Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám

? oldal fcELET-MAGYARORSZAf? augusztus fi Leonyid Brezsnyev üdvözlő távirata az afro-ázsiai nők konferenciájához Örmények földjén KOMMENTÁR: WaSdheim Pekingben Először van most hivatalos látogatáson Kínában az ENSZ főtitkára. Igaz, korábban er­re nem is volt lehetőség, hi­szen Kína jogait á világszer­vezetben mindössze a múlt év őszi közgyűlés állította helyre. Azóta szemmel látható ak­tivitás jellemzi Peking külpo­litikáját. Tanúi voltunk Nixon amerikai elnök, Schumann francia külügyminiszter és Schröder bonni exkülügymi- niszter (és az „árnyékkor­mány” jelenlegi külügymi­nisztere) pekingi látogatásá­nak és rövidesen fogadják Tanaka japán kormányfőt is. Annak is kézzelfogható je­leit mutatta már — a látoga­tásokon túlmenően — a kínai külpolitika, hogy Pakisztánt támogatta India és Bangla Desh ellenében, hogy üdvö­zölte Anglia csatlakozását a Közös Piachoz, hogy Schröder után szeretne mielőbb tényle­ges funkcióban lévő nyugat­német politikust Pekingben látni és diplomáciai kapcso­latokat létesíteni az NSZK- val, s hogy Európa iránti megnövekedett érdeklődése mellett a Japánnal való meg­békélést is napirendre tűzi. E felerősödött nemzetközi tevékenység azonban sok eset­ben fényt vet arra is, hogy Kína korántsem mindig a béke és a haladás érdekében aktivizálódott. Sokszor kilát­szik ebből a tevékenységből az önnön nagyhatalmi pozició erősítésének és előtérbe tolá­sának szándéka. Most például kiderült, az ENSZ-főtitkár látogatásakor, hogy Peking és Waldheim nem beszélnek egy nyelvet a világszervezetet illetően. A tárgyalások ugyan zárt ajtók mögött folynak, ám annyi kiszivárgott, hogy Csi Peng- fej külügyminiszter az ENSZ önálló szerepét, feladatait meg sem említette, mert Kí­na ;az ENSZ-et csupán a tag­államok GssyHSfgé-z fóihjmá-1 nak, nem pedig önálló világ- politikai szervezetnek tekinti. Waldheim a regionális kon­fliktusok megoldását viszont az ENSZ s a világközösség legsürgetőbb feladatának ne­vezte —, erről Peking nem óhajt tudomást venni. Waldheim az ENSZ nevé­ben beszélt, a kínai sajtó azonban ezt úgy állítja be, mintha a főtitkár személyes álláspontját mondta volna el. Ez azonban nem felel meg a tényeknek. Mindebből az következik, hogy Kína, amely már az üvegpalotában való tavalyi megjelenése óta is nem egy főfájást okozott magatartásá­val, álláspontjával a világ- szervezetnek. a jövőben sem szándékozik csökkenteni az ENSZ Pekinggel kapcsolatos gondjait. 25. Géza elhárítja: — Most nem, Antal bá­tyám — s az dobol a fülében, amit Zsuppán mondott: „Semmivel sem vagy különb, mint ők.” A járdán szembejön vele Zsuzsa — megdobban a szí­ve. De amint a lány észreve­szi őt. elfordított fejjel át­megy a túloldali járdára. A száz férőhelyes tehénis­tállóban sétálgat föl-alá a tehenek között. Egyedül van. A léptek zajára a takarmá- nyozóból benéz Pellek Gyuri, fekete trikóban, kimondha­tatlan színű micisapkában. Meglátja Gézát, állva marad, összehúzott szemmel nézi a közeledő elnököt. — Mi újság. Gyuri? — kérdezi Géza, valami re­ménységgel a hangjában. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára az afro-ázsiai nők 2. konferenciájának Ulánbátorban való megnyi­tása alkalmából táviratot in­tézett a konferencia résztve­vőihez. A távirat méltatta az afro­ázsiai nők .szerepét az impe­rializmus és a gyarmatosítás ellen vívott harcban. A távirat hangoztatja, hogy napjainkban Ázsia és Afrika Az Ogonyok című szovjet hetilapban megjelent Salva­dor Allende chilei elnök nyi­latkozata, amelyet Anatolij Szafronovnak, a lap szer­kesztőjének adott Santiagó- ban. Allende vázolta kor­mányának másfél éves tevé­kenységét és ennek eredmé­nyeit. A népi egységkor­mány politikája lehetővé tet­te, hogy az ország tulajdoná­ba kerüljenek vissza olyan fontos természeti kincsek, mint a réz és a vas. felszá­moljuk a nagybirtokokat, ál­lamosítsuk a bankokat és a különböző monopolista ipari vállalatokat. Ez természete­sen sok problémát szült az országon belül és határain túl is. Másképp azonban nem is történhetett. Szerencsére nem vagyunk egyedül har­cunkban. Megtartottuk az üzleti kapcsolatokat több ka­pitalista országgal, a fő do­log azonban, hogy szélesve tártuk a kaput a szocialista országokkal való együttmű­ködés előtt. — limesen ki szeretném ‘emelni baráti, gazdasági kap­csolatainkat a Szovjetunió­vá! ^-*v móndotta Allende. — Egyezményeket kötöttünk a gazdasági, tudományos, mű­Csak a jövő esztendőben képzelhető el Willy Brandt szövetségi kancellár szerint a két német állam felvétele az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe. A nyugatnémet kormányfő a Neue Rhein-Zeitung hét­fői számának adott interjú­jában közvetve jelezte, hogy nem vár gyors eredménye­ket a két német állam tár­gyalásaitól, s e tárgyalásuk eredményes lezárása előtt nem látja megvalósítható­A közvetlen, nagyszájú, könnyen mosolygó paraszt arca most mozdulatlan. Kö­zönyösen mondja: — Semmi — s elnéz Géza- mellett, s gyorsan odalép az egyik tehénhez. — Bimbó! Helyedre! Alkonyodik. A szőlődomb tele van szüretelőkkel. Fenn a domb legtetején egy öreg csősz, meg három fiatal le­gényke rakétapuskákat töltö­get. Az egyik suhanc akadé­koskodik. — Csak a szüret végén szók lenni durrogtatás! — Az agronómus úr — mondja az öreg — azt akar­ja, hogy jókedvűen dolgozza­nak az emberek. Halászlét is főznek, nem láttátok?... Vendégeket is várnak, külföl­di vendégeket... Szóval, gye. rekek! Ti itt maradtok ké­szenlétben, én lemegyek népeinek alapvető érdekei különösen megkövetelik az imperializmus ellen vívott harcban való összeforrottsá- got és szervezettséget. „A Szovjetunió — hangzik ezután Brezsnyev üdvözlete — töretlenül valóra váltva az SZKP XXIV. kongresszusá­nak határozatait, állandó se­gítséget nyújt Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek nemzeti felszabadító mozgal­maikban, következetesen fel­szaki és kulturális együtt­működésről. A megállapodá­sok keretében a Szovjetunió különböző felszereléseket szállít nekünk, bővül kere ,- kedelmi kapcsolatunk és szé­les körű bankhiteleket ka­punk. Hatékony techniKgi segítségre és támogatásra számíthatunk, amelynek cél­ja ipari vállalatok, lakások, feldolgozó ipari üzemek épí­tése, a rézkitermelés tovább­fejlesztése. Ugyanazt mond­hatjuk a geológiai feltáró munkálatokhoz nyújtott se­gítségről is. Nagyobb távlat­ban szó van az atomenergia békés célú felhasználásáról, így ivóvízkutatási munkála­tokhoz is a sivatagos terüle­teken. — Az említett egyezmé­nyeken kívül nagyszabású baráti segítséget kaptunk a tavalyi földrengés idején. Mi ezt a segítséget a testvéri együttérzés megnyilvánulá­sának tekintjük. Hálásak vagyunk a Szovjetuniónak az ajándékba kapott házépítő kombinátért ■ is,-amely Vat- paráísóban épül1 és előrelát­hatólag ‘ októberben kéz Ti meg termelését — mondotta Allende. nak az ENSZ-tagság elnyeré­sét. Álláspontját egyrészt az­zal indokolta, hogy a két né­met állam vitájával „nem szabad megterhelni máso­kat” másrészt — mondotta — a négy nagyhatalom (az Egyesült Államok, a Szov­jetunió, Anglia és Francia- ország) érintett fél mind a két német állam kapcsolatai­nak alakulásában, mind pe­dig az ENSZ-tagság megtör­téntében. Az utóbbi nem a pincérekhez s a kellő pilla­natban megadom a jelt. — Egy puskalövés! — is­métlik katonásan. — Úgy van. El ne tévesszé­tek! — s az öreg az egyik puskát a vállára akasztva el­indul lefelé a hosszú domb­oldalon. A modern borkombinát tel­jes üzemben működik. A sze­kereken lévő puttonyokból, fülesekből férfiak öntik a szállítószalagra a szőlőt s az viszi az épület belsejében lé­vő darálóba. A borkombinát elé most kivételesen egy üres teher­autó kanyarodik, ugyanazzal a sofőrrel. Zsiga lép ki az épületből, intézkedik, utasítá­sokat ad s a soron követke­ző szekerekről nem a szállító- szalagra, hanem a teherautó­ra kezdik hordani a szőlőt. Vékástól. Zsuppán, aki a szüretelők között dolgozik, felfigyel, ab­bahagyja a munkát, céltuda­tos arccal elindul s olyan he­lyen cövekel le, az autó és a pince közé, hogy mindent pontosan lásson. Az egyik zsebe tele van kukoricával s valahányszor egy füles szőlőt tesznek a. teherautóra, ő át­lép függetlenségükért és sza­badságukért. Végezetül Brezsnyev sike­reket kívánt a konferencia munkájához és kifejezte meggyőződését, hogy az afro­ázsiai nők második konfe­renciája újabb lépést jelent előre az imperializmus elle­ni, a nemzeti független­ségért, békéért, a demokra­tikus és szociális haladásért vívott harcban. történhet meg anélkül, hogy ne lenne világos, hogyan is rendeződik az előbbi kérdés. „Gyakorlatilag ez annyit tesz — mondotta Brandt — hogy az ENSZ-tagság, ha csak valami csoda nem tör­ténik, nem lesz az idei ENSZ-közgyűlés témája, ha­nem csak az 1973. évié”. A Szovjetunióval és Len­gyelországgal megkötött szerződések „konkretizálása” a keleti politika másik so­ron következő feladata — folytatta nyilatkozatát Brandt. Ezen két dolog ér­tendő: X. Ki kell meríteni a bilaterális lehetőségeket a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. A tudományos és kulturális csereforgalom is jó lehetőségeket kínál. 2. A bilaterális kapcsola­tokon túlmenően a szerző­désben foglaltak konkretizá­lása, a politikai kapcsolatok ápolása hat „az európai és a nemzetközi politikára” is, más szavakkal: „A politikai konzultáció magasabb szint­je” alakul ki. Igen tartózkodóan szólt a kancellár a nyugatnémet— kínai kapcsolatok kiépítésé­nek lehetőségéről. Az ellen­zék törekvéseit komolyta­lannak nevezte és rámuta­tott arra, hogy nem az NSZK-n múlt Peking és Bonn viszonyának rendezet­lensége. Korábban — ami­kor voltak Kína és az NSZK között tárgyalások — a je­lenleg ellenzékben ülő Ke­reszténydemokraták voltak azok, akik a kapcsolatkérés­nek véget vetettek A jelenlegi szövetségi kor­mány továbbra is a kapcso­latok megteremtésének a hí­ve, de nem csap körülötte csinnadrattát. „Ha majd el­jutunk odáig és mindkét fél ésszerűnek tartja, akkor lesznek diplomáciai kapcso­latok. Ez azonban nem al­ternatíva (a keleti politiká­val szemben), hiszen már földrajzi okoknál fogva sem lehet a Kínával fenntartóit jó kapcsolatokkal pótolni azt, amit mindazokkal meg kell oldanunk, aki Európá­ban a mi szomszédaink” — fejezte be nyilatkozatát a kancellár. tesz egy szem kukoricát a másik zsebébe. A falu felől Géza közeledik gyalog. Először Zsuppánt ve­szi észre, amint szemezget va­lamit a zsebébe, aztán a ra­kodó teherautót, s a sürgő­forgó Zsigát. Megért min­dent. Zsuppán közelében megáll, nem szól, várja, hogy a volt helyettes észrevegye. S ami­kor Zsuppán ránéz, megszó­lal: — Tudod, hogy ártatlan va­gyok. — Ebben igen — mondja Zsuppán s visszanéz a teher­autóra, nehogy elszalasszon egyetlen kosarat is. Géza vár még egy ideig, aztán elindul, de nem a borkombinátba, hg- nem a saját présháza felé. Alakját lassan elnyeli a hor­gas. Nemsokára dörrenés hallat­szik abból az irányból. A dombtetőn őrködő suhan- cok azt hiszik, hogy a csősz megadta a jelt a lövöldözés­hez — elsütik a puskákat s színes rakéták százai lobban­nak fel a szüretelők fölött. VEGE Éjszaka egy órakor ért Je­reván fölé a repülőgép. Kö­rös-körül, a hegyoldalakban, völgyekben csillogó fények. Reggel, a hegyoldalba épített üdülőből hasonló a kilátás. Csillogón, a fák övezte zöld­ben terül el a 700 ezres nagy­város. Kinőtte a szűk völ­gyet, a házak egymás után kapaszkodnak fel a meredek hegyoldalba, gomba módra emelkednek az új épületek. Nemcsak új majdnem min­den, hanem méreteiben is ha. talmas. A sugárutakon négy sávban száguldanak az autók, a magasabb pontokon egy- egy hatalmas emlékmű ágas­kodik az égre. Szinte a vá­rost őrzi egy, kardot tartó 30 méter magas nőalak, szim­bolizálva az örmény anyát, amint vigyázza hazáját. Vele átellenben, a szurdokos fo­lyóvölgy felett 40 méter ma­gas tűhegy emlékeztet. A török uralom 1915-ös véreng­zéseinek áldozatainak lobog az emlékmű örökmécsese. S a fák között itf-ott lelátni a folyóvölgyhöz. Mint a fecs­kefészek, kapaszkodik né­hány düledező házacska a meredekhez. Ez is Jereván, a régi. Szabolcsi turistacsoport járja a Kaukázus-vidék köz­társaságait, ismerkedik az itt élők életével, szokásaival, múltjával és jelenével. S, amerre járunk, mindenütt el­lentétekkel találkozunk. A x-égi, szegényes múlt, a gaz­dagabb jelen és a szemünk láttára épülő jövő bizonysá­gaival. Nem lehet nem ész­revenni egyiket sem, és úgv elmenni, hogy önkéntelenül ne hasonlítsa össze az ember a látottakat. Jereván majdnem 1000 mé­terre van a tenger színe fe­lett. Tőle 60 kilométerre, kö­zel 2000 méteres magasság­ban van az egyik legszebb örmény kirándulóközpont, a Balaton nagyságú Szeván tó. Közben a modern autópálya kopár dombok között kanya­rog. Víz után kiált minden, itt a . víz az élet. É'ruitt a két arasznyi sárguló gabonát sarlóval aratják, amott egy na'gyobb táblán már kombáj­nok készülnek az aratáshoz. A tónál, a domboldalban egé­szen magasra egy cső vezet. Az egyiptomi parlament törvényhozási bizottsága va­sárnap jóváhagyta a nemzeti egység védelméről szóló tör­vénytervezetet. Ez bünteten­dő cselekménynek minősít minden olyan kísérletet, amely új politikai pártok megállapítását célozza, s minden olyan hír terjeszté­sét, amely a nemzeti egység aláásására alkalmas. A 10 cikkelyből álló tervezet ki­nyilvánítja, hogy az Arab Szocialista Unió az ország egyetlen politikai pártja, s politikai szervezeteket, vala­mint különféle csoportosulá­sokat az ASZU*n kívül lét­rehozni tilos. Kimondja to­vábbá, hogy minden olyan kísérlet, amely „veszélynek A Német Demokratikus Köztársaság és Svájc hivata­los állami kapcsolatot létesí­tett egymással, Mint Berlin­ben hétfőn ismeretessé vált, az NDK Zürichben, Svájc pe. dig Berlinben konzulátusi ha­táskörrel kereskedelmi kép­viseletet nyit. Az erről szóló megállapodást július 12-én ír­ták alá. Az egyezmény az er­re vonatkozó jegyzőkönyv aláírásával augusztus 10-én lépett érvénybe. A konzulátusok kölcsönös felállításáról kiadott közös közlemény rámutat, hogy a kereskedelmi képviseletek tevékenysége „a kereskedel­mi, gazdasági, pénzügyi és közlekedési, valamint a hivatalos és kereske­delmi kapcsolatok előmoz­A dombon, a rétegvonalak­nak megfelelően látszik a művelés. Csenevész fenyők a fű között. A felkúszó csőből fent ömlik a víz, végigcsör­gedezik az oldalban a víz­szintesen kiképzett árkon. Az ember így teremt életet a csapadékszegény, kihalt vi­déken. Az örmény fővárosban min­denütt építkeznek. Hódít a beton, de azt is eltakarják a vidék saját építőanyagával, a könnyen formálható tufával. Rózsaszín, sárga, világos- szürke tufából készülnek a több emeletes lakóházak, a közintézmények. Az együttes benyomás igen szép. S ahogy szaporodnak az új házak, úgy tűnnek el a régiek. A szov­jet rendszer előtt alig pár ez­res kisvárosból nem marad semmi. De nem is érdemes megtartani, hiszen jellegte­len, általában szűk, a domb­oldalhoz ragasztott kis há­zakból állt a hajdani kor­mányzósági székhely. Akik a régi házakban laknak, bizto­san alig várják, hogy új ott­hont kapjanak. Másutt persze — ahol a régi Örményország nagysze­rű emlékei vannak — ápol­ják, rendben tartják a mű­emlékeket. Ecsmiadzinben, a régi fővárosban, ahol a ke­resztény, de se a pravoszláv, se a római egyházat el nem ismerő örmény gregorián val­lás feje, a katolikosz székel, a majd ezeréves székesegyház szinte pénzben ki sem fejez­hető értékeket tartogat a kin­csesházában. Páratlan a ma­ga nemében a másik hajdani vallási székhely, a múzeum­má átalakított Gehard kolos­tor is. Itt, a majdnem égig érő hegycsúcsok között a sziklába vájták a templom termeit. Felülről lefelé, min­dig mélyítve az egymás mel­letti, egymás feletti kápolná­kat. Ilyen építészeti emlék a világon alig akad. A szerzete­sek pedig — szintén a sziklá­ba vájva — másfél méteres kis cellákban „éltek”. Nem­csak a messziről jött látoga­tó, hanem még a mai örmé­nyek sem tudnának ma ilyen életet elképzelni maguknak. Lányi Botond teszi ki a nemzeti egységet azáltal, hogy erőszakhoz, fe­nyegetésekhez és más tör­vénytelen módszerekhez fo­lyamodik; amely kérdésessé teszi az állam kinyilvánított politikáját, szembeszáll an­nak politikai és alkotmá- nyos szerveivel — bünteten­dő.” Ha a nemzeti egység alá­ásására alkalmas rémhírek terjesztéséről van szó a büntetés fegyház. Ha a rém­hírek a fegyveres erők tagjai ellen irányulnak, vagy mö­göttük valamely külföldi ha­talom áll — a büntetés maxi­mális mértéke életfogytigla­ni kényszermunka is lehet. A törvénytervezet ma ke­rül a nemzetgyűlés elé. dítását szolgálja.” A kö­zös közlemény szerint a ke­reskedelmi missziók konzulá­tusi jogköre alatt a „vízum­kiállítási és okmányhitelesí­tési jog, a küldő állam pol­gárainak jogsegélynyújtás és érdekeik képviselete” érten­dő. A kommüniké egyebek kö­zött megállapítja: „Kiindul­va az NDK kormányának ama készségéből, hogy a dip­lomáciai kapcsolatok helyre- állítása után megbeszéléseket kezd a még függőben lévő vagyonjogi kérdések rende­zéséről, Svájc és az NSZK képviselői megállapodtak ab­ban, hogy előkészítő jellegű szakértői megbeszéléseket tartanak.” Calgóczi Erzsébet: PÓKHÁLÓ LAPSZEMLE Ailende nyilatkozata a népi egységkormány politikájáról Willy Brandt a két németáSSam ENSZ-feívételéröi Nemzeti egység törvénytervezet Egyiptomban Hivatalos állami kapcsolat létesült az NDK és Svájc között

Next

/
Oldalképek
Tartalom