Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

1 oldal ' TfELFT-WASYÁRORSZAÖ ‘ im. &. HÉTFŐ: A három olasz szakszervezeti szövetség egységes csúcsvezetőséget alakít. — A ko­ra őszre tervezett Nixon—Tanaka találkozó bejelentése. KEDD: Tömegtüntetés Santiagóban az Allende- kormány támogatására. — Nagy visszhang Waldheimnek, a gátak bombázását elítélő nyilatkozata nyomán. SZERDA: Golda Meir beszéde, Szadat elutasítja a közvetlen tárgyalásokat. — Súlyosbodik a brit sztrájkhelyzet. CSÜTÖRTÖK: Az európai kommunista pártok párizsi ér­tekezlete. — összpontosított sajtókampány McGovern alelnökjelöltje ellen. PÉNTEK: Finnország és az NDK megbeszéléseket kezd a teljes diplomáciai kapcsolatok felvé­telének előkészítésére. — A Biztonsági Ta­nács rhodesiai vitája. SZOMBAT: Négy fronton támadnak a dél-vietnami sza­badságharcosok. A szovjet hadiflotta napja — Gyakorlaton a szovjet hadiflotta egységei. (Foto: APN — KS — K. Kulicsenko felvétele) sággal fedezik fel a nagy tá­volságú tengeri és légi cél­pontokat és ugyanilyen pon­tossággal hatásosan le is küzdik azokat. A korszerű harc követelményeinek szín­vonalán állnak a tengeralatt­járó elhárítók, partraszálló és aknaszedő hajóegységek. Szüntelenül növekszik a ra­kétahordozó és tengeralatt­járó repülőgépekből álló egységek ereje. A flotta büsz­kesége, mint korábban, a tengerészgyalogság, amely a korszerű harc bármely fel­adatára képes. SZÖUL Pénteken Szöulban két dél-koreai állampolgárt vé­geztek ki, akiket azzal a vádal ítéltek három évvel ezelőtt halálra, hogy „a KNDK javára kémkedtek”. NEWYORK Az ENSZ emberi jogok bi­zottsága hattagú szakértői csoportot bízott meg azzal, hogy augusztus hó folyamán adatokat gyűjtsön a dél-af­rikai faji elnyomás kérdésé­vel kapcsolatban. A csoport elnöke Ibrahim Boye, volt szenegáli ENSZ-képviselő. • Az amerikai választási harcban úgylátszik megkez­dődtek a szokásos „övön alu­li” ütések. A jobboldali bul­vársajtó Eagleton szenátort, McGovern alelnökjelöltjét vette tűz alá. Előszedte a 6 esztendővel ezelőtt idegkime- rültséggel kezelt politikus or­vosi papírjait, s igyekszik azokból minél messzebbmenő következtetéseket levonni. A zajos kampány, amely kétségkívül bizonyos zavaro­dottságot keltett a demokra­ták soraiban, mintha rende­lésre jött volna: a komoly sajtótermékekben és a nem­zetközi közvéleményben is­mét felfigyeltek a Fehér Ház álláspontjában jelentkező szavahihetőségi szakadékok­ra. Washingtonban a héten négy alkalommal ígértek „meggyőző dokumentumo­kat” arra vonatkozólag, hogy az amerikai légierő nem bombázza a VDK gátrend­szereit. Ám az amerikai cá­folatok minden esetben ép­pen az ellenkezőjéről győz­hették meg a világot. Miért esik annyi szó a gá­tak csatájáról? Délkelet- Azsiában most tartunk a monszun csúcsidőszakánál, s az olyasfajta esők, amelyek az elmúlt hetekben annyi beszédtémát és gondot jelen­tettek itthon — a távoli tá­jakon mindennaposak. A Vörös folyó, s a Vietnamot átszelő más vizek ilyenkor mértéktelenül megáradnak, biztosítják a rizsföldek öntö­zési szükségleteit, de a pusz­tító árvíz veszélyét is ma­gukban hordozzák. A vietna­miak nemzedékei, évszázados kemény munkával, ezért épí­tették ki a hatalmas gátakat, vízvédelmi berendezéseket. Az amerikaiak három hó­nap alatt százharmincszor intéztek bombatámadást a VDK 58 fontos gátrendszere ellen és ha a károkat kija­vították is. kérdéses, meg tud-e annyira szilárdulni a töltések talaja, hogy ellen­álljon az esős évszak megnö­vekedett víznyomásának. (Külön lapra tartozik, hogy több ízben repeszbombákat szórtak a gátak helyreállítói­ra — s Thanh Hoában ezer­nél több fiatalt sebesítettek na«g egy ilyen rajtaütés so­rán.) A gátak elleni roham végső soron milliók életét, otthonát, élelmét fenyegeti... Amerikai részről ezért pró­bálják tagadni a gátbombá­zást, pedig elég sok más ag­resszív cselekményt elismer­nek, sőt kérkednek azokkal. A most záruló héten azonban egyre több kellemetlen bírá­lóval kellett szembenézniök. Waldheim ENSZ-főtitkár, a funkciójából eredő pártat­lansággal is összeegyeztethe- tőnek találta, hogy szót emeljen, mire Washington­ban a világszervezet első em­berét is tűz alá vették. Nyi­latkozott később Carson Blake, az Egyházak Világta­nácsának elnöke, s hosszan idézhetnénk a sajtókommen­tárokból. Az érthetően leghatározot­tabb szolidaritási állásfogla­lás Párizsban hangzott el, azon a csütörtökön, amikor százötvenkettedszer ült össze a Vietnam-konferencia. Ér­tekezletet tartottak Európa kommunista pártjainak kép­viselői, s felhívták kontinen­sünk közvéleményét, hogy tegyen meg mindent az indo­kínai népek igazságos harcá­nak támogatására. Ez a fel­hívás olyan időpontban hang­zott el, amikor a négy fron­ton megindított újabb sza­badságharcos támadások bi­zonyíthatták: a népi erők „nem fulladtak ki”, s az Egyesült Államok vietnami- zálási elképzeléseit nehéz valóra váltani. A VDK és a DIFK azonban kész a tár­gyalásokra, s hajlandó fonto­lóra venni minden ésszerű rendezési javaslatot. Az európai pártértekezle­tet a résztvevők széles köre jellemezte, az albánokon kí­vül földrészünk minden szá­mottevő kommunista pártja képviseltette magát. Három esztendővel a moszkvai nagy tanácskozás után, ez a talál­kozó is annak szellemében, az antiimperialista egység jegyében fogant. Aminthogy a hét az egység és a szolida­ritás jeleit hozta más terüle­tekről is. Olaszországban csúcs vezetőséget alakított a három nagy szakszervezeti szövetség, első ízben sikerült tehát szervezetileg is egysé­get teremteni a több, mint 20 éves szakadás után. Nyil­ván lesznek még viták, ezek elkerülhetetlenek, de új elemről szólhatunk az olasz munkásmozgalomban. Ang­liában a sztrájkmozgalom, s az a tény, hogy 1926 óta az első általános sztrájkkal fe­nyegettek, meghátrálásra kényszerítette a konzervatív kormányt. A pentonville-i ötök (az ottani börtönerőd­ben őrizték a dokkmunkások vezetőit) visszanyerték sza­badságukat, a harc azonban folytatódik. A fontválság után, a közös piaci belépés bizonytalan légkörében, a tömeges munkabeszünteté­sek máris olyan helyzetet te­remtettek, hogy egyes angol lapok rendkívüli választások kiírását is lehetségesnek tartják. Kontinensünk krónikája nem lenne teljes, ha nem szólnánk egy nagy fontosságú bejelentésről: Helsinki és Berlin tárgyalásokat kezd a diplomáciai kapcsolatokról. Finnországnak eddig is azo­nos színtű kapcsolatai vol­tak a két német állammal: egyiket sem nagykövetek, hanem főkonzulátus-vezetők képviselték. Ha realizálódik a diplomáciai viszony, Finn­ország lesz az első nem szo­cialista európai allam, amelynek teljes jogú nemzet­közi kapcsolatai vannak az NDK-val. Helsinki egyébként Bonn-nak is hasonló ajánla­tot tett, de az NSZK még fontolgat. Akármit is tesz azonban (tárgyal vagy nem tárgyal a finnekkel) — to­vább gyengül a bonni „egye­düli képviseleti” “igény... Végezetül távirati stílus­ban a Közel-Keletről, ahol két eseménysorozat került előtérbe. Golda Meir hangjá­ban mérsékeltebb, de tartal­mában változatlan beszédet mondott. Ismét közvetlen tárgyalásokat javasolt Egyiptomnak — ez az ENSZ- közvetítés, a biztonsági ta­nácsi határozat kikapcsolá­sát jelentené —, Szadat azonban visszautasította ezt. Még nem lehet tudni, hogy mit válaszolt Kairó a líbiai indítványra, hogy azonnal egyesítsék a két országot. Az arab egység létfontosságú, de a tapasztalatok szerint az elhamarkodott döntések leg­alábbis eddig, többet ártot­tak, mint használtak... 12. Komor, elgondolkodó arc­cal hajt keresztül a falun. Az iskolából most rajzanak ki a tanulást befejező gyerekek, s az egy irányba lakók csoport­ba verődve nagy zajjal, bal­lagnak hazafelé. Egy tízéves kisfiú hirtelen felkapja a fejét, a gyalogjárda szélé v szalad, s mindkét kezével boldogan integetni kezd a motoron közeledő Gézának s közben a háta mögé kiabál: — Kati! Ott a papa!... Pa­pa! Papa! A két gyerek integet, de Géza nem veszi őket észre. A gyerekek csalódott arccal ve­szik fel a lábuktól a táská­jukat, de még hátra-hátra néznek az apjukra. Kikövezett, jó karban tar­tott dűlőút vezet fel a dom­bokra. Az út két oldalén egy­séges, modern telepítésű sző­lőültetvény. Egy helyen ki- öblösödik az út, hatalmas épület homloka hirdeti, hogy ez a téesz borkombinátja. Előtte két hatalmas dió­fa, alatta színes kerti aszta­lok, székek. Géza a motorról A Szovjetunióban július 30-án ünnepük a haditenge­részeti flotta napját. 1917 októberének történel­mi napjaiban a forradalmi tengerészek az első sorok­ban harcoltak a szovjet ha­talomért. A hanvédő háború éveiben a kitartás és a hősi­esség valóban egyedülálló példáit mutatták a haditen­gerészek Szevasztopol, Ogyessza, Tallin és más te­rületek védelmében, majd a megszállt országrészek fel­szabadításában. A Szovjetunió hadiflottája ma úgynevezett óceáni flot­HIROSIMA Az atombombázás áldoza­tainak hirosimai múzeuma ú; kiállítási tárggyal bővült. A város leginkább megron­gálódott részének domborza­ti térképe ez; amilyennek a város lakói látták az atom­bombázást megelőző pilla­natban. A dombormű tíz évig készült. futólag odapillant, de nem áll meg, megy tovább a domb­ra, fölfelé. Az ültetvény vé­gében kezdődnek az öreg, ap­ró parcellájú háztáji szőlők, itt már eltűnik a kövesút, a szekérnyomok meredek par­tok között kanyarognak s a partnak támaszkodva kicsi hangulatos présházak sora­koznak. Egyik-másik nyitva, gazdája hordót mos, szerszá­mokat javít, vagy egyszerűen csak üldögél a délutáni nap­fényben s szopogatja a. ma­radék borát. Áz emberek ka­lapot emelnek s Géza min­denkinek biccent a motorról. A saját présháza előtt meg­áll, árnyékba tolja a motort, s kulcsot vesz ki a zsebéből. A pince nagy előterében áll­nak a préseléshez szükséges szerszámok, üres hordók, de- mizsonok, üvegek, egy gya- lulatlan asztal hosszú padok­kal s egy pokróccal letakart prices. Géza csak egy boros­poharat vesz magához s kint a présház udvarán leül egy vastag farönkre, s a poharat és a pálinkásüveget maga elé helyezi a földre. A hor­gasban vezető útról nem lát­ta. gerincét korszerű víz alat­ti és víz feletti hadihajók, re­pülőgépek képezik. A flotta haditechnikája a szovjet tu­domány legújabb vívmánya­in alapul. Az atommeghajtású ten­geralattjárók nagy hatósuga­rú rakétákkal és önirányító torpedókkal vannak felsze­relve, nagy mélységben nagy távolságokra tudnak eljutni és a legbonyolultabb felada­tok megoldására képesek. A víz feletti rakétahordozó ha­dihajók nagy erejű rakéták­kal rendelkeznek, ame­lyek ' VendRfvüli' pontos­KATOWICE Környezetvédelmi központ épül a dél-lengyelországi iparvidék központjában, Ka­towicében. A kiemelt beru­házásként kezelt létesítmény munkáját főként a levegő és a vizek szennyezésének megakadályozására, illetve az ipari melléktermékek megsemmisítése korszerű módozatainak kidolgozására koncentrálja majd. ni ide — de innen lentről ki­tárul az egész lankás s valahol a mélyben, fák közé rejtve, a falu. A „birodalma”. Géza komor arccal iszik s nézi az alkony odó tájat. Egyedül van a gondolataival. Késő este a motorral óvato­san ereszkedik le a horgason. A motor reflektora egy cso­mó szembejövő férfit vág ki a sötétből, — megis­meri Selyem Zsigát és Pig- niczkit. Nem hallani, csak látni, hogy vidáman, na^y hanggal tárgyalnak valamit. Egy pillanatra mintha Csor- vás, a főkönyvelő arca is föl­villanna — de ebben ‘ nem biztos. A gyerekei már alszanak. Felesége a másik szobában gubbaszt a televízió előtt, a televízió megy, de a hangot elfelejtette bekopcsolni. Szeme duzzadt a sírástól. Géza kö­szönésére odafordítja a fejét, de nem felel. Gézának ebben az állapotban jólesik ez a meggyötört arc. — Olvastad? — Igen. Körülbelül tizen jöttek ide megmutatni az új­ságot. — És mit mondanak? — kérdezi Géza mohón. — Hogy szemenszedett hazugság. — Jól van. Az asszony visszaüss sítóan gubbaszt. Géza megfogja az állat s gyengéd erőszakkal maga felé fordítja. Figyelme­sen nézi. — Mi az, te elhiszed? — Ezt nem! — Ezt nem... Hát mit? Az asszony nem felel. — Jaj, Annuska, ne gyö­törj már te is! Nincs nekem elég bajom? Legalább itthon legyen nyugalmam! — Fontos is neked az ott­honod ! Géza nézi és megért min­dent. Fáradt, félig-meddig be van csípve, nincs ereje sem­mihez. Leroskad egy fotelba, — Egy-két barátnődnek ki kellene vágni a nyelvét! — Ez nem pletyka —mond­ja az asszony. — Láttak vele! Valami tanárnő! — De unom már, istenem! — sóhajt Géza. — Elhitted a könyvtárosnőt is, a patikus­lányt is, a siófoki kalandot is... Ha mindez igaz volt, mért vagyok még mindig Itt? Anna elbizonytalanodik. — Amíg olyan paraszt vol­tam, mint a többi, a kutya sem törődött velem! Most már minden lépésemet szá­mon tartják. Ha bemegyek a Kék Dunába meginni egy üveg sört és véletlenül ösz- szefutok egy ismerős nővel, már így adják tovább: a Kék Dunában udvarolt az X elv­társ feleségének. Mért hagyod telebeszélni a fejedet? (Folytatjuk) Galgóczi Erzsébet PÓKHÁLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom