Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-17 / 271. szám

Le Duc Tho moszkvai tárgyalásai ✓ Pravda: Árulás es renegáiság KOMMENTÁR: Helsinki készen áll A fényképeket továbbító, úgynevezett telefax gépek már napok óta ontják a helsinki képeket. Látjuk a Dipoli-palotát kívülről, lát­juk belső nagy tanácstermét, látjuk a másfél méter ma­gas kerítést, amelyet most — biztonsági okokból — köré­je húztak, látjuk a körülötte folyó munkák utolsó simí­tásait. Ezek a képek is kiegészí­tik Teuvo Dura, Helsinki polgármesterének szavait. Az angol nyelven megjelenő szovjet hetilap, a Moscow News közli nyilatkozatát, amelyben a többi között ez áll: „A technikai előkészüle­tek Helsinkiben már 1970- ben elkezdődtek.” (Két év­vel ezelőtt adta ki ugyanis a finn kormány második emlékiratát, amelyben fel­szólította a kontinens orszá­gait, hogy helsinki diplomá­ciai képviseleteik vezetőit bízzák meg az európai biz­tonsági konferencia sokolda­lú előkészítő tárgyalásán va­ló részvétellel). „Helsinkiben és környékén” — folytatta a polgármester — „újonnan épült, modern konferencia- termek, megfelelő hírközlő hálózat és a legmagasabb igényeket is kielégítő új szál­lodák állnak rendelkezésre.” Szavait így fejezte be a polgármester: „Helsinki min­dent megtesz az értekezlet sikeréért, amely — őszintén remélem — beváltja majd a hozzá fűzött reményeket. Büszke leszek, ha lehetősé­gem adódik arra, hogy az értekezlet részvevőit Helsin­kiben üdvözöljem!” Egy másik csütörtöki hír, londoni jelentés, arról szá­mol be, hogy az angol kor­mány hivatalosan is elfo­gadta a finn kormány meg­hívását az európai biztonsá­gi konferencia november 22- én kezdődő helsinki előké­szítő megbeszéléseire. Lon­donban közölték továbbá, hogy az angol válasszal egy­idejűleg más NATO-orszá- gok is bejelentették részvé­teli szándékukat. Mint emlékezetes, 1969 ta­vaszán hangzott el a Varsói Szerződés országainak azóta Budapesti felhívás néven is­mert javaslata itt, hazánk fővárosában arról, hogy szük­ség lenne egy összeurópai biztonsági konferencia meg­rendezésére. A Duna partján akkor el­vetett mag most kezd szár­ba szökkenni. Okunk van remélni, hogy a mostani elő­készítő értekezlet után, 1973- ban — talán már az év első felében — megkezdheti mun­káját maga az európai biz­tonsági konferencia is. Mihail Szuszlov. az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Konsztan- tyin Katusev, az SZKP KB titkára és Andrej Gromiko külügyminiszter csütörtö­kön fogadta a Párizs felé Moszkvában átutazóban tar. tózkodó Le Dúc Thót, a VDK párizsi tárgyaló kül­A Vietnam-kpnferencia 167. teljes ülésén X’uan Thuy, a VDK-küldöttség vezetője felszólalásában hangsúlyozta: Ha a Nixon-kormány való­ban békét akar, mint ahogy erről igyekszik meggyőzni a közvéleményt, miért késlelte­ti a létrejött megállapodás aláírását és miért fokozza az utóbbi időben bombatámadá­sait? A VDK küldöttségének ve­zetője hangsúlyozta: nem szabad szem elől téveszteni a vietnami probléma gyökerét: az Egyesült Államok az ag- resszor, a vietnami nép csak az agresszióval szemben tanú­sít ellenállást. Éppen azért vissza kell utasítani azokat az alaptalan- ürügyeket, amelyekre hivatkozva Wash­ington és Saigon a létrejött megállapodás szövegét módo­sítani szeretné. Binh asz- szony, a DIFK külügyminisz­tere beszédében a következő négy tényre hívta fel a fi­gyelmet: 1. Az amerikai kormány a már létrejött megállapodás aláírásával és annak végre­hajtásával bizonyíthatja be sokat hangoztatott békeaka­ratát; A kubai forradalmi kor­mány szerdán Havannában nyilatkozatot tett közzé, amelyben ismételten javasol­ja az Egyesült Államoknak, hogy kétoldalú megállapodás útján vegyék elejét a repülő­gépek erőszakos eltérítésé­nek, valamint a szigetország ellen irányuló erőszakos cse­lekményeknek. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy Kuba olyan maga­tartást tanúsít, amely semmi­kép nem ösztönzi az erősza­kos cselekedetek elkövetését, de a problémát nem lehet egyoldalúan megoldani, az Egyesült Államok részéről szükséges kölcsönösség nél­kül. A forradalmi kormány 1969. szeptember 16-án az 1226-os számú törvényében rögzítette a gépeltérítéssel és hasonló bűncselekmé­nyekkel kapcsolatos állás­döttségének különleges ta­nácsadóját. A baráti, szívé­lyes légkörben lezajlott ta­lálkozón megvitatták a szovjet—vietnami kapcsola. tok továbbfejlesztésének és a vietnami nép szabadságá­ért és függetlenségéért foly­tatott, harcának kérdéseit. A találkozón a szovjet fél megerősítette, hogy változat­lanul támogatja az amerikai 2. Az amerikai bombatá­madások fokozása és a nagy mennyiségű hadianyag Dél- Vietnamba szállítása meg­mérgezi a tárgyalások légkö­rét és mind konokabb ma­kacsságra ösztönzi Thieut; 3. Thieu képtelen követelé­seket támaszt, hogy megaka­dályozza a létrejött megálla­podás aláírását. Ezek a kö­vetelések szöges ellentétben állnak a dél-vietnami nép tö­rekvéseivel : 4. A saigoni kormányzat fokozza a dél-vietnami la­kosság elleni terrort. Novem­ber első hetében Saigonban több ezer embert tartóztattak le. Thieu mindenáron el akarja torlaszolni a béke út­ját. az akadályokat azonban el kell hárítani. Nguyen Xuan Phong, a saigoni küldöttség helyettes vezetője ellentmondásos fel­szólalásában egyrészt azt han­goztatta, hogy „a konfrontáció kora véget ért és napirendre kell tűzni a békés egymás mellett élést”, másrészt vi­szont a béke helyreállításáról kidolgozott megállapodás megváltoztatását követelte. Porter amerikai delegátus a többi között azt mondotta, hogy közeledik a béke hely­pontját. Kuba az érdekelt országokkal kötendő kétolda­lú megállapodások alapján kívánja elérni a rendezést, amiben az egyik legérdekel- tebb ország éppen az Egye­sült Államok. A kubai kormány vélemé­nye szerint a gépeltérítések és a nem kevésbé súlyos egyéb erőszakos cselekmé­nyek elkerülésének egyetlen alkalmas, gyors és hatékony módja kétoldalú megállapo­dás megkötése, s ezt ' két héttel ezelőtt az Eastern AIR Linesi egyik Boeing— 721-es gépének eltérítésekor a kubai kormány az Egye­sült Államok kormányának tudomására hozta. A nyilatkozat a továbbiak­ban ismerteti az Egyesült Ál­lamok kormányának Svájc havannai nagykövetségén ke­resztül a kubai kormány­nyal történt levélváltásait. agresszió ellen küzdő viet­nami nép igazságos ügyét. Határozottan támogatja a vietnami félnek arra irá­nyuló követelését, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul írja alá a vietnami háború beszünteté­sére és a béke helyreállítá­sára vonatkozó megállapo­dást. reáltítása Vietnamban és a béke immár jóval közelebb van, mint néhány héttel ez­előtt hinni lehetett volna. A konferencia végén Binh asszony újságírók előtt tett nyilatkozatában kijelentette: az amerikai delegátus ismét szép szavakat hangoztatott a békéről, de a tények ezzel el­lentétesek. A delegáció szóvivője az ülés után közölte: tekintettel arra, hogy a jövő hét csütör­töké az Egyesült Államokban nemzeti ünnep, a konferencia következő ülését két hét múl­va, november 30-án tartják. Azzal kapcsolatban, hogy Le Due Tho, a VDK-küldött­ség különleges tanácsadója pénteken Párizsba érkezik, a VDK és a DIFK küldöttségei­nek szóvivői újságírók kér­déseire válaszolva hangsú­lyozzák: az újabb Le Dúc Tho—Kissinger-találkozó cél­ja az, hogy mielőbb megtalál­ják a már kidolgozott megál­lapodás gyors aláírásának módját. Kiemelték: a vietna­mi fél a találkozótól azt vár­ja, hogy Washington végre bebizonyítja annyira hangoz­tatott jóakaratát és békepoli­tikáját. Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter csütör­tökön sajtóértekezletet tar­tott. Mindenekelőtt hangsú­lyozta, hogy a közeljövőben a „keleti politika” a bizton­sági értekezlet keretében fog érvényesülni. Az értekezlet célját az NSZK abban lát­ja, hogy tovább folytatódja­nak az enyhülési erőfeszíté­sek, több bizalom jöjjön lét. re az európai államok kö­zött, nagyobb biztonság és együttműködés szülessen és a folyamat végére jobb rend alakuljon ki Európá­ban. Kiemelte: a realitások ta­laján kell hozzáfogni az enyhülés és együttműködés Fjodor Konsztantyinov akadémikus a csütörtöki Pravdában elemzi Roger Garaudy „Alternatíva” című új brosúrájának tételeit, és ennek során megállapítja: „Korszakunk nagy harcában Garaudy végérvényesen a reakciós erők oldalára állt. A marxizmus—leninizmus egyes tételeinek bírálatától eljutott a misztikum, az an- tikommunizmus és a szov- jetellenesség hirdetéséig”. Garaudy új esszéje nem más. mint egy áruló önval­lomása, amely megmutatja, hogy szerzője milyen mesz- sze jutott az árulás és a renegátság útján. Garaudy buzdításai a marxizmuson belüli ekleti- kus „ésszerű” pluralizmusra, a burzsoá filozófiával való „nyílt párbeszédre” azt a törekvést leplezik, hogy a proletárelméletet, a kom­munista világnézetet össze- békítse a burzsoá ideológiá­val. A tudományos-műszaki forradalomról vallott néze­tei mögött az rejlik, hogy tagadja a jelenkornak, mint a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet korá­nak marxista—leninista meg. határozását. A „történelmi kezdeményezés” koncepciója azt leplezi, hogy megtagadja a proletariátus osztályhar­cának marxista—leninista elméletét, a szocialista for­radalom szükségességét. A „történelmi kezdeményezés módszertana” mögött az rejtőzik, hogy elhajlott a marxizmus alapelveitől. A „civilizációs fokozatok kon­cepciója” iránt tanúsított odaadása azt jelenti, hogy megtagadja a társadalmi­gazdasági formációkról szó­ló marxista—leninista tano­kat. megteremtéséhez, függetle­nül attól, hogy az európai országok milyen társadalmi rendszerben élnek, és mi­lyen ideológiai különbségek vannak közöttük. Az NSZK a keleti szerző­désekkel, a nyugat-berlini rendezéssel és a két német állam alapszerződésének megkötésével közreműködött a biztonsági konferencia zökkenőmentes megtartását gátló akadályok felszámolá­sában. Most az NSZK és az NDK „először vesz részt egyenjogúan egy ilyen nagy jelentőségű nemzetközi kon­ferencián” — húzta alá Scheel. A Garaudy-féle bírálat mindenekelőtt a szocializ­mus ellen irányul, amelyet azzal vádol, hogy „nem de­mokratikus”. Neki nem felel meg a meglévő szocialista társadalom, viszont igyekszik elkendőzni, elleplezni a ka­pitalizmus gyógyíthatatlan bajait: Mint a cikk szerzője írja: maga a marxizmus és a ke­reszténység összehasonlítá­sának és összekapcsolásának ténye, durva rágalom a marxizmus ellen. Ezt a rá­galmat még tetézi, hogy Gn- raudy „mechanicizmust” és „pozitivizmust” tulajdonít a marxizmusnak: „A marxizmus megterem­tői nagyszerű tettet hajtot­tak végre: utópiából tudo­mánnyá emelték a szocializ­must. A renegát Garaudy új „opusában” új utópia megteremtését hirdeti. Poli­tikailag Garaudy — akit ki­zártak a Francia Kommunis­ta Párt soraiból — hulla. Eszmei-elméleti vonatkozás­ban egy reakciós utópia új­sütetű megteremtője” — írja Fjodor Konsztantyinov. KormáiSYküldötfség utazott Guineáié Cseterki Lajosnak, az Elnö­ki Tanács titkárának vezeté­sével kormányküldöttség uta­zott a Guineái Köztársaságba. A küldöttség részt vesz az 1970. november 22-i, Guinea elleni portugál agresszió visz- szaverésének második évfor­dulóján rendezendő ünnepsé­geken. Heath Belfastban Edward Heath angol mi­niszterelnök az észak-iror- szági ügyek miniszterének. William Whitelawnak a társaságában, csütörtökön rendkívüli biztonsági intéz­kedések védelme alatt Bel­fastba repült. Heathnek egy év óta ez az első észak-íror­szági látogatása. Kétszáz rendőrt és detektívet moz­gósítottak, hogy megelőzzék a merényleteket, s bizton­sági okok miatt a minisz­terelnök programjának csak egy részét ismertették. Azon az éjszakán, amikor Észak-Irországban már Heath jövetelére vártak, Belfast protestáns negyedé­ben fiatal suhancok három golyóval kioltották egy ka­tolikus munkásember életét és ismeretlen lesipuskások hasba lőttek egy angol kato­nát. Portadown városban és Londonderryben ismét po­kolgépek robbantak. Az amerikai kormány a megállapodás aláírásával bizonyíthatta békeakaratát Kubai kormánynyilatkozat Scheel: „A realitások falaién kell hozzáfogni az enyhülés megteremtéséhez“ Szüts Dénes: ■ ■ (j ? a KmXm- täcdidft 31 A német érdekek­nek pedig csak az fe­lelt volna meg, ha a tröszt — legalábbis a részvények többsége, s ezáltal az irányí­tás — német kezekbe kerül Svájc viszont független és erős volt, ami a pénzvik'. ban betöltött szerepét illet.. A Bauxit Tröszt vezérkarul meg kellett nyerni, meg kel­lett hódítani, vagy el kellett őket veszejteni. Ami nem hajlik, törik... Az első lövés leadására ki kellett szemein, egy magyar honpolgárságú. megbízható, jó helyzetben levő személyt. Miért éppen Rajniss Ferenere esett a dr. Werner Daitz— Hugenberg—Frisch trió vá­lasztása? Mi sem egyszerűbb ennél! Rajniss Ferencről nem hiába mondta Bajcsy-Zsi- Iinszky: — Erről a csirkefo­gáról minden! feltételezek.. A későbbi laptulajdonos, a hírhedt Magyar Futár a náci megszállta Európa legvadabbul uszító, legdurvább hangú szócsövének szerkesztője L932 végén Németországba ment. és visszatérve, jobboldali cso­portot kezdett szervezni. Ha­marosan munkatársa lett az Uj Magyarságnak, a német pénzen indított nácitámoga­tó lapnak. Rajniss hirtelen bekerült a parlamentbe is Frisch keresve sem találha­tott volna Rajnissnál alkal­masabb, megfelelőbb embert arra, hogy a parlamentben megtámadja az akkor még svájci érdekeltségű Bauxii Trösztöt. Szász új szalagot fűzött a magnóba és a készülékből dr. Kovács György Ua'onai szakértő hangja szakította meg a csendet. Szász a lehető leghalkabbra állította a hangszórót... „Gőringnek csak bombázógépekből 3 ezerre volt igénye. A Luftwaffe fej­lesztésénél még a hadiflottát is háttérbe szorították. Rundstet tábornok a száraz­földi erők főparancsnoka, amikor szó került az angliai partraszállásról, azt kérte, 48 óra alatt 300 ezer katonát dobjanak át teljes felszere­léssel, tankokkal, ágyúkkal, kézifegyverekkel együtt. Dö- nitz tengernagytól Hitler azt kérdezte, mennyi hajóűrtar­talom szükséges ehhez?... Ki­derült., még az egynegyedével sem rendelkezik a náci hadi­flotta.. — Akkor a levegőből kell őket tönkretenni — mondta Hitler —. akkor nem támadhatják meg a hajókat és maguk ráérnek lassúbb ütemben áttenni az embere­ket... — Ez olyan lenne kancellár úr — mondta Rundstedt. —. mintha csapa­taimat egy húsdarálón en­gedném keresztül. — Ez annyit jelentett, hogy sok alapanyagra volt szük­ségük? A duralumínium- rrvártásra gondolok... — Igen, fel*étlen. Szász kikapcsolta a mag­netofont és miközben feiveite a fotókópiát, Rajniss Ferenc­cel ismerkedett. Emlékezett a Népbírósági anyagból arra, hogy Rajniss 1930 táján még a szociáldemokratákkal ka­cérkodott. Az OTI-ban, ahol tisztviselő volt, még azt állí­totta, hogy a horogkereszte­seket elsöpri az idő és a nép Aztán két év alatt tökéletes fordulatot csinált, más lóra nyergeit. Harcos fajvédő és nemzeti szocialista lett. Pénzt várt és kapott. Szász maga elé képzeke a 30-as évek parlamentjét, az elnököt, aki a szent korona plakettje alatt jelt adott a jegyzőnek. „Uraim, Rajniss Ferenc kép­viselő úr interpellációja kö­vetkezik!” És Rajniss beszélni kezdett Minden bizonnyal, előbb bá­torító .pillán‘.'.sár* az első sorban ülő Imrédy Bélára és Jaross Andorra nézett. — ... Uraim! A legnagyobb magyar kincs, a bauxit ügyé­ben fordulok a nemzethez, kérve, ítélje el azt a rabló­gazdálkodást, ami az alumí­nium alapanyagával folyik. Képviselő urak! Olyan visz- szaélésről rántom le a lep­let most önök előtt, amilyen aligha volt e szent hazában. A szombati lapok rövid, de fontos jelentést közöltéit, mégpedig azt, hogy a zürichi Bauxit Tröszt AG rendes közgyűlése jóváhagyta Mayer Ödön dr. vezérigazgató elő­terjesztett üzleti jelentését, mérlegét és nyereségrészese­dési javaslatát. A mérleg 1 millió 589 ezer frank tiszta nyereség. Svájcban a Blancart Bankház minden részvény után kifizeti a boldog tulaj­donosnak a hat svájci fran­kot. Ugyanakkor Magyaror­szágon a részvényesek szin­tén hat pengő 94 fillért kap­nak. Valójában furcsa egy átszámítás. Hol van a pengő a frankból?... Ám ez még hagyján. — Uraim! Bizonyára fi­nom. patinás, előkelő magán­bank a zürichi Blancart Bankház. Hűvös termek svájci jóléttől gömbölyder' szolgák fogadják a bauxit részvényekkel érkező ügyfe leket. A pénztárnok őr arany keretes pápaszeme mögül ol­vassa le a suhogó bankókat. De kinek?... Itt mered ránk, magyarokra a kérdés! Mint 1 tudják, a Bauxit Tröszt Svájcban állomásozik, a tő­kés logika örök törvényei alapján, mert Svájcban nincs bauxit. A zürichi részvény- társaság munkahelyének ele­gendő volna egy kisebb mé­retű fürdőszoba, megmuto­gatni a kíváncsi részvénye­seknek, hogy milyen is a ba­uxit eredeti, franktalan ál­lapotban. A termelés szem­pontjából persze a Bauxit Tröszt magyarországi válla­lat. A zürichi holding alapja, eltartója és alaDÍtója a ma­gyar nép. A svájci vállalat milliós jövedelmének leg­alább nyolcvan százaléka Ma­gyarországról származik, a magyar föld kincséből, a ma­gyar bányászok verejtéké­ből... Szász szinte hallani vébe, mint hujjognak, piszegnek, tombolnak a felháborod.itt urak, különösen, akik kima­radtak ebből az üzletből. — Mindjárt szolgálok ne­jekkel — folytatta Rajn’ss. — 1934-ig Magyarországról hatvanmillió svájci frank ke­rült külföldre. A részvények­nek csupán 24 száz Uka ma­radt itthon, a többi ■ dőzsölő svájci tőkések . és magyar partnereik zsebébe csúszott. (Folytatjuk * '’■mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom