Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
Vasárnapi melléklet Kenni a kereket ? Rég úgy mondták, kenni kell a kereket, hogy forogjon. Nem mindenki vallotta ezt a letűnt világban sem. De sokszor a kényszer becsületes embereket is rávitt a korrupcióra, amikor sehogyan sem találták meg az igazukat. A fiatalabb nemzedék szerencsére alig ismeri, legfeljebb az értelmező szótár segítségével fejtheti meg, mit takar a lekenyerezés, lefizetés, általánosabb nevén a kenés. Napjainkban mindjobban szűkül a talaj — a társadalmi és az emberi —, amelyen újra felütheti fejét ez a gyom. De aki nyitott szemmel és füllel jár, találkozhat esetekkel, amelyek ugyan egyediek, megsem árt szót ejteni róluk. Az egyik nyíregyházi óvoda vezetője mondta el — mellékesen egy más témájú beszélgetésünk során —, hogy igen rossz napot szerzett számára az egyik szülő. Elég lassan készülget a leendő új óvodai szárny átalakítása. Emiatt a szülők naponta jönnek — hol türelemmel, hol idegesen —, mikor hozhatják a gyermeküket az óvodába Az egyik szülő miután türelmesen és látszólag megértéssel végighallgatta az óvoda vezetőjének magyarázatát, az ajtóból visszafordult és azt mondta: „Kerül, amennyibe kerül, mennyit fizessek.” És előszedte a pénztárcáját Az óvoda vezetője azóta is röstelli, hogy nem tudta fegy elmezni magát, a megalázó ajánlat teljesen „kiborította”. Nemcsak az ajtóra mutatott, hanem a keze ügyébe eső tárgyat is felkapta... Mint egy nyomasztó élményt, úgy mondta el az esetet az óvoda vezetője; látszott rajta, a mai napig sem tud napirendre térni, hogyan gondolkodhatnak, élhetnek így emberek... Az epizód felelevenített egy beszélgetést, amikor a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkárával azt bogoztuk: léteznek-e manapság ügyfelek, akik eleve úgy lépnek be a közhivatalba, hogy zsebükben hozzak az ügy meggyorsítására szánt pénzt, ajándékot, vagy a honorárium ígéretét. Elégedetten hallottuk a megállapítást; az utóbbi években elenyészően kevés az oly'an fegyelmi ügyek, elbocsátások száma, amelyek mögött a korrupció áll. Vannak viszont kísérletek a lekenyerezésre, s ez különösen azokban a községekben fordul elő, ahol a tanácsi alkalmazott nem ellensége az italnak, vagy nagy a rokonság, sógorság, komaság. Különösen az építési engedélyek kiadásánál, az építési tilalom alatti területeken megkezdett építkezések körül próbálnak_egye- sek kiskapukat keresni a rendeletek között. ^Ilyenkor az erre hajlamosak, a tapasztalatok szerint az idősebb emberek, akik sokszor láthatták a régi világban, hogy pénzzel mindent el lehet intézni, egy-egy „kézfogása” néhány száz. ezer forintot is ér, ha a közalkalmazott kapzsi és meggondolatlan, gyenge jellem. Honnan veszik a bátorságukat az ilyen emberek? — kérdezhetjük a megbotránkozó tisztségviselőkkel, közalkalmazottakkal, mindazokkal, akik ilyen esetekkel találkoznak. Bármilyen furcsa is, sokszor nem máshonnan, mint az elkeseredettségükből merítik a bátorságot, mert már mindent megpróbáltak. Egy-egy alkalommal a szerkesztőségben is megfordulnak hosszú évek peres ügyeivel viaskodó panaszosok. Találkoztunk már 10—12 éve folyó két szomszéd közötti viszállyal, lakótársak közi dúló több éves háborúskodással. Olykor az ügyek lassú, felületes intézése, a lélektelen bürokratizmus is szüli a „ kenést”. Ez nem mindig a „klasszikus” formájában, hanem kifinomultan jelenik meg. Ennek egyik legmarkánsabb példája a kölcsönös „szívesség”. amikor az egyéni érdeket és érvényesülést a közösséggel fizettetik meg egyesek. Hallunk olyan eseteket, amikor o rokoni kapcsolatok, vagy személyes érdekek alapján töltenek be egy- egy megüresedett állást. Legyen az képesítés nélküli nevelői hely, vagy más. Később a legkülönbözőbb formában érkezik majd a „kamat”, amelyet ilyenkor a népgazdaság, a község, a város, egy-egy munkahely kasszája fizet meg. De ennél is nagyobb az erkölcsi kár, hiszen ,a munkahelyi közvélemény szemét csak egy ideig lehet bekötni,' később nagyon is jól meglátja és el is ítéli az ilyen ügyeskedéseket. Előfordulnak a „modernizált kenésnek” olyan változatai is, amikor pénz nem tapad senki kezéhez, de a magasabb beosztás, a soron következő kitüntetések, külföldi utak csábításának engedve, terülj asztalkám fogadja 02 ügyben kulcsszerepet betöltő embert. S ha a dinomdánom nem is hozza meg a remélt erkölcsi hasznot, mindenesetre rossz közérzetet, légkört kölcsönöz. A példák sorolása helyett lényegesebbnek tartjuk az okok kutatását. Az ügyintézés gyengéit, a lélektelen aktatologatást már említettük. Ez egy a sok közül. Nem utolsó vétkes még az emberi kapzsiságon, tudatlanságon. a szándékos ügyeskedésen kívül a fontoskodás. Egyesek fontoskodás) mániája, stílusa is felébresztheti a „gyengébbekben” a gyanút, vajon nem vár-e valamit az ügyében eljáró hivatalnok, azért csűri-csavarja a dolgot. A nyílt és egyenes magyarázat, a felvilágosítás ez ügyfelek tájékoztatásának és gondolkodásuk formálásának kiváló eszköze. A korrupció minden változatával szemben a legilletékesebb maga a közvélemény, amely nemcsak arra hivatott, hogy elítélje az írott, vagy íratlan erkölcsi normáinkkal, törvényeinkkel ellentétes ügyeskedéseket. Az is a kötelességei közé tartozik: ne adjon hitelt az alaptalan, rosszindulatú áskálódásnak, intrikának. Előfordult már, hogy hazúg vádakkal illettek becsületes, tisztakezű és erkölcsű embereket. Ezekben az esetekben nemcsak róluk. az ő megvédésükről van szó, hanem közéletünk, közintézményeink erkölcsi hiteléről, a szofista erkölcsről. S ez mindnyájunk ügye. Páll Géza EXPORT ALMA KEMECSERÖL, Naponta több vagon szép;, pirosra érett szabolcsi jonatánalmát Indítanak exportra a Kemecsei Állami Gazdaság nyírbogdányi hűtőtárolójából. (Elek Emil felvétele) Galambos Szilveszter: Az eladóművész Fáradtan simított végig kócos, gesztenyeszínű fürtjein, majd rágyújtott. Hirtelen megrezzent. Acélszürke szeme összeszűkült, izmai megfeszültek, ugrásra készen állott. Lélegzete felgyorsult. Vevő lépett az üzletbe, és tanácstalan tekintettel a pult elé állt: — Szeretnék egy... — Parancsoljon. Máris hozom. A legjobb minőségben. — De kérem... — Olyan télikabátot kap, hogy imába foglalja a nevünket. — Nem vagyok vallásos, kérem. — Tessék nyugodt lenni. Világnézeti kérdésekben teljesen egyetértünk. Parancsoljon. Ezt próbálja fel. Tessék megnézni a tükörben. Nos? Engedje, hogy megdicsérjem a választását. Mert erre születni kell, kérem, az ember érezze, mi illik 02 egyéniségéhez. Az ön lelki profiljában van valami megragadó. Engedje meg, hogy azt mondjam, önnek szép lelke van. — De kérem, egészen zavarba hoz. — Miért? Amiért az igazságot a szemébe vágják? Tessék elhinni, oly ritka manapság az olyan ember, akiről így sugárzik az intelligencia. ön bizonyára atom- kutatá, vagy híres karmester. Bocsánat, nem a milánói Sca- lában láttam önt? — Nem, kérem. Itt lakom a Szondy utcában. Egyébként éjjeliőr vagyok. — Mennyi csodás gondolat születhet az éjszaka sötétjében? ön a csillagokba néz, s az Ember géniuszának új gondolatokat ád. — Bocsánat, nem tudom, mi az, hogy géniusz? — A szerénység a nagy emberek sajátja! Egyébként tessék nézni ezt a svejfolást. Ebben a kabátban imádni fogják önt a nők. Bár bizonyára így is szép sikerei vannak. Ki tud ellenállni ennek az arcélnek? Sokat tudna mesélni a kalandjairól, igaz? De hát diszkréció is pan a világon. — Kérem, én házasember vagyok. — Boldog ember a kedves felesége, hogy meg tudta önt szerezni magának. Azt hiszem, az ujja hosszával semmi baj nem lesz. Ezt tessék nézni, hogy esik ez a fazont Ö, hogy tud nézni azzal az okos, barna szemével! — Hát istenkém... — Boldog vagyok, hogy megismerhettem önt. Megtiszteltetés részemre, hogy ezt a télikabátot én ajánlhattam egy ilyen minden téren kiváló embernek. Parancsoljon a számla. Ezerhétszázöt- ven forint. Balra a kassza, jobbra a csomagoló. A középkorú férfi aprót köszörült a torkán, és határozottan ingatta a fejét: — Sajnálom. Momentán nincs szükségem télikabátra. Ellenben a sógorom ajánlotta önt. — Vásárolni? — Nem. Beszélgetni. Az ember itt, ebben az üzletben visszakapja az önbizalmát. Köszönöm. A viszontlátásra. Az eladóművész végigsimi- tóttá zilált fürtjeit és feldúl- tan suttogta; — hegyen szerencsém*. ,