Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-10 / 135. szám
*m. itfnius mICEL1T-WA(jY AROUSE Äö «. oldat Az első helyezett Ünnepség a vállaji Rákóczi 7 ermelőszövetkezetben FAO- segítséggel Európa-hírű bemutatóiizem Rakamazon A tsz állattenyésztési telepén hat betonsilóban egyenként 9—10 ezer mázsa frissen vágott zöldet tartósítanak. A képen: az öntözéses legelőről gépekkel betakarított zöldet lánctalpas erőgépekkel préselik, majd szalmával takarják. Csűrös Jánosnak, a vállaji Rákóczi elnökének kis tanácskozószobája nemigen alkalmas annyi ember fogadására, mint amennyi hivatalos volt erre az ünnepi, kibővített vezetőségi ülésre. Azért mégis megvoltunk, összehordtuk az irodákból a székeket, kicsit összébb toltuk. És jó barátokként ültük végig ezt a kis ünnepséget, amihez hasonlón igen ritkán vehetünk részt. Dr. P. Szabó Gyula megyei tanácselnök-helyettes ünnepi beszédéből: „A díszoklevél, amit most az 1971-es esztendőben meghirdetett termelési versenyben elért igen megtisztelő első helyezésért átadok — jelkép. Jelképe annak a szűnni nem akaró szorgalomnak, amivel ez a község, ennek a falunak a lakosai, ennek a termelőszövetkezetnek a dolgozói évről évre jobban építik közös gazdaságukat, nem szorulva senki más segítségéré. Talán észre sem vették, hogy a legjobbak közé küz- dötték fel magukat. Kérem, őrizzék meg ezt az eredményt. Sok termelőszövetkezetünk volt már hasonló szinten. Aztán visszaesett. Itt ez nem fordulhat elő. Külön öröm, hogy itt megbecsülik a fiatalokat, szerepet kapnak. Az egyéni paraszt életében is így volt régen. Az apa maga mellé vette, tanítgatta a fiát, egyre többet bízott rá. És amikor kiesett a munkából, volt, aki folytassa helyette. Ezen múlt a család boldogulása. A nagy közösségé — a nagy családé — is ezen múlik. örülünk, hogy itt ezt megértették. Ne is felejtsék el. Saját jövőjüket építik vele.” A díszoklevél átadása után Józsa Endre, a Szatmár-bere- gi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára adta át a termelési verseny első díját, tízezer forintot. Megemlékezett arról, hogy személyesen is itt volt a kezdetnél, részt vett a szövetkezet megszervezésében és látta, amikor pénz nélkül, többnyire asszonyi munkaerővel maltert keverve, téglát rakva, vakolva építették első közös majorságukat. A vezetőség négy jelenlevő asszonytagja jóval erősebben tapsolt a területi szövetség titkárának beszéde után. Főleg, amikor kifejtette, hogy akik dolgoznak, azoknak munkájuk arányában kell meghallgatni a véleményüket is. És ez Vállajon megtörténik. A vendégek megtekintették a húsfeldolgozó üzemet, amely nem „palota” — éppen csak annyit költöttek rá, mint amennyire szükség volt. A vágóhídnak például nemcsak a teteje, hanem az oldala is hullámpalából van. De így is kifogástalanul működik. Láttunk ezenkívül néhány fiatalembert, akik éppen most alakítanak szocialista brigádot a gépműhely vezetőjének Koch Józsefnek az irányításával. Találkoztunk Szalontai Judittal, aki 24 éves létére négy éve vezeti az állattenyésztést. A Károlyi-kastély parkjában búcsúztunk a helybeliektől. Az elnök azt mondta: ha az egy főre jutó kapálást egyszer értékelik, Vállaj lehet még országos első is. (gnz) Térden felül érő fűben gyaloglunk. Olyan területre jellemző ez, ahol évi ezer- hatszáz milliméter csapadék esik. Itt pedig, a rakamazi Tisza-parton mindössze hatszáz milliméter. Honnan veszik a többit? Ráöntözik! A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács, a Magyar Agrártudományi Egyesület, a TIT, a MEZÖBER, a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a megyei állattenyésztő felügyelőség vendégei vagyunk százötvened magunkkal. A kirándulás célja: megnézni, milyen lehet egy igazi öntözött szabolcsi legelő? És — tegyük hozzá — mivel lehet gazdaságosan etetni azt a hatszáz tehenet, ami a rakamazi Győzelem új szakosítótelepének istállóiba készül. A tej itt kezdődik A nap összes élményeit lehetetlen egy rövid tudósítás keretében feldolgozni. Egyebek között ott járt — hattagú küldöttségének élén — Mr. Sikes, a FAO vegyes bizottságának egyik vezetője is, megnézni ugyanezt a legelőt. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége hatalmas mező- gazdasági szervezete kétszázezer dollárt költ erre a telepre, hogy európai hírű bemutatóüzemet létesítsen itt. Előadások, viták, bemutatók, új típusú gépek kápráztatták el a szemünket. De a nagy forgatagban legjobban annak az egyszerű, ötvenéves rakamazi termelőszövetkezeti tagnak a mondatait jegyeztük meg, aki tömören így foglalta ös2sze az egész napos tanulságokat: — Ha egy tehénnek az élete fenntartásához szükséges táplálékon kívül odaadok még három forint értékű plusz jó takarmányt, másnap a fejésnél hat forint áru plusz tejjel fizet vissza engem. Hát ki látott még olyan bankot, amelyik huszonnégy óra alatt százszázalékos kamatot ad a befektetésemért? A jó tehén a legjobb bank! De ugyanígy van a legelővel is. Ha jól megtrágyázom, megöntözöm, háromszorosan fizet vissza. Még ez is igen jó bank! Egy vita tanulsága tus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense tartott előadást. A hazai legelőgazdálkodás egyik legnagyobb szaktekintélyét ez alkalommal egyenesen felkérte Tatár József, a megyei állattenyésztési felügyelőség osztályvezetője, a kirándulás házigazdája, hogy a legújabb, akár kísérleti stádiumban lévő tudományos eredményeket is ismertesse. A docens nem maradt adós. Elmondotta például — sok egyéb hasznos tudnivaló mellett —, hogy a New Holland gépek, melyeket kinn láttunk, hallatlanul nagy teljesítménnyel lekaszálják, befújják a pótkocsiba, lepréselik, beszállítják a friss köApró ügyek, tanulságokkal • A portás órája • Pala innen-onnan • Irócim bórájára bízta Nagy vita volt azután, hogy Héri László főagronó- mus végigvezetett bennünket a 420 holdas Tisza-parti öntözött legelőkön, ahol villanypásztor őrizte a kijelölt területen a sombereki Béke Termelőszövetkezetből hozott hetven kitűnő tehenet. (A jelenlegi fejési eredményeik éppen kezdik elérni és meghaladni az évi háromezer literes teljesítményt. Lesz az még három és fél ezer liter is.) Csak úgy, menet közben elmondta a főag- ronómus, hogy tavaly, teljesen önköltségen egy liter tej előállítása hat forint árú takarmányba került. Idén, szűkített önköltségen már csak kettő forint és hatvan fillér. Főkönyvelők, főagronó- musok vitáztak azon, mit * jelent ez. A vita vége: hat, vagy több forintért is el lehetne adni a takarmányt. Jogos. De üzemi önköltségben csak kettő hatvanba kerül. Ki jár jobban? Aki eladja, vagy aki fellegelteti, megeteti? Nehéz ebben a vitában igazságot tenni? A szakemberek véleménye mégis ahhoz hajlik, hogy az új fel- vásárlási árak után megetetni a hasznosabb és erre kell felkészülni. Zöld futószalag A művelődési házban megtartott rövid eszmecserén dr. Barcsák Zoltán kandidávér füvet „szenázs”-nak (a „szenázs” silószéna, kicsivel más mint a savanyúbb silótakarmány). Azok se r> győznék aratni azt a sok füvet, amit úgy ültetnek, hogy a „vegyes keverék” csak egyszerre aratható. Felsorolta sorban az „ecsetpázsitot”, „francia perjét”, „nádas csen- keszt”, „réti csenkeszt” kell vetni és akkor három héten át mindig a legmegfelelőbb érési állapotban lévő füvet kaszálhatjuk le, amitől hízik az állat, sok tejet ad, mert ízlik neki. Megújuló legelők A házigazdák elmondották, hogy megyénkben — kihasználva az állam által nyújtott több tízmilliós segítséget — eddig 21 ezer holdon javították meg a legelőket. Huszonegy termelőszövetkezet élt a lehetőséggel. Közel tíz mázsával emelték ezáltal a holdankénti szénahozamot. Ahol így dolgoztak, javult a szarvasmarha-tenyésztés hatékonysága, kövérebbek lettek a legelők, jobb és több tejet adnak az állatok, növekedik a közös gazdaságok jövedelme. A rakamazi ősgyep, itt a Tisza árterületén nagyon hasznos látnivaló volt mindazoknak, akik eddig nem vették elég komolyan az állattenyésztéshez szükséges takarmánybázis megteremtésének fontosságát. Gesztelyi Nagy Zoltán Alkalmi lopások ügyében bírságolt a városi tanács vb szabálysértési csoportja. D. J. nyíregyházi lakos feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, a sérelmére elkövetett lopás miatt. Panaszában elmondotta, hogy portásként dolgozik Nyíregyházán. A kérdéses napon reggel 6 órától este 18 óráig volt szolgálatban. Ezen a napon körülbelül 9—10 óra között becsöngetett a kapun egy 20 év körüli fiatalember és egy villanyszerelőt keresett. Mivel a keresett személy nem tartózkodott a telepen, a portásfülkében várakozott. A portás karórája és zsebkése az asztalon hevert. Egy későbbi csengetésre a portás elhagyta a fülkét, mire visszaérkezett, az ismeretlen fiatalember már eltávozott és magával vitte a portás óráját és zsebkését. A járási rendőrkapitányság a nyomozás során megállapította, hogy az ismeretlen fiatalember H. J. nyíregyházi lakos, aki beismerte, hogy az órát és a zsebkést ellopta és azt a piactéren áruba bocsátotta. Azzal védekezett, hogy erősen ittas állapotban volt és nem is tud visszaemlékezni pontosan arra, hogyan történt a lopás. Ugyancsak szabálysértési eljárás indult S. P. nyíregyházi lakos ellen, aki a Rákóczi út és Síp utca sarkán lévő bontásra kerülő épületekről 130 darab palát elszállított. Azt állította, hogy ezt a palát a Vörös Csillag Tsz területén lebontott anyagból vásárolta. S. P. a szabálysértési eljárás során beismerte, hogy védekezése nem helytálló és vállalta a kár megtérítését. A Petőfi utcai bisztróban történt. H. A. nyíregyházi lakos a bisztróban sörözött és amikor rövid időre eltávozott asztalától, megkérte a szomszédokat, hogy vigyázzanak a táskájára. Mire visszaérkezett a helyére, a táska már nem volt ott és azok sem voltak már, akikre bízta. Később vizsgálat indult, s megállapították, hogy H. K. és Sz. I. nyíregyházi, illetve nagycser- keszi lakos lopták el a kérdéses táskát. Mindkettőjüket pénzbírsággal sújtotta a szabálysértési hatóság. Apró ügyek, tanulságokkal. Mert a portásfülkében az oda beosztottan kívül másnak tartózkodni nem szabad; az építési területet őrizni kellene — akkor is, ha csak bontanak. Alkalmi ivócimborára értéket bízni pedig alighanem felelőtlenség. Ezekben az esetekben mindez csak a szabálysértési eljárás során derült ki. F. P. Az öntözéses legelő dús zöldjét komplex gépesítéssel takarítják be. A gépek levágják, aprítják, szállítójárműre rakják és a lerakást is elvégzik emberi erő nélkül. (Hammel József felvételei.) A tárgyalóteremből Súlyosbították a kocsmai szurkáló büntetését A tényeket csak röviden ismertetjük, mert amikor a megyei bíróság kihirdette az ítéletet, részletesen beszámoltunk róla. Akkor azt írtuk utolsó mondatként, hogy az ügyben a Legfelsőbb Bíróság hoz majd ítéletet. Ez a napokban megtörtént. Néhány mondatban az előzményről: az eset a gégényi birkacsárdában történt karácsony második napján. Béres Sándor és ifj. Sándor János berúgtak. Béres — miután ő már nem kapott sört — beleivott Sándor üvegébe. Vitatkoztak, aztán kint, a csárda tornácán Fodor András is beleszólt. Mindhárman lök- dösték egymást, amikor odament hozzájuk Fodor Géza is. Béres késsel kezdett hadonászni és Sándor János — hogy megakadályozza az esetleges tragédiát — lefogta Béres kezeit, úgy, hogy átölelte mindkét karjával. Béres mindenáron ki akarta szabadítani magát az ölelésből és a hadonászás közben megszórta Sándor Jánost. A megyei bíróság ítéletét az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője enyhítésért megfellebbezte. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a védelem álláspontját, azt, hogy Béres gyenge szellemi képességű, és hogy ittasságánál fogva azt hitte, hogy hárman is meg akarják támadni. Miután őt senki nem támadta, nem volt szüksége védekezésre, különösen nem arra, hogy kinyitott késsel „védekezzen”. A Legelsőbb Bíróság öt év börtönre emelte fel Béres büntetését — szigorított börtönben kell letölteni — és 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásában kimondta azt is, hogy országszerte elszaporodtak az ittas állapotban elkövetett kocsmai szurkálások és ezekkel a társadalomra veszélyes cselekedetekkel szemben a törvény szigorúbb alkalmazására van szükség, hogy a kiszabott szabadságvesztésnek jobban érvényesüljön a visszatartó hatása. (balogh)
