Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

i. oiitá KELET-MAGYÄKÖRS2AÖ Wl október «t (Folytatás az 1. oldalról) javítására. Az intézkedések meggyorsítják a sütőipar fejlesztését, folyamatosan javítják a sütőipari dolgo. zók munkakörülményeit, szakmai utánpótlását. A megtett intézkedések ered­ményei — ha fokozatosan is — de már mutatkoznak. Bő­vültek a szűkös kapacitások, és az új technológiák beve­zetésével javult több főváro­si és vidéki sütőüzem ter­mékeinek minősége, mind­jobban nő a szállítóeszközök száma, emelkedik a sütő­ipari dolgozók jövedelme, s egyúttal a szakmunkások aránya. Hazánkban — a meglévő problémákat is figyelembe véve — jó és kiegyensúlyo­zott az élelmiszer-ellátás, mindinkább kiállja a nem­zetközi összehasonlítást is. Igaz, nem tudunk még min­den cikkből az igényeknek megfelelő kínálatot nyújta­ni. Két tényt azonban a helyzet megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyrészt, hogy a szocialista nagyüzemek köz­vetlenül az átszervezés után milyen nehézségekkel küzdöttek és mekkora utat tettek meg, másrészt, hogy a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar évi termelésé­nek kereken egyötödét ex­portáljuk, ami egész társa­dalmi, gazdasági fejlődésün­ket segíti elő, Az egyre növekvő élelmi­szer-szükségletet ma keve­sebb ember, kisebb földte­rületen termeli meg. Két év­tized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma mintegy 700 ezerrel, a szántóföld félmil­lió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékeny­ség fokozásával kellett el­lensúlyoznunk. A miniszter ezután rövi­den érintette a fejlődés né­hány alapvető elvi tényező, jét. Meggyorsult a mezőgazdaság fejlődése Többek között ' kiemelte: ágazatainkban — ugyanúgy, mint egész népgazdaságunk­ban — jelentős változást ho­zott a gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett rendsze­re. Ebben a gazdaságirányí­tási rendszerben lehetőség nyílt a fejlődés meggyorsí­tására, a vállalati önállóság kibontakoztatására, a válla­lati és társadalmi érdek összehangolására, a gazdál­kodásban meglévő tartalé­kok jobb kihasználására, ugyanakkor a központi aka­rat érvényesítésére. Ezt bi­zonyítja, hogy ágazataink fejlődése az elmúlt öt évben volt a legdinamikusabb, és gazdaságpolitikai céljaink minden megelőző időszakhoz képest nagyobb tervszerűség­gel valósulnak meg. Ez azt is mutatja, hogy a közgaz­dasági eszközökre alapozott központi Irányítási módszer ilyen tekintetben is bevált. Az elmúlt évek tapaszta­latai világosan jelzik, hogy a termelésben, és a műszaki fejlesztésben egyaránt csak a jól átgondolt központi ter­vezés, . az ebbé# #1 kai mázott közgazdasági szabályozás és az üzemi érdekeltség össz­hangjának megteremtésével — egyúttal az információ- áramlás gyorsításával — le­het előbbre jutni. A megtett intézkedések nyomán a termelés növeke. désének üteme a népgazda­sági tervekben meghatáro­zottak szerint, sőt egyes ága­zatokban annál kedvezőbben alakult. A technológiai szempontból megoldottnak minősíthető és amellett jö­vedelmező ágazatokban a termelés szintje viszonylag magasra emelkedett. Egyes termékek előállítását illető­en nemzetközileg is figye­lemre méltó eredmények születtek. Javult a termelés tudomá­nyos, műszaki, technikai megalapozottsága, az egyes munkafolyamatok gépesítése, nőtt az üzembe helyezett, korszerű állattenyésztő tele­pek száma, előrehaladt a gyártás- és gyártmányfej­lesztés. Számos új, nagy , termő-, illetve termelőké­pességű növény- és állatfaj­tát vontunk be a termelés­be. Nagy lépést tettünk a mezőgazdaság kemizálása. az öntözéses gazdálkodás terén. A tudományos eredmények gyakorlati felhasználását se­gítette a dolgozók politikai és szakmai színvonalának emelkedése. A termelés növekedésével, a műszaki fejlődéssel együtt javult a vállalatok, a gazda­ságok jövedelmezősége, egy­szersmind javultak a szemé­lyi jövedelmek, az élet- és munkakörülmények. A fejlődés egyik legnagyobb problémája azonban a diffe­renciáltság. Ez a mezőgazda­ságban különösen a személyi jövedelmek, a termelés kü­lönböző ágai, a gazdaságok, elsősorban a termelőszövet­kezetek és egyes területek között mutatkozik meg. A személyi jövedelmek nö­velésében az elmúlt időszak­ban jelentős eredmények szü­lettek. Pártunk IX. kong­resszusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszinvona- lát, ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munkásosztá­lyét. Pártunk politikájának nagy sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonat­kozásában az elmúlt évek­ben sikerült elérni. A személyi jövedelmek ki­egyenlítődésében elért ered­mény lehetővé tette, hogy a IV. ötéves tervben a mun­kások és parasztok jövedel­mének növekedését azonos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változat­lanul nagy probléma a sze­mélyi jövedelmek nagyfokú differenciáltsága, amely el­sősorban a gazdálkodás, a termelést színvonal különbö­zőségéből ered. Az aktív ter­melőszövetkezeti tagok több mint 35 százalékának a kö­zösből származó személyi jö­vedelme évi 15 000 forint alatt van. Feladatunk tehát, hogy gazdaságpolitikai, jöve­delempolitikai intézkedé­seink során továbbra is szem előtt tartsuk az indokoltnál nagyobb mértékű differen­ciáltság kiegyenlítését. A parasztság személyi jöve­delmének növekedésével egy­idejűleg jelentős intézkedések törtéjvtók á termelőszövetke­zeti lágsaf szociális, társa­dalmi ellátottságának javítá­sára Is. Ebben a tekintetben azonban még maradtak a jö­vőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átala­kulást követő időszakban az idős tagok részaránya nőtt és az ebből adódó problémák a mezőgazdaságban jóval na­gyobb gondot okoznak, mint a többi területen, A párt és a kormány a nyugdíj- és jára­dékrendszer bevezetésével és továbbfejlesztésével jelentős segítséget nyújtott azoknak a Mikszáthra, pontosabban egy kis karcolatára gondolok, amint felberreg az őszi ülés­szakot megnyitó országgyűlé­si csengő. Délelőtt tizenegy, a képviselői padsorok megtelve, ott vannak a teremben apárt és a kormány vezetői, az El­nöki Tanács tagjai. Visszatér­ve Mikszáthra, az akkori Tisztelt Házra, csak és mind­untalan párhuzamot van az ember a két kor között, a két Ház között. Ott, akkoriban, amikor Mikszáth Kálmán írt a pénzügyminiszter reggelijé­ről, arról, hogy hiába is vitat­koznak bent a honatyák az adóról, úgysem jut el érde­mes fülekhez, mert a pénz­ügyminiszter reggelizik, ak­koriban milyen más volt minden. Órákig tartó sem- mitmondások, nyakr.tekert fejtegetések az emelvényen, miközben más képviselők még arra sem érdemesítették a T. Házat, hogy bemenjenek. Az ország gyűlése mindig izgalmas, ünnepélyes ese­mény mostanában. Még azok­nak is az, akik már a máso­dik, harmadik ciklusban él­vezik választóik bizalmát, hát még a fiatal képviselők­nek, a meghívottaknak, a karzaton ülő vendégeknek. Már maga a Ház is tekin­télyt, tiszteletet parancsoló, s amikor kigyulladnak a csillá­rok, a jupiterlámpák, mun­kához kezdenek a televíziós kamerák, a gyorsírók, akkor még inkább ünnepélyesebbé válik az esemény. Pedig amit itt tárgyalnak, nagyon is hétköznapi téma. Amiről itt beszélnek, az termelőszövetkezeti öregek­nek, akik nagy számban vol­tak a termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, a szövet­kezetek alapító tagjai. Anyagi erőforrásaink azonban vége­sek és ezért sajnos az öre­geink közül számosán van­nak nehéz anyagi helyzetben. Helyzetük javítására a fiata­labb nemzedék, maguk a ter­melőszövetkezetek is sokat te­hetnek. Ennek szép példáival ma már mind több helyen ta­lálkozunk. Fontos, hogy a ter­melőszövetkezetek továbbra is segítsék az idős, munkában megöregedett tagjaikat. Le­hetőségeihez mérten a kor­mány is tesz további intézke­déseket helyzetük javítására, elsősorban a járadékok ösz- szegének a jövő év elején történő felemelésével. __ A társadalmi ellátottság má­sik, kétségtelenül nagy kü­lönbsége a nyugdíjkorhatár­ban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem túl távoli jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonosítá­sára. Közismert, hogy termelő- szövetkezeteink egyharmada mostoha természeti és köz- gazdasági körülmények kö­zött gazdálkodik. A kedvezőt­len adottságokkal küszködő emberek helyzetének javítá­sára csak a termelési szerke­zet további ésszerűsítésével, összehangolt területfejleszté­si politikával, megkülönböz­tetett támogatással nyílik le­hetőség. Az új és a régi termelési formák ma is megtalálhatók a mezőgazdaságban. Bár a korszerűen gazdálkodó nagy­üzemek egyre nagyobb szere­pet töltenek be, egyelőre azonban vannak és a jövő­ben is — szükségszerűen — lesznek kisüzemek is. Ebből következik, hogy a társadal­mi igények kielégítésében meghatározó ugyan a mező­gazdasági nagyüzemek ter­melése, de a nagyüzemen kí­vüli mezőgazdasági termelés — a háztáji és kisegítő gaz­daságokéval együtt — 1971­ben a mezőgazdaság termelé­si értékének 39 százalékát adta. Nagyfokú az eltérés még a nagyüzemek termelési szín­vonalában, anyagi-műszáki ellátottságában is. Ebhez szo­rosan kapcsolódik a szakem­berellátásban. a vezetés szín­vonalában mutatkozó különb­ség. Mindezek összhatásaként differenciálódik a mezőgazda- sági üzemek gazdálkodásá­nak eredménye és a mezőgaz­dasági dolgozók jövedelmi színvonala. Az élelmiszeriparban a problémák az egyes iparágak eltérő fejlettségében, továbbá az alapanyagtermelés és a feldolgozás közötti ellent­mondásban mutatkoznak meg. A rendelkezésünkre ál­ló eszközök még nem bizto­sítják minden területen m alapanyagtermelés és az élel­miszer-feldolgozó iparágak egyidejű, összehangolt fej­lesztését. A termesztésben és te­nyésztésben lévő fajták meg­választása, az anyagi-műsza­ki ellátás célirányos szerve­zése, a technológiai fegyelem és a szakértelem további ja­vítása jelentős tartalékokat képez a gazdaságos termelés növeléséhez. A fejlesztési elképzelések megvalósítását sok esetben gátolják a munka- és üzem­jtervezési tevékenység sut1 (ui megmutatkozó hiányok. A termelés egyre jobban kor­szerűbb technológiák alapján folyik, ami magas szintű is­mereteket követek A munka- és üzemszerve­zés gyengesége kihat a mun­kaerővel és az eszközökkel folyó gazdálkodásra, végső soron az egész termelésre. Fékező lehet a helyenként még mindig túlságosan köz­pontosított vezetési szerve­zet. a hatáskörök kiforrat­lansága. Komplex fejlesztésre van szükség összességükben hatéko. nyak a termelés műszaki- technikai bázisának kiala­kítására tett intézkedések. Azonban sok gonddal, prob­lémával küzdünk. Közülük az egyik alapvető probléma, hogy fejlesztési politikánk komplexitását a legtöbb esetben sem központi, sem üzemi szinten nem tudtuk biztosítani. Üzemi szinten gyakran fordul elő, hogy — akár fedezet, akár kivitelezési le­hetőségek híján — fogyaté­kosán készültek el a beruhá­zási létesítmények, a szüksé­ges járulékos berendezések vagy egyéb lényeges mű­ködő elemek nélkül. Ezek utólagos pótlása külön költ­séget, gondot okozott. Nem mindig sikerült egy-egy fo­lyamat teljes és gazdaságos gépesítése sem. Hasonló jelenségek mutat­koztak magasabb, ágazatkö­zi szinten is. ahol a szántó­földtől a fogyasztó asztaláig húzódó gazdasági együttmű­ködések — vagyis a vertiku­mok — láncolatát szakították meg a fejlődés egyenetlensé­geiből származó hibák. A IV. ötéves terv során kiemelt feladataink közétar­tozik a műszaki fejlesztés komplex megvalósítása. Az anyagi lehetőségek figyelem- bevételével, üzemi szinten egy-egy termelési folyamat komplex műszaki fejleszté­sét kell előtérbe helyeznünk, ágazati"“'1 szinten pedig az egyes vertikumok olyan irá­nyú fejlesztését, amely az eddiginél jobban teremti meg a nyersanyagtermelés, a feldolgozás és a forgalma­zás összhangját. Többet kell tennünk — és gyorsabban kell előrehalad, nunk — az élelmiszer-gazda­sági üzemek egyenrangú gaz­dasági kapcsolatainak kiala­kításában. Megkönnyíti a helyzetet, hogy az együttmű­ködés feltételeit jogszabá­lyok is rögzítik. Segítenünk kell a gazdasági társulások bővítését, a közös vállalko­zások, vállalatok létesítését, a kooperációs kapcsolatok­ban az anyagi érdekeltség érdekazonosságának foko­zottabb megtermetését. Ez­zel egyidejűleg el kell ér­nünk, hogy csökkenjen, il­letve megszűnjön az állami vállalatok és a szövetkeze­tek körében még helyenként tapasztalható pozícióféltés. Az a legfontosabb, hogy a szemléletben és a gyakorlat­ban egyre inkább az együtt­működésből származó nép- gazdasági és üzemi elő­nyök kerüljenek előtérbe. A mezőgazdaság, az élel­miszeripar, az erdészet és az elsődleges faipar műszaki fejlesztése egyre dinamiku­sabban fejlődő, korszerű ipari hátteret igényel. A sa­ját gépjavító és szolgáltató bázis megteremtésében jó úton haladunk. Sok régebbi hibát sikerült kiküszöböl­nünk például az alkatrész- ellátásban rövid idő alatt elért előnyös változással. Fejlesztési elképzeléseink azonban csak úgy valósítha­tók meg, ha minél több új gépet, eszközt, minél több és hatékony kémiai anyagot kapunk a hazai Ipartól, il­letve a baráti országoktól. Számos részeredmény el­lenére még mindig nagy az ellentmondás — különösen a mezőgazdaságban — a tudo­mányos műszaki ismeretek­nek a termelésbe yaló be­áramlása és befogadása kö­zött. Minél több technikát vonunk be a termelésbe, annál fontosabb a technikát alkalmazó embernek a sze­repe. A ma feladatai közé tartozik a szakmunkásképzés bővítése, színvonalának emelése, a képzés feltételei­nek további javítása. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése, az ipar fej­lődése és az ezzel járó váro­siasodás hatására meggyor­sult a falusi lakosság tár­sadalmi átrétegeződése. A végbemenő változások ered­ményeként új tartalmat nyert a falu fogalma. Nőtt a falu lakosságának igénye a tanulás, a városi szintű kul­turális élet iránt. Bővültek a művelődési lehetőségek. A villamosításban, a lakásépí­tésben, a közművesítésben elért eredmények pedig a fa. lusi életkörülményeket te. szik szebbé. A parasztság a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás keretei között nemcsak anyagilag erősödött meg, hanem műveltségben, politikai, társadalmi szemlé­letében és a közéletben is sokat fejlődött, így minden vonatkozásban emberibb éle. tét élhet, s nem utolsósor­ban: kedvezőbb körülmények között végezheti munkáját. Ahhoz, hogy ez évi célki­tűzéseink teljesüljenek, az elkövetkező napokban és hetekben még nagy feladatok várnak dolgozóinkra. Az őszi érésű növények termé. sének betakarításával, fel. dolgozásával, illetve raktáro­zásával egyidőben el koil végezni a jövő évi termést megalapozó talaj-előkészítési és talajerőpótlási munkákat. Idei eredményeink máris biztatóak. A mezőgazdaság előreláthatóan néhány száza­lékkal túlteljesíti az éves terv előirányzatát. Az élelmi­szeripar teljesítése 197t-hez képest mintegy 8 százalékos növekedést mutat. Átlagon felül fejlődött a húsipar, a tartósítóipar és a növény­olajipar. A cukorrépa-terme, lés növelésére tett intézkedé­sek kezdeti eredménye ab­ban is megmutatkozik, hogy a cukorrépát termelő szövet­kezetek, állami gazdaságok —• és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez képest az idén jelentősebben emelik ter­melési színvonalukat. A lakosság élelmiszer- ellátása az 1971. évi szinthez képest mintegy 8 százalékkal emelkedik. Az eredményeket — ezt hangsúlyozni kell — végső soron az az alkotó munka te­remtette meg, amelyből min. den szorgalmas dolgozónk; parasztságunk fiatalja, öreg­je, értelmiségünk egyaránt derekasan kivette részét. Amikor erről a helyről is köszönetét mondok vala­mennyiüknek, azt kérem tő­lük: segítsék a jövőben is ha­sonló lelkesedéssel és oda­adással közös céljaink meg­valósítását, Beszámolóm végére érve, az elmondottakat összefoglal­va úgy érzem, megállapítha­tom : a mezőgazdaság, az élei- " miszeripar és a fagazdaság az elmúlt években dinamikus fejlődéssel, eredményesen tel­jesítette azokat a fontos gaz­daságpolitikai célkitűzése­ket, amelyeket a párt és a kormány meghatározott és egész társadalmunk elvárt. A miniszter végül kérte az or­szággyűlést, hogy a beszámo­lót vitassa meg és fogadja el, (Folytatás a 3. oldalon) Parlamenti jegyzetek Reális kép szinte az első szótól az utol­sóig eljut a tömegekhez. Szó szerint a legszélesebb töme­gekhez, az egész ország nyil­vánosságához. A televízió, a rádió, az országos és a me­gyei lapok huszonnégy órán belül eljuttatják a képviselők választóihoz a parlament munkájáról szóló beszámolót. Precízen, pontosan, bő, s nem egyszer teljes terjede­lemben. így hát mi marad annak, aki abban a szeren­csében részesült, hogy Sza- bolcs-Szatmár megyébe töb­bet mondjon az országgyűlés mostani ülésszakáról, mint mondjuk a pesti lapok? Nem könnyű ma krónikásnak len­ni ott, ahol nagy a konkur- rencia, mint a rádió, a tv, amely azonnal is képes meg­szólaltatni embereket — a szünetekben és a folyosókon is — és még véget sem ért a napi munka a T. Házban, már látják a nézők képviselő­jüket, akivel a riporter úgy beszél, mintha ők beszélné­nek. így azután hallgatjuk dr. Dimény Imre miniszter expo­zéját a mezőgazdaságról, he­lyesebben az élelmiszer-gaz­daságról, s megpróbálja be­lehelyezni az ember az orszá­gos helyzetképbe Szabolcs- Szatmár megyéjét. Aki nem járatos az or­szággyűlési munkában, az nem is tudja, hogy az ülés­szak tevékenysége nem ked­den kezdődik, s nem szerdán este ér véget, jóllehet a lapok így közlik, a képviselői pad­sorok is ezen a két napon tel­nek meg. Mert itt vannak az országgyűlési bizottságok, amelyekben már hetekkel ez­előtt komoly munka folyt, a bizottság tagjai — a mező- gazdaságiban tőlünk Bojtor Miklós balkányi képviselő dolgozik — töviről hegyire megbeszélték, mit kellene tenni, mit várnak a miniszte­ri beszámolótól. Itt, a szünetben azt mond­ták a képviselők, hogy ezt várták: hiteles, reális hely­zetképet. Visszatérve a korábbi fej­tegetéshez, az is a tájékozta­táshoz tartozik, hogy a mi megyénk húsz választókerü­letének képviselői sem üres kézzel — nem tájékozatlanul, felkészületlenül — mennek az ülésekre. Az országgyűlés irodájától előre megkapnak minden beszámolót. Ennek alapján azután van módjuk felkészülni, van lehetőségük megvitatni a helyzetet, s hoz­zátenni az országos vélemé­nyekhez a szabolcsiakat is. Mondhatnám úgy is, hogy a kulisszák mögött értékes tanácskozások folynak. A mi megyei képviselőcsoportunk is alaposan felkészült eddig valamennyi ülésszakra. Dr. Fekszi István, a csoport elnö­ke azt mondja, hogy erre talán még jobban, mint az eddigiekre. Hogy miért, hogy ezt mi indokolja? Az egyik, hogy Szabolcs-Szatmár mező- gazdasági jellegű megye még akkor is, ha nem kis mérték­ben fejlődik az ipar. Az em­berek majdnem ötven száza­léka most is a mezőgazdaság­ból él, az összes bevételek hetven—hetvenöt százaléka az élelmiszer-gazdaságból származik. A másik, hogy húsz képviselőnk közül tíz­nek szakterülete a mezőgaz­daság. Agrármérnökök és üzemgazdászok, közgazdá­szok vannak közöttük, de akiknek ez nem is szakmájuk — mint például Benkei And­rás elvtárs. Erdei Lászíóné elvtársnő, Danes József má­tészalkai járási párttitkár, vagy Széles Lajos, a fehér- gyarmati járási hivatal elnö­ke és a többi — ők sem most kezdték az ismerkedést a mezőgazdasággal, s konkrétan a szabolcsival, szatmárival. így hát több a mezőgaz­dasághoz komolyan értő, mint a kevésbé értő a mi képvise­lőink között. Laikus pedig egyenesen nincs, mert még az ipari üzemben dolgozó Gás­pár Istvánné. Kovács Lajos, vagy Jeszenszki Gábor is na­gyon jól érti, miről van szó. S nemcsak érti, érdeklődnek is iránta. A szünetben, az ebédlőben, a miniszteri be­széd után erről folyt közöt­tük a szó: a takarmányozás­ról, az öntözésről, a szarvas­marha-tenyésztésről, az árak­ról. Tulajdonképpen arról az út­ról, hogyan lesz a takar­mányból hús, tej, tejtermék, hogyan lesz több. olcsóbb zöldség, ehhez mi szükséges pénzben, gépben, stb. A fel­szólalások is azt mutatták, nem érdektelen, Ádámtól— Évától leszármaztatott órás fejtegetések, de ízig-vérig mai, húsba-vérbe vágó témák vannak a napirenden. Az egészben ott van a szabolcsi képviselők munkája, a Tisza —Szamos parti legelők javí­tásának gondja, a jonatánter­mesztés holnapja. Korábban, hosszú évekkel ezelőtt ezekre a témákra azt mondta a városi1 ember, hogy jó-jó. ez is kell, de ez nem az ő asztala. Szerintem nagy dolog, hogy most, ma már alig van, aki így vélekedik. Az ember — hogy a képvise­lők mindegyike így van ezzel, az természetes — közben rá­jött, hogy a dolgok összefüg­genek. Hogy például az, ha a szatmári paraszt komplex gé­pekkel takarítja be a szálas takarmányt, az több, s így ol­csóbb húst is jelent a városi embernek. Ilyen, igy izgalmas ez az ülésszak. A fontos, hogy min­denki tudja, merre kell to­vább haladni. A mai hon­atyák is, s azok is. akikhez eljut a szavuk. Kopka János

Next

/
Oldalképek
Tartalom