Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

S: ft!«ü 1972. Szeplémfier ?­Vietnami napok Üdvözlő távirat a VDK nemzeti ünnepe alkalmából Szomszédunk, Jane Fonda (L) HONOLULU Seremetyevo II, modern, kör alakú üvegcsarnokában vártuk a hanoi járatot, s azt hittem, a szemem káprázik. Az üvegajtónál' egy utazótás­kán ismerős arcú fiatal nő ült. Épp az előtte való héten láttam egy magazinban egy különleges beállítással ké­szült fotót Jane Fondáról: álla előreugrott, hosszú, lát­szatra csapzott haja befedte a nyakát. Ő lenne? Csakhogy ilyen véletlenek ritkán fordulnak elő. Ráadásul egyéb furcsa­ságok is zavartak: a fiatal nő farmerban volt, de mellette két mankó állt nekitámasztva a csomagjainak, s az egy'k lábán jókora járógipszet vi­selt. Ilyen lábbal utazna va­laki a világ másik felébe, ráadásul, -ahol háború is van? Egy fiatal, de már őszü­lő hajú férfival beszélgettek — franciául. A repülőgépen már semmi kétség nem férhetett hozzá, hogy Jane Fondával utazunk Először a mankókkal volt baj. A szép és fiatal stewar­dess hallani sem akart róla, hogy az ülés közelében ott legyenek a mankók — még valami bajt okoznak, ha makrancoskodni kezd az egyébként biztonságos IL— 18-as. Aztán a begipszelt láb el­helyezése okozott gondot. Végül is Jane a- szemközti padkára helyezte el fájó lá­bát. A több, mint 10 ezer kilométeres úton az útmeg­szakítások alatt, míg feltöl- tötték az üzemanyagtartályo­kat, s nekünk a tranzitváró­teremben ételt, italt szolgál­tak fel, Jane sohasem szállt ki a gépből. Túlságosan ne­héz lett volna minden alka­lommal le- és felbicegnie a gép lépcsőjén. Az úton egy franciára fordított könyvet tanulmányozott — Giap tá­bornoknak, a VDK honvédel­mi miniszterének könyvét a népi háborúról. Hanoiban a ke1lerhes'rhe§i-' lepetések folytatódtak. Ugyanabban a szállodában, a Thong Nhatban kaptunk szállást, s ha nem éppen az országot jártuk, az egymás melletti asztalnál szoktunk étkezni. Mint kiderült, a francia férfi operatőr — ő készítette a filmet, amelyet időközben a világ számos or­szágában bemutattak Jane Fonda vietnami útjáról. Jane Fonda nem kímélte magát: éppúgy elment a gátbombázások színhelyére vagy az állandóan támadott JANE FONDA RIPORTOT KÉSZÍT HANOI SZÉT­BOMBÁZOTT TRUONG DINH LAKÓTELEPÉN. Nam Dinhbe, akárcsak a harcedzett, hosszabb ideje kint tartózkodó külföldi tu­dósítók. Eközben nemegy­szer bombatámadásokat is át kellett élnie. Honfitársai elől kellett bújnia. Akárcsak a szálloda mély. óvóhelyén, ahol éjszakai riadók idején összefutottunk. A szálloda alkalmazottai közül többen kisgyerekeikkel együtt' jöt­tek le. Addigra Jane is „vi­etnami zálódott”: bő, sötét szí­nű nadrágot viselt, akárcsak a vietnami lányok és asz- szonyok, s kívül hordott, vi­lágos blúzt. Jane átvette az asszonyoktól a gyereküket, a térdén hintáztatta őket és énekelt. Legtöbbször a ná­lunk is ismert amerikai sza­badságharcos dalt. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy megnyugtató volt a kép — inkább különleges: fent az amerikai bombázók süvöltése „ hallat$«3tV időnként; a bom­bázás robaja, a légvédelmi ágyuk ugató hangja, s itt pe­dig egy világsztár énekel. Itt mondta az egyik asszonynak, hogy neki 5 éves gyereke van. Ha feltűnt a szállodában, a külföldiek között az volt a nagy kérdés: vajon mennyi az őszinte politikai segíteni akarás és mennyi a „publi­city” ebben a kockázatos út­ban. Az nyilvánvaló volt, hogy az idei Oscar-díjas szí­nésznő más, kevésbé kockáza­tos módot is találhatna a népszerűsége emelésére. Ja­ne Fonda inkább a saját nép­szerűségét állította egy ne­mes ügy szolgálatába, s nem a közfigyelmet keltő világpo­litikai ügyet használta fel saját reklámozására. Egyszer, egy vacsora köz­beni beszélgetés során derült ki, hogy a vietnami háború okozta borzalmakról szinte véletlenül értesült. Akkor még boldog családanyaként, Roger Vadim feleségeként Párizsban élt, s a rádióban hallott egy olyan hírt Viet­namról, amely arra indította, jobban meg kell ismernie ezt az országot. Ott, a Thong Nhatban, va­csora közben azt mondta: manapság az amerikai nő számára egyetlen út lehetsé­ges, a családanya szerepe, aki jól főz, s otthon marad a gyerekkel. Ö ebből is ki akart törni, egy teljesebb élet felé, amikor politikai cselekvésre vállalkozott. Hanoiból való elutazása előtt sajtótájékoztatón talál­kozott az újságírókkal. Itl mondotta: „Ügy gondolom, a tragédia nem a vietnami népé, amely vissza lógja nyerni szabadságát és füg­getlenségét. sokkal inkább az amerikai népé, mert sok, na­gyon sok' idő kell, hogy le­mossa azokat a bűnöket, amelyeket Nixon az ő nevé­ben elkövetett.” Következik: Gépesített em­bertelenség. Marafkó László Közös közleményt adtak ki Nixon amerikai elnök és Ta naka japán ministtíijblnök tárgyalásairól. A közlemény szerint Japán ígéretet tett az Amerikával folytatott keres­kedelemben az Egyesült Ál­lamok oldalán kialakult de­ficit csökkentéséhez. Ennek első lépéseként Japán a jövő év során 1100 millió dollár értékben vásárol amerikai repülőgépeket, mezőgazda-' sági terményeket és egyéb árukat az Egyesült Államok­ból. MOSZKVA A Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására pénteken Phenjanba utazott az SZKP küldöttsége Konsztantyin Katusevnek, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. SAIGON A dél-vietnami hadijelen­tésekből kitűnik, hogy a népi felszabadító erők pénteken hajnalban nagy erejű táma­dást indítottak a part menti Binh Dinh tartományban. Hatszáz 122 mm-es rakétájuk, illetve aknájuk csapódott be a saigoni bábkatonaság két fontos támaszpontjába. KAIRÓ Szadat egyiptomi elnök még ebben az évben New Yorkba, az ENSZ székhelyére utazik — jelentik pénteken Kairó­ból diplomáciai forrásokra hivatkozva. Ugyanezen érte­sülések szerint az egyiptomi államfő novemberben Fran­ciaországba látogat. BELGRAD Joszip Broz Tito jugoszláv államfő pénteken Brioni-szi- getén, Mirko Tepavac külügy­miniszter jelenlétében fogad­ta a hivatalos látogatáson je­lenleg Jugoszláviában tartóz- • '•kodö ICurt Waldheimet, az . Egyesült Nemzetek Szerveze­tének főtitkárát. MONTEVIDEO Az uruguayi biztonsági erők pénteken rövid tűzharc­ban megsebesítették, majd el­fogták Raul Sendic-et, a Tupamaro gerillamozgalom egyik alapitóját és vezetőjét, — jelentették be pénteken Montevideóban. Sendic két társával együtt egy montevi- deói lakóház pincéjében rej­tőzködött. Mindhárom geril­lát letartóztatták. 15. Mikor az otthoni dolgokról mesélt, látatlanban bele­estem a húgába. Leírta a ta­nyájukat, a környéket, a szi­getet, s hol itt, hol ott, be­dobta a húgát. Egy-két szó­val belefestette a tájba. Ha ehhez hozzávesszük a lakta­nyát, ahol az ember amúgy is folyton a külvilágról ábrán­dozik (meg azt, hogy nekem ez ismeretlen, ez a családi élet), hát... legszívesebben vo­nítottam volna, az ég felé fordítva a fejemet, mint a kutya’ a holdra. Hogy tereget az udvaron, meg dolgozik a kertben, nem ijed meg, ha valamit odébb kell tenni; még kaszálni is tud. Meg ki­viszi nekik az ebédet a fe­jén. Ezt az utóbbit, az ebéd- vivést, akkor mondta, ami­kor fellépett nálunk az a né­pi együttes, a lányok boros­üvegekkel jöttek be, iregtek- forogtak ott nekünk, s a fe­ne majd megevett mindnyá­junkat, olyan jó tartással lépkedtek, meg tartották ma­gukat az üvegek miatt. Akkoriban minden éjjel hülyeségeket álmodtam, de a Miska húga egyikből sem hiányzott. KISREGÉNY S most itt van élőben. Lát­hattam. Szó se róla, remek kiállású lány. De talán éppen ez a baj. Mi vagyok én mellette? Egy stipszli. Lovagol. Mázsás súlyokat emelget. Kaszál. Csoda, hogy engem lenéz, magasról? Legokosabb lesz letenni ró­la, hogy nekem valaha is le­het hozzá közöm. Lám, Miskával is végső soron ő miatta ugrottunk ösz- sze. Nem vagyok a formámnál. Zavar, hogy a lány előtt kü­lönb akarok lenni, mint ami­lyen vagyok. Én le szoktam söpörni magamról a dolgokat. Ahogy esik, úgy puffan. Most meg folyton problémázok. Nagy nekem ez a lány, vall­juk be!.., Máris megkönnyebbülök. Tudom, oltári jó a természe­tem, ilyen szempontból. Ná­lam sose kell földig lebontani a házat, elég átmázolni a va­kolatot, A leikém mélyén persze turkál valami, mozgolódik, mint a sajtkukac. Csiklandoz, hogy ne hagyjam. Hagytam már nem egyszer, most a sar­kamra kellene állnom. Mi ez, ki ez? Tudatlan tanyasi tyúk. Jó, jó, egészséges, nagy da­rab, hol ne legyen ilyen, ha nem itt, a jó levegőn? De azért ő is olyan, mint a többi. Ö is eszi a jó szöveget, neki is van vére, fantáziája. Pláne itt, ahol nincs mi elterelje a figyelmét. S aki ilyen jól táp­lálkozik, annak meg kell le­gyenek a kívánságai. Reggel is hogy evett — mintha egész éjjel kaszált volna... Elképzelem ezt. Hülye szo­kás, de jó. Úgy el tudok kép­zelni mindent — most még a fű illatát is érzem. A nyári jó meleget, ahogy fölszáll. A darázsdöngést. Ha behunyom a szemem, látom a napsü­tötte rétet, előttem lépdel a lány, suhint, a Szoknya rá­csapódik a csípőjére... Hogy ült föl a lóra! Éle­temben egyszer ültem lovon, három napig nem tudtam járni, azt hitterm szétreped a combom köze. Ö meg úgy megszorította a lovat a li­bával... Szép lány. A tartása re­mek. A képe is mindig neve­tős, nagyon, jó haver lehet. Szépek a fogai, azért nevet mindig. A haja pedig tiszta- ságszagú... Bejött valaki, becsapta az ajtót. Elaludtam. Miska. Rám se néz, ahogy fölülök kócosán a kemencénél. Ne­kem kell kezdenem: — Staub? Kicsit rekedtre sikerült a hangom, de azért elfogadja a cigarettát. Ez békét jelent. — Tiszta minden? — kér­dem. — Akár vacsorálhatnál is ott. — Ű is veszi a lapot, kö­rülnéz, mond egy jó gorom baságot, mintha semmi let! volna a délutáni balhé. Ki nézek, már sötét van. — Hány óra? — Egy. — Hülye vagy? — Itt egy! A másik oda­át van a szobában! Azon jár az eszem. hol lehet a lány. Odakünn akkora pihéket hord a szél, mint egy-egy díszzsebkendő. — Huzat van odakinn — mon­dom. — Mert mindig nyitva hagyják az ablakokat — fe­leli rá az előírásos dumát. Meg kell kérdeznem: — Te, hazatalál a húgod? Felelet helyett odajön és összecsomagol. De fájdalma­san! — Most mért marhultál meg? — sziszegek, csontjai­mat tapogatva. — Megsértettél — feleli röhögve. — Hugómnak ne­vezted Stefit. — Ki az ángyod térdit? — A lovat. Az talál haza. Érdekel téged? Ha akarod, közbejárhatok nála az érde­kedben... Félig-meddig a csa­ládba nősülsz bele, itt lak­hatsz a közelben, átjössz egyszer-egvszer. Megmondom neki, hogy ki­vel szórakozzon. Röhög. — A cukrot nagyon szereti. Azzal könnyen leveheted a lábáról... Ha fekve akarod találni... (Folytatjuk) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Ma­gyar ' Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Népköztár­saság kormányának elnöke üdvözlő táviratot küldött a VDK nemzeti ünnepe alkal­mából Le Duan elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első tit­kárának, Ton Duc Thang elvtársnak, a Vietnami , De­mokratikus Köztársaság el­nökének, Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság. kor­mánya elnökének. Kedves elvtársak'. A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 27. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és kor­mánya, valamint népünk ne­vében testvéri, forró üdvöz­letünket küldjük önöknek és a hazája szabadságáért, füg­getlensége megvédéséért, a szocializmusért kitartóan harcoló hős vietnami népnek. Őszinte örömmel töltenek el bennünket azok a sikerek, amelyeket a Vietnami De­mokratikus Köztársaság népe az imperialista agresszió visszaverésében, a szocializ­mus védelmében és építésé­ben elért. A magyar nép határozottan elítéli az Egyesült Államok Vietnamban és az indokínai térségben elkövetett háborús bűntetteit. A Magyar Nép- köztársaság, követeli, hogy .az Amerikai Egyesült Államok vessen véget agresszív hábo­rújának, s feltétel nélkül von­ja ki csapatait Indokmából — hangoztatja egyebek közt a távirat. Sajtótájékozíailó a KINDR megalakulásának 24. évfordulójáról Szeptember 9-én lesz 24. évfordulója a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság ki­kiáltásának. Ebből az alka­lomból Pák Gjong Szun nagy­követ pénteken tájékoztatta a sajtó munkatársait a KNDK megalakulása óta elért ered­ményekről. A nagykövet hangsúlyozta: a koreai nép az elmúlt 24 esztendőben nagy utat tett meg abban a harcban, ame­lyet a szabadságért, a füg­getlenségért, a szocializmu­séit vívott. A nemzetgazda­ság alapjainak lerakását kö­vetően, a háború után új irányvonalat szabtak: elsőd­leges feladatul a nehézipari termelés növelését jelölték meg, a könnyűipar és a me­zőgazdaság egyidejű fejlesz­tésével. A szocialista iparosí­tás megvalósításával a KNDK korszerű iparral és fejlett mezőgazdasággal ren­delkező szocialista állammá vált Ä nagykövet a továbbiak­ban a KNDK diplomáciai kapcsolatairól szólt. Pák Gjong Szun végül a koreai nép őszinte köszönetét tolmácsolta a magyar nép­nek azért a szolidaritásért, amelyet az amerikai agresszió megszüntetéséért küzdő ko­reai nép iránt tanúsít. Testvérországok életéből Barátság brigád így nevezik a beregszászi kerületi Orosziban a Grisin Pjotr vezette gépkezelők brigádját. Ezzel akarták ki­fejezni azt, hogy a gépkeze­lőknek ebben a kis családjá­ban képviselve vannak a Barátság Kolhozhoz tartozó falvak — Oroszi, Csetfalva, Kovászó — különböző nem­zetiségű dolgozói. Hogy mennyire találó a brigád ilyen elnevezése, ab­ból is látszik, hogy a szárá- tovi születésű Grisin Pjotrt már sokan csak egyszerűen Péter bácsinak szólítják. És joggal, hiszen az itt eltöltött csaknem huszonhét év alatt megtanult magyarul. Felesé­ge, Szabó Erzsébet helybeli magyar lány. Gyermekeik pedig egyaránt jól tudják a magyar és az orosz nyelvet. Hosszú és nehéz volt az út, amit Grisin megtett Szá- rátovtól a beregszászi kerü­letig. Ö maga azt mondja, hogy ezt • áz utat akár ton­nákban is ki lehet fejezni, A tonnákon pedig azoknak az aknáknak a súlyát érti, amelyeket a fasisztákat üldö­ző szovjet csapatok . előtt szedett fej, mint egy utász­század katonája. Amikor pe­dig elhalkult a háború zaja, és elkezdődött a békés al­kotó munka, az egykori kombájnvezető visszatért szakmájához. Nem válasz­tott könnyű munkát. Egy gépkezelő brigád élén nagy munkát végzett a mezőgaz­daság kollektivizálása ide­jén. A szaktudáson és a jó szer­vezőkészségén kívül tálán a harcos múlt is hozzájárult ahhoz a tekintélyhez, melyet a brigád tagjai előtt élvez. Egyaránt tiszteli őt az uk­rán Turányij Teodor és a, magyar Nagy Sándor. — A fiúk tudják. hogy rajtuk van a kolhozisták szeme, hát igyekeznek is — mondja Grisin. — Győzni akarnak a munka frontján mert győzni kell mindenütt ahol megvan a nemzetközi összefogás. S náluk ez így is van Nincs a kolhoznak olyan ter­melési részlege, ahol a gép­kezelők ne tennének meg minden tőlük telhetőt. Különösen az elmúlt év tavasza volt számukra ne­héz. A gyakori esők késlel­tették a mezei munkálato­kat. Különösen a traktorok alkalmazásának nem kedve­zett az időjárás. A Grisin család tagjai azonban meg­találták a megoldást. Ha kellett, bejárták az egész határt, hogy kiválasszák azo­kat a még kis darab földeket is, amelyek elbírták a trak­tort. Szántottak, vetettek, csakis az Ő kitartásuknak és leleményességüknek volt kö­szönhető, hogy idejében földbe kerültek mintegy ezer hektáron a tavasziak. Az idei aratáson is meg- állták a helyüket. Megszer­vezték a kombájnok kélvál- tásos munkáját, hogy jól kihasználják a kedvező for­dulatot az időjárásban. Nagy Sándor és Jankovszki Antal kombájnosok nap-nap mel­lett túlteljesítették feladatu­kat. Több. mint 600 hektár­ról takarították be a kalá­szosokat. Hektáronként mintegy 40 ' mázsát arattak és csépeltek búzából. Mester Károly gépkezelő nagy segítséget nyújt most a takarmánytermesztöknek. Ö kezeli az SZSP—05—3 szénarakodó gépet. amely markolással öt mázsa szé­nát emel kazalba. A szőlészek is érzik a bri­gád segítségét. Ök kapálják a tőkék sorközeit mindenütt, ahol lugasra húzták a sző­lőt. Sok a munkájuk most a gépkezelőknek. A jó szerve­zés azonban mégis lehetővé teszi számukra, hogy még ezekben a szorgos napokban is időt találjanak a tanulás­ra, művelődésre. Többen folytatják tanulmányaikat a munkásifjúság esti iskolái­ban. Több nemzetiség fiaiból te­vődik össze Grisin Pjotr bri­gádja, de úgy összetartanak, mint egy család gyermekei. Egész életük és munkájuk a szabad kárpátontúli főid né­peinek egységét szimbolizál­ja. Szántó Károly Ungvár Fülöp lános:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom