Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

ym. jri'rtus i. 1CELET-MAGYARORSZÄC 9. dtHaS Kiállni, vitázni, informálni! Gondolatok a megyei pártbizottság ülése után ELFOGADHATÓ-E olyan nézet, hogy miután politikai­lag, gazdaságilag rendeződ­tünk, s most már a szocia­lizmus teljes felépítésén dol­gozunk, kevesebb propagan­da- és agitációs munkára van szükség, hiszen o szocializ­mus az igazságát önmaga hir­deti? Tény, hogy jól elvetet­tük a magot és mindenki szemmel láthatja, jó termés­re van kilátás. A munkásosz­tály pártja vezetésével és irá­nyításával az ipar már régen nem a tőkéseké, parasztsá­gunk termelőszövetkezetek­be tömörült. A kultúra min­denkié, alapközoktatásunk a. Horthy-rendszer ' primitív színvonaláról európai szintre jutott. A becsületes munká­ból becsületesen meg lehet élni, minden jog a dolgozó népé. Mindez tény és igaz, de az emberek meggyőzésére, in­formálására azért mindennap szükség van. Annál is in­kább, mert az élet ellent­mondásos, a törvények, a ren­deletek, a kormány- és párt- határozatok nem mindenki számára azonnal érthetőek. Elsősorban a kommunistákra vár az a feladat, megmagya­rázni, megértetni az embe­rekkel, hogy rövid és hosszú távú terveinkben mit, miért akarunk tenni, és ezek ho­gyan érintik az ő és családja személyes érdekeit is. Szükség van az aktivitásra, a kiállásra azért is, mert van­nak még nálunk olyanok, akik a Magyar Népköztársaság min­den vívmányát, ' eredményét ellenségesen fogadják, s a sa­ját szájuk íze szerint magya­rázzák. Vannak még csalók, munkakerülők, szélhámosok és másók, akik felkérés nél­kül — és ha mi nem vagyunk ott, helyettünk! — adnak „magyarázatot” mindenre, ami a világban és hazánkban történik. EZEK A GONDOLATOK önkéntelenül adódnak a me­gyei partbizottság 19J2. jú­nius 29-i ülése után. Az ülé­sen — mint már a lapban közöltük —a megyei partbi­zottság a tömegpontikai mun­ka hatékonyságáról, a párt­szervek és szervezetek agitá- ciót irányító, koordináló te­vékenységéről tanácskoztak. A tömegpolitikai munka alatt értjük a propaganda, az agi­táció, a tájékoztatás és az in­formáció egységét. A cél: szo­ros kapcsolatunk legyen a la­kosság égészével, ahogy a pártbizbttság megfogalmaz­ta: ,A tömegpolitikai munka mozgósítson a X. kongresz- szus és a megyei pártértekez­let határozatainak végrehaj­tására. Biztosítsa a szüksé­ges összhangot a munkásosz­tály és a parasztság* távlati célja és napi érdekei magya­rázatában. Az eredményeket következetesebben propagál­ja. Az agitáció alapvető elve legyen az őszinteség, a reali­tás, bátrabban mutassa be az eredményeket, ne hallgassa el a hibákat. Érje el, hogy min­den osztály és réteg azonosan értelmezze a feladatokat és egységesen dolgozzon azok megvalósításáért.” Elsősorban a kommunisták megtisztelő feladata beszélni a gondozói és az eredmé­nyekről, eligazítani a dolgo­zókat a hazai és nemzetközi eseményekben. Kötelességük, ezt a szervezeti szabályzat is előírja számukra. Nem min­denki él azonban ezzel a jo­gával és kötelességével. Nem a meggyőződés hiánya miatt, hanem önmaga is érzi. hogy nem eléggé áll biztos talajon a szükséges ismeretekben, ö maga sem igazodik el kellő­képpen az országos és helyi összefüggésekben és ezért nem tud úgy kiállni a párt politikája mellett,-ahogy sze­retne és ahogv kellene. Ezen a gyengén lehet változtatni. A Dártbizottság megállapí­totta- hogy a párttagok, a tö­megek és társadalmi szervek tagjainak többsége követke­zetesen hirdeti, védi és ma­gyarázza a párt politikáját. A személyes szóbeli, a párt és a tömegek között folyó véle­ménycserét semmi sem pó­tolhatja és ezt egvre több he­lyen felismerik és alkalmaz­zák. Sok helyen a pártszer­vezetek a szóbeli aSitációt a pártcsoportokra építik. Meg­vitatják a helyi politikai és gazdasági kérdéseket, ezáltal a párttagokat érvanyaggal látják el. Népszerű és bevált formái a szóbeli agitációnak a Nyíregyházán kezdeménye­zett munkás- és ifjúsági fóru­mok, ahol a szokásostól elté­rően nem tartanak beszámo­lót, hanem a munkások, a fiatalok érdeklődnek és kér- déseikre'a munkahely, a vá­ros vezetői válaszolnak. FELHÍVTA a PÁRTBI­ZOTTSÁG ugyanakkor a fi­gyelmet agitációnk egyik gyengeségére: még nem tart lépést' a tömegkommunikáció fejlődésével. Nem veszi kel­lően figyelembe, hogy a saj­tó, rádió és televízió révén a lakosság frissen tájékozódik a nemzetközi, az országos vagy megygi politika kérdé­seiről. Nem épít kellően ezek munkájára, hanem velük pár­huzamosan tevékenykedik. Ezért is kevesebb figyelmet .fordít a helyi tájékoztatásra, pedig ezen a területen a hír­közlő eszközök nem tudják helyettesíteni. Elismeréssel szóltak a szo­cialista brigádokról, ame­lyeknek többsége részt vál­lal az agitációs feladatokból is. Tagjai becsületesen dol­goznak, tanulnak, cselekvő részesei a szocialista ember­re jellemző tulajdonságok ki­alakításának, mozgósítják az üzemi dolgozókat. A X. kongresszus meghatá­rozta: „A szocializmus épí­tésének soron lévő feladatai nagyobb követelményeket tá­masztanak., a párt tömegpo­litikai, agitációs és propa­gandamunkájával szemben... A párt a jövőben még foko­zottabb mértékben igényli és meg is követeli minden tag­jától, hogy a párt politiká­jáért, a párt határozatainak képviseletében nyíltan és minden ingadozás nélkül áll­jon ki, harcoljon és dolgoz­zon megvalósításáért.” A TÖMEGPOLITIKAI MUNKA — a megyei pártbi­zottság megállapítása szerint — több kedvező kül- és bel­politikai tényező hatásaként az elmúlt években megyénk­ben eredményesen fejlődött. Ezek: ­— Pártunk következetes el­vi politikája, a szocializmus ' építésében elért eredmények, a X. kongresszus határozatai­nak, a IV. ötéves terv céljai­nak folyamatos megvalósulá­sa. Az új választási és ta­nácstörvény demokratizmu­sa, a. szocialista demokrácia szélesedése, a nő- és ifjúság- politikai intézkedések, a szö­vetkezeti törvény kedvező ha­tása. — Hazánk külpolitikájának következetessége, növekvő nemzetközi tekintélye, a szo­cialista világrendszer pozí­cióinak növekedése. A Szov­jetunióval, a Kárpátontúli területtel való közvetlen szomszédságunk. — Megyénk dinamikus fej­lődése, a munkáslétszámnak az országosnál gyorsabb üte­mű növekedése, a szövetke­zeti gazdálkodás javulása, a tsz-parasztság arculatának pozitív foímálódása, a foglal­koztatottsági színvonal emel­kedése. Nagyolj tehát az eredmé­nyeink, van mit megértenünk és megértetnünk, megvéde­nünk. És — állapítja meg a megyei pártbizottság — pár­tunk kipróbált helyes politi­kája kedvező feltételeket biz­tosít a tömegpolitikai és agi­tációs munkához. A követke­zetes, a társadalom minden rétegére kiterjedő eredmé­nyes asitációval hatékonyab­bá válik. Az emberekkel való szoros kapcsolat, terveik, vágyaik, észrevételeik ismerete vissza­hat a politika legfelső irá­nyítására, azt még biztonsá­gosabbá teszi. A'‘megyei pártbizottság az agitációs munkával kapcso­latos egyik fő feladatot így fogalmazta meg: „Értessemeg az agitáció, hogy az életszín­vonal alakulása a termelés függvénye. Népszerűsítse a becsületes munkát, az élen­járó dolgozókat, a hasznos kezdeményezéseket, a vég­zett munkával arányos dif­ferenciált bérezést. Segítse, hogy a közösségért önfeláldo- zóan dolgozókat minden szin­ten kellő megbecsülés és tisz­telet övezze.” , A FELADAT VILÁGOS, megvalósítható. Van mire hi­vatkoznunk Szabolcs-Szat-, márban is. Az egykori ínsé­géről, elmaradottságáról is­mert megye ma már komoly iparral rendelkezik, jól fej­lődnek a termelőszövetkeze­tek, a parasztság számára immár nem vágyálom az em­beri élet, a munkához és a pihenéshez való jog, a kultu­rált életkörülmények. Csak égj» téma a sok közül: azo­kon a területeken, ahol két éve árvíz dühöngött, ma mór dern házak ezreit láthatja, csodálhatja a szemlélődő. Végül' még egy feladat, amelyet így fogalmazott meg a pártbizottság: „A tömegpo­litikai munka segítse me­gyénk további dinamikus fej­lődését, a helyi erőforrások, tartalékok feltárását. Irányít­sa a figyelmet a foglalkozta­tottsági színvonal emelésére, az iparba került dolgozók munkássá nevelésére. Me­gyénk sajátosságaiból eredő­en a munkásosztály mellett az eddigiektől nagyobb gon­dot kell fordítani a termelő­szövetkezeti parasztság kö­zött végzett agitációs munká­ra, a szocialista nagyüzemek eredményeinek bemutatásá­ra, az egyéni és közösségi ér­dekek összhangjának javítá­sára.” Visszatérve a bevezetőben mondottakra: minden kom­munistának, minden társadal­mi aktivistának megtisztelő feladata helyes magyarázatot adni a dolgozók körében fel­vetődő gondokra, problémák­ra. Nekünk kell ott lenni, nekünk kell választ adni az emberek kérdéseire, mert ott vannak a fel nem kért szó­szólók is. Hogy mi a párt és a kor­mány politikája a néppé1 együtt a népért — azt ne­künk kell megmagyarázni. Nekünk kell kiállni, nekünk kell érvelni a politika mel­lett. Sok a tennivaló, de ered­ményeink. nagyok, a múlt és a jelen közötti különbséget minden család a saját sor­sán lemérheti. Van miért és van miről agitálni. O. N. PRÓBAÜZEMELÉS A NYÍREGYHÁZI HULLÁMPAPÍR ÉS DOBOZGYÁR ÜZEM­CSARNOKÁBAN. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Televízió a lakókocsiban Földgépek mesterei — Távol a családtól 200 ezer köbméter földet mozgatnak meg Tűző napon, viharos szél­ben, csípős fagyban helytálló emberek a Volán 21. sz. Vállalat tuzséri kirendeltsé­gének dolgozói. Munkahelyeik Záhony tér­ségétől a'Bodrog-parti Vissen át Tlszanagyfaluig terjednek. A vállalat "zömében föld- szállítással foglalkozik. Je­lenlegi munkájuk a 4-es fő közlekedési út Záhony, Ajak közötti szakaszának földmun­kája, ezzel együtt egy 80 ton- na/órás Marini aszfaltkeverő és aszfaltterítő bedolgozó fi- niser és egy 60 tonna/órás betonkeverő gép kiszolgálása. Viss térségében a Bodrog töl­tésének erősítési munkáját végzik. Tiszabercelnél a régi töltést bontják, planírozzák, 200 ezer köbméter földet moz­gatnak meg, hogy termővé tegyék a volt töltést — mond­ják a vállalatnál. Útmutató a gém KRAZ tehergépkocsik, Sz— 100-as és DT—54-es tolólapos dózerek, szképerládák, kü­lönböző típusú kotrógépek. Ezeket irányítják a munká­sok. Kotrógépek gémjei után tá­jékozódva jutunk el az árte­rületi munkahelyekre, a bri­gádszállásra. Három kollek­tíva — valamennyien teljesí­tették a „szocialista” cím kö­vetelményeit — dolgozik itt. Domoszlai Jánost, a válla­lat kétszeres kiváló dolgozó­ját dömpere mellett találjuk. Pakolásra vár, mivel a kotró­gépen éppen kisebb javítást végeznek. Odajönnek a bri­gád tagjai is. Arról beszélnek, hogy nyároiV éjjel jobb dol­gozni, mert akkor nincs ilyen hőség. Valaki közbevág: „Hő­ség nincs, csak éppen azt nem látjuk, hogy milyen a ta­laj. Ha egy már betemetett vizes gödörbe belemesyünk, akár csak egy kerékkel is, azonnal jöhet is a segítség, hogv kihúzzon!” Két kilométerrel arrébb, egy nagyobb vízzel telt göd­röt. töltenek fel. Már csak né­hány négyzetméter víz lát­szik. A vízben, sárban em­berek dagasztanak térdig. Közeleg az ebédidő, az ebéd, a halpapj-ikás. Főznek. Mert a brigád itt így él. önellátó. A legközelebbi falu 3 kilomé­ter. Főtt ebéd? A faluban, a falatozóban lehet kapni. Ám, az ilyen munka után az meg se kottyan! Ezért is főznek maguknak. A szerelőbrigádnál, — ahol Bozó Bertalan, a vállalat többszörös kiváló dolgozója, ezüstjelvényes törzsgárdatag a brigáSvezető — a munkás­emberek remek humorával fogadnak: egytől óvnak, egyik kollégájuk főztjétől. „Csak az egyen belőle, aki öngyil­kos akar lenni” — mondják élcelődve. „Mi is csak azért eszünk belőle, mert nincs más” — jegyzi meg nevetés közepette. Ilyen bevezető után terelő­dik a szó a munkára. Nincs itt panaszos szó, de annál több élet diktálta reális javas­lat a munka könnyítésére, a terv minél jobb teljesítésére. Az avatatlan is azonnal ész­reveszi, hogy itt mindenki a munkának, a keresetnek, a családnak él. És az is ott érez­hető a beszélgetés légkörében, hogy jól összeszokott kollek­tívával van dolgunk, hogy itt a lógós nem érne meg két napot sem. Műszakváltás előtt A brigádok munkafegyel­mét lehet leolvasni az éjjeli műszak sorba állított, leápolt dömperjeiről, melyeken a sze­relőbrigád az apróbb javítá­sokat már el is végezte. Nyu­godtan néznek a műszakvál­tás elé. Beszédjükből, kérésedből, javaslataikból érződik, hogy ismerik vállalatuk lehetősé­gét, terveit. Ehhez mérik al­katrész-, üzemanyag- és más, termeléssel kapcsolatos igé­nyeiket. Hazaszállításukra — mert itt a legközelebbi vasút­állomás is távolabb van tíz kilométernél — is ennek je­gyében tesznek javaslatot. Az éjszakai műszak brigád­vezetőjét, Fekete Miklós for­galmi gépkocsivezetőt, a vál­lalat kiváló dolgozóját és tár­sait a faluban bérelt brigád­szálláson találjuk meg. Az emberek az itteni mun­kát, az életet anyagi oldalról igyekeznek megközelítem. El­mondják, hogy a 30 forintos élelmezési és szállásdíjáta­lányból bizony nehezen jön­nek ki. Szóvá teszik azt is, hogy jó lenne egy-egy szabad szombat is, de azt is tudják, a vállalat jó eredményeit nem elsősorban télen alapozzák meg. saját jó kereseti lehető­ségeik is ettől függnek. A falba vert szegekfe fel- aggatott tiszta ingek, zakók arra vallnak, hogy hét vége van és készülnek haza. Várja őket a család, a ház körül el­végzendő . munka. Az aszta­lon a bonyolult végjátszmát mutató sakktábla árulkodik a félbehagyott szórakozásról. A dőzerverseny győztese Tiszanagyfaluban Potor Jó­zsefet, az SZ—100-as tolóla­pos dózervezetőt, a vállalati dózerverseny győzteséj a holtág menti füzes tőszom­szédságában leállított lakó­kocsi előtt találjuk. A válla­lat vezetői „gépe doktorának” titulálják. És igazuk van. Nemcsak a vezetőfülke bel­seje ragyog a tisztaságtól, de külseje is. Dózerjén a csavar­fejek pirosra festve díszle­nek. Gépe soha sem lép ki a láncból, s ez ebben a szak­mában nagy szó. Szerény, munkának élő fér­fi. Főnökei mondják el róla, hogy a gépi rézsű (a töltés géppel történő rézsútos ki­alakítása) képzés nagy mes­tere. „Nemcsak szeméve1 de idegeivel is érzi a töltést, a rézsüt” — állítják róla mun­katársai. Rend. tisztaság ho­nol a lakókocsiban is. Szinte megszámlálhatatlan cserepes virág díszíti a bejáratot. A lakókocsiban Delta Lux tv- készülék van. Azt mondják — természe­tes. Sigér Imre Pontosan két hete, amikor vidéki rokonokhoz indult nyaralni az asszony, a pálya­udvaron gyengéden megsi- mogatta a férfi arcát, s a kalau2 füttyéig még kiadott néhány utasítást: — Mindenre vigyázz, éde­sem, ahogy otthon megbe­széltük. Minden nap, amikor hazaérsz a munkából, nyisd ki az ablakot, hadd szellőz­zék a szoba. A virágokat el ne felejtsd meglocsolni, hi­szen azonnal tönkremennek ebben a kánikulában. Ne engedd felgvülemleni a szennyest, mert a nylonin­geknek nem használ, ha so­káig hányódnak a szekrény aljában. Hiszen te olyan ügyes vagy! Olyan szépen rendben tartottad a dolgaidat legény­korodban is. Arra is vigyázz, hogy ne maradjon szennyes edény, éppen most olvastam valahol, hogy az idei káni­Nyári életkép kulában rettenetesen elsza­porodtak a legyek; Vigyázz, nehogy égve felejtsd a vil­lanyt, mint szoktad, te, te, szórakozott professzor!... Ma délben hazaérkezett az asszony, mégpedig nagyon is váratlanul, férje csak holnap estére várta. A férfi éppen a fürdőszobában tartózkodott. A fürdőkádat teleengedte vízzel, a vízbe sámlit he­lyezett el, arra ráült, s egyik kezében egy Rejtő-könyvet szorongatott, a másikkal őszi­barackot majszolt. A kulcs­zörgést észre se vette, csak az asszony kiáltására neszeit fel. Úgy ugrott ki a kádból, mintha katapult vetette vol­na ki. — Jani! Jani, vagyis a férj, tárt ka rokkal indult az asszony felé, de félúton megtorpant, men az asszony beleszimatolt a levegőbe. — Jani! — kiáltott az asz- szony —, itt olyan a levegő, mint a putriban! Esküszöm, itt egy percig sem volt nyit­va az ablak! Mielőtt a férfi szóhoz ju­tott volna, az asszony az ab­lakhoz lépett, megszemlélte a virágokat, s nyomban szívé­hez kapott: — Te atyaisten! A virá­gaim! Ha ezt tudom, jaj, ha ezt tudom! Dehogy is teszem ki a lábam! Az események gyorsan kö­vették egymást Az asszony mohón feltépte a szekrény­ajtót, s kazalnyi szennyes in­get szórt ki a padlóra, majd az egészet, mint egy ölnyi szalmát, felemelte s vitte a fürdőszobába. A férfi ezalatt bűnbánóan végignyúlt a re- kamién, nem látta értelmét a mentegetőzésnek, szemét le­hunyva várta a vihar elvo­nulását. Szinte csak fél füllel hallotta, amint a konyhában felesége az edényeket .csap­kodja. Estig egy szót sem szóltak egymáshoz. Az asszony duz­zogva tett-vett, a férfi pedig sóhajtozva vergődött a reka- miéii, mint cellájában az el­ítélt. A kánikula ellenére is hideg volt a lakás, mint a jégverem. Aztán este, amikor fel­gyújtották a villanyt, az asz- szony leült a fotelba, a férfi pedig a lába elé térdepelt Fejét az asszony szoknyájára hajtotta, s panaszkodni kez­dett, mint anyjának a kisfiú: — Ne haragudj rám, drága anyukám, tudom, azt gondo­lod, lusta kutya voltam. Pe­dig nincs igazad. Én mindent úgy akartam csinálni, ahogy megmondtad. Mindig időben haza is jöttem, hogy rendet teszek. De ahogy beléptem a házba, mindentől elment a kedvem. Úgy hiányoztál, de úgy!.. Semmihez sem tudtam kezdeni. Leültem ide, a fo­telba és gondolkoztam, gon­dolkoztam. Csak rád gondol­tam szüntelenül. Az asszony — noha még tartani akarta a haragot — egy akaratlan mozdulattal megsimogatta a férfi haját, s ebből a szituációból már nem tudott visszakozni... Simon Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom