt hozta az ártérre a Szamos. „Almás” falu, amint Bon István főkönyvelő mondja, az Uj Élet Termelőszövetkezet jövedelmének túlnyomó több­sége almából származik. Volt olyan esztendő — nem is ré­gen —, amikor az egész szö­vetkezet 10 milliós bevételé­ből nyolcat az alma hozott. Hogyne szeretnék tehát a szamossályiak a kenyeret, ke­resetet adó terméket? De ami­kor tavrly egy hűvös idő­járási ciklus terméskiesést okozott — a várt termésnek szemmel láthatólag csak a fe­le ígérkezett —, minden le­hető háztáji munkát először végeztek el, csak aztán mentek a „közösbe” almát szedni. Ebből fakadt a késés, ez volt a fő oka. Idén, a termés nagy­sága láttán könnyebb volt a tagokat a közös alma lesze­désére buzdítani. -Álljon itt erről Nagy Zsigmond főagro- nómusnak egy feljegyzése. Az elmúlt év szeptember 18-i al­mabrigád létszámát hasonlí­totta össze az ideivel. Tavaly ezen a napon mindössze 9 embert sikerült almamunkára vinni. Idén ugyanezen a na­pon 110-et. Ez a szám már önmagáért beszél. Pont azért késtek tavaly, mert „nem volt érdemes”. Idén pedig azért az elsők között, mert „érdemes volt”. (Egy dolgozó tag egynapi almádiunkén 200 forintnál is többet kereshet, ha ügyes és szorgalmas. traktorosból — elnök Szamossályi sokban külön­bözik ' a környező szatmári falvaktól Is. Például közgyű­lési határozat van arról, hogv egy családból legfeljebb két tagot vehetnek fel a termelő- szövetkezetbe. Azok is csak legfeljebb fél-fé! holdat kap­hatnak háztájiul. Tehát csa­ládonként egy hold háztáji­nál nem lehet több. Ez nagyon érdekes határo­zat. Még talán törvénysértő is lehetne, ha rá lehetne bizo­nyítani. hogy bárkire is erő­szakolták. De itt nem erről | van szó. A tagság egyhangú­lag határozott úgy, hogy bizo­nyos jogairól lemond, nem lehet megtámadni. Mert két nagjr oka is van a határozat­nak. Az egyik, hogy itt ösz- szesen 1200 holdon gazdálko­dik 380 tag. Közel 200 hold a gyümölcsös a közösben. A ma­radék ezer holdból, ha há- romszáznvolcvanat kiadnának háztájinak, alig maradna kö­zös művelésre pár száz hold. A másik ok még kemé­nyebb: itt a háztáji csupa gyümölcsös. Márpedig azt a 0 Jó ideje tart a harag két szomszéd között. Amíg tel­jes volt a béke, kifizették egymás helyett a gázt, a vil„ lanyszámlát, az újságot. A gyermekek is gyakran ját­szottak hol az egyik, hol a másik lakásban, amikor a szülőknek sürgős dolguk akadt. Mindez a múlté, nem is köszönnek egymásnak. Egyetlen epizód miatt szakadt meg a békesség. A szomszéd gyerek, — akik­nek Polski Fiátjuk van — azt mondta a másik gye­reknek — akiknek „csak” Trabantjuk van: — Apukám azt mondta, nektek csak egy kis tra­gacsra futotta. 0 Nagymamának hívják az öreg nénit a családban. Túl van a nyolcvan éven. Fe­kete kabátjában hozzátarto­zik a bérházhoz. Falusi né­ni, aki öregségére a váiosba „szorult”, de megmaradt falusinak... — Háromszor, négyszer körüljárom a házat — ez a szórakozásom — mondta egyszer. — Messzebb már a lábom se vinne. Jó ez a bérház, kényelmes. csak egész nap egyedül lenni, az nehéz. Alig várom. hogy a két gyermek hazajöjjön az iskolából... A szomszédok sem rég tudták meg, hogy a nagy­mama nem is nagymama, hanem nagynéni. De job­ban megbecsülik, mint né­mely igazi nagymamát... Páll Géza törvény is fél holdban szab­ja meg háztájinak. A perme­tezési napló tanúsága szerint 250 háztáji kerttulajdonos­nak végeztek permetezést. És ez mind gyümölcsös. Míg a közösből az említett 132 va­gon almát értékesítették, a szamossályi háztájiból is érté­kesítettek 100 vagonnal! Ez azt is jelenti, hogy ami­kor az alma érik, mindig nagy fegyelmezettséggel kell eldönteni: hol szedjék hama­rabb? A háztájiban, vagy a közösben. Az idei fegyelmezett mun­ka mögött szerepel az is, hogy a nyugdíjba vonuló régebbi elnök helyett ez év március 17-én ez a büszke falu elnök­ké választotta Urbán Pétert, a szövetkezet sok éven át is­mert és közbecsülésber álló traktorosát. Tűzoltó — zöldség Az elnök és Szubor Bálint párttitkár még nem tértek haza szovjetunióbeli tanul- mányútjukról, amikor ott jártunk. Helyettük is sok ér­dekeset elmondott viszont Lőrincz Sándor főkertész. El­beszélte, hogy a község ter­melőszövetkezete a régi csen- geri járásban mindig az elsők közt volt. Tavalyi munkáju­kért is közel 5 millió forint munkadíjat fizettek ki. Most januárban akarnak átállni a havifizetéses rendszerre. De azt is világosan látják, hogy csak almából megélni nem lehet. Túlságosan függenek tőle. A szövetkezet a Szamos két oldalán terül el. A túl­partra kompnál kel! átjárni. Több gazdasági indok szól amellett. hogy növeljék a zöldségtermesztés területét. Már idén is paradicsom, ká­poszta, uborka ezer tonnáit termelték. Igaz, a paradicsom egy része kint maradi szedet- lenül. Oka: minden erőt az almaszüretre kellett fordítani. Megérte? Erről idős termelőszüvetke- :eti tagoktól hallottunk vá­laszt: azt mondták. hogjr a kint maradt paradicsom 100 ezer forintot ért, és nem ment teljesen kárba. Viszont, ha paradicsomot szednek alma helyett. akkor több milliós kár éri a közöst. • — Majd jó lesz az a sok zöldség, amikor nem lesz al­ma — fejezte be egvikük na­gyon szellemesen ezt a témát. — Ez a mi biztosítékunk. Olyan ez, mintha azon pa­naszkodnánk, hogy a tűzol­tóknak már egy hónapja nincs munkájuk a környéken. Azért a tűzoltóságot nem fog­juk feloszlatni. És ugyanígy, mi sem hagyjuk abba zöldsé­geskertjeink bővítését. Ennél okosabbat ebben az ügyben nem lehet mondani. Gesztelyi Nagy Zoltán Sikerrel zárult a magyar filmhét Nyíregyházán Ünnepélyesen zárult a ma­gyar filmhét megyei rendez­vénysorozata Nyíregyházán. Ebből az alkalomból szer­dán délelőtt a megyénkbe lá­togatott filmszakemberekkel találkoztak a megye és a vá­ros párt- és társadalmi szer­veinek vezetői. Dr. öt- dögh János, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte a tanácskozást, amelyen részt vett dr. Cservényük László, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, V. A. Kugyin, a kijevi filmművész szövetség titkára, Gyöngyössy Imre filmrendező. Tóth Atti­la, a Filmművészeti Szövet­ség titkára, Lakatos Meny­hért író, a Cigányok Világ- szövetsége magyarországi megbízottja, valamint a film- főigazgatóság képviselői. Vitaindító előadást dr. Ve­res József filmesztéta tar­tott. Beszélt a magyar film utóbbi egy-két évének hazai és külföldi sikereiről, majd Hegedűs Zoltán, a Filmvilág szerkesztője mondott referá­tumot. A Krúdy moziban a Mez­telen vagy című film meg­tekintése után Ekler György, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának titká­ra is találkozott a művész­vendégekkel. Este a Nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán ren­deztek ankétot a Meztelen vagy című filmből, ahol a rendező és a filmszakembe­rek válaszoltak a főiskolai hallgatók filmet boncoló kép* (léseire.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom