Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

kxix. Évfolyam, 121. szäm ÄRA: 80 FILLER 1972. JÜNIUS 1, CSÜTÖRTÖK Takarékos, ésszerű gazdálkodást! (3. oldal) LAPTTXK TARTALMÁBÓL! Korunk mezőgazdasága (4. oldal) Szilágyiék „vacsorája” (5. oldal) Bajnoki labdarúgó­mérkőzésekről jelentjük (7. oldal) A szovjet—amerikai tárgyalások után Folytatódtak a magyar—kubai tárgyaiások Dr. Fidel Casfrónak az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített I. fokozatát adományozta A Minisztertanács vacsorát adott a kubai miniszterelnök tiszteletére Kevés olyan nemzetközi esemény és még kevesebb olyan kétoldali szerződéseket ismer a külpolitika története, amelyeknek olyan „jó sajtó­ja’’, egyetértő, támogató és elismerő fogadtatása lett vol­na, mint a moszkvai szovjet —amerikai tárgyalásoknak és az ott elfogadott okmányok­nak. A tekintélyes francia lap, a Le Monde így fogalmaz: „Nixon moszkvai látogatása után az európai biztonsági ér­tekezlet előkészítése áll a ke­let—nyugati kapcsolatok ten­gelyében. A dolgok tehát meggyorsulnak, gyorsabban haladnak előre, mint egyes kormányok óhajtják. Máris anakronisztikusnak látszik az egészségügyi világszerve­zetnek az a döntése, hogy is­mét elnapolja az NDK felvé­telét. Vajon mikor szánják rá magukat, hogy elismerjék ennek az államnak a realitá­sát?” Varsó, amely szintén fo­gadta az amerikai elnököt, hasonlóan a moszkvai tárgya­lások jelentőségét emeli ki. A Trybuna Ludu így ír: „Mindezt bátran a kelet— nyugati kapcsolatok döntő fordulata történelmi idősza­kának nevezhetjük.” Az ellenkező oldalról a leg­érdekesebb Henry Kissinger- nek, Nixon nemzetbiz+onsági főtanácsadójának értékelése: „A szovjet—amerikai kapcso­latok alapelveit rögzítő nyi­latkozat jelentős dokumen­tum, amely idővel történelmi dokumentummá válhat. Nem akarunk érzelgősek lenni, de lehetségesnek tartjuk, hogy kapcsolatainkban új fejezet kezdődött.” Magában Moszkvában — természetes az ott megszokott tartózkodó tárgyilagossággal — ugyancsak a jelentős po­zitív hatást emelik ki. A Pravda szerdai vezércikke emlékeztet arra, hogy „a kapcsolatok alapelveit rögzí­tő dokumentum megterem­tette a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyá­nak további javításához szük­séges bázist.” Valóban, ha a közös közle­ményt olvassuk, láthatjuk, hogy összefoglalóan, de szinte jegyzőkönyvszerűen közli a világgal, miről beszéltek Moszkvában, miben állapod­tak meg, miben cserélték ki nézeteiket, s mi az, amiben csak egymással szemben álló álláspontjaikat konstatálhat­ták. Anélkül, hogy rangsort és értékrendet állítanánk fel a kérdések között, vitathatat­lan, hogy külön ki kell emel­ni a rakétaelhárító rendsze­rek korlátozásával kapcso­latos szerződést, valamint a hadászati támadó fegyverek korlátozására vonatkozó né­hány intézkedést rögzítő ideiglenes megállapodást. Ez­zel valóban rendkívüli fon­tosságú lépés történt a nuk­leáris fegyverkezési hajsza megfékezésére. A megállapo­dást az tette lehetővé, hogy a felek kijelentették: szigo­rúan megtartják a két oldal biztonságának elvét, elisme­rik az egyoldalú előnyök megszerzésének megengedhe tetlen voltát. E szerződéseket, katonai jelentőségük mellett, az a kö­rülmény is kiemeli, hogy re­ményt keltenek a leszerelés további lépéseinek megtételé­re. Mint olyan intézkedés- sorozatra, amely új alapokra helyezheti a világ biztonsá­gát. Ez ugyanis az első nem­zetközi megállapodás, amely a békés egymás mellett élést nem a fegyverkezés egyenlő­sége, hanem éppen a fegyver­kezési verseny leállítása, a fegyverkezésnek — legalább is a stratégiai rakéták vonat­kozásában — az adott szinten való befagyasztása elvein igyekszik megvalósitani. S mindennek jelentőségét nö­veli, hogy a világ két legerő­sebb katonai hatalma je­lentette ki: „Abból a közös meggyőződésből fognak kiin­dulni, hogy a nukleáris kor­szakban nincs más alap egy­más közötti kapcsolataik fenn­tartására, mint a békés egy­más mellett élés.” Rendkívül fontos, már most megfogható eredménye a szovjet—amerikai csúcsér­tekezletnek az a változás, amely az európai kérdések megközelítésében tapasztal­ható. A moszkvai találkozót követő napon Bonnban el­kezdődött a NATO külügy­minisztereinek találkozója és ez már konkrét állásfogla­lásokban, sőt hihetőleg lépé­sekben realizálja a szovjet fővárosban kapott lökést. Amint a Corriere Deila Se­ra című olasz lap megálla­pította: „Az eredmény Európa számára minden­esetre igen pozitív, az euró­pai biztonsági értekezlet kérdése a jelek szerint meg­oldódott.” Ehhez talán még annyit lehet hozzáfűzni, hogy a kö­zös közlemény tanúsága sze­rint nemcsak az európai biz­tonsági értekezlet kapott zöld utat, (hírek szerint no­vemberben Helsinkiben már sokoldalú tárgyalások kez­dődnek az előkészítésről), hanem ettől ugyan elvá­lasztva, de nyilvánvalóan azért összefüggésben is, lé­péseket tesznek — minde­nekelőtt Közép-Európában — a fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentése kérdé­séről szóló egyezmény ki­munkálására. A szovjet—amerikai kap­csolatok elveit tartalmazó meghatározó okmány, ame­lyet a Figaro című francia lap találóan „a békés egy­más mellett élés tizenkét parancsának” nevez, vala­mint a közös közlemény tisztázza a kétoldalú viszony és a nemzetközi kérdések még sok vonatkozását, ez­zel lehetőséget nyit a to­vábbi gyümölcsöző tárgya­lásokra és megállapodások- ' ra, de a szovjet—amerikai csúcstalálkozó értékelésé­nél legalább ilyen fontos annak hangsúlyozása is, hogy mi az, amiben a felek megmaradtak a homlok- egyenest ellenkező állás­pontjukon, ez pedig minde­nekelőtt az indokínai nép harcának, a vietnami kér­désnek megítélése. A közös közlemény meg­fogalmazása teljesen vilá­gossá teszi, hogy a Szovjet­unió a tárgyalásokon félre­érthetetlenül tudtára • adta az amerikai elnöknek: Vietnam kérdésében semmi­féle alkúnak nincs helye. A Szovjetunió a jövőben is minden segítséget megad, méghozzá nemcsak politi­kait, diplomáciait, erkölcsit hanem kézzelfogható anya git is — köztük a szüksége: fegyvereket is — a harcoló Jietnamnak. S mindennel; eljuttatásáról is gondosko­dik, bármilyen nehézségeket okozzanak is számára az is­meretes földrajzi és világpo­litikai körülmények. Moszk­Szea-dán a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának székhazában folytatódtak a hivatalos ma­gyar—kubai tárgyalások. A magyar tárgyaló delegá­ciót Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a kubai küldöttséget dir. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a ku_ bai forradalmi kormány el­nöke vezette. Értesüléseink szerint a tárgyalások során kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két országban folyó szocia­lista építés tapasztalatairól. Behatóan foglalkoztak azok­kal a feladatokkal, amelyek a két ország előtt állnak, esz­mecserét folytattak a kétol­dalú kapcsolatok továbbfej­lesztésének és elmélyítésének kérdéseiről, különös tekin­tettel a két testvérpárt, a két kormány és a tömegszer­vezetek együttműködésé­re — politikai, gazdasági, tu­dományos-technikai és kul­turális kontaktusok szoro­sabbra vonásának teendői­re. A két felet kölcsönösen érintő-érdeklő nemzetközi kérdéseket elemezve, szóba kerültek a két ország kül­politikájának homlokteré­ben álló feladatok, tárgyal­tak a szocialista országok együttműködéséről, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom akcióegységéről. A tárgyalásokat szívélyes elvtársi, meleg baráti lég­kör jellemezte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság közötti kapcso­latok, a két ország népei ba­rátságának elmélyítése, va­lamint a szocialista országok közötti egység és interna­cionalista együttműködés, a társadalmi haladás érdeké­ben kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréséül dr. Fidel Castro Rwznak, a Ku­bai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titká­rának, a kubai forradalmi kormány elnökének a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­rendjének gyémántokkal ékesített I. fokozata kitünte­tést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­va a szovjet—amerikai két­oldalú kérdések és a nem­zetközi problémák megtár­gyalásának helye volt — de nem volt, nem lehetett szín­tere a vietnami kérdés meg­oldásának. Erről, amennyi­ben Washington a politikai megoldás útját kívánja kö­vetni, közvetlenül az illeté­kes féllel, a VDK-val és a Dél-vietnami Köztársaság­gal, annak képviselőivel tár­gyalhatnak csak az ameri­kaiak, méghozzá Párizsban. A moszkvai csúcs kiválóan mutatta a szovjet külpoliti­ka sokszólamúságát, azt a nácsának elnöke szerdán es­te az Országház Munkácsy- termében nyújtotta át. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság kormánya és né­pünk nevében tisztelettel és elvtársi barátsággal köszön­tötte Fidel Castrót kitünte­tése alkalmábóL Majd hang­súlyozta : — A kitüntetéssel is kife­jezésre kívánjuk juttatni őszinte nagyrabecsülésünket azért a kiemelkedő munkás­ságért, amelyet Fidel Castro elvtárs a kubai nép társa­dalmi felemelkedéséért, a magyar és a kubai nép ba­rátságának elmélyítéséért, a szocialista országok interna­cionalista egységéért és együttműködéséért, az anti- imperialista erők összefor- rottságáért és tartós eredmé­nyeiért folytat. Kívánjuk, hogy a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága, a kubai forradalmi kormány élén végzett áldozatos mun­kássága újabb nagy sikere­ket eredményezzen a testvé­ri kubai népnek, annak a népnek, amely az amerikai kontinensen először vitte győzelemre a társadalmi ha­ladás, a szocialista forrada­lom ügyét — mondotta Lo­sonczi Pál, majd további si­kereket, jó egészséget kí­vánt Fidel Castrónak. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forra­dalmi kormány elnöke kö­szönő szavaival elmondotta: hogy a kubai nép mély szimpátiát és tiszteletet érez a magyar nép, a Magyar Népköztársaság pártja és kormánya iránt. Tudatában van annak, hogy Szovjet- Oroszország után közvetlenül Magyarország volt az az or­szág, ahol létrejött a mun­káshatalom. így folytatta: — Ismerjük kitartásukat, szi­lárdságukat, hősiességüket a harcban, melyet a reak­cióval, a fasizmussal szem­ben folytattak. Ismerjük küzdelmeiket azért, hogy győzelemre vigyék a szo­cializmust, azt a hősies ma­gatartást, amellyel népük és pártjuk a legnehezebb hely­zetekben is síkraszállt a győ­zelemért. Nagyon mély ér­zéseket táplálunk azok iránt a hős munkások és mun­kásnők iránt, akik életüket képességét, hogy a külön­böző módszereket együttesen tudja alkalmazni, miközben tántoríthatatlanul ragasz­kodik az elviség parancso­lataihoz. Emellett, általános vélemény szerint a tárgya­lások fő jellemzője a célra­törő, tárgyszerű légkör volt. A sikerek végül is annak tudhatok be, hogy a nem­zetközi erőviszonyokban a szocializmus erői javára mentek végbe a változások, és az amerikai imperializ­mus kénytelen volt ezzel számolni. Nixon, már Teheránban, áldozták az ügyért. Emléke­zünk az elnyomatásokra és a győzelmekre is. Magyar- országon véglegesen győzött a szocializmus. Nagy és ne­héz próbákat álltak ki. Né­pünk megérti és értékeli a sikereket, amelyeket népük elért, a mi népünknek is nagyon nehéz körülmények között kellett harcolnia, hogy a szocializmus ügyét győzelemre vigye. Fidel Castro végül kife­jezte, hogy a továbbiakban is a kubai és a magyar nép barátságának elmélyítésén kívánnak munkálkodni, hogy harcolnak a szocializmus győzelméért, a nemzetközi munkásmozgalom egysé­géért, az imperializmus el­len. A kitüntetés átadásánál jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke, Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára és a magyar, valamint a kubai delegáció tagjai. ★ A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa szerdán es­te fogadást adott dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkára, a ku­bai forradalmi kormány el­nöke tiszteletére az Ország- házban. Részt vettek a foga­dáson a kubai kormányéinak kíséretének tagjai is. Magyar részről a fogadá­son részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Loson­czi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Benke. Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Né­meth Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagiai, Övári Miklós és Pullai Ár­pád, a Központi Bizottság tit­kára, továbbá a Központi Bi­zottság, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, a po­litikai, gazdasági, a kultu­rális élet sok más vezető személyisége, jelen volt a fo­gadáson a budapesti diplo­máciai képviseletek több ve­zetője és tagja is. A szívélyes, baráti fogadá­son Fook Jenő pohárköszön­tőt mondott. miközben jelentősnek érté­kelte a Szovjetunióban az előbbi Kínában tett látoga­tását, erőteljesen hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok sohasem fogja felad­ni a szövetségesei iránti „szoros kötődés” politikáját. „Nem szabad szem elől té­veszteni azt az alapvető tényt, hogy politikánkat a múltban kialakított szövetsé­gekre építjük” — mondotta. Ez világos állásfoglalás és tudomásulvétele hatásos eszköz, minden esetleges il­lúzió ellen. Nemes János Az MTI jelenti Fock Jenő fogadta Sztane Kavcsicst, a Szlovén Szocialista Köztársaság kormá­nyának elnökét Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke szerdán parla­menti hivatalában fogadta Sztane Kavcsicst, a Szlovén Szocialista Köztársaásg kor­mányának elnökét. Jelen volt dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. Ott volt dr. Ziga Vodusek, Jugoszlávia ma­gyarországi nagykövete és Tóth Elek hazánk belgrádi nagykövete is. Hazánkba érkezeit a szovjet hús- és tej­ipari miniszter Szerdán Sz. F. Antonov, a Szovjetunió hús- és tejipari miniszterének vezetésével küldöttség érkezett hazánk­ba. Fogadásukra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, dr. Lénárt Lajos mi­niszterhelyettes, s jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A szocialista or­szágok űrkutatási együttműködése Az Interkozmosz kereté­ben működő kozmikus fizi­kai munkacsoport soron kö­vetkező ülése kezdődött meg szerdán Budapesten. Az ülé­sen a szakemberek beszá­molnak a közösen végzett munka eddigi eredményeiről, megvitatják és meghatároz­zák a jövőben végrehajtan­dó kísérletek programját. Hazaérkezett Franciaországból Ilku Pál llku Pál művelődésügyi miniszter hazaérkezett Fran­ciaországból, ahol részt vett a Bordeaux-ban rendezett magyar képzőművészeti ki­állítás megnyitásán. Fran­ciaországi tartózkodása so­rán találkozott Chaban-Del- mas miniszterelnökkel és tárgyalt Jacques Duhamel francia kulturális miniszter­rel. Dr. Orbán László BeJgrádba utazott Dr. Orbán Lászlónak, a művelődésügyi miniszter el­ső helyettesének vezetésével küldöttség utazott Belgrád- ba, a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság közötti kulturális és ok­tatási együttműködés 1972— 73. évi munkatervének tár­gyalására. ülést tartott a SZOT agitációs, pro­paganda és kulturális bizottsága Szerdán Virizlay Gyula 3ZOT-titkár elnökletével ülést tartott a SZOT agitá- ciós, propaganda és kulturá­lis bizottsága. Megvitatta az üzemi dolgozók oktatásának, továbbtanulásának legfon­tosabb problémáiról, akadá­lyairól szóló jelentést, s ja­vaslatot fogadott el a SZOT központi iskola egyéves tan­folyama státusának rendezé­séről. A bizottság javasolta, hogy — egyetértésével — mindkét anyagot terjesszék a SZOT titkársága más ille­tékes szervek elé. VnJTS PROlETtoAUBYÉSOUETEKI

Next

/
Oldalképek
Tartalom