Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

Vilié PROlETÍRIA!,E6YEs0l!ETEK! CXTX CVFOLTAtt 24«. SZÁM ARA: 80 FILLER 1912. OKTÓBER 11, SZERDA L4nnW TARTALMAI***» Knftaráfts címe« guruló pénzek Ok: az ital Totótanácsadó Sportjelentéseink Á mezőgazdaság, az élelmiszeripar helyzete az országgyűlés előtt Kedden megnyílt a parlament őszi ülésszaka Kedden délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára. Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a Budapesten akkreditált diplomá­ciai képviseletek több vezetője foglalt helyet. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az or­szággyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű ren­deletéiről szóló jelentését az alkotmány rendelkezésének meg­felelően az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a képvise­lők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelen­tését tudomásul vette. Az országgyűlés elnöke ezt követően tájékoztatta a kép­viselőket, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság be­nyújtotta az országgyűlés ügyrendjének módosításáról és egy­séges szövegéről szóló javaslatát, ezt ugyancsak kézhez kap­ták a képviselők. Közölte Apró Antal azt is, hogy Bondor Jó­zsef építésügyi és városfejlesztési miniszter az országgyűlés ügyrendjének előírása szerint 30 napon belül írásban közölte válaszát Búza Barna képviselő legutóbb előterjesztett inter­pellációjára. Az ülésszakra több képviselő nyújtott be inter­pellációt — ezek tárgyát dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette a képviselőkkel. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysoro­zatát. A napirend: 1. Dr. Dlmény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter beszámolója a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság helyzetéről, valamint az e területeket érintő tör­vények és kormányhatározatok végrehajtásáról. 2. Az országgyűlés ügyrendjének módosításáról és egysé­ges szövegéről szóló javaslat. 3. Interpellációk. Ezután napirend szerint megkezdődött az első téma tár­gyalása. Dr. Dimény Imre emelkedett szólásra. lemében gyorsabban hala­dunk előre a zöldségtermelés komplex féjlesztésével a gé­pesítés, a keroizálás és a szakosítás terén. Fejlesztési koncepcióink szerint termelé­si színvonalunknak és anyagi lehetőségeinknek megfelelően a zöldségtermő terület egy- harmadán — a nagyobb ha­tékonyságú vegyszerek al­kalmazása mellett — korsze­rű technológiákat vezetünk be. Mivel azonban a korszerű technológiák széles körű al­kalmazásának lehetőségei a IV. ötéves terv időszakában korlátozottak, nagy gondot fordítunk a hagyományos termelési módok fejlesztésére is a különböző átmeneti el­járások és módszerek alkal­mazásával. Továbbra is se­gítjük a kisüzemi zöldségter­melés fejlesztését és eszköz- ellátását, hiszen a zöldségfé­lék összes mennyiségének 30 százalékát a háztáji és kise­gítő gazdaságok szolgáltatják. A termelési kedvet egyébként a kormány nyújtotta anyagi ösztönzés minden szektorban egyaránt serkenti. Kiegyensúlyozó« az élelmiszer-e!látás Dr. Dimény Imre expozéja Dr. Dimény Imre bevezető­ben a mezőgazdaság, az élel­miszeripar és az erdészet helyzetéről, fejlődéséről szólt. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az elért ered­mények a párt és a kormány agrárpolitikájának helyessé­gét és következetességét bi­zonyítják. A szocialista át­szervezés során a munkás- osztály nélkülözhetetlen esz- mei-oolitikai és anyagi segít­séget adott a parasztságnak. A termelőszövetkezeti rend­szer kibontakozásában a munkásosztály politikai, er­kölcsi és anyagi támogatása is megtestesül. A szocialista átszervezés teremtette meg a legfontosabb feltételeket ah­hoz, hogy parasztságunk mind egységesebb politikai, társa­dalmi szemlélettel, egyértel­műen a szocializmus ügye mellé álljon. Ezzel új tar­talmat nyert a két testvéri osztály szövetsége, a munkás­paraszt szövetség. A szocia­lista termelési viszonyok ki­alakulásával a munkásosztály, de egész társadalmunk jog­gal elvárta és elvárja, hogy a mezőgazdaság, az élelmi­szeripar és a fagazdaság a megelőző időszakhoz képest gyorsabban fejlődjék, folya­matosan elégítse ki az egyre növekvő társadalmi igénye­ket. ügy is fogal­mazhatnánk, hogy az érin­tett ágazatok hozzájáru­lása a társadalmi igények ki­elégítéséhez nagymértékben befolyásolja az életszínvona­lat, ezzel együtt belpolitikai életünket, társadalmi közvé­leményünket. Ágazataink mind magasabb szinten képesek a társadalmi igények kielégítésére. Pedig az igények gyorsan növeked­nek. Ezt bizonyítja például, hogy az egy főre jutó fo­gyasztás hús- és húskészítmé­nyekből, valamint tojásból az elmúlt évtizedben kereken annyival növekedett, mint az 1960. évet megelőző 22 esz­tendő alatt összesen. Ami a számszerűséget illeti: hús- és húskészítményből 12,2 kilo­grammal, tojásból 5.6 kilo­grammal, cukorból 6,9 kilo­grammal, zsiradékból 4 kilo­grammal növekedett az egy főre jutó fogyasztás a jelzett időszakban. A mennyiségi el­látás növekedésével egyide­jűleg javult az élelmiszerek minősége, feldolgozottsága, csomagolása, általában az egész ellátás színvonala. gek áremelkedését is megha­ladta. A gyümölcsfélék ár­emelkedése 1971-ben elérte a 21 Százalékot, 1972 első fél évében ez 30 százalékot tett ki. A második fél évben ez mér­séklődik, elsősorban az alma­felhozatal hatására. A gyü­mölcsárak egész év átlagá­ban várhatóan magasabbak lesznek az elmúlt évinél. Eb­ben nagy szerepe volt az el­múlt két esztendő gyümölcs­termesztési szempontból igen kedvezőtlen időjárásának, közrejátszottak azok a terme­lési nehézségek is, amelyek általában a munkaigényes kultúrákat jellemzik. A zöldségfélék fogyasztói ára 1971-ben 14 százalék és 1972 első fél évében 4 százalékkal emelkedett. Ez a második fél évben már nem folytatódik, annak ellenére sem, hogy az elmúlt napok hűvös és helyenként fagyos időjárása sok helyütt károsí­totta az őszi betakarítású zöldségféléket, főleg a para­dicsomot és zöldpaprikát, a másodvetésű zöldbabot és uborkát. Mégis azt láthatjuk, hogy különösen az év máso­dik felében az 1971-es hely­zethez képest bizonyos javu­lás van. Lakosságunkat nyilván elsősorban az érdek­li, hogy ez a javulás tartós lesz-e. így arra kell válaszol­nunk, hogy az ellátási gon­dok felszámolása mikorra várható úgy, hogy a kínálat növekedésével együtt meg tudjuk állítani a zöldség- és gyümölcsárak további emel­kedését. Jelenthetem a tisz­telt országgyűlésnek, hogy ennek a kérdésnek a megol­dását a következő időszak egyik legfontosabb társada­lompolitikai és termelésfej­lesztési feladatának tekintjük. Ennek érdekében sok nehéz­séget kell leküzdenünk a ter­melés és a forgalmazás terü­letén, amihez megfelelő lehe­tőségeket teremt a kormánynak a zöldségtermesztés fejleszté­sére az elmúlt év végén ho­zott hátározata. A kormányhatározat szel­A határozat eredményes végrehajtása révén megszün­tethetjük a zöldségellátásban még mutatkozó hiányt, és az ellátást úgy tudjuk javítani, hogy közben a zöldségárak el­fogadható keretek között mo­zogjanak. A jellegzetesen piaci cikk­nek számító zöldség- és gyü­mölcsfélék árának növekedé­séből sokan hajlamosak le­vonni olyan következtetést, hogy nálunk az élelmiszerek általában drágulnak. A zöld­ség- és gyümölcsféléknek a burgonyával együtt számított érték részaránya az összes kiskereskedelmi és piaci for­galomban a 3 százalékot sem éri el, az összes élelmiszer- forgalmon belül pedig mint­egy 10 százalékot képvisel. Ugyanakkor . az élelmiszerek 87 százaléka az állam által meghatározott fix, maximált, vagy behatárolt árkategóriák­ban kerül forgalomba. Ennek eredményeként az alapvető élelmiszerek ára 1967 óta változatlan. Közben azon­ban a termelési költségek emelkedtek. Ennél fogva ezt az életszínvonal-politikánk­kal összefüggő fogyasztói ár- stabilitást a legalapvetőbb élelmiszereknél csak úgy le­A zöldség- és gvumolcselláíás feladatai Egyes élelmiszerekből van­nak még ellátási gondjaink, mennyiségi és minőségi vo­natkozásban egyaránt. A zöldség- és gyümölcsellátár terén mutatkozó nehézségek­ről szólva a miniszter aláhúz­ta: ezeknek a termékeknek — tömeges felhasználásuknál és a korszerű táplálkozásban betöltött szerepüknél fogva — mindig is nagy jelentőségük volt a fogyasztásban. A bel­földi ellátás mellett fontos feladat a népgazdasági szem­pontból mindenképpen indo­kolt exportkötelezettségek teljesítése is. így például az idén szeptember 30-ig e cik­kekből 82 millió rubel és 23 millió dollár bevételünk szár­mazott. Sajnos, a termeié; nem kielégítő alakulása miatt zöldségből és gyümölcsből f hazai fogyasztók növekvő igé nyeit — még az export idő szakonkénti visszafogása mel­lett — sem tudtuk folyama­tosan és teljesen kielégíteni. A zöldségtermesztésben nagy az ingadozás a vetésterület és a termésmennyiség vo­natkozásában egyaránt. Je­lenleg hazánkban az egy főre jutó évi zöldségfogyasztás 85 kilogramm, a gyümölcsfo­gyasztás pedig 65 kilogramm körül mozog. Ez az arány az össz-élelmiszerfogvasztás magas színvonalán belül — figyelemmel az egészsége­sebb táplálkozásra és termé­szeti adottságainkra — nem­zetközileg közepes szintnek felel meg. A termelés inga­dozása és bizonyos értékesíté­si problémák miatt, a zöld­ség- és gyümölcspiacon a ke­reslet meghaladta a kínálatot. Ezért a fogyasztói árak emel­kedtek, ami különösen a kis­fizetésűeket, a nagycsaládoso­kat, a nyugdíjasokat és álta­lában a nagyvárosi munkás­ságot érintette hátrányosan. A zöldség- és gyümölcsel­látás kialakult helyzetét sok összefüggésben lehet indokol­ni, mindenekelőtt figyelmet érdemel, hogy a gyümölcs- félék árnövekedése a zöldsé TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS. (KELET-MAGYARORSZÄG TELEFOTO) hetett és lehet biztosítani, hogy az állami költségvetés« bői jelentős mértékű árkiegé­szítést adunk e termékek for­galmazásához. Az összes élelmiszerhez nyújtott árkiegészítés 1971- ben 7,8 milliárd forint volt. Legnagyobb a hús és a tej árkiegészítése. így például 1971-ben az állam a marha­hús fogyasztói árát kilogram­monként 16 forinttal, a ser­téshúsét 13 forinttal egészítette ki a költségvetésből. Ugyan­akkor a tej árkiegészítése közel 2 forint volt literen­ként. Mivel az élelmiszerek a lakosság fogyasztásában jelentős értékarányt képvisel­nek — hiszen a lakossági fo­gyasztásnak mintegy a felét alkotják — nyilvánvaló, hogy az alapvető élelmiszerek ár­alakulása mindig is az élet­színvonal-politika egyik leg­fontosabb kérdése volt és lesz. Ebből viszont az is kö­vetkezik, hogy az alapvető élelmiszerek árszínvonalának alakítása továbbra is teljes egészében a kormány kezében marad, amennyiben ezek az árak csak központi intézke­dések útján változtathatók. A közvéleményt foglalkozz tató probléma az ellátás ala­kulása kenyérből és más sü­tőipari termékekből is. Itt nem mennyiségi, hanem alap­vetően választéki és minőségi kifogásokról van szó. Az el­marasztaló észrevételek több­ségükben indokoltak és jogo­sak. A sütőipari termékek vá­lasztékát és minőségét termé­szetesen sok tényező befolyá­solja. Ezek közé tartozik, hogy a felhasznált liszt minő­sége időszakonként és terüle­tenként bizonyos fokig elté­rő. A minőséget ezenkívül be­folyásolja a rendelkezésre álló kapacitás, a szakmun­kád ellátottság és számos egyéb tényező. A minőségi hibák íő oka végső soron — s ezt őszintén meg kell mondani —, hogy az elmúlt húsz évben, mialatt a sütő­ipar termelése 300 ezer ton­náról 1 millió tonnára nőtt, ezzel egyidőben nem tudtuk kellőképpen emelni a mű. szaki színvonalat, nem tud­tuk pótolni a szakmunkás­létszámot, nincs még ele­gendő kis és középkapaci­tású sütőüzem. Az utóbbi években a kor­mány, a minisztérium, va­lamint a sütőipar közvetlen felügyeletével megbízott megyei tanácsok számos in- ^zkedést hoztak a helyzet (Folytatás a 2. oldalon) Olvasóink írják

Next

/
Oldalképek
Tartalom