Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

*i. etet* «:‘y. raus. 1972. *aá!ulzfij$ Í RELET-MAGYARÖRSZÄO 1 \ Ti " T HÉTFŐ: Pártvezetők találkozója a Krímben. — Egyiptom és Líbia tárgyalásai a teljes egyesülésről. KEDD: Jarring felújítja közvetítői tevékenységét. — Le Dúc Tho és Kissinger bizalmas meg­beszélése Párizsban. SZERDA: NDK—finn tanácskozássorozat a diplomá­ciai kapcsolatokról. —- Eagleton lemondá­sa, alelnökjelölt-keresés a demokratáknál. CSÜTÖRTÖK: Heves belpolitikai küzdelmek Chilében, Allende levele. — Üjabb Kohl—Bahr for­duló a két német állam viszonyának rende­zéséről. PÉNTEK: Nagy-Britanniában életbe lép a szükségál­lapot — A SALT-egyezmények ratifikációs vitája az Egyesült Államokban. SZOMBAT: összetűzések Észak-Irországban. Az elmúlt hét legfonto­sabb eseménye annak első napján, hétfőn történt. Hét szocialista ország pártvezetői találkozót tartottak a Krím- félszigetjen, s véleményt cse­réltek a nemzetközi politika több vonatkozásáról. A meg­beszélést néhány kétoldalú eszmecsere is követte. A protokolláris külsőségek és szabályok figyelembevé­tele gyakran jelentőséggel bír, ez is szerves része a nemzetközi diplomáciának. Vannak alkalmak, amikor mégis mellőzni lehet a.„ szo­kott formaságokat: immár második nyáron kerül sor rövid, de tartalmában an­nál többet nyújtó konzultá­cióra a pártok vezetői között. A kiadott közlemény szerint különös nyomatékot kapott a szocialista erők egységének további fejlesztése. Az egység és aktivitás szükségességét támasztja alá a hét, bonyodalmaktól sem mentes körképe. Európában újra előtérbe került két tár­gyalássorozat, mindkettőben az NDK az egyik partner. Megindultak a megbeszélések Berlin és Helsinki között, s jóllehet akadhatnak még vi­tás kérdések, például gazda­sági-kártérítési vonatkozá- súak, jó légkörről szólnak a tudósítások. Érdekes a vissz­hang: Stockholmban és Kop­penhágában máris egyre többen vetik fel, miért ne követnék a skandináv álla­mok is a finn kezdeménye­zést. Hosszabb „gondolkodási szünet” után folytatódtak a két német állam tanácskozá­sai. Kohl és Bahr állam­titkárok egyelőre szűksza­vúan nyilatkoznak, könnyű fordulókra a továbbiakban sem számíthatunk. Nehezíti a helyzetet, hogy a bonni el­lenzék még az olimpia előtt véget akar vetni a belpoliti­kai tűzszünetnek, s a de­cemberre várható — mind ez idáig kétesélyes — rendkívüli választások hangulati előké­szítésén fáradozik. Különösen komolyra for­dult a belső válság Nagy- Britanniában. Az északír probléma kilátástalansága, amin az sem változtatott, hogy huszonnégyezer brit ka­tona erőszakkal lebontotta a katolikus negyedek barikád­jait; a dokkmunkássztrájk amely bármikor továbbter­jedhet; a kormány nyílt had­üzenete a szükségállapot be­vezetésével; végül a növekvő infláció s az arany rekordár­folyama a változatlanul le­begő font hátán — egy is elég gondot okozna a problé­mák közül, de így együttesen és meghatványozódva szinte zsákutcába vitték Londont Hol vannak már azok az idők. amikor a büszke Bri­tannia a szilárdság és meg- lngathatatlanság jelképe volt... Vietnam ügyében láthatólag nincs új elem: az óvatos fo­galmazás méjfis indokolt, hi­szen Le Dúc Tho és a Párizs­ba érkező Kissinger között újabb bizalmas találkozó zaj­lott. Nem ad okot viszont a derűlátásra, hogy két nappal az összejövetel után, a Viet- nam-konferencia 153. ülésén, amerikai részről ismét az ér­tekezlet bojkottjával fenyege­tőztek. Magában Vietnamban folynak a harcok, különösen heves bombatámadások ér­ték a VDK legnagyobb kikö­tővárosát, Haiphongot. A gá­tak elleni rohamok miatti nemzetközi tiltakozás sem ke­rült le a napirendről: augusz­tus elsején világméretű ak­ciónapot tartottak a BVT fel­hívására. Az előrejelzések sem ígérnek nyugalmat, a Bo- loven fennsík körüli csapat­mozdulatok a laoszi harcok felélénkülését helyezik kilá­tásba. A Nixon-kormányzatot közben a szenátusban figye­lemreméltó meglepetés érte: a törvényhozók pénzügyi kor­látozásokkal léptek fel a dél­kelet-ázsiai háborúval szem­ben. A kormány valószínűleg különböző módosításokkal és a reakciósabb összetéte­— Te is tudod, milyen könnyű megkeverni az embe­reket. írtak rólam egy mocs­kolódó cikket, azóta is az motoszkál az emberek fejé­ben : valami baj van az elnö­künkkel. Úgy látszik, valami baj van az elnökünkkel! — Majd ez a vizsgálat tisztáz — vigasztalja Csegei. — Mi alól...? — kiált fel Géza tehetetlenül. Úgy lát­szik képtelen megértetni gát ezzel az emberei. Csegei koccintásra emeli pohará Géza is önkéntelenül felhajt­ja az Italt. Csegei visszaül. Megválto­zik a hangja. — Az elvtársak nem he­lyeslik. hogy Selyem Zs>m elbocsátottad. — Géza felüti a fejét. — Mert ha hanyag lenne, trehány. hozzá nem ér­tő... Vagv «7? — Nem. De... — Ha milliós károkat oko­zott volna a szövetkezetnek.. Vag^ okozott? — Nem. De... — Csegei nem hagyja befelezni a mondatot. — Van nekünk egy állami gazdasági igazgatónk, aki lű képviselőház bevonásával próbálja majd elvenni a ha­tározatok élét. A SALT- egyezmények szenátusi rati­fikációs vitájában egyes washingtoni héják önkényes értelmezéssel, a megállapodá­sok ésszerű kompromisszuma helyett rakétaelőnyt szeretné­nek biztosítani az Egyesült Államoknak. A szenátusi sza­vazás során mégis mindössze két ellenszavazattal jóvá­hagyták a megállapodást. A heti kép teljességéhez a közel-keleti fejlemények is hozzátartoznak. Szadat egyip­tomi elnök Líbiába utazott, mivel az öthónapos határidő el­teltével válaszolnia kellett Kadhafi egységterveire. Meg­született az elvi döntés a két ország teljes egyesítésére, vi­szont némileg lelassult annak gyakorlati megvalósítása. Számos kommentár ezért nem rejti véka alá kétségét az egységgel kapcsolatosan. Egy hatékony arab egység, következetesen antiimperia- lista alapon — a közel-keleti válság megoldásának egyik, ha nem legfontosabb emelője lehetne. Tanúi voltunk azon­ban sok elhamarkodott és el­sietett egységkísérletnek is, ezek életképtelennek bizo­nyultak és nem kevés kárt okoztak. Vannak jelek, fő­ként a líbiai nyilatkozatok­ban, hogy az antiimperializ- mus mellett antikommunista szólamok is felszínre jutnak, fanatikusan nacionalista, pán- iszlám nézetek kapnak hang­súlyt. Természetesen korai lenne elébe vágni az esemé­nyeknek, de ha valahol, akkor itt nem a szavak, hanem a tettek alapján kell-ítélnünk. ■ A New York-i ENSZ-palo- ta 38. egmj^épo-^&in^yik.. irodában közben újra igen nagy a forgalom. Moszkvai állomáshelyéről a világszer­vezet központjába érkezett Jarring — s Waldheim főtit­kárral egyetértésben — fel- úiította közvetítő tevékeny­ségét. Úgy tűnik, hogy hala­dás aligha történik, s ez nem a svéd nagykövet képessége­in múlik. Izrael továbbra Is visszautasítja az ENSZ-kere- teken belül folvó tárgvaláso- • kát. az arab országokat per’: elsősorb ’ i saját soraik rende­zése foglalja el... I minden évben okoz 10 milliós kárt. Mégsem váltják le, mert amúgy „jó elvtárs, régi elv­társ". — Csegei elkomorodik. — Ez helytelen. Ez ugyanúgy szélsőség, mint a ti túlzott szi­gorúságotok. „A szocializmust azokkal az emberekkel kell felépíteni, akik vannak.” — Géza megint szólni akar, de Csegei megállítja. — Selyem Zsiga nem lopott. Amit csi­nált, azt nem lehet úgy meg­ítélni, mint egy lopást. Ha va­laha az életben is lopott vol­na, akkor — bocsánat — nem egy szál gatyában ment volna Oda hozzátok. Es ha ná­latok lopott volna, akkor már rég felépítette volna a házát. Nem igaz? — De. Valószínű. Én nem akartam elküldeni, de a veze­tőség leszavazott. — A tsz többet nem veszít vele, mint Selyem Zsiga. — Most már mit tehetünk? — kérdezi Géza. Csegei azt hiszi, hogy Niklai puhul. — Visszaveszed — ajánlja, mintha ez lenne a legtermé­szetesebb dolog. — Bejelen­ted, hogy a területi szövetség megvizsgálta az ügyet, és nem találta olyan súlyosnak, hogy Réti Ervin Galgócxi Erzsébet PÓKHÁLÓ 18. vietnami nép harca a mi küzdelmünk is*4 A Hazafias Népfront és a Sákefanács állásfoglalása A Hazafias Népfront Or­szágos Tanáósa és az Orszá­gos Békétanács állásfoglalás­ban ítélte el az amerikai im­perializmus vietnami súlyos bűncselekményeit, a gátrend­szerek bombázását. Mint a nyilatkozat rámutat, az ame­rikai imperializmus vietnami agressziójának eddigi legsú­lyosabb bűncselekményét kö­veti el, amelyhez hasonló szörnyű, cinikus gaztetthez utoljára a nácik folyamodtak. — Az amerikai imperializ­mus — miután terrorbombá­zásokkal, polgári lakosok gyilkolásával, lakóházak, kór- — házak, iskölák és égyéb, nem katonai célpontok lerombolá­sával nem tudott célt éírii — most a népirtás olyan em­bertelen bűncselekményét ké­szíti elő, amelynek célja a termés megsemmisítése, ha­talmas földterületek elárasz­tása, a polgári lakosok mil­lióinak fizikai megsemmisíté­se. Ebben a helyzetben — hangsúlyozza az állásfogla­lás — a vietnami nép hősi harcának támogatása minden békeszerető ember még foko­zottabb kötelessége, mint ed­dig bármikor. Á Hazafias Népfront és a magyar béke­A dél-vietnami hazafiak szombatra virradóra nagysza­bású támadást indítottak a Tai Ninh tartomány Nui Ba Den hegységében lévő rádió­adó ellen. A hajnali szürkü­let leple alatt megközelítet­ték és aknatűz alá vették a stratégiai fontosságú objektu­mot. Heves harcok folynak Quang Trinál is. Itt a haza­fias erők utcai harcokat vív­nak az ellenük vezényelt kormánycsapatokkal a tarto­mányi székhely híres cita­dellájának birtoklásáért. Az amerikaiak B—52-es légierő­dökkel pénteken és szombat­ra virradóra is bombázták Quang Trit, így próbálnak segítséget nyújtani dél-viet­nami csatlósaiknak. A saigo- ni amerikai katonai parancs­nokság közlése szerint a B— 52-esek az utóbbi idők leg­nagyobb légitámadását indí­tották pénteken Quang Tri és közvetlen környéke ellen. A UPI értesülése szerint har­cok folynak a Mekong delta­vidékénél fekvő Kien Tuong- nál is, valamint Binh Dinh keleti partvidékén. A B—52-es légierődöket a demilitarizált övezettől észak­ra is bevetették; a Dong Haitól 35—64 kilométerrel délre fekvő vidékeket bom­bázták. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisz­tériumának szóvivője ismét erélyesen tiltakozott az ame­rikai légierő bombatámadá­sai miatt. Nyilatkozatában megálla­pítja, hogy augusztus 3-án az Egyesült Államok légiereje bombázta Quang Ninh, Thai Binh, Nam Ha, Ninh Binh, Thanh Hoa, Nghe ’ An, Ha Tinh és Quang Binh tarto­mány településeit, továbbá Vinh Linh tartomány egé­szét. Komoly károkat szenve­dett Quang Binh tartomány Cam Iá gátja és Xuan Giang öntözőrendszere. Ha Tinh tartományban több polgári személy meghalt és a lakóhá­zakban is súlyos pusztítást végzett a bombázás. AzSZKP KO Politikai Bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról) véleménye szerint döntő fel­tétele ama sikerek megszilár­dításának és fejlesztésének, amelyeket a testvéri szocia­lista országok nemzetközi sí­kon értek el; döntő feltétele a szocialista és a kommunista építés útján történő előreha­ladásnak. Az SZKP Központi Bi­zottságának Politikai Bizott­sága nagyra értékeli a krími találkozó eredményeit és megállapítja, hogy a testvér­pártok vezetőinek közvetlen elvtársi érintkezései tovább fejlesztik a szocialista orszá­gok testvéri együttműködé­sét, elősegítik, hogy a. .mar­xizmus—lenirtizmus és a pro­letár internacionalizmus esz­ményképeiért folytatott harc­ban szilárduljon a kommu­nista és a munkáspártok egy­sége. Az SZKP Központi Bizott­ságának Politikai Bizottsága határozatot hozott a krím- félszigeti találkozó megálla­pításainak megvalósításával kapcsolatos gyakorlati lépé­sekről. (TASZSZ) mozgalom — az egész magyar néppel együtt — mindén ére- jévél a hőét szábadságfcüzde­iem' mellett áll. Az állásfog­lalás teljes szolidaritásáról biztosítja Vietnam harcoló népét, s kifejezésre juttatja', hogy a vietnami nép harca a mi küzdelmünk is. Az ame* rikai agresszorok vietnami bűncselekményeinek megál­lítása ma az emberiség béké­jének legfontosabb ügyé! Ezért szólítunk mindenkit a békeharc fontos csatájába — fejeződik be a Hazafias Nép­front és^az Országos Béke ta­nács állásfoglalása. Ghaleb nyilatkozata Egyiptom teljes mértékben támogatja Gunnar Jarringot, az ENSZ főtitkára közel-ke­leti megbízottját felújított kül­detésében és megad neki min­den támogatást, hogy sikerrel elvégezze feladatát — jelen­tette ki Murad Ghaleb egyip­tomi külügyminiszter a kairói repülőtéren, mielőtt elindult Georgetownba, az el nem kö­telezett országok külügymi­nisztereinek értekezletére. Ghaleb hozzátette. Egyiptom támogatja az ENSZ Közel- Keletre vonatkozó határoza­tait, mert a világszervezetben és alapokmányában nemzeti érdekeinek biztosítékát látja. És^ak-frcrszági helyzetkép Belfast utcáit a szó szoros értelmében elárasztják az ’áhgol katonák. Á londoni Morning Star szombati szá­rba szerint a helyzet olyan' benyomást kelt, mintha Észak-Irországban hadiálla­pot lenne. A katonák beha­tolnak a lakásokba, vallat­nak, minden egyes családtag életrajzi részleteit firtatják — még a gyerekekét is. A „gyanúsakat” a helyszínen fogják el és bebörtönzik a „rendkívüli meghatalmazás­ról szóló törvény” alapján. A katolikus gettókban szinte mindenütt katonai járőrök ellenőrzik az utcákat és heli­kopterek is rendelkezésükre állnak. ezért el kelljen bocsátani. Géza gondolkodik. Élesen Csegeire néz. — Mi köze a kettőnek egy­máshoz? A vizsgálatnak és a Selyem Zsiga ügynek? — Semmi — Csegei zavar­tan tölt a poharakba. — Egyáltalán semmi. — Én a vizsgálat ügyében jöttem — mondja Géza ma­kacsul. — Én egyedül nem állítha­tom le a vizsgálatot. Legfel­jebb megbeszélem az elvtár­sakkal. — Koccintásra nyújtja poharát, s hozzáteszi „legfel­jebb” nélkül: — Megbeszélem velük.... Te pedig gondold meg a Selyem Zsiga ügyet. Géza feláll. — Ezen már nincs mit meggondolni. Másnap reggel öt, hajszálra egyforma Volga érkezik a termelőszövetkezet irodájá­hoz. Az iroda előtt munkába haladó parasztok, s a gépszín dolgozói elképedve, s össze­súgva bámulják ezt az autó­csordát. A tíz ellenőr állva is alig fér el a három kis he­lyiségben. — Általános ellenőrzés — mondja Müller, aki szemláto­mást a „brígádvezető”. Gőgö­sebb, s fontoskodóbb, mint eddig bármikor. — Kérjük a leltárkönyveket! Míg Csorvás szolgálatké­szen előhordja a leltáríveket, Géza fogcsikorgató indulattal szemléli őket. — Leltárt akarnak . csinál­ni? — Ez az utasítás — feleli Müller hidegen. Géza majdnem szétrobban. — Most? Három hónap múlva zárszámadás! Akkor úgyis leltározunk! Mire jó ez? — Ez az utasítás. — Papír van? — kérdézi Géza. Müller odaadja a géppel írt papírt. Három olvashatat­lan aláírás és több pecsét. — Ki írta ezt alá? — Az elvtársak. Géza dühöngve kettétépi a papírt. — Itt nem lesz leltár! Zsuppán hátulról lefogja. — Ne őrülj meg, te... — s lenyomja Gézát egy székbe. Az ellenőrökhöz fordul. — Tessék elvtársak. — Ezek a leltárkönyvek? — és Müller Zsuppánhoz for­dul. — Zsuppán elvtárs, lesz szíves eligazítani az emberei­met — s az ellenőrök és Zsuppán kimennek az irodá­ból. Csorvás sürgősen iszkol utánuk. Ketten maradnak. Sáray gyorsan berámol a fiókjába, magára teríti esőköpenyét, s indul. Géza fölfigyel. — Hová megy? — Előkészítem a szüretet — mondja Sáray higgadtan —, így beszéltük meg. — Vár egy kicsit, s majdnem gyengé­den mondja. — Gyere te is, Géza. Nem olyan rossz hely az a pince. — Megy a rosseb — mond­ja Géza sötéten. Félmodern tehénistálló. A jászlakhoz kötözve két sor­ban áll a száz tehén. Pillana­tok alatt meg lehetne őket számolni. De a két ellenőrnek nem sürgős — Gézának úgy tűnik sőt! Név szerint keres­nek minden tehenet, s még az adatait is ellenőrzik. Az is­tálló egyik végéből átsétálnak a másik végébe, ha ott a ke­resett tehén. Pellek Gyuri, el­maradhatatlan micisapkájá­ban mérgesen irányítgatja őket — még a vasvillát sem volt érkezése letenni a kezé­ből — vagy nem is akarta? Úgy érzi magát, mintha rajta keresnének egy elveszett te­henet. A két ellenőrtől távol Gyu­ri odasúgja Gézának: — Nem lesz baj abból a tö­rött lábú tehénből? — Ugyan — mondja Géza. — Az állatorvos hozzájárult. — Akkor mi ez? — kérdezi Gyuri. Az egyik ellenőr int Gyu­rinak : — Legyen szíves. Gyuri nem mozdul. Dühös és ellenséges. Géza mellett várja, míg az ellenőrök oda­érnek. Géza tehetetlen dühvei kér­dezi: — A halakat nem szá­molják meg? Mert halasta­vunk is van. (Folytatjuk) Heves harcok Quang Trinál

Next

/
Oldalképek
Tartalom