Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

T9T2. augusztus Tf. ffm-MCTÍÍÖMflf f »Ida!-r> Az együttműködés haszna VANNAK MÉG MINDIG olyan gazdasági vezetők, akik nem látják a fától az erdőt, s történetesen csak nagy, jelentős fővárosi üzemmel tudják elképzelni az egyébként hasznos, gaz­daságos kooperációt. Pedig ma már az idő, a gyorsaság olyan tényező, amellyel fel­tétlen számolni kell. Ugyan­is nem mindegy, hogy egy exportra gyártott termék, mind amellett, hogy kiváló, állja a versenyt, mikorra készül el. Ezzel is versenyt lehet nyerni. Régi felfedezés az együtt­működés haszna, előnye. Csakhogy az is lényeges, ki, hogyan él vele. Örvendetes, hogy e titok nyitját különö­sen jól, egymás javára, s a népgazdaság hasznára ka­matoztatja három jelentős Szabolcs megyei üzemünk: a HAFE, a MEZŐGÉP Válla­lat és a VAGÉP. Szó sincs valamiféle titkos, írásos szer­ződésről. Dé korrekt, olyan szóbeli megállapodásról igen, amelynek lényegét mindhá­rom üzemben a vezetőgárda, az illetékesek ismerik. És ehhez tartják is magukat. JÖL ISMERT MINDENKI ELŐTT ez a fogalom: mun­kaerő-csábítás. Különö­sen az azonos terméket gyártó, azonos munkakörök­ben foglalkoztatott munká­sokról van itt szó, akik kü­lönböző okok miatt — néha pillanatnyi fellobbanás. sér­tődés stb. — váltak meg régi üzemüktől, s próbáltak szerencsét 50 filléres bér­emeléssel egy másiknál. Az­tán rádöbbentek, kár volt. De már nem akartak újra változtatni, s maradtak. Nem is olyan régen még előfordult, hogy egyik üze­münkből egy kitüntetett, teljes szocialista brigád — lakatosok, húsz szakmunkás — lépett át a város egy má­sik üzemébe. Pillanatnyi gondot okoztak annak az üzemnek, amelyet otthagy­tak, jól járt az új üzem, mert kapott egy komplett brigádot. Igen ám, de mi történne, ha ez általános lenne? Nem vezetne sem-’ miképpen jóra. Hogyan le­het ennek gátat vetni? Egy másik probléma. Köz­tudott, hogy nem mindegyik — még jelentős vállalat sem! — üzem rendelkezik mindenféle, speciális, au­tomata, félautomata stb. géppel, amely egy-egy fázis elvégzéséhez szükséges. Ke­resi a partnert. Nem is ré­gen még nem helyben, itt a városban, hanem Pesten. Debrecenben, másutt, tá­vol. Mikorra megérkezett a megmunkált darab, esetleg már késő volt. Közben ez a vállalat nem tudott arról, hogy a másiknak itt Nyír­egyházán van olyan speciá­lis gépe, amely olcsón, gyor­san elvégezte volna a szük­séges munkát. S emiatt a géppark kihasználatlanul állt. Említhetnénk más példá­kat is az együttműködés lehetőségének a kereséséhez, a kooperáció szükségességé­nek a megértéséhez ennyi is elég. Lényegében ez eset­ben is miről van szó? In­formációról, a tájékozódás és tájékoztatás jelentőségé­ről. Tudja egyik városi üze­münk, mi van, mi történik a másikban, milyen gépek­kel rendelkezik az egyik, amit a másik is használhat. És ebből a népgazdaságnak származik haszon. Emellett természetes, hogy az üzem­nek is, a munkásoknak is. ILYEN CÉLOK VEZETTÉK e három vállalat igazgatóját, amikor Íratlan, de korrekt megállapodást „kötöttek” bi­zonyos termelési, gazdasági együttműködésre, egymás se­gítésére. S mindez széles területen érvényesül. Csak példaként említjük: ha tör­ténetesen egyik vagy másik vállalatnak szüksége van olyan vezető beosztású dol­gozóra, aki különben is haj­landóságot mutat arra, hogy átlépjen, ezt kölcsönösen megbeszélik a vállalat igaz­gatói. És segítenek. Különö­sen jelentős ez induló. új üzemnél, amely nem rendel­kezik még tapasztalt mű­szaki gárdával. Igv segített például a MEZŐGÉP Válla­lat a HAÉÉ-nek. Ismeretes az is,“hogy milyen nagy gond1 a munkába járás, az utazgatás, az otthon és a munkahely között. Ennek jelei már Nyíregyházán 's mutatkoznak. Ezért történt e három vállalat vezetői között olyan megállapodás, hogy kölcsönösen felveszik egymás dolgozóit — ha ők úgy kívánják — ahhoz az üzemhez, amely az ottho­nához közelebb van. Lénye­ges könnyítés ez a munkás részére, kedvezőbb a válla­latnak is, javíthat a munka­helyi légkörön. így nemcsak az effektiv távolságok csök­kennek kilométerekben, ha­nem az emberek, vezetők közöttiek is. E három városi vasipari üzem vezetőinek a bérkérdésekben történt meg­állapodása eredményezte többek között, hogy csök­kent e szakmákban a fluk­tuáció, stabilizálódik a munkaerőhelyzet, csökken a gond. „Felfedezték” egymást. Egyik alkalommal telefonon kért segítséget a HAFÉ-tól a VAGÉP. Olyan vaslemezek élhajlításáról volt szó, ame­lyekhez nekik nincs gépük. Van ellenben a HAFÉ-nak. Modern, drága, nagy teljesít­ményű élhajlító. Elvégezték ezen. Kihasználják. S ha szüksége van a MEZŐGÉP - nek rá, segítenek. És fordítva is így van. E kooperáció­nak az eredménye, hogy a MEZŐGÉP mezőgazdasági gépekhez gyártott sok-sok pótalkatrészeinek a hőkeze­lését, edzését idejében el­végezték a HAFÉ-ban. Gyor­san, olcsón, helyben. A HAFE fűrészgépeket is gyárt. Nincs viszont fogazóbe­rendezése. Van a MEZÖ- GÉP-nek. S ebben pedig ók segítettek. S minek szerez­zen be drága pénzért foga- zót a HAFE, vagy mi értel­me lenne súlyos ezreket kiadni a VAGÉP-nek élhaj­lítóért, amikor a „testvér”- üzemnek van. S felesleges lenne fejleszteni a hőkezelő berendezést a MEZŐGÉP - nél, amikor van a HAFÉ-nál. Sok horganyzott alkatrészre van szükség a HAFÉ-ban. Segíti ebben a MEZŐGÉP nyírbátox-i gyáregysége. A tiszaszalkai és a mátészal­kai gyáregység viszont az exportalkatrészek meg­munkálásában. S MÉG MENNYI KIAK­NAZATLAN, hasznosítható dolog rejlik a kooperáció­ban, az együttműködésben még egy város üzemei kö­zött is. Nem arról van szó, hogy valamelyik vállalatot lebeszéljük a nagy, országos vállalatokkal történő koope­rációkról. Ezt fejleszteni szükséges. Csak ne feledkez­zenek meg azokról, akikkel egy városban élnek, egymás szomszédságában dolgoznak, sokszor azonos gondokkal küzdenek, de ha tudnak egymás problémáiról, össze­fogva segíthetik a másikat. Farkas Kálmán A NYÍREGYHÁZI 110-ES SZÁMÚ SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLÁHOZ ÚJ KOI, LÉGIUMOT ÉPÍTENEK. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Gumigyári beszélgetés Képességei szerint... — Ezért a pénzért nem érdemes ittmaradni — vá­laszol félvállról P. János, aki a Nyíregyházi Gumi­gyárban éppen a felmondá­sát intézi. Aztán panaszkodik tovább: — Kétéi'közből járok be, három műszakba. A kisvo­nat — hiába kértük — az éjszakás műszakra olyan ko­rán jön, az utazással rámegy 15—16 óra a bejárásra. Mii mutat a bérlap ? — Hová megy? — Nagyhalászba, a zsák- gyárba. - Az közelebb van, csak a családhoz tart az ember. Pedig P. János jóformán meg sem melegedett a gu­migyárban. Két és fél hó­napja lépett be, most má­sutt próbál szerencsét. — Jó az én munkaköny­vem, ezzel lehel menni — mondja. Ö ismeri a rendelkezése­ket, tudja, ha ledolgozza a felmondási időt, akkor kü­lönösebb hátrány nélkül váltogathatja a munkahe­lyeket, legfeljebb nem kap nyereséget, törzsgárdajutal- mat. A bérlapja is sok mindent megmutat. Ebben a hónapban két szabad szom­batja volt, csak 11 napot dolgozott. A keresete 920 fo­rint. Segédmunkás fizetésnek korántsem kevés. De akad egy igazolatlan napja is. — Otthon is van nekem dolgom — mondja rá rög­tön önérzetesen. — Ha nem engedtek el szabadságra... Már nem gyerek, meglett ember, tudja, milyen követ­kezményekkel járnak a tet­tei.' Egy év alatt a harma­dik munkahelyet" keresni igen kevés embernek a szo­kása. Egy helyen — Nem szeretem én vál­toztatni a helyemet — mondja ugyanerről Vis- nyovszki Istvánná, aki a ke- rékpártömlő-üzemben dol­gozik. — Itt vagyok egy helyen 68 óta, előtte meg a konzervgyárba jártam há­rom és fél évig. Igaz, akik­kel kezdtem, azóta sokan elmentek tőlünk. Bezzeg neki a négy év alatt nem volt soha igazo­latlan napja, késni se ké­sett soha. Azóta is a vulka­nizálógépnél van, a telje­sítménybér nála azt jelenti, hogy teljesíti, vagy inkább túlteljesíti a normát. Fize­tésben, prémiumban is érzi, hogy elégedettek a munká­jával. — Én is nagyon jól érzem magam az üzemben, szere­tek itt lenni — beszél K. Hona. Neki ez az első munkahe­lye. csak egy jó fél éve, az iskolából kikerülve Ízlelgeti az ipari munkát. Ez hozta volna, hogy van egy iga­zolatlan napja? — Nem tudtam csak más­nap üzenni, hogy szabadsá­got kérek, mert beteg az édesanyám — indokolja. Szabadságot csak a kö­vetkező nap kapott, hiszen annyi ideje lett volna, hogy bejöjjön az üzembe, elkér­ni magát. Egyébként is az a bizonyos hiányzás hétfőre, egy éjszakás műszakra esett. — Hallottam, hogy előre kell kérni a szabadságot — ismeri el ő is az alapvető munkajogi szabályt. Arra pedig egyáltalán nem gondolt, hogy a négy« fős csoportban rá kell üj- gozni a másik háromnak, ha valaki hiányzik, ÜÜ is dolgozni heil A fiatalok meggondolat­lan abbak — tartja a közvé­lemény. Könnyebben vál­toztatnak munkahelyet, na­gyon érzik, hogy nálunic mindenki kereshet becsüle­tesen, ha dolgozná akar. Az idősebbekben még sok az emlék a múltról, amikor Dí- zony nemhogy váltogatni nem lehetett a munkahe­lyeket, hanem a szegényes kínálatért is sorba kellett állni. — Hiába megy máshová, ott is dolgozni kell — véle­kedik Visnyovszkiné a mun. kahely-változtatásról. Nemcsak élettapasztalat ez, hanem élő valóság. A társadalomban dolgozni, ter­melni kell, hogy meglegyen minden, amit kívánunk, hogy egyre többet kívánhassunk és kapjunk meg az élettől. Az alkotmány ünnepén nép- köztársaságunk alaptörvé­nyének sorai jutnak az eszünkbe: „Minden munka­képes állampolgárnak joga és kötelessége, hogy képes­ségei szerint dolgozzék.” Ezt teszi Visnyovszkiné helytállásával, s így dolgoz­hat K. Ilona is, ha megérti, hogy nem csak szeretni kell a munkahelyet, hanem meg­tartani az ott lévő szabá­lyokat, P. Jánosnak vi­szont e sorok figyelmezte­tők is lehetnek. Lányi Botond Barátom, a nyugdíjas fő­vigyázó tanácsolta, hogy épít­sek bungalót fából, a Bala- ton-parton. Először is olcsó, sógora az ács, fölhúzza fillé­rekért. Másodszor kicsi az adója, mivel a kivető hatóság szerszámkamrának nézi. Har­madszor praktikusan szűk, rokonság ide nem kívánkozik. Kettőnek ki kell menni, hogy a harmadik beférjen. — Mese kis palotád lesz — csillogtatta meg a lehetősé­get —, éppen csak nem lesz kolbászból a kerítés, és nem dicsekszel mézeskalács abla­kokkal Valódi cukordoboz gazdája leszel, leteszem rá a föesküt. Messze földről se­reglenek ide, hogy megbá­mulják. — Nem túl meleg az nyá­ron? — hárítottam el erőtle­nül. — Egy nyavalyát! Fölsze­relsz két ventillátort. Úgy érzed magad benne, mint egy jégkunyhóban. Nemcsak a szerzés ősi ösz­töne dolgozott bennem, de a hiúság is. Senkinek sincs ilyen eredeti favillája To- csogófelsőn. Nevet is adtam már kisded hajlékomnak: „TÖRPESZUPER". A sógor egyik ebédszüneté­ben összeütötte a bungalót. A címfestő, aki koporsóké­szítő is volt egyben, egy hé tig elpiszmogott a fölirat be­tűivel. Amikor mindez elkészült, kiálltam a teleksarokra, hogy megfigyeljem a hatást. Az arrajárók diszkréten he­Kéjlakom története herésztek, vihogtak, vagy le­gyintett. Volt, aki szánakoz­va mustrált végig, miféle cserebogár lehetek, hogy pont ide építek faházat, a luxus­nyaralók közé... Egy kisfiú magyarázta a lánykának, mi­közben kiköpte a rágógumit: — Deszkabódé. Az első emberpár lakott ilyenben. A sortnadrágos akadé­mikus külsejű úr. kis kecske- szakállal, azonmód tüzetfo­gott: — Odanézz! Balaton-fej- lesztés a huszadik század­ban! Ilyen otromba csúfsá­got még nem pipáltál! — Életfogytiglanra ítél­ném, aki építette — szisze­gett a másik, aki egyik felső ítélőszék szavazóbirája lehe­tett. Egyelőre elég volt nekem ennyi. Visszabotorkáltam a házba, egészen fölkavart ekkora emberi korlátoltság. Fogalmuk sincs a romantiká­ról! Ezután kezdődött faháztu- lajdonosi kálváriám. Hétvégi kirándulók szalon­nát sütöttek a verandán. A lécajtót leszaggatták, s a szélvédő korlát úgy fityegett, kifelé a gyomvilágba, mint valami odvas zápfog. A mű­anyag tetőn mosogatórongy szárítkozott. Két kövér könnycsepp gördült lefelé az államig. Gyorsan kijavítottam a hi­bákat. Restaurálással töl­töttem a szabadságot. Ered­mény: makacsul gyógyuló tokszalagszakadás. Kétszer estem le a létráról. — Kerítened kellett volna — hangoztatta barátom, a fővigyázó — kétszeres szöges­dróttal. — Mit jelent ez anyagilag? — 12 ezer betonoszlopok­kal. Fából még drágább. Reménytelenül intettem gipszkötéses karommal: — Akkor várnom kell. Éjszakáim se voltak ese­ménytelenek. Népes szúcsa- lád költözött a tartógerendák közé, szívósan percegett és szöszmötölt, ki vékonyan, ki vastagon. Akkora zenebonát csaptak, azt hittem, itt a végítélet. Még nem hallot­tam ennyire lármás rovaro­kat. Cickányok és mezei poc­kok lakmároztak napközben a deszkákon. Rágcsáltak rajta keveset, aztán bűntudat nélkül odébb álltak. — Kend be a házat csónak­lakkal! így lesz tartós a ka­lyiba. A cickány se kedveli a szagát! — tanácsolta a ta­pasztalt fővigyázó. Kilószám kentem a csó­naklakkot a bordákra. Egy ragacs volt a lábszáram és a képem, mintha akkor bújtam volna ki a festékdo­bozból. Legpimaszabbak mégis a verebek voltak. Befészkeltek a tetőhasadékba, éppen a ve­randa fölé. Napszámban dolgozhattam rájuk, egy ta­karító vállalat is megirigyel­hette volna. — A ménkű csapna ebbe a vityillóba! Te aztán prak­tikus tanácsot adtál! — tá­madtam barátomra, a fövi- gyázóra. — Add el, így, ahogy van — vígasztalt. — Jó pénzt kapsz érte. Majd én kezem­be veszem a dolgot. Hült helyét találtam a bungalómnak, mire ismét le- ránáultam. — Egy maszek vette köl­csön a házikót. Guruló fagy­laltszalonnak használja, fu­rikázik vele a parton — ra­gyogott barátom, a fővigyá­zó. — Csak láttad volna azt a gyors intézkedést. Négy marcona fogdmeg legény kapta marokra mind a négy sarkát. Alvázat csúsztattak alá, kerekekkel. — Legalább hosszú lejá­ratú ez a kölcsönzés? — ag­gályoskodtam. — Nyáron viszik a fagylalt - idénnyel. A szezon végén hozzák vissza. Megnyugodtan. Ezentúl messze elkerülöm a Törpe­szupert. Hunyadi István A női vezetők helyzete az ÁFÉSZ-eknél Baktalórántházán tartotta soron következő ülését au­gusztus 18-án a megyei ál­talános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetek nőbi­zottsága. A szövetkezeti mozgalom nőbizottsága azt vizsgálta meg, hogy milyen a szövetkezeti mozgalomban a vezető állású nődolgozók helyzete. Elemezték, mit tettek a szövetkezetek az MSZMP K. B. 1970 februári és a kormány 1013-as határozaté-* nak végrehajtása érdekében. Megállapították, hogy bár mutatkoznak kezdeti ered­mények, de még mindig el­maradnak a lehetőségektől. A megye általános fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zeteinél a foglalkoztatottak száma megközelíti a 7 ezret, s ebből a nődolgozók száma csaknem 4 ezer. A nődolgo­zók közül az ÁFÉSZ-eknél 53, míg a takarékszövetke­zeteknél 23 van magasabb vezetői beosztásban osztály- vezetőig bezárólag. A párt- határozat nyomán javulás tapasztalható, mert 19 veze­tő beosztású női dolgozó ép-' pen a nőhatározat megjele­nése után került ilyen funkcióba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom