Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám

rofniwüs v. S. aiBÍff Jegyzetek: Az öregekért Egyáltalán nem kevés, amit eddig a nyug­díj vonatkozásában elértünk. Tény, hogy a munkából kiöregedettek eltartásával a tár­sadalom nagy gondot vállalt magára. S az elért eredményt korántsem tekintjük végle­gesnek, befejezettnek. Ideális cél: a mun­kából becsülettel kiöregedettek öregségük idején legalább ugyanolyan színvonalon él­hessenek, mint amilyen szinten rendszeres munkabírásuk idején keresetükből éltek. Egyelőre azonban nem rendelkezünk az anyagi javak olyan bőségével, hogy ezt meg­valósíthassuk. A parasztság a felszabadulás előtt nem is gondolhatott arra, hogy öregsége idejére a társadalom gondoskodik róla. A megörege- dés a szegényparasztok számára a legna­gyobb nyomort, nincstelenséget jelentette. Ma már a termelőszövetkezeti tagok is ré­szesülnek. öregségük idején nyugellátásban. Igaz, nem nagy összeget kapnak. Annyit, amennyit gazdasági lehetőségeink egyelőre megengednek. Ha tovább javul az állam- háztartás ereje, ilyen közvetlen célra is több •jut. Jelenleg még nem tudjuk biztosítani az Összes rászorult aggok és munkában rok­kantak állami otthonokban való elhelyezé­sét. ellátását sem. De már e téren is jelen­tős eredményt értünk el. Természetesen itt sem a maximumot. Éppen ezért tarthatjuk he­lyesnek az „önerős” próbálkozásokat. Számon kell tartanunk az olyan kezdemé­nyezéseket, mint az „öregek napközi ottho­na” helyi jellegű intézmények. Megyénkben is egyre inkább terjedő tendencia. Támoga­tásra, fejlesztésre érdemes mozgalom. A napközi otthonokban az öregek napi el­látásban részesülnek. Együtt töltik idejü­ket. Érzik, hogy közösséghez tartoznak, gon­doskodnak róluk. A helyi szervek törődnek az otthonnal. Több tsz díjtalanul ad termé­keiből (zöldségféléket, gyümölcsöt, tejet stb.) az ilyen helyeknek. Van ahol az ebédet ház­hoz viszik a gondozók a fekvő, magatehetet­len öregeknek. Sőt rendbe teszik házuk környékét, elvégzik a bevásárlásokat, a gyógyszerek beszerzését. S az érzett hála bőséges „kárpótlás” a gondoskodásért. Az öregek jóérzése mély és igaz... Ez az önerős kezdeményezés és gyakorlat igen jó formája a szövetkezeti falvakban az öregekről való gondoskodásnak. Ajánlatos lesz fenntartani ezt akkor is, amikor már a jelenleginél bőségesebben rendelkezünk anyagi javakkal. Addig is terjeszteni, fej­leszteni kell. Az öregek nagy részének ugyan­is van lakása, de napközben egyedül vannak otthon. Hiányzik mindennapjaikból a ko­rábbi közösségi élet, esetleg apróbb tevé­kenység vagy a közös időtöltés. Mindezt megadhatja a megfelelően berendezett öre­gek napközi otthona, amely sokkal kevesebb anyagi eszközökkel megvalósítható és fenn­tartható, mint az öregek bennlakásos szo­ciális otthonai. A tiszaberceli példa Gyors fejlődés stádiumában van a falu — hangzik el gyakran a megállapítás. A ki­mutatások, statisztikai adatok is igazolják. A fokozatosan javuló munka és kereseti lehe­tőség növeli a megélhetési biztonságot, s a vele járó igényeket. Az igények kielégítése minden falu állan­dó napirendjén van. S a szolgáltatásoktól a bolti ellátottságig vagy a könyvtár helyze­téig hosszú ezek sora. Leggyakoribb a meg­felelő helyek kiválasztása, az épületek biz­tosítása és természetesen a szükséges pénz­alap előteremtése. Mindegyik feltételezi a másikat. És ezek azok, amelyek „nehezen jönnek össze”. Hol egyik, hol másik ok mi­att marad el falusi közérdekű dolgok meg­valósítása. Vagy húzódnak el — bizalmatlan­ságot keltő — hosszú időkre. Tiszabercelen is hasonló helyzet alakult, azaz alakult volna. De a Bessenyei Tsz ve­zetősége — a tagság véleményével egyezően — „községi szintű” számvetést készített. Alaposan megfontolt mérlegelés után dön­tött, a falu ellátását javító intézkedésekben A tsz saját építőbrigádjával megépíttette a meleg konyhás bisztrót, ahol a tsz-tagok önköltségi áron ebédelhetnek. De kiszolgái­nak nem szövetkezeti tagokat is. Sőt, a községben lévő téglagyárba naponta har­minc-negyven ebédet is szállítanak a biszt­róból. A fiatalok kedvelik a bisztró zene­gépét. A község központjának jó részét, aránylag rövid idő alatt beépítette a tsz. Elkészült a nagy tanácskozóterem, a községi könyvtár új helyisége, olvasószobával és a nyári sör­kert. A nagyteremben, közgyűlések közötti időben különböző rendezvényeket, táncmu­latságot, közművelődési előadásokat tarta­nak. Iskolai tornateremnek is használják, mivel az iskoláé szűk is, kicsi is. Utcahosszábán külön, több üzletnek helyet adó épületet készített a tsz. Egyik helyisé­get bérbe adta kenyérboltnak. Másikban édesség- és fagylaltrészleget nyitott saját kezelésben. S már csak a hatósági engedély­re vár a tsz. hogy megnyithassa ugyancsak saját zöldség-gyümölcs és húsboltját. A boltokban sok saját termelésű árut tud közvetlenül hasznosítani a termelőszövet­kezet. Az építkezésekre és berendezésekre mintegy negyedmillió forintot áldozott — nem a gyorsan térülő nyereség szándéká­val, hanem elsődlegesen a falu ellátásának javítása érdekében. S az már csak természe­tes, hogy rá sem akarnak fizetni. Nem lehet azt mondani, mindenütt csi­nálják Tiszabercel után. De példának emlí­teni talán hasznos. Hogy ha akarat és szán­dék van, s megvan az érdekelt helyi szervei: között az összhang, lehet eredményt elérni. Sok helyen hiányzik még csak egy egysze­rű zöldség-gyümölcs árusító bodega is, ami­nek pedig a költsége minimális. (Használat­lan faanyagokból, kellő megmunkálás után. elkészíthető. Szilárd kőművesanyag nem sok kell hozzá.) Áruellátását bármely tsz könnyen biztosíthatja. Tovább menve: szá­mottevően javíthatnák a helyi tej- és húsel­látást. Vagy akár a gépműhelyi tevékenysé­gek szélesítésével, szolgáltatásokat is beve­zethetnének. Asztalos Bálint D. Smelev: Garázdaság Alighogy Iván Ignatyevics az udvarról kiért az utcára, máris erős ütést érzett az ol­dalbordái között. Megtánto- rodott, és csak homályosan hallotta egy fémtárgy csö­römpölését az aszfalton. Mi­kor valamennyire magához tért, látta, hogy az aszfalton összevissza hajolva egy ke­rékpár feküdt, mellette pedig ijedt szemeket meresztve rá, fenékre huppanva ott ült egy fiúcska. — Ej te ördögfajzat! — kezdte félelmetes hangján Iván Ignatyevics. — Te alá­való gazember! Hogy meré­szelsz ilyet csinálni? Elütni egy békés felnőttet?! — Bácsi kérem, én véletle­nül... rebegte a bűntudattól reszkető fiúcska. — Még hogy véletlenül!!! — dörögte még félelmeteseb­ben, amikor észrevette, hogy oly nagy becsben tartott nad­rágján hosszú szakadás ékte­lenkedik, két másik helyen pedig erős olajfolt terjeng. — Nem véletlen ez, hanem készakarva tetted' Ez garáz­daság! Ahelyett, hogy otthon tanulnál, vagy segítenél szü­leidnek, esztelen kerékpár- versenyt játszol az utcán! Majd ellátom én most a ba­jodat. Fogod te tisztelni a járókelőket! Ivan Ignatyevics, mint ha­ladó gondolkodású férfi, elv­ből ellene volt a testi fenyí­tésnek. így hát nekiesett a kerékpárnak és elkezdte ta­posni, földhöz verni. Most már nem sajnálta saját cipő­jét sem. Kitaposva a küllőket, ronccsá hajlítva a kerékpár- abroncsot, kezébe vette a kormányt, és azt kezdte idomtalan idommá hajlítgat- ni. — Parancsolj — mondta megelégedéssel szemlélve sa­ját lába és keze munkáját. — Most pedig menj haza és édesapád is hadd osszon ki két nyaklevest a kerékpárért. A fiúcska meg sem mert mukkanni, csak szörnyül- ködve nézte hol az összevisz­sza hajlított, taposott kerék­párt, mely ott feküdt az asz­falton, hol pedig a távolodó Iván Ignatyevicset. — Huligánkodás — dör- mögte a még mindig lecsilla- podatlan Iván Ignatyevics. — Hogy elkanászodnak a gye­rekek! És a rendőrség ezt is eltűri! Dult-fult még egy kis ideig magában, azután pedig be­tért az üzletbe, megvásárolta a napi szükségletet. Közben egészen felderült, és jó han­gulatban, mintha misem tör­tént volna, elindult haza. Amikor a kulcsot megfor­dította a zárban, és kinyitotta a lakás ajtaját, azonnal meg­ütötte a fülét kislánya keser­ves sírása és felesége mérges hangja. „Na mégcsak ez hiányzott a boldogságomhoz” — gon­dolta bosseln teán tgnatye­EDDIG CSAK EGY GAZDASÁG JELENTKEZETT Pirul a jonatán, láda van, csak... Megyénk aranya s a tiszalökiek gondja FEFAG. Ez a rövidített ne­ve a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak. Egyik üzeme Tiszalökön mű­ködik. Két évvel ezelőtt lett új gazdája a FEFAG. Sipos Ferenc párttitkár, a szállításvezető újságolja: — E két évben többet fej­lődtünk, mint azelőtt 8 év alatt. Az üzem területének legalább 20 százalékát, a csarnokok közötti területet le­betonozták, megépültek a szállítóutak, felújították a tmk-műhelyt. Egyszóval kezd modern üzemmé válni a mi­ért^. Igényli a belföld, a külföld Évekkel ezelőtt sok gond volt itt. Panaszkodtak a munkások, mert nem voll melegedő, fürdő, öltöző, ebéd­lő. Tarisznyából fogyasztot­ták el, amit hoztak. Az új gazda, jó gazdának bizonyult. Van már téli melegedőjük a munkásoknak. Épül másfél milliós beruházásból a me­gye egyik legkorszerűbb für­dője, öltözője, melyben 200 dolgozó tisztálkodhat egyszer­re. Javultak a munkakörülmé­nyek is. Felszerelték a csar­nokokba a porelszívó beren­dezéseket, — Most már a gépparkon a sor. Ezt kell korszerűsíteni, s akkor minden faipari ter­méket elő tudunk állítani — mondja Székely József mű­szaki vezető. Gyártanak itt az építkezé­sekhez tetőléceket. Évente mintegy 400 köbmétert. Uj termékük a kerítésbetét, melyből 4 fajtát készítenek a lakosság ellátására, igény és bő választék szerint. Valami­vel mindig próbálkoznak. Encs Sándor, a főművezető egy bűvös szót ismétel. — Piac, piac. piac. Lépést kell tartanunk igényeivel változásaival, ha nem aka­runk elmaradni. — Csak győzzük követni ezzel a gépparkkal — így Székely. — Éppen augusztus elején álltunk át a szabolcsi láda gyártásáról a rakodóla­pok készítésére. Ezt igényli most a belföldi kereskedelem és az exportfeladatok telje­sítése is. Szeptember végéig 29 ezer rakodólapot kell gyártaniok. Ebből 12 ezer a nyugatné­met export. Egy átállás min­dig gondokkal, problémákkal jár. — Ez nekünk egy-két nap termeléskiesést okozott — említi Székely. — Átcsoporto­sításokat kellett végrehajta­ni, újra kellett szervezni a műszakokat. Nehezebb mun­ka ez, mint a ládagyártás. Több bért is fizetünk érte — magyarázza. Néhány nap alatt „belerá­vics. — Itt biztos történt va­lami. Hogy az ember még szabadnapján sem lehet nyugodt. Még akkor sem pihenheti ki magát nyugod­tan !” — Mi van már veletek me­gint? — kérdezte jó hango­san még át sem lépve a kü­szöböt. — Miért itatjátok az egereket? — Képzeld, Vány.uska — panaszolta a szobából elősiető felesége —, Verácska odaad­ta a kerékpárját egy kisfiú­nak a szomszéd házból, hadd kerékpározzon egy keveset. És képzeld: az utcán valami huligán izzé-porrá zúzta a kerékpárt. — Mivé zúzta? — Izzé-porrá, de szó szerint — sírta a felesége. — Még a kormányra sem lehet ráis­merni. Micsoda vandál erő kellett hozzá. De győződj meg magad a dologról — mutatott a padlón heverő roncshalmaz­ra. És Iván Ignatyevics látta, hogy neje igazat mondott. — Felháborító — dörmögte, nem túlságosan meggyőző hangon. — És a rendőrség ezt is eltűri? Fordította.: Sigér Imre. zódtak” a munkások. Már teljesítik a normákat. S nem mellékes az sem, hogy jövő esztendőre már biztosítva van a munka jó része, hi­szen 1973-ban ebből már lé­nyegesen többet fognak gyár­tani a hazai és a külföldi pi­acra is. Minden igényt kielégítenek De mi van az almásládák gyártásával? Pirul a jona­tán, ládahegyek vannak a te­lepen, csak... S ez aggasztja őket. Ez évben eddig több, mint másfél millió darab sza­bolcsi típusú almásládát gyár­tottak, ebből még kb. 800 ezer darab ott vesztegel a telepen, elszállításra várva. Felét legalább bérelt terüle­ten tárolják, ök szállítanák a HUNG AROFRUCT diszpo­zíciója szerint az állami gaz­daságoknak, termelőszövet­kezeteknek. Szabolcs 20—25 jelentős al­matermelő gazdasága innen kapja a szürethez szükséges almásládákat. — Mi már biztosítottuk — említi Sipos Ferenc. — Ezért is „kellett” átállnunk a rako­dólapok gyártására. Bennün­ket nem hibáztathatnak, hogy nincs elég láda a szüret­hez. Van! Idejében gondos­kodunk a kiszállításukról is. ha igény van, ha rendelései­ket magkapjuk. a korszerűbb eszközök és az anyagiak területén is mesz- szebbre mehetnek — ugyan­ezért nehezebben kel] meg­küzdeni egy szövetkezetnek. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a szakemberek megbe­szélhetnék a közös gondokat, hiszen nem árulnak el mű­helytitkokat azzal, ha segí­tenek az új, máshol már al­kalmazott módszer bevezeté­sénél. A példa céloz az elszige­telten végzett munka „veszé­lyeire” is, arra, amikor so­kan belemerülnek egy-egy témakörbe, anélkül, hogy előtte egy kicsit is szétnéz­tek volna akár a legszűkebb háza tájukon. Nem foglal- koznak-e ezzel már valahol? A közös konzultációval sok fáradságot és időt takaríta­nának meg. A közös fórum, a megbe­szélések, sőt a továbbképzés, az információszerzés színhe­lye már tíz éve a mérnökök, technikusok rendelkezésére áll Nyíregyházán, a Techni­ka Házában. Az MTESZ tag­egyesülete. a GTE a gépipari ágazat műszaki szakembere­it fogja össze, segíti az in­formációhalmozásban való eligazodásukat, megbeszélik a párt tudománypolitikájának alapelveit, a technikai kor­szerűsítés kívánalmait. — A gépipar különböző ágazataiban dolgozó mintegy 200 szakember vesz részt rendszeresen az egyesület munkájában — mondta az elnök. Az idei éves program egyik fő témaköre, hogyan érvényesül a tudomány a gyakorlatban, Nagyon tág a Ez az ami késik. Eddig e*v gazdaság jelezte az igénvét. Pedig most még naponta 15 vagon almásládát tudnának küldeni. Nem zsúfolt a MÁV sem, tud biztosítani kocsikat. De mi lesz később? — Nem tudom — mondja Sipos, a szállításvezető. — Késnek a megrendelések, így nincs folyamatos szállítás, s félő, 'hogy akkor ébrednek, amikor már késő, zúdulás- szerűen kérik majd. s ekkor nem tud biztosítani elegendő vagont a MÁV. Kényszerű tárolás S ez késleltetheti a szüre­tet is. Gondot okoz ez a FEFAG-nak, s a tiszalöki üzemnek is. Tárolni kénysze­rül a ládákat. Részben bér­tárolással. Ez plusz kiadás az állami vállalatnak. Miért ne ők fizessenek? — gondolják egyes gazdaságok. S a tároló­helyre való szállításért is bért fizetnek a munkásoknak. S innen szállítják a vasútra. Ezért még plusz bért kell ad­ni. — Ez az általános nagy gond most, ami bennünket foglalkoztat — mondja Encs Sándor főművezető. Pedig már pirul a jonatán, Szabolcs aranya, almásláda is van bőven, csak éppen még ott tornyosul hegyekben az üzem telepén. Szállításra vár. Csak nehogy késő legyen... sősorban a szakembereket. — Foglalkozásainkat a me­gye különböző városaiban és nagyobb községeiben tartjuk; így részletesen megismerhet­jük nagyobb és kisebb vál­lalataink, üzemeink problé­máit. A tapasztalatszerzésben túljutunk a megye és as országhatárokon is. Kapcso­latot alakítunk ki más GTE- szervezetekkel. Rendszeresen látogatjuk a műszaki kiállí­tásokat, a külföldi vásáro­kat. Az egyesületi életet egy- egy filmvetítés és klubesti teszi élénkké. Szükség van erre, hiszen a komoly prog­ramok nem kis energiát vesznek el az emberektől, arról nem is beszélve, hogy mindez az egész napi munka utáni szabad időben törté­nik. A tagok tehát hivatalos munkájuk után is dolgoz­nak. A Gépipari Tudományos Egyesület jelentősen hozzá­járul a megye IV. ötéves tervében meghatározott fel­adatok teljesítéséhez. Terve­ket dolgoznak ki, pályázato­kon indulnak a gépipari szakemberek. javaslataikat eljuttatják a tanácshoz. Fel­adatuk, hogy egyre több vállalatot kapcsoljanak be a szervezetbe, helyes mű­szaki szemléletet alakítsa­nak ki. amelybe bevonják a közgazdasági ismereteket is. A ma műszaki emberének legalább annyira kell ismer­nie a költségkihatásokat, a közgazdasági mutatókat^ mint egy szakképzett köz-: gazdásznak. „ Balogh jtttiaí Farkas Kálmán GTE 200 résztvevővel Szabolcsi ipar — szabolcsi műszakiak Amikor a Gépipari Tudo- mányos Egyesület munkájá­ról, programjáról érdeklőd­tünk Sándor József elnök­től, a szemléltetés legegysze­rűbb módját választotta. Példát említett: Korszerű hegesztési eljá­rást dolgoz ki egy nagyobb iparvállalat kollektívája. Hasonló gondokkal küzd egy ipari szövetkezet szakember- gárdája is. Egyik sem tud a másikról — elszigetelten dol­goznak. Amit a vállalat könnyebben meg tud valósí­tani — mivel adva vannak keret, ad elég előadás- es vi­tatémát a szakosztályoknak. Csak a lényegesebbeket em­lítem. Mindig aktuális a munka- és üzemszervezés problémája, a számítógép alkalmazása a termelésben, a KGST-országok közötti in­tegrációs tevékenység. a konténeres szállítás kiszéle­sítése, gazdasági haszna. Több előadáson már túlva­gyunk és talán a lggsikerülJ tebbek közé tartozott a ke­rékpár jelenével és jövőjével foglalkozó, ami a helyi vo­natkozás miatt érdekelte el*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom