Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

1972. július 16. KS5,®7-MAGYAR0RSZÄG S oldal Egy nyíregyházi felmérés tanulságai Munkások Szabolcsban ' HA AKAR CSAK HAT ES* X Jűji'í I/O V LL 11 IS azt Kérdezi az ide látogató, hogy mi Nyíregyháza legna- gyuab gonuja, a varosiaKoK itgioDDje az első helyre a lodiaiKoztatast tette volna. Azóta goruoa moara szapo- roataK az uj muiiKaheiyeK ma már húszezer liziKai munkás dolgoziK Kizárólag a varos ipara oan. A városi panüizousag iegutoDbi üre­sen, anoi a nyncgyaazi ipari uzerneK munKasai osszetcte- , let, neiyzetet vizságauáK, vi- tanaK, einairgzott egy mon- . aat, ameiy megnatarozó. „na , csupán ezi a változást er can. vocna el a feLszauaaulás óta euett huszonriet esztendő so- , tun, mar annor is megette vonta az erőfeszítéseket. ’ Ay pártbizottság tagjai szo- ciogranai aiapos^aggd, tuao- manyos eszKozoKKei Készült eioterjesztest KaptaK kézhez, üraemes eoooi nenány Figye­lemre meito auatot itt is Közre­adni. Nyíregyháza 39 ipari üzemében tettek fel kérdése­ket 14G9 — a termelésben köz- yeuenul részt vevő — munKas- nak. A reprezentatív felmé­résre adott válaszok hű tük­rét adták a nagyobb egész- . nek, s szembetűnő változáso­kat mutatnak. ■ Ide kívánkozik egy adat: a város ipari üzemeinek terme­lése az elmúlt három évben két és fél milliárd forinttal növekedett, s meghaladta az az öt és fél miiliárdot! A munkások száma ez idő során közel hatezerrel lett maga­sabb. A minisztériumi ipar­ban tízezren, a tanácsi, a szö­vetkezeti iparban és az építő­iparban szintén tízezren dol­goznak kizárólag fizikai mun­kások. MI JELLEMZI A VAROS MEGNÖVEKEDETT MUN- KÁSQSZTrxo^iT? — teszik fel a kérdést az anyag össze­állítói, s mindjárt választ is adnak rá. A munkások hat­vankét. százaléka a férfi és harmincnyolc százaléka a nő. Szinte teljesen hasonló az arány, mint az országos és városi átlag. Fontos jellemző­je a nyíregyházi munkásság­nak, hogy fiatal. A megkér­dezettek negyvenhét százalé- ' ka — s ez a helyzet általában is — harminc éven aluli. Ez a sajátosság mindenképpen kedvező a munkássá válás folyamatát illetően és lehe­tőséget ad a szakmai színvo­nal növeléséhez is. De egyút­tal újabb gondok forrása is. A számszerű növekedés ugyanis negatív hatással volt a vállalatok szakemberellá­tására : arányaiban kevesebb a szakmunkás, több a beta­nított. s főként a segédmun­kás. Ipari üzemeinkben a dolgozók csak mintegy egy- harmada szakmunkás, s ezzel nem érjük el sem az országos átlagot, különösen nem a vá­rosok átlagát. Az összes szak­munkás 83,5 százaléka férfi. Ez mutatja, hogy milyen nagy szükség van a munkahelyi képzésre, a szakmai tanfo­lyamokra. A munkások csak mintegy 2.5 százaléka származik a me­zőgazdaságból, s 3,8 százalé­ka értelmiségi foglalkazási ágból. Nagy részük (40 száza­lék) az iskolapadból, illetve (30 százalék) a háztartásból és a kisiparból ment az üze­mekbe. A munkások nagy része tehát felvétele előtt nem vett részt közvetlenül a termelésben. A tennivalókat mutatja, hogy a munkások csak 43 százaléka dolgozik tíz, vagy több éve az iparban, az az iparban munkát vállalók egy része nehezen szokja meg a zárt munkahelyet, s igen sok a földhöz is ragaszkodó, lígvnevezejt kétlaki közöttük. Nem kis probléma, hogy a munkások harminc százalé­kának nincs meg a nyolc ál­talános iskolai osztálya sem, hogy negyven százalékuk nem lakik a városban, hogy nagymérvű a fluktuáció E mozgás következtében csak az elmúlt esztendő során ti- zenkéte'”'0" ’“otek ki és be a munkahelyekre. Ennek oka a magasabb bér, s még inkább a jobb munkakörülmények reményében keresendő. BEHATÓAN FOGLAL­KOZTAK a jelentésben a nyíregyházi munkások anya­gi helyzetének alakulásával is. A munkások átlagos havi bére 1968 és 1971 között a minisztériumi iparban 8, a tanácsiban 16,8 és a szövetke­zeti iparban 29,8 százalékkal növekedett. Változások szük­ségesek az arányoknál, de az évi átlagos 3,6 százaiéKos át­lagbér-növekedéssel sem tud- taK a céloknak megfelelően alakítani a reálbéreket. A nagyarányú változással is csapun iojj forint a nyíregy­házi munkások havi beralta- ga. Ezen belül a minisztériu­mi iparban . 1782, a tanácsi iparuan 2002, a szövetkezeti iparban pedig csupán 1745 fo­rint az egy munKásra jutó havi átlagpér. A bérnöveke­dést tooü nelyen gátolia az in­tenzív létszámnövekedés, s az élelmiszeriparban például az, hogy ez az ágazat a legutób­bi két évben nem tudta tel­jesíteni a tervét, ugyanakkor az idényjelleg is erősen hat a kereseti színvonalra. Helyes, hogy a vállalatok többségénél érvényesül a törzsgárda kialakításának tö­rekvése, ennek eredménye, hogy a kezdő és az idősebb munkások bére között már jelentős különbségek találha­tók. Ahhoz, hogy a havi jö- delemben meglévő mintegy tizenkét százalékos elmara­dást a város üzemei fokoza­tosan megszüntessék és meg- közetítsék az országos átla­got, ahhoz komplex haté­konysági növekedést kell el­érniük. Ennek az alapja a jobb munkaszervezés, a mun­kások összetételének (szak­képzésének) tudatos javítása, s az, hogy vállalataink a ré­szesedési alap terhére is hajt­sanak végre bérfejlesztést. Az elmúlt évtizedben hu- szonnégyezerrel növekedett a város lakossága, s ezt az üte­met követni tudta a foglal­koztatás — ez valóban nem lebecsülendő eredmény. A városban már nincs férfi munkaerő-kínálat, a nők munkába állításának azonban jelentős tartalékai vannak — természetes, hogy számukra kell elsősorban új munkahe­lyeket létesíteni. NÖVEKEDTEK A MUN­KÁSOK KÖZVETLEN ÉS KÖZVETETT JUTTATÁSAI is. Néhány példa; kiterjedt az üzemi étkeztetés: Nyíregy­házán 80 vállalat öt és fél ezer dolgozója kap üzemében ebédet jelentős kedvezmény­nyel. Több üzemben épült új öltöző és fürdő, számuk azon­ban közel sem kielégítő. In­tézkedéseket — megyeieket és vállalatiakat egyaránt — sür­get az a tény is, hogy a meg­kérdezettek 18 százaléka vett részt csupán az utóbbi tíz év­ben vállalati, illetve szakszer­vezeti üdülésben. Egyértelmű a feladatuk a pártszerveze­teknek és az szb-knak, előnyben kel' részesíteni a beutalók elosztásánál a fizi­kai dolgozókat, ösztönözni kell erre őket, s meg kell vizsgálni a tömeges üdülte­tés feltételeit. A pártbizottsági ülésen sok szó esett az üzemorvosi ellá­tás gondjairól is, hiszen a je­lenlegi hálózat, óraszám a minimumot sem éri el. Nyír­egyházán egyetlen ipari üzem­ben sincs főállású üzemor­vos! A mellékállásban törté­nő rendelés gyakorlatilag re­ceptek felírására szorítkozik, s nem a munkahelyi ártalmak megelőzésére, gyógyítására. Érdekes képet mutat a megkérdezett munkások la­káshelyzete. Saját háza van a válaszadók 44 százalékának, csak 14 százalék a főbérlő, s 42 százalékuknak megoldat­lan a problémája. A pártha­tározatok eredményeképpen az utóbbi évben már a kiske­resetűek, a fizikai dolgozók részesülnek elsősorban a ta­nácsi bér-, illetve a szövetke­zeti értékesítésű lakásokból, az előbbinek 56,1, az utóbbi­nak 44,8 százalékában. Mint a pártbizottság megállapítot­ta: indokolt, hogy az ala­csony jövedelműek javára to­vábbi előnyöket adjanak a lakáskiutalási rendszerben. A munkások életszínvona­lának jelentős befolyásolója az áruellátás. A válaszokból kitűnik, hogy elismerik a vá­ros kereskedelmi hálózata bővítésére történt erőfeszíté­seket, de joggal kifogásolják a hús- és hentesáru, a zöld­ség- és gyümölcskínálat elég­telenségét, a választékhiányt, az olcsóbb cikkek és a gyer- mekruha-kínálat szegényes­ségét, valamint, hogy a zöld­ség-gyümölcs árak sem a pénztárcájukhoz igazodnak. A munkásaszonyok nagy gondja, hogy nincs elég ol­csó, félkész étel. A szolgálta­tás helyzete is kritikán alu­li, amiben nagy feladatai vannak az állami és a szövet­kezeti szektoroknak. Mindezek mellett is jelen­tősen pozitív a munkásság anyagi helyzetében végbe­ment változás. Mutatják ezt a munkáscsaládok ellátottisági adatai. Száz családra Nyír­egyházán 84,8 rádió, 75,3 tele­vízió, 73,1 mosógép, 40,2 por­szívó, 38 hűtőszekrény, 28,4 motorkerékpár és 6,3 sze­mélygépkocsi jut — s ez mind a dinamikus iparfej­lesztésnek, mind a keresetek növekedésének köszönhető. öt üzem száz munkásával ismertették a pártbizottság elé kerülő anyagot, s vélemé­nyüket „figyelembe vették a végleges összeállításnál, a vi­tánál. Izgalmas, a figyelem középpontjában lévő téma volt ez, amelynek a jelentősé-1 gét jól tükrözték a szenvedé­lyes és okos javaslatokat adó felszólalások. Ha csak a szak­munkásképzés, a dolgozók es­ti általános és középiskolai képzésének nagyarányú foko­zására tett Intézkedések kö­vetelését nézzük, már akkor is azt mondjuk: olyan anyag birtokába került a városi pártbizottság, amely e témá­ban hosszú időre megszabja döntéseit. De a beszélgetés a nyíregyházi munkások hely­zetéről tovább folyik: az anyagöt, a határozatot meg­küldik valamennyi érintett szervnek, vállalatnak, s a pártszervezeteknek. Azzal, hogy a leginkább érintettek­kel, a munkásokkal üljenek le, szembesítsék velük az egyesített mondanivalót, s hasznosítsák is azt. Kopka János — Az éven beindítottuk. Tavaly is kísérleteztünk, de akkor valahogy nem alakult ki — mondja a párttitkár, Márton János. — Előadódnak’ olyan dol­gok, hogy szénahordás, mű­trágyapakolás, akkor bese­gítünk — így a kőműves Dudás József. — Azt a Márton elvtárs tudja, nála vannak adatok — hárítja el a kérdést a szocialista brigádokról az elnök. „Tulajdonképpen csak lát­szat, hogy egyáltalán szocia­lista brigádokról beszéljünk Balsán, a Petőfi Termelőszö­vetkezetben” — fogalmazza meg magában az első be­nyomásokat az újságíró. Hogy mentse a menthetőt, ezt próbálja kimagyarázni Bán György is, a Tisza men­ti Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének munka társa, aki a munkaverseny- nyel foglalkozik. — Termelési brigádok vol­tak, most alakulnak át szo­cialista brigáddá — magya­rázza hévvel. A gondolatok tovább go­molyognak: „Talán senki sem tudná hirtelen meghatározni kö­zülük, hogy mitől szocialis­ta egy brigád. Az, hogy nincs brigádnapló, hogy a munkások jószerivel azt sem tudják, mit ajánlottak (el, beszéltek meg néhány hónapja, mind erre utal. Dolgoznak, mert a tsz-ben ugyanúgy dolgozni kell az építömunkásoknak, a szere­lőnek, a traktorosnak, mint másutt, az iparban. Vagy itt, Balsán még attól is jobban?” Ennyi, korántsem rosszin­A NEVE: NYÍRFA Egy fiatal vállalat szárnybontogatása Szép neve van a Nyírbáto­ri Faipari Vállalatnak: NYÍR­FA. így szerepel az alapító- levélben is, melyet ez év ja­nuár elsején kelteztek. Hal hónap telt el azóta. Központ­ja Nyírbátor eldugott helyén van, egy volt gazdasági isko­lában, ahol később az Üj Ba­rázda Tsz is székelt. — Innen az utca neve is. Iskola utcának hívják — új­ságolja Jakab Tibor, az új vállalat igazgatója, akinek ugyancsak sok gond nyomja a vállát. Egyedi bútorok, belső építészet De reménykedik. E telep­helyről nőtte ki magát a Csepeli Motorkerékpárgyár nyírbátori üzeme, itt készí­tették az első cipőket, ami­kor letelepült az Auróra. — Mi vagyunk a harmadik üzem, amely innen indul — mondja az igazgató. A NYÍRFA-nak két telep­helye van: Nyírbátor és Nyírbéltek. A járási székhe­lyen gyártják júliustól a gyalupadokat az egész or­szág részére. Ezen kívül fa­ipari szerszámokat: gyalukat, fafűrészeket, hajókhoz vo­nómérőket készítenek itt ha­marosan. Nyírbélteken a mé­rővesszőket, tanszereket (vo­nalzót, rajztáblákat, tolltar­tót, szögmérőt stb.) gyárta­nak. Tanácsi üzem. Most már 100 fölött van a mun­káslétszám. S azzal „dicsek­szik” az igazgató, hogy az első havi termelési értéknek júniusban már a háromszo­rosát termelték. A vállalat fejlődése, jövő­je elkötelezettséget, hivatás- szeretetet. szorgalmat igé­nyel. Legnagyobb gond most a műszaki gárda biztosítása. Jakab Tibor, az igazgató, köz­gazdász. Ért a faiparhoz, melyben 14 éves gyakorlata van. Szálkáról került ide. In­nen jár át mindennap. Egy közös irodában dolgozik min­denki. Zsúfoltság van. Most kapcsolják be a villanyveze­téket is. — A faipari szakmát a megye iskoláiban alig isme­rik. Pedig nagy jövője van. Talán az egész Szabolcsban alig van 10 faipari mérnök. S ebben az iparágban több mint 10 ezer embert foglal­koztatunk — újságolja az. igazgató. Az igazgató ezt jól tudja, hiszen az MTESZ Fa­ipari Tudományos Egyesüle­tének megyei titkára is. So­kat tesz. azért, hogy a fiata­lok ezt a szakmát válasszák. Veres Andor jeles tanulót addig agitálta, míg az nem jelentkezett Sopronba a fa­ipari egyetemre. Elkísérte a felvételire is. Részére helyet biztosítanak az üzemben és már az elképzelés is megvan. — Bútortervező- mérnököt szeretnének belőle nevelni, mert az ötödik ötéves terv első évében itt új telep épül, ahol egyedi bútorokat gyár­tunk és belső építészettel kí­vánunk foglalkozni — ma­gyarázza. Levét az igazgatótól Gond a szakmunkásgárda biztosítása is. Falvakban fel­kutatták a fiatal asztalosokat és felvették. Ezeket tanfo­lyamra küldték. Ök tanít­ják most a többieket. Sok most szabadult fiatal szak­munkást vettek fel. A csarnokban nagy munka folyik. Az asztalosok éppen kőművesmunkát végeznek. Saját munkahelyüket alakít­ják ki. — Ássuk a beállításra ke­rülő faipari gépek villamos vezetékének a földelő árkát — mondja Feranczi Sándor, a fiatal szakmunkás. Mellet­te dolgozik Kiss István most szabadult asztalos is. — A jövő héten, már az átalakított 'épületben „pö­rögnek” a gépek — így Kiss István. És sorolja, mi minden kerül ide. — Azért csináljuk mi, mert így a termelést koráb­ban meg tudjuk kezdeni. Ma­gunknak alakítjuk ki, s úgy, hogy jó legyen — mondja Ferenczi Sándor. Ök is és a többiek is itt szeretnék jövőjüket megala­pozni. Kívánságuk, hogy ta­nulhassanak, érettségit te­gyenek. Többen a környező falvakból járnak be. Kiss István Nyírgyulajból. Aszta­los a szakmája. — Hány napja? — kérdi az igazgató. — Vagy kéthete. Kisiparosnál tanult. Levél­ben Kereste meg az igazgató, lenne-e kedve itt dolgozni. Így került ide. Ű is és sokan másgk. Alakul a szakmun­Nyírbátorban kásgárda. A nyírbátori üzem­ben július közepén állítják be a 15 faipari gépet, s meg­kezdik a termelést. Szerző­dés szerint dolgoznak. A tel­jes termelés: kapacitást ..le­kötötték.” Ez évben 1200 gva- lunadot, 14 000 kézigvalut, 20 000 asztalos- és cservágó fűrészt gyártanak. Most az izgatja az igazga­tót, hogv jönnek ide be a rossz úton a kamionok. Ezen kelle­ne segíteni. Jövőre már 20 millió Iparosodik megyénk egyik legmostohább tája. Nyírbélte­ken most kezdik építeni az 1200 négyzetméteres új üzem­csarnokot több mint 8 mil­liós beruházásból, a megyei tanács fejlesztési alapjából. Jövő év első felétől már itt készül majd valamennyi ter­mék, hogy Nyírbátorban megkezdhessék a nagy beru­házás megvalósítását. A me­gyei tanács vb az iparfej­lesztési politikát a követke­zőkkel indokolta: „Javasla­tunknál figyelembe vettük Nyírbátor és vonzáskörzeté­nek demográfiai adatait, amely szerint a már ismert fejlesztések mellett is 4800 fő munkaerőfelesleg várható 1975—1976 végével. Ennek felszámolásáért dol­goznak. Szép, de egyben ne­héz küldetést vállal a NYÍR­FA szakmunkásgárdája és vezetője, JAKAB Tibor. Nem lesz könnyű a munkásosz­tály kialakítása, nevelése. Olyan emberekből verbu­válódik egy része, akik „teg­nap” még a földeken dolgoz­tak. Jövő évben a nyirbélte- ki üzemben már 20 millió forint értékű terméket gyár­tanak, s mintegy 150—200 családnák adnak kenyeret. S, hogy könnyebb legyen, a fő­városból hozatott mérnököt, nyugdíjas mestert, hogy ta­nítsák a munkásokat a gé­pek kezelésére, javítására. Készül már az első kollek­tív szerződés is. És ez jelzi: munkásság alakul, amelynek jogai és kötelezettségei lesz­nek. Gondoskodnak a dolgo­zók részére szociális ellátás­ról, fürdőről, öltözőről és a közétkeztetésről, taníttatá­sukról. Munkásság születik, for­málódik a sívó homokon. Farkas Kálmán A MÉRCE dulatú feltételezés már-már vádnak beillijt. — A múlt évben is ez volt a baj, megcsináltuk a szer­ződést, aztán nem admi­nisztráltuk le — jellemzi a mai időkre vonatkozó álla­potot a párttitkár. — Színházba nem me­gyünk egyszerre, azt ki­hagyjuk — szögezi le a kul­turális vállalásokról Czin- ger József, az építőbrigád vezetője. A sok faggatásra kiderül egy, s más róluk, amit a brigádokról tudnak. „Másutt, ahol minden ap­róságot beírnak a brigád­naplóba, egészen jól megél­nének belőle” — ötlik fel a gondolat. A műhelyben 10 százalé­kos anyagtakarékosságot vállaltak. Hárman esti gim­náziumba jelentkeztek. Ara­tás után kirándulásra ké­szülnek. Az építőbrigádnál, aki közéjük került más em­berré vált, „megtanították” rendesen dolgozni. Munka előtt az újságban olvasotta­kon. tv-ben látottakon vi­tatkoznak. Egyik munkatár­suk családi házát a brigád tervén felül építik fel a fa­luban. — Volt már rá eset sok­szor. hogy szombat, vasár­nap csinálni kellett. ami jött. Nem féltünk tőle — beszél Deák Ferenc, az épí­tőbrigádból. Közben a brigádvezetők is csak az újságok, rádió, tele­vízió révén hallottak arról, hogy decemberben a párt Központi Bizottsága foglal­kozott a munkaversennyel. Sok helyütt azonnal megvi­tatták az alsóbb fórumokon. Itt a tsz vezetősége, a párt­vezetőség nem foglalkozott^ különösebben vele. ★ Mártoif Jánosné egész nap, reggel öttől délig az eszter­gapad föl éhajol. Nyári idő­szakban hét órát dolgozik, különben négyet. Megállása •nincs sok, kell a csavar, az alkatrész, amit másutt alig lehet beszerezni. Őrá pedig bizton számíthatnak. v — Ha mind ilyen volna — említi az elnök. Hogy milyen? Mártonná így mondja: — Ha az udvaron találok egy csavart, ami nem jó, behozom, csinálok belőle ki­sebbet. A 10 emberből álló szere­lőbrigádnak Mártonné a ve­zetője. — Olyanok az előzmények, gyárban tanültam a szak­mát, gyárban nevelődtem — magyarázza az esztergapad mellett Mártonné — én az­után meg merem mondató bármi van. Ahol egy nő van. és ennyi férfi, ott jobban hallgatnak rá. «I ★ — Szabad szombatot a tsz- ben? — legyintenek. — Pihenünk eleget, ami­kor esik az eső — vélekedik a főagronómus. — Igen, mert látják, hogy az eljárók pénteken este ott tivornyáznak a kocsmában. Azért fáj olyankor a szí­vük érte. — Hogy a telepre italosán bejöjjenek? — csodálkozik el a kapusasszony. — A nyá­ron egyszer akartak. Nem egy időben mondott mondatok. De a gondolat összekapcsolja őket. „Különleges ez a tsz. Dol­gozni kell, ez az emberség első mércéje... aztán a má­sodik is, harmadik is.” Első a gazdaság. Ezért nem kíméli magát a vezető se. Hat kombájnnal az ezer­holdas aratás nem gond. Ám a beszállított búzát, mivel az építőbrigád estig nem tudta a magtárba „tenni”, utánuk a vezetők fogták meg a lapátot, mert a ter­ménynek tető alatt kell len­ni. Éjfélig lapátoltak. „Társadalmi munka, igazi társadalmi munka” — kíséri a ténymegállapítást az újabb gondolat, ami töpren­gésre késztet. A tagok egyi­ke csak annyit mondott: „Jó a kolektív szellem.” Elcsé­peltnek hangzott elsőnek. Aztán a sok kis apró tény, kimondott és ki nem mon­dott dolog bizonyított. A balsai Petőfiben nem mondtak igazat azzal hogy vannak szocialista brigádok. A szervezeti keret „hibád- zik”. Papíron nem léteznek. Helyette élnek, dolgoznak. És ez a több, az igazi. Lányi Botond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom