Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

2. oldat KOMMENTÁR Kiutasítás, ultimátumra Idi Amin, Uganda elnöke három hónapot adott. Ennyi idő alatt kell országát el- hagyniok az ázsiaiaknak. El­ső bejelentése óta az elnök némi engedményt tett. Most már elsősorban csak az ázsiai (értsd: indiai, pakisztáni) ke­reskedők kiűzéséről van szó, bizonyos szakmák képviselői, nek — úgymond Amin — esetleg megengedi, hogy az országban maradjanak. Or­vosokat, jogászokat, pedagó­gusokat és jelentősebb üzlet­embereket említett. Különösen az utóbbi meg­jelölés érdekes. Vajon úgy kell ezt értelmezni, hogy a kis szatócs, a kis _ rövidáru­kereskedő, a kis suszter, a kis szabó — szóval az az em­ber, aki, ha nem is alkalma­zottként, de kora reggeltől késő estig robotol — nem kí­vánatos elem Ugandában, amennyiben bőrének színe nem íekete (és nem fehér), hanem barnássárga. Ám, ha ugyanez a bronzbőrű indiai vagy pakisztáni történetesen „jelentősebb üzletember”, te­hát gazdag, akkor maradhat? Akkor már „be tudott il­leszkedni” az ugandai társa­dalomba, amely — e logika szerint — csupa „jelentősebb üzletemberből”, gazdag egyénből állna? Szomorú hír ez az ugan­dai, s még szomorúbb, hogy nem egyedülálló, nem új. Ko­rábban már Kenyában, Tan­zániában és Zambiában is történtek hasonló intézkedé­sek. Csak nemrég független­né vált nemzetek vezetői, akiket nem olyan rég első­sorban bőrük színe miatt ül­döztek és tartottak gyarmati sorban, most hasonló fajvé­dő szellemben kezdenek el üldözni másokat. Ez a dolog egyik oldala. A másik: London szerepe. A kiutasított indiaiak s Pakisz­tánok ugyanis, bár nem an­golok, de valamennyien brit útlevéllel rendelkeznek. Te­hát őfelsége állampolgárai. Mégis: őfelsége belügymi­nisztériumának korlátozó in­tézkedései vannak bevándor­lásukkal szemben. Holott a brit koronának kötelessége, hogy mindenütt védelmet és jogsegélyt nyújtson a brit alattvalóknak, ahol erre szükség van. Az angol kor­mány azonban azt szeretné, ha az Ugandából távozni kényszerülők Indiába, Pa­kisztánba mennének. Elképzelhető, hogy Uganda (s a többi hasonló intézkedé­seket foganatosító afrikai ál­lam) idővel megbánja majd mostani könyörtelenségét. Nemcsak politikailag, ráéb­redve, hogy az ilyen fajüldö­ző jellegű gesztus legkevésbé az egykor hasonló címen ül­dözöttekhez méltó, hanem gazdaságilag is, felfedezve, hogy a kiutasítottak talán hasznosak voltak Uganda (és Kenya, Tanzánia, Zambia) népgazdaságának, pótlásuk nehézséget okoz. Akkor azonban késő lesz. Az érintetteket pedig jelen­leg a számkivetettség, a hon­talanság fenyegeti, s további megaláztatások várnak rájuk. f9W. augusztus fT: Tüzérség lőtte a császárvárost A bábkormány újabb erősítéseket küld Huéba Egyezmény tér vezet a mesterséges holdakkal történő televíziós közvetítésre Gromiko levele Waldheimhez * A dél-vietnami felszabadító erők csütörtökre virradóra tüzérségi támadást indítottak Hűé ellen és két órán át lőt­ték a császárvárost — jelen­tette a Reuter-iroda. A tá­madásnak több dél-vietnami katona esett áldozatául. A váratlan akció pánikhangula­tot keltett a saigoni bábhad­sereg soraiban. A hazafiak bevetették tü­zérségüket Quang Trinál és a Da Nangtól délre fekvő Que Son völgyében is. A saigoni dél-vietnami katonai parancs­nokság közlése szerint itt is több kormánykatona meg­halt. A saigoniak megsegí­tésére bevetették az ameri­kai légierő vadászgépeit is, amelyek Hűé közelében, va­lamint a Que Son-völgyre Csütörtökön a francia fő­városban megtartotta 154. ülését a vietnami helyzettel foglalkozó négyes értekezlet. Ezúttal elsőként William Porter amerikai nagykövet, az Egyesült Államok delegá­ciójának vezetője szólalt fel. Semmilyen pozitív indít­ványt nem tett, ehelyett is­mét elcsépelt propagandaszó­lamokkal támadta a VDK-t. Pham Dang Lam, a Thieu- rezsim delegációjának veze­tője követelte, hogy a „má­sik fél” (a VDK és a DIFK) fogadja el az amerikai felté­teleket; amennyiben ezt visszautasítják, akkor Észak- Vietnam „teljes megsemmisí­tését” helyezte kilátásba. Nguyen Thi Binh külügy­miniszter-asszony, a DIFK küldöttségének vezetője kije­lentette : a Thieu-adminiszt- ráció szembeszegül minden olyan megoldással, amely el­Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője szerdán beje­lentette, hogy ha a kong­resszus októberig ratifikálja a Szovjetunióval megkötött stratégiai megállapodásokat, akkor a fegyverzetkorlátozási tárgyalások újabb fordulója még októberben megkezdőd­het. Szavaiból nyugati hír- ügynökségek arra következ­tetnek, hogy ezen az újabb fordulón valamilyen formá­ban megvitatják majd az Egyesült Államok nyugat­európai atomfegyvereinek kérdését is. A hadügyminisz­térium egyidejűleg bejelen­tette: megkezdték az atom­fegyverek „MK—19” ideigle­nes elnevezésű új nemzedé­kének kiépítésével kapcsola­tos tervek tanulmányozását. Ziegler visszautasította azo­kat a törekvéseket, hogy a már aláírt megállapodások különféle értelmezéseivel próbálják megkötni a kor­mányzat kezét a SALT-tár- gyalások új fordulóján. A szóvivő félreérthetetlenül utalt a Jackson szenátor ál­tal beterjesztett módosító in­szórták bombáikat. Dél-vi­etnami részről elismerték, hogy hét katonájuk meghalt és negyvenkettő megsebe­sült, amikor a hazafiak Quang Trinál ágyútüzet zú­dítottak állásaikra. Az amerikai B—52-eseket szerdán a késő esti órákban elsősorban a demilitarizált övezet északi és déli részén vetették be. A saigoni amerikai ka­tonai parancsnokság egyik szóvivője cinikusan bejelen­tette, hogy „Észak-Vietnam felett ismét kitisztult az ég­bolt, így tehát kedden és szerdán az amerikai gépek háromszáz hullámban bom­bázhatták a VDK-t”. A UPI csütörtökön azt jelentette, hogy a saigoni vezetne Dél-Vietnam igazi függetlenségéhez és semle­gességéhez, s nem elégszik meg Dél-Vietnam rommá té­telével, hanem felszólítja az Egyesült Államokat a VDK még ádázabb bombázására. A VDK delegációjának ne­vében Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyet­tes vezetője részletesen is­mertette az amerikaiak leg­újabb agresszív cselekmé­nyeit. Nguyen Minh Vy felszó­lította a Nixon-kormányt, szüntesse be agresszív ak­cióit, a gátak bombázását, s kezdjen igazi tárgyalásokat az érdemi kérdésekről. Az ülés befejeztével a kül­döttségvezetők nyilatkoztak az újságíróknak. Egyöntetűen közölték, hogy a négyes értekezlet jövő csü­törtökön ,úih<H -ülésezik. dítványra, amely „az ame­rikai érdekek veszélybe ke­rülésének” meglehetősen ön­kényesen és tágan értelmez­hető ismérvétől teszi függő­vé azt, hogy az Egyesült Ál­lamok betartja, vagy fel­mondja a támadó fegyverek korlátozására kötött ideigle­nes megállapodást. A Fehér Ház szemlátomást nem akar­ta" egyértelműen dezavuálni a demokrata párt megosztására tett kísérletekben „jó ponto­kat szerző” szenátort, s ezért a szóvivővel csak annyit mondatott, hogy az ideiglenes megállapodás törvénybe ik­tatásához beterjesztett módo­sító indítványt nem szabad korlátozó értékűnek tekinte­ni. Ziegler határozottan elve­tette Jacksonnak azt a kö­vetelményét, hogy a szovjet- amerikai egyensúlyból zárják ki az Egyesült Államok nyu­gat-európai atompotenciál­ját. „Ezeket a kérdéseket nem a szenátusban, hanem a SALT-tárgyalásokon fogják megvitatni” — jelentette ki Ziegler. bábkormány további csapat­erősítéseket küld Huéba, mert attól tart, hogy a Quang Trit ellenőrzésük alatt tartó hazafias erők nagysza­bású támadásra készülnek a császárváros ellen is. Az amerikaiak éppen erre a fel­tételezett támadásra hivatkoz­va még hevesebb légitámadá­sokat indítanak Hűé és kör­nyéke ellen. Quang Tri továbbra is a hazafiak kezén van, noha a Thieu-rezsim húszezer katonája mindent elkövet, hogy visszafoglalja. A saigoni rádió közlése sze­rint szerdáról csütörtökre virradóra a bábhadsereg ka­tonái és a hazafiak közelhar­cot vívtak Dói Gio dombján, An Loctól négy kilométerrel északkeletre. Kekkonen Moszkvába utazik A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak meghí­vására augusztus 12-én nem hivatalos látogatásra a Szov­jetunióba érkezik Urho Kek­konen, a Finn Köztársaság el­nöke. Waldheim Pekingbe tart Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára közép-európai idő szerint csütörtökön hajnal­ban — repülőgépen — eluta­zott New Yorkból, hogy ele­get tegyen kínai látogatási programjának. Á főtitkár úG jának első állomása Párizs, s onnan Karachi, Rangoon és Sanghaj érintésével érkezik meg Pekingbe ötnapos hiva­talos látogatásra. Elutazása előtt Waldheim sem arról nem voll hajlandó nyilatkozni, hogy kivel, sem pedig arról, hogy mit fog megtárgyalni. Mindemellett nyugati hírügynökségek F.NSZ-megfi3yelőkre hivat­kozva bizonyosra veszik, hogy a főtitkár Csou En-laj miniszterelnökkel és Csi Peng-fej külügyminiszterrel tanácskozik majd, feltehető­leg a vietnami háborúról, Ko. reá helyzetéről, leszerelési problémákról és a fejlődő or­szágok támogatásának kér­déseiről. Az ENSZ titkársá­gán úgy tudják, hogy Wald­heim szeretne Kínában ENSZ-tájékoztató irodát fel­állítani. Utón Kína felé Párizsba érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A repülőté­ren Huang Csen, a Kínai Népköztársaság párizsi nagy­követe és a francia külügy­minisztérium vezető beosztá­sú munkatársai fogadták. Waldheim délután, közép­európai idő szerint 18 óra tájban utazik tovább, s így nem is tervez egyetlen hiva­talos találkozót sem a fran­cia politikai élet képviselői­vel. Viktor Iszraeljan, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvi- selőjének helyettese, Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter megbízásából augusz­tus 8-án az alábbi szövegű levelet nyújtotta át Kurt Waldheimnek, az ENSZ fő­titkárának: „Tisztelt főtitkár úr! A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége kor­mányának meghatalmazása alapján kérem, tűzzék önálló pontként az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakának napirendjére egy olyan nemzetközi egyez­mény kidolgozásának kérdé­sét, amely megszabja, hogy az államok milyen elvek alapján használhatják fel közvetlen televíziós közvetí­tésre a föld mesterséges holdjait. A televíziós programoknak közvetlenül a televíziós né­zők vevőkészülékeire való továbbítása (közvetlen televí­ziós közvetítés) az egyik leg- perspektivikusabb iránya a világűr emberi szükségletek­re való felhasználásának. A hírközlés e fajtájának fej­lesztése elősegíti majd a földkerekség népeinek to­vábbi közeledését, a kulturá­lis értékek cseréjének kiszé­lesítését és a különböző or­szágok lakossága műveltségi színvonalának emelkedését. Ugyanakkor a mesterséges holdak segítségével történő közvetlen televíziós közvetí­tés komoly jogi problémákat vet fel olyan vonatkozásban, hogy biztosítani kell azokat a feltételeket, amelyek mellett a kozmikus technikának ez az új fajtája kizárólag a bé­ke és a népek közötti barát­ság nemes céljait szolgálja. Elsősorban meg kell védeni az államok szuverenitását mindennemű külső beavatko­zástól és rtefp szabad meg­engedni, hogy a közvetlen te­levíziós" közvetítések a nem­zetközi konfliktusoknak és az államközi kapcsolatok ki­éleződésének forrásává vál­janak. A Szovjetunió — amely a világűr meghódításának min­den szakaszában következe­tesen síkraszállt a nemzetkö­zi kozmikus jog progresz- szív fejlesztése mellett — úgy véli, hogy az ilyen felté­telek megtéremtését elősegí­tené, ha kidolgoznák azokat a nemzetközi —- jogi normá­kat, amelyek meghatározzák az államok jogait és kötele­zettségeit a közvetlen televí­ziós közvetítések megvalósí­tásának területén. Az államok e téren kifej­tett tevékenységének alapjá­vá kell tenni a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartá­sa, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogúság, az együttműködés és a köl­csönös előnyök elveit. Ezzel kapcsolatban az államok szá­mára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy bizonyos követelményeket támassza­nak a területükre sugárzott programok tartalma tekinte­tében, vagy hogy intézkedé­seket foganatosítsanak az olyan adósok megszüntetésé­re, amelyeket nem kívána­tosnak tarthatnak. E felada­tok megoldásának megfelelne egy megfelelő nemzetközi egyezmény megkötése. Megküldöm önnek az egyez­ménytervezetet azokról az el­vekről, amelyek értelmében az államok felhasználhatják közvetlen televíziós közvetí­tésre a mesterséges holdakat. A tervezet az alábbi fő téte­leket tartalmazza: 1. A közvetlen televíziós közvetítés kizárólag a béke, a haladás, a kölcsönös megér­tés fejlesztése, a népek kö­zötti baráti kapcsolatok ér­dekeit, a lakosság műveltsé­gi színvonala emelésének, a kultúra fejlesztésének, a nemzetközi csere kiszélesíté- sének céljait szolgálhatja. 2. Minden államnak egyen­lő joga van a közvetlen tele­víziós közvetítésre és min­denfajta megkülönböztetés nélkül az ilyen közvetítés kedvező lehetőségeinek fel- használására. 3. Külföldi államokba csu­pán az illető államok határo­zottan kifejezett egyetértésé­vel lehet közvetlen televíziós adásokat sugározni. 4. Jogellenes és nemzetkö­zi felelősségre vonást maga után vonó cselekménynek kell tekinteni az olyan köz­vetítéseket, amelyeket más államok területére sugároz­nak az utóbbiak nyilvánva­lóan kifejezett hozzájárulása nélkül; továbbá az olyan adásokat, amelyek kárt okoz­nak a nemzetközi béke és biztonság fenntartása ügyé- ' nek, beavatkozást jelentenek más államok belügyeibe, sér­tik az alapvető emberi jogo­kat, erőszakot és borzalma­kat propagálnak, aláaknáz' zák a helyi civilizáció és kul­túra alapelveit, félrevezetik a lakosságot. 5. Az államok nemcsak sa­ját területükön, hanem a kozmikus térségben és más olyan területeken, amelyek kívül esnek általában az álla­mok joghatóságán, ellenintéz­kedéseket foganatosíthatnak a jogellenes közvetlen televí­ziós közvetítésekkel szem­ben. 6. Az illető állam a felelős a közvetlen televíziós közve­títéssel kapcsolatos minden nemzeti tevékenységért, füg­getlenül attól, hogy ezt a te­vékenységet kormányszer­vek vagy kormányon kívül eső szervezetek és jogi sze­mélyek fej tik-e ki. A felsorolt tételeken alapú- . ló egyezménynek a megköté­se elősegítené az államok kö­zötti együttműködés fejlődé­sét a kozmikus térség gya­korlati felhasználásában, a nemzetközi béke, a népek kö­zötti kölcsönös megértés, a gazdasági és a társadalmi ha­ladás érdekében. A szovjet kormány azt várja, hogy az ENSZ-közgyűlés 27. üléssza-. ka megfelelő figyelmet szen­tel majd egy olyan nemzet­közi egyezmény kidolgozásá­nak, amelyek lefekteti a mes­terséges holdak közvetlen te-, levíziós közvetítésre való fel- használásának elveit. Kérem önt, főtitkár úr, te­kintse ezt a levelet az ENSZ- közgyűlés ügyrendi szabály­zata 20. pontjának megfele­lően magyarázó feljegyzésnek és a mellékelt egyezmény- tervezettel együtt az ENSZ hivatalos dokumentumaként, terjessze.” (MTI) A párizsi négyes értekezlet 154. ülése Októberben megkezdődhet a SÜLT- tárgyalások újabb fordulója? PÓKHÁLÓ Oalgóczi Erzsébet 22. Ha az ember a köteles­ségét teljesíti... — kezdi a csősz fölindultán, de most az öreg Koller áll közbe. — Menjünk innen Andris! Ne vitatkozz! Nem a mi dol­gunk — s húzni kezdi magá­val. — Spicli — motyogja az öreg csősz. Majdnem sír. A motorzúgás elhal, kial­szik a lámpa. Pigniczki azon­nal megismeri Zsuppánt, tömzsi alakjáról, a mozgásá­ról — nem óhajt vele talál­kozni. Zsiga azt hiszi, az el- nö'-. jön, mint máskor. S ami­kor Pigniczki bejelenti: Me­gyek, megnézem a varsákat — csak bólint, fel sem tűnik neki, hogy itt egyáltalán nin­csenek varsák. Pigniczki el- iszkol a sűrűbe. Zsuppán Zsiga ek ér. Re­meg a felháborodástól. Nem köszön. Most már Zsiga is megismeri, kényelmetlen ér­zése támad. — Hogy merted sértegetni az apámat? — kiáltja Zsup­pán. — Az én apám tisztes­ségben, becsületben őszült meg. Soha egy szalmaszál nem tapadt a kezéhez, azért állították csősznek. Ha valaki a kötelességét teljesíti, az nem spicli! — Zsuppán már ordít, s ökölbe szorul a keze. Zsiga önkéntelenül hátrál. — Hogy beszélsz velem? — Ahogy megérdemled! Te tolvaj! Te mered elkergetni az apámat! — Zsuppán el­veszti maradék higgadtságát is és jó erősen pofon üti Zsi­gát. (Régóta gyűlik a tenye­rében egy pofon.) Zsiga hátrál, tekintetével Pigniezkit keresve. De az új­donsült brigádvezető sehol. — Megütöttél? — kiáltja hogy Pigniczki meghallja. — Megállj, lesz még ennek következménye! — Lesz? Tessék! — kiáltja. Zsuppán s még egyszer pofon vágja Zsigát, öldöklő szem­mel nézi még egy pillanatig, aztán hátat fordít s fújtatva motorra ül. Pigniczki egy fa mögül lesi a jelenetet. Kajánul röhög. Niklainé, kezében az uzson- nás csomaggal — az ürüggyel — belép a téeszirodára. Haj­nal van, még csak Pista bá­csi piszkálgatja söprűjével a padlót. Csodálkozva pillant fel. — Jó reggel, Pista bácsi — köszön az asszony. — Az uram nincs itt? — Valami baj van? — Dehogy van, csak me­gint otthon felejtette a reg­gelijét. — Nincs még itt — mondja az öreg. — Ilyenkor nem szók itt lenni még senkise. Hatkor jönnek a szerelők, fél hétkor a Sáray úr... — az öreg. sorol­ná még, ki mikor érkezik, de Anna megállítja. — A motorja itt van az ud­varon... Neki is itt kell len­nie valahol. Pista bácsi óvatosan mond­ja: — Nem hiszem, hogy az az ő motorja. — Hát csak megismerem az uram motorját? — mondja felháborodva az asszony s köszönés nélkül otthagyja az öreget. Kint van az utcán. Most hazamenjen, vagy bi­zonyságot szerezzen, hogy igaz-e a pletyka... nehéz dönteni. De ez a bizonytalan­ság is kibirhatatlan. Hát ki­vel él ő együtt? Ki a gyere­kei apja? Milyen ember ez?... S szégyenkezve, közönyt eről­tetve, mint akinek véletlenül arra van dolga, a bölcsőde fe­lé indul. Erre van a tej bolt is, hozhatott volna magával egy tejeskannát. A bölcsőde előtt egészen lelassítja lépteit s úgy néz a házra, hogy a fejét mereven előre fordítja. Kinyílik a bölcsőde ajtaja — s Géza jelenik meg a kü­szöbön. Meglátja a feleségét — megtorpan. Hosszú ideig néznek egy­másra mozdulatlanul. Aztán Anna szemét elfut­ják a könnyek, eltorzul az arca, megfordul s menekü- lésszerűen rohan hazafelé. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom