Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

1. elda! KELET-MAGYAROmSZÁS 1972. aüguszfu* 5. FIATALOK if FIATALOK IB! FIATALOK j® FIATALOK 1 FIATALOK TÖRD A FE IED f Á díszes tollú kiskakas Szülők fóruma Vakáció Sokszor az egész család életét megkeseríti, ha pót­vizsgára kényszerül a gyerek. Állandó vádaskodások, szem­rehányások érik — holott ez­zel már nemcsak hogy nem változtatunk a helyzeten, de ártunk is. Viszont ne engedjünk a ké­nyelmes csábításnak sem, s ne keressük holmi sorsszerű­ségben a kudarc okát. („Kis szerencsével másképp is ala­kulhatott volna...” „a tanár is hibás, hiszen...”, stb.) Nevel­jük inkább arra gyermekün­ket, hogy vállalja mindig tet­teit és bátorítsuk, hogy bal­sikereiből is mindig előre tudjon nézni. Mikor tanuljon? A pótvlzsgázóknak is szük­séges a nyári pihenő. A 2—3 hetes teljes kikapcsolódás után azonban a sikeres vizs­ga- érdekében kell összehan­golni minden tényezőt. Min­denekelőtt határozzuk meg a tanulás idejét. A hangsúly a délelőtti tanuláson legyen; utána pihenjen, strandoljon, foglalkozzék mással is. Az át­ismétlés, a számonkérés, fel­mondás az esti időszakban történjék. Az anyagot úgy kell beosz­tani, hogy ismétlésre is ma­radjon bőven idő; ezzel rög­ződik határozott ismeretté a megtanult anyag. Vigyázzunk arra, hogy a tanulás arányo­san oszoljék meg az időben: többet ér, ha naponta 1—2 órát tanul a gyermek, mint­ha, mondjuk, két napon áf 6—6 órát foglalkozik az anyaggal, s utána hosszú szü­netet tart. A tananyag elsajátítása komoly figyelmet, erős kon­centrációt követel. A strandon tanulás, vagy ehhez hasonló kísérlet hamis illúzió! Figye­lembe véve a gyermek egyéni és életkori sajátosságait, az ilyen próbálkozásokat hatá­rozottan vissza keli utasíta­ni! A gyermek önértékelésé,' önismerete még nem kifor­rott, könnyen elképzelhető, hogy „javaslata” mögött őszinte a szándék; nem sza­bad tehát minden hasonló esetben „ravaszkodással” vá­dolni. Hogyan? A rossz előmenetel oka többnyire sok összetevőbe áll. Könnyen fényt deríthet Az időszámításunk előtt 3000-ben épült Cheops pira­mis falában egy tábla látha­tó. Nem furcsa ez, hiszen régen is megemlékeztek az építők nevéről, a fáraóról, aki a büszke építményt emeltette. De ezen a táblán nem ilyesmi olvasható, ha­nem, hogy a piramist építő rabszolgák 1600 talentum áru hagymát ettek meg, amíg el­készült a nagy mű. S e be­cses adat egyben a hagyma első híradása. amelyet az ember megörökített. Volt olyan hagymájuk az egyipto­miaknak. amelyet istenként tiszteltek. Bizonyára meg is érdemelte. De nemcsak a vöröshagyma állt ilyen nagy becsben, hanem a fokhagy­ma is. Főként a fogfájós em­berek dicsőítették, gyógyha- tása miatt. Érdekes módon bukkantak a kutatók a és pótvizsga azonban rá egy nyílt, őszin­te tanár-szülő-diák beszélge­tés. Ha például a szükséges alapkészségek hiányoznak (nem tud jól olvasni a gyerek, az orosz nyelvnél nem gyako­rolta eleget a beszédet, stb.) akkor elsősorban több készségfejlesztő gyakorlásra lesz szükség. Ha viszont (pél­dául a kémiánál, matemati­kánál) még a legelején nem értette meg az alapvető tör­vényszerűségeket, új alapo­zásra van szükség. Ez esetben nélkülözhetetlen a korrepeti­tor, a szaktanár, vagy jó ta­nuló osztálytárs, felsőbb isko­lás segítsége. Vannak, akiket meg kell tanítanunk — tanulni. Egy- egy év közbeni lecke elsajátí­tásánál még eredményezhet némi látszólagos sikert a „magolás”, de az egész évi anyag megtanulásánál vitat­hatatlan kudarchoz vezetne. Úgy olvassa a szöveget gyer­mekünk, hogy közben az arra vonatkozó összes lényeges is­meretét felelevenítse, kapcso­latba hozza a már megtanul- takat az új anyaggal. A fel­sőbb osztályokban nagy köny- nyítés, ha a lényegesebb ösz- szefüggésekről vázlatot ké­szít a diák, s ezt próbálja előbb emlékezetbe vésni. Legyen segítség! A számonkérésnél, felmon­dásnál a kevésbé képzett szü­lő is segíthet. Mindenekelőtt kövesse a pedagógus, esetleg korrepetitor tanácsait, de ma­gatartását mindig a segíteni akarás jellemezze. Igen taná­csos igénybe venni azokat a tanfolyamokat is, melyeket . az általános iskolák indíta­nak a pótvizsgázók számá­ra, augusztus folyamén. A legfontosabb, hogy ne hagy­juk magára a gyereket! A magára hagyott diák legfel­jebb magol és rögzíteni pró­bálja a rögzíthetetlept, a meg nem értett Ismeretanya­got. A pótvizsga előtti napon pihenjen a diák. Csak a ki­pihent, nyugodt idegrendszer nyújt garanciát arra, hogy a vizsgán reális képet ad, hogy teljesítménye nem marad el valóságos tudása mögött. Ne szedjen se nyugtatót, sem élénkítőt: a legbiztosabb gyógyszer a lelkiismeretes fel­készülés, az alapos tudás. B. J. hagyma, pontosabban a fok­hagyma nyomára a rómaiak­nál. Egyik vígjátékukban, amely i. e. 200-ban készült, a hős így kiált a másikra: „vi­gyen el az ördög, de fok­hagyma szagú vagy!” Egyéb­ként Rómában is nagy becs­ben tartották a hagymát, s mint a bátorság jelképét, a katonákkal etették. Mindkét példa érdekessége mellett mást is bizonyít. Azt, hogy aránylag sokat ter­mesztettek már akkor is hagymából, s elég olcsó lehe­tett az élelmicikkek között. Akkor, s a későbbi időben is Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6 Kétje­gyű mássalhangzó. 7. Fo­goly. 8. Cipészszerszám. 9. Harapdál. 11. Anna becene­ve 12. Közel-keleti nyelv. 14. Római 995, 101. 16. A vízszintes 1. folytatása. 18. Szibériai folyam. 20. Bátor­kodik. 21. Ajándékoz. 22. FÁB. 24. ...Baba. 25. Csúcs. 27. Vissza: csodálkozik. 28. Dal. 29. Vissza: nem kicsi. Függőleges: 1. Évszak. 2. Európai nép. 3. Pakol. 4. Azonos mással­hangzók. 5. Lépdelés zenére. 6. Lemezjátszó. 10. Gyom. 11. Vonatkozó névmás. 13. — Balog, mit tudsz mon­dani a keresztesekről? — Semmit, tanár úr, még nem láttam ezt a filmet! ★ A tanár megkérdezi az egyik tanulót: — Mi a különbség a vil­lám és a villanyáram kö­zött? — A villám ingyen vilá­gít, az áramért fizetni kell, ★ — Miért bánkódsz, Feri? — Rossz osztályzatot kap. tam. Nem tudtam megtalálni két tört közös nevezőjét... — Még mindig nem talál­ták meg? Ugyanezt kérdez­ték tőlem is a múlt évben. ★ A tanár megkérdezi Jós­kát: — Mi az a félsziget? — A félsziget?... Ez egy sziget kétfelé osztva! ★ — Szervusz Lajos! — Szervusz Béla! — Nos, Lajos, hogyan töl. tötted el a szünidőt? mindig a szegény ember ele­dele volt a hagyma, nem­csak külföldön, hanem ha­zánkban is. Táplálóértékét gyorsan felismerték és ezért szerte a világon termesztet­ték a növényt. Nehéz is meg­keresni a hagyma eredeti ha­záját, hiszen négy világrész­ben egyaránt otthonosan érzi magát. A tudósok azért mégis megpróbálták megkeresni az őshazát, a vöröshagymáét Perzsiában, a fokhagymáét pedig Ny ugat-Ázsiában talál­ták meg. Az évszázadok alatt nem­1848—49-es tábornok. 14. Üt. 15. Amerikai őslakó. 17. Tagadószó. 19. Feudális rang. 21. Gyümölcs. 23. Do­rong. 24. Hónaprövidítés. 26. E napon. 27. Kétjegyű msh. Megfejtendő: Augusztus nagy esemény, sorozata lesz a ...vízszintes 1, 16... napok. Múlt heti megfejtés: Sóstó­fürdő. Könyvjutalmat nyertek: Ferkó András Nyíregyháza, Urbán Erzsébet Kótaj, Széli Gabriella Nyírbátor, Tóth Csaba Császárszállás, Tóth Lajos Kisvárda. •*- Az első két napot a he- . gyekben .................. — És a többit? — A többit gipszben. ★ A tanár mondja: — Peti, nevezz meg né­hány vadállatot! — Nyolc tigris — válaszol, ta Peti. ★ — Milyen alakú a Föld? — kérdezi a tanár váratla­nul Lacihoz fordulva. — Kerek — feleli Laci. — Honnan tudod? — Hát akkor legyen négy­zetalakú. Nem akarok önnel ezen vitatkozni. ★ — Miért késel el minden reggel az iskolából, Sanyi? Gyorsabban menj, hogy ide. jében érkezz az osztályba. — Én gyorsan megyek, de az utcasarkon ki van írva: „Figyelem! Iskola! Lassan közlekedj!” csak a két legfontosabb hagymafajtát fedezték fel, hanem kisebb rokonaik szü­letési bizonyítványát is kiál­lították. Ezekből tudjuk, hogy a többiek, a kígyóhagyma, a csöveshagyma és a metélő­hagyma korántsem olyan ré­gi, s ezért jóval kisebb szere­pet játszott az emberek ét­kezésében. Ahogy fejlődött egy-egy ország kultúrája, úgy kapott benne egyre nagyobb helyet a hagyma. így volt ez nálunk is, ahol a legjelentősebb hagymatermelés Makón és környékén alakult ki. Hagy­mából nemcsak régen, ma is sokat fogyasztanak az embe­rek, s a táplálkozás nélkü­lözhetetlen kelléke. Ezért a kutatók egyre jobban termő és olcsóbb előállítású fajtá­kon dolgoznak — eredmé­nyesen. Volt egyszer egy kiskakas, színes tollú, tarajas, s úgy ragyogott a napfényben, hogy mindenki csak behunyt szemmel tudta nézni. Dicsér­ték is eleget, csirkék, kacsák, verebek. Egyszer aztán elment a pa­takhoz megcsudálni magát. Ahogy nézi a képét, össze­csapta a két szárnyát örö­mében; — Szép vagyok és daliás, farkam tolla mily csudás! A tarajom szép veres, lefesteni érdemes. Nosza megyek, meg nem állok, míg egy piktort nem találok! Amint ment, sokáig töp­rengett azon, hogy a képet majd hová akassza. A tyúkól falára? Vagy a szemétdomb­ra? Olyan hangosan talál­gatta, hogy majdnem bere­kedt. Hanem a híres festő még a rekedt kukorékolását is megértette. Mert a kiska­kas ezt mondta: — Piktor uram, kérem szé­pen, énnekem még nincsen képem. Hát most fessen ró­lam egyet, a világon a leg­szebbet. Csak azt kérem, lássék rajta, hogy a toliam ritka fajta. Kétszer sem kellett ezt mendani a festőnek, megér­tette ő azon nyomban. Vász­nat és festéket kerített, s úgy lepingálta a kiskakast, hogy az száz színben tündökölt. Azt mondta neki: — Ihol a kép, szép kakas, díja kilenc rézgaras. örült a képnek a kakaska. mindjárt kutatgatta a zse­beit, hogy előszedje a gara­sokat. Csakhogy se zsebe nem volt, se garasa. Hát csak vakargatta a-taraját zavár- tan és bevallotta végül, hogy nem tud fizetni. Azt mondta erre a festő: — Sose búsulj, kiskakas, holnap is jó a garas. Hitele­zem én neked, vidd csak el a képedet! A kiskakas boldogan ci­pelte haza a képet. Otthon megint csak találgatta, hogy hová akassza. Olyan hango­Egyszer volt, hol nem volt. túl az Óperenciás tengeren is... kezdhetném így a me­sét, hiszen akiről most írni szeretnék esztendők óta ma­ga is sokat és nagyon szí­nesen mesél. De azért nem kezdem így, mert az ő me­séi sohasem az Óperenciás tengeren túl játszódnak, ha­nem általában közöttünk, napjainkban, szereplői pedig legtöbbször állatkafigurák és sokszor kisgyerekek. Bálint Ágnes nevét jól ismeri a magyar televíziónézők tábo­ra. Kicsit összeforrott a Ci­cavízióval. — Mióta dolgozik a tele­vízióban? — 1958-ban kerültem a te­levízióhoz. Talán az egyik „legősibb” tévés vagyok. Az első 80 tévéalkalmazott közé számítom magam. — Melyik rovatban kezd­te a munkáját? • — Azonnal a kicsinyek műsorát kezdtem készíteni — Hogyan került kapcso­latba a meseírással? — Hatéves korom óta írok meséket. Azt hiszem hama­rabb költöttem történeteke mint ahogy írni tanultam meg. Amint olvasni tudtam magam is faltam a mese könyveket. 18 éves korom­ban jelent meg az első me­séskötetem. — A kisgyerekeknek írja a meséket vagy az iskolás korosztálynak? — Talán furcsán hangzik, de én elsősorban saját má­sán, hogy meghallotta a bú­bos galamb is, aki aztán jó­szívvel mondta: — Add csak ide, te kis dő- re, felteszem a háztetőre. Csudálja majd veréb, szarka, hogy mily szép a kakas farka! Már röppent is vele a te­tőre és a legjobb helyre akasztotta. De a kiskakas csak nagy gondban volt, mert nem tudta előteremteni a ki­lenc garast. Szaladt pedig fú- höz-fához, lóhoz, ebhez és li­bához. kertre, rétre és patak­ra, mégsem volt meg a ga­raska. De nem akart szé­gyenben maradni, így hát másnap megint beállított a festőhöz: — Piktor uram, kérem szé­pen, félgarasom sincsen né­kem. Restelkedem, szégyen- kezem. azt sem tudom, mi lesz velem! A festő meg azt felélte neki: Nincs semmi baj, kiska­kas, nem kell nékem a ga­ras. A jó kakast manapság, kilenc garasért adják. Egy fitying se kell tőled, vacsora lesz belőled! így aztán a kép fejében ott maradt a kiskakas. Zsombok Zoltán A jegenye Áll a jegenye, néz a messzeségbe, ha lába lenne, be óriását lépne! All a jegenye, felhőn villám cikáz, s rámordul a vihar: „Hajolj meg, óriás!” Áll a jegenye, suhog zöldje, lombja, s a Nap, mintha hegyén ülne, ott ragyogna. gamnak írom a meséket, még ma is. Olyan története­ket írok meg, amik engem érdekelnek, n bár mar nagymama vagyok, még mindig rajongok a mesékért. Nem a tündérekért, vagy a boszorkányokért, hanem azokért a csak mesékben megvalósuló vágyakért, ami. kért a kisgyerekek is rajon­ganak. — Tulajdonképpen milyen a televízió ideális mesemű­faja? — Csak a saját vélemé­nyemet mondhatom el las­san 15 éves tapasztalataim alapján. A gyerekek nagyon szeretik a rajzfilmeket, * papírkivágásokat, de szíve­sen nézik a mozgatható fi­gurákat, a bábműsort is. Leköti a kisebbeket az egy­személyes mesélő is. Tehát ez a felsorolás is bizonyítja, hogy nincs tipikus tévéme- seműfaj, csak jó vagy rossz mese. — Milyen nagy műsorsa- rozataira emlékszik legszí­vesebben vissza? — Talán megemlítem a Böbe baba sorozatot, vagy a Mazsola és a Manócska meséit. Sokan emlékeznek még ezekre a figurákra kü­lönösen sok örömet hozott számomra a Havas Gertrud által megszemélyesített kis pajkos Mazsola figurája és a Kuckó-sorozat. (regös) Tasnádi Varga Éva: Nap szárítgatja, fűből kendője, zöld lapulevél törülközője. Növényeink életrajza (4.) A hagyma v4s Iskola humora Beküldte: Pano Sándor Szakoly Fazekat Lajos A mesélő Bálint- Agnes Vers a kis kacsáról Esőből áradt a nyári tócsa... Billeg és ballag kacsafióka. Nézi magát a tócsa vizében: — Milyen szép vagyok tiszta fehéren! Kis fejem pelyhes, sárga a csőröm, ebédelek majd szép zöld mezőkön. Háp! — nagyot ugrik a kis tócsába, vízcsepp a tollán, repdes a szárnya.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom