Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-03 / 260. szám

MM. november S.

KUL1T-MAGTASÖRS2Ä®

8. oldal

Gyorsan megtérülő

befektetések

Naponta 10 tonnával állít elő több olajat a nyírbátori növényolajgyár, mint az elmúlt év azonos időszakában. A termelésnek egyötödét kitevő többlet eléréséhez nem Végeztek el nagyobb beruházásokat. Csupán néhány egységet bővítettek, korszerűsítettek. Mindezt szinte házilag, saját karbantartóikkal oldották meg.

Egy közel félmilliárd forint termelési értéket előállító gyárban ilyen mértékű ter- melésfelfutást elérni komoly dolog. Ráadásul minden nagyobb beruházás nélkül, lényegében a meglévő termelő- eszközök korszerűsítésével, átalakításával — külön is kiemelendő tevékenység. Hiszen a napraforgómag termelésének fokozása, annak gyors feldolgozása országos viszonylatban is fontos teendő. Igaz. ennek megvalósítására, a tárolási körülmények javítására éppen az idén készült el az a két acéllemez tartály is, amelynek segítségével a termés átvételét ..kombájnszárazon” is meg tudják oldani. A tárolókapacitás növelése mellett azonban kellenek a nagyobb nyereséget biztosító, a „pénzes” beruházások költségét is fedező, gyáron belüli ötletek.

Ilyen házi, pontosabban saját erőből történő korszerűsítést végeztek el éppen a napokban a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál is. A szó Igaz értelmében „kibelezték” az üzem szívét jelentő desztilláló tornyot és többféle termék előállítására is alkalmas, korszerűbb tányérokkal cserélték ki a régieket. Huszonnégy, egyenként 600 kiló súlyú szerkezetekről van szó, s csupán ennek a költsége, még így. félig-meddig házilag fes másfél millió forint.

Azt mondják; megéri, másként nem is csinálnék. Ugyanis itt nem kapacitásnövelő hatása lesz a korszerűsítésnek, hanem a jelenleginél

is többféle termék — lakkbenzin, speciális gázolajok, szagtalan petróleum, gyógy- benzin — előállítását teszik lehetővé. A gyár ugyanis azokat a hazai kőolajokat kapja, amelyeknek a feldolgozása másutt nem gazdaságos. S ennek a mennyisége csökkenő tendenciájú. Ezt a megoldást választották tehát, hogy a más területen jelentkező követelményeknek meg tudjanak felelni.

S nemcsak ma, hanem holnap is. Tavaly a gyár által termelt nyereség 30 millió forint volt. Az idén 37 a terv, de hogy például a tervezett bérfejlesztéseket végre tudják hajtani, jövőre még többet kell elérni. Ugyanabból, sőt kevesebb alapanyagból készülő drágább termékek árán.

A jelenlegi gazdasági helyzet is fokozottan megköveteli, hogy a folyamatban lévő nagyobb beruházások mellett nagyobb figyelmet szenteljünk a már meglévő létesítmények, berendezések kapacitásának növelésére, korszerűsítésére. Nem állunk ugyanis olyan jól, hogy minden tervezett, vagy szükséges termelésfelfutáshoz, választékbővítéshez új gyárat építsünk. Ez — mindamellett, hogy költséges — nem hoz mindig olyan hamar hasznot, mint a meglévők tökéletesítése.

A két gyár példája mutatja, hogy lehet nagyobb befektetések nélkül is növelni a nyereséget. Bár a módszerek és a körülmények különbözőek, de mindenképpen rugalmasan alkalmazkodók áz élet adta feltételekhez. Az ÉRDÉRT mátészalkai telepén például a nehéz fizikai munka gépesítése kapott nagyobb háng- súlyt. Ma már feleannyi munkással állítanak elő háromszoros termelési értéket mint a gépesítés kezdeti időszakában. S itt nemcsak a beérkező áru mennyiségének állandó

növekedése volt kényszerítő hatással a vezetőkre, hanem az is, hogy erre a nehéz munkára embert találni nem könnyű.

Mit, mikor és hogyan? Ezt mindenütt helyileg kell és érdemes eldönteni. A nyírbog- dányiak például úgy tervezik, hogy a jelenleg megvalósult korszerűsítés költségeit egy év alatt „hozza” az atmoszférikus desztillálóüzem. Feltehetően, ha jó a piaci érzékük, olyan kelendő lesz az új áru, mint ahogy azt szeretnék.

A mátészalkaiak kockázat- vállalása — kényszer ide, vagy oda — jól sikerült. A 10 év alatt gépekre, berendezésekre elköltött, közel 60 millió java része már munkabérben megtérült. Hiszen a létszám csökkenése éves átlagban mintegy 10 millió forint bérmegtakarítást jelent itt a vállalatnak. Arról nem is beszélve, hogy ma már az ott dolgozók összehasonlíthatatlanul jobb munkakörülmények között, kedvezőbb szociális ellátottság mellett dolgoznak.

Nyírbátorban az első lépcsőben végrehajtott kapacitásbővítést újabbak követik. A nagy mérvű anyagfeldolgozás ugyanis több energiát, főleg gőzt igényel. Következik tehát a kazánház, majd azt követően a vízellátó rendszer kapacitásnövelése. Hiszen a gőzfejlesztéshez víz is szükséges. Lehetett volna a sorrend fordítva is, de akkor a kapacitás növelésére, a legjobb esetben is csak jövőre került volna sor.

Beruházni, fejleszteni, korszerűsíteni csak azért, hogy iipposáimbb, MMUörws. a gyár. nem érdemes. Más dolog, ha a kettő együtt jár, vagy állagmegóvás a jellege. Arra kell törekedni, hogy minden befektetett forint meghozza a másikat,

S minél előbb, annál jobb.

Tóth Árpád

Konsztantyin Övecskin:

A kenyér

Mit csinálsz, no! — mér- gült meg Mitrofan nagyapó. — Lukas a kezed, vagy mi? Veszed fel!

Mitrofan nagyapó megfenyegeti az ujjával az unokáját. De az unoka, a kétéves Olezsek még egészen cseppecske. Ott ül nagyapával az asztalnál és zsemlét eszik. És persze elmorzsolja. A morzsák. a földre hullanak, de a gyerek nem érti, mit akarnak tőle.

— Nem szabad a kenyérkét a földre ejteni! — mondja a nagyapó és összevonja a szemöldökét. — Vedd fel!

Nem, Olezsek nem érti. Akkor nagyapa megfogja a kezét és nagyokat nyögve — fáj a háta az öregnek — a gyerekkel együtt lehajol a földre és ráparancsol, hogy szedje ösz- sze a morzsákat.

A másik szobából idelát Anna. CŰeg édesanyja.

— Mit csinál, apa? — szól ki. — Van kedve hajion gani! Még majd jobban megfájdul a háta.

Nagyapa tanítja az unoká- iát, hogy kell összeszedni a kenyérmorzsákat. Amikor kiegyenesedik. csak akkor válaszol Annának:

— A kenvérke előtt meg is kell hajolni. Most kell a gyereket tanítani, kiskorában, hogv mindig emlékezzen rá.

Mitrofan nagyapó már nagyon öreg. Tavaly múlt 80 éves. A mezőn már nem végzik hasznát. De az unokákkal még elvesződik. Ez már

a hetedik, a legkisebb lányáé. Jó kis gyerek, csak a neve nem tetszik nagyapónak. Oleg — micsoda név. Matvej, Je- gor, Sztyepan — ezek igen, ezek nevek. De a fiatalok kitartottak. Oleg és kész. Mitrofan nagyapónak eszébe jutott, hogy a húszas években a partizáncsapatban volt egy városi fiú, az is Oleg volt. De talán mégse Oleg, inkább Leonyid. No mindegy. Nem számít. Csak egészséges legyen a gyerek.

Nagyapó most azért szidja az unokáját, hogy elszórja a kezéből a kenyeret;

— Ej, Oleg, Olezsek! Nem érted te még. mi az a kenyér!

Megint eszébe jutnak a régmúlt idők. A kis partizánosztag — mindössze tizenöt ember — derekasan harcolt a fehérekkel és végül beszorult az erdőbe. Aztán a fehérek körülzárták őket, nem volt hová menniük. És éppen március volt, amikor nem lehet találni az erdőben semmi ehetőt.

Mitrofan Drozdov a két legelszántabb gyereket elküldte a közeli faluba valami élelmet szerezni. Teltek-múltak a napok, semmi. A tizenkettedik nap estefelé megérkezett Sztyopka Okolotov. alig vonszolta magát. A lábán sebesült meg.

— Ivánt, a társamat megölték — lihegte cserepes szájjal. —- Az élelem az ő zsákjában maradt,, — Aztán kihú zott az ingéből egy kenyérvé get és átadta a parancsnok nak: — Ennyi az egész...

Mitrofan reszkető kézzé' kezdte darabolni a kenyere1 A torkát fojtogatta valami Mindenkinek vágott egy sze letkét. Alig hallhatóa; mondta;

— Tegyétek el. Sötétedéstr. elindulunk. Észak felől kerül jük meg a fehéreket. Sztyop ka azt mondja, arra keveseb ben vannak.

Mitrofan nagyapa gyöngéden néz az unokájára, ölbe veszi, megsimogatja a fejét. Egész életét a mezőn töltötte Ott roppant meg a háta is.

— A kenyérke, nézz csak ide, itt kezdődik a küszöbnél.

Úgy is van. Mindjárt mellettük egészen az ég aljáig éretten zizeg, hullámzik a búzatenger.

Mitrofan nagyapó odaviszi unokáját. Letép egy kalászt, szétmorzsolja a tenyerében Sűrű szakálla lengedez, öregségtől elhomályosult szeme fiatalosan felragyog. A tenyeréről a szájába szórja a bűza- zemeket, lassan, élvezettel megrágja és néz az unokájára.

Olezsek ugyanazt szeretné csinálni, amit nagyapa. Ő is tép egy kalászt, szeretné szétmorzsolni a tenyerében de nem sikerül.

— Nem baj, majd megtanulod — mosolyog Mitrofan nagyapó. — Fontos, hogy a kalászt már tudod tartani. Már megérted, hogy ami a tenyereden van, az a kenyér.

Fordította:

Zbiskoné Hering Margit

Vietnami mérnök jelöltek Nagyhalászban

Jancsi és Karcsi? Ismeri őket mindenki. Nagyszerű gyerekek.

Két vietnami fiatalember tölt féléves gyakorlatot a nagyhalászi Petőfi Tsz jól felszerelt gépműhelyében. A fogadási szerződésben vietnami nevük szerepel: Do

Van Khi és Nguyen Hun Han. De a halászi barátok, ismerősök csak így szólítják őket: Jancsi és Karcsi.

— Nem fontos, megfelel-e pontosan a mi nevünknek. Megszoktuk, értjük — mondja Jancsi.

Jól beszélik a nehéz magyar nyelvet. Csak olykor vehető észre, kicsit gondolkoznak egy-egy szó kifejezésén.

„Szírésén fogadtak bennünket*4

Mindketten huszonkét évesek. 1968. nyarán (augusztusban) indultak el t°b- bedmagukkal, életre, tanulásra vágyó fiatalok hozzánk, távoli, háborútól zaklatott országukból. Érettségi után. Egy évig Budapesten tanulták a magyar nyelvet. Ezután Do Van Khi és Nguyen Huu Han Nyíregyházára került, az akkor még felsőfokú mezőgazdasági technikumba (ma már főiskola). S idén, július 18-án írták alá a halászi tsz-ben a fél évre szóló gyakorlati munkaszerződést.

— Mikor idejöttünk kedvesen, szívesen fogadtak bennünket — emlékszik Karcsi. — Bemutatták a termelőszövetkezetet, a munkahelyet meg az egész köz-" séget is. Szívesen ismerked-1 • nek. barátkoznak a magyarok

A tsz, egyik komfortos szolgálati lakásában helyezte el a két vietnami mérnökjelölt fiatalembert. Szobáik berendezve: ágy, íróasztal, szekrény, televízió, zuhanyozó-fürdő. Reggeli, ebéd és vacsora a tsz éttermében áll rendelkezésükre. A szövetkezet a lakáshasználatot, a kosztott díjtalanul adja.

— Kicsit nehezen szoktuk az itteni ételeket. Zsírosak, legjobban megszerettem a csiga húslevest meg a párizsi szeletet burgonyával —• mosolyog Karcsi.

Gyakran nevetnek, mosolyognak. És végtelen szerények. Legtöbb kérdésre ;gy kezdik a választ: „Köszönöm szépen...”

Jancsi Pipoly András csoportvezetőhöz tartozik.

— Azt mondhatom róla, végtelen szorgalmas. Minden dánt érdeklődő. Az elmélethez fáradhatatlanul keresi a kellő gyakorlati megoldásokat. Feltétlen jó szakember lesz belőle.

Hanoitól

húsz kilométerre

Hriczu Gyula csoportvezető Karcsival foglalkozik. — Nagyon ügyes fiú. Fő jellemzője az alaposság. Pontosan megtartja a baleseti előírásokat, de másokra is ügyel. Rendszeresen jár be a munkahelyre.

Nem akad, aki kifogásolni, valót tudna velük szemben. Közvetlen őszinteségük nyomán szinte mindent ismernek róluk. Mi van szüleikkel, hányán vannak testvérek, mikor kapnak levelet.

Karcsiét Ha Bac városkában, Hanoitól húsz kilométerre laknak. Katonabátyja van. Két hete kapott tőle levelet. írja, sokat szenved a lakosság a bombázásoktól. Édesapja nyugdíjas tanár.

Jancsiét Ha Tinh-ben laknak, a fővárostól háromszáz kilométerre. Harmincezres vidéki város. Anyját még 1960-ban megölte egy robbanó , bomba légnyomása. Apja termelőszövetkezetből ment öt éve nyugdíjba. „O is vasas, gépszerelő.” Két húga gimnazista.

— A telet legnehezebb megszokni itt — magyarázza Jancsi. — Nálunk akkor is plusz nyolc—tíz fok a hőmérséklet. Nyáron harminc—negyven.

Sok a fiatal barátjuk. Közösen járnak el moziba. a KISZ-foglalkozásokra. Gyakori mosolyukkal ott láthatók a fiatalok társas rendezvényein. Legjobban beívelik az asztaliteniszt és a sakk játékot.

A halászi barátok, munkatársak többször is említik rendes megjelenésüket. Nem hivalkodók, de szeretik a divatot, a tiszta öltözködést.

Vasárnapi

megírások

— Vasárnap mindig hívnak bennünket valahová, vendégnek. Néha többen. Nem tudjuk, mely is családhoz menjünk, hogy sértés ne legyen — így Karcsi. — Mindenkik szeretnek velünk elbeszélgetni, érdeklődni.

Havonta kétezer-négyszáz forintot kapnak a tsz-től. — Megérdemlik, megdolgoznak érte — közli dr. Mester Endre elnök. — Akár végleg megtartanánk őket.

Ez év végén, december 31- én jár le nagyhalásza gyakorlatidejük. Nem csoda, hogy vágynak már haza. Mi. óta eljöttek háború dúlta messze országukból. nem jártak otthon.

— Mindig szívesen gondolunk vissza Nyíregyházára, a nagyhalásziakra, a kedves, segítő magyarokra — mondja búcsúzáskor Jancsi névé« ben is Karcsi. — Csak., úgy szeretnénk, ha minálunk is mielőbb béke volna. Amit itt tanulunk, Magyarországon, biztosan jó hasznát vesszük. Nálunk is vannak termelőszövetkezetek, mezőgazdasági nagyüzemek. És szaporodnak a gépeink..

Asztalos Batin t

Próbaüzemelés a demecseri vitális gint in üzeni ben

Uj üzemrésszel bővült a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri keményítőgyára. Mintegy 28 millió forintos költséggel vitális glutin- üzemet létesített. A speciális, félautomatikus, zömmel külföldi gépsorokat a meglévő burgonyakeményítő gyár gépegységeihez kapcsolták, s a szerelési munkák befejezése után megkezdte próbaüzemelését.

A gyár eddig burgonyából állította elő a keményítőt. A burgonya adottságai, tulajdonságai csak idényjellegű gyártást tett lehetővé; nem biztosította a gépek és berendezések kapacitásának kihasználását.

A keményítő iránt megnövekedett igények kielégítése érdekében kiválasztásra került egy másik alapanyag a búza. A búzának jelentős sikértartalma van, s ez a növényi eredetű fehérje gyártás során, speciális gépsoron feldolgozva porított sikér lesz, ez a vitális glutin, amely tömény fehérje, s kiválóan alkalmas különböző élelmiszerek tápértékének dúsítására.

Az új üzemrész beindulásával megszűnik az idényjellegű termelés. Napi kapacitása mintegy két vagon búzakeményítő és 40 mázsa vitális glutin előállítása lesz.

Külföldön máris nagy az érdeklődés e termék iránt, s így folyamatos exportszállításra ad majd lehetőséget a demecseri keményítőgyárnak.

y (h. i.)

A Ganz-gyár részére készítenek portáldaruházat a rakamazi RAFAFÉM Szövetkezetben. Képen: Pirim Ferenc hegesztő a belső varratokon dolgozik, (Hammel J,