Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-02 / 207. szám
19Y? szeplemEér 2. KEL ET-M ÁS’fARORSZAe 1 oldat - • Jegyzetek: J Részletkérdés ? Néhány divatos kifejezés vált általánossá az utóbbi években gazdasági életünkben. Ezek közül a legtöbbször és a legkülönfélébb fórumokon, tanácskozásokon a hatékonyságot említik, de igen sokszor szóba hozzák a termelékenységet, meg a munka- szervezést is. Tekintsünk most el attól, hogy néhányan akkor is használják ezeket a kifejezéseket, ha pontosan nem is ismerik a jelentésüket, s csupán arról szóljunk: miközben. sokan tetszetősen akarják magukat kifejezni, elfelejtkeznek az egyszerűbb, de a lényegre tapintó, közismert szavakról. Ezek közül most csak a takarékosságot ragadjuk ki, — erről az utóbbi időben — sajnos — kevésszer esik szó a munkahelyeken. Pedig mind a hatékonyság, vagy az ennél szűkebb értelmű termelékenység is csak úgy hozhat tartós sikert, ha a részletekben sincs probléma. Ilyen részlet a takarékosság is: jó gazda módjára bánni az anyaggal, az energiával, a közvetlen és a közvetett költségekkel. Persze, pazarolni nemcsak úgy lehet, hogy sok a hulladék, vagy a feleslegesen járatott Megelőző ellenőrzés motor, az égve felejtett villany. Gazdasági szakemberek említették, hogy az egyik vállalat hiányosan készített el egy munkát. A hiányzó rész két embernek egynapi vágj7 egy embernek kétnapi munkát jelentett volna. A .felszólítások ellenére Is húzták, halasztották a hiány pótlását, míg végül a kötbérek több tízezer forintra rúgtak. Ezt már ..nagystílűén” megfizette a vállalat, úgy, mintha mi sem történt volna. íme, így is lehet pazarolni. A kifizetett kötbért majd elszámolják, eivész a nagy számtengerben, ennyivel kevesebb lesz a nyereség, és érződik majd hatása a részesedésben is. Mondhatnák egyesek, hogy az említett összeg az állam egyik zsebéből a másikba került, hiszen vállalatnak jutott. Ez csak részben igaz, mert az ilyen „nagyvonalúság” ha gyakorlattá válik, hiába fokozzák a termelékenységét, a vállalat eredményessege, a munka hatékonysága csökken, s veszélybe sodorhatja az egész kollektíva érdekét. Angyal Sándor ÜJ GYÁR SZABOLCSBAN. A Hódmezővásárhelyi Divat- Kötöttárugyár a múU évben gyárat létesített Tiszalökön, ahol férfi- és gyermekpulóvereket, valamint tréningruhákat gyártanak. Jelenleg még csak 300-an dolgoznak az új gyárban, de rövidesen további 300 munkásnak — elsősorban nőknek — biztosít munkaalkalmat. (MTI fotó — Balogh P. László.) Az ellenőr jön,. vizsgál, megállapít, és távozik. Nincs köze semmihez, senkihez, alig ismeri az embereket, teheti. De mit csináljon a belső ellenőr, aki — mint nevéből is kitűnik — a vállalat dolgozója, nap, mint nap ugyanoda jár dolgozni, ahová a többiek, nap, mint nap ugyanazokkal az emberekkel találkozik. A belső ellenőrzés., tulajdonképpen nem más, mint egy-egy vállalat önkonirollja, megelőző tevékenység, amelynek létjogosultsága abban van, hogy ezáltal elkerülhetők a nagyobb hibák. Hiszen a megnövekedett vállalati önállóság egyben azt is jelenti, hogy a gazdálkodás szervezését, a belső ügyintézést — ha csak az nem törvénysértő módon történik — kevésbé tartják szemmel a külső szervek, mert a megítélés első fokmérője a nyereséges gazdálkodás, a megalapozott fejlődés. Ez viszont feltételezi a rendezett belső sorokat. A fentiek egyben azt is megmutatják, miért van szükség a belső ellenőrre. Hiszen ha valami, nem úgy alakul, ahogy kellené, ha a bizonylati, rendben, a pénzügyi elszámolásban, a gazdálkodási fegyelemben bajok vannak, akkor ezeket a hibákat a belső ellenőrnek kell elsőnek észrevennie. Persze az ilyesmi csak ott lehetséges, ahol az ellenőri állás nem azért van, mert így szokás, hanem felkészült szakember elmélyült munkája jelenti a belső ellenőr tevékenységét. Ez már eleve jelzi, hogy nem holmi csip-csup részletkérdéseket kell vizsgálnia, hanem a vállalat egészére, a gazdálkodás milyenségére kell fontos észrevételeket tennie, olyan ja« vasiatokkal, amelyek révén a hibák még egyszer nem ismétlődhetnek meg. Nap, mint nap együtt kell dolgozzon vállalata embereivel a belső ellenőr. Bíznia is kell bennük, hogy munkájukat a lehető legjobban végzik. Ám ez a bizalom még nem jelentheti az ellenőrzés hiányát, a megelőzést. Hiszen a gazdálkodási hibák, a kisebb- nagyobb hiányosságok előbb-utóbb éreztetik hatásukat. Akkor viszont, mikor még kialakulásukkor jelzést kapnak, a vállalat vezetői megtehetik a szükséges lépéseket a változtatásra. És ez a belső ellenőrzés igazi feladata. Lányi Bolond Közösen könnyebb A feladatok sorában az ötvenszemélyes napközi otthonos óvoda megépítése kivihetetlen nehézségnek látszott Ilk községben. Pedig várja a lakosság, nagy szükség van rá. Van éppen a szomszédos Gemzsével közös tanácsnak valamennyi pénze, de az nem elég. Épp, hogy az anyagra futná talán. (Még a megyei tanács támogatásával sem teljesen elég a pénz.) Az igény ismeretében, a tanácskozások sűrűbbekké váltak. Napirendre került minden községi fórumon az óvoda ügye. Először a Dózsa Tsz jelentkezett. Lehetőségéhez mérten tud adni valamennyi pénzt, de inkább gépi munkával, szállításokkal segítene. A tanácstagok arról tájékoztattak, a lakosság kész társadalmi munkát végezni. Két kisiparos is szóit: ha kellő segítséget kapnak, ők is végeznek az óvodánál társadalmi munkát. Szentpéterl Zsolt lakatos-víz- vezeték-szerelő és Bakó Lajos festő kisiparoshoz tíz-tíz KISZ-fiatal jelentkezett, akik ugyanabban vagy „rokon” szakmában dől- goznak. Egy utolsó, összesítő számvetés után megkezdődött a faluban az óvoda építése. A la kosság hozzálátott az épület alapjának kiásá- j sához. A tsz 170 köbméter bányakavicsot és 60 köbméter terméskövet szállított. Elkészüli az alap, a lábazati falazat. Idén tető alá kerül az olyannyira szükséges óvoda. A falu teljes összefogásával köny- nyebb: jól járt a lakosság, gazdagodik a falu. Asztalos Bálint üeiciehb a borítékban ? \ho«*> a gépkocsi vezető látja — Hivatalosan: „túlmunkaidő* csökkentés4* — Kereset és irányítás a UJáuuál — Ha háromezret keresek, ha kettőt, nekem akkor is négy gyereket kell eltartanom — mérgelődik az egyik gépkocsivezető. — Végre nekünk is el fellett azt érni, hogy ne 300 órát dolgozzunk egy hónapban — beszél a másik, Pásztor Miklós. De hol van abban az igazság, hogy mert meghaladjuk a 210 órát, csökken a fizetésünk? íj fizetési rend Májustól az új fizetési rend bevezetésétől háborognak az indulatok a Volán 5. számú Vállalatánál, a személyforgalomnál. Autóbuszvezetők, jegykezelők hallgatták előzőleg Vegyes érzelmekkel a hírt: a szakszervezet sokszori sürgetésére megszűnik a régi rend, hogy havonta 200—300 órát töltsenek szolgálatban, helyette rátérnek a havi 210 órás foglalkoztatásra. — Túlmunkaidő-csökkentést hajtottunk végre — magyarázza szakszerűen az intézkedést Hajdú Pál, a munkaügyi osztály vezetője. — A cél az volt, hogy mindezt le— Ha szólítom a szomszédasszonyom, hogy jöjjön dolgozni, akkor indul is egy szóra. Régebben nagy patába kerekedett belőle, ha nem tsz-tagoknak is adtak „a szövetkezetben munkát. Ma nem küldenek haza senkit. Olyan nagy szükség van a munkaerőre, hogy akinek keze, lába van, jöhet dolgozni. A nyírparasznyai Uj Barázda Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet telepén, a mérleg- házban hangzottak el ezek a mondatok. Az őszi betakarítás megkezdődött. A parasznyai határban is javában forr a munka. A tagság nagy része szilvát szed. Már a szállítás is megindult. Munkába áll a szövetkezet burgonyaszedő kombájnja is. A dohánytörés is javában tart. A t'ogatosok Szalmát szállítanak a tagságnak. Az irodában szintén teszik dolgukat a beosztottak. A vezetők — ki merre. Az elnök és a főkönyvelő a szilvaszállítást és eladást segíti, ellenőrzi. A föagronó- mus,' a főkertész-párttit- kár a határban. Az egyik növénytermesztő brigád életéről, munkájáról Csucsi Miklós brigádvezető beszél. Elmondja, hogy a 62 Ebédidőben, Nyírparasznyán fős brigádban többségében nők. dolgoznak. Fiatal mindössze három van a brigádban. — Itt. meg kell dolgozni a pénzért. Nagyon jó a gépesítés. Sokat segít. De mindent a gép sem tud elvégezni. Kora tavasztól késő estig van munka bőven a szövetkezetben. Most minden erőnket a dohányra összpontosítjuk. A törést, a fűzést zömében nők végzik. Hozzá kell nyomni a körmüket a munkához. Nem könnj7ű munka. Aki egész napot végigült egyenes derékkal és fűzött már, az tudja igazán. A családanyáknak természetesen nehezebb. Reggel el kell látni a gyereket, a jószágot, és csak azután jönnek dolgozni. Egyik-másik délben is szeretne hazamenni. De teljesíteni is akarnak. — Itt van például J. Kovács Jánosné. Nagyon szorgalmas munkás, öt gyereke van. A munka mellett jócskán adnak gondot a gyerekek is. Nem könnyű a helyzete Kemenyeczki Árpádné- nak sem. Három kis gyerekük van. A férjé is a szövetkezet- ban dolgozik. Van azonban olyan család is, ahonnan ilyenkor főszezonban öten járnak dolgozni. Ilyen Jurki- nya Sándor családja. Az elmúlt évben 82 forintot fizettek egy* tízórás munkanapra. Ebben az évben ettől többet szeretnének. A kereset háromféle elszámolási egységből áll össze. Van teljesítménybérezés. Ez a nagyöbbik rész. A dohányt például negyvenszázalékos arányban adták ki termesztésre. Egy sor elő- és utómunkát — melegágyi gondozást, ültetést, egyszeri újítást, töréskor hazaszállítást — a szövetkezet végzi el. És ezek után negyvenszázalékos. A burgonyatermesztés is — ültetés és ásás géppel — hasonló elveken harmados. És végül van a szövetkezetben .órabéres munka is. — Az órabéres munkáknál van néhány ember, aki szeretné kihúzni magát a nehezebbjéből. De vannak ám olyan szövetkezeti tagok is, mint Tóth Mihály, Balogh József, Csucsi Janos. Ezek mellett befellegzett a dologkerülőknek. A „fogjuk meg és csináljátok” emberek ne csodálkozzanak, ha nem akar velük senki dolgozni — mondják. De becsülik itt a gépeket is. Különösen egy pár fiatal traktoros vigyáz rá és dolgozik velük különös szeretettel. Ilyen Tóth László. . A mázsálásnál — dohány, burgonya — a részesek behozásakor néha kísért a múlt. Egyesek szeretnének többet beméretni. Ám a mázsás, Elek Béla mást vall: — Egy mázsa az egy mázsa. És így jár jól a tag is, a szövetkezet is. Panaszuk is van. Disznóhúst, szalámiféléket egész évben alig látnak a hentesnél. Nagyobb törődést várnának el ezen a téren. Ebédidő van. Többen összejönnek. Vonz a Szokol, az olimpiai közvetítés. No meg egy kis pihenés, beszélgetés, vitatkozás az olimpiai esélyekről. Sigér Imre hetőleg keresetcsökkenés nélkül tegyük. Egységesen, minden Volánvállalat rátért a havi 210 órás foglalkoztatásra. A kereset- csökkenés mérséklésére viszont mindenütt egyéni módszereket dolgoztak ki. Megyénkben például olyan visz- szapótlékolási rendszert, hogy az, aki nem haladja meg a havi 210 órát, 450 forintot kap a fizetésén felül. Jegyvizsgálóknál ugyanez 180 forint. A visszasótlékolás,,pedig,, arányosan csökken a 230 órás szolgálatig, utána már nem jár semmi. Vagyis: a ’ gépkocsivezető, a kalauz abban érdekelt, hogy ne menjen többet, az előírt óraszámnál, hiszen havi ketszáznegy- ven-kétszázötven órás teljesítés esetén nem .olyan magas a többletórákért járó fizetés, hogy ez megérné. Esetleg azon felül. — A vállalat érdekében kell többet menni, mégis elveszik a pótlékot — említi az intézkedés „hibáját” Kiss Albert, a nyíribronyi busz vezetője. Ellentmondások Ez a másik ellentmondás, ami szembeállítja a dolgozót a vállalattal. Hiszen ha megtagadná a szolgálatot, fegyelmit kapna. A menetrend szerinti autóbusznak el kell indulnia. — A megfelelő vezényléssel kell megoldani — adja meg a választ Hajdú Pál. — A számok azt bizonyítják, hogy meg lehet oldani. Júliusban az átlagos foglalkoztatás csak 204 óra volt a három hónappal korábbi 226 óra helyett. Ugyanakkor az átlagkeresetek ettől jóval kisebb mértékben. 2786 forintról 2698-ra csökkentek. — De ez az átlag nagy szóródást jelentett korábban — magyarázza tovább a munkaügyi osztályvezető. — Hiszen volt olyan gépkocsi- vezető, aki alig tudta a minimális 150 órát elérni, míg a másik az év minden hónapjában majd 300 órát ment, és megkereste a 4—5 ezer forintot. A vezénylés nem más, mint az utazóközönség igényeihez alakított menetrend alapján készített munkarend a gépkocsivezetőknek és a jegyvizsgálóknak. Vagyis a vállalat ezzel irányítja, szervezi dolgozóit. — De azt nem tudjuk megoldani vele, hogy az embereknek tetsző időben indulja-, nak a járatok — veti ellen Kovács József vezériylőüszt. — Havi vezénylési tervet készítünk — folytatja Cscr- venák Tibor személyforgalmi csoportvezető —, de ha nincs annyi gépkocsivezetőnk, mint amennyi kellene, ezen a terven is . változtatni keli. A busznak indulnia kell. még ha több is a vezető órája a 210-nél. Ennek viszont ellentmond ■ a vállalati 204 órás átlag, s az, hogy a mátészalkai és kisvár- dai főnökségeken tartani tudják a 210 órát. A vállalati irányításon, a vezénylésen kell változtatni — ha lehet —, hogy a gépkocsivezető, a kalauz ne lépje túl az órakeretet. — A alapfizetéshez sei?» volna szabad nyúlni — említi a másik problémát Babják István gépkocsivezető. — Nem az én hibám, hogy reggel 9-kor bejövök Mátészalka felöl és itt állok délután 2 óráig fuvar nélkül — teszi hozzá Balogh Károly jegyvizsgáló. — Ebből 2 órát még elszámolnak, a többit átalányban. Elvek — »vak ©Halban CL Az elszámolást vezérigazgatói utasítás szabályozza. A csúcsforgalom, a menetrend alakulása hozza, hogy a távolsági járatok legnagyobb részénél hosszabb kiállás van. Elvileg szolgálatban van a gépkocsivezető, beszámít ez az idő a 210 órába, gyakorlatilag alig kap bért az állásidőre, mivel a megállapított havi alapbérbe csak az utazással eltöltött idő, illetve a 2 óránál röviöebb kiállás számít. A gépkocsivezető itt megint csak önhibáján kívül károsodik. A vezénylés, a havi 210 óra megtartása belső ügy a Volán 5. számú Vállalatánál. Az állásidőre való bérfizetés, illetve az elszámolás megváltoztatása a Volán Tröszt belső ügye. Az viszont már a vállalati pártbizottság, a szakszervezet politikai ügye, hogy egy mindenképpen helyes intézkedés bevezetésénél ne alakuljon ki rossz hangulat a dolgozók többségénél. Felmérték ezt az illetékes szervek is, és ehhez alakítják intézkedéseiket, meghatározva az egyes területek tennivalóit, hiszen jelenleg a szabolcsi átlagkeresetek éves viszonylatban 2000 forinttal alacsonyabbak a tröszti átlagtól, s ezen is változtatni keli. L. a
