Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
1972. szep'emSer '3. f oMa! T?T Vf A C*1 V ATir-TK«*? t ^ Párttagok a szocialista brigádokban Morauszki Imre Mozga István Labancz Imre Asztalos Gyula Nyűg-e, vagy élmény? A lakatos és Pythagoras AZ EGYIK NAGYÜZEM BRONZKOSZORUS SZOCIALISTA BRIGÁDJA értekezletet tartott, amely ezúttal eltért a szokásos megbeszélésektől, A kolleictíva vezetője kijelentette: ebben az évben ismét harcba szállnak a szocialista címért, hogy megszerezzék az ezüstkoszorús jelvényt is. A brigádvezető ezután részletesen kifejtette, milyen feladatokat kell ennek érdekében megoldaniuk. A feladatok felsorolása közben a brigádban lévő négy párttag egyre többször összenézett, majd halkan néhány szót is váltott. Szemmel láthatóan nem tetszett nekik valami. Amikor aztán a brigádvezető befejezte mondanivalóját, egyikük szót kért és kijelentette, hogy nem egészen ért egyet az elhangzottakkal. Kissé váratlan ellenvetését azzal támasztotta alá, hogy ezek a vállalások — legalábbis a tartalmat illetően — lényegében megegyeznének az előző évben végzettekkel. Találóan hozzáfűzte, hogy az ezüstkoszorús jelvény egy fokozattal jobb a bronzkoszorúsnál, s ebben az esetben „egy fokozattal” nekik is többet, jobban kell dolgozniuk. MIÉRT EMLÍTETTÜK EZT AZ ESETET? Mert a kommunisták feladata tulajdon- k 'o itt kezdődik a szocialista brigádokban: a lehetőségekhez mérten egyre színvonalasabb teljesítményekre ösztönözni. Azt természetesen, hogy milyen feladatok elvégzésére van szükség, a helyi körülmények döntik el. Ezért játszanak Itt oly nagy szerepet a pártcsoportok. E kollektívák tagjai otthon vannak az adott munkahelyen, az ott dolgozó emberek között, a szocialista brigádokban, egyszóval „a termelés sűrűjében”, ök szereznek tudomást először, a munkavégzés során felvetődő problémákról, s a vitás kérdésekre azonnal reagálhatnak, elláthatják tanácsaikkal dolgozótársaikat. A napi tevékenység végzése közben mostanában gyakran felvetődő kérdés a vállalások mennyisége. Hogyan lehet ebben állást foglalni? Nem sok a vállalás akkor. — Hát igen, rosszul állnak a dolgok — jegyezte meg az orvos, amikor befejezte a vizsgálatot. — Hetvenkét éves korban az infarktus nem gyerekjáték. Volt valami előzménye? — Szurkoltam, doktor úr. — Szurkolt? Mivel? — Nem „mivel”, hanem „kiért”! Magáért, doktor úr! — Egy szót sem értek az egészből. — Mi ezen az érthetetlen? Maga tegnapelőtt tagja volt a válogatottnak a 4x100 méteres váltófutásban. Igaz? Igaz. Nahát én magáért meg a csapatért szurkoltam és annyira felizgattam magam, hogy ime...A fiatal, atlétikus termetű orvos elpirult az örömtől, megveregette a kezem és azt mondta: — Semmi baj, öregem! Én majd talpra állítom magát Az orvostudomány még nem mondta ki az utolsó szól! „Elfutunk az infarktustól’” — tudja mit jelent ez? Most feküdjön egy keveset, azután megkezdjük a futást. ha a reális lehetősége» Határain belül mozog, azaz emberközelben marad Sok viszont, ha az erőket, lehetőségeket meghaladó, irreális célokat tűznek maguk elé. Ez csak arra jó, hogy ha bárki beletekint a brigádnaplóba. elégedetten csíttint- sen, hogy „ez igen”. Hogy azután mi valósul meg belőle, az más kérdés. A versenymozgalom azonban nem valamiféle dekoráció, hanem olyan tevékenység, ami a munkaköri feladatot meghaladja és magas színvonalon segíti a vállalati érdekek megvalósítását. A VÁLLALÁSOKNAK ÖSSZHANGBAN KELL LENNIÜK az egész műhel-y, üzemrész vagy gyáregység feladataival, a gyári tervvel. Ehhez már a pártcsoportokon kívül a pártszervezetek vezetőségeinek is segítséget kel’ adniuk. Hiszen ők tartják a közvetlen kapcsolatot a gazdasági vezetőkkel, tehát elsősorban ők látják az összefüggéseket is. A pártszervezeteknek ugyanakkor fel kell figyelniük afra a nemegyszer bírált negatív jelenségre, hogy a vállalások olykor a gazdasági vezetők mulasztásának pótlására szolgálnak. Némely üzemben a gazdasági vezetők többek között ezért pártolják oly nagyon a különböző kommunista műszakokat, mondván: végre itt az alkalom a lemaradások behozására. Csak azt hallgatják el, hogy a lemaradások éppen az ő szervezési hibájukból származnak. Politikai jelentőségű kérdés, hogy gátat vessünk az Ilyen tendenciáknak. S a kommunistákban kell tennie elegendő bátorságnak, hogy személyre való tekintet nélkül szót emeljenek ellene. A SZOCIALISTA BRI- f GÄDVEZETÖK IDEI ORSZÁGOS tanácskozása óta egyre gyakrabban hang-' zik el, hogy e mozgalom igen jó táptalaja a pártmunkának. Ez így igaz. Ebben azonban a személyes példamutatás is elengedhetetlen. A kommunisták ugyanis nemcsak agitátorai, hanem motorjai is a mozgalomnak. Történt egyszer, hogy egy brigádból egyik napról a Amikor a kék melegítőben először léptem ki az utcára, elég hitvány bőrben voltam. A doktor pedig vezényelt: „Rajt!” — és megindította a stopperóra mutatóját. Én pedig jó tízméteres óránkénti sebességgel száguldani kezdtem, s lehagytam minden egy helyben álló tárgyat Mellettem na^y horkantásokkal. mint a cso- dörök eliszkoltak az egészséges futók; az egyiknek még arra is jutott ideje, hogy gúnyosan megkérdezze, nem a temetőbe ügctek-e ilyen „őrült” tempóban? De mi a doktorral ügyet sem vetettünk a gúnyolódókra! Mindennap futottam a doktor mérte az időt a stópperrai, s kezdődtek a kellemes meglepetések. Előmásikra. kilépett egy dolgozó. Mivel az illető gépe így kihasználatlanul maradt, veszélyeztetve volt a brigád terve. A tőlük nem messze levő másik szocialista brigád kommunista vezetője — aki a műhely legjobb szakmunkásának hírében állt — ekkor napokon keresztül erejét megfeszítve a sajátján kívül a másik gépen is ellátta a munkát, mindaddig, amíg nem találtak másik szakmunkást. S mivel a kisegített brigád vezetőjének kézszorításán kívül semmilyen más elismerést nem kaoott, néhányan megkérdezték tőle: „Ezért hajtottál ennyit?” „Ezért!” — hangzott a rövid, de nagyon határozott válasz. Ebből a példából azonban egy negatív tanulságot is levonhatunk. Igaz. hogy a kommunisták élenjárói a mozgalomnak, tevékenységük azonban mégsem szűkíthető le annyira, hogy bármit is tesznek, kötelességük. Ez az ember egyetlen vezetőtől nem kapott sem anyagi, sem erkölcsi elismerést, pedig tette nemcsak a kisegített brigád, hanem az egész vállalat érdekét is szolgálta. A következtetés kézenfekvő: a pártszervezeteknek mindenkor őrködniük kell azon, hogy az ös’tönző elismerés ne maradjon el. A KOMMUNISTÁK személyes példamutatASA nagyban hozzájárul a mozgalom számszerű növekedéséhez. Ma már mintegy százezer szocialista brigádban egymillió-kétszázezer ember dolgozik. Vannak, akik veszélyt látnak ebben. Azt fejtegetik, hogy vagy kevés brigád legyen, de azokra aztán büszkék lehessenek, vagy pedig ám alakuljanak brigádok, de akkor ne várjanak jó eredményeket. A politikai felvilágosító munkában vitába kell szállni ezzel a felfogással. Megmagyarázva, hogy nincs szükségünk „kirakat”-brigádokra, másrészt a gyarapodás egyáltalán nem zárja ki a minőségi fejlődést. Mindig az a kérdés, hogy megérett-e az emberekben az együvé tartozás gondolata és az a tudat, hogy együtt többre, jobbra képesek. Ha nem, akkor egyetlen brigád is túl sok lehet. Ha viszont igen, akkor szükségtelen őket számolgatni. Mert ez esetben eredményeiket nemcsak a gyár, hanem az egész ország élvezi. szőr a kerület rokkantjait és nyugdíjasait hagytam le. azután az óvodásokat, majd az asszonyokat, akik kontyba tűzték a hajukat futás előtt Végül orrhosszal megelőztem az egészségeseket is. akiknek ugyancsak elment a kedvük a nevetéstől. — Várj csak, apuskam! — dörzsölgette kezeit a doktor — Futsz te még a válogatottban is velem1 Rá kell allnod a 4xl00-ra. Nem nagy ügy csak tíz másodperc alatt kell futnod a százat. Bekövetkezett a régen várt nap. Az ünneplő stadion megtelt a tízezres tribünök hullámzó gúláival, napsütéssel, zászlólobogássai. A doktor, az ismerős stoppar- ral a kezében mellettem állt egyik cigarettáról a másikra Részletek: — Ide akár ünneplősen is lehet jönni. — Senki sem játssza előttem a professzort. — Legtöbbször három „billentyűn” játszunk. — Pythagorast is felfrissítjük... Nyíregyháza, déli ipari övezet, HAFE. Csendesebb zugba húzódva négy fiatal lakatossal „ostromoljuk a feltett kérdéseket: 1. Nyüg-e és miért a munka? 2. Mikor és miért jár be szívesen a munkás az üzembe? 3. Mi kell ahhoz, hogy ne csak a fizetés napja jelentsen örömet? Nem mindig szépségverseny... Morauszki Imre azt mondja: „A sablonos munka elől legszívesebben elszökne az ember. Ahol gépiesen, gondolkodás nélkül csak hajtani kell, ott aligha látni mosolygós arcot.” Ha nem is kerekedik vita afölött, egyesek közbevetik: „...azért nem mindig szépségverseny a munka, el kell végezni a rosszabbul fizető, meg a kevésbé *átvá- nyos feladatot is”: Mozga István nyomban meg is említi a fűrészgépeket — „álmomban se jöjjön elő” — majd valósággal beleszépül, amikor ellenpéldaként az elektroforetikát hozza szóba: az igen, annak a munkának rangja van a gyárban, „ott kiélheti mindenki a szakmai szenvedélyét”. Meg a konveyornál, a szái- litópályánál. — Az ember először is kezdi a több kilónyi szakrajznál, képzeletben ismerkedik a munkával. Részletrajzok, összeállítási rajz, darabjegyzék: mindent töviről hegyire átvizsgálunk, mert a mérnökök sem csalhatatlanok, az ő munkájukban is többször felfedeztünk már ellentmondást. Elég néhány milliméternyi tévedés, fuccs az egész melónak, pazarolhatjuk az időnket a hiba kijavítására. Ez így mér túlságosan szakmai, ez az ő „belső gyújtott rá és ellátott az utolsó taktikai tanácsokkal. Megszólaltak a hangszórók: „A négyszer 100 méteres váltófutás döntője következik. Felhívjuk a közönség figyelmét az utolsó váltásban futó, hetvenhárom éves Alfréd Fomics Zsuravszkijra.” Teljes nyugalom szállt meg, biztosan tudtam, hogy bajnok leszek. Amikor átszakítottam a célszalagot, a stadion szinte felrobbant a tapstól. Idegen emberek fogtak közre, öleltek, csókolgattak, fényképeztek. Én meg csak mosolyogtam, s mondtam valamit a számhoz emelt mikrofonba. Nehezen jutottam el a doktorhoz, hogy gratuláljak neki közös győzelmünkhöz... ügyük”, egyébként is maguk között szokták helyrehozni a bajt, nem csinálnak neki reklámot. — Aki izgi munkát szeret végezni, annak a HAFE valóságos , paradicsom. Legtöbbször három „billentyűn” kell játszanunk, olyan bonyolult a munka. Ilyenkor egyik szemünk a rajzon, a másik az anyagon: hát rá lehet erre unni? — kérdez vissza Asztalos Gyula. Labancz Imre még alig melegedett meg a gyárban, nemrég szabadult a Nyírteleki Gépjavító Állomáson: — Akik több éve itt vannak, valósággal bűvölik a szakmát. Azért senki sem játssza előttem a profesz- szort, ha valamit kérdeznem kell, egyikük sem vágja a fejemhez, mi van pajtás, magázódunk még a szakmával? Ehelyett türelemmel elmagyarázzák a fogásokat, nem féltékenyek arra, amit ők már tudnak. Gyökvonás és egyebek Fiatal gyár, közel hétszáz dolgozójának háromnegyed része is fiatal. Ünnepélyesebben úgy mondhatnánk: ime, itt nő fel Szabolcs új munkásosztálya. Hétkóznapi- asabban, Morauszki szavaival pedig ez így hangzik: — Egy mai lakatost már korántsem a nagykalapács meg a micisapka jellemzi, hanem a bonyolult szakrajzok és a modern szerszámgépek. Aztán egy eset: néhányan nemrég beneveztünk a Szakma ifjú mestere mozgalomba. Magas a követelmény, nekünk meg mi tagadás, gyengénk az elmélet. Próbát tettünk, s kiderült: a legtöbbünk elfelejtette a négyzetreemelést, meg a gyökvonást. Elhatároztuk, felfrissítjük a Pythagorast, mert egy mai lakatos nem lehet meg anélkül sem. A kis Labancz Imre ba- zsalyog oldalt, tetszik neki a dolog. Aztán ki is mondja: „Ebben a gyárban sok a konkurrens, a jó szakember, aki itt feladja az önképzést, jobb, ha veszi is a kalapját.” A doktor hordágyon feküdt, fehér köpenyes orvosok gyűrűjében. Megérkezett a mentőautó is. Egészen sápadt volt, bal kezében görcsösen szorította a stopperórát. Odaléptem a hordágyhoz: — Mi történt vele? — Infarktus — válaszolta komoran az egyik orvos. — Nagyon felizgatta magát a versenyen. Nem bírta a szíve. A doktor felnyitotta a szemét, rám nézett és halkan, csaknem suttogva mondta — Ilyen az élet. öreg! Én nyugtatóan megveregettem a kezét: — Semmi baj, fiacskám! Majd talpra állítalak! Az orvostudomány még nem mondta ki az utolsó szót! „Elfutunk az infarktustól”! — tudod mit jelent ez? Most feküdj egy kicsit, azután megkezdjük a futást. Havas Ervin fordítása Változatos, mindig komplikáltabb feladatok: ez tetszik nekik. Igaz, csak a negyedik negyedévben kezdenek majd hozzá a szovjet ZIL-gyár megrendelésére készülő, 13 kilométernyit kitevő konveyorpálya gyártásának. de egyesek máris „dörzsölik a markukat”, s nemcsak a jó pénzért, amit kapnak, hanem azért is, mert ott majd meg lehet mutatni, ki mit tud. Persze, az sem mellékes, hogy ez a munka csaknem 44 milliót hoz a gyár kasszájába. Persze, naivitás volna feltételezni, hogy ők négyen a sok közül csak azért járnak be szívesén minden nap, s azért ragaszkodnak minden csábítás ellenére is munkahelyükhöz, mert a zömében szép. rangos munkák valamiféle lelki gyönyörűséget okoznak nekik. A pénz sem mellékes. — Nem bizony, és sohasem elég. Mi is vágyunk a még vastagabb borítékra, nekünk is jó érzés egy-két pirossal többet letenni otthon az asztalra, s mi is ugyanarról a piacról élünk, mint akik öt- meg hatezret keresnek. Nekünk most csak két és három kilő között hullámzik a kereset. Azt is látjuk, viszont. milyen hatalmas beruházásokat valósít msg a vállalat, ezek a milliós gépek most ugyan kivesznek a zsebünkből, de hamarosan kamatostul visszaadják majd. Elmenni innen? Morauszki a maga 26 évével doyennek számít a négyesben: őt csalták vissza több pénzért régi munkahelyére, de maradt. „Eddig sem csalódtam, ezután sem fogok.” Más miatt is otthonuknak érzik az üzemet. „Ide akár ünneplősen' is lehet jönni: modern gyár, szép öltöző, külön szekrény, üzemi étterem. Nem is olyan régen még én kinn a szabad ég alatt haj- lítgattam a vasat egy másik vállalatnál szakadó esőben Itt központi fűtés melegíti t nagycsarnokot...” Nem olyan egyszerű dolog elmenni innen — mondja szinte magának Mozga. — Igaz, nagyon sok még a formalitás a szocialista brigád- mozgalomban, mert olyanokat is vállalunk, amit mozgalom nélkül is elvégeznénk, de egy biztos: mióta ezért a címért is hajtunk, valahogy jobban együtt van a gárda, nagyobb a megértés, igazi a haverság. Ezt nem lehet csak máról holnapra feladni, koszos harminc fillérért, amit esetleg másutt ígérnek... ★ Nem is olyan régen még aligha ragaszkodtak így munkahelyükhöz a „hafések”. Arról már csak búcsúzéban esett szó: azért mégiscsak más dolog egy világpiacra termelő gyár kapujában blokkolni, mint egy hetedrangú rozoga műhelyfálében „letudni a napot” valamive’ többért. „Örömet nemcsak a pénz tud kelteni, hanem az emberhez méltó környezet is, a kis park a csarnok előtt, amit társadalmi munkában készítettünk, a most. nyíló ifjúsági klubunk, meg a fergeteges fociviadalok, higgye el.” Elhiszem. Angyal Sándor Gallai László /evgenyi/ Turovszkij: Elfutunk az infarktustól
