Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

* oMaf WfLff-fffÄgVÄRORSZAÖ 1972. áúgosííiM t, BUDAPEST Nemes Dezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, aki az MSZMP Központi Bizott­sága képviseletében részt vett az európai kommunista és munkáspártok párizsi érte­kezletén, vasárnap hazaérke­zett. A Ferihegyi repülőtéren Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság osztályvezetője fo­gadta. ★ A Magyar Népköztársaság és Ruanda Köztársaság kor­mányai a kölcsönös kapcso­latok fejlesztésének óhajától vezéreltetve, a nemzetközi téren és a kétoldalú kapcso­latokban megnyilvánuló fo­kozott együttműködés érde­kében elhatározták diplomá­ciai kapcsolat létesítését a két ország között nagyköveti szinten. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége meg­vizsgálta a Szovjetunió mi­nisztertanácsának előterjesz­tését a Szovjetunió és az/ Egyesült Államok között a rakétaelhárító rendszer kor­látozásáról kötött szerződés ratifikálásáról és az előter­jesztést véleményezés céljá­ból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa külügyi bizottsága elé utalta. A szerződést — mint ismeretes — 1972. má­jus 26-án írták alá Moszkvá­ban. KAIRÓ Murad Ghaleb egyiptomi külügyminiszter hétfőn fo­gadta a Szovjetunió kairói nagykövetét, Vlagyimir Vi- nogradovot, akivel a szovjet —egyiptomi kapcsolatokról tárgyalt. Ghaleb ugyancsak hétfőn külön-külön fogadta Anglia, Franciaorátóf és’Sf)Si nyolország kairói nagyköve­tét is. , ,, TOBRUK Anvar Szadat, az Egyipto­mi Arab Köztársaság elnöke hétfőn délután megérkezett a líbiai Tobrukba, hogy Moamer El-Kadhafi líbiai ál. lamfővel tanácskozzon az or­szágaik közötti uniókérdés­ről. Szadat és Kadhafi ta­nácskozása még hétfőn meg­kezdődött. MOSZKVA Lin Feng-sang, a Kínai Nép- köztársaság moszkvai kato­nai attaséja hétfőn fogadást adott a kínai népi felszabadí­tó hadsereg megalakulásának 45. évfordulója alkalmából. A fogadáson szovjet részről megjelentek a szovjet fegy­veres erők tábornokai és tisztjei. Jelen volt több diplomáciai képviselet vezetője és kato­nai attaséja. (TASZSZ) Vietnami jelentés; Három fronton indítottak támadást a hazafias erők oktatási intézmény ellen in­téztek bombatámadást, több száz tanárt és gyereket öl­tek meg. A vízügyi miniszter he­lyettese Hahóiban sajtókon­ferencián mutatott rá a gá­tak bombázásának veszélyes­ségére. Mint a miniszterhe­lyettes elmondotta, az észak­vietnami gát- és öntözőrend­szerek elleni módszeres ame­rikai légitámadások több ezer méter hosszúságú gátat romboltak le vagy rongáltak meg. Hogy ez eddig nem okozott árvizeket Észak-Vi­etnamban, csupán annak tu­lajdonítható, hogy a folyók vízszintje még meglehető­sen alacsony. Ebben az év­ben április végéig Észak- Vietnamban 15 millió köb­méter földet mozgattak meg a gátak megerősítésére, hogy elhárítsák az árvízveszélyt. Szombaton és vasárnapra virradó éjszaka Hűé volt császári főváros körül folyt a leghevesebb harc és a legélénkebb légitevékenység a dél-vietnami hadszíntéren. A Quang Tri visszafoglaló- , sára tett kísérlet kudarca után az amerikai légierő a bombázások súlypontját Hűé körzetébe tette át, ahol az elmúlt napokban a népi fel­szabadító erők elfoglalták a kormánycsapatok külső vé. delmi vonalának több állá­sát és egyre közelebb fér­kőznek a városhoz.­Az amerikai légierő leg­nagyobb teljesítményű bom­bázói, a B—52-esék a va­sárnap hajnallal zárult 18 órás időszakban 600 tonna bombát dobtak le Hűé kör­nyékére. A VDK-ban összesítették az elmúlt heti kalóztámadá­sok idején megsemmisített amerikai gépek számát. Eszerint a szombaton lelőtt géppel együtt összesen hat amerikai repülőgépet sem. misítettek meg a héten és így a VDK felett lelőtt ame­rikai gépek száma 3790-re emelkedett. Az AFP jelentése szerint vasárnap reggel, helyi idő szerint 9 óráig már két légi­riadó volt Hanoiban. Műkö­désbe lépett a légelhárítás. Hanoiban hivatalosan kö­zölték, hogy a fővárost ért reggeli bombatámadás során a légvédelem lelőtt egy amerikai gépet. Mint a me­gafonok közölték a lakos­sággal. a pilótát is logiyui ejtették. Észak-írországi események London Belfastban — mint hivata­losan közölték — „szelektív” kis mértékű házkutatásokat rendeznek a katonai egysé­gek, Londonderryben azon­ban házról házra járják a védtelenné tett katolikus get­tókat. Az IRA ideiglenes szárnyának gerillái elrejtőz­tek, valószínűleg a legtöbben átmenekültek az ír Köztár­saságba. A „provok” azon­ban néhány órával a gettók inváziója után űjább térrór- cselekménnyel fejezték ki bosszújukat: három autóba telepítettek gelignittöltetet és mind a hármat szinte ugyan­abban a pillanatban robban­tották fel Londonderry köze­lében, Claudy falucska köz­pontjában. Hat ember meg­halt a helyszínen. A robba­nás valósággal széttépte őket, az áldozatok között egy nő és egy kilencéves kislány is volt. Az MTI londoni tudósítója telefonon a következő nyilat­kozatot kapta az északír pol­gárjogi szövetség belfasti központjából a helyzetről: „Éppen hat hónappal a londonderry-i véres vasár­nap Után az angol kormány újabb nagy offenzívat kez­dett az IRA felszámolására. A tömeges razziák és házku­tatások, a kínzások, a hadse­reg kíméletlensége arra vall, hogy ' véres elnyomás kezdődik. WKítél'áw alapve­tően képtelen igazságot szol­gáltatni és nem lesz képes arra, hogy legyűrje egy olyan nép ellenállását, amelytől megtagadják az igazságot. Bernadette Devlin függet­len képviselőnő kijelentette, hogy az internálások eltörlé­séig, a politikai foglyok kien­gedéséig . nem lesz béke a tartományban. India—Pakisztán Dél-Vietnamiban a felsza­badító erők három fronton indítottak támadást vasár­nap: Hűé városánál, Quang Tri tartományi székhelynél, és a part menti fennsíkokon. Miután ideiglenesen vissza­vonultak három városból, vasárnap tűz alá vették a helységekbe csupán néhány órával korábban bevonult kormánycsapatokat. A Felszabadulás hírügy­nökség összesítő jelentése szerint április'6. és július 20. között, 100 nap alatt a népi felszabadító erők Vietnam középső részén 79 500 ellen­séges katonát tettek harc- képtelenné. Ezenkívül meg­semmisítettek 511 repülőgé­pet, 25 millió liter üzem­anyagot, 20 hadi-, illetve partra szálló hajót, elfoglal­tak vagy megsemmisítettek 2334 katonai járművet. A legújabb jelentések sze­rint a Hanoi körzete ellen intézett vasárnap délelőtti légitámadás során a VDK légvédelme két amerikai re­pülőgépet lőtt le. Ezzel az Észak-Vietnam felett lelőtt amerikai repülőgépek száma 3792-re emelkedett. Április 15-ig, három hó­nap alatt az amerikai repü­lőgépek több, mint hatvan Uj-Delhi: Az új-delhi sajtó vasárnapi jelentése szerint India és Pakisztán augusztus 9-től kez­di meg csapatainak visszavo­nását azokról a határ menti területekről, amelyeket a de­cemberi háború során meg­szálltak. Mindenütt helyreál­lítják a régi határvonalat, ki­véve Jammu és Kasmír tér­ségében, ahol a szimlai meg­állapodás értelmében további intézkedésig a helyükön ma­radnak a csapatok. A csapatok visszavonása után a két ország felújítja a több, mint egy év óta megsza­kított polgári légiforgalmat. Ez ügyben még előzőleg ta­nácskoznak egymással a két ország illetékesei. McGovern interjú Washington: Nem lennék meglepve, ha Nixon elnök még a választá­sok előtti lépéseket tenne a vietnami háború befejezésé­re — mondotta McGovern szenátor, az Amerikai Demok­rata Párt elnökjelöltje az U. S. News and World Repor című hetilapnak adott inter­jújában. McGovern rámutatott arra, hogy az élmúlt 4 év mészár­lásával az Egyesült Államok semmit sem ért el, és ami a tárgyalásokat illeti, akár négy évvel ezelőtt is kivonhatták volna a csapatokat Vietnam­ból, vagy ott tarthatják őket még öt évig — „az eredmény nagyjából ugyanaz lesz”. Is­mét megerősítette azt a ko­rábbi kijelentését: ha megvá­lasztják az Egyesült Államok elnökévé, 90 napon belül ki­vonja az amerikai csapatokat Vietnamból, három év alatt több milliárd dollárral csök­kenti az éves katonai költsá- vetést, megszünteti a munka- nélküliséget, végrehajtja adó- és népjóléti reformját. A szenátor hangsú­lyozta: az amerikai csa­patok kivonása után az in­dokínai országok „némelyiké a kommunista, némelyike a szocialista utat, vagy e kettő összekapcsolását választ­hatja. Ezt a kockázatot azon­ban vállalnunk kell”. Galgóczi Erzsébet PÓKHÁLÓ 13. — Ez nem pletyka... — kez­di az asszony, de már hisz Gézának. Alig várta, hogy hi­hessen neki. Fürgén feláll, szeme könnyes, de már meg­könnyebbült. — Megmelegítem a vacso­rát. Másnap reggel Niklai iro­dájában a szokásos „papír­munka” folyik, az aláírások elvégzése. Ezt szakította meg Müller, ötven körüli, szem­üveges, bajuszos úriember, régi pénzügyi róka. Ismerik egymást, de láthatólag nem kedvelik egymást Gézával Csorvás, a főkönyvelő riad­tan, és mohón figyel. — Általános pénzügyi el­lenőrzésre kaptam utasítást. — Most? — csodálkozik Géza. — Évközben? Müller megvonja a vállát. — Valami bejelentés alap­ján? — puhatolózik Géza. — Nem tudom, kérem — mondja Müller visszautasí- tóan. — Parancsoljon — mondja sértetten Géza s a főkönyve­lőhöz fordul. — Tibiké, mu­tass meg az elvtársnak min­dent, amire szüksége van. Azok ketten átmennek a főkönyvelő irodájába. Géza állva marad s elgondolkodva néz utánuk. Csorvás szabaddá teszi az egyik íróasztalt s az iratszek­rényből vastag pénzüt”' könyveket hord oda. Mülle' leül, körülményesen megtört szemüvegét, jegyzetfüzetet tesz maga elé, s belemélyed az egyik főkönyvbe. Csorvás szolgálatkészen ácsorog egy ideig, aztán leül a -saját író­asztalához, amelyen ott hal­mozódik a napi posta. De alig tud velük foglalkozni, ideges. Géza benéz az ajtón. Csor­vás szolgálatkészen felugrik: — Tessék, Géza. Géza mégrázza á fejét. — Szükség van rám? — kérdezi. Müller odaveti: — Egyelőre csak az Iratok­ra van szükségünk. Géza dühösen berántja az ajtót. Csorvás visszaül s óvatosan megszólal: — Olvasta az újságot? Müller csodálkozva felpil­lant: — Micsodát? Ja, a cikk... Ühüm. — Nincs válami... ö.. összefüggés a cikk és az el­lenőrzés között? — kérdezi Csorvás. Müller fontoskodik. — Én nem mondhatok sem­mit. — Csorvás igazolva látja gyanúját, hogy Niklai vala­mi miatt „pettyes” lett. Bi­zonytalanul puhatolózik: — Én mindenről tudtam, amiről az újság beszél, de így együtt valahogy... Hiába, aki benne van az események­ben, korántsem tudja úgy megítélni... „üzemi vakság­nak” hívja a pszichológia ezt a jelenséget... ezért szükséges egy idegen, friss szem... — Ilyen „friss szem” az ellenőrzés is — veti oda Mül­ler. — Nem is gondoltam vol­na erről a Galambosról... Müller végre figyelmesen ránéz. — Beszélt vele? Ettől Csorvás hirtelen óva­tos lesz. — Hogyne, legelőször hoz­zám jött... Aztán, persze, már sokkal is beszélt... Alkonyodik. Az autóbusz megáll a kocsma előtt, akta- táskás munkások s elegáns fiatal nők szállnak le róla. A nők különböző irányba indul­nak, a férfiak pedig egy em­berként megcélozzák a kocs­ma ajtaját. Az egyik bevárja két barátját s ironikus mo­sollyal dünnyögi az eltorzított karácsonyi éneket. (Folytatjuk) KOMMENTÁR Miért szűnt meg a PSIUP? A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja (PSIUP) 1964-ben alakult olyan tör­ténelmi időszakban, amikor Itáliában a korábban kü­lönvált szocialisták és a szociáldemokraták ismét egy pártban egyesültek. A bur­zsoázia akkor valósággal ujjongott. Úgy látta, hogy si­ker koronázza nagy tervét: a szocialisták szociáldemok- ratizálását. A polgári erők első lépése alapjában Véve sikerrel járt: hosszú -évekre a maguk szolgálatába állí­tották a szocialistákat. Ez volt annak a „középbal” néven ismert formulának a lényege, amely egészén 1972-ig fennmaradt. A Proletár Egység Olasz Szo­cialista Pártja a szocialista párt balszárnyából jött lét­re. Ez a csoport nem tar­totta összeegyeztethetőnek a proletariátus érdekeivel a szocialisták jobbratolódását. Azokban a nehéz időkben, amikor a kommunisták „fel­számolására” irányuló kísér­letek — mint utóbb kiderült — szélsőjobboldali katonai puccs előkészítésében is testet öltöttek, az olasz és a nemzetközi munkásmozga­lom szempontjából jelentős eseményként üdvözölhettük a szocialisták legkövetkezete­sebben baloldali, munkás- szárnyának, a proletárszocia­listáknak azt az elhatározá­sát, hogy az olasz munkás- osztály legerősebb pártjával, az Olasz Kommunista Párt­tal szorosan együttműködő pártot alakítsanak. A burzsoázia vérmes tö­rekvései, a szocialista—szo­ciáldemokrata erők „integrá­lására” tett kísérletek azon­ban végül is nem jártak si­kerrel. Az 1968-as választási kudarc pedig ráébresztette a szocialistákat a „jobbra tarts” politika tarthatatlan­ságára. A középbal koalíciós partnereknek, mindenekelőtt a kereszténydemokratáknak rá kellett döbbenniük arra, hogy különféle társadalmi, gazdasági kérdésekben egyre szaporodnak az ellentéteik a szocialistákkal. Egy évvel később, 1969-ben ezek az ellentétek már oly >élesek, hogy a szocialisták ismét önálló pártba tömörülnek. Azóta az Olasz Szocialista Párt fokozatosan balra to­lódott, jelentős politikai kérdésekben azonos vagy hasonló nézetet vall a kommunistákkal. A szocia. lista párt politikájában végbement pozitív változás, elsősorban az OKP-val való együttműködési hajlandóság elmélyülése sok vonatkozás, ban megkérdőjelezte a PSIUP létét. Az OSZP 1972 telén felmondta részvételét a középbal kormányban, s következetesebb társadal­mi-gazdasági reformprogram mellett tett hitet. Balratoló. dására, a demokratikus né­pi erőkkel fokozódó összefo­gására, elpártolt szavazói úgy válaszoltak, hogy ismét rá adták szavazataikat. Az 1972. évi májusi választás az OSZP erősödését, s a PSIUP meggyengülését hoz­ta magával. A proletárszo. cialísták elveszítették kép­viselőházi mandátumaikat, és a szenátusban is meg­gyengültek. Noha a párt térvesztéséhez hozzájárult a szélsőbaloldali, maoista és egyéb „ultraforradalmár” zavart keltő mesterkedése is, nem ez, hanem az alapvétő politikai változások, a törté­nelmi indok vezetett végül is a párt felszámolásához. A PSIUP tevékenységét, ál­lásfoglalásait mindig az osz­tályharc szempontjai szém előtt tartása, a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom iránti hűség jel­lemezték. Nem véletlen te­hát, hogy utolsó kongresszu­sán a küldöttek több, mint 70 százaléka az OKP-hoz való csatlakozás mellett fog­lalt állást. Testvérpártunk, az Olasz Kommunista Párt, amely megalakulásának pillanatá­tól kezdve támogatta a PSIUP politikáját, most sa­ját soraiba várja azokat az elvtársakat, akik csupán ed­digi szervezeti kereteiket adták föl, hogy még hatéko­nyabban harcolhassanak az olasz dolgozók millióinak legfőbb céljáért: a szocializ­mus megvalósításáért Itáliá­ban. Brezsnyev fogadta Petersont Moszkva: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap a Krím­ben fogadta Peter Peterson amerikai kereskedelemügyi minisztert, a kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó szov­jet—amerikai bizottság első ülésszakán részt vevő ameri­kai kormányküldöttség veze­tőjét. A bizottságot a szovjet ve­zetők és Nixon amerikai el­nök májusi tárgyalásainak eredményéképpen hozták lét­re. A megbeszélés során meg­vitatták a két ország keres­kedelmi és gazdasági kap­csolatainak számos kérdését. Tárgyszerű, konstruktív lég­körben ment végbe a megbe­szélés. Schröder seftóérfekezlete * kínai űf|áról Bonn Minél előbb, mégpedig mindenképpen a rendkívüli parlamenti választások előtt diplomáciai kapcsolatokat kell létesíteni az NSZK és Kína között — követelte hét­fő déli sajtóértekezletén Gerhard Schröder, a CDU helyettes elnöke, a szövetsé­gi gyűlés külügyi bizottságá­nak vezetője. Az ellenzéki jobboldali po­litikus szombaton tért vissza kéthetes kínai utazásáról, amellyel a pekingi kormány meghívásának tett eleget. Pekingben — folytatta — Csou En-laj miniszterelnök kel, és más vezető politikai személyiségekkel tárgyalt. A kínai—nyugatnémet kapcso­latok mellett Schröder sze­rint kitértek az Egyesült Ál­lamok politikájára, a nem­zetközi helyzetre, a gazdasá­gi kapcsolatokra és véle­ményt cseréltek a Szóvjét- unió politikájáról is. Köztudomású, hogy az egy­kori külügyminiszter, a nyu­gatnémet jobboldal külügyi szóvivője az NSZK keleti politikájának megtorpedózá­sára törekedve mindig is buzgó szószólója volt az NSZK és Kína egyfajta szent szövetségének, amelyet a szovjetellenesség szálai kapcsolnának össze. Kína érdeklődésének moz­gató rugójaként is Csák azt nevezte meg, hogy Peking nagy jelentőséget tulajdonít a Közös Piac, a világ egyik legnagyobb termelési kapa­citását felmutató EGK, s ezen belül annak egyik vezető ereje, az NSZK iránt. A keleti szerződésekről és a nyugat-berlini rendezésről Schröder szűkszavúan Csák annyit mondott, hogy Kína tudomásul veszi a tényekét, a kialakult status quót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom