Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám

ír. oWat rKT.'St.OTAGYAT«OR<57Ä(5 1972. szepfemTíer TS. Siofjet—iraki tárgyalások Moszkvában Ahmed Hasszán Al Bakr, az Iraki Köztársaság elnöke csütörtökön hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett. A vnukovói repülőtéren Nyiko- laj Podgornij szovjet állam­fő és Alekszej Koszigin mi­niszterelnök fogadta a magas rangú vendéget. ★ Á Szovjétunióba utazása előtt A1 Bakr iraki köztársa- sasági elnök nyilatkozatot adott a TASZSZ bagdadi tu­dósítójának. Kijelentette: „Megelégedéssel tölt el ben­nünket Irak és a Szovjetunió sokoldalú kapcsolatainak fej­lődése, és szilárd elhatározá­sunk, hogy továbbra is erőfe­szítéseket teszünk e kapcso­latok bővítésére. A1 Bakr hangsúlyozta, hogy az 1968. évi iraki forradalom Csütörtökön megkezdődött a „Pajzs—72” hadgyakorlat második félideje: a magyar alakulatok ismét bekapcso­lódtak a Csehszlovákia te­rületén folyó hadgyakorlat feladatainak megoldásába. Egységeink — csehszlovák fegyvertársaikkal együtt — szélességben, s mélységben egyaránt hatalmas terep- szakaszon, a harci technika szinte minden eszközét be­vetve hajtottak végre átütő erejű támadást. A csütörtöki akciókat meg­figyelő helyről megtekintet­te Josef Koreák, a CSKP KB elnökségének tagja, a Cseh Szocialista Köztársaság mi­niszterelnöke, Ivan Jaku- bovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek fő- parancsnoka, valamint a testvérhadseregek honvédel­mi miniszterek által vezetett delegációi és a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara. Jelen volt Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere és Jepi- sev hadseregtábornok, a szovjet hadsereg és hadi- tengerészet politikai főcso­óta a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok nagy fejlődést ér­tek el. — Mély megelégedés­sel állapítjuk meg, hogy tel­jes közöttünk a kölcsönös megértés és bizalom — fűzte hozzá. A közel-keleti helyzetről szólva A1 Bakr kijelentette, hogy Izrael az imperializmus és a gyarmatosító rendszer agressziós támaszpontja, ahonnan kiindulva az impe­rialista és gyarmatosító erők közel-keleti hegemóniájuk megteremtésére törekednek. — Nem kétséges számunk­ra, hogy a világ haladó erői és elsősorban a szocialista or­szágok megértik az imperi­alizmus agresszív lényegét és tudomásul veszik, hogy az ag­ressziónak nem lehet véget vetni az arab nemzeti felsza­badító mozgalom erőinek együttes akciói és a világ nemzeti felszabadító mozgal­Látványos mozzanat volt a páncéltörő irányítható ra­kéták bevetése. A fényes lángcsóvát húzó, földközel­ben száguldó rakéták elekt­romos impulzusokkal irá­nyíthatók. s így azokat ke­zelőik valósággal rávezethe­tik a kiszemelt célokra. Ezek 'a rakéták akkor is lecsapnak az ellenség páncélozott jár­műveire, ha mozgásban van­nak, vagy völgyben, domb- hajlanban igyekeznek fede­zéket találni. Ami hadgya­korlaton ritkán fordul elő, a mozzanatokat látcsövon nyo­mon kísérő katonai szakértők, meghívottak tapssal jutal­mazták a páncélelhárítók pontos találatait. Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter csütörtökön délben ebédet adott a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői ve­zetői, a „Pajzs—72” hadgya­korlaton részt vevő parancs­nokok és katonák tiszteleté­re. Az ebéden többek között jelen volt Josef Koreák. a CSKP KB elnökségének tag­ja, a Cseh Szocialista Köz­társaság miniszterelnöke, Andrej Grecsko marsall, a mai részéről ezekhez az ak­ciókhoz nyújtott támogatás nélkül — mondotta A1 Bakr. A Kremlben csütörtökön megkezdődtek a tárgyalások Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és Hasszán A1 Bakr, az iraki Baath-párt főtitkára, az ira­ki forradalmi parancsnokság tanácsának elnöke, az Iraki Köztársaság elnöke között. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében megvi­tatták a szovjet—iraki kap­csolatok kérdéseit. A felek kicserélték nézeteiket e kap­csolatok továbbfejlesztésé­nek és erősítésének konkrét útjairól. Megvitatták továbbá azt a helyzetet, amely az arab országok elleni impe­rialista agresszió következté­ben alakult ki a Közel-Kele­ten és foglalkoztak a jelenle­gi nemzetközi helyzet más időszerű problémáival is. Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsno­ka, Szergej Styemenko had­seregtábornok, az egyesített fegyveres erők vezérkari fő­nöke és több más -vezető ka­tonai személyiség. Juraj Varholik, a Cseh­szlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke csütörtökön Prágában fogadta a testvér­hadseregek ifjúsági szerveze­teinek képviselőit. A Magyar Néphadsereg KlSZ-szerveze- tének nevében jelképes aján­dékot nyújtottak át Varho- liknak. A találkozón két ma­gyar katonát kiváló teljesít­ményéért kitüntették a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsá­gának érdemérmével. A magyar honvédek a nap folyamán látogatást tettek • a prágai technometrá gyárban, s baráti’ beszélgetést folytat­tak az üzem vezetőivel és dolgozóival. A Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erőinek küldöttségei a prá­gai Vitkov-hegyen a nemze­ti emlékműben koszorút he­lyeztek el Klement Gott- waldnak, a köztársaság első munkáselnökének síremlé­kén. (MTI) Chilében most tavaszodik. Az Egyenlítőtől délre fordí­tott sorrendben követik egy- nást az évszakok, s amikor a látogató az európai nyárból augusztusban érkezik a távo­li Santiagóba, fázósan húzza össze magán a felöltőt. De csak a felöltőt. A chilei fővá­ros tele afféle szubtrópusi tél, s a parlament épülete előtt álló két hatalmas pálmafa koronáját legfeljebb az eső mossa. A hó azonban mégis megjelenik a városban — ájn csak annak a számára, azt felmegy valamelyik új épü­let 6—7. emeletére. Ott, a santiagói belváros eléggé ko­pott és teljesen a századfor­duló bérházstílusában épített házrengetege fölött már be­néznek az ablakon az Ande- sek hóval borított hegyvonu­latai. A gazdagoknak köny- nyebb dolguk van. A santi­agói belvárost hatalmas, ame­rikai stílusú és színvonalú nagypolgári elővárosok gyű­rűje veszi körül. Itt a villák kertjét díszítő délszaki nö­vényzet állandó s varázslatos ellentétben van a havasok díszleteivel. Még kijjebb: már csak a díszletek maradnak. Ez a „problaciones”, a nyomorne­gyedek világa, ahol a tél le­heleté csak átázott viskókat, didergést és betegséget je­lent. Santiago egyetlen és nem is jellegzetes pontja egy ha­talmas országnak, amely ezer kilométereken keresztül hú­zódik Bolívia és Peru trópusi őserdeitől jóformán az An- tarktiszig. Santiago kerületei és díszletei mégis megtanítják az utazót néhány sorsdöntő tapasztalatra. Az Andesek hófödte vonu­lata mindenekelőtt arra fi­gyelmezteti, hogy ez az or­szág valósággal szigetnek számít Dél-Amerikában. A polgári parlamenti demokrá­cia hazája ez a latin-ameri- ... kai- földrészen, ahol sors­döntő szerepé van a törvé­nyességnek, a legalitásnak. S_ ahhoz, hogy ez a sajátos ha­gyomány így kibontakozha­tott, abban igen nagy szere­pe van az ország földrajzi ; helyzetének. Annak, hogy az Andesek hegylánca elzárja szomszédaitól. A másik lecke, amellyel Santiago kerületei szolgálnak: az, hogy a keserű szegénység és az úri negye­dek egymással szemben álló kontrasztját megtöri egy la­tin-amerikai méretekben pá­ratlanul széles kis- és közép­polgári réteg jelenléte. Ez azt jelenti, hogy minden po­litikai erőnek, amely megkí­Diploniáeiai kapcsolat Bonn és Varsó között Pajzs—72 hadgyakorlat A páncéltörők és páncélozott jármüvek látványos bemutatója Chile — harc közben 1. A tömegek páncélja sérli politikai változások vég­rehajtását, mindenképpen meg kell nyernie és szövetsé­gesként a maga oldalára állí­tania ezt a Chilében szám­szerűen is erős és hangadó középréteget. Nehéz tél volt Chilében — és az események azt mutat­ják, hogy nehéz lesz a ta­vasz is. Szep*ember 4-én volt két esztendeje, hogy a chilei választásokon AUende sze­mélyében olyan szocialista el­nök győzött, aki a rendkívül tapasztalt, erős és befolyásos Chilei KP támogatását élvez­te. E két pártnak a szövet­sége lett a népi egység, az Unidad Popular kormányá­nak az alapja. Ehhez a szö­vetséghez két esztendővel ez­előtt más erők is csatlakoz­tak. Az Unidad Popular kor­mányzásának első szakasza (amely a chilei kommunisták szerint 1970. szeptemberétől 1971. márciusáig tartott) olyan eredményeket hozott, amelyek döntően megváltoz­tatták az ország gazdasági és politikai képét. Olyan csapá­sokat zúdított az Unidad Po­pular ezekben a hónapokban az oligarchiára és a gazdasá­gi életet kézben tartó legfon­tosabb monopóliumokra, amelyek visszavonhatatlanok maradnak — bármilyen le­gyen is a harc további kime­netele. A legfontosabb döntés a rézbányák államosítása- volt. Ez az amerikai trösztök ke­zéből kivette az ország leg­nagyobb természeti kincsét, amely a rézáraktól függően átlagban 800 millió dolláros évi jövedelmet biztosított az országnak. Az alapvető ipar­ágak és a magánbankok ál­lamosítása megerősítette a népi egység kormányának stratégiai, pozícióit a gazda­ságban, a 80 hektárnál na­gyobb birtokok kisajátítása pedig összezúzta a földbir­• i^fiőriöéém' fiiyelémre mél­' ■■■ _______________ »II iiinKílM i'iili'i'Wn .............................— tó, hogy éli ben a harci sza­kaszban az ellenzék még nem volt egységes. Chile legfon­tosabb és legnagyobb polgári pártja, a kereszténydemok­rata párt nyugat-európai mércével mérve ugyanis re­formokra hajlamos és elég erős haladó balszárnnyal rendelkező politikai alakulat. A kereszténydemokraták a maguk felemás módján Al- lende elődje, Frei elnöksége alatt maguk is kísérleteztek különböző gazdasági és 'társa­dalmi reformokkal. így nem voltak abban a helyzetben, hogy az Unidad Popular ha­talomra jutása után nyíltan ellenezzék akár a rézbányák államosítását, akár a határo­zott földreformot. Ennek következtében az oligarchia érdekeit leghatározottabban képviselő jobboldali naciona­listák elszigetelődtek. Ennek igen nagy jelentő­sége volt, hiszen az Unidad Popular pártjai csak a szava­zatok 36 százalékát kapták meg az elnökválasztásokon, a parlament legnagyobb pártja a kereszténydemokrata párt maradt, amely a nacionalis­tákkal együtt feltétlen több­séggel rendelkezett (és ren­delkezik ma is) a törvényho­zásban. Az Unidad Popular kor­mányzásának ebben az első, sikerekkel teljes időszaká­ban a legalitás, a törvényes­ség tiszteletének szellemében nevelt chilei hadsereg is szi­lárdan és egyértelműen ki­tartott a kormány politikája mellett. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy egyes szélsőjobbol- ■ dali kalandorcsoportok ter­rorkísérletei teljesen ered­ménytelenek maradjanak. Sőt, ahhoz is, hogy a telefon- hálózatot kézben tartó nagy amerikai tröszt, az ITT és az amerikai titkosszolgálat együt­tes akciója is lepattanjon az Unidad Popular mögött egy­re növekvő tömegtámogatás páncéljáról. j(£*'•. Franz Jonas Jugoszláviában Franz Jonas osztrák köztár­sasági elnök, aki — mint már jelentettük -- szerdán nem hivatalos látogatásra Jugo­szláviába érkezett, megbeszé­lést folytatott Tito elnökkel. Mint a jugoszláv kormány­hoz közel álló körökben ki­jelentették. a két országot kölcsönösen érdeklő kérdé­sekről, valamint nemzetközi problémákról volt szó. Egye­bek között megvitatták az Ausztriában dolgozó jugoszláv munkások munkakörülmé­nyeit és szóba került az Ausztriában tevékenykedő jugoszlávellenes usztasa cso­portok tevékenysége is. Jonas osztrák köztársasági elnököt szerdán este Tito va­csorán látta vendégül. A két államfő pénteken folytatja megbeszéléseit. Fülöp fános: 26. KISREGÉNY Eredményesen zárultak csü­törtökön a nyugatnémet fő­városban Olszowski lengyel külügyminiszter tárgyalásai. Lengyelország és az NSZK kormánya — jelenti be a csütörtök délután nyilvános­ságra hozott közös közle- mány — elhatározta, hogy felveszi a diplomáciai kap­csolatokat, „a mai nappal nagykövetséget létesít Bonn­ban és Varsóban és a kö­zeljövőben nagyköveti rang­ban kinevezi képviselőjét.” A lengyel külügyminisz­ter — mint ismeretes — nyu­gatnémet kollégájának, Wal­ter Scheelnek a meghívásá­ra tett kétnapos hivatalos látogatást az NSZK-ban. A két külügyminiszter megbe­széléseit — hangsúlyozza a közlemény — a kapcsolatok további normalizálására és a, tartós békés együttműködés­re irányuló törekvés jelle­mezte. A két külügyminiszter a csütörtöki tanácskozásokat követően sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kér­déseire. Megbeszéléseiket mindketten igen hasznosnak minősítették. A külügyminisz­teri tárgyalásokon kívül — közölte Olszowski — „őszinte és barátságos eszmecserét folytattam Brandt kancellár­ral.” Elmondotta, hogy át­adta a kancellárnak Edward Gierek levelét és szóban is megerősítette a neki szóló meghívást. Scheel és Olszowski hang­súlyozták, hogy a két ország viszonyának normalizálása egyúttal „fontos eleme” az NSZK és a szocialista tábor kapcsolatai normalizálásának. Természetesen a kétoldalú kapcsolatokban a múlt örök­ségeként vannak még nehéz problémák, rendezetlen kér­dések, ám ezek megoldhatók minden bonyolultságuk elle­nére, ha megvan a kölcsönös elhatározás és jó szándék. A gazdasági kapcsolatok­ban jók az együttműködés távlatai — mondotta Ol­szowski. Ezen belül Lengyel- ország növelni kívánja ex­portjának volumenjét és új, átfogó formák kialakítására törekszik az ipari kooperáció, a műszaki-tudományos együtt­működés vonalán. Kérdésekre válaszolva Scheel közölte, hogy Nyugat­Mudzsibur Rahman, a Ben- gáli Népi Köztársaság mi­niszterelnöke Géniből útban hazafelé, csütörtökön az in­diai fővárosba érkezett. Rah­man sejk haladéktalanul tár­gyalásokat kezdett Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szonnyal. Mudzsibur Rahman Svájcban gyógykezeltette ma­gát, miután Londonban meg­operálták. Mudzsibur Rahman kétórás megbeszélést folytatott Indi­ra Gandhival, majd sajtóérte­kezletet tartott. Áz indiai mi­niszterelnökkel, mint mondot­Berlin varsói képviseletét a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás alapján rende­zik. A családegyesítési akció végrehajtásában voltak a két fél között véleménykülönbsé­gek, ezeket a Vöröskereszt­társaságok tárgyalásain tisz­tázzák és szükség esetén a kormányképviselők szintjén is tartanak megbeszélést. Mindkét fél hangsúlyozta, .fontosnak tartja az európai biztonsági értekezlet gondos előkészítését. Ehhez a nyu­gatnémet külügyminiszter ki­egészítésül hozzáfűzte, hogy a multilaterális előkészítő Sza­kaszban tisztázni kell a na­pirendi pontokat, fel kell tárni a nézeteltéréseket, hogy ennek révén közös nevezőre jussanak az európai orszá­gok. ta, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről és az együttműködésről folytattak megbeszélést. A Bengáli Népi Köztársaság miniszterelnöke kijelentette: addig nem kíván találkozni Bhutto pakisztáni elnökkel, amíg Pakisztán nem ismeri el a Bangla Desht. A kínai vétóról szólva, amely megakadályozta orszá­ga felvételét az ENSZ-be, Rahman sejk kijelentette: a Bengáli Népi Köztársaság léte reális tény,- amelyen senki és semmi sem változtat. Mindegy, mi van rajta, nekem ez az egyetlen szál, ami valakihez hozzáköt. Ne is ábrándozzon róla a pilóta. Azért furcsa ez. Van, aki megőrül, ha az anyját csak említik — mások meg úgy beszélnek az anyjukról, hogy süt belőle a gyűlölet. De így van ez mindennel, szerelem­mel, barátsággal. Tegnap még odavagy azért a lányért, más­napra legszívesebben a sáros lábadat törölnéd bele. Van­nak a fiúk közt nős emberek, nem szívesen beszélnek a fe­leségükről, meg is értem, az- ilyesmit nem kell kiadni a katonák szájának, mert akkor csak az ocsmányság marad belőle. De ott volt egy eset, nem is tudom, hogy hívják azt a szemüveges gyereket a második rajból, valakije el­jött és megmondta neki, hogy a felesége a régi udvarlójával hetyeg, ő meg itt eszi a pró- funtot — s mi lett? a srác el­mocskolta előttünk az asszo­nyát, mindennek, elmesélte, hányszor verte át és feküdt le más nőkkel. Egyik nap így, másik nap úgy — melyik az igazi? Most, itt, a kocsi sötétjé­ben, magamba nézve, meg­mondhatom, hogy én nem ha­ragszom igazán Miskára. Az ő szempontjából neki is igaza van. Számított a haverjára, úgy vágott neki a jégnek. Nem is tudom, mi játszó­dott le akkor bennem. Az ijedtség elvette az eszemet. Meghallottam a roppanást, odanéztem, a nagy mélák ember helyén üresség volt, a jégen fekete lyuk, bugyboré­kolt a víz, én csak arra em­lékszem, hogy ledobtam a hurkot magamról és kirohan­tam, mert attól féltem, hogy engem is aláránt, ahogy meg­rándult a kötél. Tanyasi gyerek, neki egy­szerű a katekizmusa, meg­bán tódott, leköpött. No és? nem tintát köp, nem marad foltja. Nem arról van szó, hogy most lezárjuk az ügyet és minden marad a régiben — én kerülöm őt, nyilván ő is engem, megvan egymásról a véleményünk, kész. De nem tudom gyűlölni, még akkor sem, ha ő meggyűlölt engem. Az persze nagyon fáj, hogy a Margit-ügynek is vége — nyilván vége, én oda többet nem mehetek, a lány a báty­jának adna igazat, az is el­képzelhetetlen, hogy Miska semlegesen nézze a mi eset­leges találkozásunkat, nem beszélve az öregről, hajaj! Próbálom elképzelni, mit mondanék a lánynak. Hogyan magyaráznám el a dolgot. Megtalálnám a megfelelő szavakat — persze ezzel nem oldódna meg semmi, de leg­alább tudnám, hogy meghall­gatta a másik felet is. — Főhadnagy elvtárs... — hallom. A pilóta. Parázst éb- resztgeti. Az út végén fények bogárzanak a sötétben. Parázs dörgöli az arcát. — Köszönöm — mondja. Hátra­néz, a gépkocsioszlopot für­készi, közben nekem is oda- szól: — Hát maga, Fülemü­le? Nem alszik? — Jelentem, nem. Ahogy az öreg visszafordul, a pilóta már nyújtja a ciga­rettát: — Parancsol? —kérdi finoman, s az öreg el is fo­gadja, mond valamit az előző éjszakáról. No ez nekem is eszembe juthatott volna. Egy kanyar után erős ref­lektorok tűznek az útra. Ka­tonai forgalomirányító jelez. Alighanem megérkeztünk. Kisettenkedem a főhadnagy elvtárs után. Jólesik a moz­gás. Elég hideg van, no, nem is lesz ez olyan sima ügy. A tiszt, aki Parázshoz beszél, furcsa hangot üt meg. így „a víz”, úgy „a víz.” Térképet tereget szét, de újra mondja: „a víz”. Bele van gabalyodva abba a vízbe. (Folytatjuk Rahman —Indira találkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom