Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

1; dlM fcBT.F,T-MAC,Y'ÄR0RS7*Ö Í972. jünfus W. Szülők fóruma FIATALOK !=n FIATALOK Hü FIATALOK OS FIATALOK 08 FIATALOI Kisdobosok, úttörők avatása után A megyében az elmúlt napokban 17 ezer kisdo­bos és úttörő indult el azon az úton, ahol megismer­kedhet a felelősségvállalással, az egymásért végzett munka nehézségeivel, örömeivel. Sokszor gyönyörködünk a tanulmányi versenyek győzteseiben, a korának megfelelő kiváló sporttelje­sítményt nyújtó pajtásokban. Ezek azonban az úttörő­élet „ünnepnapjai”, ami felett ott van a pedagógus felkészítő munkája, a szülő aggódó, féltő szeretete! De vajon hogyan fogadjuk az úttörőélet „hétköz­napjai” adta kisebb-nagyobb gondokat, hogyan segít­jük kisdobosainkat, úttörőinket a mindennapi apró fel­adatok ellátásában? A felavatott kisdobos, úttörő nem válik a mozga­lom igazi részesévé, ha gátakat emelünk feladata el­végzése elé, ha hasztalan időtöltésnek tartja a szülő az őrsi, rajfoglalkozáson való részvételt, vagy a kis pajtások közhasznú társadalmi munkáját. Az úttörőszervezet nevelési feladatai, az iskola, a szülői ház nevelési rendszerének egy része. Nevelésé­vel nem akarhat mást elérni, mint munkáját maximá­lisan ellátó, más munkáját megbecsülő fiatalok nevelé­sét. A kisdobosok 6 pontja törvény számukra. Az avatás alkalmával ennek a 6 pontnak a betartására tettek fogadalmat, mi szülők pedig arra, hogy segítjük őket ezek megtartásában. Ahhoz, hogy a 6 pont fogalmát, a jelképek tartal­mát érthetővé tegyük, hogy a szülői ház és az iskola nevelőmunkájában helyesen tudja felhasználni, ki kell alakítani a szükséges készségeket, szokásokat. Az egyes pontok, szimbolikák tartalmát fel kell bontani a kisgyermek számára érthető és elvégezhető részfelada­tokra. A napi cselekvés indítékává kell tenni. Ezáltal azt a fontos elvet is megvalósítjuk, hogy a gyermek cselekvés közben alakítja ki szokásait, magatartásának jellemző jegyeit. így a kisgyermek számára, a 6 pont hatóerővé vá­lik. Életének mindennapi részesévé tudjuk tenni apró kis követelmény formájában. A kisdobosélet az úttö­rőtagságra készít elő. Nem mindegy tehát, hogy hogyan indul el a mozgalmi élet útján. Az ésszerűen összeállított próbakövetelmény tel­jesítése, és a teljesítés mértékében a szülők hozzáállá­sa serkentőleg vagy gátlólag hathat a gyermek továb­bi munkájára. A társaiért, a csapatáért végzett önzet­len gyermekmunka lehetőségeinek megteremtése, a tár­sadalmi munkakészség kialakítása gyermekeinkben min­den szülő és pedagógus legfőbb vágya. Ebben a munkában nyernek igazi konkrét értelmet azok a feladatok, ame­lyeket az úttörőélet pontjai így fogalmaznak meg: „Az úttörő ahol tud, segít.” „...örömmel dolgozik és meg­becsüli mások munkáját. Az idős embereknek nyújtott segítség, a parkok gondozása, a hulladékgyűjtés, a „virágos Nyíregyhá­záért” mozgalomban való részvétel mind, mind olyan munka, melyre mi felnőttek mólján büszkék lehetünk. Segítsük elő, hogy mind több gyermek vegyen részt ebben a munkában, s dicsérő szóval ismerjük el tet­teiket. Az „Előre” szó kifejezi a gyermeknek azt a törek­vését, hogy mindig — tudásában, tetteikben — előbb­re akarnak haladni, nagyobbak akarnak lenni, pél­daképeiket, felnőtteket igyekezneK megközelíteni;. Az úttörőszervezet emberszerető, bátor fiatalokat akar nevelni. Ha a szülői ház segíti munkáját, ennek a gyermek látja hasznát. Legyen ebben is a szülő az is­kola nevelési partnere. Dr. Kaisinger Zoltánná Az első bélyeg „születése” Kossuth Lajos 1848-ban bélyeget akart kiadni és Than Mór (1828—1848) ne­ves festőművészt bízta meg a terv elkészítésével. A ter­vezet elkészült, de megvaló­sítására, a szabadságharc leverése miatt nem kerülhe­tett sor. Pedig ezzel a bé­lyegkiadással megelőzhet­tük volna Ausztriát. Auszt­ria 1850. június 1-én bocsá­totta ki első bélyegeit, ame­lyeket Magyarországon is forgalomba hoztak. Ezek az osztrák bélyegek 1867. júni­us 1-ig voltak forgalomban hazánkban. Az 1867-es kiegyezés, amely politikai és önkor­mányzati látszatfüggetlensé­get biztosított Magyaror­szágnak, önálló magyar pos­tát létesített, de a bélyege­ket továbbra is osztrák ál­lami nyomda nyomta. Fe­renc József császár babér- koszorúval övezett képmása volt az új bélyegeken, ame­lyeken egyébként semmi sem jelezte, melyik ország hozta forgalomba. A kiegyezés na­gyobb dicsőségére négy “vig maradtak forgalomban, amíg 1871. május 1-én a Budai Állami Nyomdában kőnyomatú eljárással elké­szültek az első magyar bé­lyegek. A kőnyomatú levél­bélyegeket néhány hónap­pal később réznyomásúak váltották fel. Az első huszonkilenc év­ben mindössze kétféle rajzú levélbélyeg jelent meg. A 3zázadforduló új pénznemet (koron?, fillér) és új bélye­get hozott. 1916-ban megle­pő dolog történt: a dolgozó­kat, ovatópárt ábrázoló bé­lyegeket adtak ki! Az ugyan­csak 1916-ban kiadott és a Parlamentet ábrázoló bélye­geket két év múlva felülbé­lyegezték légiposta céljára. 1918-ban a bélyegeket „Köztársaság” felülnyomat- tal látták el, majd az aratós és Parlamentes bélyegek új kibocsátásánál a magyar kir. posta helyett Magyar Posta megjelölést használták. Eze­ket a bélyegeket 1919. már­ciusában vörös betűs felül­nyomással hozták forgalom­ba Magyar Tanácsköztársa­ság felirattal. A Tanácsköztársaság öt bélyeget adott ki. Ezek a proletárdiktatúra ideológiá­ját, forradalmi lendületét és célkitűzéseit jelképezték. Marx Károly, Engels Fri­gyes képe mellett Petőfit, Dózsát, Martinovicsot ábrá­zolták. Ezt követően az ura­lomra jutott Horthy-rendszer dús bélyegtermésére a ba­bérágas Horthy-bélyegek jel­lemzőek. A kultúra minden területét elhanyagolták. Iro­dalmunk büszkeségeiből csak két írót és négy költőt mél­tattak megörökítésre, a tu­dósok közül hármat, zenészt és festőt egyet-egyet. A felszabadulás után meg­jelent bélyegeink egészen más képet mutatnak. Előbb a békéről, az újjáépítésről, majd a szocializmus építésé­nek eredményeiről, alkotá­sairól számolnak be. Meg­örökítik történelmünk, iro­dalmunk, tudományos és művészeti életünk, a hazai és a nemzetközi munkás-, nő- és ifjúsági mozgalom je­lentős eredményeit, kiemel­kedő személyiségeit, a fasiz­mus mártirjait, a békéért vívott harcot, fejlett sport­életünket, az ország jelleg­zetességeit: városait, tájait, állat- és növényvilágát. Nemes Gyula Sárközi Gyula: Történél- az erdőről Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Bizony­gató szócska. 7. Anna becéz­ve. 8. Részvénytársaság betű­jele. 9. Női név. 11. Foghús. 12. Hallgat a szavára (két szóval). 14. Névelővel, szor­gos rovar. 16. Megfejtendő, 18. Alumínium vegyjele. 20. Zűr köznapi alakja. 21. Víz­sodor. 22. Talál. 24. Fémet állítanak elő belőle. 25. Balti szovjet állam fővárosa. 27. Rágós (hús). 28. Ama helyre. 29. Keresztszülő. Függőleges: 1. Cselekedd. 2. Kicsinyítő képző. 3. Magát. 4. Bőg. 5. Néró betűi keverve. 6. Győ­zelemre. 10. Ábrázat. 11. Fo­hász. 13. Kártyalap. 14. Csányi Gyöngyi; Vadárvácskák Gyöngyszem-kicsi falumban álomszuszék a Nap, hegyek trónjáról kel fel arany boltív alatt. Mint labdatestű tornász, ki légbe libbenő lágy mozdulattal társa válláról lép elő. Ilyenkor kergetőznek a napszagú szelek, s vadárvácskák kék fodros főkötője remeg. Vadárvácskák a kék hegy trónjának zsámolyán, susogva összebújnak, mint csapat kék leány. Ujjuk közt kék vetőszál kék orsóról pereg, és kalákában szőnek kéktarka szőnyeget. ★ Most nagyvárosban járok, utcákon, tereken, s gyöngyszem-kicsi falumnak színeit keresem. Ha lányok szembejőnek szilajon, szelesen, vadárvácskáim kékjét szemükben szeretem. Nagyon régen Kazahsztán- ban élt egy énekes. Abaj- nak hívták. A dalait nem­csak az emberek, hanem a madarak és a kertben a vi­rágok is szerették hallgatni. Az énekes kertjében sok szép rózsa virult. De leg­szebb volt az a három ró­zsa, mely az énekes háza mellett nyílott. Ezek a ró­zsák szerették hallgatni Abaj dalait. Egyszer éjjel, amikor Abaj új dalt dalolt, valaki­nek a csengő hangját hallot­ta. Végignézte az egész ker­tet, de senkit sem talált. A következő éjjel ismét együtt énekelt vele valaki, de megint senkit sem talált. Eljött a harmadik éjsza­Amely személy. 15. Megfej­tendő. 17. Szatmári közsé­günk. 19. Papírra vet. 21. Elektromos... (villamosság). 23. Némán elígér! I ! 24. ÉNO. 26. Azonos betűk. 27. Rend­hagyó igerag. Halak nevei (vízszintes 1, 16, függ. 15.). Múlt heti megfejtés: RÉNSZARVAS—HÓBA­GOLY—ROZMÁR. Könyvjutalmat nyertek: Tóth Katalin Piricse, Lakatos József Nyíregyháza, Kállai Andrea Mérk, Nemes Mária Balkány és Jederán Mária Kisnamény. Vidor Miklós Balatoni vihar Badacsony felől már készül a vihar, " *' fekete az égbolt, felleget kavar. Szél-paripát hajt a füttyös förgeteg, villám sarkantyúval csiklandozza meg, — dörrenő korbáccsal a hátára vág, robajlik a két part, jajongnak a fák! Fölcsattog a zápor, a tó háborog, vad-fehér tajtékká váltak a habok. Villám fénye lobban: szemközt a hegyek vacogva megbújnak, sok fázós gyerek... Am egyszerre, nézd csak: világosodik, fény hasítja szét az ég fellegeit, a zápor kifáradt, a tó elcsitul, a viharos tajték hullámmá simul. Badacsony fölött már kisütött a nap: gyémántból von égi szivárvány-hidat. ka. Abaj rázendített az új dalára, és ismét hallotta a csengő hangot. Abaj körül­nézett és meglátott a háza mellett egy gyönyörűséges lányt. — Ki vagy te? Honnan is­mered a dalaimat? — Én egyike vagyok an­nak a három rózsának, amely a kertedben virul. Ha feljön a nap, én újra rózsá­vá válók. Már leesett a har­mat. A falusi kisiskolások mak­kot szedtek az erdőn. A má­sodikos Misi jó messzire el­kalandozott a csapattól. Hirtelen mély csend vette körül. Nem tudta merre, hol keresse a többieket. Talá­lomra rálépett az egyik ös­vényre és ment, mendegélt, míg csak el nem fáradt. Egy három ágú tölgy alatt le- hevered.ett a fűre. A közel­ben patak zubogott. Sustor­gásától Misi kissé elálmoso- dott. S egyszercsak azt lát­ta, hogy a tölgy lehajtja hozzá egyik ágát, s mély, öb­lös hangon megszólal: — Ne félj, segítek megta­lálni a pajtásaidat. De előbb elmondom neked az erdőnk történetét. Misi a hangtól előbb meg­rémült, de aztán felülkereke­dett benne a kíváncsiság. A tölgy pedig így folytatta: „Ne gondold, kispajtás, hogy mindig ilyen dús lom­ba, üde zöld volt az erdői Szomorú idők jártak ránk so­káig. Egyik régi nyáron oly nagy volt a forróság, hogy mi, magasabb fák, tölgyek, bükkök, mint leforrázott óriá­sok álltunk az avarban, po­ros leveleink ernyedten, erőtlenül csüngtek alá. Itt azelőtt is patak folv- dogált. Mi fák, és az erdő többi lakói még emlékeztünk vidám, derűs hancúrozásai­ra. De azon á nyáron száraz medre körül csüggedten áll-, tak meg a szomjas állatok, mintha azt várták volna, hogy talán egyszercsak meg­indul a víz. Aztán csalódot­tan tovább mentek. Akkor már második hó­napja szem eső sem hullott az erdőre. Kiszáradtak a pa­takok és a tovahúzó vadlu- <jak is, szomorúan, gágogtak; theéae:. innen t folyik egy nagy folyó, abban is olyan kevés a víz. hogy pőrén ki­látszanak kövei. Hamarosan itthagytak ben­nünket a rókák. Azután meg az őzikék. Délután a kis nyuszik is felhúzták a nyúl- cipőt. Harmadnap elszálltak ágainkról az énekes mada­rak és még házi orvosunk, a harkály is elhagyott minket. Ki pusztítja majd kárte­vőinket? — sopánkodtunk. — Mi lesz velünk? Hiszen ml gyökereinkkel a földhöz nőttünk. Nem mehetünk utánuk! Megesznek minket a férgek! Dé mikor a legroszabbra vált a helyzet, valami tör­tént az emberek között. Egy reggel munkások lepték el a nagy folyó vidékét. Tábort vertek, a törzsemre — talán mert én vagyok itt a leg­öregebb tölgy — táblát tűz­tek. Ez állott rajta, nagy betűkkel: „Az erdő a népé! Minden a népé!” Egy méhecske szállt erre, s leszólt a gyökeremnél nyí­ló, kókadt virághoz: Hallod-e, kis kankalin? Nem sokáig leszel már víz nélkül! Az emberek a Szőke Nagyfolyón hatalmas gátat építettek; most szélesítik a — Maradj mégl — kiáltott Abaj. — Maradj velem! Nappal is akarom hallani a gyönyörű hangodat. — Most nem maradhatok. Másképpen elpusztulok. De ha reggel a három rózsa kö­zül megismersz engem, újra leánnyá változom. Csak vi­gyázz, ne tévedj. Ha té­vedsz, örökre rózsa mara­dok. folyó medrét, és óriási gí pékét helyeznek a víz háté ra épített kőházakba! Úgy is lett aztán mindéi ahogyan a méhecske elzúrr mögte. A gátakról víz zt dúlt lyukas kerekekbe é forgatta azokat, mint a szél malom lapátjait a szél. A emberek turbináknak ne vezték ezeket a lyukas ke rekeket, melyeknek forgása tói a tengely túlsó végé fényes szikrák pattannak k Villanynak hívják az em berek és meggyújtják vele sok-sok körtét, amelyek fé nyességet árasztanak a há zakban. Aztán a tóvá széle sített Szőke Nagy folyóbe árkokat vezettek mindenfe lé. Ide, az erdőnkbe is. i egy napon a patakocska ki száradt medrében végig hömpölygött a régen vári drága víz. Jött zúgva, siste regve, mint az áradat. Há tán vígan lubickoltak a vad kacsák — az erdő első visz szatérő lakói. Este pedig it1 a kis gázlónál újra láttam rókákat. Elégedetten hörpöl ték a vizet. Aztán megjöltel az őzikék, s végül a vadnyu lak is. Reggel, mikor szét nyitottam álmos leveleimet ágamon már ott csicserget egy .csízházaspár. Délben pe dig újra végigkopogtatta vét testemet házi orvosom, i harkály. Este enyhe zápoi suhintott végig rajtunk. Zu­hogott, zuhogott, és mi olyar jól éreztünk magunkat, min még soha! Egy hajnalon emberei jöttek ásókkal, kapákkal mindenféle gépekkel, szeke­rekkel. Sok-sol tölgy-, bükk- és akáccserretét hoz­tak magukkal és letelepítet­ték velük erdőnk üres tisz­tásait. Nézzél csak izét, kis­pajtás, micsoda stű erdőt látsz magad körül Apád, bátyáid műve! Zölen virul az erdő, dalolnak hnne a madarak, hancúroznk az er­dei vadak. Azért, mrt tt is vállalkoztál a makkzedesre, most megjutalmazlak’ És a tölgy egy arj szá­guldó szélbe kapaskodva, megrázta ágát, dús lom bú koronáját. Csak úgy motyo­gott a sok-sok makk. Az egyik éppen Misi rrára pottyant, a másik a hordó­kéra. Felugrott Misi meten. Akkor látja, hogy tömére tölgymakk borítja vastagn a földet. Hálásan nézett h az öreg tölgyre. Nem soka gondolkozott, kapta a zsá kot és teleszedte. Aztán élf set füttyentett. A szellő fe kapta a hangokat, az erd« felerősítette és hangosa: visszaverte. Néhány per múlva több fütty, kiáltá hallatszott. S az ösvénye már fel is tűntek a pajtá sok. Megörültek az elveszel Misinek, de a sok makknál is. Aztán vidám nótaszó val elindultak a megrakot zsákokkal hazafelé. A lány, miután ezt el mondta, elment. Reggel Abaj odament i kertjében lévő három rózsá hoz. Sokáig nézte a háron egyforma rózsát, majd rá mutatott az egyikre és az mondta: — Ez vagy Te! Ezután a piros szirma lehullottak, és mellette állt < gyönyörűséges lány. — Hogyan ismertél meg — kérdezte a lány. — Két rózsán volt harma — válaszolta Abaj —, de harmadikon nem. A harma már leesett, amikor Te mé< nem változtál át rózsává. Beküldte: Papp Sándo S zakói/ Megfejtendő: Három rózsa (KAZAH MESE) TÖRD A FEIEDÍ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom