Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

8. óidat Kelét -W a g v ár orsz a ® 1972. június 14. Négy fronton dúlnak a vietnami csaták Séták Párizsban (1.) A város és lakói KOMMENTÁR A megbékélés konferenciája Huszonkét államfő, négy köztársasági elnökhelyettes, két miniszterelnök, tizenegy államfő megbízottjaként egy- egy miniszter gyűlt össze Ra- batban, Marokkó fővárosában az Afrikai Egységszervezet 3 napos csúcsértekezletére. A sorrendben kilencedik csúcs fontosságát az a körülmény is aláhúzza, hogy az afrikai ál­lamok legmagasabb szintű fó­rumán ott van Kurt Waldhe­im, az ENSZ főtitkára is. Felsorolni nehéz lenne, annyi határozati javaslat ke­rül a tanácskozás napirendjé­re. Az előkészítő miniszteri tanácsülésen 17 témában ál-' lapodtak meg. A leglényege­sebbnek az a javaslat tűnik, amely a világrész gyarmatai­nak felszámolását és Portu­gália teljes kiközösítését tűzik célul. Megvitatják a regionális védelmi rendszerek felállítá­sának javaslatát éppúgy, mint az afrikai felszabadító moz­galmak támogatásának jelen­tős növelésére vonatkozó ter­vet. Az az indítvány is napi­rendbe kerül Rabatban, amelynek értelmében az AESZ elítélné Dél-Afrikát Namíbia jogtalan megszállá­sáért, néhány európai és ten­gerentúli tőkésállamot pedig a Portugáliának nyújtott se­gítségért bélyegeznének meg, annál is inkább, mert ez a támogatás hozzájárul az af- rikai portugál gyarmatok fenntartásához. „A megbékélés konferen­ciája” — így nevezte a raba- ti csúcsértekezletet Moktar Ould Daddah, Mauritánia elnöke. Való igaz: az utóbbi időben sikerült latba vetni az AESZ tekintélyét a Szenegál és Guinea, valamint Csád és Líbia közti ellentétek elsimí­tására. Szóba került az afri­kai országok egységének megbontására törekvő Izrael szerepe is, amelyről a részt­vevők többsége elítélően fog­lalt állást. A tanácskozáson — megfi­gyelők szerint — megvitatják az afrikai katonai erőforrások összpontosításának teendőit is. Különös tekintettel a gyarmatosítók támadása elle­ni önvédelemre. Bizonyára szóba kerül — bár II. Hasz- szán marokkói király meg­nyitó beszédében ezt a témát nem érintette — az arab—iz­raeli viszály is. Ha a rabati csúcs kiérdemli is a „megbékélés konferenciá­ja” elnevezést, az afrikai po­litikusok felszólalásaiból alig­ha hiányzik majd a szenve­dély. A máig is anakroniszti­kusán jelenlevő kolonializ- mus, a fajvédq rendszerek brutális apartheid politikája, egyes tőkésországok nyílt, vagy titkos támogatása az ős­lakosság jogait csorbító el­nyomóknak — minderről Waldheim, az ENSZ főtitkára első kézből nyerhet informá­ciókat a világszervezet afri­kai tennivalóinak megfogal­mazásához. Az amerikai légierő hét­főn és kedden is bombázta mindkét vietnami ország­részt, Dél-Vietnamban pedig négy hadszíntéren — áz úgynevezett északi fronton, a központi fennsíkon, ■ Saigon­tól északra és Saigontól nyugatra — jelentős össze­csapások zajlottak le a fel­szabadító erők és a kor­mánycsapatok között. A kor­mánycsapatok akcióit min­den alkalommal támogatta az amerikai taktikai légierő. A B—52-es amerikai ne­hézbombázók kedden is tá­madták a VDK területét. Egy saigoni szóvivő szerint a de- militarizált övezettől 70 ki­lométerrel északra fekvő Dong Hói városra és kör­nyékére szórták le bombái­kat. A nyolcmotoros óriás gépek lakott területeket bombáztak a demilitarizált övezettől délre, Dél-Vietnam két felszabadított tartomá­nyában, Quang Triben és Thua Thienben is. Az úgynevezett északi fronton Hűétől nyugatra a nyugati hírügynökségek sze­rint széles frontvonal bonta­kozott ki. A népi erők a dombvidék felől, Hűé irá­nyába közeledtek kedden, s a kormánycsapatok a több­ször gazdát cserélt úgyneve­zett Bastogne tüzérségi tá­Egyiptomi harci repülőgé­pek kedden a Földközi-tenger fölött lezajlott légi csatában lelőttek két Mirage típusú iz­raeli sugárhajtású vadászgé­pet — közölte kedden este Kairóban egy egyiptomi kato­nai szóvivő. A légi csata délután, közép­európai idő szerint 14,20 óra­kor kezdődött, amikor 16 iz­raeli harci repülőgép a Nílus folyó egyik ágának torkola­tánál Port Saidtól 45 kilomé­terre nyugatra behatolt az A Vörös zászló érdemrend­del kitüntetett szovjet feke­te-tengeri flotta dunai hajó­rajának parancsnoki karát — élén A. H. Bardascsuk első osztályú kapitánnyal — ked­den délelőtt fogadta Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettes, a Magyar Néphadsereg politi­kai főcsoportfőnöke. A bará­ti hangulatú találkozón részt vett a Honvédelmi Miniszté­rium több vezető beosztású munkatársa és ott volt A. A. Zsuk ezredes, a Szovjetunió magyarországi nagykövetsé­gének katonai és légügyi at­taséja is. Ezzel véget ért a szovjet haditengerészek né­hány napos budapesti baráti látogatása. maszpontnál, Hűétől 20 ki­lométerrel nyugatra próbál­ták feltartóztatni a támadó éket. A felszabadító erők tüzérsége 130 milliméteres ágyukkal lőtte a kormány­csapatok Hűétől 40 kilomé­terre kiépített külső védelmi vonalát. A Saigontól északra fekvő térségben, az An Loc tarto­mányi székhely felé vezető 13. számú országúton és magában a városban is foly­tatódtak a harcok. A saigoni kormánycsapatok szóvivőjé­nek közlése szerint a kor­mánycsapatok egyik alaku­latának sikerült magát át­vágnia az úton és behatolnia An Locba. A résen meg­kezdték a több, mint két hónapja An Locban rekedt sebesült kormánykatonák evakuálását. Az akciót erős amerikai légifedezettel pró­bálják végrehajtani. A 13. országúton gyakorlatilag to­vábbra is a népi erők ural­ják a terepet. Saigontól nyugatra, a kambodzsai határ mentén a leghevesebb összecsapásokra Kien Tuong tartományban került sor. A felszabadító erők tüzérségi előkészítés után gyalogsági támadást in­dítottak a kormánycsapatok Tuyen Binh városkában állo­másozó alakulatai ellen. ország légterébe. Egyiptomi vadászbombázók szálltak fel az izraeli betolakodók elűzé­sére. Lelőttek két ellenséges gépet, kettőt pedig eltaláltak. A kairói szóvivő hozzáfűzte még, hogy a légi csatában két egyiptomi harci repülőgépet is találat ért. Tel Avivban egy katonai szóvivő a légi harcról beszá­molva saját veszteségről nem tett említést; ellenben- azt ál­lította, hogy az izraeli repülő­gépek lelőttek két egyiptomi vadászbombázót. A vendéghajók a déli órákban szedték fel horgo­nyaikat és a Szent István park előtti kikötőből útnak indultak következő állomá­suk, Pozsony felé.. Búcsúzta­tásukra a Duna-parton sok érdeklődő gyűlt össze. Az ünnepélyes búcsúztatásnál jelen volt Imre Gábor vezér­őrnagy, a Magyar Néphadsi. reg vezérkari főnökének első helyettese, Skoda Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyet­tese, válamint néphadsere­günk tábornoki és parancs­noki karának több tagja. Ugyancsak ott volt V. J. Pavlov nagykövettel az élen a szovjet nagykövetség több vezető beosztású diplomatá­ja. A Rue du Dragon, a Sár­kány utcája sarkán van egy kis kenyérbolt. (A szomszéd­ban Victor Hugo lakott.) Mindez Póriasban, az Ödeon Színház és a Sain-Germain des Prés közelében. Egy hosszú, méteres botkenyér vásárlása ügyében tértem be ide. A boltos, aki egyben a pék, kicsi, de patikatiszta­ságú boltjában este 9 tájban, a még mindig sütő nap be­szűrődő sugarai közben szol­gált ki. Rendkívüli udvarias- sággel kérdez. — Külföldi? És honnan? — Magyarországról. — Ó, Budapest, ott már jártam. Szép város. Talán az egyik legszebb Európában. Visszabókolok: — Párizs is gyönyörű. A fény városa. — És a szabadságé, és a szerelemé — fejezi be. Kezemben a kenyérrel, a Szajna felé baktatva a kis utcákon, elgondolkozom mon­sieur Brizon szavain. Valóban úgy van, ahogy mondja? Ku- tatgatom, mennyi lehet ebben a büszkeség, mennyi a való­ság, vajon milyen is Párizs 1972-ben, milyenek itt az em­berek. Kinek vagy éppen minek a városa a 10 milliós metropolis? Összegezve a képet, amely a Caravelle fedélzetéről, pár ezer méter magasból tárul az érkező elé, majd hozzátéve mindazt, amit a város utcáin, boulvard-jain, avenue-in jár­va lát az ember, joggal kiált­hat fel: elragadó. Békésen él itt együtt a forradalom meg­annyi emléke a királyok és a császárság korát idéző ha­gyománnyal, a gótika a klasz- szicizmussal, az amerikai jel­legű Drugstore (furcsa bolt­egyveleg) a kifejezetten fran­ciás kávéházzal, a majmokat és oroszlánkölyköket árusító Samaritaine áruház Szent Lajos szigetével, a hatalmas sugárút a kis keskeny, kö­zépkort Idéző Sikátorral. A harmónia végtelen, minden egységes, a képet nem zavar­ja semmi, mindent felejtet a tervezés művészi szándéka és megvalósul tsága. A város sok pontján, de fő­leg a külső területeken már állnak az új lakótelepek, ma­gasságukkal követve a dom­bok vonulatait, a környező épületek sorát. Az Eiffel te­tejéről látni a legjobban, Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök kedden a svéd kormány meghívására négy­napos hivatalos látogatásra Stockholmba érkezett. Az in­diai kormányfőt a stockholmi repülőtéren Olof Palme svéd miniszterelnök fogadta. Gandhi asszony úton Stock­holmba, rövid időre megsza­hogy ezek a modern tömbbök nem falazzák el úgy a terrhé- szetet a várostól, mint az óbudai lakótelep merev sík­jai, hanem szinte kitárulkoz­nak a városban oly kevés le­vegő, tér feié. A látvány megkapó, és az ember hajla­mos elfeledni, hogy mind e szépség mégse nyújt zavarta­lan örömet, A régi Párizs lakásaiban korszerűtlen a közmű, a bér­házakban még ma is Sök he­lyen csak egy-egy folyosó vé­gére jut egy toalett, a lakbér a- régi palotákban éppúgy, mint a modern házakban a bér 30 százalékát is felemész­ti, a műemlék értékű épüle­tek csodálatos külső hom­lokzatai mögött korszerűtlen, fürdőszobátlan lakások tíz­ezrei találhatók. Talán csak az vigasztaló, hogy mindezek­hez a házakhoz olyan nevek taoadnak, mint Balsac, Vol­taire, Renoir, Roger Martin du Gard. Ez a műgonddal tervezett és épülő világváros tudato­san alakit ki területeket, me­lyek elsősorban a milliónyi turistát szolgálják. Sugárutak méregdrága üzletsorai, étter­mek és luxusszállók, franci­ásnak mondott szexboltok há­lózata jelzi: az idegenforga­lom pénzlefölöző munkája is tervszerű. Vajon milyen a francia kis­ember, aki ebben a környe­zetben él? Nos, a franciák, akikkel ta­lálkoztam, talán a világ leg­több ellentmondását hordoz­zák, de mindezt végtelen báj­jal és megbocsátható követ­kezetlenséggel. Rajonganak a forradalomért, miközben nosztalgiával emlegetik a ki­rályság és császárság legen­dás alakjait, hazafiak, miköz­ben a kozmopolita város minden jellemzőjét hordoz­zák, elégedetlenek, de végte­lenül felháboroknak,, ha más kritizálja őket. Bírálják a kormányt, de közben nem bánják, ha nagyhatalmi poli­tikát hirdet, szidják a szemé­lyi Uralmat. ’ de rajonganak Napóleonért. Dühösen beszél- nak arról, hogy a forradalom az Ész templomává és élel­miszerraktárrá tette a Notre Dame székesegyházat, közben ateisták, kommunisták, vagy éppen egzisztencialisták. Színesek, sokfélék, és aki kicsit közelebb kerül hozzá­juk, azzal őszintén barátkozó­kította útját Rómában, ahol rövid eszmecserét folytatott Aldo Moro olasz külügymi­niszterrel. Az indiai—pakisz­táni háború után kialakult helyzetről, valamint Bhutto pakisztáni elnökkel folyta­tandó csúcstalálkozójának ki­látásairól volt szó. ak. A Hotel Splendid portása pár napos ottlét után meleg kézfogással köszöntött, az Avenue de la Motte-Picquét és az Avenue Bosquert sarki terasz pincére a harmadik hajnali háromkor kérés nél­kül hozta a jégről a Tuborg sört, miközben érdeklődött: — Hogyan érzik magukat a magyar urak Párizsban? Szí­vesen és lelkesen vitatkoznak, amolyan latin hévvel, de pil­lanatok alatt megfagynak, ha amerikai turisták nagy han­gon lebegtetik dollárjukat. Talán ennyit általánosság­ban. Csupán azért, hogy a kö­vetkezőkben kicsit jobban is­merve a várost és lakóit, be­pillanthassunk a mindenna­pok hol szürke, hol nagyon is színes világába. Bürget Lajos MOSZKVA A Lityeraturnaja Gazetta közli Shell nyugatnémet kül­ügyminiszter nyilatkozatát. A külügyminiszter többek közt kifejezte azt a vélemé­nyét, hogy most már meg­kezdődik a szovjet—nyugat­német szerződés megvalósí­tását célzó együttes munka, a kapcsolatok intenzívebbé tétele. Shell véleménye sze­rint a moszkvai csúcstalál- koz 0 eredményei biztatóak és kedvező hatást gyakorol­nak az európai enyhülési fo­lyamat szempontjából. BERLIN Fidel Castro kubai mi­niszterelnököt kedden dél­után fogadta Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának el­nöke, s a „Népek barátságá­nak nagy csillaga” kitünte­téssel tüntette ki. MOSZKVA Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden felszólalt az elnökség ülésén, amely megvitatta és egy­hangúlag ratifikálta a szov­jet—Iraki barátsági és együtt­működési szerződést. RABAT Waldheim, az ENSZ fő­titkára kedden Rabatban saj­tóértekezletet tartott, amely­ben többek közt elítélte a rhodesiai krómérc vásárlását az Egyesült Államok által. E vásárlások megsértik az ENSZ határozatait és aláás­sák annak tekintélyét — mondotta. Egyiptomi—izraeli légi csata Tovább indult fővárosunkból a szovfet dunai hafóraj Gandhi asszony Stockholmba érkezett Hatvani Dániel: &tfoe megfontolt szándékkal DOKUMENTUM REGÉNY 32. A katona bólint. Robi látja Hogy a vaskerítésen túl épü­letek vannak, előtte 69-es GAZ-terepkocsik állnak és van néhány B—352-es teher­kocsi is. Amikor a taxi a falu felé elporzlk, a kiskatonának eszébe jut, hogy eredetileg igazoltatni is akart... Mindegy, úgyis megfordultak. A faluban újra Szombathely felé fordulnak. Robi egyszerre beszédessé vélik, már csak azért is, hogy társát szóra bírja. Arról beszél, ha sike­rül a kocsit is átvinni, Bécs- ben taxifuvart vállalnak, S lesz rögtön egy kis pénz. Meg politikai menedékjogot is kér­nek. A sebességmutató a 90-en imbolyog, jobb kezének mutatóujja van csak a kor­mányon, így vezet. Azt akar­ja mondani, hogy eljöttek idáig és még semmi baj a kocsival. Ekkor egy kettős, bár nem túl éles kanyar következik. Csak azt veszi észre, hogy a kocsi hirtelen lehúz jobbra, mire észbekap, a jobb oldali kerekek az árok­ba futnak, fékez, húzná visz- sza, de az eleje így is elkap­ja a vízáteresztő betongyűrű végét, egy kiálló faág végig­húzza a karosszéria oldalát, a csattanásban hersegő zaj ke­veredik, húzná vissza az útra, a volán nagyot ránt, a kocsi végre kiugrik az árokból és nyomban át is lendül a túlol­dalra és ott az innensőnél jó­val ^mélyebb árok falánál csattanva megáll. Robi első észlelése az, hogy a motor nem jár. Mielőtt még kiszáll­na, indítani próbál, nem megy... Fel a motorháztetőt, a hűtőből folyik a víz, a ven­tillátor tengelye elgörbült. Kiszáll Zoli is, arcára rá­fagy a rémület. — Hagyd a fe­nébe, Robi, fussunk innen Nézd csak, már jönnek is.. Robi a szántóföldek felé for­dul, s látja, hogy három vagy négy ember szalad feléjük. Kirántja a kabátját a kocsi­ból, a többi nem fontos. Sza­ladnak a hegy Irányába. El­érik a patakot, amit már lát­tak a kocsiból is. két oldalt fák, ezek fédezete alatt fut­nak. Jobbra egy majorhoz vezet az út, eléggé nyílt tere­pen, de erre fordulnak rá, mert pár száz méterre előttük a patakon két lovas határőr léptet át... ...A két szombathelyi va­dász, Egressy Tibor és Csiz- mazia Jenő hazafelé tart. Azért kanyarodtak csak erre­felé, mert valami lövést hal­lottak az erdőből. Biztosan orvvadász. Már be is fordul­nának az erdő felé vezető út­ra, amikor az árokban észre­veszik a Warszavát. Karam­bol történt — de hol a veze­tő? Kiterített térkép az ülé­sen. A kormány véres. Egres­sy, a kocsi gazdája, ezt mondja: — Ez több, mint gyanús. Töltsd be a fegyve­red és menjünk utánuk. Messzire nem juthattak... Az előbb még láttuk a kocsit, ahogy Búcsúból kikanyarod­tak. Ezt megelőzően azonban egy fiatalember, amint haza­felé tartott a szántóföldről bi­ciklijével, már szemügyre Vet­te a kocsit, neki is gyanús volt a dolog, a közelben tehe- héket őrző asszony látta is. hogy két suhanc szalad a pa­tak partján — nem sokat té­továzott, gyorsan hazakariká­zott, beült a Skodájába és Szombathelyre ment, hogy szóljon a rendőrségen. Erről a két vadász nem tud. Kocsijukkal a Szünőse- major útjára fordulnak. Előt­tük két ifjú üget. Az alacso­nyabb kezében télikabát. Ha csak sétálnának, fel sem tűn­nének. De Csizmazia önkén­telenül is hátrafordul, amikor mellettük elhaladnak. — Ni csak, az alacsonyabbnak vér­zik az orra. Álljunk meg! Egressy is kezébe veszi a puskáját, amikor kiszáll. 462-es távcsöves golyós fegy­ver... — Ti vagytok a karam­bolos kocsival?—: A fiúk meg­torpannak. Róbertét ezúttal elhagyja találékonysága. Az ütéstől felrepedt orrát tapo­gatja. És már hangzik is az újabb kérdés: — Honnan jöt­tök? — Robi válaszol: — Messziről. — Talán pontosab­ban határoznád meg. — Kecs­kemétről. — Megpróbálkozik egy utolsó lehetőséggel: — Ide megyünk a majorba, hogy telefonáljunk kocsimentőért. — Társával a vadász egy pil­lantást vált: — Inkább majd mi telefonálunk, ha megenge­ditek. — Na, üljetek le az árokpartra. — Betölti előttük a fegyvert. Társához így szól: Szóli a rendőrségnek, Jenő. Majd én vigyázok rájuk. A másik elmegy a major felé. Robi megkérdezi, előve- heti-e a zsebkendőjét. — Ve­gyed — mondja a vadász és ráfogja a fegyvert. De semmi gyanús mozdulat. Elég jól célzok... És mondjátok, mit kerestetek errefelé? — Eljöt­tünk ide a Balatonhoz... Két rendőrségi kocsi fordul be a major útjára. A KÉZRE KERÜLÉS UTÁN November 6-án reggel Kiss Béláéknál együtt ül a család a konyhaasztalnál. A házL gazda éppen kenyeret szel, amikor ezt mondja az asztal­hoz ülő asszonynak és lányá­nak: — Halljátok-e, ez az éj­szakai dolog nekem egyre gyanúsabb... Ha igaz volna, amit az a fiatalember mon­dott, már ide kellett volna érnie a táviratnak. Vagy át­szaladt volna valaki motor­ral. (Folytatjuk»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom