Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

1972. augusztus S feFT PT M AGY ATiw'fl 5. o^ Guruló művelődési házak Autós népművelők a szabolcsi tanyavilágban Szerződéskötés III Az új árak Ü A jó minősé» jutalma sertesertekesites uj rendje Megyénkben a népesség 10,2 százaléka él tanyán és külterületen. A több, mint 60 ezer ember kulturális ellátá­sáról a helyi művelődési ott­honok, klubok és a guruló művelődési házak, a művelő­dési autók gondoskodnak. A megyében 12 közművelődési intézménynek van teljesen, vagy részben művelődési cé­lokat szolgáló gépkocsija. A megyei könyvtárnak 4, a nyíregyházi városi könyvtár­nak 2, a kisvárdai, a vásáros- naményi, a fehérgyarmati és a nagykállói járás rendelke­zik egy-egy művelődési autó­val, s két gépkocsi járja ilyen céllal a nyíregyházi járás ta­nyavilágát. ISysák és Volgák A megyei könyvtárból in­dult útjára az első művelődé­si autó 1959-ben. Azóta szá­muk négyre szaporodott, egy Volga, egy Warszawa Combi és két 10 személyes Nysa mikrobusz járja a kiterjedt tanyavilágot. Hetenként négy­szer kötött programmal a tanyákat keresi fel, elsősor­ban az iskolákkal, a könyvtá­rakkal, művelődési termek­kel, klubokkal és a járási - körzeti könyvtárakkal tarta­nak kapcsolatot. A könyvkölcsönzés és a filmvetítés a leggyakoribb, de részt vesznek az ismeretter­jesztésben is. Előadókat visz­nek a távoli tanyákra, a ki­sebb kamarakiállítások anya­gát is a művelődési kocsik juttatják el a külterületi la­kossághoz. Ez a sokoldalúság nem egyszer rugalmasságot, a helyi lehetőségek legjobb ki­használását, szakmai hozzáér­tést kíván a művelődési au­tókon dolgozó népművelők­től. A művelődési autók mint­egy 7 ezer kötet könyvvel in­dulnak körútjukra} hogy íel­Az idén is voltak olyan diákok, akik nem tölthettek teljesen zavartalanul a nyá­ri vakációt, mert egy vagy két tárgyból megbuktak és készülniük kellett a javító- vizsgára. Felkészülésük se­gítésére az iskolákban ha­marosan megkezdődnek a korrepetálások. Ennek kere. tőben azok a pedagógusok foglalkoznak a diákokkal, akiknek tantárgyaiból nem feleltek meg a követelmé­nyeknek. A javító- és osztályozó vizsgákat az általános és a középiskolákban egyaránt augusztus utolsó hetében bonyolítják le. A vizsgák pontos idejét az igazgató ha. tározza meg és a tanintézet hirdetőtábláján közzéteszik. Ezen túlmenően a vizsga idejéről és a szükséges tud­nivalókról az iskolák érte­sítik a tanulók szüleit. Az a diák, aki a javítóvizsgát indokolatlanul elmulasztja. Kiss János bérszámfejtő a sóstói autóbusz-végállomáson találkozott össze, szép korai reggelen főnökével. Mivel jó viszonyban voltak, Kiss Já­nos vidáman és bizalmasan köszöntötte felettesét: „Szép jó reggelt fő-fő kartárs! Csak nem a lányok után ilyen ko. ra reggel?” így üdvözölte tréfásan, ahogy ezt a sok éves értekezletek szünetében kialakult meghitt viszony magától érthetődővé tette Várta a választ, ami ilyen­kor szokott lenni: „Jó reg­gelt magának is drága szép úr! Hogy ityeg a fityeg?” A főnök azonban egyszerű, en csak így válaszolt. — Jó reggelt! — és véreres sze­me olyan közönyösen pil­lantott Kissre, mintha sose látta volna. Nem is nyújtott kezet, gyorsan felszállt a buszra. Kiss valósággal megmere. vedett a megdöbbenéstől. Te frissítsék a kis tanyai letéti könyvtárak, könyvklubok ál­lományát, s ahol pedig nin­csenek könyvtárak, ott a könyvtár szerepét töltsék be. Sok helyen a kocsiból kölcsö­nöznek, igyekeznek a régi művek mellett az új kiadá- suakat is elvinni a tanyai ol­vasók asztalára. Egy év alatt csaknem 1700 kötet könyvet vásároltak a kölcsönző könyv­tári művelődési autók számá- mára, s 700-at selejteztek ki, mint „agyon” olvasott kötete­ket. Állandó ingajáratban A tanyai lakosságnak nem­csak könyvet visznek a ko­csik, hanem színházi szerve­zést is végeznek, irodalmi es­tek író- és művészvendégeit, előadóit szállítják a helyszín­re. Máskor pedig vetélkedők, hangversenyek lebonyolításá­ban nyújtanak hasznos segít­séget. Képeket, diafilmeket is visznek magukkal. A megyei könyvtár kocsijai főleg mező- gazdasági témakörökben foglalkoznak az ismeretter­jesztéssel. Az előadók ál­talában egyetemet, főiskolát végzett tanárok, orvosok, mérnökök, közgazdászok, me­zőgazdasági mérnökök, akik képek, diafilmek, termékek, ismeretterjesztő kisfilmek, könyvek és kísérletek útján szemléltetik előadásaikat. A guruló művelődési há­zak egyik még ma is szüksé­ges szolgáltatása a filmvetí­tés, ahol nincs állandó mozi, vagy hiányzik a villany, aggregátor segítségével le­het csak áramot „termelni”. A művelődési autók filmvetí­téseit váltakozóan — előadá­sonként — 28—42 néző tekin­ti meg. Játék- és ismeretter­jesztő filmek szerepelnek a műsorban, amelyek — a ta­pasztalatok szerint — vetítési tanulmányait csak osztályis­métléssel folytathatja. A ja­vítóvizsgákat követően. a tanévnyitó ünnepség előtti munkanapon, augusztus 31- én lesznek a pótbeírások azoknak a tanulóknak a ré­szére, akik valamilyen ok­ból júniusban nem iratkoz­tak be. A pedagógusok nyári va­kációja augusztus utolsó he­tében ér véget. A nevelőtes­tületek kollektíváinak tagjai egy héttel tanévkezdés előtt „vonulnak be” iskolájukba, hogy elvégezzék a tanévkez­dés előkészítésével kapcso­latos feladatokat. Ugyancsak augusztus utolsó hetében, az igazgató által megjelölt na­pon tartják a tanévnyitó ér­tekezletet mind az általános, mind a középiskolákban. Szeptember elsején rende­zik országszerte a tanévnyi, tó ünnepségeket, 2-án lesz az első tanítási nap. jó isten, ez mi? Agya mint egy elektronikus gép, dolgoz, ta fel a legutolsó találkozá­suktól lezajlott eseményeket. Várjunk csak, ott van ná­lunk a sógora, megbírálta volna? Nem! Sőt! Éppen a minap dicsérte meg valami, ért. No most mi lehet? Igen, a piacon találkozott velük a múlt vasárnap. Mosolyogva üdvözöltük egymást, a főnök felesége is nagyon kedves volt. Talán segíteni kellett volna nekik? De hiszen az ő keze is tele volt. Nem, ez sem lehet. Izgalmában Kiss gyalog jött vissza a városba. A postáról felhívta felette­sét. Az csámcsogva jelent­kezett a kagylóba. — Jó étvágyat kívánok — szempontból nem mindig ki­fogástalanok. Sok film hang­ja, képe 10 százalékos, min­den második játékfilm fel­iratos, nem szinkronizált, így a tanyai lakosság nem na­gyon szereti őket. A közönség 60—70 százaléka gyerek, mé­gis elég gyakori a 14. 16 éven felülieknek való film. Ilyenkor a közönség zömét alkotó fiatalabbak nem jutnak be a nézőtérre. Igény lenne arra is, hogy a művelődési autók gyermekfoglalkozásokat, me­sedélutánokat, játékos fejtö­rőket, szellemi vetélkedőket, a tananyaghoz kapcsolódó vi­dám teremjátékokat is vigye­nek a tanyavilágba, de erre kevés idő jut. Népművelői módszertani munkát is végeznek az autós népművelők. Foglalkoznak a tanyai és külterületi művelő­dési programok tartalmának gazdagításával, klubestek, hangversenyek, próbák, to­vábbképzések, kulturális szemlék lebonyolításával. Kü­lönösen az évenként már hagyományossá váló — és főként a nagykállói járásban bevált — tanyai kulturális napok rendezéseben vállal­nak közreműködést. A művelődési autók azon­ban legfeljebb a nagyobb ta­nyákra jutnak el, havonta 2—3 esetben. A több, mint ezer kisebb települést nem tudják rendszeresen megláto­gatni. ősztől az utak is dik­tálják a tempót, kilométere­ket mennek kátyus, földúton. Van köztük terepjáró gépko­csi is, de nem egy esetben kell tolni a megfeneklett jár­művet. Ezért i$ a rendszere­sen a tanyavilágot járó mű­velődési autósok munkaru­hát is kapnak — kesztyű, sapka, köpeny, típusruha, gu­micsizma. Elsősorban a késő délutáni, esti órákban indul­nak a megye sokszor legrosz- szabb útjain a művelődési kocsik és éjfél körül térnek haza. Fárasztó, sok lemon­dással járó hivatás. Modernebb kocsikkal Az autós népművelők egy része szakképzett népművelő, könyvtáros, aki ért a filmve­títéshez is. Vannak főhivatá­sú pedagógusok is, akik mellékfoglalkozásként látják el a tanyai népművelési ten­nivalókat. A gépkocsivezetők olykor népművelési munkát is végeznek, elsősorban fil­meket vetítenek, képanyagot szállítanak. A guruló művelődési házak megtervezett program sze­rint látogatják a tanyákat, egyes helyeken közösen hasz­nálják a különféle művelődé­si intézmények, a könyvtá­rak, a művelődési házak, a iskolák, a TIT és más szer vek. Sokszor pótolhatatlar szolgálat»! tesznek a tanya- világban. Ezért is sürgető — s ez országosan kerülhe majd megvalósításra, a nép gazdaság teherbíró képessége szerint —, hogy tovább kor­szerűsítsék, a gépkocsiparkot. Megyénket közelről érinti a művelődési autók helyzeté­nek alakulása, hálózatuk kor­szerűsítése, mert minden ti­zedik szabolcsi még tanyán él. P. G. dadogta Kiss —, már elné­zést, hogy eszem-iszom köz­ben zavarom. — Mit heherészik? — hangzott a válasz, s hatal­mas loccsanás jelezte, hogy valamiféle combot, esetleg különösen nagyra sikerült gombócot nyelt le. — Nincs eszem-iszom! Tudja, hogy nem Iszom. — Hát persze, — helyeselt Kiss rákvörösen. — Ezt csak úgy, tréfácskának szántam Már bocsánat, nem bizal­maskodni akartam. Ha meg­kérdezhetnék valamit? — Na, kivele! — A hang komor, sőt haragos volt. Kiss cérnavékony hangon mekegte, „Csak azért bátor­kodtam telefonálni, mert a A kormány 1972. július 27-i ülésén határozatot ho­zott az állattenyésztéssel kapcsolatos egész sor kérdés­ben. A Szabolcs-Szatmár megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat e héten tá­jékoztatta felvásárló szerve­zetét a határozattal kapcso­latos sertésértékesítési rend új módjáról. Az új tényekről kértünk tájékoztatást Lénárt Istvántól, a vállalal felvásár­lási főosztályvezetőjétől. — Leglényegesebb — mondta Lénárt István — a vágósertés-értékesítési szer­ződések új szabályozása, mi­vel az árakban és egyéb fel­tételekben elhatározott mó­dosítások már ez év október elsején hatályba léptek. Ezért augusztus elsejétől akár erre az évre, akár 1973-ra már csak újonnan rendszeresített szerződési nyomtatvány fel- használásával lehet vágóser. tés értékesítésére szerződést kötni, a kiegészítésekkel együtt. Nagyon fontos tudni azt is, hogy ez év negyedik negyedévére kizárólag augusztus végéig lehet szer­ződést kötni, szeptember el­sejétől a szerződések lejárati ideje már csak a jövő évre állapítható meg. Akár nagy­üzem, akár egyéni állattartók, ha szeptember elsejéig nem kötnek szerződést, ez évben már csak szabad áron adhat­ják el állataikat a vállalat­nak. A lakosság panaszkodik, hogy az üdülők és a fürdőven­dégek mindent felvásárolnak előlük. Az üdülők és a fürdő- zők panaszkodnak, hogy igé­nyeiket részben sem elégíti ki az itt működő kereskedelerrf. Az elemi közszükségleti cik­kek ellátása is akadozik. Ke­nyér hol van, hol nincs, vi­szont... italféleségekben nincs hiány. Csak 15 helyen árusí­tanak italt Sóstó területén. Itt részeg ember nincs; már mint a kiszolgálóknak. Ha egyik helyen mégsem szolgál­ják ki, a másik elárusítóhely már örül az új páciensnek. A dermedt ujju idős muzsikusok is sokszor húzhatják pácien­sük fülébe a kívánt nótákat. Nem ritka látvány a fűben al­vó szesztestvér sem. Az italo­zás fáradalmait pihenik ki. Tőlük csak a tej boltban áru­sított tej alszik még édeseb­ben. Volt rá példa, hogy négy nap egymás után sorozatban megaludt a zacskós tej. A vendéglátó vállalat 49-es számú büféjében láthatja a kedves vevő a szódavizet, de csak láthatja. Akár két teli üveggel is, az elárusító nem ad belőle egy pohárral sem. „A fürdő személyzetéé” — mondja különös hangsúllyal. fő kartárs szeme reggel, amikor rám pillantott, hát szóval, véreres volt. Nincs-e valami probléma?...” — Mi köze magának az én szemem színéhez?! Egy­általán mit akar tőlem? — csattant fel az ember hang­ja, majd kattant a vonal. Letette a kagylót. Kiss szédült, hányingere támadt a rémülettől. Mi a nyavalyának kellett ezt mon­dania?! Szinte eszét vesztve indult el felettese lakása fe­lé. Egyre gyorsuló léptekkel, a végén már futva. Olyan erővel csengetett, mint akit rablók üldöznek és segítsé­get remél odabentról. Hatalmas termetű, komoly tekintetű pongyolás nő nyi­tott ajtót. A főnök főnöke. — Mi van... mi van ma­gával? — mondta részvéttel — rosszul van? Kiss elsírta magát: „Nem volna nekem semmi gondom — Mi van azokkal, akik már megkötötték a negye­dik negyedévre is szerző­désüket? — A termelőt választási jog illeti meg: akar-e az új feltételek mellett szerződést újra kötni, vagy ragaszko­dik a már megkötött megál­lapodáshoz és feltételeihez. De ezzel a választási jogá­val is csak szeptember else­jéig élhet a termelő. Termé­szetesen csak az eredetileg is a negyedik negyedévre kötött szerződésekről lehet szó és annak is a teljes, bon­tatlan mennyiségére vonat­kozik. Ez azt jelenti, hogy a harmadik negyedévről át­ütemezett, vagy áthúzódó ér­tékesítések még mindenkép­pen a régi szerződés feltéte­lei mellett bonyolódnak le. Egyébként vállalatunk mun­katársai e napokban felkere­sik a termelőket és szóban is tájékoztatják őket az új szerződések minden vonat­kozásáról, segítenek azok jó megértésében. — Többször esett szó a szerződés kiegészítő részé­ről. Mit tartalmaz ez a ki­egészítés? — A vágósertés-értékesíté­si szerződés kiegészítő részé­ben pontosítva vannak a mi­nőségi árak és felárak. így például meg van szaba, hogy a 90 és 110 kiló súly közötti fehér hússertés ára, ha pig­mentfolt mentes, kilónként 24 forint, a hús- és húsjellagű sertés ára, ugyancsak 90 és 110 kilós súly mellett kilón­ként 23,70, a fehér hússertés és húsjellegű sertés 110 ki­ló fölött 21,80, a zsír- és zsírjellegű sertés 130 kilós súly fölött 21,50, a tenyész­tésbe fogott koca és hízott, kanlott sertés 170 kilós súly fölött 21,50 forint kilónként. Ez a kiegészítés a nagyüze­meket érinti. — A kiegészítés tartal­mazza azt a feltételt is, hogy a termelő nagyüzemet egy forint minőségi felár illeti meg, ha legalább húsz darab egyöntetű minőségű és egy­szerre átadott vágósertést ér­tékesít, amely fehér húsú, hússertés vagy húsjellegű és egyedi szalonnavastagsága a hátközépen mérve nem ha­ladja meg a 35 millimétert. A szállító nagyüzemet ter­mészetesen ezenkívül ezután is megilleti a mennyiségi fel­ár. A súlyhatáron aluli ser­tések átvételére és árára egyedenként kell megálla­podni. A szerződéskiegészüés egyértelműen kimondja, hogy a mennyiségi felár — a meg­felelő előírások betartása mellett — csak a mezőgazda- sági nagyüzemek által érté­kesített sertések után jár. Egyébként valamennyi ki­rendeltségi dolgozónk szíve­sen nyújt felvilágosítást min­den részletről — fejezte be tájékoztatását Lénárt István, KI A FELELŐS? tárnia az asztalterítőn Egy „közepes est" Sóstón A Krúdy-szálló teraszán este a figyelő vedégnek ki­szolgálásra várva van ideje nézelődni, gondolkodni. Egyik látvány: fiatalembe­rek erősen italos állapotban a szomszéd asztalnál ülő két lányt molesztálják. A durva, — sőt — trágár kifejezéseiket verésígéretek kísérik. Folyik a sör abroszon, ingen, tor­kon... A látottakon való meditá­ció: kell-e valamelyes er­kölcsi felelősséget vállalni egy vendéglátó helynek az üz­letben történtekért. Érdemes-e ittas emberek rendalírozása miatt feláldozni az üzlet jó hírnevét, nem becsalogatni, de elűzni a vendégeket?... A látványt az igyekvő ki­szolgálás mellett, sok más is zavarta. A sort lehet azzal kezdeni, hogy másodosztályú üzemről lévén szó, a higiénia zavaros képet mutat. Az egyik vendég abroszt fordít, hogy a tisztább oldala kerüljön felül­re. Tévedett... A piszkosabb került felülre. A megszámolt húsz, beoltott csikkel teli ha­mutartó közül 20 ékeskedett az asztalokon szana­szét. A távozó vendégek után az asztalokról az üres drága asszonyom, csak nem tudom, mi baja velem a férjének? Reggel találkoz­tunk a Sóstón, szóba se állt velem, csak tudnám, mit vétettem neki?” — Igen, Sóstón is volt a kis aranyos? — mondta, s erélyesen lenyomta az elő­szobaszékre Kissi, majd be­sietett a lakásba. Különös csattanások hallatszottak. Azután visszatért a felettes asszonykája és így nyugtatta meg Kisst. — Nincs semmi baja ma­gával annak a disznónak, csak egész éjszaka csavar­góit a barátaival, részegen jött haza és azt állította, hogy valamiféle bizalmas megbeszélés húzódott el. Ma­gával azért nem állt szóba, mert azt hitte a szerencsét­len, hogy így könnyebben elfelejtődik, hogy egyáltalán találkoztak... (-s) poharakat, a sörös- és boros­üvegeket nem szedik le azon­nal. Van pincér, aki amikor fi­zet a kedves vendég, az asz­talterítőn számol. Az ötlet kétségtelen eredeti. Ettől már csak az volt a szívderítőbb látvány, amikor a „kedves” vendég kerékpár­ját is felhozta a teraszra. A parkon keresztül! Hogy mi volt a vacsorázó vendég érzése? Az, hogy a né­hány vacsorázóra a konyhá­nak, a pincéreknek több gondjuk lehetne. Igaz, hogy a söntés és a konyha messze esnek egymástól. Úgy látszik, a vacsorázó és a vendéglátó érdekei is. Zárórakor az üzletvezető­helyettest megkérdeztük: For­galom szempontjából milyen estének számítja a mait. Vá­lasza: közepesnek. A szálloda körül a gépjár­müvek biztonsága — itt meg tudják fejni a motorkerékpá­rokat — sem tökéletesen sza­vatolt. A záróra utáni civa- kodások, verekedések is ront­ják a Sóstó jó hírét... így azon sem lehet csodálkozni, hogy a Krúdy-szállónak ma már a főiskola kollégiuma is valós konkurrenciát jelent a fő üdü­lési szezonban. Az esti közlekedés is küzd zavarokkal. Nem ritka, hogy egy-egy autóbuszjárat kima­rad. Sigér Imre A FELSÖ-TISZA-VIDÉKI PARASZTFELKELÉS jelen­tős része Szabolcs-Szatmár megye falvaiban játszódott le. A Császár Péter vezette parasztmozgalomról bizonyos támpontot nyújthat a Törté­nelmi Tár 1884. évi 105. p., illetve az 1868. 129. p. szá­ma. Amennyiben valakinek ez a két TT. szám a birtoká­ban lenne és egy időre, avagy — természetesen illő honorá­rium fejében — véglegesen nélkülözni tudná, nagyon nagy segítséget nyújtana munkámhoz. De a paraszt­mozgalommal kapcsolatos dolgokat, bármilyen jellegű legyen, nagyon nagy köszö­nettel venném, s kérném la­káscímemre: Baráth Lajos író, Tatabánya, Ságvári u. 14. A tanév*el6készítés /egyében Tudnivalók a javítóvizsgákról és a pótbsíratásokról Találkozás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom