Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

!m. üfe Ü 5. oHaT Pártirányítás a községekben A jelenlegi időszak meg­növekedett követelményeket támaszt a községi pártszer­vezetekkel és az őket irányí­tó testületekkel szemben. Ez utóbbiak — a községi párt- bizottságok és csúcsvezetősé­gek — túlnyomó részben eredményes munkát végez­nek a község társadalmi, po­litikai és gazdasági életének irányításában, a politikai munka koordinálásában. Munkájukban a hangsúlyt a gazdasági élet problémái kapják, de az utóbbi időben sok gondot fordítanak a párt belső életére is. Jobban foglalkoznak a tömegpoiiti- kai munkával és a kulturális élettel is, ezenbelül a közok­tatás kérdéseivel. Munkájuknak azonban fo­gyatékosságai is akadnaK. A határozatok végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése "még sok helyen nem kielégí­tő. A tanácsok és a tömeg­szervezetek pártirányításá­ban is tapasztalhatók hiá­nyosságok. Sok gond és gyengeség mutatkozik az alapszervezetek segítése kö­rül is. E jelenségek egyik fő oka, hogy nem egy helyen bi­zonytalanok saját szerepük, feladatkörük értelmezésében. Nem tekintik irányító szer­veknek önmagukat, s elő­fordul, hogy a járási pártbi­zottságok, illetve az alap- szervezetek sem tekintik őket annak. E helyzet meg­változtatásához, a helyes ér­telmezéshez nagy segítséget nyújt a Politikai Bizottság határozata, amely világosan meghatározza a községi párt­szervek szerepkörét, állást foglal a pártirányítás tartal­mi kérdéseiben. AZ ALAPSZERVEZETEK SEGÍTÉSE E határozatokból egyértel­műen kitűnik, hogy a közsé­gi pártbizottságok és csúcs­vezetőségek nemcsak Koor­dináló feladattal rendelkez­nek, hanem részesei az irá­nyító munkának is. Nem te­kinthetők csupán valamiféle közbeiktatott pártszervnek, hanem az a teendőjük, hogy irányításukkal és segítsé­gükkel tegyék hatékonyabbá az alapszervezetekben folyó politikai munkát. A párt- szervezetek irányításának te­rületi elvét községi szinten is érvényesíteni kell. (Ettől csak indokolt esetben, a me­gyei párt-végrehajtóbizoltság egyetértésével lehet eltérni.) Ezért kívánatos, hogy a köz­ség területén működő min­den pártszervezetet a közsé-- gi pártszerv irányítson. A közös tanácsú községek esetében az irányító pártbi­zottságot, csúcsvezetőséget leghelyesebb a székhelyköz­ségben létrehozni. Ennek hatásköre a társközségek pártszervezeteire is kiterjed. A községi pártszervnek természetesen fontos felada­ta az alapszervezetek mun­kájának koordinálása, együtt­működésük segítése is. Szervezhet például olyan pártoktatási tanfolyamot, amelyet egy-egy alapszerve­zet külön nem tud indítani, együttes pártnapokat, ün­nepségeket és egyéb össze­jöveteleket rendezhet. Egyes helyeken eredményes gya­korlatnak bizonyult, hogy a községi pártszerv az átfo­góbb jellegű feladatok előtt —- az egységes értelmezés és cselekvés, a hatékonyabb mozgósítás céljából — össze­hívta a község egész párt­tagságát. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy az ilyen rendezvények elsősor­ban tájékoztatásra jók. vé­leménycserére nem alkalma­sak. A TÖMEGSZERVEZETEK ÉS A GAZDASÁGI ÉLET A tömegszervezeteket és mozgalmakat a községi párt­szervnek elsősorban az ille­tékes pártalapszervezet ré­vén kell irányítania. A kö­zös tanácsú községek társ­községeiben dolgozó tömeg­szervezetek és mozgalmak erőszakolt centralizációja nem helyes gyakorlat. Javí­tani és fejleszteni kell vi­szont munkájuk összehango­lását, ami egyrészt a községi pártszerv, másrészt e szer­vezetek és mozgalmak járási szerveinek feladata. A KISZ községi szintű szerveinek irányítása a köz­ségi pártszerv feladatai közé tartozik. A szakszervezeti munkát az illetékes pártszer­vezetek útján koordinálja. A Hazafias Népfront községi bizottságával a községi pártszerv közvetlenül tart szoros munkakapcsolatot. Bo­nyolultabb ez, a közös taná­csú községekben: a társköz­ségek népfrontbizottságaival az ott dolgozó pártszerveze­teknek kell együtt dolgozni­uk, a pártbizottságra vagy csúcsvezetőségre pedig az összehangolás munkája vár. A gazdasági élet pártirá­nyításával alapvetően a ter­melő- és forgalmazó egysé­gekben dolgozó pártszerve­zetek foglalkozhatnak. E munka tartalmát a gazdasá­gi életre vonatkozó pártha­tározatok ismertetése, végre­hajtásuk megszervezése, se­gítése és ellenőrzése alkotja. A gazdasági egységeknek és intézményeknek csupán a legfontosabb munkakörei ke­rüljenek a községi pártszerv hatásköri listájára, ugyanak­kor rendszeresen ellenőriznie kell az itt folyó személyzeti munkát. Azokat a gazdasági egysé­geket, amelyeknek tevé­kenységi köre zömmel a köz­ségre korlátozódik, a községi pártszerv hatáskörébe kel] utalni. Ki kell viszont emel­ni a községi közvetlen irá­nyítás alól azokat a nagy­üzemeket és intézményeket, amelyek tevékenysége mesz- sze túlnő a község határain. A TANÁCSI MUNKA IRÁNYÍTÁSA A tanácsok pártirányításá­nak általános elvei változat­lanok. Az. érvényesítés mód­szerének azonban igazodnia kell a változott körülmé­nyekhez. A községi pártszerv irányító munkájának célja, hogy erősödjék a tanács ál­lamigazgatási, népképviseleti és önkormányzati jellege, s mind1 tökéletesebben lássa el ezzel járó feladatait. A községi tanács pártirá­nyítására a községi pártbi­zottság, a csúcsvezetőség, vagy ahol ilyen nem műkö­dik, a községi alapszervezei és vezetősége jogosult. E szervek a tanács pártirányí­tását a kommunista tanácsta­gok és a tanács választott vezetői útján látják el. Cél­szerű, hogy politikailag in­dokolt esetben, fontos dön­tések előtt a községi párt- szerv hívja össze a tanács kommunista tagjait, ismer­tesse velük a pártszerv ál láspontját, kialakítva az egy­séges állásfoglalást és bizto­sítva ennek egyöntetű kép­viseletét. A közös tanácsú és a nagy­községekben igen kívánatos a tanácsi dolgozók pártszer­vezetének megalakítása. Ezek azonban nem vehetik át a tanácsok pártirányítását a községi pártszervektől. Az irányító munka akkor jó, ha nem sérti a tanács ön- kormányzati jellegét, s a pártszerv nem dönt olyan részletkérdésekben, amelyek a tanácsra vagy szakigazga­tási szerveire tartoznak. Ál­lást kell viszont foglalnia olyan kérdésekben, amelyek a község egész lakosságát érintik, amelyek hatással le­hetnek a politikai hangulat­ra. mint például a fejlesztési tervek, beruházások. bizo­nyos személyi ügyek. Fontos feladata a politikai munkának, hogy a tömeg­szervezetekre és mozgalmak­ra támaszkodva mozgósítsa a lakosság egészét a községi célok elérésére, a társadalmi erőforrások feltárására, kon­centrálására és legcélszerűbb felhasználására. A közös ta­nácsú községekben különösen nagy figyelmet kell fordítani az általános és társközségi érdekek ' összhangjára. A pártszervek megfelelő politi­kai és szervező munkával működjenek közre az érde­kek egyeztetésében. Ilyen széles körűvé növe­kedett tehát az a munka, melyet a községi irányító pártszerveknek el kell«' vé­gezniük. S ennek akkor te­hetnek megfelelően eleget, ha mindenkor világosan lát­ják helyüket, szerepüket, és hatáskörük megfelelő érvé­nyesítésével hangolják össze a rendelkezésre álló erőket. Dr. Szabó Imre az MSZMP KB alosztályvezetője „EZZEL CSAK NYERHET..." Harminc boldog ember Balkányban A vizsgázó: Gilányi János, vizsgáztató: Fekete Antal műhelyvezető. (Hammel József felvétele) A fák alatt harmincán ül­nek. Az ebédlő már kiüilült, de csak nem akar senki moz­dulni, pedig már egy óra is elmúlt és valamennyien éhe­sek. — Még jobban izgulok, mint másfél órával ezelőtt — mondja egyikük, aztán a többiek sem hagyják ki az ugratási lehetőséget. — Félsz a lányodtól, mi? Biztos úgy engedett el ott­honról, hogy ha megbuksz, haza se menj. Még tovább is folytatnák az ugratást, de eredményhir­detésre szólítják őket. Az ar­cokra újra kiül az izgalom, mindenki bizonytalanná vá­lik amikor az igazgató az értékeléshez kezd, pedig dél­előtt névsorolvasás nélkül mentek egyesével a vizsgabi­zottság elé. — Igaz, nem kellett hívni, de amikor a tételt kihúztam, szakadt rólam a veríték. Pe­dig a gyakorlatban évek óta ezt csináljuk. Csak elmonda­ni ne kellene. Olyan furcsa nevük van ezeknek a vegy­szereknek, hogy kitörik az ember nyelve, míg kimondja. Meg mire az ember valame­lyiket alaposan megismeri, újat adnak ki helyette. Gilányi János mondta ezt, miután kijött a vizsgabizott­ság elől, ahol növényvédő be­tanított munkás bizonyít­ványt szerzett. Fiatal, 33 éves kora ellenére is „veteránnak” számít a Balkányi Állami Gazdaságban, hiszen 15 éve dolgozik itt. Először rakodó- munkás volt, aztán egy bal­eset miatt abba kellett hagy­ni a nehéz munkát és levizs­gázott traktorvezetésből. Az­óta gépen ül, télen. amikor nincs munka, akkor a gyü­mölcsösben metsz. Fekete Antal műhelyfő­nök Páréi Józsefet szólítja a permetezőhöz, hogy a gya­korlatban mutassa be a per- metlé útját. Gondolkodás nél­kül, nyugodtan válaszol, mu­togat, gyakorlott vizsgázó benyomását kelti. N. Tóth István, aki őt követi, szintén semmi izgalmat nem árul el. — Ez a harmadik vizsgánk. Az elsőt is együtt csináltuk, még 1965-ben vagy 66-ban. már nem is emlékszem rá pontosan. Akkor kertészeti szakmunkás-bizonyítványt szereztünk, aztán én még le­vizsgáztam traktorvezetés­ből, most meg növényvéde­lemből — mondja N. Tóth István. — Azért én sem voltam olyan nyugodt — mondja Pá- vel József —, mert nagy volt a tét. A lányom a héten érett­ségizik, a fiam meg villany- szerelői szakmunkás-bizo­nyítványt szerez. Versenye­zünk, kinek les^ jobb a bi­zonyítványa. Nem szeretnék lesütött szemmel hazamen­ni. Pável József arcát figyel­tem, amikor átvette Bojtor Miklós igazgatótól a bizo­nyítványt. Mosolygott az eredmény láttán: (4) jól meg­felelt — ez volt ráírva. Ami­kor beszélgettünk, ezt mond­ta : „Igaz, hogy 47 éves va­gyok, de gz én igényeim is napról napra nőnek. A gaz­daság is és én is csak ak­kor várhatok többet, ha töb­bet adok. — Volt, aki lemorzsolódott a tanfolyamról, azt mondta, ha eddig jó voltam, akkor ezután is jó leszek. Győz­ködtük, magyaráztuk, hogy ezzel csak nyerhet, nem használt. Pedig ő is látta, amikor a brigádvezetőnk be­vonult katonának, akkor is irányítani kellett a munkát. Rám bízták, de mit csináltam volna, ha nem tudom: mikor mivel kell permetezni, vagy, hogy milyen védőruhát kell felvenni a különböző szerek­hez a mérgezés ellen. — Mi is versenyben va­gyunk a lányommal — mondja N. Tóth István — de biztosan ő győz. Félévkor 4,7 volt, felvették gimnáziumba Nagykállóba. Hogy ki nyeri meg a ver­senyt, azt még nem lehet tudni, de hogy N. Tóth Ist­ván nem veszít, az biztos. A bizonyítványán ez áll: (5) ki­tűnően megfelelt. Bíró János is 15 évet töl­tött el eddig az állami gaz­daságban. Esténként együtt tanult három gyerekével, az­tán, ha valamit nem értett, hatodikos fia növénytanköny­vét szedte elő, mikor a gye­rekek már lefeküdtek. Nem panaszkodik, pedig neki is kevesebb volt a szabad ide­je, sokat elvett a családtól, a pihenéstől a tanulás. Nyíl­ván ezt a szorgalmát is ér­tékelte a vezetőség, amikor nemrégen megkapta a Kivá­ló dolgozó jel-Vnyt; Arról pedig szinte, csak a családja tud,, hogy' 18 évék korában, 1954-ben ő volt az ország egyik legfiatalabb sztaha­novistája. Pedig „csak" dol­gozott. ★ Harminc dolgozó — egyik sem teenager korú — ment haza boldogan hétfőn dél­után a Balkányi Állami Gaz­daságból. Valamennyien megkapták a bizonyítványt és valamennyien 300 órás tanfolyamon — és otthon a könyvekből, jegyzetekből ~ sajátították el a növényvé­delemhez szükséges tan­anyagot. Velük együtt a gaz­daság dolgozóinak több, mint hetven százaléka lett betaní­tott, illetve szakmunkás. Pedig nem kötelezte őket senki. Balogh József 6. Népítélet Apátfalván Bakócz Tamás és a főurak ultimátumából végérvényesen meggyőződött arról Dózsa, hogy az ország nemessége és a király katonái nem a török, hanem a keresztes hadak el­len gyülekeznek. Megértette az életre-halálra szóló harc immár kikerülhetetlen. A helyzet súlyosságához mérten igyekezett minél előnyösebb katonai, illetve gazdasági helyzetet teremteni forradal­mi háborúja számára. Katonailag igen kedvező volt a keresztesekre nézve, hogy a fővezér elgondolásá­hoz híven a békési és a bihari síkságot birtokolták. Olyan területi pozíció volt ez, ahon­nan egyforma súllyal éreztet­hették hatásukat mind Buda mind Erdély, mind pedig a török felé. E körzet stratégiai fontosságát hagyományosan ismerték az ország urai, hi­szen számos vár tanúskodott kivételes szerepéről. Nagyvá­rad, Gyula, Csanád mellett olyan kulcserődök tartoztak ide, mint az erdélyi bejáratot őrző Lippa és Sólymos vára. Mindehhez a stratégiai rend­szer koronájaként tartozott Temesvár, amely felé Dózsa törekedett. Ha ezt elfoglalja, Budánál is fontosabb hadá­szati bázis jut a keresztes hadak kezére. Gazdaságilag és politikai­lag úgyszintén nagy jelentő­séggel bírt ez a terület. Aki a magáénak mondhatta, az er­kölcsileg nagy hatást gyako­rolhatott az ország közvéle­ményére. Itt könnyebben megoldhatták a gazdag ura­dalmak révén a hatalmas se­reg ellátását, ugyanakkor ön­magáért beszélhetett a tény-; a legnagyobb urak vagyona földje is elvehető a szegény nép javára. A keresztes hadak által megszállt országrész nem akármilyen birtokos úré volt Valóságos kiskirályként él­vezte a roppant vagyon elő­nyeit az a Hohenzollern György, akit idegen létére feltűnő kegyességgel pártfo­golt II. Ulászló. Ügy vélte a magyar király, megteheti ezt unokaöccse kedvéért. A né­met Hohenzollern Györgyhöz adta feleségül Corvin János herceg özvegyét, Frangepán Beatrixot, s miután a hozo­mánybirtokos asszonyt rövi­desen sírba kergették, György ölébe hullott Magyarország egyik leghatalmasabb teü­fundiuma. így tehát György úr, a stettini, pomerániai, rü- geni, ansbachi hercegi cím, illetve a brandenburgi és nürnbergi őrgrófság mellé megkaparintotta a magyaror­szági várak jelentős csoport­ját, a Nagyalföld 251 mező­városának és falujának tu­lajdonjogát. Ezért cselekedett Dózsa bölcsen, amikor hadaival be­bizonyította a legnagyobb urak sebezhetőségét. Ezért es­tek oly nagy pánikba az el­lenpárt Vezetői, amikor lát­ták, hol kezdenek megszilár­dulni a keresztesek pozíciói. Legfontosabb szándékuk az volt, hogy bármi áron meg­akadályozzák a paraszti se­regek átkelését a Maroson, s ezzel elejét vegyék Csanád és Temesvár elestének. Csáky Miklós Csanádi püspök állt a nemesi had élén. Hozzá csat­lakozott ugyancsak tekinté­lyes erőkkel Báthori István temesi gróf. Amikor Balogh István alvezér, Dózsa paracs- nok társa a Maroshoz ért, hogy elfoglalja a révhelyet és gázlókat keressen, a neme­sek megverték a keresztese­ket. Csáky és Báthori átkeltek a Maros jobb partjára. Nagy­lakig üldözték a keresztese­ket, de egyelőre beérvén a kezdeti diadallal, elfogadták Jaksics György gazdag szerb vendéglátását és nagy dínom- dánommal töltötték az éjsza­kát. Dózsa már másnap, má­jus huszonhetedikén hajnal­ban Nagylakra ért. Magához kapcsolta a megvert csapat­részek maradványait és mindjárt hozzálátott a Jak- sics-féle megerősített kúria ostromlásához. Telehordatta rőzsével a várárkot és rövid úton kifüstölte a védőket. Fordult a kocka, ezúttal a keresztesek győztek, noha mind Báthori, mind Csáky el­szántan harcolt. A lényegé­ben sértetlen nemesi hadak egész napon át védekez­tek, végül tönkreve­résükkel fejeződött be ét csata. Báthori «sate nagy szerencsével tudott megmene­külni és Csáky Miklós is an­nak köszönhette egyelőre életben maradását, hogy az erdőben, ahol folyt ellene a harc, hamarabb beesteledett Sikerült egérutat nyernie, Csanád várába futott. Ázt re­mélte, itt átvészelheti a ke­resztesek újabb támadását. De csak egyetlen éjszakára tudta elodáznia végzetét. Dózsa percnyi nyugalmat sem hagyott ellenfeleinek. Szívó­san a sarkukban volt. még a nagylaki ütközet utáni éjsza­kán Csanád ellen vonult és nyomban megkezdte a püspöki erőd ostromát. Megint a tűz fegyverével élt, felgyújtotta a várost, elégették az összes káptalani papírokat. A püs­pök reménytelennek látta helyzetét, ezért bizalmasai­val együtt csónakba szállt, hogy az éjszaka leple alatt fölevezzenek a Ma­roson az aradi hegyekig. Azonban mégis elfog­ták őket a keresztesek és fog­lyaikat megkötözve vitték Dózsa elé. Ekkor már számos nemest tartottak fogva Dózsa tábo­rában. Többek között Ravaz- dy Péter alispánt, de főképp a hatalmas urat, Telegdy Ist­ván kincstartót, aki éppen a feráfer sürgős üsseneíáweí sietett volna Erdélyen át a moldvai oláh vajdához, hogy küldjön katonai segítséget a föllázadt jobbágyok ellen. Egyúttal szörnyű hírek ér­keztek a táborba az elfogott keresztesek budai kivégzésé­ről. így például tudták már a keresztesek azt is, hogy a Me­zőtúrról Budára hurcolt pa­rasztokat megnyúzták, eleven húsúkat megsütöték. Az úri ítéletre népítélette! kívánt felelni Dózsa. Be akar­ta bizonyítani, hogy van ben­nük bátorság az úri rémtettek megtorlására. Csanád mellett. Apátfalván tartott nyilvános ítélkezést. A környező vidék jobbágyai hosszan elsorolták sérelmeiket. Halál várt a ke­resztes táborban fogva tar­tót valamennyi nemesre' Csáky Miklós Csanádi püspö­kön kezdték. Csonjait vasbu- zogánnyal összetörték, majd fejjel lefelé karóba húzták. A többi urat is karóba húz­ták mind egy szálig. Telegdy István kincstartót, a király- diplomatáját magas oszlopra kötözték és íjjászok nyilazták le. Május 28-án történt ez, amikor a keresztes hadak népítélettel adták ellenségeik tudtára, hogy elszánták ma­gukat a legvégsőkre. Következik: Az adott szó. Gfxetteeér mm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom