Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
1972. jfeiug «■ KELET-M AGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. oldal Látogatóban a Dózsa-szobor alkotójánál Nyírpazony — a „kipipált44 falu Végre elkészült a nagy mű. Néhány nap múlva útra kel Ceglédre, ahol június 25-én, az országos Dózáa-ünnepség keretében kerül sor leleplezésére. Alkotója Somogyi József Kossuth-díjas szobrász- művész. — Tudomásom szerint ez lesz a második Dózsa-szobra. — Igen. Az első, még 1957- ben, szintén Ceglédre került. — És felállítása óta sok vihart kavart... — Tudom — mondja nyílt tekintettel, amelyből a meg- báhtottság árnyéka is hiányzik. Elvész azon a téren, ahová állították. Ez azonban nem az én hibám. Máshová került, mint ahová én szántam. Ezért rémlik kicsinek, a térbe vészének ez a régebbi alkotás. — Nem okozott belső konfliktust az, hogy a felállítandó új szoborral önmaga mund ítéletet a régi felett? — Nem erről van szó. Ma sem tartom rossznak a másfél évtizede készített Dózsa- szobromat. Ma is a sajátomnak vallom. — Mi a különbség a régi és az új szobor között? — Nem csupán a méret, hanem sok más is. A régi egy kicsit romantikusabb figura volt, mint amit most csináltam. Ez g romantika elsősorban életkoromból és akkori művészi szándékaimból fakadt. Most sokkal szigorúbban komponált, kétalakos szobrot készítettem, amely Dózsából meg egy parasztfi' gurából áll. A figurák magassága három és fél méter. És ugyanilyen magas lesz a tardosi vörösmárványból, készült talapzat is. — A híres ceglédi beszéd »Dózsáját formálta meg új szobrában? — Nem. Mostani Dózsámban ott van az az érzelmi és történelmi többlet, amely mozgalmához és történelmi szerepéhez az elmúlt évszázadok alatt kapcsolódott. Bennem nem csupán az akkori keresztes hadak, illetve paraszttömegek fővezérének alakja él. hanem egy kicsit a parasztkirály is. Megégetésén.ek koronája fenséges szimbó lummá változott bennem. Úgy Felvétel Somogyi József új Dózsa-szobráról. érzem, ez a jel — az elhivatottak jele —, ott volt már rajta Cegléden is! Ezért lett az én új ceglédi Dózsám koronás parasztvezér. Ugyanakkor figurája, mint minden nagy tett, minden nagy gondolat, korának aktualitásán túl időtlen is, mert ezzel az erővel képes csak megújítani későbbi korok társadalmát és kultúráját. Vallom, hogy Dózsa a magyar történelemnek ilyen alakja volt. Benne megújul a vállalás, a küldetés ereje, és olyan nemzeti hagyománnyá válik, amely a későbbi korok emberének is élni segít. — És a szobor parasztfigu- | rája? — Azt a tömeget szimbolizálja, amellyel és amelyért | Dózsa megvívta harcát. — Ezek szerint mindenki | számára közérthető kompozí— Én ezt egy kicsit más-1 ként fogalmaznám. A szobrászatnak, mint minden művészeti ágnak, sajátos nyelve | van. A szobor nyelve a bennem felhalmozódott gondolatoknak olyan tömörített, plasztikai képlete, amely alkalmas arra, hogy a szemlélő számára lefordítsa azokat a gondolatokat, amelyek bennem Dózsával kapcsolatosak. Aki eddig csak annyit tudott Dózsáról, hogy felkelt parasztok vezére volt, azok ennyit értenek majd meg a szoborból. Akik azonban többet tudnak a korról, a parasztfelkelés gondolatáról, azok számára a szobor is többet mord. Úgy vélem, a modern szobrászat egyik alapvető szándéka, hogy ennek a több- szólamúságnak az intellektuális határait kiterjessze és az'eddiginél lényegesen több szólamon tudjon szólni az emberekhez. — Nincs szándéka tflbb Dó- | zsa-szobrot készíteni? — Az ősszel, amikor felkértek, öt Dózsa-szobor kompozíciótervét készítettem el. A lektorátus ebből négyet elfogadott. Akkor még úgy volt, hogy a lovas Dózsát készítem el Ceglédnek. Közben - változott a terv, de az a szándékom megmaradt, hogy a négy kivitelezhető elképzelésből lef lább hármat valóra váltok. lovas Dózsát talán csak kicsiben, de a megkínzott Dózsát legalább két és fél méteresre tervezem. Bízom benne, hogy nemcsak szándék marad. Prukner Pál Pardi Anna: RANDEVÚ egy csokor virág menhelyén az arc leszólít a csend a torókban benn s megpróbálja kibetüzni egy gyorsan száguldó autó rendszámát még a karambol még a eserbenhagyás előtt — A többiek lélegzetüket Visszafogva figyeltek. — Sztálingrádnál úgy megvertük a németeket, hogy azok nem nagyon térnek már észhez. — Honban tudod, Sanyi? — kérdezte Veréb Géza. — Hazudtam már neked? — válaszolta Szekeres. — Egyelőre elégedj meg ennyi-, vei. A lényeg a fontos, nem? Király Jenőnek felcsillant a szeme: — Kibelezzük a bitangokat. Ezt a potrohos ■‘ügyvédet. meg az elvbarátait, az Összes nyilast, meg... — Meg az istent is. igaz? — vágott szavába Szekeres. — Mi szocializmust akarunk, s nem anarchiát, vagy terrort! Te mindig ezekkel jössz. Ha rajtad múlna, akkor magadon kívül mindenkivel leszámolnál; a bakancsos nyilasokkal éppúgy, mint a vezéreikkel. Szekeres nagyon nekiesett Királynak- Veyéb figyelmeztette. hogy kihallatszik. — fnkább a sikerre! — mondta és egy lapos üveget vett elő a zsebéből. — Kisüsti eper. Szekeres nem ivott. Felállt a háromlábú székről és visz- szafojtottan magyarázta. — Tudtam, hogy megtörik a jég. Kilencszáztizenhéttől huszonnégyig meggyőződtem arról, hogy azt a népet nem lehet többé vasba verni... Megzörgették az ablakot. Reflexszerűen mindhárman kezükbe vették a kártyalapokat. s a negyvenhetes választások napját követő éjszaka nem aludtunk. Olyan volt a városi pártiroda, mint «egy főhadiszállás. A rádió szólt, amíg tartott az adás, utána hajnalig — az újabb adás kezdetéig pedig az eseményekkel, a helyzet latolgatásával és az eshetőségek hozzávetőleges számolgatásával telt az i4ő. Amikor ismertté vált a kommunisták győzelme, Szekeres Sándor bácsi a vál- lamra csapott: — tGyere, fiam! — Úgy mondta, olyan határozottan és szuggesztíven, hogy meg sem kérdeztem, hová keíl menni, hanem lépkedtem mellette szaporán. Szomorjaiék kapuján fordultunk be. — Tíz liter bort kérek — mondta az asszonynak Sándor bácsi.-rr Lehetetlen — felelte Szo- morjainé. — Még tart a szesztilalom. — Nézze — kérlelte Sándor bácsi az asszonyt — én sohasem követtem el törvényellenest, de most kell a tíz liter bor. Szomerjainé pepi ellep- kezett, csak azt kérte, tegyük ruháskosárba a két demizso bort és takarjuk le. A párt irodán gém tor volt, a 1 győzött ellenfelek — vagy el lenség — felett, csupán tisz tes örömünnep. Sándor bácsi soha nen ivott, nemcsak azért, mert a' orvos tiltotta, különben sem szerette, ha valakiből a szesz beszél. Most azonban ejfo gyasztott egy pohárnyit. I 4' Ezerkilencszázötvenhat nya rán eltávozott Szekeres Sándor az élők sorából. Korai volt? Ki tudja? Egész életén át tartó küzdelem, az utóbbi években a számtalan meg nem értés és az asztma... így együtt sok volt. Árpikor felesége és gyermekei hazaértek a temetésé ről, postás várta őket. Ex- presszlevelet hozott. Ez volt a levél »lényege: Ismételt ké résére felülvizsgáltuk a párt ból történt kizárásáról szóló anyagokat. Közöljük, hogy a kizárási határozatot hatálytalanítjuk. Párttagságát ezer- kilencszáztizenhéttől, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól ismerjük el. Expresszlevél volt, de iám, előfordul, hogy az expresszlevél is elkésik... Szekeres Sándor nevét utca és úttörőőrs viseli. Szellemét, tetteit milliók folytatják. Vincze György EZ A RÉGI TELEPÜLÉS, Nyírpazony — amely már az 1200-as években lakott terület volt, s a leleszi káptalan birtokaként tartották számon, a megyeszékhely egyik előszobája. Különösen érdekli az utazgató, az élet változásait tetten érni akaró krónikást, milyen egy város szomszédjában lévő alig 2382 lakost számláló nyírségi falu élete. Megérintette-e már a városiasodás szele, vagy őrzi régi önmagát? Nyírpazonyról hosszú ideig úgy tartották: a „kipipált” falu. Mit jelent ez? Sokszor kipipálták, amikor ogy-egy központi beruházás, támogatás szóba került — mondogatják a helyiek. És sorolják: a falu szerencsétlenségére már 1926-ban volt itt villany. Igaz csak a földbirtokosok kúriáiban és néhány középületben. Viszont a villamosítás megkezdésekor úgy szerepelt Pazony, mint villannyal rendelkező község. Holott mindössze három házban égett villany a felszabaduláskor, amelynek dátuma a községben 1944. október 21. Csaknem másfél évtizedig tartott amíg a falu saját erejéből, a lakosság községfejlesztési hozzájárulásából megépítette a több, mint 12 kilométer hosszúságú villanyvezetéket. 65-ben fejeződött be Pazonyban a villamosítás, ekkor már a két távolabbi tanya, a Kabalás és a Nyúlássá házaiban is kigyulladt a fény. Nagy ára volt ennek, — mondják a helybeli vezetők és a helyi lakosság. Nem sajnálták a pénzt, a fáradságot, sőt büszkén mutogatják sorra a helyi létesítményeket, amelyeket szintén maguk építettek, — maguknak. A 4-es számú műút a község északi—északnyugati részét szeli át, — mondhatnánk szerencsésen. Megvan az ösz- szeköttetés a „nagyvilággal”. Nyíregyháza a műúton alig 12 kilométer, a busz naponta tízszer jön és megy. Vasárnap és ünnepnapokon ritkán, s ekkor kell átgyalogolni az utazóknak a Pazonyhoz 4 kilométerre fekvő orosi vasútállomásra. Mivel a műút érinti a községet, külső szemmel szinte x természetes, hogy nem elsősorban itt fejlesztették az úthálózatot. De! A műút csak érinti a települést, s annak is azt a részét, ahol a lakosság kisebb része él. Az utcák — nem számítva a két tanyát — jóval távolabb, két, három, négy kilométeres távolságra esnek innen. Ezért is volt annyira fontos a villanyhálózat építése mellett az útépítés. Ma már alig 6—700 méteres földút választja el Pagonyt a 4-es műútnak egy közelebbi pontjától, amellyel felére rövidülne a mostani út a község és a megyeszékhely között. De minden száz méter 100 ezer forintba kerülne, s mivel ez a rész belterületi útnak számít, a község csak önmaga anyagi forrásaira támaszkodhat, amit viszont sokfelé kell elosztani... ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek, hogy legyen alapjuk a járás, a megye által nyújtandó támogatásra is. Alig két éve másodikok lettek a megyei köz- ségfejlesztési- versengésben szép pénzt kapott a falu, ami- böI_—■ a postaigazgatóság és a tűzoltóság pénzbeli segítségével együttesen — szép postát, KISZ-klubot és tűzoltó- szertárat építettek. (Még külön tűzoltó klubot is berendeztek.) E_z a látszólag nem falrengető építkezés azonban sokat lendített a középületek dolgában nem éppen rózsásan álló Pazonyon. A régi posta helyiségét ugyanis megkapta a könyvtár, amejy emberemlékezet óta az iskola egyik zugában volt. Még a falon ott a fé.mtábja: „posta”. De már bent a polcokon ott van több', mint 4000 kötet, s jöhetnek az olyasók. Szám szerint 350-en \fhnnak. Egy apró böngészőhelyiség is várja őket. Kijelölték máp — egyelőre szépen zöldellnek ott a növények — az új művelődési otthon helyét is. Pénz nincs rá, de nem várnak a milliomos nagybácsira. Törik a fejüket, hogyan is emel- „ eSV takaros művelődési otthont a napraforgó- és kukoricaföld helyén... Még nincs megoldás. De művelődés van. hihetetlen, hogy az iskola egyetlen nagyobb tantermében amely alig több 100—110 négyzetméternél — minden hétfőn este legalább nyolcvan—száz fiatal és öreg gyűl össze. Mit csinálnak? 16 éve tart össze — a régi nevén kultúrcsoportnak _ nevezett társaság, amely a tévé és a folyóiratok, a városközelség ellenére is megtalálja a szereplés, a társas művelődés varázsát, amit sokhelyen nem találnak meg, hiába áll rendelkezésre a díszes művelődési ház. Látszólag egy formátlan, sokféle érdeklődésű társaság gyűl ösz- sze a művelődési otthonnak kinevezett tanteremben, de ez csak a külszin. Mit takar ez? Egy hatvantagú énekkart, melynek szerepléseivel már nemcsak a környező községek ismerkedtek meg, hanem egy népzenei gálaműsorban a nyáron a nyíregyházi szabadtéri színpad közönsége is találkozhat. Meghívást kaptak a nyírbátori zenei napokra, ahol egy népzenei műsorban lépnek fel. A pazonyi pávakor a legjobbak között szerepelt a megyei vetélkedőn is. Van egy citerazenekaruk, egy színjátszó exportjuk, egy , irodalmi színpad és egy szsf- valókórus... A kuitúrcsoport fenntartója az ÁFÉSZ. PAZONYBAN MÉG MAS IS szól amellett, hogy a látszat megtévesztő volta miatt joggal „pipálták” ki a községek sorából, ahol esetleg egy- méternyi kövesút, egyméter- nyi villanyvezeték nem volt. Bármilyen ritkaság is volt a Nyírségben, ebben a faluban már a felszabadulás előtt volt mozi, sőt egy idényjellegű óvoda is. Művelődési ház nem volt. Erre a célra egy földesúri kúriát rendeztek be. Sajnos azonban az öreg épület nem sokáig szolgált, ráadásul egyszer 400 mázsa nyers napraforgómaggal is megrakták a padlását. Szétnyíltak a falak... Azóta, lassacskán 16 éve nincs művelődési otthona a falunak. Valójában a kép sokkal biztatóbb, mert aki járja a pazonyi utcákat, betér a házakba, boltokba, iskolába, tanácsházára s máshová is, egy csinos, gondos gazdákra valló faluról kap jó benyomásokat. Nem maradt magára Pazony, mert nem is hagyta a búzgóság az itt élőket. Azt tartották, előbb helyben bizonyítanak, építenek, önkéntesen megemel;^ a koz- ségfejlesztési alapot, több 10 ivAncsó Dénes tanAr, a helyi népművelési ügyvezető hangulatokat, élményeket idéz a 16 éve együtt szereplő, művelődő kollektíva életéből. Úgy mondja, talán az együvétartozás magyarázata, hogy megtalálták a hagyományos és az új ötvözetét és tiszteletben tartják a sokféle érdeklődést. A hétfői — vagy más napi próbákon, ösz- sze jőve teleken egy-egy tévéműsort is megnéznek, megvitatnak. Nem „dobták!’ ki a helyiségből a tévét, sem a filmet, a magnót. De nem tartják álnépiesnek, erősza- koltnak a hagyományos es- lézéseket sem. Csigacsinálás* lapcsánka-, sztrapacskaest — nem valami új találmány mosolyog Ivancsó Dénes. A tsz ad egy szekér gallyat, a szomszédban egy régi kemence, az asszonyok megsütnek vagy harminc tepsi lap- csánkát, a férfiak néha hoznak egy kis sört, bort. Mulatozássá soha nem válik az estézés, de elcsendesül a zsivaj, ha a magnó megszólal és Sinkovics Imre, vagy más művész egyik szép szavalatát bekapcsolja Ivancsó Dénes. Vagy egy népdalra gyújt valaki a társaságból. .Szinte állandó íróvendégei vannak a falunak. Legutóbb Bede Annát hívták meg. „Kicsit félve, vajon megértik e a verseit, fogják-e szeretni” — jegyzi meg a népművelési ügyvezető. Azért hívtak költőnőt, mert a falu egy kicsit asszonyok faluja. Hatszázan eljárnak dolgozni a nyíregyházi üzemekbe főleg férfiak. Alig van olyap rpunkahely,' ahol nem dolgozik pazonyi. S nemcsak meghallgatták vagy százhúszan Bede Annát, hapern harminc könyvét meg is ■vásárolták, akkor este... Korábban a faluból elszármazott és a fővárosban élő művész. Batári László tárla- * tát rendezték meg, ábból az apropóból, bogy harminc éve ipdult el a faluból, hogy a kétkezi munkásból ismert művésszé kovácsolja önmagát, akir.pk nyjrpazonyi tárlatára Uj-Delhiből hazaérkezett képeit láthatták az ismerősök, a falubeliek. Megértették. pijnt a népdalokat! S a városközelség — a vargabetűs közlekedés ellenére is — spk pazonyit becsalogat, nemcsak a munkahelyekre, dplgozni. Színházba, múzeumba, hangversenyre is. Hatvan színházbérletes ym a falúban. Mipden évben két csoporttal mennek a nyírbátori zenei napokra. Jártak Debrecenben, Egerben, a Hortobágyon. Nem sörözések voltak ezek az utak, bár azt sem tiltották meg senkinek. Magukkal hozták — haza — a debreceni nagytemplom történelmi levegőjét, az egri vár és múzeum hangulatát, a hortobágyi pásztormúzeumban látottak élményét. Bejárták a megye emlékhelyeit is... ÜRZIK A HELYI KRÓNIKASOK, korábban Siklós Miklós, legutóbb Nagy László tanácselnök, történelem-föld- raj szakos tanár feljegyzései- ben, szakdolgozataiban a község szellemi emlékeit is. A fiatalok honismereti szakköre pedig az elkallódásra ítélt becses néprajzi tárgyakat, rokkát, edényeket, régi pénzeket, könyveket gyűjtötte össze és állította ki az iskola folyosóján. A tanácson pedig egészen mással dicsekszenek. Megmutatják az ünnepélyes, bár pici, házasságkötő termet. S hozzáteszik: a falu nincs elnéptelenedésre kárhoztatva. Hatvanban 2120, hetvenben 2384 lakost tartottak számon. Sokan beköltöznek, beházasodnak, férjhez mennek Nyíregyházára, de helyükbe a távoli szatmári falvakból is érkeznek új „telepesek”, akik a városközelség miatt jönnek Pazonyba. Itt hatvanhetvenezer forintért megvehetik azt a házat, amit a megyeszékhelyen 150—200 ezerért kapnának meg. Egy kicsit előszobája Nyíregyházának Nyírpazony. Talán ez egyik feltűnő karakterjegye a távolabbi községekkel szemben. Féligmed- dig városias igényű és foglalkozású emberek laknak itt, több százan csak alvó falunak tartják a községet. Hazajárnak. Volt, aki óvodás gyermekét is Nyíregyházára hordta mindennap. Hamarosan ez a szorító gond is oldódik» megyei támogatással új óvoda építését kezdik meg az idén. A régi ellenség is hátrébb szorul, a negyedik ötéves tervben az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával 700 ezer forintot költenek a belvíz elvezetésére. De még a jó ivóvíz távoli álom. Épülnek a fürdőszobás, összkomfortos lakások. Csak éppen ivásra, mosakodásra alkalmatlan víz csöpög a csapokból. Törpe vízműről álmodni sem mei^iek. ELSŐ PILLANTÁSRA Pazony alig különbözik a többi nyírségi falutól. Legfeljebb abban, hogy jócskán szétszórt település, sok a foghíjas telek. De sok a házhelyet igénylő is. Ami még szokatlan és talán csak itt van, az utcán a házak előtt mindenütt a meggyfák sorakoznak. Szám szerint 1200 darab, bár sok kiveszett... Meggyfás falunak is nevezték 4 települési „láz” hónapjaiban a községet, akik nem akácfát, hanem termő meggyfát ültetnek a házak elé. Porfogónak és jövedelmet hozó „pót háztájinak”... Páll Géza
