Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-03 / 260. szám
4. oMal KEUET-MAGYARORFZAC 1972. november 8. Tudományos konferencia az indokínai háborúról Beszédet mondott Nemes Dezső Csütörtökön Budapesten — az Akadémián — az indokínai háborúval foglalkozó tudományos konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Béketanács tudományos bizottsága. Az eseményre hazánkba érkezett Hans Gorán Franck, az Amerikai Egyesült Államok indokínai háborús bűneit kivizsgáló nemzetközi bizottság titkára, Luu Phuong Thanh, a világbékéért küzdő dél-vietnami bizottság központi bizottságának tagja és Alekszej Sztyepanovics Beljakov, a bécsi nemzetközi békeintézet igazgatója is. Részt vett a konferencián tudományos életünk számos ismert személyisége. Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság Politikai Főiskolájának rektora mondott megnyitó beszédet. Bevezetőben arról szólt Nemes Dezső, hogy Vietnam bátor népe hosszú évek óta vívja felszabadító harcát az imperialista világ gazdaságilag legfejlettebb és katonailag legerősebb hatalma, az Amerikai Egyesült Államok ellen. A népek világszerte hosszú évek óta követelik, hogy az agresszorok takarodjanak ki Vietnam vér áztatta földjéről. Vietnam mellett áll a szocialista világ, amelytől megkapta és megkapja a szükséges segítséget igazságos küzdelméhez. Hiába próbálták az agresszorok, félmilliós létszámúvá növelt amerikai hadsereg bevetésével, félmilliót meghaladó létszámúvá növelt bábhadsereggel és még dél-koreai zsoldos csapatokkal is legyűrni a vietnami népet — ez nem sikerült. Majd többek között a békés rendezésről így szólt: — Immár négy esztendeje, hogy elkezdődtek í párizsi tárgyalások. Ennek feltételeként még a Johnson-kor- mány elismerni kényszerült az egyik tárgyalópartnerként a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front képviseletét, mely később a délvietnami ideiglenes forradalmi kormány képviseletévé vált. — A békés rendezés alapvető fontosságú érdeke az Egyesült Államoknak is. Emellett mind a nemzetközig mind az amerikai belső helyzet olyan, hogy a Nixon- kormány számára politikai szükséglet tárgyalni a rendezésről. De az újabb és újabb manőverek, az ismételt katonai és politikai zsarolási kísérletek, amellyel a tárgyalásokat folytatják, felette gyanúsak. Kézenfekvő, hogy a Nixon—Kissinger manőverezés a nemzetközi közvélemény és az amerikai választók megtévesztésére irányul. Kényszermanőverek ezek, amelyek kérdésessé teszik, hogy az amerikai kormány ténylegesen kész elfogadni a vietnami nép jogát érvényesítő politikai rendezést, avagy továbbra is csupán a „megegyezési készség” valamiféle demonstrálásával akar túljutni az elnökválasztáson, amerikai stílű látványos propagandakörítéssel. — Az elért és életbe léptetésre váró megállapodás olyan kompromisszum, amely megnyitja az utat a háború befejezésére és a politikai rendezésre, a dél-vietnami nép alapvető jogainak elismerése és érvényesítése alapján. De hogy ez így is legyen, azt csak a vietnami nép további harca és a részére nyújtott további nemzetközi támogatás tudja biztosítani. Világszerte követelik a népek, hogy a washingtoni kormány vessen véget annak a méltatlan játéknak, amit most a már kész megállapodás sorsával, s egyben Vietnam népének sorsával űz, vessen véget bűnös agressziójának, írja alá a saját képviselőjének részvételével készült egyezményt a békés rendezésről és megfelelően hajtsa is végre a megállapodásban foglaltakat. — A vietnami nép szabadságharcának olyan napjait éljük, a dél-vietnami helyzet politikai rendezéséért folyó küzdelemnek olyan szakaszában vagyunk, amikor különösen fontos, hogy a nemzetközi szolidaritás ereje meghatványozódjék! Szükséges ez azért, hogy a tárgyalások folyamán elért megállapodás szentesítést nyerjen, az amerikai elnök- választást követően is érvényben maradjon, és ne rúgják fel. Régi jelszava a szocialista világnak és a haladó emberiségnek: „A vietnami nép igaz ügye győzedelmeskedik!” — Indokína népeinek szabadságra és békére van szüksége, hogy saját maguknak és úgy építhessék országaikat, ahogy azt ők jónak látják, függetlenül attól, hogy Washington urainak mi tetszik és mi nem tetszik. A nemzetközi közvélemény segített és segít szabadságuk kiharcolásában, segíteni fog annak megvédésében. Bizonyos, hogy a világ népei megkönnyebbülnek, ha az amerikaiak végre hazatakarodnak Vietnamból. S régen ideje annak is, hogy az amerikai nép is megszabaduljon a washingtoni kormány bűnös háborújának nyomasztó terhétől és szégyenétől. A küzdelem azonban folytatódik. Ebben egyik fő jelszavunk: veled vagyunk Vietnam! Ez így volt és így lesz ezután is — mondta befejezésül Nemes Dezső, s e gondolatok jegyében nyitotta meg a tanácskozást. Nemes Dezső megnyitója után a vitában felszólaltak dr. Pál Lénárd akadémikus, dr. Bognár József akadémikus, Hans Gorán Franck és Luu Phuong Thanh. A vietnami rendezés párizsi vitája Az USA továbbra is halogatja az aláírást Csütörtökön, a Párizsban folyó Vietnam-konferencia 16$. illésén T 'Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyettes vezetője rámuta. tott arra, hogy a bizalmas tárgyalásokon kidolgozott megállapodás teljes mértékben kielégíti mind a vietnami, mind az amerikai nép igényeit és törekvéseit. A Nixon-kormány azonban „bizonyos kisebb kérdésekről” további tárgyalásokat akar folytatni. Hangsúlyoznunk kell — mondotta —, hogy a két fél már elfogadta a megállapodás szövegét és az aláírás időpontját, fel kell tehát vetni a kérdést, miért teszi most kérdésessé az Egyesült Államok a megegyezést? Ez a magatartás komolytalan, s joggal merül fel a kérdés, vajon az Egyesült Államok tényleg óhajtja-e a vietnami probléma gyors rendezését és haj- landó-e eleget tenni vállalt kötelezettségeinek. Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere ugyancsak elítélte az amerikai kormány halogató magatartását és hangsúlyozta, hogy az amerikaiak eközben fokozzák háborús erőfeszítéseiket, folytatják a légitámadásokat és sürgősen nagy mennyiségű hadianyagot küldenek Dél-Vietnamba. Eközben a saigoni kormányzat fokozza a lakosság minden rétegét érintő terrort, a hazafiak ezreit vetik naponta börtönbe. Porter amerikai nagykövet rövid felszólalásában hangsúlyozta, hogy az elmúlt hetekben rövid idő alatt nagy lépést tettek előre, „a béke közel áll” és „a még tisztázásra váró kérdéseket kölcsönös jóakarattal gyorsan rendezni lehet”. A nagykövet nem részletezte közelebbről, melyek ezek a szerinte „még tisztázásra váró kérdések”. Nguyen Xuan Phong. a saigoni kormányzat küldöttségének helyettes vezetője — Saigon és Washington halogató taktikájának megfelelően — azt hangoztatta, hogy még több fontos kérdést tisztázni kell, s csak azután kerülhet sor a tűzszünet' megállapodás aláírására. Megyei közoktatáspolitikai értekezlet Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) kólán kívüli élményszerzés nevelési tényezőit emelte ki és felhívta a figyelmet a különböző gyermekközössé, gekben kialakítható közéleti tevékenységi formákra. Sándor Géza tiszadadai igazgató többek között a tanítási órák hatékonyabb megszervezéséről szólt, melynek egyik fő törekvése: megtanítani a fiatalokat önállóan tanulni. Spisák Andrásáé vá- sárosnaményi iskolaigazgató az oktató-nevelő munka korszerűsödő tárgyi feltételeit említette és a nagyközségi tanács által nyújtott jelentős anyagi támogatást az iskolaügyben. Szűcs Géza. kisvárdai művelődési ősz. tályvezető a termelőüze mek és az iskolák eredményes kapcsolatát emelte ki. Felszólalt a tanácskozáson Ekiér György, a megyei pártbizottság titkára. Elsősorban a párthatározat társadalompolitikai összefüggéseire hívta fel a figyelmet, hogy a megye pedagógustársadalma egységesen értelmezze a határozatból adódó tennivalókat, s tisz- íban legyen azokkal a követelményekkel, amelyek szükségessé tették az állami oktatás továbbfejlesztésének soron következő feladatait. Fontos tennivaló felkészíteni a tantestületeket azoknak az állami intézkedéseknek a fogadására, helyes értelmezésére, amelyek az oktató- nevelő munka korszerűsítése érdekében napvilágot látnak. Külön kiemelte a megyei pártbizottság titkára a kommunista pedagógusok, az iskolák vezetőinek, kollektíváinak felelősségét. A vitában felszólalt Szabolcsi József, a Művelődés- ügyi Minisztérium főosztály- vezetője is, aki többek között a szemlélet formálásával, a pedagógusok önállóságának helyes értelmezésével, a tananyagcsökkentés főbb szempontjaival, várható alakulásával foglalkozott. Szólt még a pedagógusok sorra kerülő munkaköri problémáinak meghatározásáról — jogaik és kötelességeik pontos szabályozásáról — amelyek mind hozzájárulnak a kiegyensúlyozottabb, jobb oktató-nevelő munka feltételeihez. A délutáni vitában felszólalt még Halász András, Fenyvesi László, Árvái István, Géczi Ferenc és Bakó Gáborné. A megyei közoktatáspolitikai értekezleten Horváth Miklós átnyújtotta a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét és a pénzjutalmakat az elmúlt időszakban kiemelkedő munkát végző oktatási intézményvezetőknek. Elnöki dicséretet és pénzjutalmat kapott ifj. Szántó János, Kriston Sándor, Miklovicz György, Kunsági Vera, Varga Zoltán, Kuki Lajos, Horxmth László és Somfai Bertalan, Elutazott Bangla Desh külügyminisztere Abdusz Szamad Azad, a Bangla Desh Népi Köztársaság külügyminisztere csütörtökön kíséretével együtt elutazott Budapestről. Elutazása előtt közös közleményt írtak alá. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ugyancsak jelen volt dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete és Jerzy Zielinski, a budapesti lengyel nagykövetség tanácsosa. Abdusz Szamad Azad elutazása előtt találkozott Sebestyén Nándornéval, az Országos Béketanács főtitkárával, Vass Istvánn', Kiss Károly és Pethő Tibor alelnö- kökkel. Kohl—Bahr találkozó Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalának államtitkára csütörtökön délelőtt tovább folytatta a két állam viszonyát érintő alapvető kérdések megoldására irányuló tárgyalásait. A csütörtöki tárgyalások megkezdése után rövid idővel Egon Bahr, az NDK fővárosából Nyugat-Eerlinbe ment át. • • Ülés* tartott a iVl iniszterta nnes (Folytatás az 1. oldalról) letek igénybevételével kívánják biztosítani. A kormány a jelentést tudomásul vette. Felhívta a művelődésügyi minisztert és a diákotthonok létesítésében érdekelt miniszterek, valamint a megyei tanácsok elnökeinek figyelmét, hogy az ilyen irányú beruházások teljesítését tekintsék fontos feladatuknak a negyedik ötéves terv hátralévő időszakában. A megyei tanácsok elnökei szorgalmazzák, hogy az érdekelt községek közös erőforrásból is létesítsenek általános iskolai diákotthonokat, s erre alkalmas épületek igénybevételével is gyorsítsák a hálózat, fejlesztését. A Minisztertanács a művelődésügyi miniszter és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság előterjesztése alapján határozatot hozott az Országos Műszaki Múzeum létrehozásáról. A kormány megtárgyalta és elfogadta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökének előterjesztését a mező- gazdasági szövetkezetek mun- kaverseny-mozgalmának továbbfejlesztéséről. Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének eredményeként az élelmiszer-gazdaságban, a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásában mind nagyobb szerepet töltenek be a különböző mezőgazdasági termelő társulások. Ezért indokolt, hogy ezek tagsága — az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévők is — az üzemen belüli és egymás közti versenyükben elért kiemelkedő eredményeik alapján, megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek. A kormány határozata értelmében a legeredményesebben gazdálkodó társulásokat évenként, május 1. alkalmából .,Kiváló szövetkezeti társulás” kitüntetéssel és a vele járó pénzjutalommal lehet elismerni. A mezőgazdasági szövetkezetek és társulásaik számára a munkaversenyek feltételeit, elbírálási és jutalmazási rendszerét a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa együttesen határozzák meg. A Minisztertanács felk°~te a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, hogv adjon ki részletes irányelveket és ajánlásokat a mezőgazdasági szövetkezetekben folyó mun- kaverseny-mozgalom továbbfejlesztésére. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) MunkaTersenv a termelőszövetkezetekben A kormány felkérte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát: a szocialista munkaversenyről intézkedő i,iei kormányhatározat szellemében vizsgálja meg időt álló-e még az az ezerkilencszázhat- vannyolc évi rendelet, amely a termelőszövetkezeti munkaverseny feltételeit, szervezeti formáit, stb. szabályozta. A TÖT-nál megvizsgálták a kérdést és úgy találták, hogy nem érdemes ezt a korábbi rendeletet módosítani, hiszen az már nem felel meg a követelményeknek, ellenben a szocialista szövetkezetekre is nagyon jól lehet érvényesíteni az idén megjelent kormányhatározatot, igaz, néhány kiegészítéssel. Figyelembe kell venni ugyanis a mezőgazdasági termelés sajátos jellegét és az ebből adódó speciális helyzetet. A szocialista nagyüzemi gazdálkodást folytató termelőszövetkezetekben csaknem minden esetben olyan feltételeket tudnak teremteni a munkaverseny-mozgalom kibontakoztatásához, mint az iparban, vagy a népgazdaság egyéb területein. Még akkor is így van ez, ha a termelőszövetkezeti munkaversenynek még nincsen olyan múltja, mint az iparinak, a számok ugyanis egyértelműen azt bizonyítják. hogy a termelőszövetkezetekben már „jelene” van a mozgalomnak, s a mostaninál is nagyobb jöyője. Az elmúlt évben. 240 pzren vettek részt , a termelőszövetkezeti verseny- móz^Wmbatv A tig sáaci^js-; ta brigádok száma meghaladta a 48Ö0-at, ezek a munkacsapatok 75 ezer tagot számlálnak. örvendetes, hogy a női, illetve az ifjúsági munkacsapatok száma Ls gyarapodik. Női brigád például már 1300 működik az országban, több, mint 22 ezer taggal, s az ifjúság is megszervezi brigádjait: máris 645 ilyen tevékenykedik a gazdaságokban. A versenyeknek igen változatosak a formái, s az üzemekben a termelési ágazatok dolgozói is különféle verseny- feladatokat teljesítenek. Ugyanakkor az üzemegységek között is egyre több helyen írják ki a versenyfeltételeket, ami azt jelenti, hogy az egy gazdasághoz tartozó falvak lakói mozgósítják erőiket egy-egy feladat megoldására. A TOT kiegészítő indítványai részben kieszélesítik a versenylehetőségeket. A szövetkezeti társulások például eddig nem vehettek részt a mozgalomban, amit joggal kifogásoltak, s most orvosolták is panaszukat: új kitüntetést alapítottak,. a . „Kiváló szövetkezeti társulás” címet. A mezőgazdasági termelés sajátos helyzetéből adódik egy másik indítvány; arról van szó, hogy gyakran a gazdaság önhibáján kívül nehéz anyagi helyzetbe jut — például szélsőséges időjárás esetén —, s ilyenkor nem tudják anyagilag honorálni, premizálni azokat a brigádokat, amelyek eleget tettek a versenyfeltételeknek. Ez esetenként lejárathatná a versenymozgalmat, ezért a TOT azt kérte, hogy az állami szervek ilyen esetekben adjanak valamiféle segítséget a termelőszövetkezeteknek. Fontos az is, hogy a legjobb szocialista brigádoknak adott anyagi elismerés nem terheli a gazdaság jövedelem- és jövedelemnövekmény adóját, tehát a gazdaságokat ily módon is érdekeltté tették abban, hogy anyagilag ösztönözzék a verseny még szélesebb körű kibontakoztatását. Magánszemély nem fuvarozhat, nem tarthat üzemben haszongépjárművet A Minisztertanács csütörtöki ülésén elfogadott rendelet szabályozta a magánszemélyek gépjárműhasználatát. A kormány legutóbb 1964- ben adott ki ezzel kapcsolatban rendelkezést, amely azonban nem korlátozta az üzemben tartható gépjárművek körét, s lehetővé tette, illetve nem tiltotta meg, hogy magánszemélyek bármilyen gépjárművet tarthassanak. Igaz, hogy az utóbbi években autóbuszt, tehergépkocsit, különleges gépjárművet, pótkocsit, egyszóval úgynevezett haszongépjárműveket magánszemély állami kereskedelmi forgalomban nem szerezhetett be, más forrásból azonban hozzájuthatott. így például korábban — 1968-ban, 1969ben — selejtezésből, kereskedelmi forgalmon kívül, közvetlenül a közületektől is vásárolhattak teherautót magánosok. Nem volt megtiltva a haszongépjármű külföldről történő beszerzése, ajándékozása sem. A MÉM legutóbb rendeletet adott ki, amely megtiltja a 20 kilométernél nagyobb sebességre képes, tíz lóerőnél nagyobb teljesítményű mező- gazdasági munkagépek üzemeltetését a magánosok részére. A korábbi intézkedések, jogszabályok helyett a kormány most egységesen rendezte a magánszemélyek gépjárműhasználatát. Eszerint magánszemély ezentúl személygépkocsi, motorkerékpár és 500 kilónál nem nagyobb hasznos teherbírású pótkocsi kivételével más gépjárművet, illetve pótkocsit nem tarthat üzemben. Ez a korlátozás nem terjed ki a lakó-pótkocsikra és a mutatványosok eszközeinek (céllövölde, körhinta, stb.) szállítására szolgáló járművekre. A rendelet tisztázza, hogy személygépkocsinak számít minden olyan személyszállító gépjármű, amelyben a vezetővel együtt nincs több kilenc ülőhelynél. Ezzel lehetővé válik, hogy magán- személy olyan gépkocsit — a lakossági használatban mikrobusznak nevezett járművet — is vehessen, amelyet eddig autóbusz külseje miatt nem vásárolhatott. A jövőben korlátozás alá eső járműveket magánszemély külföldről nem hozhat be, ajándékozás útján sem juthat hozzá, s házilagosan sem építhet. A rendőrön'•>- ság magánszemélye! csak olyan jármű haté' p jelzéseit — rendszám, forgalmi engedély — adja ki, amelynek üzemben tartását a rendelet nem tiltja. A jelenleg személyi tulajdonban lévő, hatósági jelzésekkel már ellátott, de az új rendeletben üzemben tartási tilalom alá eső gépjárművet legfeljebb 1973. december 31-ig használhatja tulajdonosa. A kormányrendelet végül egy régen kifogásolt kérdést is rendez azzal, hogy kimondja : magánszemély a jogszabályban részére engedélyezett gépjárművet, pótkocsit rendeltetésének megfelelően használhatja, de azzal sem személyt, sem árut nem fuvarozhat, s a kocsit fuvarozásra vagy ellenszolgáltatásért másnak át nem adhatja. (MTi)
