Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
Szabolcs és az alma »? Márka“ a RAFAFÉM-nél Hart és bar társa ismeretes, a megyei pártbizottság és tanács kezdeményezésére hét szakbizottság alakult Szabolcs-Szat- márban, hogy megyénk legfontosabb mezőgazdasági ágazatainak, az állattenyésztésnek, az alma-, a dohány-, a zöldség-, és a burgonya- termesztésnek kidolgozzák a részletes, több évre szóló koncepciótervét. E bizottságok köziül sokat hallottunk az almatermesztési szakemberegyüttes szorgalmas előrehaladásáról, akik — a legjobb szakemberek bevonásával — már szinte készen vannak elgondolásaikkal, már csak a finom egyeztetések vannak hátra. Mivel amúgy is almaszüret előtt állunk, és ez a téma mindig is időszerű Szabolcsban, lapunk munkatársa felkereste dr. Pethő Ferencet, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, a bizottság vezetőjét és tájékoztatást kért tőle a bizottság eddig végzett munkájáról, kialakult gondolatairól. A Kertészeti Kutató Intézet újfehértói állomásának igazgatója a következőket mondotta: Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy amit a bizottság munkájáról, eddig kialakult alapelveiről elmondhatok, az még nem megyei terv, nem gazdasági elhatározás. Még javaslat is csak úgy lehet belőle, ha a megyei tudományos koordináló bizottság egyezteti a többi bizottság elképzeléseivel. Hiszen, mint minden gazdasági tervhez, elhatározáshoz, a mi elképzeléseink megvalósításához is pénz kell, anyagi erő, befektetés, támogatás, munkaerő és ez nem nőhet túl együttesen bizonyos reális határokat. De bizottságunk valóban kirajzolta már az almarekonstrukció, gyümölcstermesztésünk legfontosabb következő lépésének körvonalait. Sőt, júliusban Mátészalkán a nagyobb alma- termesztő . állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetőivel, szakembereivel, mindhárom területi szövetség vezetőivel együttes munkaülésen egyeztettük is elképzeléseinket. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek széles köre nagyjából már ismeri alapelgondolásainkat ha nem is minden részletében. Úgy a bizottság, mint a bevont segítő szakemberek, megállapodtunk néhány alapvető elvben, ami döntő kell, hogy legyen almáskertjeink rekonstrukciójánál, és további fejlesztésénél. ami tulajdonképpen ugyanaz. Az egyik ilyen alapelv. hogy ezután nem szabad almást telepíteni, csak olyan területre, ahol a talaj a legmegfelelőbb és a domborzati viszonyok is megfelelnek az almatelepítésnék. Nincs pénzünk nagyarányú domborzati átalakításokra as optimális gyümölcsöskert ki. alakításánál. Viszont van elég sík területünk ahhoz, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbb talajúakat közülük. A másik alapelv, hogy ezután csak az egészen korszerű telepítési fajtákat alkalmazzuk, melyek az egész világon, így hazánkban is beváltak, lehetővé teszik a művelés, a permetezés és a szedés maximális gépesítését, kisebb területen nagyobb termést hoznak gazdaságosabban. Ilyen például a termőkaros orsós telepítési mód, melyből az ezután újratelepítendő almáskertek, nek szerintünk mintegy hatvan százaléka kell, hogy álljon. További negyven százalék területen a sövényfalas telepítési módot ajánl, juk. A maradék tíz százalékon pedig egy már bevált, de még nem eléggé kipróbált, sok sikerrel kecsegtető telepítési formát ajánlunk: az úgynevezett nyújtott karos kertet, amely egymástól másfél—két méterre álló, alacsony, gondosan metszett fákból áll, tulajdonképpen az előzőeknek egy változata. Természetesen lassan növő fajták kellenek hozzá. A harmadik alapelv, amiben már megállapodtunk — folytatja Pethő dr. fejtegetéseit — a fajta kérdése. Akármint is vitáznak még rajta, nem hagyjuk a jonatánt. Tulajdonképpen Szabolcsban csak két fajtát kívánunk tömegesen telepíteni. Az egyik a jonatán, az összes új telepítések ötven százaléka. A másik a star- king, az egész területnek mintegy a negyven százalékán. A maradék tíz százaléknyi területen kísérletként szerepelhetnek más fajták is. Végül talán a legkényesebb kérdéshez, az ütem problémájához érkeztünk. Azt javasoljuk, hogy az ötödik ötéves tervtől kezdve évente mintegy 1500—2000 hektáron telepítsünk újra almáskerteket. Ezzel a kiöregedő fákat le tudjuk pár éven át váltani. Ez tartana a hetvenes évék végéig. Aztán, 1980-tól kezdve javaslatunk szerint elegendő lesz évi ezer hektár újjátelepíté- se, mindig a kiöregedéssel lépést tartva. így ed lehetne érni, hogy az almaültetvények rekonstrukciója 15—16 évenként megismétlődő kampánymunka maradjon, ami kihat az évi termés mennyiségére is és az ezzel kapcsolatos munkaerő, gép, szállítási, almatároló és exportproblémákra. Megyénk almatermését ezzel évi 35—10 ezer vagon meny- nyiségben rögzítenénk, s az így stabilizálódó termés- mennyiség nem hatna egy sor más gazdasági ágazatra hullámzóan egyenlőtlenül, mindig új problémákat okozva, ami eddig gazdaságilag a legtöbb gondot okozta az álmatermesztéssel kapcsolatosan Szabolcsban. Természetesen, — ismétli meg befejezésül dr. Pethő Ferenc — hogy mindez elképzelés, javaslat, egy terv- koncepció egyik ága, amelynek még sok fórumon kell átmennie, amíg elhatározássá válik, Háromszor próbálkoztak. Kétszer sikertelenül. Mindig találtak valamilyen kifogást ellenük. „Fiatalok, rutintala- nok.” „Hová gondolnak, ezeknek a kezére adni az értékes gépeket?! Még mit nem!” Azt gondolták egyes vezetők régebben, csupán fellángolás, amolyan divat e hét fiatalember elhatározása. Hart Miska és hat társa azonban nem hagyta annyiban a dolgot. — Már ott tartottunk — emlékezik vissza — hogy írunk a rádiónak, vagy valamelyik lapnak. Erre azonban nem került sor. Végül is belátták; fiatalok, próbálkozzanak. Ki a „spéci“ ? így alakult meg egészen fiatal, akkor szabadult asztalossegédekből az ifibrigád. Most 11 tagja van. Ebből heten együtt voltak ipari tanulók. Ismerik egymás gondolatát is. — Tudtuk, hogy mire vállalkozunk — magyarázza az alig huszonnyolc esztendős fekete hajú fiatal brigádvezető. — Előtte már együtt tanultunk, együtt dolgoztunk négy évet, s úgy éreztük, többre vagyunk képesek, mint amennyire tartanak. Miért ne próbálnánk meg? Hát így történt. És most büszkék ezekre a fiatalokra a RAFAFÉM-néi Rakamazon. Márkás, precíz munkákat végeznek. Zokszó nélkül túlóráznak, ha szükséges, s ha a hírnévről van szó. Hart egyik legutóbbi belsőépítészeti munkájukat említi, amelyet neves országos vezető is megdicsért. — Hiába, a Babos Karcsi és a Szim Laci spéci a kézi munkában. Egyedül végzik a szekrények teljes összeszerelését is. Vizsgálták már sokan, de nem találtak kifogást munkájuk ellen. Rájuk még nem érkezett reklamáció. Soltész Bandi, Gele- nyák Jóska, Takács Laci és a Rabina Laci szinte a gépek minden porcikáját ismerik. Hart Mihálynak meg — mint mondják — mindenhez kell érteni. Ért is. Pedig nem volt „jeles” tanuló, amikor volt mesterével — aki most beosztottja is egyben — tagja lett a szövetkezetnek. Ám a gyakorlat, a szorgalom kiemelte a többiek közül. Két év, hat esküvő S hol van még négy brigádtag? Kik ők? Úgy szemelték ki őket. Fiatal szabadult segédekből válogattak. Igv került a brigádba Nagy Zoli. Pénzes József, Ja- novics Sándor és Csécsi László. — Érdekes a mi együttesünk. E két éven belül nősült meg közülünk hat. Még az esküvőkön-lakodalmakon is képviseltettük magunkat, Hárman-négyen jelen voltunk — mondja a brigád vezető. — Még az otthonokat is együtt építjük. Takács Laci tavaly épített házat. Az egész brigád ott volt a befejezésig. Voltak, akik szabadságot vettek ki. nehogy a munkaidőt terheljük. így ragasztottak egy szobát az após háza mellé Hart Mihály családjának is. — Nemcsak ebben, a munkában is egy az akarat —■ újságolják a többiek. íme egy történet. Terven felül tavaly a brigád egyik fele — mert sürgős volt a munka — felvállalta 1100 darab függönykarnis elkészítését. Amikor ezt a másik fele megtudta, ők meg teleíonasztal- tetők gyártását vállalták hasonló módon. — Mit gondol, mi történt? — kérdezi Hart. — Az, hogy mindannyian csináltuk az egészet. Volt eset, amikor napokon keresztül benn maradt munkaidő után a brigád és dolgozott, hogy elkészüljünk a vállalásokkal. És teljesítették. Megünnepelték. Huszonhat év a brigád átlagos életkora. Ha .jS. O. S.” munka van, — majd segít a Zalka brigád. S Harték helytállnak. S ez nem ritka, amikor munkapadokat, a nehéz húsvágó tőkéket kell gyártani. Egy-egy 70—80 kilós. Még megemelni sem könnyű. De itt van erő. Különösen Gelenyáknál. <3 •emelgeti egyedül a nehéz bükkfa tömböket. Ezek a fiatalok felfedezték a famunka szépségét. És nem akarnak megállni Hart Mihályt és társait a szakma szeretete jellemzi. — Tavaly Gyulán és Békéscsabán voltam tapasztalatokat szerezni — mondja. — Tanulmányoztuk az ottani munkaszervezést és átvettük, így sikerült bevezetni az anyagok felületi kezelési technikáját is. Budapesten a Bástya Ktsz-nél a gépek elhelyezését, munkáját tanulmányoztuk. S, mindaz ami jó, hasznos, alkalmazzák. Újítanak, szerveznek, új eljárásokat vezetnek be. Kezük alól nem „ment” ki olyan áru, ami selejt lett volna. Immár 12 esztendeje gyártják az Óbudai típusú könyvszekrényeket az egész ország részére. — Már azt hittük, hogy valamennyi család otthonát elláttuk. Most érkezett egy újabb megrendelés 2500 darabra — mondja Hart. — Ezt kell gyártani. Nem „angyalok” a srácok. Ez igaz. De nincs panaszom rájuk. Csak érteni kell a nyelvükön. Egynek sincs fegyelmije, igazolatlan mulasztása. Késés? Olyan nincs. De az már előfordult, srácok, be kellene jönni hat helyett négy órára, sürgős a munka. Még nem mondták, hogy nem. Aki elvégezte a munkát, elmehet. De ha megkérem valamelyiket, maradj itt egy órára, azt mondja, oké. Fegyelmezett, munkaszerető, kötelességtudó brigád. Tíz óra — ingyen — Ad is az ember nekik, s kap is tőlük. Csak így lehet velük eredményeket elérni. Mindig lehet számítani a fiúkra — dicséri őkgt Hart Miska. — Most is személyenként 10 óra társadalmi munkát vállaltunk a Rakamazon épülő óvoda építésénél. S ezért a munkaidőt mi hosszabbítottak meg. Rádolgozunk mindennap másfél órát. Mert a termelés nem állhat egy percig sem. És mutatják, hogy szükség van a családnak pénzre is. Panaszuk nincs. Jutalomból nem maradhatnak ki. Erről ők gondoskodnak munkájukkal. És egymást „hajtják”. Kötelezi a cím őket. No meg a büszkeség is. Elvégre ők a Zalkások. És ez márka a RAFAFÉM- néL Farkas Kálmán tgnz) Utcahosszában... R itkán megyek haza. Ha sikerül sem jutok el minden zugába falumnak. Talán azért is tűnik azonnal minden változás szemembe és esek az egyik ámulatból a másikba láttu- kon. Mert tavaly ilyenkor például, amikor találkoztunk, még csak azzal dicsekedett egykori szomszédom, hogy egy szobával és a hozzá tartozó sütővel megnagyobbította otthonát. Nézzem csak meg, ha arra járok, nem bánom meg. Ö az ötvenes években azzal az óhajjal-sóhaijal fejezte be a volt cselédház anyagából felhúzott, csinos házikójának építését, hogy na ebből én már kihalok. A múlt héten kerítettem sort a látogatásra és a házán, valóban felfedeztem az alakítás nyomait. Vakolatlan volt jó darabon a fal, deszkázat- lan a padlás és a tetőn is látszott a2 új cserepezés, mely csak színre ütött el, mert lehet kapni a régi formájú cserépből is eleget. — Ez tehát az az emlegetett toldás — kérdeztem is nyomban a ház asszonyától, aki közben, hogy szavunkat jobban értsük, ennivalóval nyugtatta meg a lármázó csirkehadat. Volt százig való, ha nem több. Olyan furcsán nézett rám, mint arra, aki valóban eltévesztette a házszámot, vagy nem tudja hirtelen, mit beszél. Amikor hozzátettem, hogy tavaly emlegette még az ura, amikor összefutottunk a büfénél, nevetni kezdett nagyon. —’ Dehogy az, dehogy, ez már az idei toldás! — Mi az, hogy az idei — csodálkoztam megütközve. — Úgyhogy most jött rá ez az ember — és újra elfogta a nevetés —, hogy egy fürdőszoba is kellene, meg a ház is jobban mutatna, ha a sütő teteje nem ütne el a többitől. Nézzem csak meg, ez itt a tavalyi toldás, mutatta a falon és a tornác betonján a különbséget, majd végigvezetett, az egész házon. Az új szobáktól a régiekig és visz- sza. — De ez még mind semmi — folytatta felcsillanó szemmel —, jövőre a színt akarja lebontani és mert az a divat, betonágasosat tervez a helyére. Bele az istállót, de nem vályogból, hanem szilikátból és a jószágalja is betonos lesz... Hümmögve helyeseltem és ismertem el igyekezetüket, mert lám a gyakorlat, túltett egykori ábrándjainkon is... ★ Unokahugomék, nem mesz- sze tőlük, már nem nagyobbí- tottak. Terjedelmes volt anélkül is az épület, mert csak az utcára két szoba nézett, de annál többet alakítottak belől. A nagyjából csak; a kamarából fürdőszoba lett, és speiz, az istálló feléből mindenes valami, mert a villanyda- rálótól a tengerimorzsolóig, s a motorkerékpárig minden cucc ott kapott helyet, a verandát végig üvegeztették és az ajtója elibe, vaslábakon nyugvó műanyag tető került De nemcsak úgy egyszerűen, hanem vascifrákkal ellátva, feldekorálva, mintha kirakatba készült volna. (Vagy annak szánták tényleg?) Az előszobájuk még ezen is túltett. A festésével a kisebb dísztányérokkal, az apró, nagyon helyes kézimunkákkal, a figurás virágcserép tartókkal — a tisztaságról, a rendről nem beszélve külön —, a célszerű bútordarabokkal, de legjobban egy kitömött madár vésődött emlékezetembe. Úgy kapaszkodott a falra erősített és politúrozott ágdarabba, hogy minden pillanatban vártam felrebbenését. — Hát ezt a rigót honnan szereztétek — szegeztem azonnal mosolygós arcú és halk szavú húgomnak a kérdést, aki nem kis büszkeséggel mutogatta az eddigieket. (Nekem közben az egykori úrhatnám parasztok és más városlakók, hasonló hangulatú előszobái jutottak eszem- bej — Itt csinálták az utcánkban — és azonnal mondta a nevét az illetőnek. De ha látnám még miket tud — tette hozzá azonnal —, szarvasagancsot, de műanyagból és olyan megszólalásig hasonlót, hogy alig lehet megkülönböztetni az eredetitől. És annyi a megrendelése, hogy még az ipart is kiváltotta rá. Úgy bizony-bizony... Tudtam én azt, rikkantottam fel szinte magamban, hogy amikor eljön az ideje, sok minden kitelik majd belőlünk! Ott nyüzsgünk majd a lehetőségek körül és a sírás, panaszkodás helyett pedig teszünk, s majdcsak mindenki megtalálja a neki legmegfelelőbb foglalkozást. De hogy madártömő kisiparosra is jusson belőlünk, soha nem reméltem...! ★ Egy másik, de öregebb háznál viszont már csak meszelnek és festenek. Kívül-beliii ajtót, ablakot, sőt a padlást is. Pedig a legoptimistább számítás szerint sincsen már valami nagy szüksége a benne lakóknak erre a generáltakarításra. A íérj 84, s-t»*aiy. még jól bírta magát, most meg már botra támaszkodva biceg, a feleség pedig tízzel fiatalabb. Velük nem a fejlődésről és a legújabb divatról váltok szót, hanem arról, ami lelkükhöz legközelebb áll. A* egészségről, hogy az mint szolgál, és hogy kik mentek el azóta, mióta nem találkoztunk. Mert például Béla barátom is élhetett volna még, hisz alig haladta meg a negyvenhatot, emlegettem a hozzám közelebb álló korosztályból kiszakadtakat. — A néni rám emelte égtiszta szemeit, haját megigazította a kepdője alatt, aztán utánozhatatlan hangsúllyal idézett rá a bibliából. — lm ma és im holnap...! Vagyis, ma ők következtek; de lehet, hogy holnap elkerülhetetlenül mi. Mi, akik még élünk és titokban abban reménykedünk, hogy az az „im holnap” még távolabb van. Aztán tovább, tovább figyelte, milyen munkát végez a mester. Mert ők úgy akarnak elmenni, ahogyan éltek. Bensőjükben és külsejükben is tisztán, s hogy minél kevesebb gondot hagyjanak magufe után... Szállási háp£s Az Arany János utcán elkészült az MHSZ új székháza. A tervek szerint a megyei bázist még augusztusban átadják rendeltetésének. (Elek Emil felvétele).
