Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Vasárnapi melléklet Magyarázgatás helyett „Az igaz, hogy a vállalt kötelezettségünknek nem tudtunk eleget tenni, de nem rajtunk múlott. A kooperációban részt vevő vállalat nem szállította idejében...” Azok számára, akik gazdasági, kereskedelmi ügyekkel foglalkoznak, az idézet nem ismeretlen, jelentésekben, értekezleteken gyakran találkozhatunk hasonló szöveggel. Ha a „partnert” kérdezzük, szinte szóról szóra ismétlődik a fenti mondat, esetleg annyi kiegészítéssel: „Az akadályközlő levelet törvényes időben továbbítottuk.” Igen, ez fontos dolog, idejében, „törvényes időben” védekezni. Tudjuk, létezik anyaghiány, közbejöhetnek előre nem látható akadályok, de az is igaz, hogy egyes helyeken ebbe könnyen belenyugszanak, sőt itt-ott nagyobb energiái fordítanak a védekezésre, a késedelem magyarázatára, mint a közbejött akadályok kiküszöbölésére. Pedig a kivitelező részleget, az anyagbeszerzőket jogászokkal nem lehet pótolni. A határidők eltolódásának egyik melegágya volt a beruházások túlhajtása, a terven, az erőn felüli vállalások. Talán egyes szabályozók még jobban ösztönözhetnének az időben — esetleg határidő előtti —, jó minőségben való tervteljesítésre. És fordítva, más szankciók pedig a késedelmeskedőket sújtanák jobban. A huzavonából, a késlekedésből igen jelentős anyagi károk származnak, ha egy üzem. vagy egy állattenyésztési telep hónapokkal, évekkel később lép termelésbe. A Központi Bizottság múlt évi ülése óta — amikor a beruházások csökkentésére hoztak határozatot — van bizonyos javulás. Különösen érezhető ez a nagyobb beruházások kivitelezésében. Erre jó példa a Nyíregyházi Hullámpapír- és Zsákgyár határidő előtti részleges üzembe helyezése. A verseny, az együttműködő vállalatok szocialista szerződése meghozta gyümölcsét. A panaszokra, a mulasztásokra adott magyaráz* gálátok a kisebb jelentőségű ügyekben — ami az egyes embernek, vagy egy kis kollektívának nagy jelentőségű — még gyakoribbak. Ezeket az eseteket súlyosbítja, hogy itt sokkal kevesebb az úgynevezett objektív akadály, könnyebb volna a hibát orvosolni. A szerkesztőséghez érkező panaszok, az arra adott válaszok, a tett intézkedések sok esetben azt bizonyítják, hogy emberi hanyagság, szenvtelen ügyintézés volt az akadály. Gyakori még a sablonos válasz, amikor paragrafusokkal, alapszabálypontokkal takaróznak, amikor az nem tilt, csak éppen nem ír elő olyan esetet, amilyenben intézkedni kellene. Hiányzik a rugalmasság, a kezdeményező szellem. Nincs előírva, nem csinálom, nem lehet baj. Természetesen nem az egyes közösségek tevékenységét szabályozó világos előírások ellen vagyunk, sőt nagy szükség van az olyan szabályra, ami egyértelmű és helyes cselekvésre ösztönöz. Egy-egy határozat azonban népi lehet, szentírás egy konkrét esetben, ha az általában megfelelő is. Például az egyik termelőszövetkezetben a vezetőség határozatot hozott, miszerint az építőbrigád addig magán- építkezést nem vállalhat, amíg a közösben a tervezett feladatokat el nem végzik. Igen, de közben kérelem érkezett az építési részleg vezetőjéhez egy idős asszonytól, akinek a belvíztől megroggyant a háza, segítsenek rajta, amíg rá nem dől. Az ügyintéző a határozat birtokában nemet mondott, ahelyett, hogy a vezetőséghez továbbította volna az ügyet. Mondhatná az ügyintéző: a határozat szerint, a közösség érdekében járt el, tehát mulasztás nem terheli, a papír őt igazolja. Szerencsére az ügy az elnök tudomására jutott és fél napra néhány brigádtagot az idős asszony házának kijavítására küldött. Szükség törvényt bont — tartja a régi közmondás. A sablonos ügyintézést tanúsítják azok az esetek, amikor egy községben vízmű-, és csatornaépítésre társulnak, és az anyagi helyzet figyelembevétele nélkül idős, járadékból élő lakosokat is azonos összeg befizetésére köteleznek magas jövedelemmel rendelkező személyekkel. A betűrágás, a paragrafusokkal való takaró- zás, ha van is, de nem jellemző a mi közéletünkre, lassan kiveszőben van az érthetetlen bürokrata nyelv is. Az egyik intézettől kapott válaszlevélből azonban néhány sort közreadunk: „A panaszos közvetett úton több esetben (felesége útján) megkereste tanintézetünket, ahol a lények függvényeként kértük a közvetett ügyintézés mellőzését, továbbá a hiányzó vizsgadíjas csekk beküldését, illetve leadását.” Ehhez a mondathoz nem hiányzik a kommentár, csak annyit jegyzünk meg, nem véletlenül kérte a szerkesztőség segítségét F. I. mérki olvasónk, mivel nem tudott eligazodni ennek az intézménynek az ügyintézésében. Úgy hiszem, elég ennyi visszásság. Befejezésként szóljunk olyan esetről is, ami tanulságos, követendő lehet. Az egyik tanácskozáson — a közelmúltban — értékelték az idei aratási munkákat. Megállapították, hogy a minden eddiginél nagyobb termést időben és jó minőségben takarították be a szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói. A sikerben osztoznak a mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatban álló vállalatok is, mert azt nyújtották, amit várni lehet tőlük. Nem hivatkoztak alkatrészhiányra, kapacitás-elégtelenségre, túlórára, szabad szombatra, stb.. hanem cselekedtek. A szerelők 2—3 óra alatt kijavították a kombájnokat. A szokottnál nagyobb termést rövidebb idő alatt vették át a felvásárlóhelyeken, az alkarészraktárak éjjel-nappal nyitva voltak és így tovább. Amikor az őszi feladatokról esett szó, a gépjavítással foglalkozó vállalat megbízottja tervükről így beszélt: „Az állandó ügyeletet az őszi munkák idején is fenntartjuk. A javítást a helyszínen végezzük. Ha nincs alkatrész, beszerezzük, ha ez nem lehetséges, legyártjuk.” Ez a felszólalás arról tanúskodik, hogy a fontos munkára felkészültek. Ide sorolhatjuk még a termelőszövetkezetek dicséretes cselekedetét is, amikor elhangzott a felhívás a dunántúli termelőszövetkezetek megsegítésére, huszonnégy órán belül elindult az irányvonat a szabolcs-szat- mári komba inokkal. Egyik-másik helyen még az utolsó táblákban dolgoztak a gépek, de nem mentegetőztek, cselekedtek. Ez a nyár jó példát szolgáltatott — így is lehet. Mentegetőzés helyett tettek kellenek. Csikós Balázs Mátészalkai utcarészlet. (Hammel József felvétele). Selejtkutatás Mint minden jelenség e világon, az idő múlásának érzékelése is viszonylagos értékű. Amikor Kelemen, a Műszerapillagyár igazgatója felvette a telefonkagylót, hogy tárcsázzon, délelőtt kilenc óra volt, már legalábbis az ő szemében. Az igazgató ugyanis már reggel hat óra óta talpon volt. De amikor Károlyi, a humorista u tplefoncsöngesre felemelte a kagylót, bosszúsan konstatálta, hogy reggel kilenckor már zavarják. Ö még aludt ugyanis, miután szokása szerint éjfél után még javában olvasgatott az ágyban. — Itt Kelemen Géza igaz. gató beszél, a Műszempilla- gyárból — hallatszott a kagylóból. — Nagyon szeretném, ha mielőbb beszélhetnék az író elvtárssal. En délután ötkor már szabad vagyok. — Kérem — mondta Károlyi —. ha sürgős önnek, ajcár már ma délután találkozhatunk. Öt óra tájban mindig ott, szoktam ülni a Kökény utcai Padlizsán eszpresszóban. — Köszönöm szépen, ott leszek — felelte Kelemen, és letette a kagylót. Károlyi, aki főleg humoros és szatirikus újságcikkeket irt, továbbá ugyanilyen jel legú kabarédarabokat, már előre sejtette, hogy miről lesz sző a találkozón. Csak néhány napja jelent meg egy bíráló hangú írása, amely a Műszempillagyár termelési viszonyaival fog lalkozott. A kis szatíra élesen kifigurázta azt a sajná latos ténykörülményt, hogy az üzem selejtje az utolsó negyedben 0,7 százalékra ugrott fel az előző negyedév 0,3 százalékos selejtjével szemben. Ha így megy tovább, állapította meg végül a szerző, akkor műszempil Iából hamarosan behozatalra szorulunk, holott a magyar műszempilla eddig exportcikk volt, s mint ilyen, igen jó hírnévnek örvend a világpiacon. Nos, várakozásában a humorista nem is csalódott. Kelemen, aki pontosan a megbeszélt időben beállított az eszpresszóba, a kölcsönök bemutatkozás után azonna rátért a tárgyra. — Elhiheti az író úr — kezdte —, hogy nekem, mint igazgatónak, egy kicsit roszszulesett a cikkecske tagadhatatlanul gúnyoros hangja. Hiszen ami azt illeti, bizonyos fokig igaza vari, a selejtünk valóban emelkedett, de ön nem tért ki az írásában az objektív nehézségekre... Márpedig az utóbbi időben a vezetőség hibáján kívül álló okokból 'nem volt kielégítő az együttműködésünk a kooperáló üzemekkel. Mert tudni kell. hogy a műszempillát mi csak összeszereljük és kiszereljük, a félkész pillát mi is más üzemektől kapjuk... — No igen — mondta jóindulatúan Károlyi de azért ez a 0,4 százalékos emelkedés mégiscsak sok egy kicsit... — Soknak valóban sok — bólogatott az igazgató —, de még mindig kevesebb, mint ha több lett volna — tette hozzá rejtelmesen, és vaskos noteszt húzott elő zsebéből. — Mert tudok én nagyobb selejtszázalékról is... A szatírája megjelenése óta ugyanis magam is egy kis selejtkutatást végeztem. Minthogy általában nagy híve vagyok az író úr munkásságának, nagyreszt tudom, hogy hova szokott dolgozgatni. Namármost, ezekben a napokban telefonon felhívtam néhány szerkesztőseg titkárságát, úgyszintén érdeklődtem a kabaré és a varieté igazgatóságán is... A humorista kezdte kissé furcsán érezni magát. — Mit akar ezzel mondani? — kérdezte feszengve. — Utólagosan szíves elnézését kell kérnem, kedves Károlyi úr, de a cél érdekében kénytelen voltam egy kis trükkhöz folyamodni... Mindenütt azt mondtam, hogy az ön titkára vagyok, és az ön megbízásából érdeklődöm a benyújtott kéziratainak sorsa felől... — És?! És?! — vágott közbe hüledezve az író. — No és megállapítottam, hogy a különböző lapoknál és színházaknál, pillanatnyilag nem kevesebb, mint tizennégy kézirata vár elhoza- talra... Amikor tehát a Mű- szempillagyár dolgozói nevében megköszönöm a mester építő kritikáját, egyben mi'is arra kérjük önt, hogy a saját háza táján se tessék megfeledkezni a selejt csökkentéséről... Heves Peren*
