Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
iVn. augusztus 9: IOELBT-MAGYARORS2AÖ í oldal Versenyben — önmagunkkal Á jó hír záloga Laskodi változások Ml DOLGOZUNK, nem érünk rá versenyezni — jegyezte meg egy beszélgetésnél az egyik üzem fiatal műszaki vezetője. Szavai elgondolkoztatóak és megérdemelnek egy kis töprengést. Ugyanis még hozzátette: nem a cím teszi, hanem az év közben és év végén a borítékban hazavitt pénz, a nyereségrészesedés, a jutalmak, béremelések. „A mi dolgozóinkat nem kell doppingolni, hajtanak azok maguktól is, mindnek családja van, a saját zsebére megy minden elfuserált munka...” A szemlélet ismerős. Elvétve ugyanis előfordul, hogy a munkaverseny adminisztrálása sok energiát vesz el a „bonyolítóktól”, kevesebb idő és erő jut a tényleges munkafeladatokra, az' üzemen, vállalaton belüli tartalékok hasznosítására. Az ilyen helyeken sajnos összekeverik az eszközt és a célt, s méltatlannak találják, ha nem kapnak „megfelelő” elismerést. Holott a munka alig, vagy semmit sem javult. Legfeljebb a kimutatások lettek kerekebbek... De nem érthetünk egyet a másik nézettel sem, amely ósdinak, megfoghatatlannak tartja a munkaversenyt, szükséges rossznak, ami csak a papírmunkát szaporítja. Ahol viszont a verseny testre szabott, nem az egyébként is elvégzendő napi átlagfeladatokra vonatkozik, ott az érdeklődés felcsigázható. Az egyik üzem laboratóriumában a gyakori késések miatt a versenyfeltételek között szerepelt a pontos munkakezdés is. Ez aligha tartozik a verseny követelményei közé, a munka időben való megkezdése, a pontosság nem lehet verseny, vagy vita tárgya. Elemi kötelesség, amelynek teljesítéséért nem jár külön elismerés, vagy jutalom, A VERSENYBEN DOLGOZÓ több mint 1200 szabolcsi szocialista brigád azonban többségében nem ilyen elemi szinten akar továbblépni. Az egyes üzemrészek, műhelyek, intézeti kollektívák versenykövetelményei nem egyszerűsítik le a mozgalmat a napi kötelességek teljesítésének szintjére. Illúziókat sem tűznek ki célul, mert azok elérése — vagy kergetése — általában kilátástalan. Az eredmény kiábránduláshoz, a versengéstől való elidegenedéshez vezethet. Találhatunk a megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben, közintézményeiben sok példát, ahol egy-egy kollektíva igyekszik szervezettebben, nagyobb tudással, egymás segítésével jobb eredményeket elérni. S ahol a versengés kollektív jellege mellett sem személytelenedik el a mozgalom. Az egyének is szerepet kapnak, kezdeményezőkészségük, javaslataik, munkájuk magasabb színtű végzése sikerélményeket hoz számukra. Legutóbb az egyik tsz, a nyírbogáti Rákóczi küldte el a jól dolgozó fiataljait egy országjáró túrára. Ezzel jutalmazták az átlagosnál jobb munkát, de találhatunk másutt is példákat a verseny menet közbeni értékelésére, amikor nem várnak év végéig a jutalommaL AZ A Jö, ha közben is odafigyelnek a vezetők a jól dolgozók teljesítményére, erkölcsi elismeréssel is serkentik a legjobbakat a további „formatartásra”. Ez egészséges türelmetlenségre sarkallja a többieket, az irigykedők, a sértettség pózában tetszelgők pedig hamarabb rádöbbennek, hogy csak jobb teljesítményekkel, a teljes ember „hozzáállásával” érhetnek el tartós megbecsülést. Nagy a munkahelyi vezetők felelőssége, hogy mindenki számára azonos — ne pedig előnyösebb — feltételeket teremtsenek. Ez sokszor nem a szubjektív okokkal függ össze, hanem egyszerűen a kötelező figyelemmel, a munkafeltételek általános javításával. Meglehet, egy nehezebb körülmények között dolgozó brigád, szalag, vagy üzemrész keményebben megdolgozik a kisebb eredményért is, mint a jobb helyzetben lévők. őket saját magukhoz is szükséges mérni. Nem lehet általában versenyezni, érzékelhető és emberileg elérhető rövidebb és hosszabb távú célok nélkül. Ez különösen azokon a munkahelyeken okozhat gondot, ahol a teljesítmény alig, vagy általában nem mérhető számokkal, százalékokkal. Egy műszaki, tervező kollektíva, laboratóriumi csoport, egy speciális munkát végző részleg munkasikerei sokszor láthatatlanul bújnak meg a közösség eredményei között. A kvalifikáltabb, lelkiismeretesebb teljesítmény itt is mérhető, csak bonyolultabb, áttételesebb módon. örvendetes, hogy az ipari, mezőgazdasági és más termelő jellegű vagy kereskedelmi, szolgáltató, stb. munkahely mellett olyan intézményben is terjed a szocialista brigádmozgalom, mint a megyei kórház, ahol egészség- ügyi dolgozókból szocialista címért dolgozó brigád alakult. SZÁNDÉKOSÁN NEM A SZÁZALÉKOK, a számok szemszögéből szóltunk a munkaversenyről, hanem a sokszor háttérben munkáló emberi indítékokról, a nézetekről, amelyek életet adhatnak a nemes mozgalomnak. Egy kicsit minden ember versenyben áll — kimondatlanul és papíron lévő nevek nélkül is — egymással. És önmagával! A versengés tulajdonképpen a nagyobb tudás, a szocialista emberhez méltó helytállás, az önmagunkkal szembeni igényesség jegyében halad a tegnapitól jobbért, tökéletesebbért, összetartója viszont a kisebb vagy nagyobb közösség, amelyben az emberek dolgoznak, s ahol teljesítményüket elsőként jutalmazzák elismerő szóval, több bérrel, jutalommal, kitüntetéssel. Enélkül keveset ér a „hajtás”, a loholás a nagyobb boríték után, ha a magasabb teljesítmény csak a fizetés és nyereségrészesedés napján ölt „emberi formát”. Vagyis, nem utolsó, hogy mennyi van a borítékban — s a munkaverseny tétje is általában pénzjutalom —, de a verseny ennél több. Az emberi értékek rangsorolása sem mellékes. F. G. „Uj vezetőség vette át az irányítást. Akik leváltásra kerültek, nincsenek jelen, így hátuk mögött bírálgatni nem illő. De azt meg kell mondanunk, olyan módszerekkel, ahogy eddig történt, irányítani nem lehet. Csak velünk, a tagsággal egyetértésben történhet minden.” Paranccsal nem lehet Hat évvel ezelőtt hangzott el az idézett felszólalás, a laskodi Vorosilov Tsz közgyűlésén. A tagság megelégelte a parancsolgatást S azt, hogy dolgok egész sora történt tudtuk és beleegyezésük nélkül. Nem érezte magát gazdának a tagság. S nem véletlenek voltak a sikertelenségek, a mérleghiányok. Tanulságként tovább idéz a korábbi jegyzőkönyvekből Varga István főkönyvelő. P. Tóth András gyümölcskertészeti dolgozó tag azt mondta az 1966. március 31-i közgyűlésen: „Mi miért nem kaphatjuk azt a premizálást, amit a kocsisok? Mennyivel fontosabb és értékesebb az ő munkájuk, mint a mienk? Úgy gondoljuk, a becsületesen jól végzett munkát egyenlő igazsággal kell díjazni.” Bíró János: „A vezetők hallgassák meg a panaszokat, bejelentéseket és intézkedjenek. Nem kellene arra sor kerülnie, hogy a rádiónak, televíziónak vagy a sajtónak írjunk meg dolgokat.” Természetes, így nem is lehetett, nem is mehetett tovább. Hogyan is lehet úgy gazda a tagság, miképp vélekedjen a szövetkezet demokráciájáról, ha a vezetés semmibe veszi a közvélemény hangját, akaratát Sógorság-komaság helyett rend, fegyelem Mióta közös nevezőre került a tagság és vezetés, nagyon megváltozott Laskodon is a helyzet. Megszűntek a mérleghiányok. Évről évre növekednek az eredmények, szilárdul a közös vagyona. Biztosított a tagság betervezett részesedése. A feladatokat saját erejükhöz, lehetőségeikhez szabják. Bátran tesznek észrevételeket, javaslatokat. És vállalják a munkát, a felelősséget. A múlt év egy tízórás munkanapja átlag 87 forintot ért. Remény van rá, hogy idén is tartani tudják a tavalyi szintet. Több mint egymillió forintot tartalékoltak biztonsági és fejlesztési alapra. Szécsi András tanyaőr: — Nem lehet a gyepiüt eldobni. Sógorság-komasági elhajlás helyett rendnek, fegyelemnek kell lenni. A tagság hangulatát mindig ismerje a vezetőség és intézkedéseire kérje ki a véleményét. S az csak jó, ha bátran mond igent és nemet, A háromszáz fős tagság egységes akarata nagy erői Szeretjük az igazságot, s ha tudjuk, hogy szavunk meghallgatásra taláL Nagy István takarmányos: — A részesedésünk jobban alakul, mint a „mechanizmus” előtt. Meg azért is, hogy helyreállt a szövetkezetben a demokrácia. Megvalósult abban is a tagság szava, hogy nálunk a fő jövedelmet a dohány és az öntözéses kertészet adja. A valamit valamiért eK ve alapján érezzük a felelősséget. Most nem fordulhat elő, hogy bárki közömbös volna, Az ÉPSZER Vállalat igazgatójától érdeklődtünk, milyen fontosabb építkezéseken dolgoznak ezekben a napokban. Az ÉPSZER dolgozói nemrégiben Kisvárdán 164 lakás alapozási munkáit kezdték el. Mátészalkán újfajta alagútzsalus módszerrel 84 lakást építenek. Az épületek már félig elkészültek. A vállalat a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetnek új üzemcsarnokot épít, átadására szeptember elején kerül sor. Átadás után jelentősen növekszik a szövetkezet termelése. Sóstón 160 személyes szociális otthon épül a vállalat kivitelezésében. Ha nem lesznek beruházási problémák, akkor már év végére átadják rendeltetésének az új otthont. Nyíregyházán a tizenhetes ha magára hagyott vetőgépet látna rozsdásodni a határban. Még azért is szólunk, ha a takarmányboglyák tetejét megbontja a szél. Régebben alig volt a szövetkezetben pár fiatal. Most maradnak. Talán száz körül is vannak. Rendkívüli ülés Boldogul, gyarapszik a falu. A tsz-nek jó híre van a környéken. Sok mindenben ötletet, segítséget ad a tagság a vezetőségnek. Egymást szervezik gyors takarmány-betakarításra, felhívják a figyelmet, melyik tábla föld kíván több trágyázást. Zakor András párttitkár ugyancsak megemlíti a sok fiatalt: ügyesen, szorgalma-, san dolgoznak a kertészetben. Nem lehet kifogás amiatt, mert a paprika-, paradicsomsorok közt táskarádiót szólaltatnak. Legutóbb június 30-án tartott rendkívüli ülést a vezetőség. Napirenden többek közt ilyen pontok szerepeltek: szolgálati lakás festési költségvetése; Kiss Miklós lakásépítéshez készpénzsegítés kérése. Régen a vezetőség nem tanácskozott ilyesmiről. számú lakókörzetben 18 lakás építésén dolgozik a vállalat. A lakások földszintjén üzlethelyiségek lesznek. Itt valamennyi lakás év végére tető alá kerül. Csengerben modern, emeletes gimnáziumot építenek az ÉPSZER dolgozói. Az új létesítményt a terv szerint év végén, vagy a jövő év elején adják át rendeltetésének. Itt az átadási határidőt tehát májusról előre hozzák. Az egyik legjelentősebb munkát Fehérgyarmaton végzik a vállalat dolgozói. A Hódmezővásárhelyi METR1POND Mérleggyár itteni üzemében új csarnokot építenek. Az új csarnokban több Szamos menti lakosnak tudnak majd munkát és megélhetést biztosítani. A közel 10 millió forintért épülő üzemcsarnokot az építők szeptember végén adják át rendeltetésének. Asztalos Bálint Tfzmiiliís üzemcsarnok Fehérgyarmaton Máté György: SZAK A kis Jelenik Gézának nem okozott gondot, mi lesz majd vele, ha befejezi a Műszaki Egyetemet. Harmadéves volt, amikor felkereste őt Gödény főmérnök a SZERIX-től. Leült mellé, megcirógatta, hosszan a szemébe nézett, majd nagyot sóhajtott: — Ó, ti mai fiatalok, micsoda élet! Tudod, Géza fiam, az én ifjúkoromban a szegényember fia nem vihette semmire. Én is négy polgárit végezhettem csupán, aztán jött a lélekölő robot. Nem volt pénzem tovább tanulni. Most? Államköltségen lesz minden igyekvőből komoly szakkáder. Tudod mennyibe van az államnak, amíg egy mérnök kitanul? Hatvanöt- ezer forintjába legalább! Na, tessék. — Miről van tulajdonképpen szó? — kérdezte ekkor Jelenik Géza, mert úgy érezte, hogy most hosszabb önéletrajz elmondására kerülne Gödénynél a sor. — Még sokat beszélhetnék neked ifjúságom rögös útjairól —szólt a négy polgárival rendelkező főmérnök — de hát ha te mindenáron a tárgyra akarsz térni... Azt akarjuk, legyél te nálunk, a SZERIX-nél társadalmi ösztöndíjas. Eljársz hozzánk holnaptól kezdve megismered jövendő munkatársaidat, ■zakmai gyakorlatra teszel szert, kapsz havi hatszázat. Aztán befejezed tanulmányaidat és belépsz ... — Mibe kell belépnem? — kérdezte a tájékozatlan Jelenik, aki fölött folyton az önéletrajz elmondásának Damoklész kardja függött. — A SZERIX-hez mérnöknek. Az én irányításommal fogsz tevékenykedni. Ó, ha nekem lett volna ilyen irányítóm annak idején... És elmondotta, azon nyomban, sokat próbált életének szomorú történetét, töviről hegyire. Jelenik közben arra gondolt, hogy ahelyett, hogy ezt még egyszer meghallgassa, leadja a hatszáz forint felét a főmérnöknek, csak ne meséljen. De hát az önéletrajz-elmondás sem tart örökké. Az elbeszélés befejezést nyert és kezdetét vette Géza társadalmi ösztöndíja a SZE- RlX-nél. Végül is jó dolog, ha az ember már diákkorában tartozik valahová. Jeleniket is ösztönözte az ösztöndíj, jó eredménnyel szerezte meg a mérnöki képesítést. Amikor aztán mint szakképzett ember, már valóban beléphetett a vállalathoz, Gödény főmérnök így fogadta: — Micsoda élet, Géza fiam! Az én ifjúkoromban szegényember fia nem vihette semmire. Most? Államköltségen lesz minden Igyekvőből komoly szakkáder. Tudod mennyibe van az államnak, hogy téged is mérnöknek taníttatott? Hagyjuk! Vállalatunkat azonban nemrégiben átszerveztük és így átmenetileg nem tudlak most mérnökként felhasználni. De beosztottunk meósnak a forgácsolóműhelybe, hogy mégis valami műszaki munkát végezhess. — És maga jónak tartja, hogy egy eredményes diplomával ... — Persze, hogy jónak, ő, fiatalok! Mindjárt vezető állást akarnak, tojáshéjjal a hátukon. Tudod például, hogy én... És elmondotta életének viszontagságokkal teli történetét. Végül kijelentette: — Ti viszont, maiak, éljetek a népi államunk adta lehetőségekkel, tanuljatok! Nekem nagy távlati terveim vannak veled is. Javaslom, iratkozzál be a meó mellett egy zeneiskolába, klarinétosnak. — Minek az nekem? — kérdezte Jelenik, aki egyébként botfülű volt. — Kiskomám, minden, amit tudsz, tiszta haszon. Egyébként vedd tudomásul, hogy az államnak egy klarinétos kitanítása harmincezer forintjába kerül. Na tessék! Az ifjú mérnök igazán tiszteletre méltó erőfeszítést tett, amíg zsebében lapult a klarinétos! oklevél. Erőt vett tehetségtelenségén; közben hat albérletből tették ki, mert éjjelenként próbált. Szerencsére nagy akaratereje volt, megtanult hát fújni. Sugárzó arccal lépett Gödény e#é. Az gratulált neki, hogy egyszerű meós létére ilyen szép kultúrmisszióra tette alkalmassá magát, közben elmondta saját göröngyös életútjának regényét, végül így szólt: — Atyád helyett atyád leszek fiam. Tudod, hogy az én ifjúkoromban a szegényember fia nem vihette semmire. Nekem sem volt pénzem tovább tanulni. Most? Államköltségen lesz minden igyekvőből komoly szakkáder. Te igyekvő vagy, látom, de kisebb zavar jött most közbe, ezért nem tehetlek olyan helyre, mint szeretném. De terveim szerint úgyis ki kellene tanulnod a házinyúl- nemesítést. Kérdezés nélkül már be is írattalak a Házinyúl Kutató Intézet szakiskolájába. Hiszen tudom, milyen bizalommal vagy irányomban. Van elképzelésed arról, mennyibe van népi államunknak egy szakképzett háziny úl-nemesítő ? — Fogalmam sincs — szólt Jelenik, minden zavar nélkül. — Huszonkilencezer forintjába, minimum. Na tessék! — Nem volt neki könnyű az egész napi minőségellenőrzés után estéit a büdös házinyúlólak tisztogatásával tölteni. De helytállt. Két év alatt okleveles nyúlszakértő lett. Gödény örömében megölelte. — Kár — mondta — hogy arra a helyre, amelyet neked szántam szakképzettséged alapján, egy minisztériumi ember félhülye sógorát kellett beállítani. Sajnos, ma minden az összeköttetés, a sógorság, komaság, tudod. Pedig hidd el, semmit sem ért ez az alak a nyálhoz. De sebaj, ugye? — Hát... — mondta bizonytalanul Jelenik. fr— Hát ne keseredj el! Tudod, az én ifjúkoromban a szegényember fia nem vihette semmire. Most? Állampénzen lesz minden igyekvőből komoly szakkáder. Te is képezd magad, élj a lehetőségekkel. Azt tanácsolom, tanuld meg a macedón nyelvet. Veled kapcsolatos terveimbe ez éppen beillenék. Nehéz feladat, de három országban beszélik, majdnem világ nyelv tehát. És tudod menynyibe kerül az népi államunknak, hogy valaki macedónul tanuljon? Tízezer forintba, minimum! Na tessék! Az előzmények után nem volt már meglepő, hogy a nagy akaratú Jelenik rekordidő, egy év és hét hónap alatt tűrhetően törte a macedónt. Nem volt éppen perfekt, de Nagy Sándor hegyek, kel övezett hazájában nem lehetett volna azért már eladni. — Kérem — szólt ekkor Jelenik bátortalanul a főmérnöki irodában, — vezető kartárs, nem szeretnék én újabb nagy összegű kiadást okozni népi államunknak Talán most már végrehajthatná, amit velem tervezett, sokrétű szakképzettségemnek megfelelően. — Sajnos — szólt Gödény — profilunk elsejétől megváltozik. Még nekem is nehéz lesz megtanulnom az újat, holott tudod, mennyit szenvedtem a múltban, amíg valamire vittem. Az a hely, amelyre téged oly tervszerűen előkészítettelek, így kiesik. Arra gondoltam viszont, nem lennél átmenetileg telefonos? — Azt hiszem, többre vagyok képes. — Öh, ti fiatalok! Ez a mohóság! — kiáltotta a sokat kínlódott vezető — habzsolni az állást, a funkciót! Tudod-e, mi volt régen? Ma népi államunk lehetőséget ad a tanulásra! Tanulj például jogot! A telefonközpont mellett van is erre módod. És tudd meg — népi államunknak kilencvenkétezer forintjába kerül egy-egy új jogász! — Jó — szólt megadóan . Jelenik — nem bánom. De addig is, ennyi tanulás után valami különbet végeznék inkább, mint a telefonkezelést! — A helyemre törsz talán? — kiáltotta ekkor haraggal Gödény. — Háládatlan! Ö, ezek a mai fiatalok! Lebecsülni egy olyan tisztességes munkát, mint a telefonkezelés! Mérnök vagy, fiú! Ha elromlik a telefon, magad megjavíthatod. Meg aztán képzeld, ha vállalatunkat inter- urbán felhívja egy macedón klarinétos, vagy egy nyúlsze- rető jogász! Milyen jó benyomást tesz majd, hogy a SZERIX telefonosával mindjárt elbeszélgethet a maga hobby jár ól! ás* — De ez oly ritka NT — Ritka, ritka, de előfordul — szólt Gödény és látszott rajta, mennyire unja a felesleges vitát — Te fiacskám, nem ismered az előrelátó káderfejlesztés alapelveit, amely tekintetbe veszi a váratlansági tényezőt is.
