Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

1972. augusztus t: KELET-MAG Y ARORSZÁ G 8 «Md Sokoldalú kapcsolat — eredményes képviselői munka Beszélgetés dr. Fekszi Istvánnal, a megyei képviselőcsoport vezetőjével A közéletben az idén sines hosszú nyári szünet: ezekben a hónapokban is Üléseket tartanak a választott testületek, amelyeken rend­szerint részt vesznek me­gyénk országgyűlési képvise­lői is. Munkájukról, az ülés­szakok közötti képviselői te­vékenységről beszélgettünk dr. Fekszi Istvánnal, a me­gyei képviselőcsoport vezető­jével. — A legutóbbi választások idején jelentősen megfiatalo­dott a megyei képviselőcso­port. A képviselők egy ré­szének az ismerkedés is sok munkát adott — főképp az elmúlt években —, mivel képviselői munkájuk már nemcsak egy-egy üzem, szö­vetkezet vagy egy település életéhez kapcsolódik, ha­nem sokkal szélesebb körhöz, területhez mondta a be­szélgetés során dr. Fekszi István. Hangsúlyozta: rendkívül hasznosnak tartják azokat a változásokat, amelyek éppen az elmúlt egy-másfél év so­rán következtek be a kap­csolatokban. A tsz-közgyűlé- sek, tanácsülések, népfront­bizottsági ülések állandó meghívottjai a képviselők akik így „első kézből” tud­nak tájékozódni a választó- kerület lakóinak, vezetőinek legfontosabb terveiről, prob lémáiról. Ez időben elég nagy lekö­töttséget jelent: 12—14 tele­pülés lakosságával állandó kapcsolatot tartani — jól szervezett munkát igényel. A képviselők az eredménye­sebb munka érdekében -- minden esetben szívesen vál­lalják, és ha lehet, részt is vesznek a testületi üléseken s ott nemcsak meghallgatják s felszólalókat, hanem ma­guk is beszámolnak a képvi­selői munkáról, a törvényal­kotásról. Külön beszámoló' gyűlést, ezzel egybekötött fo­gadóórát tavaly például 85 alkalommal tartottak me­gyénk képviselői. A választókerületen kívül is zajlik a képviselők mun­kájú. Dr. Fekszi István ki­emelte: szoros kapcsolat alakult ki a képviselők és a megyei pártbizottság, a me­gyei népfrpntbizottság, megyei tanács között. Éz a kaocsolat a képviselők szá­mára is rendkívül előnyös, mert már a döntések meg­hozása idején megismerked­hetnek a megvei álláspon­tokkal, aktív részesei letm nek a megyei közéletnek is. Különösen fontos, hogy a pártfórumok, választott tes­tületek. vezetők véleményét is időről időre megismerhetik a megyét érintő fontosabb kérdésekben, témákban. Miklós a mezőgazdasági, Er­dei Lászlóné és Tóth Géza a külügyi, Bánóczi Gyula a honvédelmi bizottság tagja, Orosz Ferenc a kulturális, művelődésügyi, dr. Fekszi István a mentelmi bizottság titkári teendőit látja el, Szviridov Ivánná pedig az országgyűlés egyik jegyzője. Mindez azt mutatja, hogy a szabolcsi képviselők azokban a bizottságokban is közvetle­nül kifejthetik véleményüket, ahol a törvényjavaslatok ap­ró részletekbe menő vitája történik. A megyei képviselőcsoport a választások óta nyolc ülést tartott. Az országgyűlést elő­készítő, valamint az ország- gyűlés elé kerülő témákon kívül a megye társadalompo­litikai, gazdasági, kulturális helyzetét is megvitatta a képviselőcsoport, s több kor­mányrendelet Is a képvi­selők elé került, Az elmúlt évben egy alkalommal a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatást a képviselőknek a KB ülésé­ről, a határozatból adódó megyei feladatokról, A kép­viselőcsoport három alka­lommal különböző intézmé­nyeknél tartott ülést. Az egészségügyi törvény parla­menti vitája előtt például a megyei kórházban tettek lá­togatást a képviselők, g hall­gatták meg a megye egész­ségügyével kapcsolatos elem­ző tájékoztatást. Ezen az ülésen részt vett az ország- gyűlés egyik alelnöke ig. A hivatalos helyeken tar­tott üléseken, megbeszélése­ken kívül a képviselőkhöz elég sok személyes és írásos kérés, panasz érkezik. A személyes problémák megol­dásához az illetékes szervek­től, s személyektől kérnek — és általában kapnak is — megfelelő segítséget a kép­viselők. Gondot okoz azon­ban a közérdekű javaslatok­nak, kéréseknek az a része, amely anyagi természetű *— mint például bölcsőde-, óvo­daépítés, napközi otthon, kul- túrházbővítés, út-, kútépítés, többféle fejlesztési téma — amelyek gyakoriak a képvi­selői munka során. A leg­indokoltabb esetekben eljár­nak az érdekelt tanácsoknál vállalatoknál, de évközben sok gondot okoz a viszony­lag csekély anyagi értékű munka megvalósítása is. Egyébként általános tapasz­talat, hogy sok közérdekű ja­vaslat intézéséhez adnak a képviselők segítséget. — Úgy érezzük, ez a sokoldalú kap­csolat járul hozzá, hogy eredményes képviselői mun­kát tudjunk végezni — mondta befejezésül dr. Fekszi István. Marik Sande* A mátészalkai Ipari Szerelvény- és Gépgyár új, korszerű­en berendezett csarnokában sorakoznak a megmunkáló gépek. A folyamatos termelést segíti a most szerelés alatt álló szállítószalag — konvejor — is. Képen: az ifimunkások gépsora. (Hammel József felvétéle) Nők az automatáknál Amíg a vagonok elindulna k Tuzsérról Hirtelen még elképzelni is nehéz, vajon hány hold fe­nyő- és bükkerdő fája lehet e hatalmas telepen. Gyanta- szagú a levegő csaknem száz­húsz hektárnyi területen. Óriás, sínen mozgó szovjet daruk, pályakocsik, vágá­nyok, cikázó motoros targon­cák, megpakolt vagonsorok. Modern csarnokok, okos, finn gépsorok, kérgezők, olasz, magyar gépek soka­sága. Innen táplálják az or­szág TÜZEP-telepeit, a bá­nyák mélyét, a papírgyárakat különböző fákkal. És külde­nek határainkon túlra is. Exportra dolgoznak. Évente félmillió köbméter fát szállí­tanak. Naponta több szerel­vény indul és érkezik Tuzsér- ra. Szakítás a hagyománnyal Hazánk fáskamrája. Két­ezer ember dolgozik benne. Ebből csaknem hétszáz a nő. Hatvanhárom községből in­gáznak. Műszakra és haza autóbuusz hozza-viszi őket. Minden nap. Percnyi megál­lás sincs. Sok, fontos poszton nők dolgoznak. Különösen az utóbbi egy-két évben kerül­lek rátermett lányok-asszo- nyok vezető helyekre. Szük­ség hozta így? Lehet. Meg a biztatás is. Tanfolyamok so­kaságát szervezték. S a fizi­kai munkát végző nők beta­nított és szakmunkásokká váltak. Ezek számé ma már eléri a háromszázötvenet. A anyagmérői uepazi,**» teljesen női munka lett. Kétszáz nő, többségében fiatal lány látja el. Vannak közöttük csoport- és művezetők. — Korábban kifejezetten férfimunkának tartották a? iparágban a műszaki irányí­tói munkakörök ellátását — újságolja Vilmán Pál, az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri 14- es telepének a gyáregységve­zetője. Ók voltak az úttörők, akik szakítottak a hagyománnyal. — Nagy hátránnyal indul­tak a nők. Segíteni kellett őket abban, hogy a techniká­val, a gépekkel szembeni fé­lelmüket legyőzzék, úrrá le­gyenek rajta. Biztatni, hogy képesek a kezelésükre, az automaták irányítására — magyarázza Vilmán Pál, így váltak az automata gépisorok ügyes, figyelmes ke­zelőivé, fegyelmezett munká­sokká, munkavezetőkké, mű­vezetőkké. És ezzel megte­remtődött az alap arra is, hogy bérben is „egyenjogú- akká” váljanak a férfiakkal. Soknak megkétszereződött a keresete. — S bizony megtörtént, amikor egyes férfiak azt mondták: csitri lányok, töb­bet keresnek, mint mi — mondja az alig 19 éves Ko­vács Erzsébet. Kik zúgolódnak ? Egy éve dolgozik Tuzséron. Komoróból jár át. Anyagmé­rőként kezdte, nyolc általá­nossal. Egy esztendeig dolgo­zott ebben a beosztásban. 900 forinttal kezdett, 1100-ig ju­tott. Most az automata gép­soron dolgozik. Egyes fülke. Gépkezelő. Pontos mozdulatok. Figyel­messég. ö dönti el, hogy mi legyen a sorsa a szalagra ke­rülő gömbfának. Jön, érkezik a fa, kevés idő van gondol­kozásra. Kovács Erzsébet osztályoz. Ez bányaía, ez rönk, ez állványfa. — Pénzre megy „ez a já­ték" — jegyzi meg a párttit­kár. Duplán is. Keresete függ tőle. Egy műszakban 100— 150 köbméter fa osztályozá­sát végzi el. Itt most havi 2000—2200 forintot keres. Eb­ben a munkakörben férfiak már nem dolgoznak. De ami­kor dolgoztak, ők sem keres­tek többet. — Csak a nehezebb mun­kát végző emberek zúgolód­nak, hogy mi többet kere­sünk — jegyzi meg Czifra Irén, a második gépkezelő. — Néha veszekednek velünk. Főleg, akkor, amikor a bér­lapot megkapjuk. Ehhez a munkához figye­lem, szakértelem is kell. S erről megfeledkeznek egyes férfiak. Czifra Irén Gyulahá­záról jár ide dolgozni. — Nemcsak a kereset mi­att. Igaz, megvan a 2200 fo­rint. Én jól érzem magam. Jó munkahely. Nem szöktek meg örülnek egymás sikereinek a nők. ök újságolják Esik Istvánná művezető helytállá­sát. Márciusban tett vizsgát. Most nagy gondban van. mert helyettesít is. Ötven munkás dolgozik a „keze" alatt. — Én a C/2-es telep mű­vezetője vagyok. Ez a gömb- farészleg. Voltam anyagmé­rő, itt gyakornok, s a vizsga után neveztek ki. Kétezer forint a keresetem. Alig 250 forint a különbség az ugyan­ebben a beosztásban már 6 éve dolgozó Balázsi Attila és közöttem. Művezető. Kevesebb a ke­resete, mint a gépkezelő nőknek. S több a felelőssége. Ez már bérfeszültség. — Ez igaz — mondja. — De ígérték, hogy 1973 janu­ártól emelik. — És ez meg­nyugtatja. Tizenkettedik éve dolgozik itt. Itt tanult, fizet­ték a taníttatását, szállását, mindent. S ő áldozatot vál­lalt. Családjától távol tanult Pesten, s nyolc általánossal indult. — Úgy érzem befogadtak, hiszen együtt dolgoztam azokkal, akiknek most a mű­vezetője vagyok — mondja. S aztán megjegyzi: — Ha meg néha több kettőnél, ki­nyitom a számat. — Ezt az­tán mosolyogják, hiszen egy törékeny kis asszony. Fodor Károlyné a másik újdonsült művezető. — Nem harapják le az or­runkat — jegyzi meg. ö a ládaüzem II-es műszakjának a vezetője. 800 forinttal kez­dett 63-ban, most 2080 forint a fizetése. Kitűnően vizsgá­zott. — A most végzettek kö­*zött én kapok a legtöbbet, pedig férfiak is voltak. Még három férfiművezető van. Ök már 8—10 éve vannak ebben a beosztásban, s 300 forinttal magasabb csak a fizetésük. Ebédidő van. Nem zümmög a fűrészgép, pihen kezelője, a szőke Soltész Ilona. Tavaly július 22-én került ide. — Megjegyeztem a dátu­mot, fordulat számom i. Ugyanis eddig még nem t női fűrészgépkezelő az ben — mondja. ,-u .< j- gatták is a férfiak: „Ne n tudják majd kezelni, meg­szültnek innen.” Nem így történt. — Most annyit keresünk mint ők. Rákóczi Laci sem kap többet. Nekünk is meg­van a 2100—2400, mikor mennyire jön ki — mondja Soltész Ilona. — Szálka La­jos már előbb gépkezelő volt, de ő sem keres többet. Soltész Ilonának vágya, hogy tanulni szeretne. El akarja végezni levelező úton a gimnáziumot. Nincs szán­dékában elmenni utána sem. Vajon segítik-e? Kérdően néz Viimanra, a gyáregységveze­tőre. — Nem akadályozunk sen­kit. Sőt segítjük őket — mondja. — Most is legalább harmincán járnak különböző középiskolákba. Heten a tmk-sok közül most érettsé­giztek. Vannak közöttük lá­nyok is. Nem is emlékszem elment-e azok közül egy is, aki tovább tanult. Felelős poszton Később visszakanyarodik a beszélgetés arra, vajon segí­tik-e őket a férfiak a mun­kahelyen. Soltész Ilona epi­zódokat említ, amikor egy- egy fogósabb munkát nem néztek tétlenül a „fiúk”. Említi a fűrész spanolását, meg amikor gépállés van, s ók a könnyebb munkát vég­zik. — Nem is engednék a fi­úk, hogy a nehezebb mun­kát mi végezzük — jegyzi meg. — Fegyelmezettek, precízek ezek a lányok — moruihi később Vilmán. — Náluk nincs cigarettaszünet, csel­lengés. Csak nyertünk velük — dicséri őket. S bemutat a telep egyik „urának” Ré­vész Lászlónknak. — Ő a mi áruátvevőnk — mondja. Ennek a beosztásnak itt Tu­zséron különös jelentősége van. A Szovjetunióból érkező összes gömbfafélék gondos átvétele a feladata. Nagy fe­lelősség. Korábban egy férfi volt eb­ben a beosztásban. — Talán furcsának talál­ja. de kevesebb volt a fize­tése, mint az enyém .— mond­ja Révészné. — Nekem most 2400 forint. Hat beosztottja van, mind nő. Azt mondja, jobb így. Mindennel elége­dett, csak egy dologgal nem. — Úgy érzem, nem vagyok eléggé „leterhelve”. Néz rám értem-e. S aztán ketten is magyarázzák, miről van szó. Az a rengeteg fameny- nyiség nem rendszeresen ér­kezik. Hol sok jön, hol na­gyon kevés. — No azért megtalálom az elfoglaltságomat így is. Csak más az, ha a szakmájáén dolgozik állandóan az em­ber. Nem igaz? Farkas Kálmán Különös házasság Csak így, ilyen sokrétű előkészítő munka után lehet megalapozott megvénk kép­viselőinek részvétele az or- száígvűlés. a? egye= ország- gvűlési bizottságok munkájá­ban. A választások óta hat alkalommal ülésezett az or- szággvűlés. s öt szabolcs- szatmári képviselő kért szót köztük a szövetkezeti tör­vény. az egészségügyi tör- vépv vitáiéban. Az itt vég­zet* munkát a napilapok, s rádió, televízió révén a vá­lasztókerület lakossága is­meri. s az a tapasztalat — mondta dr Fekszi István — hosv érdeklődnek várják részletes híradást, beszámo lót is egv-egy országgyűlés Ülésszak után. Az országgyűlés bizottsá gainak munkájában a meg­választott bizottsági tagok rendszeresen részt vesznek. Pülöp János az ipari, Bojtor Felfedeztem én is a spa­nyolviaszt. Azt nevezetesen, hogy nemcsak a rossz hír jár szárnyon, de a rossz módszer is gyorsan terjed, nagyon gyorsan. Elmondom felfedezésem lényegét. Egvidőben volt a könnyű­ipar állami szektora és a jó tulajdonságai. És természe­tesen voltak a becsületes, tisztességes magánkisiparo­sok. Az előbbi kommersz- árut dobott a piacra, gyak­ran vitatható minőségben, de tűrhető áron. A kivitel sem volt tetszetős, a talpa is sok­szor lefnállott, a Parlament­ben is gyakran interpelláltak cipőügyben, de legalább ólesó volt. A kisipar, a maszek, ó az egészen más, Ott mincjent megtalált az ember, ami szem-szájnak ingere. És mi­lyen szolidan tálalva a kira­katban a csodálatos cipők, blúzköltemények, s mellettük diszkréten elhelyezve az ici­pici cédulákon az árak 600 forint, 1000 forint.., A kézi munkát, a tudást, az ízlést, a kivitelt fizette meg a kedves vevő. És per­sze a patinás utcák hírnevét, hangulatát. — Igen, a Váci utcában szivem... Egy időben azon ábrándoz­tam, mi lenne, ha a két szek­tor találkozna. Esetleg frigy­re lépne. És mindketten hoznák eredendő értékeiket a házasságba. És — hogy a cipőnél maradjak — mondjuk 300 forintba kerülne a ma­szek hozzáértése, ízlése sze­rint készült, de az állami boltokban Is megvehető fér­ficipő. Tetszetős forma, meg­bízható minőség, zsebhez szabott árak. Botor álom, ma már tudom. Azért valami történt az idők folyamán. Ha a frigy nem is hivatalos, azért a vadházasság hallgatólagosan létrejött. Itt van például a lakkcipő hétszázért. Bárme­lyik cipőüzletben, áruházban könnyűszerrel kapható. Ter­mészetesen sem hidegben, sem melegben nem ajánlatos viselni, legkevésbé az esőben. Reped a lakk. Szóval á mi­nőség marad, az ára viszont már kisipari nívón mozog. A kisiparosok is tanultak valamit a cipőgyáraktól. Mindenekelőtt rontották a minőséget. Egy életen át nem lóghatnak ki ők sem a sor­ból, ki szereti a strébereket, és ki vállalja a tisztességte­len versenyt a gyárakkal? Az árurontás, mondják ők, af­féle nyugati dolog, a túl jó, túl erős minőségű cipő el­tarthat akár évekig is. Vise­lőik megunják. Amellett ki vesz újat? Ne fékezzük a pénz forgási sebességét, hi­szen ez közérdek, sőt köz- gazdasági érdeke az ország­nak. Tartom a levált talpú ci­pőmet a maszek mester orra alá. Készségesen mosolyogva szidja a gyárat. „Micsoda talp, micsoda ragasztó. Néz­ze uram ezt a vonalat és ezt a viaszt” — és szakítja, ha­rapja, dühösebb, mint én. Megbocsátom a szitkokat, hi­szen tudom, a házastársak idővel hasonlítanak egymás­ra, fölveszik egymás szoká­sait. uh»)

Next

/
Oldalképek
Tartalom