Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

*. »fda! r SSLff-MAe^ÄTlölgZiif lihf. jteftei nt ....................■■■ ■■■«* CSALÁD — OTTHON Felújított, divatos kosztümök A szeszélyes időjárás mi­att mindennapi viseletre legalkalmasabb ruhadarab a kosztüm. Blúzokkal, pulóve­rekkel, divatos kiegészítők­kel tehetjük változatossá. Mi nők általában szeretjük kö­vetni a divatot, vannak, akik a legújabbat is, de pénztár­cájuk ezt nem mindig enge­di meg. Néhány ötlettel ne­kik szeretnék segíteni a már kevésbé divatos. ruháik, kosztümjeik felfrissítéséhez, divatossá tételéhez. 1. Idősebbeknek mindig divatos, s a legelegánsabb viselet tavasszal, nyáron egy­aránt, a klasszikus Chanel- kosztüm. Jellemzői: a ritka szövésű anyag, széles pasz­pól, ez lehet horgolás, vagy egyszínű nehéz selyem. A régi kosztümöt e jellemzők figyelembevételével alakít­hatjuk át. Fehér blúzzal és brossal díszített masnival viselhető. 2. A divat legpraktikusabb „újdonsága” a blézer, széle­sen kihajtott reverrel, nagy zsebekkel egy-, vagy kétsoros gombolással. A régi, jó ál­lapotban lévő kosztümkabá­tunk kis gallérját megszéle­síthetjük színben harmoni­záló kockás anyaggal, s ugyanolyan kockás, rakott szoknyát is készíthetünk hoz­zá. 3. Vékony alapanyagú (terylén, selyem, stb.) kosz­tüm fiatalos tavaszi, nyári kiegészítője a nagy fehér pi- ké gallér és kézelő. A ko­pott részeket szalagrátéttel, vagy paszpolozással tüntet­hetjük el. 4. A gallér „eltüntetésével” divatos kardigánszerű kosz­tümöt is nyerhetünk. Ha az ujjakat is levágjuk — mel­lényt. 5. A kosztüm szoknyájá­nak és kabátjának egybe- dolgozásával, kis átalakítá­sával új kötényruhánk lesz. Tűzéssel és kétsoros gombo­lással díszíthetjük. 6. A matrózruha különbö­ző megoldásban a divat egyik újdonsága. Kosztümből is alakítható, ha a kabátot elől összevarrjuk és a gallér­ját levágjuk. így V-alakú ki­vágású blúzt kapunk. Ve­gyünk hozzá egyszínű, vagy pöttyös anyagot, amelyből matrózgallért, sálat és kéze­lőket szabunk. A matrózgal­lérhoz csatlakozó sállal a gomblyukakat és az össze­varrási tüntetjük el. Horgászni szeretnék A horgászás hasznos és egészséges időtöltés! — tud­ják róla általában. — Horgászni szeretnék — mondtam bő fél évtizeddel ezelőtt barátomnak. — És mit akarsz fogni? — Micsoda kérdés, mit akarok fogni? Hát halat! — No, abból se lesz sem­mi — mondta bölcsen a ve­terán horgász. Igaza is lett. Horgászni „úgy általában” nem lehet. A százezres tá­bornak legalább három fő szektája van. Ezek közül vá­lasztani kell. Mindenki vér- mérséklete, egészségügyi ál­lapota, életkora, esetleg va­gyoni helyzete szerint dönti el hogyan akar horgászni, azaz mit akar fogni. Aki mozogni akar, az men­jen el pergető horgásznak. A könnyű, suhogó botról repül a villantó, a „blinker”. Maga a horgász csak egy oldalzsá­kot cipel, legfeljebb még az övére akaszt egy könnyű kis kiemelő zsákot. Egy helyben soha nem marad sokáig. Fi­gyelve a vizet, felkeresi a gátakat, a zárásokat, a for­gókat, lesi hol rabol a hal és oda dobálja villantóját. Bot­ja csak egy van, de műcsali­ja tucatnyi, azokat állandó­an cserélgeti, hol ezzel, hol azzal próbálkozik. Eleinte, semmit nem fog, de amikor elsajátítja a mozdulatokat, a villantó kirepítésének és ve­zetésének művészetét, ritkán megy haza zsákmány nélkül. A napot szépen tölti el, mert a természet rejtelmei tárul­nak fel előtte, de estére úgy elfárad, hogy ahhoz képest a vadászat is kismiska. Aki szórakozni akar, az keszegezzen. A szerelés itt is könnyű, egyetlen, hosszú bot, finom zsinór, pici horog, de a horgász több időt tölt egy helyen. Esetleg egy egész na­pot. ha megtalálta az alkal­mas vízszakaszt, ügyesen etetett, akkor onnan egész nap el se mozdul. A tétlen­ség azonban nem fenyegeti. Jó időszakokban percenként rándul-mozdul az úszója, emelgeti ki a halakat. Ezek általában ötdekásak, vagy még kisebbek, de jöhet fél­kilós, kilós is. Az ilyen na­gyobb darabok eleinte per­sze botot törnek, zsinórt sza­kítanak. Később igazi büsz­keség, ha valaki ötdekásra méretezett szerelésével a ki­lós halat is tarisznyájába tud­ja ügyeskedni. A keszegező- ket általában lenézik, pedig egy szezon során súlyban ők fogják mindig a legtöbb ha­lat. És milyen finom az a paprikás lisztbe forgatott, lo­bogó zsírban kisütött veres­szárnyú! Legismertebb a „csendes őrültek” szektája. Ök a pon- tyozók. Szerelésüket alig bírják kicipelni a partra, de aztán egész napon át nem sok tennivalójuk akad. Há­rom botjukról, nehéz ólmok segítségével berepítik a nagy horgokat, felrakják a kapás­jelzőt, azután kinyitják a kiszéket és üldögélnek csen­desen. Türelmes, idős em­bereknek való, békés szórako­zás ez. A pontyozó horgász spekulálgat, szemlélődik, él­vezi a napfényt, a levegőt Figyelni persze azért kell, mert különben zsákmány semmi nincs. Figyelmes ma­gatartása esetén se sok, de a nap eltelt, a pihenés megtör­tént. Van még egy „nagyvadas szekta” is. Ök tenyérnyi csa­A British Medical Jaurnal nevű angol lap szerint a szü­letendő gyermek számára igen káros, ha a terhes nő dohányzik, s minél előreha­ladottabb a terhesség, annál veszélyesebb a dohányzás. Ezt azért fontos tudni, mert egyéb, fertőzések inkább a terhesség első szakaszában veszélyeztetik a magzatot. A felmérések azt bizonyít­ják, hogy a dohányzó anyák gyermekei lényegesen kisebb súllyal születnek, mint a nem dohányzóké, s több ve­szélynek vannak kitéve. 7000 csecsemőhalál okainak ki­vizsgálása alapján jutottak erre a megállapításra egy londoni gyermekkórház és a londoni gyermekegészség­ügyi intézet szakorvosai. Az adatok szerint száz do­lihalakkal, sztlványj Hoked­likkal, kötélnyi zsinórokkal, „dióverő” botokkal dolgoz­nak. Az öt kilónál kisebb ponty, a tíz kilónál kisebb harcsa őket nem érdekli. Ritkán fognak, de arról éve­kig lehet mesélni. Ezt a fog­lalkozást azonban kezdőknek semmiképpen se ajánlom. A kezdő — különösen ha gyerek — snecizzen. Ehhez elég egy hevenyében vágott vessző, öt méter finom zsi­nór, ami cérna is lehet, egy pirinyó horog, egy gyufaszál, meg a helyszínen fogott légy. A sneci (szélhajtó küsz) nem jelent dicsőséget, de gyorsan, könnyen fogható, megadja a győzelem első örömét, horgászata megta­nít a nélkülözhetetlen fogá­sokra. És bevezet a mester­ségbe, amelynek ködös tá­volában ott hömpölyög, tá- tog az ötvenkilós harcsa. Amit persze a százezer horgászból száz se fog meg soha életében. .. De érdemes megpróbálni, hozzákezdeni, ezt tapasztalatból monhatom. Földeaki Béla hányzó anya közül 28-nak meghal a gyermeke szülés közben, vagy nem sokkal az­után, s az ilyen csecsemők átlag 170 grammal könnyeb­bek, mint a nem dohányzó nők gyermekei. Ez a jelen­ség — vélik a gyermekorvo­sok — a nikotin káros hatá­sával hozható összefüggésbe, s a vegetatív idegrendszer károsodásáról van szó. A dohányzó terhes nő szer­vezete ugyanis nem tud oxi­génben és más tápláló anya­gokban eléggé gazdag vért juttatni a magzatnak. Mindebből tehát az követ­kezik, hogy a terhes nők leg­jobban teszik, ha egyáltalán nem dohányosnak, vagy leg­alább a terhesség második felében lemondanak erről a káros szenvedélyről. Dohányzás és terhesség ORVOSI IÓ TANÁCSOK A nyári bélfertőzések ellen Az orvos, az egészségügyi hatóságok minden nyáron külön felhívják a figyelmet a különböző lehetőségekre, amelyek bélfertőzést és ezért hasmenést okozhatnak. Mégis minden nyáron sok ember munkáját, üdülését rontja meg egy-egy ilyen heveny, lázzal járó, de egyáltalán nem elkerülhetetlen megbe­tegedés. Emlékeztetőül —ab­ban a reményben, hogy ezek a sorok segítenek csökkente­ni a nyári bélfertőzések szá­mát — soroljuk fel a legfon­tosabbakat és azt is, hogy mi­képpen védekezhetünk elle­nük. A lista A valódi hastífusz már szerencsére ritka, kórokozó­ja tej, élelmiszerek, termé­szetesen piszkos kéz útján terjed. A légy is igen fontos közvetítője! Mivel bacilus­gazdák, tehát olyan embe­rek, akik nem betegek, de bélrendszerükben élősködik a kórokozó — még léteznek, a fertőzött széklet, mint fertő­zőforrás létezik. A parati- fusz — ami ugyancsak láz­zal és hasmenéssel jár — kórokozója inkább az állatok bélrendszerében élősködik. Lázas bélhurutot okozhat­nak, s bizonyos hús- és étel- mérgezés — kórokozói. Elég szép számmal fordul még elő a dizentéria, magyarul: vérhas, a véres, gennyes székürítéssel járó hasmenés. A fertőzőforrás itt is a beteg ember széklete, amiről le­gyek vihetik gyümölcsre, húsra és mindenféle élelmi­szerre a kórokozót. A védelem A modern, civilizált em­ber legdöntőbb ismertetője­le a tisztaság. Elmaradott ember az, aki minden étke­zés előtt és minden székelés után nem mos kezet. Vi­szont törődik a dolgozók egészségével az az intéz­mény vagy termelőszövetke­zet, amely még vízvezeték hiányában is gondoskodik arról, hogy a munkahelyen a mezőn is szappan és víz álljon kézmosás céljából ren­delkezésre. A víz, éspedig el­sősorban a folyóvíz szinte nélkülözhetetlen feltétele az igazi tisztaságnak. Legyek kizárva Elszomorító, hogy különö­sen faluhelyen még igen gyakran látni légytől hem­zsegő konyhákat és szobákat. Az étkezéseknél pedig a le­gyek együtt lakmároznak az emberrel. Ismerve a legyek kulcshelyzetét, a nyári has­menést okozó megbetegedé­sek terjesztésében, minden lehetőt el kell követni irtá­sukra. Ha erre az igény fenn­áll, viszonylag kis fáradtság­gal és kis költséggel embert és állatot meg lehet menteni sok évmilliós nyári kínzójá­tól. Mindössze csak erre al­kalmas rovarirtó szerrel (az üzletekben többféle kapható) kell időnként bepermetezni az istálló és a konyha falát. A közbülső időkben tart­sunk ezekben a helyiségek­ben légyfogót, vagy légyfogó gömböt, s ezeket rendszere­sen cseréljük is. Ne hagy­junk szabadon élelmiszert, mert ezzel csaljuk, táplál­juk és szaporítjuk a legye­ket. Az istálló- és konyhaaj­tókra, a lakások ablakára könnyen szerelhetünk nyárra műanyag hálót vagy sötétítő függönyt. Ka ételeinket nem tudjuk hűtőszekrényben vagy pincében elhelyezni, üvegha­ranggal vagy hálós burával biztosan védhetjük őket a legyek ellen. Napközben csak az árnyék­ban fekvő ablakainkat tart­suk nyitva. Viszont nyáron legyük ki a lakást, a kony­hát vagy istállót többször huzatnak. A trágyadombot sem sza­bad nappalra szabadom hagyni, hanem — ha nincs letakarható, beépített tároló — 1 cm vastag föld. vagy ho­mokréteggel takarjuk be. Ahol vízöblítés nélküli il­lemhelyek vannak, a légype­téket 2—3 hetenként klórme­szes vízzel leöntve rendsze­resen el kell pusztítani. Aki ezeknek a rendszabá­lyoknak a betartására törek­szik, abban feltámadt a tisz­taság és egészség igénye. Egymagában ez az igény már olyan hajtóerő, amely napról napra, évről évre csökkente­ni fogjg a nyári hasmenések számát. Csak tiszta forrásból Csökkenthetjük a nyári hasmenések számát, ha csak ellenőrzött, tiszta ivóvizet fo­gyasztunk és ugyanezt hasz­náljuk az élelmiszerek mosá­sára is. A mezőn dolgozó emberek tehát vigyenek min­dig magukkal otthonról tisz­ta ivóvizet, mert a még oly tiszta források is szennye­ződhetnek napközben. Azt talán felesleges említeni, hogy nyáron romlott, vagy romlottságra gyanús nyers vagy főtt ételt sose fogyasz­szunk. Tagadjuk meg taka­rékossági ösztönünket, mert az egészség mindennél drá­gább. Különösen kell ügyelni az olyan konzerv fogyasztásá­tól, amelynek fedele meg­emelkedett és a dobozban gázképződés indult el. Nyá­ron a tejet lehetőleg csak forralás után fogyasszuk. Steril, csiramentes környe­zetben, lakásban sohasem él­hetünk. Tápcsatornánknak, szervezetünknek vannak bi­zonyos védelmi berendezései a különböző fertőzések — köztük a nyári hasmenések — ellen is. Tehát a fertőzés­től való rettegésnek sem nyáron, sem télen nincs ér­telme, viszont a könnyelmű­ségnek sincsen. A kettő kö­zötti arany középút: kínos gonddal ügyeljünk a tiszta­ságra. Az egészség szeretet« csökkenti a fertőzési esélye­ket, szerveze tünknek védel­mi rendszere könnyebben meg tud birkózni velük. És ahol a tísztaságigény létszük­ségletté vált, ott a civilizáció és a vele járó jobb egészség- ügyi viszonyok állandó ven­dégek lettek a háznál. Dr. Szendéi Adam Reccpfak PALACSINTA GOMBATÖLTELÉKKEL Cukor nélkül, egy kis sütő­porral a szokásos módon palacsintatésztát készítünk. Kisütjük. A gombát (csiper­két), jól megmossuk és vé­kony szeletekre vágjuk. (Nem áztatjuk a vízben és nem kell meghámozni!) Egy fej vöröshagymát zsírban vagy olajban megfonnyasztunk. beletesszük a gombát, sót, törött, borsot, puhára párol­juk. Ha elforrta a levét, sze­mélyenként számítva egy- egy elhabart tojást öntünk rá, lágyra megsütjük. Ha kész, egy csomag apróra vá­gott zöldpetrezselyemmel összekeverjük, ízlés szerint pár kanál tejfölt is adha­tunk hozzá, és megtöltjük a palacsintákat. A palacsinták tetejét vajon pirított zsem­lemorzsával megszórjuk. (Ki­tűnő a reszelt sajtos tejfellel töltött palacsinta is.) BEEFSTEAK TÜKÖRTOJÁSSAL A bélszínt szép, egyforma szeletekre vágjuk, húsverő­vel vékonyra verjük. (Ha angolosra készítjük, akkor csak lapítjuk.) A szeleteket sózzuk, borsozzuk, majd for­ró zsírban mindkét oldalán megütjük. Tálaláske«- mind­egyik hússzelet tetejére egy- egy tükörtojást teszünk és pecsenyelével meglocsoljuk. Köretnek zsírban sült búr. gonyát és párolt zöldséget, vagy spárgát adunk hozzá. PÁRIZSIVAL TÖLTÖTT KARALÁBÉ Minden személyre 2 kara­lábét, 2 deka rizst, 4 deka párizsit vagy szafaládét szá­mítunk. A karalábé közepét kivágjuk és gyengén sózott vízben félpuhára pároljuk. A rizst kevés zsíron vagdalt zöld petrezselyemmel párol­juk. Vízzel feleresztjük és puhára főzzük. A párizsit megdaráljuk. A megfőtt rizst elkeverjük a párizsival, meg sózzuk, törött borssal ízesí jük és megtöltjük a karai; bét. Tűzálló tálba rakjuk töltött karalábét, a fövőlél elvéve keveset, tejföllel I verjük össze, beleöntjük tálba, valamint a karai kivágott belsejét is hozzá;, juk és forró sütőbe téve, percig, sutáik. TEPSI BURGONYA Meghámozzuk a burgo­nyát, karikákra vágjuk. Disznóhústoól szeleteket vá­gunk, jól kiverjük. Majd 2—3 nagy vöröshagymát hosszúkás szeletekre vágunk és zsíron megfonnyasztunk. Ha kész, a tűzálló tálat ki- zsírozzuk és sorbarakjuk * nyersanyagot. Először burai, gonyát, majd hússzeleteken^ aztán a hagymát, majd újra 8 burgonyát és így tovább. Az egészet meghintjük sóvaL borssal és meglocsoljuk ol­vasztott zsírral. Sütőba tesszük, sütés közben locsol­juk. Kitűnő! BORBAN SÜLT TÖLTÖTT CSIRKE A konyhakész csirkét kí­vül-belül megsózzuk, ízlé« szerint megborsozzuk és megtöltjük. Töltelék: 2 db zsemlét tejben megáztatunk; kinyomkodjuk, tálba tesszük. Adunk hozzá zsíron pirított vöröshagymát, 2 db apróra vagdalt kemény tojást, a csir­ke összedarabolt máját, szí­vét, zúzáját, két nyers to­jást, sót, törött borsot, 1 csg. apróra vagdalt zöldpet­rezselymet és jól összedol­gozzuk. Megtöltjük véle * csirkét és összevarrjuk, vagy fogvájóval összetűzzük. Kí- zsírozott tűzálló tálba tesz- szük, a csirke tetejét meg­kenjük vajjal, öntünk ri egy deci fehér bort és gyal ran locsolgatva sütjük. Ke ben héjában megfőzünk h gonyát, lehámozzuk, ne dekre vágjuk és a r köré hely zzük. levéve! lőcse '<=■­pe. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom