Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
' 1972. július 16. KBCrr-WÄcyÄno'RSZÄ'c — vasárnapi melléklett 9. oMsa Életkora 654 év Nyírbogát '72 nyarán ra, melynek függetlenített vezetője van, Kábái Károly személyében, ő a KISZ-titkár is. Szerencsés választás %veit, hogy a KISZ-titkár egyben a művelődési otthon vezetője is, hisz a törekvés így jobban megvalósulhat, hogy a művelődési házak váljanak a fiatalok otthonaivá. A népművelő képzettséget persze jó lenne mégszerezni Kábái Károlynak, aki „védekezésül” mondta: akkor lett volna a felvételi vizsgája, amikor a házasságkötő teremben a sokat jelentő igent kimondta. De a tanulásról nem mondott le, erre kötelezi a szerződés is, amivel alkalmazták. Van viszont egy nagy gondja Nyírbogéinak: ez pedig az iskolai tanteremhiány. Tizenhat tanulócsoportnak a tíz tanterem nagyon kevés. A község — kiszámították — körülbelül 2017-ben 18-ban tudna összegyűjteni a fejlesztési alapokból elegendő pénzt. A törpe vízmű is szorító, amire szintén nincs pénz. Alig épül már ház Bo- gáton is fürdőszoba nélkül... Értelmiség a faluért És van még egy makacs gondunk — jegyezte meg dr. Körtvelyesi József körzeti orvos. Nehezen tudjuk leszoktatni az embereket a.túl zsíros étkezésről. Ha a szomszéd két disznót öl, a másik meglehet, hogy hármat vág. Nehéz megértetni előadásokon, mindennapos beszélgetéseken, hogy a túltápláltság milyen veszélyeket rejt magában. f Az orvos kezdte el az egészséges „diétát”, s száz kilóról 85-re fogyott le, módszeresen. Az étkezési szokások, egészségügyi kultúra is lassan fejlődik de kimutatható az orvos térképén, ahol a különböző betegségeket tünteti fel színes pontokkal. Az első helyen az érrendszeri és mozgásszervi betegségek állnak. Végül a faluban élő értelmiségieket számolgatták vendéglátóink. Elégedetten mondják: hatvanon felüli a számuk. Ha ebben egy kis túlzást is érzünk, bizonyára legalább negyven értelmiségi — főként pedagógus, agrármérnök, orvos, gyógyszerész — lakik a községben. Nem*sok ez a négyezer lakoshoz, de nem is kevés ahhoz, hogy a még ki nem használt szellemi energia a község javára kamatozzék, így a több mint 650 éves község „életének” hetedik századában tovább öregbíti hírnevét, egyben örökifjúvá varázsolja önmagát. Azok által, akik együtt léteznek, lé- légzenek a faluval. Páll Géza úl KÖNYVEK: A DÉMON, HÚSZ ÉV MÚLTÁN Jövőkutatás — Örökség, értő kezekben A hidegháború jellegzetes „terméke” volt Joseph McCarthy. Egy név, dg hallatán korszak idéző dik fei az 'emlékezetben: tudósok, művészek meghurcolása, koholt vádak, előre meghozott ítéletek. Az ötvenes . évek elejének Amerikája. A démon évei címmel Gregorz Jaszunski lengyel publicista — széles körű tájékozódásra és személyes élményekre alapozva — pontról pontra nyomon követi a Rosenberg házaspár perét, Oppenheimer kálváriáját, s más, '.kevésbé hírhedt ügyeket, így rajzolva fel a hisztériakeltés ördögi mechanizmusát. Történelmi érdekességén fúl ép. pen ez utóbbi adja a mű jelentőségét, hiszen — s ezt a szerző jól érzékelteti —. e mechanizmus föltámasztása bizonyos körök kedvére lenne... A könyvet a Kossuth jelentette, meg. Ugyancsak a Kossuth Könyvkiadó újdonságai közé tartozik egy igényes monográfia, dr. Farkas László munkája, Egzisztencializmus, strukturalizmus, marxizálás címmel. A szerző nagy alapossággal vizsgálja a francia marxizáló irányzatok, így Jean—Paul Sartre és Claude Lévi-Strauss gondolatrend- szerének történeti és logikai kibontakozását. Elemzése nyomán az olvasó áttekin. test kap — a szerző iól megválasztott, szembesítő módszere segítségével — a marxizáló filozófiakoncenciók el. lentmondásos összetevőiről, s ennek kapcsán a téma körül zajló hazai és külföldi viták leglényegesebb jellemzőiről. „A tudományos és computer korszak szükséggzerűleg szocialista” — írja , Bernal professzor néhány esztendeje. igazát az is jól bizonyítja, hogy világszerte 'megnőtt a marxista gondolkodók érdeklődése a jövőkutatás iránt, s ez művek bővülő sorát eredményezi. Közülük most a Kossuth Léon Laval- lée munkáját — A marxista prognosztikáért — tette hozzáférhetővé. A három részre oszló könyv rendkívül érdekes gondolatokat sorakoztat fel a kutatás és fejlesztés lehetséges irányairól, a tervezés és az előrejelzés összefüggéseiről, a- kommunista társadalom termelőerőiről, a 2000. évig végbemehető gazdasági növekedésről. Bizonyos , értelemben , jövőkutató a kiadó egy másik, szintén gazdasági témájú újdonsága is, dr. Havas Gábor tanulmánya, a Beruházás és hitelezés. A szerző a gazdasági reform eddigi tapasztalatai alapján elemzi a vállalati beruházások finanszírozásának s vele kapcsolatban a hitelezésnek jövőbeni lehetséges módozatait, s néhány megfontolásra, de alapos vitára mindenképpen érdemes javaslatot tesz. Megjelent a Műszaki Lexikon II. kötete. A több, mint negyven esztendeje közzétett hasonló munka ma már inkább emlék, mintsem fölhasználható forrás, ezért a mostani, G-től M-ig terjedő részt is jogos- érdeklődés fogadhatja. Az első címszó a könyvben a gabonaemelő, míg' az utolsó az Mv7d/t, azaz, az atomreaktorok egytonnányi üzemanyagából nyerhető hőmennyiség jelölése. A Műszaki Könyvkiadó másik érdekes újdonsága Bizám György és Herczeg János közös munkája, a Játék és logika 85 feladatban. Nem kevesebbre, mint logikus gondolkodásra kíván szórakoztatva megtanítani frappáns példáinak seregével a szerzőpár, s hogy erre igény van. azt bizonyítja: ez már a második, javított kiadás. Markáns egyéniség szobrászművészeink csoportjában Vilt Tibor. Életművét bemutató, szép kiállítású, album alakú kötetet jelentetett meg most a Corvina Kiadó. Százesztendős a magyar műemlékvédelem. E jubileumot méltóan köszönti az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, Magyar műemlékvédelem 1969—1970 című kötetet. Hatodik darabja ez egy áldozatos hivatás eredményeit összefoglaló könyvsornak, s az előzőekhez hisonlóan igényes vállalkozás. Dercsényi Dezső tanulmánya tekinti át a száz esztendőt, s benne olyan híres feltárások, helyreállítások menetét, mint a visegrádi Mátyás-palota, a pécsi, az esztergomi, a soproni műemlék-mag megóvása. Emellett szakszerű beszámolókat olvashatunk a többi között a nagytétényi kastély- múzeumnál, a sárospataki ásatásokról, az esztergomi királyi kápolna falképeinek helyreállításáról. A könyv második része az 1969—1970- ben végzett legfőbb műemlékvédelmi munkák összefoglalását, valamint a műemlékvédelem 1966—1969 közötti bibliográfiáját tartalmazza. M. O. Született 1318 táján, nevét a Bogháthy családtól kapta. Bölcsője valószínű a mai Korhány domb környékén lehetett, ahol földvárra emlékeztető dombvonulatot vélnek a helyiek. A pápai összeírás szerint 1659-ben hatvan portája volt háromszáz lakossal, egy későbbi 1720-as pápai lajstrom már csak 17 családról, hatvanhét emberről beszél... Nyírbogát — a 654 éves község — azonban mégis megmaradt. Elég erősnek bizonyult, hogy átélje az évszázadok nagy viharait, járványokat, háborúkat. Nem pusztult el, mint annyi más falu, amellyel létezését a szájhagyomány és a régi iratok őrzik, dűlő- és határnevek- emlékeztetnek rájuk. Mai lakói láthatóan büszkék is községük ősi múltjára, ápolják hagyományait. Az öreg iskola falán márványtáblán örökítették meg a nevezetes évszámokat: 1968ban ünnepelte a község fennállásának 650., s az első iskola alapításának 420. évfordulóját. * Szekták alkonya A községhez való ragaszkodást mégsem elsősorban az emléktáblákról olvashatjuk le. Sokkal inkább a nyírbo- gáti emberek szorgalma, dolgos hétköznapjai, a falu képe; változó arculata jelentik az erősödő kötelékeket az ősi fészekhez. Volt idő a felszabadulást követő években, amikor Bo- gáton is sokan „a földi lét” ellentmondásos, bonyolult, változó világa helyett a túlvilág felé fordították a figyelmüket. A „bethánista” gyülekezetek valóságos zarándokhelye volt a község, ahová a Tiszántúl községeiből százával, ezrével jöttek a vallásos „majálisra” sereg- lök. A CE szövetség — Cél Egyenesen Krisztushoz — vallásos .táx'gvú színelőadásai, kórushangversenyei, melyek általában szabadtéren nagyszámú közönség előtt zajlottak. a szellemi "szomjúságról is tanúskodtak. Mi mással is magyarázható, hogy a földosztást követően, — 4550 holdat osztottak ki 470 föld nélküli család között és 285 házhelyet, — első ' dolguk volt ingyen munkával közös otthont építeni a kultúrának. S azóta is nagyobbítják, csinosítják a művelődési házat, igyekeznek a mai igényekhez alakítani... Még a járási székhelyről, Nyírbátorból és egy sor szomszéd községből. Nyírgépéről, Nyírcsászáriból, Kis. létárói, Encsencsről is jönnek a fiatalok, ha hírét veszik. — Mert egy fél órát hűtöt- ted a hideg vízben. Mindent az se bír! — Én sem! Bálint hallgatott. Csend lett a szobában. A fiatalasz- szoyy megvetően mérte végig. — Gyere — fordult a titkárnőhöz —, hozd rendbe magad. — Bele akart karolni. de Némethn'é nem engedte. Szűcsné szeme összeszűkült. Utána ment. bevágta az ajtót. Székely újra az ablakfának támaszkodott Fáradtan nézett maga elé. Izzadt voltv poros és olajos, mint Pomera. Épp csak köpenyt viselt. Pomera körülhordta kifejezéstelen tekintetét a kávépety- tyes falakon, s mint, aki ele- g 'átott. e a szemét úira. Bálint az ablakhoz lépett — Ezt a cirkuszt! — Érezte hogy nevetséges. El akarta ütni a dolgot könnyedén. — Azt hittem, kitört a háború. Csak nők kezébe adjon ac ember valamit! Székely erőltetett mosoly- lyal bólintott. Nem felelt. — Pomera bácsi — fordult Bálint az öreghez. — Hangot váltott: — Értse meg- tudni akarom, mi történt 0 A ventillátor egyenletes bugással ingott jobbra-balra; mintha csóválná a fejét. Pomera felhúzta a vállait. hogy Bogáton fővárosi" művészek lépnek dobogóra. Nem ritka itt s a vendégszereplő művész —-• többnyire népdal-, magyarnóta- és táncdal- énekesgk, parodisták. De nem rég látták vendégül — a tsz jóvoltából — Gerő János írót, mezőgazdasági szakíró is járt a községben. Fürdő, étkezde Azt is hallottuk, a szellemi világosság ellenlábasai is megfordulnak a faluban. S van még egy kevés ház, ahol meghallgatják az öt év múlva világ végét jósló szavaikat. A három szekta közül a jehovisták a legbuzgóbbak. Megpróbálják a fiatalokat is megnyerni a túlvilág számára, de egyre kevesebb sikerrel. Mosolyogva említették a faluban, hogy a KISZ-klub táncestéin a legmodernebb „Éva” szoknyában egy szektacsalád ifjú tagja ropja a táncot. Az új, a változó úgy látszik ezer és ezer színben — olykor éppen Éva szoknyában — tör utat magának. Vannak ettől komolyabb, egyben nehezebben sarjadó hajtások is. Palóczi Lajosné fiatal képviselőasszony említette; először megütközték az emberek a javaslaton, hogy a tsz központjában üzemi étkezdét. építenek. Minek? — kérdezték a parasztemberek. „Úgyis megszoktuk már az otthoni kosztot, vagy a mezőn a szalonnát.” A tsz-étkezde az idén elkészül, s valószínű nemcsak a tizenhat agrárszakember ül majd az asztalokhoz, akik olykor nem érnek rá hazamenni ebédelni. Amennyire idegenkedtek a tsz-parasztok a közös étkezdétől, annyira természetes kívánságnak tartották, hogy a tsz építsen számukra tisztasági fürdőt, zuhanyozót. 72-ben az állattenyésztő, vagy gépszerelő se szívesen megy végig a falun koszos ruhában. Épül a fürdő is. „Pénzes nagybácsik...“ t Hogy a falunak már erre is telik, jelzi: a dolgos nyír- bogátiak a mán kívül a holnapra is gondolnak. Nyolc egyetemet és nyolc középfokú technikumot végzett agrárszakembere van a Rákóczi Tsz-nek. ötszáz dolgozó és háromszáz nyugdíjas, járadékos tagot számlálnak. Az egy tagra jutó éves jövedelem elérte a 23 ezer forintot. Ez az összeg bizonyára több is lehetne, ha nem tartalékolnának néhány milliót, hogy ne élje meglepetés őket. — Na! — bíztatta Bálint, mert legalább megmozdult az öreg. — Na, beszéljen! — Tudja azt maga... Hangok hallatszottak az előtérből. Visszajöttek az asszonyok. Mintha nem történt volna semmi. — Megmutatom a K/5-öst — mondta Námelhné. Halkan beszéltek mögötte. Bálint idegesen járkált fel-alá. — Ezzel a viselkedéssel nem megy semmire — mondta az öregnek. — Csak magának árt. Mennyi idős maga? — Ötvenöt. — Öt év múlva nyugdíjba megy. Figyelmeztetem: térjen észhez. Tönkreteszi a jövőjét. — A jövömet? — nézett fel Pomera. — Azt! Mért vágta össze? — Mert nem kell. — Ki mondta magának? — Székely kartárs. — Hogy összevághatja? — Hogy nem kell. A két nő az ablakhoz ment, a művezetővel beszélgettek. — Az ott magukkal szembén a prés — mondta valamire Székely. — Ősszel a kocsik tengelyig merülnek a sárba, mert a betonút mélyebben van, mint az udvar szintje. — Székely kartárs! — csattant fel Bálint. — Legyen szíves mondja el, hogy történt !' A tsz-nek saját újságja is van, „kéziratos sajtó ez”, de kiválóan alkalmas a tagság tájékoztatására, a gazda felelősségének erősítgetésére, a helyi hírek közlésére. Évente 25—30 ezer forintot szavaz meg a tsz-közgyűlés a fiatalok klubjának, amely eddig a tsz épületében kapott helyet. Szűknek bizonyult a hatvan—nyolcvan fiatal befogadására alkalmas helyiség. A fiatalok „beköltöztek” a községi művelődési otthonba. Kertelés nélkül elmondták, hogy a fiatalok klubjának szinte egyetlen programja a tánc. Egy ideig megfelelt a gépzene. de egyre több fiatal kezdte emlegetni, szívesebben táncolnának élő zenére. Ottjártunkkor épp a fiatalok „küldöttségével” tárgyalt a községi tanács elnöke, Vadon Miklós. A zenekart alkoto három fiatal ugyanis „letartatott” a debreceni Bizományi Áruházban egy dobfelszerelést és egy erősítőt. De pénz nincs rá. „Pedig már saját szerzeményű számaik is vannak” — érveltek, támogatást remélve indultak tovább, a másik „pénzes nagybácsihoz”, a tsz elnökéhez. Nem tudjuk sikerült-e a küldetésük, de azt a község vezetői is megjegyezték: a fiatalok kívánsága, ha nem is szent, dé általában teljesülni szokott. Egy kimutatással adták meg a magyarázatot: az ötszáz dolgozó tsz-tag közül 106 azoknak a fiataloknak a száma, akik még alul vannak a 26 évükön. Ha a munka végét megfogják a fiatalok — külön ifjúsági brigádja is van a Rákóczi Tsz-nek — nem sajnálják tőlük a pénzt, a KISZ-klub felszereléseire, országjáró kirándulásra... Egy sor dolgot helyi erőforrásokból megtudnak oldani, amellyel egy-egy lépcsőfokkal megint előbbre jutnak, így a községhez tartozó Ist- ván-tanyán, ahol körülbelül nyolcvan család lakik, Tsz- kltroot építettek. A tanyai KISZ-fiatalok is kulturáltan eltölthetik itt szabad idejüket. Bent a községben a könyvtár állománya szorul szaporításra, a valamivel 4000 lakos fölötti község — a művelődési otthon vezetőjének tájékoztatása szerint — 6500 kötettel rendelkezik. Ez a lakosság számához viszonyítva kisebb a megyei átlagnál. Itt elkelne még a kulturális alapokból jó néhány ezer forint. Klub a tanyán A községi tanács évi negyvenezer forintot költ a művelődési otthon fenntartásáSzékely visszafordult az ablaktól. Fáradt hangon válaszolt. — Ugye, kellett négy új eleje a hatszázkettesekhez. Komplett. Nem volt a raktáron. "Kiadtam Pomerának? — Miért Pomerának? — ö a legjobb lakatosom. Univerzális szakember. — Aztán? » — Aztán egy hét múlva megjöttek az újak. Tizenkét darab. Mondtam neki, hogy amit eddig csinált tegye félre, talán még egyszer szükség lesz rá Kihozattam az újakat a raktárból. — És? — ö meg hozzákezdett a szereléshez. Először,rumlizott, odavágta a" kalapácsot, hogy ő nem segédmunkás, aztán hozzáfogott. Este bennmaradt és a félkész munkát, amit félbehagyattam vele, összevágta apró darabokra. — Időbérben csinálta? — Nem. — Jó forint volt rajta? — Nem. — Hát akkor?! Mért rumlizott? — Szerette csinálni. Komoly munka volt. Szép munka. Szakmai sovinizmus — gondolta Bálint —, vagy hogy mondják ezt... — Most sem értette. Mi haszna volt ebből az öregnek? — Maga ellenőrizte a műhelyt mielőtt elment? — Ellenőriztem. Üres volt. — Maga hol bujkált?! — kérdezte az öregtől. — Nem bujkálok én senki elől — nézett fel Pomera. — Még a Székely elől sem. — Hol volt. mikor Székely ellenőrizte a műhelyt? — Talán a klozeton. Mit tudom én... Szűcsné valamit mondott az ablaknál félhangosan, de Bálint nem értette. A két asszony nevetett. — Tudja milyen értéket tett tönkre? Legalább hétezer forint. Megfizettetem! Pomera hallgatott. — Átadom az ügyészségnek, érti? Tudja, mi ez?! Szabotázs! Magának mindegy? Le fogják ültetni! Pomera egykedvűen nézett vele farkasszemet. — Rám itt úgy sincs szükség — mondta. Bálint a fejét fogta. — Ez tényleg megőrült... ki mondta ezt magának? — Tudja azt maga is... Itt • csak segdémunkások kellenek. — Maga szabadkézből akar dolgozni, mint harminc évvel ezelőtt? Nem érti, hogy olcsón kell termelnünk? Nem érti, mi a nagyüzem? — Értem én. Amit én tanultam, arra nincs szükség. Értem én. Bálint lerogyott a székre. Azelőtt az ilyen embert egyszerűen kirúgták. Most ő töltheti vele a drága idejét. — Maga mit szól ehhez? — kérdezte a művezetőt. Székely fáradtan nézte. — Nem tudom. — Maga mit csinálna vele? — Nem tudom... — Fegyelmi elé fogom állítani! És maga lesz a bizottság elnöke. Akkor mit csinál? — Most még nem tudom. A fiatalasszony mögött becsukódott az ajtó. Bálint észre sem vette, mikor elköszönt. Kimerültén dőlt hátra. — Szóval, nem tudja... De azt tudja, hogy a vezető felelős a beosztottjaiért? — Legfeljebb fegyelmi elé állít engem is. Bálint a ventillátor kapcsolójával babrált. Kikapcsolta és elindította megint. Ezt kár volt mondania. Székelyt is kikészíti ez a hőség. Majd máskor beszél vele. Fáradt volt — Menjenek le — mondta a két embernek, — majd még találkozunk. A titkárnő még mindig az ablaknál állt. "Fegyelmezett arcán nem látszott indulat. — Mit csináljak vele? — nézett rá Bálint. — Hagyd futni. — Nem tehetem. A hétezer forintot még csak elkenném valahogy. De nem teremthetek precedenst. És megtudhatja valaki. Te, ez az ember őrült, ugye? Némethné nem felelt. Bálint előrehajolt. — És én7 — ordította. — 'Én ne őröljek meg? Minden az én nyakamon van! És ilyen tébolydában dolgozom! — örültek között! — Rácsapott az asztalra, egy üvegszilánk felsértette a kezét. — Az isten verje meg! — szisszent fel. Szájába kapta a tenyerét. — Csillapodj — mondta Némethné, és újra letörölte az asztalt. Aztán a gép mellé ült, dolgozni kezdett. Mindketten hallgattak egy darabig. Bálint zsebkendővel törölgette a nyakát. — Ne főzzek mégis egy kávét? — kérdezte később az asszony. — Főzzél... De vigyázz! — Vigyázok. — Holnap szombat — mondta Bálint. — Menjünk ki a telepre délután. Dög- lesztö ez a meleg. — Meglátjuk... — Némethné a férfi háta mögött elmosolyodott. Odatette a kávét. ★ *A szerzőt 1972-ben József Attila-díjjal tüntették ki.