Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám
WT2. szépfemfcer SS. r oldal wi*W-ierx<WATfrttf«rra Szülök fóruma FIATALOK HU FIATALOK SS FIATALOK HU FIATALOK B FIATALOK Magányos gyermekek Működésem alatt szinte mindig I—II. osztályosokat tanítottam. Ezek között a kedves kis őszinte, nyíltszívű kotyogó, minden titkot kibeszélő hatévesek között is mindig akadt, majdnem minden osztályban egy néha két olyan gyermek, aki elhúzódott társaitól, egyedül játszott, zárkózott volt. Ezeket, a kissé magukba forduló gyermekeket nagyon nehéz volt megközelíteni. Mindig különös igyekezettel foglalkoztam velük. Szerettem volna nyomára bukkanni annak, mitől lettek ilyen elhúzó- dóvá, ilyen magányossá. A sok-sok eset közül Istvánról és Editről emlékezem itt meg. Az ő életükben sűrítve találtam meg a magányossá válás okait. Órák alatt legtöbbször játszottak. Egyszer megsokalltám az óra alatti játszadozást. Beírtam az ellenőrzőjébe egy figyelmeztetést. Megtudtam, hogy vasvonalzóval verték meg érte. Elhatároztam; soha többet nem írok be semmit, de a családot soron kívül meglátogattam. A látogatás fél — a következő napokon észleltek egész magyarázatot adtak István magatartására. ' A rideg, barátságtalan otthonban az első percben a szeretetlenség légköre fogadott. „Itt teher a gyermek!” — ez volt az első gondolatom. A szokásos érdeklődésre (milyen a napirend, hol tanul a gyermek, kik a barátai, mivel szórakozik a legszívesebben, mi az, ami iránt érdeklődik) nagyon szomorú kép alakult ki bennem. Megállapítottam: az anya egyáltalán nem ismeri gyermekét. A gyermeknek nincs egyetlen játéka sem! Az anya, csodálkozó arcomat látva így mentette magát: „Ennek? Minek ennek játék? Úgyis tönkretenné!” Barátja nincs, játékai nincsenek, nem szoktak vele beszélgetni, mesét nem olvas neki senki (ezt is megkérdeztem!).— Sokat csavarog — panaszolja az anya —, „pedig annyit kap ki” — toldja hozzá. „Teher, teher, nem szeretik!” Ez forog a fejemben, amikor a szigorú intelmeket elmondom az anyának, amit unottan hallgat. Másnap a nagyszünetben látom ismét a „játékot”. István kesztyűt húz. — No — mondom —, most megkérdezem, mit csinál, hiszen a fal felé fordulva motyog valamit. — Mit csinálsz, Istvánkám? — kérdezem. — Játszom — feleli ő. — És mit, Istvánkám? — Szerepelek. Most a Didergő király vagyok. (Ezért hát a kesztyű!) — És kinek szerepelsz? — érdeklődöm. — Csak magamnak! Azt a mesét játszom, amit a nagyok (ötödikesek) színdarabjában láttam. Valóban együtt láttuk a Didergő királyt. Ki hitte volna, hogy Istvánt ennyire megihlette, hogy újra meg újra eljátssza magának. Segít magán! Nem kap játékot. Nem mesélnek neki. ő megteremti magának a maga kis primitív játékait és az annyira kívánt mesevilágot. Nem akar szomorú gyerek lenni. De kár, hogy ezekhez az örömökhöz nem a szülők segítik hozzá! Editnél más reakciókat váltott ki az elidegenedés, ö első naptól kezdve vad, durva, kötekedő. Mindig sértetten elhúzódik társaitól. Alkoholista szülők gyermeke. -Nincs Családi élet, családias légkör. A gyermek „kétféle apu”-t ismer. (Ö mondja így.) „Ha ivott, akkor jókedvű, ad pénzt fagyira és nem kapok ki még az intőért sem. Ha nem ivott, akkor káromkodik, megver és anyut is összeveri” — vallja a kis koravén és máris magányossá vált gyermek. A durva éjszakai veszekedések, verekedések után álmosan, összetörtén, fáradtan iskolába érkező kislány még a sze- retetre is rosszul reagál. Nem bízik a társaiban, de még a felnőttekben sem (Én sem vagyok kivétel!) Mindenfelől csak csalódásra, rosszra számít, elhúzódik, morcos, csúnyán néz, támadó állásban várja közeledésemet. Sok-sok szeretet kell ezeknek a sebzett lelkű gyermekeknek a megnyeréséhez. De jó lenne, ha minden gyermek otthon érezné meg ezt a békés, családi élet légkörében, még az új tanév megkezdése előtt! Dr. Gergely Károlyné Kreesmáry László: MONDÓKA Katica, Katica, pettyes szoknyás, add nekem a pettyes szoknyád, add nekem a szárny acskádat, add nekem, hogy én is szálljak! Nem adom, nem adom, kedves Olgám, nem adom, nem adom pettyes szoknyám, nem adom, nem adom szárnyacskám — van két lábad azon járj! RAKÉTA. Rajzoljátok le a képen látható rakétát egy vonallal úgy, hogy közben a ceruzát ne emeljétek fel és a vonalak ne keresztezzék egymást. TÖRD A FEÍEDI Vízszintes: 1. Megtörte a csendet. 6. Ezen a napon. 7. Szörny. 8. Tova. 9. Országos Rendező Iroda. 11. Kézzel jelez. 12. Nem érdes. 14. Szállított. 16. Megfejtendő (a függőleges 6 folytatása). 18. Római 950. 20. Csonka irka!!! 21. Állatlak. 22. Gyapjas tibeti háziállat. 24. Visszaáruü! 25. Feudális rang. 27. Ki nem állhat. 28. Oltás, népies zamattal. 29. Alant. Függőleges: 1. Mária beceneve. 2. Gróf rövidítése. 3. Vissza: váj. 4. ZM. 5. Ipari rostnövényt. 6. Megfejtendő. 10. Fohász. 11. Római 48. 15. Lelt. 17. Három, oroszul. 19. Karmolt. 21. Iskolai foglalkozáson. 23. KÓA. 24. Német női név. 26. Farkas Sándor. 27. Nyúlós középen! Megfejtendő: Megyénk egyik nagy munkásmozgalmi egyénisége (függ. 6, vízsz. 16). Múlt heti megfejtés: Nyírségi Ősz. A szeptember 9*i pályázatunk nyertesei: Gönczi Sándor Nyíregyháza, Palincsár László Mátészalka, Farkas Ágnes Nyíregyháza, Tóth Éva Nyírbogdány, Dankó Miklós Kótaj. A szeptember 16-i pályázatunk nyertesei: Vámosi Ágnes Nyíregyháza, Molnár Szilárd Vállaj, ifj. Cseh László Nyíregyháza, Szabó Gabriella Napkor, Takács László Kisvárda. Csak fiafaSokuoak Beszélgetés Komjáthy Györggyel Ha Szombat délutánonként felhangzik a szignál, a fiatalok várakozással ülnek a rádióhoz, hogy meghallgassák „Komjáthyt”. Kitűnő hangvételével esztendők óta a fiatalság egyik legkedvesebb rádióműsora, Komjáthy György tehát érthetően rendkívül népszerűvé vált, elsősorban az ifjúság körében, de a tánczenét kedvelő idősebb korosztályok körében. Sokan kérdezték már eddig is tőle, hogy került kapcsolatba a zenével? Mi is ezzel a kérdéssel kezdtük a beszélgetést. — Szinte már közhelynek hangzik, de hát mit csináljak ha ez az igazság, magam sem tudom mikor kezdtem a zenével ismerkedni. — A családban volt talán zenész? — Érdekes, hogy én voltam az első, az úttörő. A zenével azóta sem szakítottam. A Bartók Zeneművészeti Szakiskola orgona- és zongoraszakán végeztem. Aztán egy kis vargabetű után kerültem a rádióhoz. — Rögtön könnyűzenei szerkesztőként kezdte a pályafutását? — Nem. A rádióhoz ugyanis technikai rendezőként kerültem, több, mint 10 éve. Ma is úgy érzem, rendkívül hasznos volt számomra az az időszak, amikor alaposan mégis merhettem a rádió technik-' felépítését, az erősítők szere pét, a rádió hangtitkait. — Mióta dolgozik szerkesztői munkakörben? — Lassan ennek Is egy évtizede lesz. Kezdetben a reggeli esztrádműsorok és az ö'órai teák zenéjét állítottam össze. — Mikor és milyen elképzeléssel indult a „Csak fiataloknak” műsor? — 1964-ben sugároztuk az első adást Az volt az elképzelésünk — és talán részbe . sikerült is megvalósítani —, hogy a fiataloknak olyan műsort szerkesszünk, amelyben hallhatják az adott időszak legsikeresebb slágereit. Ma is fontos, hogy a „Csak fiataloknak” műsor tükrözze ifjú hallgatóink általános igényeit, a beatzenétől, egészen a klasszikus dzsesszig. — Köztudottan sok kiván- ságlevél érkezik a szerkesztőségbe? i — Valóban nagyon sok. A havi „termést” csak négyjegyű számokkal tudom kifejezni. Ezért ezúton is elnézést kérek azoktól a kedves fiatal hallgatóktól, akik kívánságát még nem tudtuk teljesíteni, de hát a műsoridő véges. Előfordul olyan nap, amikor mintegy 300 levél érkezik. A kívánságlista egy egész heti műsort tenne ki. — Minden kívánságot ki tudnak elégíteni? — Ha olyan kérés érkezik mely a legfrissebb felvételeket keresi és az még nincs a birtokunkban, minden esetben megpróbáljuk megszerezni, így aztán előbb-utóbb teljesíteni tudjuk a legkülönlegesebb kéréseket is. Viszont kérjük hallgatóinkat, ne küldjenek üres magnószalagokat egy-egy szám felvétele céljából, mert külön gond a visz- szaküldésük. Ezeket a „megrendeléseket” sajnos nem tudjuk teljesíteni. Komjáthy György idejének nagy részét a rádióban tölti. Tájékozódik a világ lemez- termeléséről, nyomon követ' a könnyűzenei eseményeket. — Otthon is hallgat zenét? — Sem lemezjátszóm, sem magnetofonom nincs a lakásban. De napi 10—12 órás zenehallgatás után kell otthon az a kis csend... A póruljárf' csacsi Történt egyszer, kora tavasszal, hogy összegyűltek az erdei és a mezei állatok a Nagyréten és arról folyt közöttük a beszélgetés, hogy melyik állat a bátor, melyik az erős. A farkas állt elsőnek a kör közepére és elkezdett dicsekedni, hogy ő egyszerre akár három báránnyal is elbír. Amint igy dicsekedett előállt egy szamár: — Ne dicsekedj farkas pajtás, mert tudom, hogy az oroszlántól te is megijedsz. — Nem hinném, hogy megijednék — felelt a farkas —, bár az igaz, hogy oroszlánt még soha nem láttam. — Nos, ha nem láttál, majd küldök én mindjárt egyet — iázott a füles, azután eltávozott. Az állatok kíváncsian várták, hogy mi fog történni, de álmukban sem gondolták, mit talál ki a füles. Az pedig hazament, besétált a gazdája lakásába és elemeit egy nagy oroszlánbőrt a gazda ágya elől. Ezt a bőrt öltötte azután magára, majd visszasietett a rétre, de már messziről üvöltött és morgott, mint ahogyan egyszer egy cirkuszi oroszlántól hallotta. Csakhogy nem azért van a farkasnak jó szimata, hogy meg ne érezte volna a csacsit az oroszlánbőr alatt. Nekiesett hát az oroszlánbörnek és az állatok legnagyobb csodálatára cibálni kezdte lefelé a csacsiról, majd mikor nem boldogult vele, megragadta a csacsit és vonszolni kezdte a rét mögötti erdő felé. Ott azután kibújtatta a ravasz szamarat az oroszlán- bőrből és vicsorogó fogakkal ráparancsolt, hogy térjen vissza vele az állatok közé, de úgy, mintha csak most ta- lálkóztak volna és mondja azt, hogy öt mentette meg a hős farkas az oroszlán torkából. Mit volt mit tenni — » farkas volt az erősebb —, visz- szatért hát vele a csacsi az állatok közé és el kellett tűrnie, hogy azok újra csak a farkast dicsérik, sőt neki is együtt kellett éltetni a többiekkel a vitéz ordast. Mikor vége volt az ünnepségnek, egy kis őzike, amely az erdő szélén állt és mindent látott, mindent hallott oda- szólt a szamárnak: — Látod, látod Hosszúfül pajtás, hogyan póruljártál. Igaz, a farkas dicsekvése sem volt helyénvaló, de ha valaki meg akarja a másikat szégyenite- ni, arra csak akkor vállalkozzon, ha a dicsekvőnél valóban bátrabb, vagy okosabb. Angolból fordította: Pfeifer Ver» RÉQI VARAK A rejtvényben négy, viharos századokat megért magyar várak neveit rejtettük el. Megfejtésül ezt a négy sort küldjétek be. VÍZSZINTES: 1. Rákóczi-várként emlegetik. 9. Női név. 10. Tagadószó. 12. Kiló egynemű betűi. 13. Enyhe dorgáló szó. 15. Forint eleje. 16. Lim ikerszava. 18. Növényi részekből készült ital. 19. Labda a kapuban. 20. Véd. 22. Égitest. 23. Semmikor. 25. ...-Kína, (Hát- só-India egyik fele.) 26. Éneklő szócska. 27. Nem egészen boldog. 28. Vissza: álló- váz. 29. Hangjegyek sora. 34. ZK. 35. Hangszer. 37. Kaszáló. 39. Győr folyója. 41. Kinizsi Pál vára. FÜGGŐLEGES: 1. Tenkes kapitány vára. 2._ Nem mozgó. 3. Fedd. 4. Idegen változatban egy. 5. Tejtermék. 6. Egyik szülő. 7. Té távirati nyelven. 8. Alma páratlan betűi. 11. Várrom Abaujszántó közelében. 14. Tiltó szócska. 15. Toldoz ikerszava. 17. Fák, sziklák északi oldalán megt.ermő zöld növény. 19. Gondolat első fele. 21. VA. 22. Talpra magyar, ...a haza! 24. Szemez. 28. Algériai kikötőváros. 29. Félig kotyogás. 30. Vissza: hegedű tartozéka. 31. TG. 32. Elcsúfított. 33. Vissza: női név. 35. Giz ikerszava, de vissza. 36. Zabos egynemű betűi. 38. Rag. 40. Fordítottjával együtt női név.-Sopjog ‘sojips ‘Xuosz^A/Sefi ‘TferadsouBS A botfülű tücsök Volt egyszer egy kicsi tüc 'k nem kellett annak a zene nem járt zeneiskolába, nem hogy oda, melléje se. S meghívták a kicsi tücsköt k >s cincérék nagy lagziba s megrendelték tőle, legyen harsány nóta, szép muzsika. Nem csattogott, nem harso' ■igán, mint a fülemüle, vajon mi volt ennek oka? emmi más, csak a botfüle. Vígalom kell dinom-dánom, muzsikaszó völgyön-hegyen. Homlokára csap a tücsök. Tudia vár jól, hogy mit tegyen. Viszi táskarádiójai, s szól a zene, a friss, a víg. S csárdást ropnak hós cincérék kék estétől kék hajnalig. ölbej Irén
