Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-18 / 272. szám

*Äf Är

IKCíT-MAGYARORSZAel

*. tü4

Nyíregyházi vélemények

A Központi Bizottság állásfoglalásáról

^ ^ Megyénkben Is nagy várakozás előzte meg az MSZMP Központi Bizottságának november 14—15->én tartott ülését. Az erről kiadott részletes közlemény gyárakban, hiva- tatokban, intézményekben szinte mindenkit foglakoztatott. Az első napon különösen az életszínvonallal, a szociális kérdésekkel foglalkozó értékelés váltott ki élénk visszhangot. Munkatársaink nyíregyházi üzemekben kerestek meg különböző foglalkozású, beosztású dolgozókat s kértek vé- ieméi\yt a Központi Bizottság közleményéről. ...................

dolgokat azoknak, akik sem a rádióban, sem a televízióban nem hallottak a határozatokról.

— Az áremelkedések

érintettek hirtelen mindenkit — mondja. — Az üzemben először erről beszéltek az emberek. Az viszont jó, hogy a tej emelésével a családi pótlék, a nyugdíj is magasabb lesz. ,

— Menet közben látszik, hogy terveztünk, hol kell javítani — erre vélem az intézkedéseket. Azt is beszélgettük, hogy a nagycsaládosokat kell jobban segítem, nekik jó lesz. ha a lakásnál nem kell íizetni a nagy belépőt.

— Majd biztosan bővebben is tudunk meg erről mindent. A párttitkár már reggel jött, hogy taggyűlést kell tartani, mert az embereket érdekli a határozat. Érteni akarnak mindent részletesen.

GOTTFRIED GÁSPÁR MŰVEZETŐ:

■EABATIN JÓZSEF ,

, KŐMŰVES:

Igazságosabb arányok kellenek

—- Még csak nagyvonalaiban ismerem a határozatot, de máris látom, ez a magamfajta munkásemberek helyzetén siet javítani. Erre pedig szükség van. Tizennégy éve vagyok a szakmában, havonta 2300 körül keresek, a feleségem meg 1300-at az Alkaloidában, mert mi Tiszavasváriban lakunk. Egyhónapos a kisebbik gyermekem, most már családi pótlék is jár, de ha mindent összeadunk, négyünknek akkor sem sok az a havi pénz. Ráadásul ^ éppen most építkezünk', 'nagyon meg kell fogni a forintot. Ezért örülök az előírt fizetésemelésnek, meg a családi pótlék emelésének. En nem cigarettázom, félő. lem emelhetik az árát, azt a háromcentest • meg ezután is elfogyasztom, ha megkívánom.

— Az Is tetszik nekem, hogy c zágosan egységesíte. ni aka ,ák a bértételeket, mert az az igazság, hogy itt Szabolcsban — például az én vállalatomnál, a SZÁÉV- nál — még mindig kevesebbet keres egy munkás, mint a Dunántúlon, vagy Pesten. És kimondta a párt, hogy igazságtalanságok fordulnak elő a nyereségosztásnál. Szó szerint így van, ezért is

. varinak olyan nagy különbségek a jövedelmek között. Én nem mondom, hogy égy mérnök ne keressen többet, mint a falazó, de valahogy igazságosabb arányokat kellene kialakítani. ügy látszik, most ez elkezdődött. Csak van itt egy bökkenő, kérem. Sokszor megbeszéljük magunk között a fiúkkal, milyen jó törvényeket hoz az országgyűlés, meg a kormány, de mire a végrehajtás hozzánk is elér, már alig lehet ráismerni. Mi azonban úgy hisszük, most nagyobb szigorúsággal figyelik majd a határozat gyakorlati megvalósítását.

— Ha mindent számításba veszek, a jót is meg a rosszat is, úgy látom, valamivel mégiscsak többet viszek majd haza a borítékban. Ezért pedig érdemes becsületesen dolgozni.

BAK BÉLANÉ^

GYÁRI MUNKÄS:

A nagyc'a'ádosok érdekében

— Megjegyeztem magamnak, hogy azokkal az üzemekkel külön kell foglalkozni, ahol sok nő dolgozik, ott /óbban kell emelni a béreket. Márpedig nálunk, a gumigyárban sok a nő és a fizetések, ahogy a magamén elnézem,‘ nemigen .emelkednek olyan nagyon. Amikor idejöttem is 7,60 volt az órabér a gumimatrac-javítóban, most is annyi. Ehhez a fizetéshez viszont minden nagyon drága.

Bak Béláné, a három- gyermekes családanya I960 óta dolgozik a gumigyárban, ugyanazon a helyfen. Tagja a párt csúcsvezetőségének, a vállalati szakszervezeti ta- 1 nácsnak.

— Kevés tudásom van nekem ehhez, kevés iskolát végeztem, —; szerénykedik. — A magam gondolkodásával próbálok azért megnézni mindent. Mórt úgy van vele az ember, hogy egyszeri hallásra talán meg. sem érti.

Már kora reggel, munka közben az este hallottakról beszélgettek, mondták et a lantosabb, mindenkit érintő

Jobb munkára serkent minket

— Tokajból járok be mindennap dolgozni Nyíregyházára az UNIVERSIL- be. Három esztendeje vagyok művezetője az üveg- technikai üzemnek. Huszonnégy dolgozó tartozik hozzám. Ebből húsz a nő. A mi üzemünk gyártja azoköt az üvegszürőket, amelyeket legalább harminc országba, a Szovjetuniótól Chiléig exportálunk. Évente legalább 15 millió forint termelési értéket teszünk. az asztalra.

— ügy érzem eddig *is megdolgoztunk a fizetésünkért, s most a kellemes hír, az MSZMP Központi Bizottságának a közleménye nagy örömet okozott. Későn érkeztem haza, nem láttam a tévét, itt jutott tudomásomra az üzemben, hogy a jövő év március 1-től felemelik az állami iparban dolgozók és művezetők bérét átlagosan 8 százalékkal. Nem számítottam erre. Kellemes meglepetés, részemre, hiszen ez azt fogja jelenteni, hogy a vállalati bérfejlesztést is számítva 1973. március elsejétől a jelenlegi 3300 forintos havi művezetői fizetésem több, mint 260 forinttal emelkedhet. Ha a magasabb képzettséget és a teljesítményt is számítjuk — melyre a KB-ha- tározat felhívja a figyelmet — akkor a vállalalj bérfejlesztést is számítva összes n 3690 forintot is elérhet a. fizetésem havonta.

— Úgy érzem, hogy az Intézkedés engem is, de minden művezetőt jobb, lelkiismeretesebb munkára is ösztönöz, de a fontos talán az, hogy a m inkásokat is érinti. Ezt talán még fontosabbnak tartom. Nálam 21 dolgozót, közöttük 20 betanított munkásnőt, akiknek a fizetésük átlagosan 8 százalékkal lesz magasabb. Ez személyenként átlagosan havonta 180 forint fizetés- emelést eredményez, a vállalati bérfejlesztésen kívül. Ha viszont a 4 százalékos vállalati bérfejlesztést is ide számítjuk, akkor dolgozónként mintegy 250 forinttal emelkedik a munkások havi fizetése.

— Őszintén mondom, ér- t"k jobban drukkoltam, mint a sajátomért. Ezzel a ince—t..essej mindenképpen csökken a munkások problémája, jobb munkára serkenti őket. s az sem mellékes, hogy jobb lesz az összhang a művezetők, csooort- vezetők, munkások között, mir t korábban. Úgy érzem.

most valójában érdemes termelésirányítónak, művezetőnek lenni, mert honorálják a munkáját, megbecsülik azt.

ERÖSS KAROLY FŐMÉRNÖK:

Honorálni a felelősséget

— Kocsim is van, dohány,

zom is, még szerencse, hogy az ital nem az esetem: tehát engemet inkább kellemetlenül érintenek a bejelentett intézkedések. Mégis azt mondom: a hozzám hasonló keresetűek, akiknek kocsira is telik, nem túlságosan sínylik meg a plusz kiadást. Sőt: én talán még többet is képes lettem volna vállalni azért, hogy a tej- és tejtermékek ára ne változzék, hiszen a tej a legegészségesebb ital. Persze, még nem ismerem a káros élvezeti cikkek áremelésének mértékét: gondolom, ez a társadalom leg. különbözőbb rétegeiben kedvező* visszhangra talál.

— Jó dolog, hogy elsősorban a munkások bérét emelik a jövőben, s hogy egységesíteni fogják a bértételeket. így legalább valamelyest csökken a megyén belüli ingázás is. Persze, én változatlanul a differenciálás híve vagyok: aki jobban dolgozik és nagyobb felelősséget vállal, kapjon több pénzt is. A családi jövedelmek közelítése mindenképpen indokolt, de én el tudnám képzelni azt is, hogy a kisfizetésűeket igyekezzünk felhozni a magasabbakhoz. Ehhez persze a mostaninál sokkal jobban kell dolgoznunk, mert mikánt a Központi Bizottság több helyütt is hivatkozik rá: osztani,

juttatni csak abból" lehet, amit megtermelünk.

— Engemet különösen megragadott még. hogy a jövőben szigorítják az ár- ellenőrzéseket: ennek nemcsak az egyes emberek, de a vállalatok életében is fontos szerepe van. Például: nálunk, az 5. Volán Vállalatnál mostani fejlesztéseink során el kellett hagynunk egy 8 millió forintos létesítményt, mert időközben szédületesen emelkedtek az anyagárak. Talán most majd vége szakad ennek a tarthatatlan helyzetnek és mi is tervszerűbben gazdálkodhatunk.

November 17-én nyolc ember olyan arany pecsétgyűrűt kapott, amilyent csak ők, VAGÉP-dolgozók viselhetnek. A gyűrű belsejébe vésett szöveg: „Húsz év szolgálatáért” kifejezi a gyáralapítók kitartását és küzdelmét is azért, hogy a Nyíregyházi VAGÉP Vállalat ma a tanácsi iparvállalatok között jelentős üzem.

Történet dióhéjban

Húsz év egy vállalat történetében nem több, mint egy pillanat, de az ember életében 20 év jelentős. A két évtized nyomait kerestem a vállalaton, s az embereken. A vállalat fiatalodott, új műhelycsarnokokkal, gépekkel gazdagodott, az embereknek viszont kérgesebb lett a ‘tenyere, homlokukon mélyült a ránc, sokasodott hajukban az ősz szál. Markovics Gyula, a vállalat igazgatója (ő ig 20 éves dolgozója a VAGÉP-nek) mondta: ha a gyáralapítókon is nyomot hagytak az évek, talán nem is annyira lényeges, inkább az a fontos, a vállalat fejlődésén is meglátszanak a munkásnaook. Erre mindannyian büszkék.

A VAGÉP 1952 októberében 30 fővel alakult. Kismarosok és azok segédei hagytak fel az' önállósággal, hogy szervezettebb keretek között nagyobb arányokban vehessenek részt Nyíregyháza város lakossági szolgáltatásában. A cég neve akkor finommechanikai vállalat volt. Óra, mérleg, villanymotorok javítására rendezkedtek be. 1953 márciusában a finommechanika egyesült az autójavító vállalattal, megtartva a finommechanikai vállalat nevet

Uj üzemek alapja

Vállalat? Volt ebben az elnevezésben némi túlzás. 50— 60 ember dolgozott ennél a vállalatnál. Nyíregyházán 14 helyen, négy- és hatfős részlegekben. Az eszközök, amelyekkel munkájukat végezték, kezdetlegesek voltak. Munka, javítani való óra, villanymotor, vagy autó nem mindig akadt. Nem egyszer úgy tudtak dolgozni, hogy előbb beszerző körútra indultak a megyében és amikor elegendő megrendelésre tettek szert, munkához láttak. Azokban az években többnyire veszteséges volt a termelés, a dolgozók fizetést nem mindig kaptak, vagy legalábbis nem akkor kapták a fizetést, amikor fizetésnap volt. Ezek után érthető, ha az aranygyűfűs emberek neve áldozatvállalásukat és kitartásukat dicsérve mindent megelőzően az írás elejére került. Fejlődés és öröm volt, hogy a finommechanikai vállalat 1957-bei% összevonhatta néhány egységét a jelenlegi telephelyére, a Rákóczi utca végére, közel a vásártérhez. Az utóbbi 10 év alatt öt alkalommal nyerték el a „Kiváló vállalat” címet és egy alkalommal megkapták a kongresszusi versenyzászlót.

A VAGÉP Vállalat jelentős üzemek szülőanyja is volt Ebből az üzemből, alakult a a Nyírbátori Vastömegcikk- ipari Vállalat (ma a Csepel Motorkerékpárgyár gyáregysége), a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat, a Nyíregyházi Iroda- géptechnika Vállalat, a TIGÁZ. A VAGÉP osztódásából született 1967. december 31- gyel a Hajtómű- tís Felvonógyár 4. számú gyáregysége. Az említett vállalatok törzsgárdája a VAGÉP-nél nevelődött, ott lettek jó szakemberekké, érlelődtek vezetőkké. Bár nincs pontos számadat, de az említett vállalatok ma több ezer embert foglalkoztatnak, sok 100 millió forint értékű terméket gyártanak, erősítve a megye iparosodását, a munkásosztály gyarapodását.

A bűvös százmillió

A VAGÉP Vállalat központi telephelyét Szalánczi András, a vállalat vszt-titkára mutatta be. Jártunk a motortekercselőknél, ahol 9 fős szocialista bfisád dolgozik és öt tanuló. Valamikor ebben a műhelyben is 2—3 ember dolgozott, ah'g íoo ezer forintot érő munkát végezve. Ma a műhely éves produktuma másfél millió forint, abból, hogy különböző villanymotorokat tekercselnek, közöttük nagyon sok háztartási gép motorját. A vál'alat egyik büszkesége az új műhelycsarnok. amelyben esztergál vosok, fúró- és marógépkezelők dolgoznak. A műhely munkájával a magyar jáaműprogrsm fejlesztését szolgálja. Diesel- mozdonvok hengeroersely- gyártását végzik 20 millió forint értékű nagyságrendben. A vállalat éves árbevétele elérte a bűvös 100 milliót.

A 100 milliós árbevétel alapját képezi, hogy a vállalat továbbra is feladatának tekinti a sok irányú fejlesztést Az elmúlt években új üzemeket hoztak létre, többek között * Demecserben, Balkány- ban. Demecserben a már hagyományosnak számító vasvázas színeket készítik, vas- szerkezeti munkát végeznek, A balkányi üzemrész kártolószalagokat gyárt, kielégítve az ország gyapjúfonó és szövő vállalatainak igényeit. A vállalat 5 éves terve tartalmazza a készárugyártás, és a szolgáltatás fokozását. A készárugyártás alapja a saját termékeken kívül az, hogy nagy múltú országos vállalatokkal kötöttek több évre szóló szerződést. At a tény, hogy a VAGÉP Vállalat partnere lehet a Ganz-MÁVAG-nak és más nagy iparvállalatoknak, bizonyítja a nagyarányú fejlődést. A VAGÉP-dolgozók munkáját nemcsak a megve határain belül, de azon túl, az országban és külföldön is elismerik. Elég megemlíteni a PEVA térzsalut, amit Hannoverbe, szállított a vállalat. A termék a megrendelők teljes megelégedésére került leszállításra.

Egy a hatszázból

■ •

Ma több, mint 600 dolgozója van a VAGÉP Vállalatnak. Munkájuk, munkakörülményük az elmúlt 20 év során alapvetően változott. Erről Fucsovics János szocialista brigádvezetővel beszélgettem.

Elmondta: számára nagyon megérte hűnek lenni a vállalathoz. Házat épített, háztartása gépesített, nemrégen személyautót vásárolt. Minderre a vállalatnál munkájával kereste! a pénzt. A kollektív szerződés rögzíti többek között, hogy az a dolgozó, aki kétéves munkaviszonnyal rendelkezik, havi 50 forintos hűségpótlékot kap. Ez a hűség- pótlék a vállalatnál töltött évek arányában progresszívan növekszik. Egy 20 éves munkaviszonnyal rendelkező dolgozó hűségpótléka már 250 forint, ami azt jelenti, hogy egy év alatt keresete egy teljes havi fizetéssel több. Fucsovics János azt vallotta, hogy úgy jár be vállalatához dolgozni, mintha haza menne.

Sokak hitvallása ez a VAGÉP-néL

Seres Ernő

Elaine Hart Messmer:

Veréb vagy túzok?

Ha az ember háza Washingtonban éppen a minisztériumok és a követségek tövében helyezkedik el, önkéntelenül is tanakodni kezd, hogy vajon mi történik a kerítés túlsó oldalán, különösen a Diplomata Sor impozáns épületeiben. Nos, én két évtizeden át éltem e külföldi méltóságok közelében, de sosem nyílt rá alkalmam, hogy bármelyikükkel is szóba elegyedjem.

Egy szép nap aztán betértem egy kínai étterembe, s ott a tányérom mellett díszes kis cédulát találtam: „Vedd el

amit kapsz, és ne áhíts többet.”

Ez a kis papír sugallta, hogy behozzam a . sokéves mulasztást — összeszedtem hát a bátorságomat, s felhívtam a kínai nagykövetséget, hogy megkérdezzem, pontosan mit jelent. A fiatál hölgy, aki felvette a telefont, nagv kuncogás*: közeoette kije’entet- te, hogy valóban van Kínában efféle közmondás, és körülbelül megfelel annak, hogy „jobb ma egv veréb, mint holnap egy túzok”. Megköszöntem a segítségét, s hozzátettem, nagyon örülök,

hogy közös vonásokat fedezek fel népeink között. A hölgy azzal búcsúzott, hogy hívjam »fel máskor is.

Ekkor döntöttem el. hogy felkutatom, vajon a v'lág többi részén is él-e ez a közmondás. A spanyol nagykövetségen szerencsével jártam. Amikór a „Jobb ma egy ... stb.” snanyol változata után érdeklődtem, az értelmes hangú, de vidámságát leplezni nem tudó fiatal nő azonnal közölte: „Jobb egy a kézben, mint száz röptében:”

Előre, meg sem állunk Nepálig! Telefonon elmagyaráztam, hogy egy bizonyos közmondás érdekel, mire a kisasszony egy rendkívül élénk úriemberhez kapcsolt. Az biztosított róla. hogy természetesen Nepálban is létezik ez a mondás, és hogv nepáli nyelven óhajtom-e hallani? Azt feleltem, hogy megteszi az angol is, mire ő tájékoztatott, hogy a bölcs nepáli imigyen elmélkedik: „Egy vak

anyai nagvhácsi is jobb, mint semmilyen”.

Kezdtem úgy ta’álni, hogy ez a kölcsönös elözékenvség a nemzetközi kapcsolatokban tűi szép ahhoz, hogy soká

tartson. A francia nagykövetségnél aztán meg is kaptam a magamét; az ottani hölgy géppuskasebességgel darált valamit, de abban egv árva szó sem volt madarakról és közmondásokról. Amikor búcsút mondtunk egymásnak, viszonyunk némi kívánnivalót hagyott maga után.

A franciáknál elszenvedett kudarc után Skandinávia felé fordultam, ahol tudvalevőleg hűvösebb az emberek temperamentuma. Valamennyi skandináv ország hasonlóan válaszolt, egyikük szerint „Egy madár a kézben több, mint kettő az erdőben”, a másik szerint „... több, mint a háztetőn”, vagy „... több. mini a faágon”. Lehet közülük választani.

Az irakiak és a szomáliai- ak nem tartoznak éppen Skandináviához, mégis ismerik ugyanezt a közmondást.

A német nagykövetségen egy rendkívül udvarias idősebb hölgy közölte, hogy a németek úgy vélik: „Egy veréb a kézben jobb, mint egy galamb a tetőn”. A japánok szerint: „Ne üldözd a második

nyulat, ha elkaptad az elsőt, mert mindkettő elszalad”.

Az ír nagykövetségen egy előzékeny úriember biztosított róla, hogy a gazdag ír néphagyományban természetesen megtalálható ez a közmondás is. Felírta a telefonszámomat és másnap visszahívott, közölvén, hogy Írországban: „Jobb a pisztráng a hálóban, mint a lazac a tóban”.

Igazán nagyon sajnáltam, azt a szegény férfiút, akivel az olasz nagykövetségen tárgyaltam. Túl kellett kiabálni a háttérben süvítő gőzkalapácsot, de"ez még semmi: először a személyzet egy, maid két, majd három tagja tárgyalta izgatottan a kérdést. Már éppen lemondtam róla, hogy valaha is egyezségre jutnak, amikor emberem diadalmasan kiáltotta bele a kagylóba: „Jobb ma egy tojás, mint holnap egy csirke”.

Az oroszokat sem szabad kihagyni, ezért felhívtam a szovjet nagykövetséget és egyenesen nekiszegeztem szokásos kérdésemet. Az ügyeié- tes tisztviselő hosszan fontolgatta a dolgot, majd válaszadás előtt még a biztonság kedvéért megkérdezte: „Hogy mondják a kakukkot angolul?” Ezután kis időre magamra hagyott a készüléknél; végül közölte: „A kakukk a ké^en többet ér, mint a oa« rumadár az égen”.

Fordította: Zilaki JmU|

„Mintha Haza mennék../*

\

Tallózás a VAGÉP két évtizedében