Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
wn. ftam s" RBLET-MAÖYASÖftS2A« f. ofM Takarékos, ésszerű gazdálkodást! A tanulóév tapasztalatai Több jogkor — nagyobb felelősség a dohánvfernieniálóban Blég belépni a kapun néhány üzembe, hogy észrevegyük : rengeteg anyagnak, alkatrésznek, gépnek nincs nagy becsülete. A termékeik — mert végeredményben minden anyag valahol végtermékként lép ki val amelyik gyárból — úgy válnak ócskavassá, hogy a szálLtómusi- kásokom kívül mások hozzá sem érnek. De hát miért halmozódik és miért növekszik, sok helyütt milliós értékben az inkurrens készlet? Ennek több oka van. Említsük egyik gyárunk főkönyvelőjének szavait: „Anyagbeszerzés helyett, anyaggazdálkodásra lenne szükség.” E mondatban minden sűrítve van. Megyénkben az ipar fejlődése, az új üzemek létesítése gyors ütemű és nagyarányú. A töretlen ívű termelési értéknövekedés azonban még nem jelenti, hogy az adott vállalatnál minden egyszerre lép előre. A műszaki fejlesztéssel, az új technológiák bevezetésével együtt nem biztos, hogy az anyaggazdálkodás is korszerűsödik. Az üzem- és munkaszervezés, mint komplex feladat, a gazdaság vezetőktől, a dolgozóktól és a társadalmi szervektől minden vonatkozásban az általános fejlődést igényli. Az üzemekben ez résztennivalókra bomlik, s akadnak olyanok, amelyek nagymértékben, sokoldalúan segíthetik a gazdálkodás hatékonyságát. Ilyen a takarékos, ésszerű gazdálkodás is. Takarékosan bánni anyaggal, eszközzel, nem csak azt jelenti, hogy csökken a termék önköltsége, vagy növekszik a vállalati nyereség. A takarékosság lehetővé teszi többek között a tervezett fejlesztés végrehajtását, a több termék előállítását, népgazdasági szinten a jobb anyagelosztást, a hiányzó cikkek csökkentését. Mit jelenthet a takarékosság forintban? Nem lenne túlzás, ha leírnánk, hogy megyei szinten többszáz millió forintot, de ne írjuk le és ne is mondjuk. Említsük ehelyett inkább, hogy nagyobb iparvállalatoknál, a felesleges raktári készletek tartósan ^tízmillió forintokra rúgnak és olykor csak az indokolatlan és pazarló selejtezéssel csökkennék. (A selejtezés általában év végén nagyarányú, és a vállalatok nemcsak felesleges készleteiktől szabad ulnak meg, de a nyereség egy részétől is, hiszen a selejtezés a nyereség számlájára történik.) A felesleges készletekkel egyenértékű, de sokkal károsabb a pazarlás. Kezdődik azzal, hogy a vállalatok egy- egy termék előállításához jóval több anyagot rendelnek, (biztos, ami biztos), mint amennyire szükségük van. A többletet azután — ha a raktárból kivételezték, — elfelejtik visszavételezná, vagy a gyártás lefutása után értékesíteni. Ez a többlet kallódik és válik inlcuirenciává. Példát is említsünk: kirívó és szembetűnő építkezéseknél a hátrahagyott néhány tucat tégla, a sok zsaluzó- deszka, a be nem épített betemetem, és egyéb. Kis tétetek ezek, de sok kicsi sokra megy. Pár tucat építkezésről annyi anyagot lehetne összeszedni, amiből bízvást felépülne egy új lakóház. Említésre méltó az is, hogy üzemekben., vállalatoknál, intézményeknél csöpög a csap, ég a villany, tolják az olaj, rossz tárolás miatt elporlad a szén. De volt már arra is példa, hogy az irodai nyomtatványokat raktári egerek pusztították. Hangsúlyozzuk, mindez a kisebb része a takarékosságnak. Nagyobb az, ha egy egymilliós beruházáshoz egy százalékkal több anyagot vételeznek, vagy rendelnek. Néhány üzemben már készül a takarékossági terv. Akad olyan is, ahol már elkészült. A tervek általában helyesen tartalmazzák a feladatokat, a szükséges intézkedéseket. Egyik-másik helyen azonban érződik, hogy nem a helyzet valóságos ismeretéből indultak ki, a tervet nem előzte meg alapos felmérés. Általánosan határozták meg, hogy csökkenteni kell a készleteket, javítani leéli az anyagbeszerzést, értékesíteni kell az elfekvő készletet. De hogy milyen készleteket kell csökkenteni, milyen módon kell értékesíteni, azt már konkrétan nem rögzítették. Az ilyen általánosítás csökkenti a feladat nagyságát, a felelősség súlyát még akkor is, ha a felelős nevét is leírják. Mert ugyan mit lehet megállapítani és mihez viszonyítva lehet valamit megállapítani, ha számonkérésre, a terv értékelésére kerül sor. A takarékossági terv teljesítése és értékelése is csak akikor lehet reális, ha nem általánosságban, hanem tételesen határozzák meg a feladatokat. A takarékosságban tehát egyetlen dologgal nem kell takarékoskodni; terv- készítésnél a papírral, hogy mindent rögzíteni teltessen, hogy a feladatok maghatározása alapos tegyen. Seres Ernő Egy éve múlt, hogy a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat igazgatója szabályozta a jogkörök leadását, s egyben igazgatói címet adott az üzemvezetőknek. Nagyobb jogkört adtak a helyetteseknek, az osztályoknak is, a főkönyvelők vezetésével önálló adminisztrációt vezettek be az üzemekben. Mint ahogyan minden újnak, ennek is akadtak követői, de ellenzői is. Üzemen belül és kívül egyaránt. Voltak, akik a fejüket rázták és nem sok jövőt jósoltak az önállóság ilyen nagyarányú bevezetésével. Az eltelt egy év tapasztalatairól beszélgetett a Kelet-Magyarország munkatársával Hajdú Sándor, a vállalat igazgatója. A jobb gazdálkodás érdekében — Annyira újat tulajdonképpen nem alkottunk, hiszen ezt maga a gazdaság- irányítás rendszerében történt változások, új követelmények indokolták. Mint azt a körlevélben is hangsúlyoztuk ; a hatáskörök ilyen arányú leadását a vállalat eredményes gazdálkodása érdekében tettük. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat ugyanis nem egy helyen telepített gyár, más megyékben is vannak üzemei. A „központ” nem tud mindig, mindenütt ott lenni, a helyileg is gyorsan megoldható problémákat levelezéssel, körlevéllel elintézni. Semmi értelme annak, hogy egy bérpanasszal valaki például Békéscsabáról leutazzon Nyíregyházára. Mert azt már csak igazgatói szinten lehetett elintézni. Az igazgatói kinevezéssel tulajdonképpen a munkajogok döntő többségét is megkapták az üzemek. Ott döntenek a felvétel, elbocsátás ügyében, oda tartozik a döntés a fegyelmi és a kitüntetés ügyében is. Uj feladatuknak megfelelően nagyobb A magyarországi forradalmi mozgalmak nagy történelmi alakjának, Dózsa György születésének ötszázadik évfordulóját ünnepeljük az idén. Tiszteletadással idézzük fel a népvezér életútját fél évezred távolából. I. Baivívás Ali vezérrel A keresztény Európa és az ozmán-török birodalom határán állott Nándorfehérvár, ahol Hunyadi János hadai szétzúszták a szultán becsvágyó seregét. Ök azonban változatlan makacssággal tekintettek erre a „kemény dióra”; Nándorfehérvárra. Hiszen mindaddig hiú ábránd a Duna felső szakasza felé nyomulni, amíg magyarok uralják a Száva-part e nevezetes erődjét. Állandósult is a zaklatás. Amikor csak tehették a törökök, le-le csaptak a környékre a szomszédos Szendrő várából. Az örökös hadiállapot miatt valóságos pusztasággá változott a Szendrő és Nándorfehérvár közötti sík vidék. A számos csetepaté, kisebb-nagyobb ütközet során gyakorta rendeztek itt bajvívást is élet- re-halálra a két ellenséges vár bajnokai. Egy idő óta azonban hasztalan kiabáltak fel a törökök Nándorfehérvár bástyáira: „Ki vív meg Ali vezérrel?!' Kihívásuk válasz nélkül maradt. Ennek Bedig az volt az oka, hogy bizonyos Epeirosi Ali, a szendrői lovas szpáhik vezére számos nándorfehérvári magyar várőrzőt kaszabolt le bajvívásban, miközben neki a haja szála sem görbült. Mihelyt kissé megenyhült az idő, 1514 februárjában, megint a vár alá érkeztek a szendrői törökök és gúnyosan szólítottak újabb ellenfelet Ali kardja elé. Ez idáig nem nagyon avatkozott a virtusba a nándorfehérvári lovasok kapitánya, Székely Dózsa György. Egyrészt csendes, tartózkodó ember volt, másrészt alig néhány hónapja szolgált a fehérvári erődben, s gondolta — miért hivalkodjon máris olyanok előtt, akik régtől védelmezik a végvárat. Ám nem a szerencse kegyeltjeként jutott a lovaskapitányi ranghoz. Az előző esztendőben, 1513 nyarán részt vett a havasalföldi hadjáratban, ahol kemény katonának bizonyult. Végig- portyázták a Déli-Kárpátok és a Duna között a szultán tartományát, a Szörényi bánságon át Szerbországba vonultak és megostromolták Szendrő várát. Bár nem sikerült kifüstölniük a védő sereget, mégis sokat ártottak a töröknek a hadjárattal. A sereg rengeteg fogollyal és még több zsákmánnyal megrakottan tért vissza Erdélybe, Dózsa György pedig a végeken maradt. Noha korábbi sorsának részleteire nincsenek pontos adatok, bizonyosra vehetjük, hogy már a havasalföldi hadjárat előtt kitűnő katonának ismerhették szülőföldjén, a Székelyföldön. Katonának nevelték, mint általában a többi határvédő székelyek gyermekeit. Dózsa György a régi Háromszék megyei Dálnokon született 1470 és 1474 között. Édesapjuk, Dózsa Tamás gyalogsági kapitány nem élt magas kort. Gyermekei még serdületlenek voltak, amikor a család Dálnokról átköltözött a Székelyföld másik végébe, a Küküllő menti Mákfalvára. György gyermek- és ifjúkorának időszaka zavaros politikai és társadalmi eseményektől volt terhes. A főurak vetélkedései, zabolátlan túlkapásai szinte elviselhetetlenné tették a kiszolgáltatott néptömegek életét. Éppen Marosszékben, Dózsa lakóhelyén volt legnagyobb a forrongás. Az akkori erdélyi vajda. Bá- thori István meg akarta semmisíteni a székelyek ősi kiváltságait oly módon, hogy a „veszélyes” székelyeket kiirtja, a többit pedig jobbágysorba taszítja. Bizonyos tehát, az ifjú Dózsa székely nemes létére mindent elkövetett jogai védelmére, s e küzdelmekben szigorú, bátor katonává edződött. Nos, I ez a bátor katona megelégelte a szendrői törökök kihívó szemtelenségét és magát jelölte bajvívónak, amikor újra elhangzott a felszólítás: Ki vív meg Ali • vezérrel? Helyszínül a két vár közötti síkságot jelölték ki, az időpontot pedig február 28-ában, 1514 húshagyó keddjében határozták meg. Szép idő volt az összecsapás napján. Dózsa nem fogadkozott, nem bizonygatta elszántságát. Komoly volt és csendes. Lovát, fegyverét, ruházatát gondosan előkészítette, majd nyugodtan indult a helyszínre. Nyomában katonái, bajtársai, akik vegyes érzelmekkel mentek küzdelembe. Mire a megállapodás szerinti helyre értek, a törökök már ott várakoztak és magabiztos derűlátással ordítottak át a magyarokhoz, aztán azonnal elő is ugratott a valóban félelmetes Ali szpáhivezér. Rövid ideig tartott a küzdelem. A mindeddig nyugodt, szinte lomha Dózsa György egyik pillanatról a másikra nekiszilajult és néhány attak után tőből levágta Epeirosi Ali páncéllal védett jobb karját. Olyan hatalmas volt az ütés, hogy a levágott karral együtt a kettészelt páncél is a földre hullt. A következő vágással halálra sújtotta ellenfelét a székely vitéz. Győzőimé megfélemlítette a törököket, a magyarok pedig diadalujjongással fogadták a sikert. Dózsa ugyanúgy tért vissza Nándorfehérvárra, mint ahogy a viadalra indult: nyugodtan, csendesen, a vitézi gőg minden jele nélkül. Következik: A vitéz Budára jön. Gerencsér Miklós hatáskört kaptak például a különböző osztályok, a helyettesek is. Többek között a tanulmányi szabadságok megadásának elbírálása ma már nem az igazgatóra, hanem a személyzeti osztályra tartozik. Aki jól dolgozik... — Mint már arról szó is volt, a jogkörök leadásának célja elsősorban az eredményesebb gazdálkodás, a hatékonyság növelése. Mi az üzemeknek csak a leglényegesebb jellemzőket határoztuk meg, mint például a termelés mennyisége, hatékonysága. Ugyanakkor megszűnt az egy kalap elmélet. Ha va- lamelyik üzem a tervezett nyereséget túlteljesíti, ennek arányában több részesedést kapnak az ott dolgozók. Ellenkező esetben pedig kevesebbet. Az üzemekre ruháztuk például a fizetési besorolás jogát, a premizálás mértékét, a jutalmazást, sőt a kitüntetésre való felterjesztést, ha azzal a kollektíva is egyet ért. — A következőkben néhány „szükséges rossz” leadását is tervezzük. Például ha az üzemi balesetből származóan az SZTK büntetést szab ki a vállalatra, az ösz- szeget az illető üzem nyereségéből levonjuk. Az így befolyó összeget azonban nem osztjuk fel, hanem a munka- védelmi versenyre fordítjuk. Ez az intézkedés azt is eredményezi, hogy az így anyagilag is érdekelt dolgozók a munkavédelmi előírások megszegése esetén felelősségre vonhatják az üzemigazgatót. Az elmúlt évben ez az összeg három üzemben például 35 ezer forintot tett ki. Az élet igazolta — Az élet igazolta, hogy elgondolásunk helyes volt. A nagyobb önállósággal járó nagyobb felelősség az ered- ménjrekben is megmutatkozik. A gazdálkodás eredményességét talán az elért nyereség tükrözi a legjobban; 1970-ben a bruttó nyereség 36 millió forint volt, az elmúlt évre 18-at terveztünk, de majdnem 24 millió forint lett. — A legnagyobb eredmény talán mégis az üzemi demokrácia igen aktív fejlődése. Az például, hogy a dolgozók tudják: a fizetést nem a vállalat igazgatója adja, hanem az elért eredmények alapján az üzem kollektívája dönti el. Tudják, hogy csökken a nyereség, ha az üzem nem hozza a megfelelő eredményeket, s azt is. hogy az üzemigazgató keresete is megsínyli. Éppen ezért a felelősséget számon tartják, sőt számon is kérik. — Az önállóság gyakorlásának egyik példája az áruforgalmi osztályé, ahol az elmúlt évben megkapott jogkor alapján önállóan rendelkezhetnek a saját gépjárművek szabad kapacitásának „eladásával”. A több vállalatnak végzett bérfuvarozásból például több, mint 1 millió forint bevétele volt a vállalatnak. A fajtaváltás jogával is jól éltek az üzemek. Ennek eredményeként erre »a évre például már mintegy 100 katasztrális holddal teljesítettük túl a tervezett szerződéses terület nagyságát. Az üzemeknek ugyanis joga van olyan dohányfajta termelését szorgalmazni, amelyek nagyobb hasznot jelentenek a termelőknek is. Tovább finomítani — A döntési jogkörök leadásával nőtt nemcsak a* igazgatók, hanem a párt- szervezetek, a szakszervezetek felelőssége, nagyobb gonddal foglalkoznak a problémákkal. Csupán egy eset: az elmúlt évben több, mint félezer alkalmazotti beosztású dolgozónak volt béremelése. Közülük csak egynek a reklamációjával kellett foglalkozni. Csökkent a központ adminisztrációja, a telefonálás. Az osztályok dolgozói többet tudnak foglalkozni a tervszerű irányítással, meggyorsultak a döntési folyamatok.... Megalapo- zottabbak lettek a koncepciók, az információk is. — Mindez természetesen még csak kezdeti lépés, az egy év még tanulóidő volt. Az idén például a dohánypalánták alagútfóliás nevelésére kapták meg a jogot az üzemek. Jövőre a gépesítési feladatokkal foglalkozó jogkört kapják meg. További gondunk, hogy az anyagi ösztönzés rendszerét tovább finomítsuk. Tóth Árpád A TISZAKANYÁRI HAVASI GYOPÁR TSZ‘ -'MŰSZERÉSZE, KERTÉSZ JÁNOS ÉRDEKES ÚJÍTÁST! SZERKESZT. HIDRAULIKÁRA SZERELHETŐ, 7 SORT BEPORZÓ SORKÖZI GYOMIRTÓJA BURGONYÁNÁL, KUKORICÁNÁL, NAPRAFORGÓNÁL EGYARÁNT HASZNÁL^ HATÓ. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE)
