Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-16 / 140. szám

KXIX. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM ÄRA: 80 FILLER 1912. JÚNIUS 10, PÉNTEK Gondoskodás az idősekről (3. oldal) A rádió és a televízió jövő heti műsora (4, oldal) A falusi változások krónikásai (5. oldal) Brüsszeli tanulságok a szombati EB-mérkőzés előtt (7. olc'-’.tt LAPPWC TARTALMÁBÓL: KÖZLEMÉNY az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 14—15-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1972. június 14—15-én Kádár János elvtárs elnökletével kibő­vített ülést tartott. A Központi Bizottság — megvitatta és jóváhagyta Komócsin Zoltán elvtárs- nak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről; — megvitatta és elfogadta Aczél György elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztése alapján az álla­mi oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló jelentést. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vet­tek; a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bi­zottság osztályvezetői, a megyei pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárai, a Minisztertanács tagjai, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a fővárosi ta­nács elnöke és a központi sajtó vezetői. A második napirendi pont megtárgyalásán részt vett a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bizottságának illetékes titkára is., I. A Központi Bizottság áttekintette, a nemzetközi helyzetet, pártunk és kormányunk külpolitikai tevékenységének idő­szerű kérdéseit, jóváhagyta a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta tett lépéseket és megállapította; A Szovjetunió, a szocialista országok egyeztetett, követ­kezetes külpolitikája és egységes fellépése a nemzetközi hely­zetben tapasztalható bizonyos enyhülés döntő tényezője. Az enyhülés folyamatának tartóssá'tételét, elmélyítését, az ered­ményes nemzetközi tárgyalásokat szolgáló törekvések mind erőteljesebbé válnak. A nemzetközi biztonság megteremtésé­re irányuló erőfeszítések ma már egyre inkább cselekvő tá­mogatásra találnak a népek, a haladó erők, valamint a tő­késországok azon politikusai részéről, akik készek elismerni a világ realitásait. 1 1. A Központi Bizottság nagyra értékeli és támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán meghir­detett békeprogram eredményes megvalósítását. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldha­tók tárgyalások útján, ha az imperialista hatalmak is a béke érdekeit részesítik előnyben a nemzetközi feszültséget és a há­borús veszélyt növelő lépésekkel szemben. A moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről vallott lenini tanítások gyakorlati alkalmazását példázzák. A megkötött egyezmények és az aláírt okmányok azt bizonyít­ják, hogy a tárgyalásos politika — az alapvető érdek- és nézetkülönbségek ellenére — alkalmas eszköz a feszültség csökkentésére. A Szovjetunió állhatatos elvi magatartásának köszönhető hogy sikerült megállapodni olyan bonyolult kérdésekben, mint a rakétaelhárító rendszerek és a hadászati támadó fegy­verek gyártásának korlátozása, elősegítve ezzel a fegyverkezé­si hajsza megfékezését. A kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokról, a tudományos és műszaki együttműködésről és más fontos kérdésről foly­tatott tárgyalásokkal, a megkötött kétoldalú megállapodások­kal, az ellentétes társadalmi rendszerű országok együttműkö­désének új lehetőségeit tárták fel az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök alapján. Pártunk és népünk üdvözli a Szovjetunió — ez alkalom­mal is hangsúlyozott — határozott állásfoglalását az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agressziójával szemben. Teljesen egyetért azzal is, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei igaz ügyének támogatása semmilyen vonatkozásban nem lehet alku tárgya. A magyar kommunisták, hazánk dolgozó népe nagy figye­lemmel kísérte és támogatja a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága és a szovjet kormány képviselőinek a szovjet—amerikai csúcstalálkozón tanúsított következetes csztályállásponttól áthatott magatarását. Ez alkalommal is ki­fejezésre jutott az a mély felelősségérzet, amellyel az SZKP és a szovjet kormány harcol a világ békéjéért, az emberiség biztonságáért. A tárgyalásokon elért eredmények jól szolgálják az egész szocialista közösség ügyét; jelentősen javítják a nem­zetközi kommunista mozgalom, az összes imperialistaellenes erők küzdelmének feltételeit. A Központi Bizottság meggyőződéssel vallja: az enyhülér biztató folyamata és az a tény, hogy a kapitalista országok mindjobban kénytelenek számolni a realitásokkal, nem homá- lyosíthatja el, hogy az imperializmus természete, alapvető tö­rekvései nem változtak. Napjainkban a nemzetközi imperia­lizmus történelmi lehetőségei csökkentek. A szocializmus, a haladás és a béke erői bonyolult és nehéz körülmények kö­zött harcolnak. A nemzetközi életben továbbra is együtt van jelen a feszültség enyhülésének és az imperializmus agresszív törekvéseinek egymással ellentétes irányzata. A két irányzat küzdelme a nemzetközi osztályharc logikája, törvényei szerint fejlődik. * Pártunk és népünk tudatában van annak, hogy a vílág- béke megőrzésének a jövőben is legfőbb záloga a Szovjetunió, a szocialista közösség, a haladás erőinek szüntelen növekedé­se, valamennyi imperialistaellenes erő akciódgysége. A ma­gunk részéről mindent megteszünk az egység erősítéséért. 2. A Központi Bizottság üdvözli a szovjet—nyugatnémet, valamint a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását, a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú megállapodás záró jegyző­könyvének aláírását, valamint a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti általános közlekedési megállapodás megkötését. Az egyezmények életbelépése segíti az európai biztonság megszilárdítását. Elhárultak azok az akadályok, amelyet egyes nyugati kormányok az összeurópai biztonsági értekezlet egy- behívása és megtartása elé gördítettek, örvendetes tény, hogy jelenleg valamennyi érdekelt kormány egyetért az értekezlet előkészítését szolgáló sokoldalú tanácskozás mielőbbi megkez­désével. Az Európában most kibontakozó új szakaszban elenged­hetetlen az életbe léptetett történelmi fontosságú szerződések és egyezmények következetes érvényre juttatása. A további előrehaladás megköveteli, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetségi Köztársaság államközi kapcso­latai a nemzetközi jog, a teljes egyenlőség alapján rendeződ­jenek. Szükséges, hogy a két német államot egyidejűleg fel­vegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság kapcsolatait külpolitikánk alapelveinek megfelelően, ha­zánk nemzeti érdekeit szolgálva, szövetségeseinkkel összhang­ban. a békés egymás mellett élés politikája alapján kívánjuk rendezni és fejleszteni. Az európai enyhülés irányzatának erősítéséért, folytatott harcunkban figyelembe vesszük, hogy a béke ellenségei nem teszik le a fegyvert. Szívósan akadályozni próbálják a megkö­tött egyezmények tartalmának és szellemének megvalósulását, a problémák megoldását szorgalmazó tárgyalásos politika tér­nyerését. Ezt a ratifikálással szemben folytatott kampányuk legutóbb is megmutatta. A reakciós erőket segíti a Német De­mokratikus Köztársaság felvételének megakadályozása a nem­zetközi egészségügyi szervezetbe és egyenjogú részvételének meghiúsítása a stockholmi nemzetközi környezetvédelmi ér­tekezleten. A Központi Bizottság határozottan elítéli az enyhülés el­lenzőinek tevékenységét. Reményét és meggyőződését fejezi ki, hogy kontinensünkön fokozatosan kiépül a biztonság és a széles körű együttműködés rendszere. Ehhez már eddig is ér­tékes hozzájárulást nyújtott az európai közvélemény és kép­viselőinek brüsszeli közgyűlése. Kívánatos, hogy Európa ha­ladó társadalmi erői a jövőben még határozottabban tevé­kenykedjenek a földrész sorsának alakításában. 3. Délkelet-Ázsiában az Egyesült Államok „vietnamizálá- si” politikájának teljes bukásától való félelmében, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőinek elaknásításával, váro­sainak, falvainak, ipari és mezőgazdasági létesítményeinek rendszeres bombázásával az agresszió kiterjesztéséhez folya­modott. Barbár eszközökkel, tömeges megtorlásokkal akarja térdre kényszeríteni a vietnami népet. E kísérletei azonban — ugyanúgy, mint az eddigiek — sorra megtörnek a hazafias erők határozott ellenállásán, sikeres akcióin. Ebben a helyzetben még inkább szükség van a szocialis­ta országok fokozott mértékű és összehangolt erőfeszítéseire. A hősiesen harcoló vietnami nép, Indokína népei továbbra is támaszkodhatnak a Szovjetunió és a többi szocialista ország politikai, anyagi és katonai segítségére. Vietnami testvéreink a jövőben is számíthatnak a Magyar Népköztársaság támo­gatására. A Központi Bizottság ismételten hangsúlyozza: pártunk és népünk teljes mértékben egyet ért a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány hétpontos javaslatával és az 1972. február 2-i kiegészítő nyilatkozattal: az Egyesült Államoknak feltételek nélkül és azonnal be kell szüntetnie értelmetlen ag- ressziós cselekményeit, meg kell határoznia saját hadserege és a csatlós alakulatok kivonásának pontos idejét, a térség­ben fel kell számolnia minden támaszpontot és meg kell szüntetnie a saigoni rezsim katonai támogatását. Követeljük, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul folytas­sa a párizsi tárgyalásokat: tartsa tiszteletben a dél-vietnami nép önrendelkezési jogát a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elve alapján. 4. A Közel-Keleten a haladó rendszerű arab államok küzdenek az ENSZ Biztonsági Tanácsa által is elismert igaz­ságos követeléseik teljesítéséért. Egyidejűleg erősítik gazda­ságukat, védelmi képességüket, eredményesen munkálkodnak társadalmi fejlődésük időszerű feladatainak megoldásán. Fon­tos intézkedéseket tesznek országaik progresszív erőinek ösz- szefogására és mozgósítására, a demokratikus jogok és vív­mányok bővítésére. Helyzetük megszilárdulása lehetővé teszi, hogy felszámolják az imperialista hatalmak gazdasági befo­lyását és érvényesítsék a természeti erőforrások, s bennük az olajkincsek feletti teljes nemzeti szuverenitást. Ilyen irányban tett újabb lépéseik, közöttük a külföldi tőkeérdekeltségek ál­lamosítása, jogosak és törvényesek; közvetve szolgálják az egész arab nemzeti felszabadító mozgalom érdekeit is. A haladó arab országok belső társadalmi, nemzeti törek­véseik és külpolitikai céljaik valóra váltását egységük és ösz- szefogásuk erősítésével, az imperialista hatalmak beavatkozá­sának elhárításával, a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival megvalósított szoros baráti együttműködéssel ér­hetik el. A Magyar Népköztársaság továbbra is következetesen tá­mogatja az arab népek harcát az izraeli agresszió következ­ményeinek felszámolásáért, a Palesztinái nép törvényes jogai­nak érvényesítéséért, a közel-keleti helyzet politikai rende­zéséért. 5. A Központi Bizottság megállapítja: a nemzetközi poli­tikai események egyre jobban bizonyítják a Szovjetunió és a szocialista Országok — közöttük hazánk — külpolitikai vonal­vezetésének helyességét. A számunkra kedvező. folyamatok azonban nem ébreszthetnek' illúziókat bennünk, mert az eny­hüléssel szemben álló erők még jelentősek. A előttünk lévő nagy nemzetközi feladatok megkövetelik, hogy még követke­zetesebben oldjuk meg a szocializmus építésének soron lévő tennivalóit. A Szovjetunióval, a testvéri szocialista országok­kal szoros szövetségben küzdünk az agressziók felszámolásá­ért, a békés egymás mellett élésre, a nemzetközi biztonság erősítésére irányuló politikánk érvényesüléséért. II. A Központi Bizottság a X. kongresszus határozatának megfelelően megtárgyalta az állami oktatás helyzetéről és fej­lesztésének feladatairól szóló jelentést és megállapította: 1. Az állami oktatásban népünk a felszabadulás óta év­százados mulasztásokat pótoló, történelmi jelentőségű eredmé­nyeket ért el. A volt uralkodó osztályok műveltségi monopó­liumának felszámolásával, az oktatásügy demokratizálásával, tartalmának szocialista szellemiségével minőségileg új isko­larendszert teremtettünk. Mindez hozzájárult szocialista ha­zánk, társadalmi-gazdasági életünk fejlődéséhez, népünk alko­tóenergiájának kibontakozásához, társadalmunk tudati es kulturális fejlődéséhez. Az állami oktatás az elmúlt negyedszázadban hazank fej­lődését 260 e2er felsőfokon, 575 ezer középfokon végzett szak­ember, 754 ezer szakmunkás képzésével segítette. Az esti és a levelező oktatás százezrek számára nyitotta meg az utat a műveltség megszerzéséhez munkájuk végzése mellett. v Az állami oktatás eredményei nemzetközi összehasonlí­tásban is megállják helyüket. A fejlődés eredményeként ma már a megfelelő korosztály' 60 százaléka óvodás, 90 százaléka elvégzi az áltálános iskolát, 70 .százaléka- középfokú, 7 száza­léka felsőfokú tanulmányokat végez. A szocialista köznevelés fejlesztésében kiemelkedő a pe­dagógusok szerepe. Áldozatos munkával, eredményesen oktat­ják és nevelik a felnövekvő nemzedéket, tanították és tanítják a felnőtteket, s tevékeny részesei a közéletnek. Pártunk, társa­dalmuk bizalommal van irántuk és épít munkájukra a jövő nagy feladatainak megoldásában is. 2. A Központi Bizottság értékelte az 1961. évi iskolareform megvalósítását. Megállapította, hogy elsősorban az oktató­munkában értünk el lényeges előrehaladást, növekedett az oktatás hatékonysága. A reform alapelvei — az oktatás kor­szerűsítése, a gyakorlattal való kapcsolatának erősítése, a szocialista nevelőmunka javítása — helyesek és továbbra is érvényesek. A Központi Bizottság a jelentős eredmények,mellett azt is megállapította,, hogy a helyesen megszabott feladatok egy részének megvalósítását személyi és tárgyi teltételek .hiánya gátolta. A középfokú oktatás általánossá tételének gyors meg­valósításával és a gimnáziumi politechnikai oktatással kap­csolatos elképzelés nem volt reális. 3. Oktatásügyünk továbbfejlesztését a szocializmus ma­gasabb szinten történő építése, a tudományos-technikai forra­dalom hazai kibontakoztatása sürgetően igényli. Állami oktatási rendszerünk kettős feladat előtt áll. A kö­zeljövőben a jelenlegi szervezeti kereteken belül kell fejlesz­teni, korszerűsíteni az oktatást. Ugyanakkor a most megin­duló korszerűsítéssel összekapcsolva haladéktalanul el kell kezdeni és néhány év alatt ki kell dolgozni az iskolarendszer távlati fejlesztésének koncepcióját. 4. Oktatási intézményeinkben a túlméretezett tananyag nemcsak felesleges megterhelést okoz a pedagógusoknak és a diákoknak, hanem gátolja a tanulók önálló gondolkodási kész­ségének fejlődését, a tanult ismeretek aktív felhasználását is. A tudományos-technikai fejlődés mai szakaszában isko­láink csak úgy felelhetnek meg a társadalmi követelmények­nek, ha az alapvető ismeretek tanítására törekszenek, ha a tanulók gondolkodását fejlesztve kialakítják a továbbtanulás igényét és képessé teszik őket a folyamatos önművelődésre. A különböző iskolatípusok jelenlegi tananyagát csökken­teni és korszerűsíteni kell. A tartalmi korszerűsítés során na­gyobb figyelmet kell fordítani a gazdasági, politikai ismeretek oktatására, az állampolgári nevelésre. A tananyagot úgy kell megállapítani, hogy a tanulók kötelező iskolai elfoglaltsága a jelenleginél kisebb legyen. A szakmai képzésben a hangsúlyt az elméleti alapokra, a munkafolyamatok egészének áttekintésére és olyan gyakorlati ismeretek tanítására kell helyezni, amelyek lehetővé teszik a munkahely speciális követelményeihez való gyors alkal­mazkodást. 5. Iskoláink szocialista szellemben nevelik a fiatalokat. Tanulóifjúságunk iskolai munkája és munkaerkölcse ma általában kielégítő. Mindamellett iskoláinkban változatlanul a legfőbb feladat a nevelőmunka fejlesztése. (Folytatfe a 2. oldata^ Vltltf PRO lEtÍRlAI.lfl YSS ö ti ETEK I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom